Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
.Vasárnapi jegyzet f I É S MI A tudatos nevelő munka időszaka következik É 11 megmondtam előre, hogy mi nyerünk! — toppant be hozzám elfogulatlanságáról emlegetett ismerősöm, miután a szombathelyi lányok, asszonyok zsebkendőjükkel száritgatták könnyeiket a televíziós vetélkedő után, s a nyomaték kedvéért hozzátette: íme nem véletlen, hogy a férfiakat az erősebbik nemként emlegetik. ,,Nem!” — emeltem fel szavam Éva utódjaiért, s mint egy labdarúgócsapat edzője, soroltam védelmükben az érveket. A nőknek már a felkészülés időszaka sem volt zavartalan, hiszen mellőzve az alapozó edzéseket, érkeztek a verseny színhelyére, soraikat sérülések tizedelték. Ugyanis a sorsolást figyelve néhányan ujjúkat szeletelték a parízél helyett. Az edzőmérkőzések sem hozták meg a várt hatást, általában gyenge gyermekcsapatokkal kínlódtak a szobák falai között. Hiába volt a kétszámjegyű eredmény, az együttesnek nem sikerült összeko- ‘ vácsolódnia. Nem így a férfiaknak, akik — látva a. résztvevőket a képernyőn — már hetekkel a nagy torna előtt edzőtáborba vonultak, gyűjtötték az erőt, mint úttörők a hulladékrongyot. Sokan az összecsapás előtt külföldi túrákon vettek részt, s speciális gyakorlatokat végeztek. Nekik jutott idejük bizonyos vendéglátóipari egységekben a taktikai értekezletre is, amíg az ellenfél óráit szinte teljesen lekötötte a mosogatás, főzés, vasalás. Az ország nyugati részén élő lányok, asz- szonyok főzni ugyan főztek, de a férfiak fondorlatos elméletet főztek ki legyőzésükre. Ennek lényege: lehetőleg minél több feladatot megnyerni. Ez többnyire sikerült, aminek örültek a nők is, főleg a megyeszékhelyen élők, mert kiderült, hogy a legpontosabban Salgótarjánban mérik a húst. Legalábbis a képernyőn. Mert az elmúlt évi ellenőrzések során ugyan nem egy esetben derült fény az ellenkezőjére, igaz, ezeket a tömegkommunikációs eszközök nem kürtölték világgá, még a kiszabott bírságokat is elhallgatták. Rossz nyelvek azt beszélik: a vesztes csapat tagjai azon gondolkodtak, hogy óvással élnek. Már eleve hátrányos helyzetbe kerültek, mivel a játékvezetők is a másik nemből kerültek ki. A következő ok: a férficsapatban túlságosan is sok volt a profi, akik e sport űzése fejében némi ellenszolgáltatáshoz jutottak. Főként azok, akik a délutános műszakból csíptek el néhány órát, hogy a vetélkedésen ott lehessenek, s másnap is a Remény küzdelemre hivatkozva, késtek munkahelyükről. A harcra jellemző, hogy az SZTK rendelőintézetében az összecsapás másnapján megemelkedett a férfilátogatók száma. Mindezek ellenére a mérkőzést a sportszerűség jellemezte. Annyira azonban nem, hogy a visszavágóról is döntés született volna, bár mindkét fél szívesen venné, ha sor kerülhetne a revánsra. A felsorolt érvek mély hatást váltottak ki ismerősömből, aki az összes körülményt mérlegelve arra az elhatározásra jutott: nem is olyan nagy dicsőség a gyengébb nemet legyőzni, s komoly lelkiismereti problémái támadtak bizonyos határozat emlegetésekor, amely a nőkre vonatkozik, de többnyire a végrehajtásért a férfiak a felelősek. Eme dokumentum a verseny alatt ugyan feledésbe merült, de a győztesek elgondolkodtak azon, vajon jót tesz-e az, ha megint a férfiak kerekedtek felül? A bűnbánattól vezérelve állítólag néhány nagyüzemben azonnal felülvizsgálták, hogy a nők az azonos munkáért egyenlő bért kapnak-e a férfiakkal, a káderfejlesztési terveket kiegészítették, döntés született az arra érdemes lányok, asszonyok beiskolázásáról egyetemekre, főiskolákra. így végül is eldöntetlen a kérdés, hogy kik az igazi nyertesek. A vetélkedőnek van egy jelentős tanulsága: nem érdemes egymással szembeengedni nőket és férfiakat, mert a végén megbosszulja magát. No, nem az adásidőben, hanem utána. Az ismerős is elmesélte; a vetélkedő előtt három hétig arra hivatkozott, amikor a késő esti órákban érkezett haza, hogy készül. Mondta volna, hogy a Ti és..., de felesége közbeszólt: ......és Mi?” Í gy a tévéadás óta eltelt másfél hét alatt minden délután négykor pontosan hazaérkezik, az edzésterv szerint először a porszívóval tesz néhány kört, majd a zöld szőnyeget porolja, ezt követően levezetésként az ösz- szegyűlt szennyest pakolja mosógépbe, s a foglalkozás végét a törülgetés jelenti. A homlokát “JgJ szén mint mondta: még egy ilyen győzelem, s a személyigazolványába azt íratja, foglalkozása: htb. Mert nyert meccs ide, vagy oda, a követelményrendszer tovább emelkedik. M. Szabó Gyula Dejtári változások Elhatározták, így lesz A nőpolitikái munka tapasztalatai Balassagyarmaton A DEJTÁRI utcákon A FÖLDKUPACOK, kiásott árkok mutatják nagy munka készülődik. Igaz, most a kemény hideg, a leesett hó szünetet parancsol. De ez nem jelenti, hogy nem állandó beszédtéma a víz. Elég végigmenni az utcákon, betérni a bisztróba, a tanácsra, vagy csak szóba elegyedni a járókelőkkel. A harmadik mondat máris a víz körül forog. Bállá Sándor népfrontéinak rábólint. — Való igaz. De az is igaz, nem először került szóba. — Hanem? — Évek óta vitázunk, tanácskozunk, beszélünk róla. Nagyon nagy gond. Az ásott kutak szinte kivétel nélkül fertőzöttek. Egyedüli kivétel a termelőszövetkezet tanyája, ahogy mi nevezzük. Itt hidroglóbus adja a vizet. De a többi háznál... Hát igen, a vöbbi háznál. Dejtár a gyarapodó, változó, fejlődő községek közé tartozik. Magasra szökött az építési kedv. Aki nem újat épít, az alakítja, formálja régi otthonát. A fürdőszoba ma már nem újdonság, azt mindenképpen hozzáépítik a házhoz. Sok helyütt bevezették a vizet. Vettek motort, az felnyomja, csak egy csapot kell elfordítani. De nem mindegy, hogy milyen a minősége. A községi népfrontbizottság a tanácstagokkal és a- tanáccsal összefogva nagy gondot vett a nyakába annak idején, amikor úgy döntöttek, meggyőzik a dejtá- riakat, szükség van a jő ivóvízre. Vagyis az Ipoly partjáról jövő regionális vízműre. A többség helyeselte, akadt aki nehezen értette meg, volt aki nem is akarta megérteni. — Akkor? — Az történt, hogy a többség vitte magával a huzakodókat. Igaz, hogy drága mulatság, mert minden családnak tízezer forintot kell befizetnie. De tíz év alatt és azt is részletenként. * Bállá Sándor eltűnődik. — Tudja, mit mondok én magának? így volt ez annak idején a villannyal .is. Amikor az emberek meghallották, hogy valamit fizetni kell, rögtön mondták, minek az, ha eddig jó volt a lámpa, ezután is jó lesz... Aztán mi történt? Most, ha néhány órás áramszünet van, mindenki zúgolódik, így van ez a vízzel is. — Mikorra lesz meg? — Az ígéret szerint még ebben az évben kap Dejtár jó vizet. Reméljük, nem csalódunk. — A kutak? — Jó lesz öntözésre. A népfrontelnök állítja, nagyon nagy dolog egy falu egészséges vízellátását megoldani. Nem gyerekjáték. A népfrontbizottság sokat segített, nem vitás. — Az Idén? r— Nem érünk rá tétlenkedni. Az a jó, hogy a tanáccsal nagyon jó a kapcsolatunk. Közösen köny- nyebb. Itt van mindjárt a szemétügy. Akik városban élnek és a szemetesautó nap mint nap elviszi a szemetet, nem is tudják, hogy falun ez milyen gondot jelent. A házaknál már nem tárolható. Csúnya is, egészségtelen, csak elcsúfítaná a környéket. Most mindenki ahogy tudja, viszi a gyűjtőhelyekre. Azon fáradozunk, hogy végleges megoldást találjunk. Mindenki szívesen áldoz rá pár forintot. Reméljük az idei esztendőben előbbre lépünk. Így élnek, tervezgetnek ezekben a január eleji napokban Dejtáron. Azt is számolgatják, mit lehet közösen, társadalmi munkával megoldani, ha kivirul az idő. Az utakat rendbe hozni, ehhez sok segítség kell. — Van még egy nagy tervünk... — Mégpedig? — AZ IDÉN. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG hatvanadik évfordulója tiszteletére emlékművet építünk. A művelődési ház elé terveztük. Az jelenleg bokros, elhanyagolt, csúnya rész. Hasznára válik a falunak is, ha megszépítjük. A népfrontelnök állítja, a lelkesedéssel, közös munkával nem lesz hiba. Mert a dejtáriak hasonlóképpen gondolkoznak. Lassan kilenc esztendeje annak, hogy napvilágot látott a Központi Bizottság nőpolitikái határozata. A közelmúltban a balassagyarmati pártbizottság testületi ülésén összegezte a határozat végrehajtásának tapasztalatait. A nőpolitikái munka eredményeiről, fogyatkozó, de még fellelhető gondjairól, a legközelebbi évek tennivalóiról beszélgettünk Rith Lajosné- val, a balassagyarmati városi pártbizottság első titkárával. — Milyen helyet kapott a pártbizottság, a pártalapszer- vezetek tevékenységében, a politikai munka gyakorlatában a nőpolitikái határozat? — A nőpolitikái határozat végrehajtása mindig is ösz- szefügött a legfontosabb központi és helyi döntések megvalósításával, része a politikai munkának — kezdte a beszélgetést a városi pártbizottság első titkára. — A testület több mint nyolcesztendős tapasztalat birtokában állapította meg, hogy a határozatot követő helyi intézkedési tervekben megfogalmazott feladatok jelentős részét megvalósítottuk. Balassagyarmaton megoldódott a nők foglalkoztatottsága, jelentős változások következtek be a szociális és társadalmi helyzetükben is. A munkahelyen, a családban egyaránt kedvezőbben ítélik meg a női munkát, törekvéseiket a munkához szükséges politikai és szakmai ismeretek megszerzéséért, közéleti tevékenységüket. Ugyanakkor az igazsághoz tartozik az is, hogy a nőpolitikái munka a pártszerveknél, a városi tanácsnál, a társadalmi és tömegszervezeteknél az utóbbi években vált szervezettebbé. Kezdetben meglehetősen sok volt a gondunk. Valamennyi alapszervezetünk elkészítette ugyan a cselekvési programját, de nem mindenütt tudták pontosan, hogy mit is kell tenniök. így azután a munkáról számot adó beszélgetések is általánosak voltak, vagy csak a látványos eredményekről szóltak. Sok esetben csak felületesen vizsgálták a nőpolitikái munka gyakorlatában még fellelhető gondokat, nem tárták fel azok konkrét okait. — Hogyan ítélte meg a testület a dolgozó lányok, asszonyok élet- és munkakörülményeiben bekövetkezett változásokat? i — Az elmúlt években, az ipari üzemek letelepítésével megoldódott a városban a nők foglalkoztatottsága. A dolgozó nők száma 1970-től folyamatosan emelkedett és ma már meghaladja az ötezret. A könnyűipari egységekben, a ruhaipari szövetkezetben tevékenységük meghatározó. A kereskedelemben, a szolgáltatásban dolgozók több mint fele ugyancsak leány, asz- szony. De sokan dolgoznak a város hivatalaiban, intézményeiben, mindenekelőtt a közoktatásban, az egészség- ügyi intézményekben és emelkedik számuk a műszaki értelmiség körében is. Miután a város üzemei csupán néhány esztendős múltra tekintenek vissza, ez egyben azt is jelenti, hogy a munkások, köztük a nők, korszerű üzemcsarnokokban, egészséges körülmények között dolgoznak. Többségük a városi háztartásokból, a közeli falvakból került az üzemekbe a gépek mellé. Ezért különösen értékesnek tartjuk, hogy az ipari munkásnők jó kétharmada szocialista brigádokban dolgozik. Lelkiismeretes, fegyelmezett munkájukat kongresszusi oklevél, több Kiváló brigád cím tanúsítja. Az elmúlt évek során nagymértékben csökkent az a különbség is, amely az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők bére között volt. Az országos és a helyi bérintézkedések végrehajtása során a legtöbb üzemben ugyanis azt a gyakorlatot követték, hogy a lányok, asszonyok bérét nagyobb mértékben emelték, mint a férfiakét. Nehezebb ennél a nők vezetővé nevelése, bevonásuk a közéleti munkába. A párt-, a tanácsi testületekben, a tömegszervezeti vezetőségekben emelkedett a számuk. A város üzemeiben, intézményeiben az első számú vezetők között mindössze tizenhárom a nő. A középszinten már többen vannak. Ügy gondolom, ez semmiképpen sem a tehetség hiányát mutatja. A nők politikai, szakmai képzésével függenek össze. Az utóbbi években itt is észrevehető változás következett be. Sokan tanultak szakmai és politikai tanfolyamokon. De nem megoldott például a könnyűipari üzemek szakember-, szakmunkásképzése. S egyáltalán, az üzemi munka, a családi munkamegosztásban elfoglalt helyük mindenképpen nehezíti rendszeres képzésüket, továbbképzésüket. Aztán azt sem szeretném eltitkolni, hogy a női vezetők gyakran nagyobb erőpróba elé kerülnek, mint a férfiak. Irántuk kevesebb a türelem, a megértés, hozzáértésüket, rátermettségüket hosszabb ideig kell bizonyítani. — Dolgozni, tanulni, ellát« ni a családot nem is .olyan egyszerű. A tanács városfejlesztő tervei, intézkedései mennyiben könnyítik a dolgozó nők helyzetét, a családellátás gondjait? — A lakásépítés, a gyermekintézmények, a szolgáltató- hálózat fejlesztése évről évre helyet kap a városépítő, a városfejlesztő munkában. A lakáselosztásnál a tanács külön figyelmet fordít a nagycsaládosok életkörülményeinek javítására. Az átalakított, szakosított iparcikk- és élelmiszerárudákban javult az ellátás, bővült a választék. Az üzletek nyitvatartási idejét is jobban hozzáigazították a dolgozó asszonyok igényeihez. Nem kis gondot okoz azonban a városban az a hónapok óta tartó huzavona, amely a Patyolat-szalon megnyitását megelőzi. További sürgető intézkedések szükségesek Balassagyarmat vízellátásának megnyugtató rendezésére is. Az iskolai tantermek,' az óvodai férőhelyek száma," a fejlesztés ellenére sem tudta követni a gyorsan növekvő gyermekszámot. Az óvodai férőhelyek számh megközelíti a hétszázat, de az igények ennél nagyobbak. Sajnos, gyors változásra nem számíthatunk. A következő években anyagi erőforrásaink jó részét, legégetőbb gondunk, a vízellátás javítására fordítjuk. A társadalmi összefogás azonban,' amint eddig is, enyhíthet a legnyomasztóbb gondokon. Ezért fontosnak tartjuk az Egy nap gyermekeinkért társadalmi munkaakció újbóli élénkítését, a munka gondosabb szervezését, irányítását; — Melyek azok a tennivalók, amelyek a következő években Balassagyarmaton gyorsíthatják a nőpolitikái határozat megvalósítását? — Ügy vélem, hogy a gyors,' a látványos eredmények időszaka lejárt. A városi pártbizottság, a pártalapszervezetelc,' az üzemek vezetői, a tanács, az időszerű gazdasági, politikai feladatok megvalósításával teszik a legtöbbet a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek további javításáért is. A lányok, asszonyok tervszerű, szakmai és politikai nevelése változatlanul a tennivalók sorát szaporítja. A pártszerveknek, a munkahelyi vezetőknek hasznos segítői voltak eddig is az alapszervezeti nőfelelősök, a szakszervezeti nőbizottságok. Rendszeresebb felkészítésük, folyamatosabb tájékoztatásuk minden bizonnyal hatékonyabb munkában jut majd kifejezésre a következő években. Ami a nők közéleti munkáját, vezetővé nevelését illeti, úgy gondolom, fontos, de mégis csak az első lépéseket tettük meg. Mindenképpen nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a különböző testületekben tevékenykedő lányok, asszonyok eredményesebben dolgozzanak. A nőpolitikái határozat nagyobb lehetőségeket nyitott előttük. A dolgunk most az, hogy tudatos, politikai nevelő munkával bátorítsuk, felkészítsük őket arra, hogy helyesen képviseljék pártunk politikáját,' jói lássák el azokat a feladatokat, amelyekkel a pártalap- szervezetekben, a tanácsokban, a munkahelyeken megbíztuk őket, — fejezte be a beszélgetést Rlth Lajosné. Vincze lslváaa| Csata! Erzsébet JANUÁRI NAPSÜTÉSBEN — fotó; kulcsár —
