Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
Zsákbamacska és ezüsttallér Pénz van eladó ’ Ha a hobbi kerül szóba, az emberek nagy része háromféleképpen gondolkodik. Legtöbben bogaras alakokra, megszállottakra gondolnak, akik családot, munkát, mindent elhanyagolnak mások számára őrültségnek tűnő dolgokért, mások rosszmájúak, mondván: egyesek nem tudnak mit csinálni a szabad idejükkel, meg a felesleges pénzükkel, amíg én látástól-vakulásig dolgozom. A harmadik csoport sem vélekedik sokkal jobban a hobbisokról, üres időtöltésnek mondván az efféle elfoglaltságot. A salgótarjáni Arany János utcai klubhelyiségben a rögtönzött árverési asztal fölött drótján lóg a villanykörte, a műbőr ülőkén várakozó résztvevők néma csendben hallgatják a kikiáltót. — Kalapács alá kerülnek ezüstkoronák jó tartásban. Kikiáltási ár darabonként nyolcvan forint. A szépen csillogó érmék műanyag tálon vándorolnak körül, majd kezdődik a licitálás. — Nyolcvan . 11 Nyolcvanöt... Nyolcvanöt először.. .. Kilencven először, kilencven másodszor, senki többet, harmadszor. Az árverés menete mindig azonos, a tálkán körülvándor- ló érmék azonban igen nagy választékot mutatnak. Kanadai ezüst dollártól III. Béla rézpénzéig, Ferenc Jóska körmöci ezüstjétől Frigyes Ágost száz tallérján át a mongol rézérméig sokféle pénzzel találkozhattak azok, akik nem sajnálták vasárnap délelőtt- j ükből azt a két órát. Természetesen magyar pénzek is kalapács alá kerültek. 1976-os és 78-as forgalmi kollekció csakúgy, mint a táncsicsos húsz- forintos. Ez utóbbi négyszázötven forintért talált gazdára, kezdő gyűjtő vette meg. Az árverésen megjelentek között felfedeztem gyerekkori barátom, Jakab Lacit, akivel együtt kezdtük gyűjteni a pénzeket — ahogy akkor tízegynéhány évesen mondtuk. Az én gyűjteményem azonban nem nőtt tovább egy maroknyi különféle nemzetiségű és címletű aprópénznél — ilyen „kollekció” az árverésen zsákbamacskaként húsz-harminc forintért talált gazdára — Lacié pedig, aki ma szakmunkás, talán már több ezer darabra is rúg. — Vettél valamit? — Csak egy zsákbamacskát, meg egy meisseni porcelán érmét. Én is eladtam egy zsákbamacskát, meg egy húsz- krajcárost, 1846-ból. — Miért érdemes eljönni egy ilyen árverésre? — Olyan pénzeket ismerhetünk meg, amelyeket jószerint katalógusban látunk csak, ugyanakkor tisztába kerülhet a gyűjtő a napi árakkal, gyűjteménye jelenlegi értékével. A gyűjtők legjava férfi, azonban a szebbik nemet is képviselte valaki. — Szőke József né vagyok, nyugdíjas. A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél dolgoztam, a dróthúzóban. — Hogyan lett gyűjtő? — Három évvel ezelőtt történt, hogy a Fécskő Áruházban találtam egy libanoni arab pénzt. Voltak ismerőseim, akik foglalkoztak gyűjtéssel, elvittem hozzájuk megmutatni, mert nagyon tetszett. Az az igazság, hogy mindig szerettem volna valamit gyűjteni, de nem bélyeget, hanem valami „masszívabbat”. Azóta szenvedélyemmé vált. Nem is csak az értéke miatt, hanem azért, mert más országokat ismer meg az ember, otthonosabban mozog a történelemben. Sokat kell hozzá olvasni, tanulni, könyvekben bogarászni... Akik azt hiszik, hogy ez a kedvtelés a magas keresetűeknek „van fenntartva”, tévednek. Ezen az árverésen például mintegy száz tétel volt a kínálat, az átlag bevétel pedig hatezer forintot közelített meg. Ez azt jelenti, hogy átlagban hatvan forint egy-egy érmének az ára, de elkelt olyan pénz is, melynek a kikiáltási ára négyszáz forint volt. A forgalom tíz százaléka az aukciót rendező kört illeti, a többi az eladóké. Nemcsak szakköri tagok vettek részt, hanem magángyűjtők is a megyeszékhelyről és a környékről. Hasonló rendezvényre évente kétszer-háromszor kerül sor Salgótarjánban. Még azoknak is megéri elmenni, akik nem akarnak vásárolni, bár aki végigül egy ilyen árverést, kiteszi magát annak, hogy „megmérgeződik”, s a következőre esetleg már maga is gyűjtőként megy el. —Sáspár— Lovas nemzet vagyunk Minden esztendőben megrendezik a hortobágyi lovasnapokat. Sokáig úgy tartottak bennünket számon, hogy lovas nemzet vagyunk. Ezt a hírnevet csak rövid néhány esztendő szakította meg, mivel ismét felismertük a lótenyésztés és fajtanemesítés hasznosságát. Hogyan is kezdődött? Így ír a hazaj lósport és lótenyésztés mejgálmodójáról és megteremtőjéről Halász György, a telivértenyésztés kiváló ismerője: „Az angol ló elterjesztője, s a hazai telivértenyésztés megalapítója Széchenyi István volt. Felmérte azt a hátalmas köz- gazdasági érdeket, melyet a lótenyésztés jelent. Tollal és tettel, intézmények kezdeményezésével és alapításával igyekezett lótenyésztésünk fejlesztését előmozdítani. Széchenyi 1815. őszén utazott Angliába és ennek a kirándulásnak köszönheti Ausztria és Magyarország a telivér- tenyésztésnek és lóversenyzésnek megindulását, ö maga is importált méneket és kancákat. Széchenyi igyekezete nem volt hiábavaló. 1827. június hatodikán az Üllői út és Soroksári út közti gyepen — tehát százötvenkét éve — megrendezték az első futtatást. S ez idő óta a magyar telivértenyésztés aranykönyvébe olyan nevek kerültek, mint az ötvennégy versenyt nyert Kincsem, „akinek” tizennegyedik generációja ma is hódít szerte a világban. S a ranglista élén szerepelt nemzetközi mezőnyben hosszú éveken keresztül: Imperiál, Kisbér, Tokió, Botond, Miczi, Pardon, Imi, s mind a többiek, akik rangot és elismerést szereztek a magyar lótenyész- tésnek.; Ma a magyar lovastradíciók egyik leghívebb őrzője a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, melynek törzsménistálló- ja az 1826 óta meglevő állományából folyamatosan tenyészt. De szintén sokat tesznek a hazai lótenyésztés érdekében a Sziívásváradi Állami Gazdaságban, melynek lipicai ménese világhírű; csakúgy mint a Hortobágyi Állami Gazdaság nóniuszménese, mely 1971-ben ünnepelte megalapításának háromszázadik évfordulóját. S szintén nemzetközi tekintélynek örvend a mezőhegyesi ménes, mely már az 1906-os párizsi világkiállításon felhívta magára a figyelmet. Az első futtatástól sok idő telt el. Azóta nemcsak a közönség. a téteket, reményeket jelentő lovak, hanem a környezet is megváltozott. 1880- tól 1920-ig például a mai Népstadion helyén levő pályán tartották a versenyeket — az egyik oda vezető utcát ma is Verseny utcának nevezik. 1920-tól Alagon voltak a futtatások. Ma pedig a Dobi István úti galopp- és a Kerepesi úti ügetőpályára zarándokolnak versenynapokon a lósport megszállottjai. Ágh Tihamér Mai tévéajánla ÍJvcgvárosok Tulipánaratás. Az óbudai mezőgazdasági tsz-ből százezerszámra küldik kül- és belföldi megrendelőiknek a tulipánokat Fehérváry Ferenc felvétele Luxuscikk? Közgazdasági értelemben talán... Mégsem tartjuk fényűzésnek. Any- nyira nem, .hogy hozzátartozik mindennapjainkhoz. Környezetünk szépítője, a szeretet, a tisztelet kifejezési eszköze — szinte végigkíséri életünk minden mozzanatát a születéstől az utolsó órákig Magyarország virágkertészete Európa-hírű. Vágott és cserepes virágaink, dísznövényeink keresettek a szocialista és a tőkéspiacokon. Jól jövedelmező exportcikk, ezért az utóbbi években a szövetkezetek;, kertészeti vállalatok jelentős beruházási összegeket költöttek növényházaik fejlesztésére ; holland technológiák bevezetésére, automata klíma- berendezésekre, öntözésre. A kül- és belföldi értékesítésben egyaránt vezet a szegfű, a kivitel mintegy 70 százalékát képezi. Az ország minden táján találni olyan kertészetet, mely szegfűt termeszt. Szombathelyen találjuk Közép-Európa legnagyobb orchideakertészetét. Az egzotikus virág divatba jött itthon és külföldön. Évente 70—80 ezer harang- és fürtös virágot adnak el — ötmillió forint értékben —, cserépbe, vagy celofándobozba zárva. Egyharmada a Szovjetunió, Hátságon Csehszlovákia, Jugoszlávia, az NSZK, Ausztria, Svédország virágpiacaira kerül . A kertészszövetkezet 8,1 hektárnyi automatizált növényházaiban tavaly 135,8 millió forint értékű, 80—100-féle virágot és dísznövényt termesztettek. Pálmáik, broméliáik és fiku- szaik versenyképesek a dán, belga és holland vetélytár- sak között. A főváros, a nagyobb városok virágboltjaiba két közismert termelőszövetkezet, az óbudai és sasadi szállítja a legnagyobb virágmennyiséget. Például a legközelebbi Üzemi lakások épülnek A rétsági Glóbusz Nyomda dolgozóinak lakásgondjával is törődik. Az elmúlt évben nyolc lakást adtak át a vállalatnál immár törzsgárdatagok- nak számító, de az 1969-es „honfoglalási” évtől hűen egyhelyben dolgozó szakmunkásoknak és a termelést közvetlenül irányító technikusoknak. A vállalat még ebben az ötéves tervben, tehát 1980-ig öt lakás vásárlását, a következő ötéves tervben pedig újabb hat lakás tulajdonjogát kívánja megvásárolni. 4 NÓGRÁD — 1979. február 4., vasárnap lakói yirágdömping március 4-én a nemzetközi nőnapon lesz. Már készülnek erre az alkalomra az üvegvárosokban, melyeknek lakói csak szirombontásra várnak. H. A. 12.45: Itália múzeumaiban. A múzeumi sorozat, amely már sokadik olasz múzeumi gyűjtemény bemutatására vállalkozik, ezúttal a milánói Poldi Pezzoli Múzeum kapuit tárja szélesre az érdeklődők előtt. A múzeum névadója jó néhány évtizeddel ezelőtt adományozta Milánó városának értékes kincseit, gazdag Fordította: Bába Mihály 32. — Ne háríts mindent rám. Te is olyan okos voltál. Hiszen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam feladatát a lehető legjobban teljesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanyagolt. Ha nem sajnáltatok volna néhány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan fel. hívta volna a figyelmeteket az uránra. De számotokra kár volt, minden dollárért és az adásvételi szerződést nyugodtan aláírtátok. Most meg üvöltőtök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvényeket. Mit tehettem volna? — Hagyjátok abba a veszekedést ! — Stern úr volt hármójuk közül a legnyugodtabb. — Megtörtént, és ezen már nem lehet változtatni. És senki sem bűnös. Brecken a lehető legjobbat akarta. Ki gondolta volna, hogy ott van az átkozott urán? Végül is ezen az üzleten élég jól kerestünk. Hiszen a vételár háromszorosáért adtuk el. Ha nem fedezik fel az uránt, akkor ugyanaz a Kané, aki most oly rettenetesen , szidja Brac- kent, kezet csókolna neki a remek üzletért. — Én nem mondom, hogy Bracken összebeszélt MacAreckkel —, mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert bennünket. És ha arra gondolok, hogy az üzlet több milliót ér, és az a mi kasszánkban volt. Kerestünk. De mit jelent az, hogy kerestünk néhány százezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be. — Most már semmit sem tehetünk — mondta szomorúan Stern. A New York-i újságban megjelent hír, bőséges kommentárral, megjelent csaknem minden újságban. Ward- citybe özönlöttek az újságírók és részletesen beszámoltak a rendkívüli felfedezésről. A New York Herald Tribune részletesen írt a kis városkáról, ahol néhány hónappal korábban alig volt élet, hiszen a régi aranybányát teljesen elhanyagolták, végül eladták. A lapok hírül adták, hogy a bányát mister Henry Mac- Areck gazdag ültetvényes vette meg, akinek első dolga volt, hogy a bányát bezárta és minden alkalmazottat elbocsátott. , Fény derült arra is, hogy a bánya megvétele előtt mister MacAreck és Marty Brett fiatal mérnök, aki korábban évekig dolgozott az európai és afrikai uránbányákban, még a bánya megvásárlása előtt többször járt a kis városban, felmért minden területet. fegyvergyűjteményét. A milánói gyűjtemény bemutatása után a nézők még a firenzei Stibbert-villa impozáns és terjedelmes fegyvergyűjteményét is láthatják. 21.35: Zene — szóval. A tv zenei klubjában ezúttal fiatal műsorvezetők mutatkoznak be a nagy nyilvá„Mister MacAreckhez sokkal nehezebb bejutni, mint a Fehér Házba — írták a lapok — A bánya és a területe teljesen megváltozott. A hatalmas területen minden fát kivágtak minden bokrot kiirtottak, sőt még a füvet is lekaszálták. A területet három méter magas szögesdróttal vették körül, ötvenmé- terenként hatalmas reflektorok világítják meg. A tíz méter magas őrtoronyban két-két felfegyverzett őr. A szögesdrót mentén hatalmas, vad kutyák száguldoznak. A közeibe sem lehet férkőzni. Hatalmas táblák jelzik azt is, hogy »»magánterület, idegeneknek tilos a bemenet-«. A régi bánya egykori bejárata valóságos erődítményre hasonlít. A sűrű szögesdrót háló háromszorosa, mindegyiken át kapu vezet. A harmadik csukott kapu mögött állig felfegyverzett őr áll és közli, hogy semmiféle információt nem adhat. Az újságíró hiába ostromolja telefonon Mac- Arecket,. vagy Marty Brettet, a titkárnőtől azt a választ kapják, hogy üzenetüket közük mister MacAreckkel. Különben is hamarosan «ajtókonferenciát tart. Különtu- dósítónkat már el is küldtük”. Mister MacArecket idegesítette, hogy az újságírók teljesen körülvették a bánya területét. A telefonos lány minden kérdésre azt válaszolta, hogy a bánya igazgatósága délután öt • órakor sajtótájékoztatót , tart, amikor minden kérdésre válaszolnak. A New York Herald Tribune így számolt be a szenzációs eseményről: — Pontosan öt órakor, amikor megjelentünk a bánya bejárata előtt, az őr kinyitotta a harmadik kaput. Az udvaron már várt bennünket az igazgatóság titkárnője és néhány fiatalember. Kétségtelen, hogy szolidan felfegyverzett őrök voltak. Felöltőjük alatt kidomborodott a géppisztoly alakja. Mindegyik fiatalember hatalmas farkasnosság előtt. Falus Gábor, Né- methy Attila, Nemes András és Szunyogh Balázs lépnek pódiumra a zeneművészek között. Sok szereplője van a műsornak, amelynek tetszési indexét az adáson jelenlevő 100 tagú műsorfigyelő közönség alakítja ki a tömegkutató kommunikációs központ megbízásából. kutyát tartott pórázon. A titkárnő szívélyes szavakkal üdvözölte a sajtó képviselőit. E szavak ellentétben álltak a fiatalemberek viselkedésével, akik félkörbe vettek bennünket. A titkárnő után a vezetőség képviselője kérte az újságírókat, fáradjanak vele a bánya melletti kis épületbe, ahol mister MacAreck vár kedves vendégeire. £11000111X0^ Elöl a titkárnő, utána mi, újságírók, aztán, a fiatalemberek a farkaskutyákkal. Majd elfelejtettem, megkértek bennünket, hogy a bánya területén ne fényképezzünk, ne is kísérletezzünk, mert az őrség utasítást kapott, hogy ezt megakadályozza. Szótlanul mentünk a régi hányó mellett. Amikor közeledtünk a barakszerű új épület felé, az ajtón egy jóvágású férfi lépett ki. A bánya új tulajdonosa volt: mister MacAreck Üdvözölt bennünket, aztán bementünk a barakba. Az épület két szobából állt. Az egyikben laboratórium volt, ahol most a sajtótájékoztatót tartották, a másik, minden jel arra vallott, hogy a laboratórium raktára. Házigazdánk kérte, hogy foglaljunk helyet. Nyomban italokat hoztak. Amikor már mindannyian kielégítettük szom j unkát, szót kért mister MacAreck. — A bánya új tulajdonosa elég részletesen mondta el a történetet. Aláhúzta, hogy a korábbi tulajdonosokkal ellentétben a vezetőség komoly beruházásokat eszközöl, hogy újabb mélyfúrásokat és új aknákat létesítsenek. Mister Marty Brett főmérnök komoly geológiai kutatásokat végzett és már készítik is a fejlesztési tervet. E célból speciális laboratóriumot hoztak létre. A bányatulajdonos elmondotta, hogy az első mélyfúrások sikeresek voltak. Hatalmas összegekre lesz szükség, ami két, három esztendő alatt megtérül. (Folytatjuk) ___ i
