Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-04 / 29. szám

Birkózás Sikeresen kezdtek a pásztóiak ' Az utóbbi időben számos, jó eredménnyel záruló erőpróbán vettek részt a pásztói birkó­zók. Sajóázentpéteren a serdü­lők részére területi szabadfo­gású viadalt rendeztek. A PSE versenyzői közül, a mezőny­ben újoncnak számító Bátka Zoltán (42 kg) első helyen vég­zett. Ugyancsak a legjobbnak bizonyult súlycsoportjában Bán Ferenc (57 kg) is. A 67 kg-osok mezőnyében Nagy Péter 4. lett. A pásztói fiú kö­zel állt a jobb helyezéshez, de a döntő pillanatban nem bol­dogult a súlycsoport kétszeres úttörő-olimpiai bajnokával, pontozással vereséget szenve­dett. Oláh Pál (72 kg), aki szintén újonc, serdülő 2. he­lyezésével bizonyította a pász- tóik jó felkészültségét. Az országos úttörő „A” ka­tegóriás szabadfogású verseny, amelyet Egerben bonyolítottak le, ugyancsak eredményesen fejeződött be. A 29 kilogram­mosok mezőnyében Sütő At­tila 11 induló közül a harma­dik helyen végzett. Major László 35 kilogrammban (19 Jó sorozat a vívóknál A közelmúltban több verse­nyen szerepeltek az STC vívói, s nem kis sikerrel. A harmad- osztályú férfitőrversenyen, melyet Salgótarjánban rendez­tek meg, az első helyre Hajdú Róbert került, de ugyancsak a kilences döntőbe jutott Cseré- nyi Zsolt, Nyíró János és Mes­ter György. A női tőrözők 28 fős mezőnyéből Bayer Irén első, Bayer Éva pedig máso­dik helyezést ért el, döntőbe jutott még Bolla Katalin is. A férfi junior magyar bajnok­ságban a 15 éves Pál Gábor direkt kiesésben vérzett el a későbbi győztes Nemes László (U. Dózsa) ellenében. induló) 4. lett, míg Tóth Gá­bor (41 kg) hét induló közül a 2. helyet szerezte meg. A legfiatalabb úttörő-kor­osztály nagyon szépen, ered­ményesen birkózott. Tapaszta­lat, rutin hiányában azonban többen nem tudtak dobogóra kerülni. így a Major súlycso­portjában szereplő Jancsó Zsolt és Alapi Ferenc, aki bir­kózása egyébként biztató a jövőre nézve. Havril János, miután 30 dekagramal átesett a 29 kilogrammos súlyhatá­ron, a 32 kilogrammosok me­zőnyében lépett szőnyegre, így is mindössze kétszer vesz­tett a három győztes mérkő­zésével szemben. Az egri versennyel egyidő- ben Szigetszentmiklőson, a Csepel Autó rendezésében or­szágos serdülő szabadfogású viadalra került sor. Bátka Zol­tán első a 42, Bán Ferenc harmadik az 57, míg Oláh Pál második lett a 67 kilogram­mosok súlycsoportjában. — adorján — Kazuhiro Sawada 2 dános japán mester és Antal János 2 dános belga mester bemutatója Karate: misztikum és valóság Új tömegsport Magyarországon ' Karate: kő-, cserép- és tégla­törés .... hatalmas pofonok, „halálos” ütések és rúgások világa ..., fantasztikus önfe­gyelem és félelmetes ref­lexek ..., „varázsszer”, mely­nek segítségével a kicsi, a gyenge máról-holnapra legyő­zi a nagyot és erőset... A karate hazai térhódításá­val egyidejűleg gyakran hall­hattunk és olvashattunk ha­sonlókat, komolyan és gú­nyolódva érveltek a karate mellett és ellene is, segítve és támadva ezzel a karatésok egyre növekvő táborát. A bi­zonytalanság és a helyenként előforduló bizalmatlanság las­san megszűnik. A karate, ez az ősi mozgáskultúra — amely ugyanakkor az egyik legfiata­labb