Nógrád. 1979. február (35. évfolyam. 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

Súlyos harcok Vietnam északi tartományaiban Győri Sándor és Zalai Ist­ván, az MTI hanoi tudósítói jelentik: Jelentések szerint válto­zatlan hevességgel folytatódik a harc a kínai inváziós egysé­gek és a vietnami védelmi erők között a két ország ha­tártérségében. A harcoktól legérzékenyebben érintett Hoang Lien Son tartomány Lao Cai nevű körzetében kül­földi tudósítók nagyobb cso­portja pénteken személyesen győződött meg a kínai táma­dás pusztító következménye­iről. A vietnami sajtó beszámo­lója szerint a kínai behatolók mind gyakrabban választják támadásuk célpontjául a polgári lakosságot, termelő­üzemeket, gazdasági létesít­ményeket. Az agresszió kez­dete óta a kínai nehéztüzér­ség támadja Quang Ninh tartomány gazdag széntele­peit, illetve a Hoang Lien Son tartománybeli Lao Cal hőerőművet, és a környékén levő apatitbányákat. A ká­rok pontos mértéke egyelőre nem ismeretes, annyi azonban máris bizonyosra vehető, hogy a nagyon is tudatos kínai tá­madások kedvezőtlenül befo­lyásolják majd Vietnam idei exporttervét, amely mint is­meretes, nem kis mértékben a fenti nyersanyagok kiterme­lésén nyugszik. Hanoi gazda­sági szakértők véleménye sze­rint a kínai agresszió egyik célja a hat északi határtar­tomány gazdasági életének szétzilálása, a közbiztonság megzavarása, és az itt élő nemzetiségek fellázítása. A vietnami fővárosban egyébként a leghatározottab­ban visszautasítják azokat a félrevezető nyugati állításo­kat, amelyek tömör lényege: a vietnami—kínai konfliktus kettős agressziót tartalmaz. Eszerint Peking időben és térben korlátozott „megtorló” jellegű hadműveletet hajt végre Vietnam ellen, Hanoi állítólagos „kambodzsai ag­ressziója” miatt. A szóban for­gó nyugati, imperialista kö­rök demagóg jelleggel azt kö­vetelik, hogy — úgymond — „mind Kína. mind Vietnam hagyja abba agresszióját”. A Nhan Dan, a Vietnami Kommunista Párt központi lapja e nyugati propaganda kapcsán megállapította, ezek a jelszavak tulajdonképpen elmossák a különbséget ag- resszor és áldozata között. A kínai reakciós vezető körök Vietnam-ellenes háborúja lé­nyegében a Vietnami Szocia­lista Köztársaság, és a két Hírügynökségi jelentések több fontos személyi válto­zásról számolnak be a Kínai Népköztársaságban. Nyugati hírügynökségek beszámolnak arról, hogy pénteken, Peking- ben Je Csien-jing, a KKP KB PB állandó bizottságának tag­ja hivatalosan ismertette az országos népi gyűlés állandó bizottságának személyi válto­zásokkal kapcsolatos legújabb döntéseit. Két befolyásos miniszter tá­másik indokínai állam, an­naktálásra irányuló tervek ré­szét képezi. Peking végső cél­ja, hogy egész Délkelet- Ázsiát saját ellenőrzése alá vonja. A Nhan Dán nyomaté­kosan hangsúlyozza, hogy Kína durva kihívást intéz a térség népeivel szemben. A vietnami lap egyidejűleg rá­mutat a kínai propaganda egyik nyilvánvaló ellentmon­dásába. A pekingi hatóságok a belső propagandával azt állítják, hogy a vietnami had­sereg hatolt be kínai terület­re, a külvilág felé viszont azt kürtölik: térben és idő­ben korlátozott katonai akci­ókat folytatnak Vietnam el­len, vagyis gyakorlatilag be­ismerik inváziós csapataik vietnami jelenlétét. „Vietnam népe, élvezve a haladó emberiség támogatá­sát, mindenképpen megtisztít­ja országa területét a kínai agresszoroktól” — hangsú­lyozta a vietnami pártlap. vozik a kormányból, hogy a pártapparátusban töltsön be magasabb funkciókat. Egyikük az eddigi belkereskedelmi mi­niszter, Jao Ji-lin, a KKP KB általános ügyekkel foglalkozó részlegének irányítását veszi át a hatalmától megfosztott Vang Tüng-hszingtől, a KB volt alelnökétől. Egyidejűleg Jao Ji-lint, a KB főtitkárának helyettesévé is kinevezték. A hetedik gépipari minisztérium helyett Szung Jen-csung, a KKP KB szervezeti kérdések­kel foglalkozó részlegét fogja irányítani. Vang Jen-csung miniszter­elnök-helyettes vezetésével mezőgazdasági bizottságot is létrehoztak. A bizottság tagja az új mezőgazdasági minisz­ter, Hua Hszi-lien, az új erdő­gazdálkodási miniszter, Luo Ju-csuan és a mezőgazdasági gépesítési miniszter, Jang Li- kung. Az energiaügyi minisz­térium átalakítása több mi­nisztériummá azt bizonyítja, hogy a kínai vezetés minde­nekelőtt az elektromosenergia­termelést kívánja meggyorsí­tani. Az Űj Kína alapján a hír- ügynökségek beszámoltak ar­ról is, hogy Peng Csen, a nemrég rehabilitált volt pe­kingi polgármester vezetésével létrehozták az országos népi gyűlés állandó bizottságának a jogi bizottságát. A bizottság­ban 10 alelnök foglal helyet. Az állandó bizottság a kínai diplomáciai képviselők köré­ben is változtatásokat hajtőt? végre, az érintett személyek neveit azonban mind ez idáig nem hozták nyilvánosságra. (MTI) Aleks'zej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta Raul Castrót, aki átadta Kosziginnek a Jose Marti­kitüntetést. Személyi yáltozások Kínában Szovjet vélemény A kind agresszió A Vietnam ellen február 17-én hajnalban megindított kínai támadást számos pro­vokáció előzte meg, de ennél is régebbre nyúlnak vissza Peking expanziós törekvései déli szomszédjával szemben. Már az időszámításunk előt­ti harmadik században, ami­kor az első központi kínai ál­lam létrejött,' megtámadta Vietnamot, Csi Si-Huang, az államalapító despota császár Mao Ce-tung. példaképe volt — mindenekelőtt azért, mert valóra tudta váltani hódító el­képzeléseit: egy sor szomszé­dos ország földjét elfoglalta és népeiket leigázta. A Meny- nyei Birodalom vezetőinek fa­lánk tekintete azóta is szün­telenül a természeti kincsek­ben gazdag, stratégiai szem­pontból' értékes Délkelet-Azsi- ára irányul. Amit már nem tehetett meg Mao, a „nagy kormányos”, megtették utódai: megtámad­ták a szocialista Vietnamot, amely a legfőbb akadályt je­lenti délkelet-ázsiai elképze­léseik útjában- Most, a kínai agresszorok ellen vívott küz­delemben nem csak az dől el, hogy Vietnam megvédi-e sza­badságát és függetlenségét, hanem az is, miként alakul a pekingi expanziós céloknak kitett országok sorsa általá­ban a térségben. Ezeknek az államoknak jó része már ta­pasztalta : a kínai vezetők min­den különösebb lelkiismeret- furdalás nélkül alkalmaznak katonai erőt, ha akaratukat másképp nem tudják érvénye­síteni. Elég az India ellen el­követett agresszióra, azóta is megszállt területeire, a SjlZen- kaku japán szigetek körüli provokációkra, a Burma bel- ügyeibe való dúrva beavatko­zásra, Malaysia, Thaiföld, Fü- löp-szigetek és Indonézia füg­getlenségének megsértésére gondolnunk. És most a Viet­nam elleni agresszióra, amely a veszélyes kínai politika újabb megnyilvánulása. „Kínának különleges fele­lőssége van Ázsiában” — mondotta még a hetvenes évek elején Csou En-laj- Nap­jainkban Peking újabb bizo­nyítékát adja, miként értel­mezi ezt a „felelősséget”. A kínai vezetők nem csak egy­szerűen feszültséget szítanak, hanem egy új háború felé kí­vánják sodorni a világot. Mao Ce-tung kijelentette: a kínai politika háborúra és diktatú­rára törekszik. Utódai ebben is hű követői. Nyilvánvaló persze, hogy Peking háborús politikája közvetlenül összefügg a belső helyzettel- Az ország politikai ingatagsága, a fontos kérdé­sek megoldatlansága, évtize­dek során felhalmozódott ko­losszális gazdasági pfroblzmák húzódnak meg a kínai veze­tők nemzetközi kalandorsága mögött. A hatvanas évek ele­jén, a Nagy Ugrás bukása után Kína határkonfliktust 'provokált Indiával, most — szintén belső gondjai leplezé­sére — újabb kalandba bo­csátkozott, az országban pe­dig a sovinizmus és a milita- rizmus tüzét szítja. Azon a napon, amikor a kínai csapa­tok átlépték a vietnami ha­tárt, a Zsenmin Zsipao szer­kesztőségi cikket közölt, amelyben összefogásra, a há­borús felkészülés fokozására szólított fel. Pekingnek ez a politikája rendkívül veszélyes következ­ei NÖGRAQ - 1979. február 25., vasárnap A hét nagy kérdése agresszió „feloldása” a dél­kelet-ázsiai helyzet megtár­gyalásában, arra vonatkozó kísérletnek látszik, hogy el­tekintsenek az igazi probléma megfelelő keretek között tör. ténő megvitatásától. A napról napra változó helyzetben nehéz minden, előrejelzés. (Annál inkább, mert a józan logika általában szembenáll a kalandorok lo­gikájával.) A kínai agresszió máris igen veszélyes elemek­kel terhelte a nemzetközi vi­Ola&zországban és Belgiumban változatlanul szilárd kormányt keresnek; Iránban új és új törésvonalak jelent­keznek egy bonyolult konszolidációs folyamatban: a második különbéke-nekifutással próbálkoznak Camp Davidben; Car­ter kétszer is hosszabb magyarázkodásra kényszerült a saj­tó képviselői előtt; csehszlovák—lengyel, NDK—angolai és francia—nyugatnémet csúcstalálkozó zajlott; Spanyolország­ban készülnek a csütörtöki választásokra. Eseményekben iga­zán nem volt hiány, ezúttal mégis — rendhagyó módon — a hét egyetlen kérdésére keressük a választ. Ha úgy tetszik, a kérdésre, mi történik földünk ma kétségkívül legforróbb pontján, Vietnam kínai agressziótól sújtott északi körzetei­ben? Több, mint egy hete érkéz- avatkozást.) De a kínai kül ___________ n ek a különben viszonylag ügyminisztériumban elhang- SZcmyokat, megnövelte a fe- szűk szavú hadijelentések a zott volna egy bejelentés a szükséget a Távol-Keleten.’ harcok térségéből. Az ismert csapatok visszavonásáról is, Egyúttal Peking nehéz feltéte- tények arra vallanak, hogy csakhogy rövidesen mindent je^" közé manőverezte magát.' Kína egyre nagyobb erők be- cáfoltak. Ha végül is végrehajtja a vetésével próbál valamiféle A bizonytalanságnak eze- kényszerű visszavonulást, eredményt elérni. Három tá- két a pekingi • jeleit a külföl- csak aláhúzza kudarcát. Ha madóékben, harminchat fon- di megfigyelők részben a folytatja a harcot a korláto- tosabb ponton igyekeznek heves vietnami ellenállásnak határsávban (egyes nyu­előrenyomulni, fokozták a lé. túdják be (s Hanoi nem vetet- gatj megfigyelők lehetséges- gi tevékenységet, s nagyszámú te be még főerőit, hiszen nek tartják" a kínai csapatok diverzánst (Vietnamból ko- amennyire csak lehet igyek- „beásását”), a megszállással és rabban menekült, kínai szár- szik korlátozni a háborút); területszerzéssel még inkább mazású hoákat) vetnek be. egyes nyugati források- emlí- maga ellen fordítja a világ Az erős vietnami ellenállás test tesznek a kínai vezetés haragját. Ha a legnagyobb koc- azonban megakadályozta a. lehetséges belső ‘vitáiról; s kü- kázattal járó utat választja, s tervezett gyors lerohan ást. lönös súllyal esik latba a kiterjeszti a fegyveres ösz- Sőt a támadókat több helyen nemzetközi visszhang. Ez szecsapásokat Vietnam belsejé- visszavetették a határon túl- pedig egyértelműen elítéli a ne> vagy akár Laosz területé­ra. A kínai csapatok általá- kínai agressziót, politikailag re, akkor szembetalálja má­ban 10—15 kilométer mélység- elszigetelve egy „politikai há- gát az ellenállás minden esz- re tudtak behatolni, egyedül ború” kirobbantóját. Kína közével, s lépésinek minden Loa Kay tartományban ju- mellett nyíltan egyetlen kor- nemzetközi következményé- tottak mintegy harminc kilo- mány állt ki, egy olyan kabi- vei. méternyire a határtól. A vesz. net, amely csak nevében és Vietnam nehéz próbát áll teségek ugyanakkor súlyosak, vágyaiban létezik: a megbu- ki napjainkban. Miután hő- mintegy tizenötezer kínait kott Pol Pot-vezetés. A szó- sies önvédelmi-felszabadító tettek harcképtelenné — áldó- ciaíista országok, a fejlődő vi- harcot vívott a francia gyar- zatok vannak természetesen a lág számos állama, nyugati matosítókkal, a japán hódi- vietnami oldalon is, a fegyve- pártok és szervezetek álltak ki tokkal, újra a francia expe- res erők, s különösképpen a Vietnam védelmében, cse- díciós csapatokkal, majd az polgári lakosság soraiban. lekvő szolidaritásukat hangoz- amerikai imperialistákkal — Pekingben először arról tatva. Nem pártolhatták a most a kínai agresszióval kell beszéltek, hogy korlátozott, kínai lépéseket a NATO-ha- szembeszállnia. De ahogyan a úgymond megtorló akciót tataiak sem, viszont tanúi va. behatolók minden esetben, hajtanak végre, kambodzsai gyünk egy olyan irányzatnak, vereséget szenvedtek, nem csatlósrendszerük, a Pol Pót- amely el akarja mosni az iga- vár más sors az újabb ag- rezsirn összeroppanásának zi felelősséget. Eszerint a megbosszulására. Felháborító kambodzsai felkelésnek nyúj- és cinikus érv volt, s végképp tott vietnami segítség és a Vi- lerántotta a leplet a kínai ve- etnamba történt kínai beható, zetésről, amely reggeltől estig lás között valarriifele egyen­a hegemonizmus ellen csatá- lőségjel tehető. Idevágnak pének — a helyszíni, tudósí­zik, miközben maga adja an- azok az értesülések is, hogy tások nyomatékosan hang­nak iskolapéldáját. Hiszen mi Carter a Teng-látogatás során súlyozzák, hogy a harcok tér­más, mint nyílt hegemonizmus már tudomást szerezhetett a ségétől 200 kilométernyire a szomszéd országok állandó kínaiak konkrét elképzelő- fekvő fővárosban Hanoiban fenyegetése, a zsarolás és a seiről, s a tény, hogy az ame- nyoma sincs a pániknak — nyomás eszközeinek alkalma- rikai pénzügyminiszter pe- jóllehet az ország öt északi zása, megalapozatlan területi kingi útját nem mondták le a tartományában tart a háború, igények támasztása, s vé- harci cselekmények közepette Hadijelentéseket olvasunk, gül a nyílt katonai tá- sem. Nyilván hasonló törek- kis vietnami helységek ne­madás. Peking természete- vések vezették Washingtont vét tanuljuk, s élő a szolida- sen nem tett le a ködösítésről a Biztonsági Tanács vitájá- ritás jelszava: Veled vagyunk sem. Az Űj Kína hétközi, egy- nak sürgetésében is. A kínai Vietnam! két mondatos hadijelentései úgy fogalmazódtak, hogy a kí­nai csapatok Küangszi és lünan tartományban vívják ütközeteiket Tehát úgy tálal­ták az ügyet a kínai közvéle. menynek, mintha Kína terü­letén harcolnának, vagy köny- nyen lehet, hogy a megszállt határmenti sávokat már a két tartományhoz csatolták. (Ilyen körülmények között ‘ermészetesen figyelmet ér­demelt a hír, hogy a Tienan- men téren elhelyeztek egy olyan tacepaót, amelynek szerzője bírálta a kínai be­resszorokra sem. Vietnam ké­pes megvédeni önmagát, a maga mellett tudhatja har­costársait, barátait. Ez ad magabiztosságot Vietnam né­ményekkel járhat. Nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy a Vietnam elleni támadást megelőzően a kínai vezetés lázasan kereste a lehetőséget a vezető nyugati hatalmakhoz való közeledésre, korszerű fegyvereket és technológiát kívánt tőlük szerezni katonai és gazdasági potenciálja növe­lése érdekében és persze, tá­mogatást agresszív céljaihoz. Teng Hsziao-ping amerikai látogatása alkalmával leple­zetlenül fenyegette Vietnamot. Nyugaton egyesek mégis azt bizonygatják, hogy a Kínának szállított fegyverek az ország önvédelmét szolgálják. Most a kínai behatolás Vietnamba jól mutatja, hogy valójában mire kívánják ezeket a vesze­delmes eszközöket felhasznál­ni. Az agresszornak fegyvert szállítani annyit jelent, mint részesévé válni az agresszió­nak­Kína Vietnam elleni táma­dása isihét bebizonyította, hogy mennyire demagóg Pe­king kijelentése, hogy a „kö­zepes és kis országok” sza­badságát és önálló fejlődését védelmezi. Vietnamot möst mégis azért „bünteti”, mert önálló politikát folytat, mert megtagadta a részvételt a kí­nai expanziós törekvésekben, s fellép a veszélyes hegemo- nista tervek ellen. P. Jermolajcv A. Szergejev Megnyílt az ír KP Kongresszusa főtitkára Belfastban pénteken este O’Riordan, az IKP megnyílt Írország kommunis- terjesztette elő. ta pártjának XVII. kongresz- O’Riordan kiemelte, hogy szusa, amelyen százkilencven az ír nép fő ellensége a brit delegátus képviseli a kettésza- imperializmus, amely északon kított országban is egységes katonai megszállással és köz­marxista pártot. vellen gyarmati uralommal, Az 1933-ban alakult Ír KP délen, a köztársaságban pedig negyedszer tartja kongresszu- neokolonialista gazdasági ha. sát Ulster székhelyén, ahol tatommal zsákmányolja ki Ir- csaknem 200 esztendeje elin- országot. A párt a másik fő dúlt a küzdelem a független tehernek a közös piaci lagsá­demokratikus, egységes Íror­szágért. Az ír kommunisták kongresszusán tizenkét test­vérpárt küldöttei vannak je­len. got tartja. A határozati javaslat le­szögezi, hogy 'az Ír KP célja a munkásosztály és az egész dolgozó nép egységének kiví- A kongresszust megnyitó ^ása, az egységes szocialista rövid beszédében Andrew ^ország megteremtése. Barr, a párt elnöke élesen elítélte Kína Vietnam elleni támadását és követelte, hogy A párt közvetlen program, ja: el kell törölni az elnyomó törvényeket, szabadon bo­csátani a rendőri kínzással kicsikart vallomások alapján elítélt politikai foglyokat, vizs­gálatot indítani a törvényte­lenségek feltárására, poleár- A XVII. kongresszus poli- jogi törvényt adni Észak-íror- tikai határozatát Michael szágnak. (MTI) ezek után a brit .kormány fel­tétlenül tagadja meg a Harri, er harcigép eladását Peking­nek. Bonyolódik az‘olasz kormányválság Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: Ugo La Maifa kijelölt olasz miniszterelnök szombaton Craxival, a szocialisták főtit­zetőivel folytatott péntek es­ti konzultációin lényegében csak a kommunisták éreztet­ték, hogy hajlandók volnának a korábbi összefogás helyre­kárával és Pietro Longóval, a állítására, ha megfelelő politi- szociáldemokrata párt. vezető- kai garanciákat kapnának jével tanácskozott a kor- arra, hogy a gazdasági tervet mányválság megoldásáról. - a munkásmozgalom követelé- Megbegzélésük után mind seinek szellemében kiegészí- Craxi, mind P. Longo mégis- tik és végre is hajtják. Donat i mételte ismert álláspontját Cattin kereszténydemokrata és az idős miniszterelnök-je­lölthöz intézett udvariaskodő megjegyzésein kívül sentmi érdemlegesen újat sem mon­dott. La Maifának a keresztény- két sem. demokratákkal és az OKPve­főtitkárhelyettes viszont ki­jelentette: nem akar kommu­nistákat látni a kormányban, még „technokratáknak ál­cázott” baloldali minisztere­(MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents