Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Korszerű keresztezések A világ legtöbb nagyváro­sának szerkezete, úthálózata olyan korban jött létre, ami­kor a motorizáció legfeljebb csak gyermekcipőben járt. A járművek számának roha­mos növekedésével azután mindenütt egyre tarthatatla­nabb helyzet állt elő, amit csak radikális, hatalmas pénz­összegeket felemésztő beavat­kozással lehetett megoldani. A városoknak és környéküknek a korszerű járműforgalom számára való átformálása még napjainkban sem ért vé­get, sőt a jövőben is tartani fog. Mint az a vizagálatokból ki­derült, a bajok oka többnyi­re nem az egyenes útszaka­szok áteresztőképességében van. Az igazi akadályt a cso­mópontokon való átjutás je­lenti, s végső soron ezek a szűkületek szabják meg az útrendszer tényleges kapaci­tását Nem ritkaság, hogy egy rossz „szűkület” miatt az út korábbi kapacitásának 75 —80 százaléka is elvész! A közvetlen megoldást ál­talában a szintbeli kereszte­zések megszüntetése jelenti. Lényege, hogy az egyik út pályáját a másikéhoz képest lesüllyesztik, vagy felemelik. Tiszta „lóhere” alakú keresz­tezésre a kialakult úthálózat csak ritkán ad lehetőséget, pedig az az ideális megoldás. Így a tervezők sokszor csu­pán bravúrokkal, vasúti pá­lyák vagy természetes vizek fölötti, illetve alatti vezetés­sel tudják megoldani a ke­resztezésmentes közlekedés kialakítását. Képünkön: Egy angliai közlekedési csomópont építése, amelyet napi 40 000— 50 000 gépjármű forgalmi el­osztására terveztek. Az autó­sok számára már kilométe­rekkel az elágazás előtt ha­talmas táblák jelzik majd, hogy leggyorsabb célba éré­sük érdekében melyik sávba kell besorolniuk. Így a helyes irány kiválasztása szinte ma­gától oldódik meg, s jelentő­sen meggyorsul a csomópon­ton való áthaladás. Föld alatti gőzkazánok A világ Valamennyi ipari­lag fejlett országa arra törek­szik, hogy a hagyományos energiahordozók felhasználá­sa mellett új módszerekkel, új forrásokból is hozzájuthasson energiához. Kézenfekvő a gondolat, hogy a föld hőtar­talmát, az úgynevezett geoter­mikus energiát is egyre na­gyobb mértékben kiaknázza az emberiség. Ez az energia- forrás elvileg az egész földön rendelkezésre áll, gyakorla­tilag azonban csak néhány ország — Izland, az Egyesült Államok, Üj-Zédand, Olasz­ország, Japán, a Szovjetunió és a Kárpát-medence országai — területén termelhető ki már a mai eszközökkel is gazdasá­gosan. A forró magma hőjét ezeken a területeken valami­lyen hőhordozó, például víz vagy gőz juttatja el a felszín­ig, illetve annak közelébe. Becslések szerint még a mai technikával elérhető 7—10 ki­lométeres mélységben is any- nyi hő halmozódik fel, amelynek együttes mennyisége ötezerszeresen meghaladja a bolygónkon. fellelhető ösz- szes tüzelőanyag-fajtákból ki­nyerhető hőmennyiséget! Csu. pán a Szovjetunióban több mint 60 helyen azonnali le­hetőség nyílna geotermikus hőerőművek létesítésére. Kü­lönösen a Kamcsatka-félsziget bővelkedik ilyen energiaforrá­sokban, ahol nem egy helyen olyan gejzírek törnek fel, amelyek óránként 300—400 tonna forró vizet lövellnek a magasba. Kamcsatkán a talaj hőmérséklete sok helyen már egyméteres mélységben is eléri a 100 C-fokot. Képünkön: Egy 5000 kilo- wattos geotermikus erőmű­nek a telepítése, amelyet a kamcsatkai Pauzsetka folyó völgyében építenek. A feltörő forró gőzt közvetlenül a tur­binákba vezetik, a kondenzá­torok hűtésére pedig a folyó hideg vizét használják. A Szovjetunióban már készen vannak az 50—70 000 kilowatt teljesítményű geotermikus erőművek tervei is. Tudomány — technika Tudósok a jövőért, a békéért. Beszélgetés Szác Több mint tíz esztendeje, amikor még hírét sem hallot­tuk az olajválságnak, a szig­ligeti alkotóház társalgójának esti beszélgetésein arról tá­jé .atott egy ősz hajú, ma­gas, barnára sült tudós: szin­te kimeríthetetlen energiafor­rásnak ígérkezik a geotermi­kus energia. A föld izzó magjának hőjét próbálják hasznosítani, világszerte se­regnyi tudós dolgozik a gya­korlati megoldáson, ő maga is. A tudós, aki már akkor számolt az energiasszűkével, és a gondok megoldásán fá- radozók nemzetközi élvonalá­ban tevékenykedett, dr. Szá- deczky-Kardoss Elemér két­szeres Kossuth-díjas akadémi­kus volt, a világhírű geoké- mikus. Most a Magyar Tu­dományos Akadémia Budaör­si úti kuiatóházában foga­dott. A magyar tudományos élet nagy öregeinek egyike nyugdíjasán is hallatlanul ak­tív még, seregnyi tudományos és közéleti pozícióban irányít, szervez, tevékenykedik. — Ma már nem a geotermikus ener­gia a legfőbb reménységünk — kezdi a közös emlékek fel­idézésével indult beszélgetést. — Az igazi távlati megoldás, úgy látszik, a napenergia lesz. — lehetséges, hogy a kö­zeljövőben minden házte­tőn nemcsak tévéantenna lesz, hanem napelem is? — Nem egészen. A való­színű megoldás: az űrtechni­ka beiktatásával — nevezzük így — a „kozmikus erőmű”. A földön kívül például ezer kilométer magasságban elhe­lyezet, a földdel együtt moz­gó, körülbelül egy négyzet- kilométer . felületű napelem- rendszerrel elvileg több giga­watt energiát lehetne termel­ni, s ez lézerrel vagy más úton földi erőművekbe ve­zethető. Egyetlen nagy „koz­mikus erőmű” fél Európát el­láthatja villamos' energiával. Így, a feltevések szerint, csaknem korlátlan energiabő­ség lesz teremthető. — Nagyszerű távlat. Meg- valósíthatók-e az elvi el­gondolások? (— Ha megfigyeli a jelenle­gi szovjet űrkísérleteket, nem lehetnek kétségei. A több hó­napos űrbéli tartózkodás, a hegesztések, a szerelések, a teherszállítás, az olvasztóke­mence — ez mind arra vall, hogy a Szovjetunió céltuda­tosan készül nagy űrobjektu­mok létesítésére és személy­zettel való ellátására. Ha nem csapnak is még nagy hírve­a haladásért íczky-Kardosa Elemér rést körülötte, meggyőződé­sem, hogy „kozmikus erőmű­vek” létesítését is program­jukba iktatták már. Ügy vé­lem, mint sok másban, ebben is a Szovjetunió lesz az első a világon. — Mikora várható a koz­mikus erőművek megvaló­sítása? — Én valószínűleg már nem érem meg, de a mai fiatalok bizonyosan. Energiagondjaink leküzdése három ütemben tör­ténhet. A már elkezdődött első ütemben a hagyományos energiaforrások (víz, olaj, szén) gyorsabb feltárása és gazdaságosabb fölhasználása (pl. a szén föld alatti elgázo- sítása stb.) folyik. A második ütem az atomenergia foko­zottabb kihasználása (talán már fúziós reaktorokkal), va­lamint a geotermikus és a napenergia fokozottabb ki­használása. A harmadik ütem lesz a kozmikus erőművek ki­építése. Az én durva prog­nózisom: egy-egy ütem 15—20 évig tarthat, tehát úgy 2030 körül már megépülhetnék az erőművek a világűrben. — Elegendő energiával a legtöbb mai gond is meg­oldható. Elmondhatjuk hát, hogy 2030-ra eljön a Ká­naán? — Ha addig nem pusztítja el magát egy új világháború­ban az emberiség. És a sóvár­gott Kánaán új veszélyeket is rejt: ha a biztosan várható fejlődés a maihoz hasonlóan egyenlőtlenül oszlik meg, ha , továbbra is lesznek privi­legizált haszonélvezői, még a mainál is súlyosabb globális feszültségék támadhatnak, még gyilkosabb lehet a versen­gés az előnyökért. Az „őrült majom”, a dúvad ember, a született agresszor — ahogyan egye­sek prófétálják — akkor is világkatasztrófát okozhat, ha már tejben-vajban fü- rödhetne? — Az etiológusok bebizonyí­tották: az ember nem hord a génjeiben változtathatatlan ag­ressziót, illetőleg