sportág —, Magyaror­szágon is bizonyított. E küzdé- si módot a legenda szerint egy indiai pap, „Bodhi Drahma” vitte el Kínába és az akkor kialakuló Zen-Buddhizmussal együtt a VI. században a Shao-Lin monostorban taní­totta. Az itt lakó szerzetesek vallása ugyanis a szigorú test­edzést is megkövetelte. A kí­naiak ő$i önvédelmi rendszere a mai karate egyik forrásának tekinthető, s ez a harcmodor került át 'Okinawára és keve­redett a sziget ősi küzdéstech­nikáival. Az ősi Japánban törvény korlátozta a fegyverek viselé­sét, így ez is segítette a kü­lönböző önvédelmi módokat tanító iskolák terjedését. Ezen tucatnyi iskolából, több nagy, azóta világszerte elterjedt sportág fejlődött ki. Ilyenek például a „karate-dó” (üres kéz útja), „ju-do” (lágy út), „aiki-do” (szellemi út) stb. Közös néven ezeket „bu-do” sportoknak nevezzük. (Bu-do *= harci út). A karate mai formájának kialakítója Gichin Funakochi volt, aki az ősrégi technikák szintéziseként kidolgozta a ka­rate mozgásanyagát, amely amellett, hogy küzdési mód­szer, kiváló jellemépítő is. A karate kitartásra, nagyfokú önuralomra, egymás tiszteleté­re és szerénységre nevel. Fu­nakochi először 1922-ben mu­tatta be a karatét a japán kö­zönségnek, s a bemutató nagy sikert aratott. Azóta a mai Ja­pánban, és fokozatosan szerte a világon, már több millióan űzik. (Sok japán egyetemen, a tanítás mellett, még napi négy­órás karateedzés is van!) Hazánkban 1974-ben jött létre az első szervezett karate- csoport Kecskés Sándor veze­tésével. Az edzéseken mintegy harminc fiatal — köztük lá­nyok is — ismerkedett e sport­ág elemeivel. Edző és tanítvá­nyai szinte együtt tanulták a különböző gyakorlatokat, a ja­pán elnevezéseket. (Az edzé­sek „hivatalos nyelve” ugyan­is a világ valamennyi országá­ban a japán.) Az első jelen­tősebb fellendülés akkor kö­vetkezett be, amikor Antal Já­nos magyar származású fő­instruktor meglátogatta és se­gítette a csoport edzéseit. Megtörténtek az első övvizs­gák, és 1975 végén az eredeti gárda „osztódni” kezdett: a legjobbak munkahelyükön, is­kolájukban is megszervezték a karate oktatását, klubokat hoz­tak létre, s így ma már szin­te valamennyi budapesti egye­temen, több intézménynél és vállalatnál, valamint néhány vidéki városban (Duaújváros- ban, Baján, Székesfehérvárott stb.) összesen körülbelül 1500 sportoló részvételével műkö­dik karateklub. Az 1977-es esseni, majd az 1978-as belgrádi Európa-baj- nokságon már magyar siker­nek is tapsolhattak a nézők. Mindkét alkalommal akadt magyar sportoló a legjobb 10 között, sőt Belgrádban Börzsei Károly legyőzte a japán ex- világbajnokot is ... Magyaror­szágon eddig két nagy verseny volt/ mindkettő 1978-ban. Elő­ször a klubok közötti csapat­NÓGRÁD - 1979. február 4., vasárnap verseny, a MÜTEX Kupa, majd decemberben az egyéni küzdelem, az ÓBUDA Kupa. Ügy tűnik, a kezdeti nehézsé­gek után a karate a többi szo­cialista országhoz hasonlóan Magyarországon is zöld utat kapott; minden valószínűség szerint az idén megalakul a hivatalos magyar karateszö­vetség is. A sportág eddigi hazai si­kereinek egyik fő oka, hogy nemre és korra való tekintet nélkül mindenkinek biztosí­totta a lehetőséget, hogy meg­ismerje a karatét és részt ve­gyen az edzéseken. A karate vezetői joggal büszkék példá­ul arra, hogy közel 1500 fia­talt — akiknek nyolcvan szá­zaléka korábban egyáltalán nem sportolt — vontak be a rendszeres edzésekbe. A karate vezetői és sporto­lói — és ebben a sportágban e két fogalom nem válik szét — egyaránt örülnek, hogy megalakul a szövetség; vala- hiennyien a munka minőségi fellendítését és a sportolás technikai feltételeinek javulá­sát várják. Vannak azonban borúlátóbbak is, akik félnek, hogy ha a karate hivatalosan elismert sportág lesz, akkor itt sem elsősorban a tömeg­sport, hanem a sokkal ke­vesebbeket érintő versenysport fejlesztése lesz a fő cél. Őszin­tén reméljük, hogy e nézete­ket vallóknak nem lesz iga­zuk, s a karateklubok ajtaja — korra és nemre való tekin­tet nélkül — továbbra is nyit­va áll majd az érdeklődők előtt, a korábbi elvnek megfe­lelően. Koncz János Ökölvívók a Szabadság-hegyen (III.) Köln csak megálló, Moszkva a végállomás A két tarjáni fiatal arra a kérdésre, hogy ki az eszmény­képe, szinte egyszerre felelt: Botos András. Erről a beszélgetés alatt is meggyőződtünk. Figyelik, le­sik András minden szavát ugyanúgy mint a többiek itt az edzőtáborban. Igen nagy a tekintélye a hatszoros magyar bajnoknak, aki 1973 óta nem talált legyőzőre a magyar baj­nokságokon, a „könnyűsúly ki­rálya”, — ahogy az egyik lap írta Botosról. A 27 éves tar­ján! sportember ritka szép so­rozattal büszkélkedhet. A mis­kolci junior EB-n már harma­dik, aztán a felnőtt EB-n Mad­ridban ezüstérmet szerez és érmet hoz Münchenből az olimpiáról és a katowicei EB- ről is. Szépen csillognak ezek a bronzérmek is. Két világ- bajnokság van Botos András háta mögött, s ha minden jól megy, a harmadik EB és olim­pia következik. A több mint hetvenszeres válogatott, 281 mérkőzést vívott és 251-et megnyert. Tavaly az abszolút ranglistán Orbán és Lévai mö­gött az előkelő harmadik he­lyet foglalta el az STC ököl­vívója. — Egyáltalán nem vagyok megelégedve tavalyi teljesít­ményemmel, nem sikerült úgy az év, ahogy szerettem volna — kezdi a beszélgetést Botos András, és mindjárt bizonyít­ja is, mire alapozza kijelenté­sét. — Igaz ugyan, hogy nyer­tem a sajószentpéteri verse­nyen, a Honvéd Kupán, Eger­ben a Dobó István-versenyen és újra enyém lett a magyar bajnoki cím, de a külföldi szerepléseim nem úgy sikerül­tek, ahogy terveztem. A belg­rádi világbajnokságon — min­denki tudja — leszerepelt vá­logatottunk és csupán egy-egy győzelmet sikerült szerezni Or­bán Sanyikénak és nekem. Ha egy kis szerencsém van! A tö­rök Noyant simán 5—0-ás pontozással vertem, és most,, hogy visszagondolok, az ame­rikai Melvint is megverhet- tém volna... Hollandiában és Jugoszlá­viában harmadik, a bécsi Volkstimme versenyén máso­dik lettem. Persze a bírók is „dolgoztak”, de butaság lenne csak őket okolni. Szóval be­csúsztak vereségek. Ahogy Botos a moszkvai olimpiára készül gyorsan számolom, 23 meccs­ből ötön kikaptam. A veresé­gekhez pedig, bevallom, nem vagyok hozzászokva... Őszinte, tárgyilagos kritika egy olyan versenyzőtől, aki még mindig állja a sarat és akinek tekintélye van a ma­gyar ökölvívásban. — Nagyon örülök — így vannak ezzel a többiek is —, hogy Papp László visszatért, újra köztünk lehet. (Közben megérkezett a megerősített hír ide a hegyre.) Ez újra lendü­letet adhat és biztos, hogy ad is a sportágnak, amely, akár tagadjuk, akár nem, most „gö­dörben” van. Botos András, miközben a szakvezetőkről beszél, arról is szól, hogy kettőn áll a vásár. Mert hiába a legnagyobb a szaktekintély, ha a versenyzők nem érzik, miről van szó, fá­sultak, nem lehet őket elektri- zálni. A tarjáni fiúban nagy az elszántság. — Minden erőmmel, tudá­sommal azon leszek, hogy ki­jussak a kölni EB-re. Itt sze­retnék érmes lenni, s aztán a nagy vágyam, hogy részt ve­gyek pályafutásom harmadik olimpiáján, eljussak Moszkvá­ba. A moszkvai kiküldetést szeretném már ebben az esz­tendőben megalapozni. Ügy is mondhatnám, Köln csak meg­álló, Moszkva a végállomás. Botos András tudása, hite, lehet az egyik záloga annak, hogy újra visszaszerzi rang­ját a magyar ökölvívás. Nin­csenek irigylésre méltó hely­zetben a sportág újból visz- szatérő szakvezetői, akik na­gyon jól tudják, hogy az el­herdált évekért tripla energi­ával kell dolgozni, mert az ökölvívásban is csak kitartó, kemény munka hozhat sikert'. Ehhez a munkához, a meg­újhodáshoz adhat segítséget, öklözőket az STC, a tarjáni ökölvívás, amelynek nagy múltja és népes tábora van. Botos András mögött unoka­öccse Tibor és Farkas Sán­dor áll szorítóra készen, de ott állnak mögöttük Hranek Sán­dor, Szabó Sándor, a serdülő magyar bajnok és a többiek. Jó volt hallani a három tar­jáni válogatott kerettagtól, hogy a megyei és a városi sportvezetők komolyan foglal­koznak, törődnek a sportággal, szívügyüknek érzik az ököl­vívók ügyes-bajos dolgát. Meg­érdemlik a figyelmet, a törő­dést, mert most már hárman vannak, akikről majd rend­szeresen olvashatunk, akik di­csőséget szereznek klubjuk­nak: az STC-nek. a megyének. Sikereik mögé újabbak sora­kozhatnak fel a salgótarjáni, a magyar ökölvívás dicsőségére. Szokács László Gento és a csimpánz Gentónak, a Real Madrid vi­lághírű balszélsőjének szélvész- gyors elfutásai, káprázatos cselei, hajszálpontos beadásai után csak „oda kell tenni’», a fejét vagy a lábát, hogy a kővetkező pillanat­ban örömújjongással kiáltson gólt a Bernabeau-stadion százezres né­zőserege. Gento — bár rég szögre akasz­totta stoplis csukáit, még ma is dédelgetett kedvence az egyéb­ként igényes spanyol fociszurko- loknak, akik szüntelenül azon tö­rik fejüket, miként tudnák Gentó­nak meghálálni azt a sok-sok örömet, amelyet a kivételes ké­pességű csatár játékával nekik szerzett. így történt, hogy a Real Madrid egyik lelkes szurkolója ugyancsak kitett magáért, amikor egy kö- lyökcsimpánzt ajándékozott a ,.bálvány”-nak. Nagy volt az öröm a Gento gyerekek körében* az egzotikus ajándék láttán. A csimpánz, ame­lyet időközben elneveztek Carlos- nak, eleinte nagyon otthonosan érezte magát Gentóéknál. Később azonban felébrendt benne az „ős­természet”, és ettől kezdve már nem lehetett vele bírni. Carlos dzsungelnek képzeite a Gento- villa kertjét, amelyben vadul szá­guldozott és tövestől tépte ki an­nak gondosan ápolt bokrait. Nem volt mellette élőlénynek maradá­sa. Némelykor még a lakásba is besettenkedett, és ilyenkor minden „kezeügyébe” akadt tárgyat ösz- szetört, sőt még a spájzot is ki­rámolta. •. Gento felesége megelégelte a csimpánz csíny tevéseit: — Ha nem viszitek el a háztól ezt a dögöt, én hagylak itt benneteket — mondta. Gento hajlott a jó szóra, és rö­vid töprengés után úgy döntött, hogy Carlost — gyermekei legna­gyobb bánatára — odaajándékoz­za a madridi állatkertnek. Az el­határozást tett követte, és Gentó­nak az állatkerttel szemben csu­pán az volt a kívánsága, hogy ne­vét — mint ajándékozóét — örö­kítsék meg valahol. Carlos a madridi állatkert lakó­ja lett. Ketrecének tábláján pedig ajándékozójának kívánsága szerint ez a szöveg volt olvasható: ,.Ez a csimpánz senor Gentótól szár­mazik!”... Sporthírek Az atlétikai szakosztály szor­galmasan készül az idei fel­adatokra Pásztón. Két segéd­edző irányításával harminc at­léta vesz részt a felkészülési munkában a Mikszáth Kálmán Gimnázium tornatermében. Az erősítő gyakorlatok mellett sok szabadtéri futóedzéssel igye­keznek kellő erőnlétet szerezni a tavaszi versenyekre. A napokban ünnepélyes szakosztályi értekezletre Is sor került, A vezetés értékelte az elmúlt évi tevékenységet, ismertette az 1979. évi célki­tűzéseket. A szakosztályvezetés szorgalmas, az egyesület hírne­véhez méltó munkát kért az atlétáktól, majd megjutalmaz­ta a múlt esztendőben minő­sítést elért versenyzőket. Teremgondok miatt mégsem jövő vasárnap, hanem egy nappal előbb, február 10-én reggel 9 órakor kezdődnek az idei megyei ifjúsági, serdülő és újonc egyéni asztalitenisz­bajnokság küzdelmei Salgótar­jánban, a városi sportcsarnok­ban. összesen tizenegy kategó­riában hirdetnek majd győz­test, a nevezési határidő feb­ruár 7. Pásztón, a Lovász József Művelődési Központban műkö­dő Űj Tükör klub és a PSE rendezésében, az őszi-téli ne­velési program egyik állomá­saként nagy sikerű sportrendez­vényre került sor a közelmúlt­ban. Verőczi Zsuzsanna, a legutóbbi sakkolimpián ezüst­érmet szerzett női válogatott kiválósága, filmvetítéssel egy­bekötött élménybeszámolót tartott. Felelevenítette a Bue­nos Aires-i kitűnő szereplés egyes részleteit, válaszolt az érdeklődők kérdéseire, végül 12 táblás szimultánra került sor a PSE sakkozói ellenében. Edzett ifjúságért nyílt túrát rendez február 10-én a Nógrád megyei Természetbarát Szö­vetség. Az úticél Ágasvár in­dulás Salgótarjánból a 6 óra 25 perces személyvonattal. Nagybátonytól helyijárattal utaznak a kirándulók Katalin - bányatelepig, onnan négy és fél kilométeres gyalogtúrával érik el az úticélt. A túraveze­tő Bertók Béla és Angyal Ist­ván. Találkozás szombat reg­gel 6 órakor a főtéri vasútál­lomáson, visszaérkezés 20.30 órakor. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak a szervezők. Salgótarjánban, a Mali- novszkij úti Általános IskoU testnevelés tagozatos I. osztá­lyának „felvételi vizsgái” hét­főn kezdődnek. A további na­pok: február 7., 9. és 12-ér délután 14 órától. Az iskoU szaktanárai kérik azokat s szülőket, akik kisgyermeküké testnevelés tagozatra szeretnél beíratni, ezeken a napokor jelentkezzenek „csemetéjükkel' együtt a Malinovszkij úton. Hirdessen Ön is 0 NÓ^RÁD-hen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents