Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

Percenldnt 90 méter r Egy gép köré sereglettek a kékruhások. Tátong az üres­ség a csarnokban- Középen egy francia munkás áll, mutogatja, le, kéne fűrészelni a toló­mérő szárából, hogy szűk he­lyén lehessen mérni vele. „Nem szabad” — pöröl az egyik művezető. Nyújtott kéz­fejét torka előtt elhúzván hozzámondja: „Lenyakazná­nak érte, mert csak kölcsön­kaptuk”. A francia derül a nyaktilóra való célzáson, de köti az ebet a karóhoz: rövi­díteni muszáj a sublert. Háborítatlanul áll a gépsor többi masinája: a föladó, a spiráltároló, a kalibráló, a re­pülőfűrész, a gyorsító. Tétlen­kedik a futódaru is. „Rakon- cában” hevernek a készre sza­bott bútorcsövek, glédában so­rakoznak a spirálba tekert fémszalagok. Pár hete indult a próba- gyártás az SKÜ új kisterenyei üzemében. Jócskán akad még tennivalójuk az embereknek addig, míg beindulhat a teljes üzem, egynéhányszor össze kell még gyűlniük amolyan ku­paktanácsra, hogy áthidalják a kezdet gondjait. Vaskapuk helyett Azt már mostan sem lehet mondani, hogy a legelején vannak a dolgoknak- önma­gában a csarnok elkészülte is jelentékeny eredménye az acélgyárnak. Több szakem­bert bocsátottak annak idején a kivitelező rendelkezésére. Előfordult, hogy negyvenfős kohászcsapat is dolgozott a te- renyei építkezésen — hallot­tuk Hegyi Mihálytól, az üzem párttitkárától. S ez még nem minden. A gépek telepítésekor eleinte csak a tető volt, ami védelmet nyújtott a tél táma­dásai ellen. Csak az oszlopok álltak, az oldalfalak helyén besüvöltött a szél. Melegíteni csak a ruha meg a lelkesedés melegítette az embert — tud­tuk meg Orosz József műve­zetőtől. Ma már nem ez a helyzet. Kellemes a levegő a csarnok­ban, bőven árad be a világos­ság az üvegfalakon. Csak a gépsor beüzemelése a jelentő­sebb munka, ami hátravan- A francia cég három embere ad­dig itt marad, amíg biztosan nem megy mind a tízfajta cső gyártása. A legkisebb csőmé­ret egyébként tíz milliméter, a legnagyobb átmérő 4 centi­méter. E határértékek közt a szabvány szerint kereken tíz­féle méret létezik. Ügy mondják: ha jól mű­ködik a DMS-gépsor, akkor hatpercenkint kerül ki belőle egy köteg cső. Hogy jól- mű­ködjék, régebben tanulmány­úton vettek részt a vállalat ar­ra alkalmas emberei Francia­országban. Köztük volt Kal­már Sándor, a tmk művezető­je is. ö olyképp véli: egy-két esztendő is beletelik, amíg a masinasor rendszeresen azt hozza, amire képes. „Nem megy egyik napról a másikra az átállás — mondja —, hi­szen azelőtt csak vaskapukat, meg kerítéseket gyártottunk.” Horganyzó az UPO-tól Nemcsak az Alpokon túlra mentek tanulmányútra a ko­hászok. Idehaza Dunaújváros­ban, meg Csepelen is jártak- Ott töltöttek két-három hetet, tanulmányozni a hasonló gyár­tás folyamatait, megszedni magukat tapasztalatokkal. „A tanulmányutakra a legdere­kabb szakembereket küldtük — így a párttitkár —, azokat, akik képzettek is, becsülete­sek is”. Érthető az alapos válogatás. Ezekre a dolgozókra hosszú távon számít az SKÜ, még in­kább, mint az összes többire. Jártak Skandináviában, a velünk rokon népnél- is hár­man- Ezek közt volt Bakos Gyula villanyszerelő. A finn UPO-cégtől ugyanis egy 13 millió forint értékű galvani- kus horganyzóberendezést vett a tarjáni vállalat. Ezek­hez a masinákhoz kellett a hozzáértő munkás. A berende­zés lyukkártyás programozás­sal „önállóan” végzi dolgát. A FISKARS márkájú vezérlő mindent tud, mindent számon tart. Ha ez a komputer jól működik, az egész galvanizá­lóban csak három embernek van — könnyű — föladata. Ha ellenben „bemondja az unal­mast”, hat ember tudja csak helyettesíteni, méghozzá ki­merítő ide-oda futkosással. Nélkülözhetetlen tehát a hoz­záértő kéz. „Nemrég hallottuk, hogy hamarosan továbbkép­zést szerveznek az ittenieknek — mondta Bakos Gyula —, de kell is, mindenki érzi”. Már hatezer tonna Beindult hát a termelés a több mint hatvanmilliós gép­soron, amely percenkint 90 méter csövet képes előállítani a fémszalagból- Ebben az esz­tendőben már hatezer tonna a terve — éspedig csakis jó mi­nőségű cső lehet mind! Addig akad műszaki teendő, emberi is. A három műszakhoz még kevesen vannak. Ember kell­— belső átcsoportosításokból! Orosz József művezető is „bentről” jött. Szívesen-e? Persze. — feleli. — Jó körül­mények vannak, tágas, vilá­gos a csarnok, mindenki szí­vesen jött. Még a fürdőnek, meg az öltözőnek kell elkészül­ni, akkor nem lehet több pa­nasz”. M. P. MUNKAKULTÜRÁNK A kultúra és a gazdasági színvonal szoros összefüggé­se, kölcsönös meghatározottsága ma már általánosan — és nemzetközileg — ismert. A kutatások régen bizonyították, hogy egy ország gazdasági teljesítőképessé­gét alapjaiban befolyásolja, meghatározza az átlagos kul­turális szint, ami — más szóval — azt jelenti: nem lehet tartósán magas színvonalon dolgozni az automatizált gép­sor, a bonyolult elektronikus berendezés mellett, ha a ma­gánszféra, a munkán kívüli életvitel megrekedt a közép­kori hiedelmeknél, primitív szokásoknál, alacsony kulturá­lis színvonalon. Ebben az értelemben a közművelődés el­sőrendűen fontos gazdálkodási tényező. Noha ez ma már közhelyként ismert igazság — kevésbé elfogadott e feltétel logikai ikerpárja. Arra gondolunk, hogy a kultúra nem szűkíthető, mond­juk a Beethoven-szimfóniák, vagy Shakespeare ismeretére — bár a humán kultúrkör a közműveltségi szint nélkülöz­hetetlen alkotóeleme. A kultúrának azonban meghatározó része az is, amit átfogó kifejezéssel munkakultúrának ne­vezhetünk. Sőt, olyannyira alapvető ez, hogy a munka tette, homo sapienssé, értelmes lénnyé az embert, s ez a folya­mat mindmáig azonos tartalmú: a munka az ember ön­megvalósításának, képességei gyarapodásának, s benne kul­turális látóterének legfontosabb fejlesztője, kibontakozásá­nak terepe. Aligha tekinthető logikai kerülőútnak, ha erről az ol­dalról —, tehát a személyiséget fejlesztő, [az alkotóképessé­get kibontakoztató — hatásaitól közelítjük meg azt az ösz- szefüggést is, ahogyan a munkakultúra magára a munkára, a gazdálkodás eredményességére, színvonalára hat. Kétség­telen, hogy ha a termelés legfontosabb tényezője a termelő ember, akkor a munkahelyi kultúra közege is a legjelentő­sebb ponton kapcsolódik a gazdálkodáshoz. Ám célszerű most már hozzávetőlegesen körvonalaznunk magát a fogalmat, a munkakultúra tartalmát is, főleg azért, mert ebben nem kevés a félreértés. A fogalom természete­sen magában foglalja mindazt, amit — némi egyszerűsítés­sel — beruházási feltételekhez köthetünk, tehát a gépesí­tettség fokát, a műszakszámot, a munka úgynevezett infra- ftruktúráját (egészségi, munkavédelmi stb. feltételeit), to­Harzan a csodatevő víz ADÓS, FIZESS! Nemcsak rangot és tisztességet ad az export A valamikor egzotikusnak számító ,,narzan” ásványvíz manapság milliók közkincse lett. A narzan fővárosában — Kiszlovodszkban — évente több mint 300 ezer ember ke­zelteti magát gyógyvízzel. Azonkívül évente százmillió üveg narzant palackoznak és szállítanak külföldre, s bel­földre egyaránt. A narzan a szívbetegségek, a magas vérnyomás, az érel­meszesedés, a neurózisok és még tucatnyi más betegség ki­váló gyógyszere. A kaukázusi szólásmondás szerint: „Ahol narzan van — ott élet is van”. A „nart-szane” szó pe­dig kabard nyelven „csoda­tévő vizet” jelent. Oroszországba az első hite­les híreket a gyógyvizekről Gottlieb Schober orvos hozta a XVIII. század elején. Az or­vos I. Péter parancsára olyan vizeket keresett a Kaukázus­ban, amelyekkel az emberek „kúrálhatják” magukat. 1794- ben pedig Pallas, a híres uta­zó, az orosz akadémia kérésé­re megvizsgálta a narzanfor- rást, feltárta vegyi összetéte­lét. Azokban az években az orosz katonák, a kozákok már gyógyfürdőket vettek. 1803- ban pedig a kaukázusi ás­ványvízforrásokat állami je­lentőségű gyógyforrásoknak nyilvánították. Így kezdődött Kiszlovodszk, a hites gyógy­hely virágzása. Valamikor régen pedig az orvosok azt tanácsolták, hogy egy edényben 30—40 fürdőt kell venni, naponta kétszer is. A gyógyszezon egész nyáron át tartott. Főként hideg für­dőket vettek, később azonban izzóra hevített ágyúgolyók se­gítségével felmelegítették a speciális favödrökbe öntött vi­zet. Manapság a gyógyhelyre érkező páciensnek az orvosok tíz-tizenkét, 8—12 perces für­dőt rendelnek. Túljutott a „zsöllyés” idő­szakon a drégelypalánki Szon- dy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet; két éve már, hogy „páholyjegyet” váltva indíthatja az évet. Magyarán szólva, olyan előkelő helyzet­be került — azaz hozta sa­ját magát —, hogy válogathat az üzletfelek és a rendelések között. A válogatás alapja persze nem holmi ízlésbeli finnyás­ság, nem is szimpátia. A dön­tés azon múlik: gazdaságos-e a rendelés teljesítése a szövet­kezetnek, vagy sem, s időre megkapja-e pénzét az elvég­zett munkáért, vagy sem? — Nem véletlen, hogy fi­gyelembe vesszük a partner fizetőképességét is — magya­rázza Balázs Sándor, a szö­vetkezet elnöke. — Az utób­bi dőben több ízben kerül­tünk kritikus helyzetbe az elismert számla ellenértéké­nek késése miatt. A Mecha­nikai Mérőműszerek Gyára például még most is tartozik 2 millió forintunkkal. Noha a számla jogosságát elismerte. Idén véglegesen felszámoljuk vele a kapcsolatainkat. Meg­bízható partnerekre van szük­ségünk, akikkel biztonságosan tudunk együttműködni. — Milyen információik van­nak a megbízhatóság eldönté­sére? — Szaklapfigyelőink rend­szeresen böngészik azokat az újságokat, kiadványokat, me­lyekben híradásokra lelhe­tünk a partnerek belföldi és nemzetközi helyzetéről. Kül­kereskedelmi partnervállala­taink is segítenek, többségük­kel elfogadható a kapcsola­tunk. (Nem úgy azzal, ame­lyik egy elmúlt év őszén ka­pott rendelést idén februárban továbbította a szövetkezetnek, mivel bagatellnek ítélte meg az üzletet...) Persze a dön­tés még többoldalú informá­lódás után is rizikóval jár, de kockázat nélkül nincs ru­galmas gazdálkodás. Egyes rendelők visszautasí­tásával egyidőben új kapcso­latok szálait kezdik szövöget­ni a szövetkezetnél. Űj part­nereik egyike a budapesti Telmesz Ipari Szövetkezet, híradástechnikai berendezése­ket, s ezek részegységeit vá­sárolja Drégelypalánkról. Üj a VBKM Villesz vállalata is, bár tavaly részéről is jelent­kezett a fizetőképtelenség, s ennek következtében a szö­vetkezet idén mérsékli a neki szállítandó mennyiséget. Hosz- szú távú együttműködési meg­állapodás van előkészületben az esztergomi Műszer Labor­ipari Művekkel, i-észére spe­ciális gépkocsialvázakat és elektromos gépkocsikiszolgáló berendezéseket küld a szövet­kezet. Históriás nevüket immár külföldön is ízlelgetik. Tavaly az NDK-ban is dolgoztak a szövetkezet szakemberei s az NSZK-ban is. Utóbbi or­szágban üzemcsarnokot sze­reltek össze a dfégelypalán- kiak. Egy belga cég rendelé­sére algériai festőgyérnak tar­tálygyártást vállaltak, s elfo­gadták a szivattyútelepek, va­lamint a kapcsolódó csőháló­zat szerelésére szóló megbíza­tást is. A belgák nemigen bánhatták meg választásukat, mindenesetre újabb megren­delésük erre enged következ­tetni. — Mennyit hozott tavaly a szövekezeti konyhára az ex­port? — Közvetlen exportunk 10 millió forint értékű volt — közli az elnök. — Fele-fele arányban rubel- és dollárel­számolású. További 10 millió forint közvetett exportot bo­nyolítottunk le állami nagy- vállalatokon keresztül. Im­portkiváltó gyártásunk is megközelíti a tízmilliót (fél­millió híja csupán), a Vide­otonnak készítettünk hőkeze­lő kemencét. Korábban a Siemens cégtől kapták 18 mil­lióért, mi megcsináltuk csak­nem a feléért. Idén újabbat kértek belőle. De hasznosít­juk kemenceépítési tapaszta­latainkat NDK és lengyel partner javára is. Persze nemcsak a rang és tisztesség kedvéért vállalják az exportot: átlagon felüli nyereséget hoznak ezek a munkák. Magyar anyagok be­építésével 20 százalékos az exportmunkák nyereséghoza­ma. S bár számszerűsíteni nem lehet, mégis érdemes hozzáadni a külországi mun­kákból szerzett óriási terme­lési tapasztalatot, melyből ér­tékes tőkét kovácsol a szövet­kezet. — Rendelésállományuk most 25 százalékkal haladja meg kapacitásukat. Nincs hát sem­mi gondjuk? — A pénzügyi egyensúly megteremtése továbbra is ér­zékeny pontunk — mondja Balázs Sándor elnök. — A fi­zetési késedelmek áthidalásá­ra a jelenleginél háromszor nagyobb forgóalapra lenne szükségünk. Tavalyi fejleszté­si alapunk 80 százalékát is forgóalap-feltöltésre kellett fordítanunk. A késedelmi pót­lék minimális, nem húz ki bennünket a csávából. Úgy gondolom, hogy ha a mi em­bereink fegyelmezetten, pon­tosan és jó minőségben el­végzik a ránk bízott munkát, ekkor jogos az igényünk: adós, fizess! Már csak azért is, mert a szigorúbbá vált gazdasági környezet a partnerkapcsola­tok fegyelmezettségét, a szer­ződés- és fizetésbeli pontos­ságokat is feltételezi. Szendi Márta Az emberek a narzankész- letekről is gondoskodtak. Va­lamikor csupán egy forrást is­mertek ezen a vidéken. 