az agresszív ösztön a civilizációval együtt ma is változik, mindinkább vitákban is levezethető intel­lektuális formákat vesz föl. A magatartást döntően a kör­nyezethatások alakítják ki. Az Országos Béketanácsban, nemzetközi fórumokon ezért harcolnak a tudósok is szün­telenül a világ békéjéért, a nemzetközi együttműködésért, a leszerelésért. Egyszóval: a nyugodt fejlődést biztosító világkömyezetért. Ezért fi­I akadémikussal gyeltünk mindnyájan remény­kedve az ENSZ-re, s örültünk, hogy végül mégis megállapo­dás , született. Ilyen előzmé­nyektől remélhető a világka­tasztrófa megelőzése, a dúvad- felfogás visszaszorítása, egy új szemlélet kialakulása. Je­lenlegi munkámmal ehhez a nagyon szükséges szemlélet- változáshoz szeretnék hozzá­járulni. — Szemléleti kérdések és geokémia — elég távol áll­nak egymástól... — Sohasem csontosodtam bele egyetlen disciplinába se, még a szűkebb szakterülete­men sem. Kezdetben kőzet­tannal és tektonikával foglal­koztam, aztán az ebből szer­vesen kialakult geokémiával, utóbb geonómiával. Most min­den másnál jobban a geonó- mia segítségével kialakult cikluselmélet rendszerelméleti kapcsolatai érdekelnek. Éz lé­nyegesen elősegítheti korunk emberének szemléletváltozá­sát. — Szaktudományos el­mélet hogyan hathat — 'milliókra? — A világ felépítésének és mozgásának széles körű meg­ismertetése egységes belátás­ra bírhatja az embereket: ilyen a világunk, ilyen tör­vények szerint halad, ha ért­jük a mozgásrendszerét, al­kalmazkodunk hozzá, sőt fej­lesztjük, segítjük, akkor köny- nyebben boldogulunk. Ez a tudományos alapú, ésszerű belátás segíthet ledönteni a mai pszichológiai, ismeretel­méleti, ideológiai, politikai korlátokat, gátakat, amelyek ma még sajnálatosan elvá­lasztják, szembeállítják egy­mással az embereket. — Mi a biztosíték rá, hogy egy ilyen belátás ke­rekedik felül és nem a rom­bolás erői? Mikor ismer­kedhetünk meg új kutatá­sainak eredményeivel? — Kialakulóban van ez a biztosíték. Az ENSZ leszere­lési értekezletének határozatai is mutatják ezt. Két eszten­deje közölt már egy cikkgyűj­teményt erről a Geonómia és Bányászat című folyóirat. Ké­szül egy angol nyelvű tanul­mánykötet. Különböző fóru­mokon, így az Országos Bé­ketanácsban is, előadást tar­tottam már erről a kérdésről. Ősszel nemzetközi vitát rende­zünk. Így bejuthat a tudomá­nyos köztudatba és elindulhat az útján. — Sok sikert kívánok. Köszönöm a beszélgetést. Homoródi József Forradalom a fotó- technikában Ma még csaknem vala­mennyi fotóanyag az ezüst- haloidok fényérzékenységét hasznosítja. Ámde a jövő év-, században már „hiánycikk” lesz az ezüst, éppen ezért a fotókémikusok már ma szor­gosan keresik azokat az anya­gokat, amelyekkel az ezüst­halogén vegyületeket helyet­tesíthetnék. Amerikai kutatók már értek is el némi ered­ményt ezen a téren. Az ál­taluk kifejlesztett, filmanyag fényérzékeny rétege, amely valójában csak a gépbe való behelyezés után válik fény- érzékennyé — addig akár cso- magolatlanul is tartható — egy újfajta termoplasztikus (hőre lágyuló) anyagból áll,' amelynek az a tulajdonsága, hogy melegítéskor megpuhul,' lehűtve pedig megszilárdul. A fényképezőgépbe betett anyag egyik oldala pozitív, másik oldala pedig negatív elektro­mos töltést kap. A felvételek készítésekor — a megvilágí­táskor — több-kevesebb fény jut a film egyes helyeire, s a fény mértékével arányosan változik a termoplasztikus ré­teg elektromos állapota, így tulajdonképpen láthatatlan elektromos kép keletkezik az anyagon, amit később nagyon rövid ideig tartó meleghatás­sal lehet „elővarázsolni” on­nan. Az így kapott fehér­fekete, domború kép hihetet­lenül részletdús, és ami na­gyon fontos, teljesen szemcse néküli. Ez a fényképezési mód persze ma még olyan drága, hogy egyelőre nem válhat közhasználatúvá, de azért ígéretes eljárásnak szá­mít. De van még tennivaló a hagyományos filmkidolgozási módok tökéletesítése terén is. Angol kutatók például kidol- gazták a „Photocolor 11” el­nevezésű eljárást, amely lé­nyegesen csökkenti, mindössze hét percre redukálja a színes negatívok másolásának időtar­tamát és kevesbíti a szüksé­ges vegyszerek számát (a ki­dolgozáshoz csupán két vegy­szerre van szükség). Képün­kön: A már új technológiával dolgozó laboratóriumba pil­lanthatunk be. i hangok nyom Régi A letűnt évszázadok sok ci­vilizációs emléke (épületek, szobrok, használati tárgyak, írásos képjelek stb.) fenn­maradtak az utókorra; ezek ma mint vizuális emlékek ér­tékelhetők, szemlélhetők. Az emberi civilizáció elmúlt évszázadaihoz azonban nem­csak vizuális emlékek, ha­nem hangok is kötődnek. A régi hangokat azonban ma már nagyon nehéz, a legtöbb esetben lehetetlen visszaidéz­ni. Azok a „régi” hangok, amelyeket napjainkban a rá­dióban játszanak, a valóság­ban nem is olyan régiek. Az Edison-féle fonográf 1877-es találmány; az volt a célja, hogy az emberi beszédet, éne­ket, vagy zenei hangot meg­őrizze és bármikor hallható­vá tegye. A régi hangok birodalmá­ban tehát más a helyzet, mint a „tapintható” régészeti lele­tek területén. Egyetlen hang. felvétel sem áll rendelkezé­sünkre például a Krakatoa vulkán 1883-as kitöréséről, amely az emberiség történe­tének talán legnagyobb zajá­val járt. A robbanást 5000 kilométer távolságból lehe­tett hallani, de vajon él-e még ember, aki emlékszik erre a döbbenetes erejű hang­ra? Vagy például hogyan ját­szott Chopin zongorán? Ezt csak az egykori tanítványok­nak és az ő tanítványainak száj hagyományából tudjuk. Milyen volt a hangja egy ókori furulyának? Élethű fu­rulyamásolatot kell készíte­ni — és azt megszólaltatni, így lehet feléleszteni az óko­ri zenei hangot. Ilyen jellegű rekonstrukciót azonban csak ritkán lehet eszközölni. Sok ősi hang és dallam hozzá­férhetetlen az utókor számá­ra. Például kihalt nyelvek, kihalt állatfajok hangjai, kö­zépkori konyhák, háztartások, műhelyek hangjai, régi va­dászkürtök szólamai, és így tovább... A jelenkor emberében meg­van a törekvés, hogy egyrészt a régi idők emlékeit konzer­válja, másrészt a mai civili­zációs útjelzőket megőrizze az utókor számára. Sajnos a régi idők hangjait a legtöbb eset­ben nem lehet sem megszólal­tatni, sem a jövő számára hozzáférhetővé, hallhatóvá tenni. A jelenkor törekvése így leszűkül a ma még hoz­záférhető és reprodukálható hangok rögzítésére. Murray Schäfer kanadai kutató indított meg egy hangmentő akciót. Előre ki­dolgozott program szerint mentik, any még menthető, konzerválják, ami még kon­zerválható; A kutatók kezé­ben a fő fegyver a magneto­fon. A megőrzésre váró hang­világ: kávédaráló és régi rend­óban szerű gömbös kávéfőző hangja, kötőtűk csattogása, a borotva­kés fenésekor keletkező hang, iskolai csengők, harangok hangja, magnéziumpatron durranása fényképezésnél, kézi vízpumpák hangja, gőz- mozdonyok pöfögése, fiáke- rek hangja, régi hajókürtök szólamai, állatok nyakába akasztott csengők, kolompok hangja, ostorpattogás, vízi­malmok lapátkerekeinek hang­ja, tejespalackok csörgése a tejeskocsin, mosóteknőben a mosáskor hallható hang, ne­héz tölgyfa ajtók csikorgása, régi gépek, rokkák, kereplők hangja, várkastélyok csapó- hídjának mozgatásakor ke­letkezett hangok stb. Ezeket a hangokat ma még rögzíteni lehet. De száz év múlva már nem lesz rá alka­M. I. NÓGRÁD — 1979. február 25., vasárnap 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents