Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

A tudomány tornya Budapesten van hazánk leg­magasabb épülete, a Nagyvá­rad téri 96 méteres torony­ház. A huszonnégy szintes épületbe nemrég költözött be a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem nyolc tudomá­nyos intézete. A Budapesti Orvostudomá­nyi Egyetem tanácsa a szá­zadforduló óta többször elha­tározta az egyetem bővítését. A tervek azonban rendre meg­hiúsultak és csak az 1960-as határozatuknak lett foganat­ja. A Fővárosi Tanács telket adományozott az egyetemnek és 1971-ben megkezdődhetett a munka, a tervek készen áll­tak. Itt speciális igényeket kel­lett az építőiparnak kielégíte­nie, hiszen nem lakóházat és nem irodaházat építettek. A tudományos munkához nélkü­lözhetetlen laboratóriumok so­kasága található az épületben. Ezért is tartott hónapokig — 1978 szeptemberétől, 1979. feb- •ruárjáig — a költözködés. Az érzékeny műszereket a mun­katársak saját maguk, ölben nikai csoport. Ezzel országos gond oldódott meg, hiszen most már lehetőségük van aktívan részt venni az orvos­továbbképzésben. Az utóbbiak például lehetőséget kaptak ar­ra is, hogy a diagnosztikában és therápiában használatos legújabb berendezéseket, gé­peket, kiállításokon mutassák be. A fogorvosi kar is any- nyira zsúfolt volt, hogy a kli­nikáról teljesen kiszorult az orálbiológiai kutatócsoport. Ök is itt végzik további tu­dományos munkájukat. És ha már a tudományos munka feltételeiről beszélünk, nem szabad elfeledkezni a kö­zös létesítményekről sem. A közös könyvtárakról, laborató­riumokról és a központi izo­tóplaborról, amely egyedül­álló lesz az országban. Hä elkészül, bizonyára nemcsak az egyetem, hanem más tu­dományos intézetek igényeit is képes lesz kielégíteni. — Ügy tudom, nemcsak tu­dományos-szakmai területen ,. - hozott változást az új épület, szállították át uj otthonukba. Hazánk legmagasabb épülete, — Valóban régi gondunk Dr. Gáti Tibor egyetemi ta- gg m tnagaS) az orvostudomá- oldódott meg azzal, hogy el­nár az épület igazgatója. To- nyj egyetem új otthona. készült egy 600 személyes dísz­le kérdeztük, mit jelent az egyetem életében ez az 540 millió forintos költséggel fel­épült elméleti blokk: — Elsősorban a hallgatókat érintő előnyökről szólnék. Ko­rábban az egyetem annyira szétszórt volt, hogy az egye­temisták szinte több időt töl­töttek két előadás között az utazgatással, mint a hasznos munkával. Most ezer diák tar­tózkodhat egyidejűleg az ok­tatórészlegekben. Az oktatás a hosszan elnyúló, úgyneve­zett lepényépületben folyik. Itt két 360 személyes előadó­terem, mindkét szárnyon pe­dig 20—20 kiscsoportos fog­lalkozásra alkalmas — szemi­náriumi helyiség, illetve labo­ratórium található. A torony- épületben kizárólag tudomá­nyos kutatómunka folyik. — Mennyiben változtak a tudományos munka feltételei? — Nem mindegyik intézet jutott a korábbinál nagyobb ___ a lapterülethez', de az ésszerű technikákkal kísérleteznek. Itt terem. Az 1978—79-es tanév­elrendezés, a korszerű labora- végre alkalmuk lesz kipróbál- nyitót már itt tartottuk. Az- tóriumok mindenképpen meg- ni a legújabb találmányokat előtt ilyen alkalmakra, meg könnyítik munkájukat. Sokat — egyebek között a modern a doktorrá avatásokra szinhá- várunk például a szakdidakti- oktató- és vizsgáztatógépeket zat kellett kölcsönöznünk. De kai csoporttól, amely eddig az is. nemcsak egyetemi ünnepsege­egyik klinika padlásán mű- Szintén nálunk kapott helyet két rendezünk itt, hanem kon- ködött. Tagjai az új oktatási a biometriai és az orvostech- verteket, konferenciákat is. Gyakran kérik tolunk a dísz­termet iskolák, intézmények. Sajnos a legtöbb kérést el kell utasítanunk. Két iskolá­val tettünk kivételt: a Sem­melweis és a Móra Ferenc ne­vét viselő egészségügyi szak- középiskolával. Az onnan ki­kerülő diákok az egészségügy­ben helyezkednek el; velük, szerintem, meg kell ismertet­nünk az egyetemet, nekik is részesülniök kell az új épü­let nyújtotta előnyökből. A jól felszerelt laboratóriumokban kiscsoportos foglalkozá­sokra is lehetőség van. Fotó: Hauer Lajos Olvasók Ludányhalásziban A ludányhalászi községi létszám 1978-ban megközelí­könyvtárat Oravecz Katalin tette a kétszázat. Ebben az főhivatású népművelő veze- esztendőben eltelt közel két ti, tiszteletdíjas könyvtárosa hónap alatt 110-en iratkoztak Rigó Jánosné orvosírnok. ^e> s az új olvasók három­Ezt a munkát az elmúlt év neSyede általános és közép- a munkát az elmúlt ev iskolás fiatal A könyvtár őszétől csinálják, nagy kedv- 2800 kötete kielégíti az igé­vel, lelkesedéssé. Az olvasói nyékét. a. e. EMBEREK, UTAK FEHÉR JÁCINTOK Filigrán, madátcsontú, öregasszony. Naponta látom a városi busz végállomásánál, az aluljáró sarkán. A kőpad- kára reggelente virágokat ra­kosgat, féltő gonddal. Visszaemlékszem gyermek­korom falusi házának kis vi­rágoskertjére, ahol nagy­anyám nevelgette, öntözgette, a szegfűket, jácintokat, ker­ti ibolyát, gyöngyvirágot. Nagyanyám virágjai nem vol­tak ilyen szépek. Igaz, nem is értett annyira a virágokhoz, mint Ilonka néni. — Tudja, aranyos, én virá­gok között nőttem fel — mondja, aztán szinte piron­kodva, már-már szégyenlős arccal néz reám. Elértem a gondolatát, meg is kérdem: — Valami gondja van? Nem szívesen beszél magáról ? — Nemigen kérdezett még éngem senki, milyen vólt az életem, sorsom. De nem ez a baj... Attól félek, nem veszi jó néven, hogy „aranyosinak szólítottam... Rázom a fejem, szólni nem tudok, mit is mondanék er­re? — Sokszor jönnek ide, hoz­zám, fiatalemberek. Ki a fele­ségének viszi a jácintot, ki a menyasszonyának, kedvesé­nek. Unokáim lehetnének, akár maga, fiam. Hát ezért szólítottam az előbb ara­nyosnak. .. Mert nagyon sze­retem ám a fiatalokat... Mai tévéajánlatunk 20.05: TIGRISRE VÁRVA Ben Healey regényé­nek eredeti címe: Egy kis izgalom- A könyvből az angolok kitűnő, egyálta­lán nem átlagosnak te­kinthető bűnügyi filmet készítettek, — mondja a televízió filmosztályán Simó Veronika. .— A film egyik főértéke az izgal­mak mellett a látvány. A cselekmény ugyanis a gyönyörű francia tenger­parton játszódik. Jane, a fiatal francia lány körül furcsa, félelmetes esemé­nyek sora indul meg. Tel­jesen ártatlanul beleke­veredik az ipari kémban­dák harcaiba. A hallat­lanul izgalmas cselek­ményben a rendőrség is szerepet kap. A film na­gyon mozgalmas, és bő­velkedik üldözési jelene­tekben. Krimi a műfaja, de értéke felülemelkedik a szokványos bűnügyek színvonalán. Nem szakítom félbe kérdés­sel. Amíg beszél, nézegetem az arcát. Elgondolom, milyen le­hetett gyermekkora, ifjúsága. A szavai igazolják gondolata­imat. — Bizony, lassan a nyolcva­nadik évemet hagyom el. Es én már csak úgy vagyok, hogy többet nézek visszafelé, mint előre. Hányszor elfog a bánat, hogy miért nem ebbe a szép, igaz, emberi világba szület­hettem? Négy unokám van, kettő tarjáni. kettő meg pász­tói. A fiamnak két gyereke van. Lacika szakközépiskolá­ba jár, a kis Emese hetedi­kes. .. — És a másik két unoka? Mosoly suhan át a ráncok­kal barázdált, öregségében is szép arcon. — Ök Pásztón élnek. Ä lá­nyom, asszonylányom gyer­mekei. Ök az én örömeim. Nincs nap, hogy délutánon­ként át ne szaladnának hoz­zám. A kisfiút Gabinak hív­ják, ötéves. A kislány, And­rea meg negyedikes. — Hogyan emlékszik visz-: sza gyermekéveire, fiatalságá­ra? Mikor kerültek össze a férjével, milyen volt az éle­tük? — A testvéreim közül már csak egyedül élek. Hatan vol­tunk, a többit elvitte a sanya­rú élet, a nélkülözés. Gyer­mekkor? Nem volt, mint, aho­gyan ifjúságom sem. Az éle­tem, az életünk az urammal, a felszabadulás után kezdő­dött el igazán. Kislányként, mindenfélét dolgoztam. Kijár­tam hat elemit, ennyi volt az én iskolám. A többi? — Az élet... Őriztem a libát, ka­csát, mint a többi, falusi pa­rasztlány. Aztán, hogy na­gyobbacska lettem, nyaranta markot szedtem, napszámba. Az uram, Fösvény József arat­ni járt legénykorában... így ismerkedtünk meg. Hama- rost összeházasodtunk. Gon­doltuk, ha egymás mellé sze­gődik két szegény élet, majd csak előbbre jutunk, össze is kapartunk két holdat, azon tengődtünk, úgyahogy. Aztán, hogy 1959-ben meghalt az uram, beadtam a földet, a té- eszbe. — Édesanyámtól tanultam virágot nevelni, palántázni. Bejárok Tarjánba, árulni, így egészítem ki a járadékomat. Igaz, nagy része az unokákra megy. Nekem már igen ke­vés is elég, meg aztán kire költsék, ha nem az unokák­ba? Elhallgat. Érzem a szavain, fárasztja már a beszéd. Né­zegetem a virágjait. Kérdés nélkül is érti, mire gondolok. — Hetvennyolc éves vagyok. Mi van még hátra? Már aján­dék minden nap nekem...’ Mégsem szomorkodok. Ne- velgetem a fehér jácinto­kat, s néha arra gondolok, ezek a virágok, talán megőr­zik az emlékemet... Molnár Lóránt Térbeli képek „belülről” Gábor Dénes, a magyar származású Nöbel-díjas tu­dós jutott először arra a fel­ismerésre, hogy a fényhullá­mok úgy verődnek vissza •egy megvilágított tárgyról, mint a tóba dobott kavics­ról a vízhullámok. Minél bonyolultabb alakú a kő, annál szeszélyesebb hullá­mokat vet. Ha valaki elég gyorsan mozgatná a tó szí­nén ezt a követ, akkor a hullámok is folyamatosan válnának le róla. Tulajdon­képpen ugyanez történik ak­kor is amikor egyszínű fény­nyel világítunk meg egy tár­gyat. A visszaverődő hullá­mok elveszítik rendezettség Süket, és a tárgy alakjáról „hírt vivő” hullámok soka­sága tölti be a teret- Ezeket úgy lehet „szóra bírni”, ha ismét találkoztatják őket a megvilágításra szánt, rende­zett hullámokkal. Nagyon rö­viden és tömören ez lenne az elve a tárgyak térbelisé­géről árulkodó hologramok készítésének. Az elméletet a gyakorlati kísérletek is jól igazolták, s nemsokára meg­valósult a régi álom, hogy tüdőátvilágításkor az orvos egy hologram segítségével valódi térbeli képet vehetett szemügyre. A tudósok nem győzik hangsúlyozni a léze­reknek a holográfiában be­töltött szerepét. A lézer nél­kül a holográfia csupán ér­dekes elmélet maradt volna, legfeljebb szűk alkalmazási területtel néhány különle­ges tudományos vizsgálat­ban. A lézerek azonban új életre keltették a holográfi­át. Ennek köszönhető tehát, hogy a világ minden tájá­ról egyre újabb alkalmazási példákról érkeznek hírek. Fordította: Bába Mihály 50. — Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kismadár a mi kalitkánkban. Annál in­kább fog vágyakozni az Am- basador Szállodába. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a két kereskedő jutalmat kapjon a madárka leleplezéséért. Hétfőn a két rendőr ismét a főkapitány elé hurcolta MacArecket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok ékte­lenkedtek rajta: a vérnyomok- Szeme bedagadt az ütésektől, szája felrepedt, megdagadt. — Na mi van, csirkefogó? ■— üdvözölte a főkapitány. — Van kedved vallani? — Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szem­ben így viselkednek — váía- •zolt mister MacAreck. — Ez megint a magáét fújja. Biztosan jól érezted ma­gad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó ked­vem van! — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneauval. — No, nézzétek csak! Jogta­nácsosa van. Utoljára kérde­zem MacAreck, bevallód az autólopást? — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzuljá­val és a jogtanácsosommal — ismételte a letartóztatott. — Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess, magad akartad- — A rend­őrökhöz fordult: — Vigyétek a pincébe, Jean, Antoine és Michel külön foglalkozzanak vele. Verjék ki a fejéből, hogy a konzullal és a jogtanácsosá­val akar beszélni. > MacArecket visszavitték a pincébe. — Mi legyen ezzel az ame­rikai szélhámossal? — kérdez­te másnap a rendőrfőnök. — Átadjuk az ügyésznek? Már harmadik napja ül nálunk. — Ki kell hallgatni, bekell szerezni a banktól az igazo­lást, hogy nincsen fedezete a csekkjének és átszállítani az ügyészségre — mondta a fő­kapitány. A rendőrfőnök néhány perc múlva telefonált a bankba. A legnagyobb meglepetésére meg­tudta, hogy mister MacAreck- nek félmillió frankja van a bankban, de, ha úgy rendel­kezik, akkor utasítására több milliót is kifizetnek. Tudnak arról, hogy Ferrarit és villát akar vásárolni. A rendőrfőnökök egymásra hárították a felelősséget- — Te voltál az, aki megparan­csoltad, hogy vegyék kezelés­be. Véres az arca, bedagadt a szeme, most aztán mit te­gyünk vele? Aztán a két ke­reskedőt vádolták, akiket azonnal be is hívattak, hogy bocsánatot kérjenek a letar­tóztatottól. — Bocsánatot kell nekünk is kérni, hogy ne jelentsen fel minket. Beszélni ke>l ve­le — mondta a kapitány. Kopogtak az ajtón. Megje­lent a két kereskedő. — Tiszteletünk, rendőrfő­nök úr — mondta az egyik. — Azért jöttünk, mert úgy gon­doltuk, hogy mi ajánlunk fel két-két ezer frankot a rend­őröknek, amiért elkapták a madárkát. — Sz . • a pénzetekre. Szépen behúztatok bennünket a csőbe. — Mi történt? — Az, hogy egy ártatlan embert vádoltatok, egy ameri­kai