1928- ban a geológusok azonban még néhány narzan-„raktárt” fedeztek fel. Kiderült, hogy a gyógyvíz a felszínre jutásig rendkívül hosszú utat tesz meg: 20—30 kilométert „jár” végig a sötét földrétegek kö­zött, 12—13 hónap alatt, mi­közben hasznos anyagokkal telítődik, s csak akkor tesz szert „csodatévő” erejére. A narzankészleteket gondosan tanulmányozták, és a világon első ízben építettek több mint negyven kilométer hosszú nar- zanvezetéket. Jelenleg egye­dül a Kuma folyó környéki lelőhely több mint 1000 köb­méter gyógyvizet szolgáltat. Oj hegesztési eljárás Üj távlatokat nyit az ipari hegesztési technika előtt az NDK-ban kifejlesztett mágne­ses ívhegesztési eljárás- Ennek segítségével háromszor gyor­sabban hegeszthetőek például a csövek; az anyag- és ener­giafelhasználás viszont sok­kal gazdaságosabb. A mágneses orsóba dugott csövek nyomás alatt álló vé­geit ívfény segítségével he- gesztik össze. A hegesztési folyamat 1,2—1,6 másodpercig tart. vábbá tanultsági szintjét, szakképzett, vagy kisegítő jellegét. De legalább ennyire fontos elemei a munkakultúrának azok az egyszerűbb, s nem beruházási pénzekhez kötődő körül­mények, amelyek tömérdek apróbb feltétel összhatásában tükröződnek. Erről szólva hadd utaljunk — szokatlan módon — a Központi Statisztikai Hivatal egy mostanában zárult, s nagyhatású vizsgálatának egyik lábjegyzetére. „A fizikai dolgozók munkakörülményei” címet viseik ez a publikált vizsgálat, amely sokrétűen és átfogóan elemzi a munka- körülmények iparági, ágazati feltételeit és rangsorát. A kutatás bemutatja a technikai-technológiai fejlődés hatá­sát a munkakörülményekre, ám itt szükségesnek tartja hoz­zátenni: „Egyenletes munkaütem, zavartalan anyag-, rajz-, szerszámellátás, a gépek célszerű sorrendje, rend és tiszta­ság a munkahelyen, elegendő fény és levegő stb. a tágab- ban értelmezett munkakörülmények szerves — és szervezést igénylő — részei”. Nos, mindez együtt tölti meg tartalom­mal a munkakultúra fogalmát. S, hogy ez a sok apróbb-nagyobb feltétel mekkora je­lentőségű, azt hadd jegyezzük ugyancsak e vizsgálat egyik részmegállapításával. A kutatók egyebek között azt is elemezték, milyeriek a munkakörülmények az úgynevezett hiányfoglalkozásokban — ott tehát, ahová az átlagosnál is nehezebben találnak munkavállalót. Kitűnt a vizsgálatból, hogy e nehezen benépesíthető szakmák némelyikében nem csak, sőt nem is elsősorban a bérek vonzásában van a hiba, hanem a munkakörülmények hátrányai, azt is mondhatjuk: az elmaradottabb munkakultúra a vonzáshiány fő tényezője. A nemzetközi termelékenységi mezőnyben elfoglalt he­lyünk éppenséggel nem tekinthető kedvezőnek. Ah­hoz, hogy gyorsítva lépjünk itt előre, természetesen egész sor körülmény — köztük sok beruházást feltételező tényező — összhatását kell latbavelnünk. Ezek sorában azonban különleges hely illeti meg a munkakultúra kisebb és hozzátehetjük: olcsóbb, kevesebb pénzt, de több figyelmet kívánó részelemeit. A kifestett műhely, a tiszta üzem, az egyenletes hőmérséklet — mindez és megannyi más sorol­ható ide. S végül talán még azt sem felesleges megjegyezni: az idei fejlesztési lehetőségek, a pénzügyi körülmények sa­játos nyomatékot adnak e részelemek jelentőségének! t. a. 1917-ben, tizenhat esztendős korában, mint golyófújó kez­dett dolgozni a salgótarjáni öblösüveggyárban Gritz Viktor. Néhány év múlva gondolt egyet, s esztergályostanulónak szegődött. Azóta harminc esztendő telt el. Többször kapott kiváló dolgozó kitüntetést, és az elmúlt évben eddig végzett társadalmi, gazdasági munkája elismeréseként megkapta a Munka érdemrend bronz fokozatát. Gritz Viktor ma is az öblösüveggyárban dolgozik, ahol a Schuyer Ferenc Szocia­lista Brigád vezetője. Munkája mellett számos társadalmi funkciót tölt be. — BL —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents