Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

\ Ami a lakást otthonná varázsolja # Szépet, értékeset — olcsón Habán tál, közepén az egykori meg- Gyömbértartó Sárospatakról rendelő neve és a készítés év száma: 1778 Ahhoz, hogy egy lakás ott­honossá váljék, sok minden kell a használati tárgyakon kívül; számos olyasmi is, aminek csak esztétikai szerepe van. Ez a csak szócska ezúttal hangsúlyozottan idézőjeles; mert bármennyire nyilvánva­ló. hogy ágy, asztal, szekrény nélkül semmiképpen sem le­het élni — igaz az is, hogy ha minden szükségeset besze­reztünk, ismét úgy érezzük, hogy üres a lakás, másképpen üres, mint amikor nem volt benne semmi. Már a történelmi régmúlt alig-embere is azon igyeke­zett, hogy a keze ügyébe eső tárgyait, ruházatát falait, fegyvereit, eszközeit díszítse, hogy környezetén rajta hagy­ja a keze és képzelőereje nyomát —, hogy világát szép­pé varázsolja. Bizony, varázs­lat volt ez; gondoljuk el, mi­lyen nagy horderejű ötlet volt az első öntevékeny képző-, iparművészé <a szépítő tevé­kenység csak később vált ket­té iparművészetté és képző- művészetté), micsoda világra­szóló ötlet volt kezdetleges kődarabokkal megteremteni a szépséget, mindannak kezdete­it, amit ma környezetesztéti­kának nevezünk! Mostanában egyre többen hangsúlyozzák a glédába ál­lított, telepi lakások egyfor­maságának lehangoló voltát; azt, hogy milyen nehéz lelket lehelni a gyári sablonlakások falai közé. Hiszen ma is a magunk képére szeretnénk ki­alakítani közvetlen tárgyi kör­nyezetünket, hogy az ottho­nunk: a létformánk, a lé­nyünk, a kultúránk tükre le­gyen. De mit tegyen az, aki nem változtathatja meg la­kásának ósdi, vagy kaptafa- modernségű jellegét? Űton-útfélen hangoztatják a kulturált kifejezést. Olvassuk, halljuk, hogy kulturáltan köz­lekedik az, aki nem könyö­köl a szomszédja veséjébe, hogy kultúrálatlan az olyan mellékhelyiség, amelyben nincs papír, vagy törülköző. Pedig ez esetben legfeljebb a civilizáltság meglétéről, avagy hiányáról beszélhetünk. A megfelelő komfortú, korszerű­en fölszerelt és karbantartott lakás még nem kulturált, csak civilizált — viszont a múltból itt maradt, levegőtlen, kom- íorttalan, azaz civilizálatlan lakás is lehet kulturált, ha a benne élők szeretik a könyve­ket, a képeket. E ponton egy platformra kell kerülnie az igényeknek: mert a kultúra teszi elviselhetőbbé a civili­zálatlan körülményeket is, s változtatja meleggé, egyénivé a személytelenül vadonatúj sablonlakásokat is. Régi, vagy új falak között az élet minőségét változtatja meg az esztétikum állandó jelenléte. Igen ám, de ehhez is pénz kell. Aki új lakást kapott, abba öli mindenét, nemritkán évtizedekig tartó OTP-teher- rel tetézve kiadásait, akinek nincs lakása, arra gyűjt, vagy albérletre költi. Vagyis a többség számára elérhetetlen az eredeti alkotások vásárlá­sa. Mit tesz tehát? Gyakran — semmit. Lakása sivár bú­torraktár. És kelendők a se­lejtes ízlésű dísztárgyak is. Pedig az ízlésfejlesztés érde­kében giccskiállításon pellen- gérezték ki a silány produk­tumokat, giccsadó is sújtja az efféle holmit mégis veszik még a kerti törpét, a gombo­lyaggal játszó cicát, a csábos cigánylányt ábrázoló műalko­tásokat. Kevesen tudják, hogy mi­lyen sokféle holmi kapható, aminek esztétikai értéke ma­gas, ára pedig alacsony. Né­hányat bemutatunk. A Képzőművészeti Kiadó Vállalat három év óta hozza forgalomba azt a korszerű reprodukciótípust, amelyet ki­tűnő minőségű papíron, való­sághű színnyomásban, 60-szor 80-as, és kisebb méretben is kapni. Eddig harmincféle vál­tozat készült, Goya, Chagall, Csontváry, Rippl-Rónai, Tou­louse-Lautrec és mások alko­tásairól. Ezeket bekeretezve — nyers, vagy pácolt, sima fa­keretben — tehetjük a falra; vagy felkasírozzuk, vagyis 3—5 centi mélységű sima do­bozt készítünk, amelynek üre­ges része kerül a fal felé, fel­színére pedig keményítővel rá­simítjuk a reprót. Ugyanen­nek a kiadóvállalatnak évente megjelenő szebbnél szebb fali­naptárain az ország legszebb tájai, múzeumaink kincsei, fo­tók, grafikák, festmények reprodukciói láthatók. A nap­tár önmagában is lakásdíszítő, de lejárta után a benne levő képeket is bekeretezhetjük, vagy felkasírozhatjuk. Drágább, de egész falfelüle­tek, szobák hangulatát meg­változtató jellegű a tapéta­szerű, 2-szer 3 méteres, fotó-, festmény- vagy gobelinrepro­dukció (legutóbb a tévében bemutatott Hajnal Gabriella gobelinművész egyik alkotását tették át tapétára). A Központi Múzeumi Igaz­gatóság egy évtizedes kezde­ményezése — mégis kevesen tudnak róla — a valósághű kópiák forgalomba hozatala. Az ország minden tájának na­gyobb múzeumaiban megvá­sárolhatók — meglepően ol­csón — az ötvösművészet re­mekeinek nagyon szép kópiái amelyek eredetijei a legkü­lönbözőbb történelmi korok­ból, az ország és a világ sok tájáról valók. Afrikai, indián, ázsiai, óceániai kultikus tár­gyak, maszkok elefántcsont- utánzatú filigrán munkák, kályhacsempe-másolatok, réz­metszetmásolatok, kicsinyített szárnyasoltárok, habán tálak, bokályok, tányérok: mindez a falra való; a' régi patikaedé­nyek, fűszertartók, mázas és patinázott edények a polc, asztal díszei. Lelőhelyük a budapesti Vörösmarty té­ren levő Múzeumi Sou­venir bolt, s az ország több helyén levő lerakat. Ha­sonló mértékű és skálájú effajta tevékenységre külföldön sincs példa: jelenleg 650-féle múzeumi kópia vásárolható Soprontól Székesfehérvárig, a Nemzeti Galériától Egerig, múzeumokban, boltokban. E tevékenységet a Kulturális Mi­nisztérium szigorú, több fázisú zsűrije ellenőrzi; a szép mun­kák jól képzett szakemberek hozzáértését dicsérik — s a világhírű Hollóházát, Heren­det ahol többségük megtanul­ta a mesterfogásokat. S mert tjem elsősorban az üzlet, ha­nem az ízlésnevelés a cél: vi­szonylag kis szériák készül­nek, elérhető áron; s az ex­portnál fontosabb a belföldi — emelkedő — igény kielégí­tése. Most ünnepli negyedszáza­dos fennállását a Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet, amelynek tagjai — közöttük sokan kiváló népművészek, és a népművészet ifjú mesterei — azon tevékenykednek, hogy megőrizzék, folytassák, és (ha kell és megengedhető), a kor követelményeihez adap­tálják a magyar népművészet legszebb hagyományait. Sok földrajzi és etnikai területről származó holmit — fafaragá­sokat, szürrátétet, cserép-, bőr-, rézmunkát, népviseleti babákat készítenek. Kiállítá­saikon és üzleteikben szőnyeg­től falvédőig, díszedénytől ha­mutartóig van miben válo­gatni. Az itt csak vázlatosan is­mertetett forrásokból min­denki meríthet, mindenki megtalálhatja az ízléséhez, la­kásához, berendezéséhez illő,- alacsony áru, de vitathatatlan esztétikai értékű holmit. Ne éljünk személytelen, üres fa­lak között, de legyen erőnk’ ahhoz is, hogy megszabadul­junk minden silány darabtól. Péreli Gabriella Kelta kultikus edények Barkácsoljunk fregolit Aki ügyes és szeret barkácsolni, saját kezű­leg is elkészítheti a fregolit. Legalkalmasabb hoz­zá az 1x2 hüvelykes fenyőléc. Méreteit ter­mészetesen a helyiség (fürdőszoba, konyha) nagyságához alkalmaz­va kell leszabni. A ge­rinclécet általában 200 cm hosszúra vehetjük, s ennek végeire, be­csapolva és merevítő kötésekkel rögzítve ke­rülnek a 80—100 cm hosszú huzaltartó lécek, melyek között 8—10 szál 2 mm-es alumíni­um vagy horganyzott huzalt — még jobb, ha műanyagbevonatú hu­zalt — feszítünk ki. (A ábra.) A huzaltartó lécekre a gerinctől egyenlő tá­volságban rögzíthetjük a kantár két végét, egyszerűen, (B ábra), vagy fémből készített Együtt vállalni a terheket A szocialista társadalom ér­deke, hogy minél több fiatal kössön kiegyensúlyozott, anya­gi érdektől mentes, szerelmi alapon létrejött házasságot, él­jen boldog életet. S kis csalá­di közösségben váljék a fel­adatokat együtt vállaló szü­lővé. A házasságkötések szá­ma Magyarországon még so­ha nem volt ilyen magas, mint napjainkban. A társada­lomban végbement változá­sok — a megváltozott munka- és életkörülmények — új helyzet elé állítják a családi közösséget is, s ebben az új helyzetben sok fiatal férj és feleség nem találja fel magát. Kezdjük azzal, hogy meg­változott a nő helyzete is. A feleségek, anyák többségének önálló foglalkozása van, szak­mát tanult, dolgozik. így ön­álló jövedelmével anyagilag is biztosítja a családi otthon megteremtését, bővítését, a család életvitelét. Ugyanak­kor a hagyományos női mun­kákat jelentős részben még továbbra is az anyák végzik, tehát mindenképpen több te­vékenység, megterhelés hárul rájuk. időszerűtlen és igazságtalan lenne, ha az apa nem töreked, ne arra, hogy a családon be­lül a terheket egyenlően osz- szák meg. Sokan úgy véleked­nek, hogy éppen ezért ma ne­hezebb apának lenni, mint hajdanában. Egyrészt igaz, mert mindazoknak a jogok­nak, amelyeket a társadalom a feleségnek nyújtott, mintegy ellentéteként a férjnek is szá­mos kötelezettséget kell vállal­nia a hagyományos otthoni munkakörökből; szabad ide­jét tehát össze kellett hangol­nia a többnyire ugyancsak dolgozó feleség szabad idejé­vel. Ugyanakkor — és erről feledkeznek meg sokan — könnyebb is ajtónak lenni, el­sősorban ott, ahol a család gazdasági alapjainak megte­remtése már nem egyedül az ő vállára nehezedik, ahol a család jólétét, biztonságát a férj és feleség együttes kere­sete biztosítja. Hány családbán fordul elő, hogy az apa a délelőtti mű­szakban dolgozik, az anya pe­dig délután. Nyilvánvaló, hogy a délután sem lehet korlátla­nul az apáé. Vállalja a bevá­sárlást, vagy ha azt a feleség reggel már elintézte, ő hozza haza a kicsit a bölcsődéből, a nagyobbat az iskolából. Mint ahogyan számosán már magá­tól értetődően vállalják akár a nagymosást is, amely gépe­sített háztartásban rövidebb időt igényel. S ott, ahol eset­leg az apa is tanul, jó alka­lom a nagyobb gyerekkel való törődésre, ha együtt hajolnak a könyvek fölé. B. K. kengyelekre (C ábra.) A kan­tár közepére — egyensúlyra vigyázva — készített hurokba kötjük a húzókötél végét, amihez legcélszerűbb a vasta­gabb ruhaszárító nylonkötél. A kötelet ne csomózzuk, ha­nem vékony zsineggel szoro­san összekötve készítsük a rögzítéseket, s a kampóra akasztó rögzítésül bőr- vagy rongydarabkát is csavarjunk a kötélre, hogy a vas ne kop­tassa el. (D ábra.) A szerkezet felhúzásához egy egyes és egy kettes „fre­goli csigakerék” szükséges. Ennek tüskés beütő szárát kell a mennyezet falába, vagy ha a körülmények lehetővé te­szik, az oldalfalba beverni (előfúrással, ékeléssel, hogy tartson). (E ábra.) A farészeket okkerfestékkel színezett lenolaj kencével ajánlatos beereszteni, így kevésbé van kitéve a víz, a gőz ártalmainak. BK. j Gyorsan elkészíthető ételek SERTÉSFILÉ RIZZSEL. Hozzávalók 2 személyre: 1 csomag félkész rizs, 4 vékony szelet kolozsvári szalonna, 20 dkg sertéshús (szeletben), bors, só, 2 evőkanál nem túl apróra reszelt sajt. A rizst az előírás szerint megfőzzük és lecsöpögtetjük. A szalonnát egy serpenyőben ropogósra sütjük, majd ki­vesszük a zsiradékból. A szelet húst apró (fél cm vastag) csíkokra vágjuk, majd a szalonnából kisült zsírba a serpenyőbe tesszük, és mind­két oldalán csak egész rövid ideig, fél percig sütjük. Ke­vés sóval és borssal ízesítjük. A szalonnát és a húscsíkokat a forró rizsre tálaljuk és a tetejét megszórjuk a reszelt sajttal. CSIRKEMÁJ ÍNYENC MÓDRA Hozzávalók 2 személyre: 1 csomag rizs (félkész). 20 dkg csirkemáj, 2 evőkanál őrölt mandula, 1 evőkanál vaj, só, bors, 2 darab banán, 1 darab mandarin, 2 evőkanálnyi ap­róra vágott hagyma. A rizst előírás szerint meg­főzzük. A csirkemájat 2 ern­es darabokra vágjuk és a mandulával összekeverjük. A vajat egy serpenyőben felol­vasztjuk, s a májat minden oldalán 2 perc alatt átsütjük. Előmelegített tálba tesszük, sózzuk és borsozzuk. Ugyancsak a vajas serpe­nyőben a hagymadarabokat üvegesre pároljuk. A hagymát a májhoz keverjük, majd együtt jól összekeverjük a rizzsel. A banánt meghámozzuk, hosszában kettévágjuk és a serpenyőben rövid ideig átsüt­jük. .A mandarint szintén meghámozzuk és a banán mellett sütjük. Majd a ser­penyőből kivévé a rizses máj tetejére tesszük. SERTÉSHÚS BALKÁN MÓDRA Hozzávalók 4 személyre: Fél kiló sertésfiié, 2 evőka­nál vaj vagy margarin, 1 ká­véskanál só, fél kávéskanál bors, 30 dkg mélyhűtött zöld­borsó, 30 dkg dobozos szemelt kukorica, 3 tojás sárgája. A húst éles késsel lehelet- vékony szeletekre vágjuk. A vajat, illetve margarint egy serpenyőben kissé megol­vasztjuk, maid a hússzelete­ket egymás mellé a serpenyő­be téve mindkét oldalán ad­dig pároljuk, míg világos szí­nű nem lesz. Az így előkészí­tett húst a serpenyőből ki­vesszük és melegen tartva félretesszük. A mélyhűtött borsót és a kukoricát a ser­penyőbe tesszük. Hozzáöntünk 1,5 dl vizet és hozzátesszük a leveskockát. Fedő alatt köze­pes lángon 10 percig pároljuk. Majd szűrővel kivesszük és a húshoz keverjük. A tojás sárgáját. elkeverjük egy tálban és hozzáöntjük a borsó, illetve kukorica levét, ízesítjük és a húshoz öntjük. Esetleg még sózzuk és bor­sozzuk. Rizst adunk hozzá kö­rítésnek. SÜLT ZELLER Hozzávalók: 4 vékony szelet főtt zeller, só, bors citromlé, 15 dkg főtt sonka, 4 szelet sajt, vaj. A zellerszeleteket sózzuk,' borsozzuk és leöntjük citrom­lével. Kivajazott tűzálló tálba tesszük. A sonkát kis koc­kákra vágjuk és a zeller te­tejére rabjuk a sonkadarabo­kat. Minden szelet zeller te­tejére a sonka fölé egy sze­let sajtot teszünk. Előmelegí­tett sütőben 8—10 percig át­sütjük, közepes lángon. NÓGRÁD — 1979. február 4., vasárnap 11 (

Next

/
Thumbnails
Contents