milliomos gyárost, aki mellényzsebéből megvehetné a ti kócerájotokat. Ha felje­lent bennünket, minket levál­tanak, de előbb tönkretesziek benneteket — üvöltötte. — Semmit sem értünk. Ké­rem, nyugodjon meg . . . — Elég. Azt hittétek, hogy ha autót cserél egy ilyen millio­mos, akkor számolgatja a fil­léreket? Idehívatom, beszé­lünk vele és -bocsánatot ké­rünk, mert ha • . . Káromkodott, és intett a rendőrfőnöknek, hogy vezes­sék elő MacArecket. Néhány perc múlva rettenetes álla­potban megjelent a letartóz­tatott. — Tragikus tévedés történt — kezdte a rendőrfőnök. — A téves párizsi távirat, a té­ves bejelentés ... Nagyon saj­náljuk . . . — Még egy elvetemült gyil­kossal sem lehet így bánni, ahogy velem bántak — szakí­totta félbe MacAreck —, elég­tételt követelek- A verésért is, a jogtalan letartóztatásért is, a hamis feljelentésért is ; ! 1 Nézzenek rám, ezt tették ve­lem — mutatott önmagára MacAreck. — Nagyon kellemetlen ; 1 1 — Mit akar még velem? To­vább gyötörni a. pincéjében? — Ugyan kérem. ön sza­bad. — Akkor a viszontlátásra- A jogtanácsosom Jean Char- bonneau ügyvéd, akit még ma megbízok, hogy képviseljen és tárgyaljon az elégtételről. Egy pillanatig sem óhajtok önök­kel tovább beszélni. Önöknek ezért meg kell fizetni! Vi­szontlátásra — udvariasan meghajtotta magát és elment. Két nappal később Char- bonneau jogtanácsos' telefonon értesítette a négy urat, hogy délután öt órára várja őket az irodájában „ama kellamet- len incidens ügyében”. Ponto­san megjelentek. Az ügyvéd elmondta, hogy MacAreck fel­hatalmazta őt az eljárás le­bonyolítására. Szégyenkezve tárta a rendőrök elé az orvo­sok igazolását a súlyos testi sértésről, mert, mint francia, ő is roppant sajnálta, hogy a látlelet igazolta megbízója ál­lítását, amit nem akart elhin­ni. Megbízója jelentést tett a követnek, aki hamarosan jegy­zéket nyújt át a kormánynak ebben az ügyben. Közölte azt is, hogy sikerült rábeszélnie MacAreck urat, hogy ezzel várjon, vonja vissza és pró­báljon megbocsátani a fele­lőtlen embereknek. Végül is engedett- Ezután elmondotta; hogy MacAreck úr mindössze ötszázezer új frankot kér re- kompenzálásként. Meghatal­mazása van, hogy ha ma meg­egyeznek, akkor telefonál a követnek, hogy a jegyzéket ne továbbítsa. — Természetesen, ehhez még az én honoráriumomat is hozzá kell számítani — mond­ta az ügyvéd. — Nem többet, mint ötvenezer frankot. — De hiszen ez rettenetes. Honnan vegyünk ennyi pénzt? Több mint százezer dollár — siránkoztak. — Kérem, akkor bírósági útra tereljük az ügyet. Hata­lommal való visszaélés, jogta­lan bebörtönzés, hamis felje­lentés és így tovább, akárho­gyan is forgatom a jogszabá­lyokat, börtön és pénzbüntetés jár ezért, sőt ennek az ösz- szegnek kétszeresét kérheti mister MäcAreck, mivel, mint üzletember szombattól szerda reggelig rendkívül nagy üzle­teket bonyolíthatott volna le, és így komoly kár érte. amit önöknek meg kell fizeini. — Inkább fizetünk ügyvéd úr — mondták a kereskedők- Még mindig . . , Különben az az amerikai megmondta ne­kem, hogy megfizetek a felje­lentésért, csak akkor nem gondoltam, hogy ilyen hamar és ilyen sokat — sjránkozott­Az ügyvéd megjegyezte: Í/Fol&tílt^uik} 4

Next

/
Thumbnails
Contents