Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-12 / 9. szám
I Kötelező műszaki vizsgára készítik fel az MTZ 50 típusú erőgépet a karancssági tér melőszövetkezet szerelői: Puszta Zsolt és Csuka Sándor. bábel-felv. Autós turistáknak Növekvő lehetőségek A Magyar Autóklub balassagyarmati szervezete az elmúlt évben kezdte meg a személygépkocsival rendelkezők számára turistautak szervezését. Külyön touring-csopor- tot alakítottak, hogy a motorizáció következtében egyre fejlődő autósturizmus keretén belül a résztvevőknek színvonalas, de a lehetőségekhez képest olcsó társasutazásokat, üdülési lehetőséget biztosíthassanak. Az első évre kitűzött célokat túlteljesítették, közel félezer autóst utaz- tattak Közkedveltek lettek a megye autósai számára a 4—5 napos szovjet társasutazások, a tátrai üdülés. Az idén a kínálat és a lehetőségek száma a duplájára emelkedett. Az elkészült éves programban, május végétől, június 15-ig a fővárosi színházakba, márciustól április 15-ig a nyári szabadtéri játékokra igényelhető belépő, esetleg szállás. Idén Január 1-től minden klubtag előre rendelhet a szervezetnél fővárosi, illetve vidéki szállásokat. Belföldi társasutazásokat szerveznek májusban Esztergomba, júniusban Székesfehérvárra, júliusban a Duna-kanyarba, augusztusban pedig a szegedi és gyulai szabadtéri játékokra, a debreceni virágkarneválra, illetve a Hortobágyra. Speciális elektrotechnikai berendezések gyártásának közös megszervezéséről kötött megállapodást 1974-ben a Szovjetunió, az NDK és Lengyel- ország. E megállapodásnak megfelelően az 1978—1980-as időszakra elkészített szovjet népgazdaság-fejlesztési terv elő is irányozta egy technológiai berendezéseket előállító üzem felépítését a KGST-országok részvételével az ország nyugati határánál fekvő Novovolinszk- ban. A viharosan fejlődő elektrotechnikai iparban sajnos sok műveletet még kézzel végeznek: a tekercselést, a szigetelést, az impregnálást-szárítást, az ellenőrző kipróbálást, valamint szerelési és más munkákat is. A speciális műveletek miatt a hagyományos szerszámgépipari berendezések nem alkalmazhatók. Ezt a hi- ánvt pótolja majd az új üzem. A vállalat kivételesen rövid idő alatt épült fel. Villany- motorok, kisfeszültségű készülékek és áramforrások gyártásához készít aggregáto- kat, automata gépsorokat. Az üzem termékeinek különleges vonása: a berendezésekre, a bonyolult kinematikai séma, a precizitás, valamint a kor- •zerű elektronikai és eneuJúnius 3-ra nyílt túrát hirdetnek Hollókőre, augusztus 18 és 20-a között pedig a VIII. palóc autóstalálkozóra hívják szűkebb hazánk szerelmeseit. Ezen belül igen gazdag programot állítottak össze. A túrákon túl belföldi üdülés is áll az érdeklődők rendelkezésére Hajdúszoboszlón és Gyulán. Akik külföldre szeretnének kirándulni, azok elsősorban a Kassa—Ungvár útvonalat, illetve ennek Lvovig, vagy Krakkón keresztül Poprádig kiterjesztett változatát választhatják. Akik más utat szeretnének bejárni, azok felkereshetik Belgrádot, Újvidéket és Szabadkát, júniusban Isztambult júliusban, Brnót és Prágát augusztusban, illetve Bécset és Grazot októberben. Akik üdülni szeretnének határainkon túl azok Poprádon, Tátracsorbán, Ruzsbí-ch-fürdőn Csehszlovákiában, a zittaui NDK autóskempingben, jugoszláviai és bulgáriai üdülőhelyeken tölthetnek egy-egy hetet. Természetesen ezekre az üdülésekre legkésőbb februárban célszerű beadni a jelentkezési kérelmet. Az autóklub balassagyarmati szervezete részletes programfüzetben tájékoztatja az érdeklődőket az utazásokkal kapcsolatos tudnivalókról. matikus vezérlőrendszerek felhasználására épült magas fokú automatizálás jellemző. Egyik legfontosabb megoldandó kérdés a szakemberek képzése és felkészítése volt. Az üzemépületekkel egyidőben egy 1400 fős szakmunkásképző központ is felépült. A középfokon képzett szakemberek felkészítésére elektrotechniku- mot nyitottak a városban — a technikum a Lvovi Műszaki Egyetem részlegeként működik majd. Munkás- és mérnökcsoportokat képeztek tovább az új üzem legfontosabb szakmáiban Leningrád, Harkov, Togliatti és más városok üzemei is. Az, üzem gyors felépítése sok tekintetben a szovjet, az NDK-beli és a lengyel szakemberek szoros együttműködésének köszönhető. A berendezések szigorúan a megadott ütemterv szerint érkeztek az építkezésre. ' Csupán számi egy vezérlésű szerszámgépből több mint 100 működik már. Programjaikat harmadik generációs számítógép készíti el. A kormányközi egyezmém’ értelmében a novovolinszk' üzem a jövő évben' mar megkezdi a technológiai berendezések szállítását. Geológusok a négy kontinensen A Német Demokratikus Köztársaság geológusai már négy földrészen segítettek a természet kincseinek feltárásánál. Jelenleg afrikai államokat és baráti arab országokat támogatnak. A Szovjetunióval és Lengyelországgal közösen a „Pet- ró-Baltic” elnevezésű gazdasági szervezet keretein belül az NDK 15 éve folytat geológiai kutatásokat a Keleti-tenger térségében. A két ország közötti államközi megállapodásoknak megfelelően a KGST expedíció keretében a hatvanas évek közepe óta foglalkoznak a geológusok ásványi kincsek feltárásával Mongóliában. Az egyezménynek megfelelően német szakmunkásokat képeznek ki földtani fúrásokra. A nyersanyag-lelőhelyek feltárására fúrócsoportok indultak Kubába, a népi demokratikus Jemenbe, Guayanába és Tanzániába. — Nem haragszol, hogy srácnak nevezlek? — Húszéves leszek hamarosan, még egy ideig lehet srácnak nevezni, nem? — Tíz év múlva úgyis tanár úrnak szólít majd mindenki... — Hol van az még! Megtörténhetik az is, hogy az én nagy vágyam a semmibe hull... Apámnak sem sikerült a terve. — Mi volt az? — Hosszú lenne elmondani, csak az apám tudná pontosan. Mindenesetre azt tudom, hogy egy ideig, amikor még nem is é'tem. állatorvosi egyetemre mrt. Nem fejezte be. mert más hivatás érdekelte: erdőmérnök akart lenni. Végül hova jutott?- Targoncás a ZIM-ben... A barátság építkezése * ELé ülései reZc @ 2 oz igenyelthez ígpsBsiSi&slc Év vége a számvetések ideje, az egyének épp úgy, mint a nagyobb közösségek számba veszik, hogy mit tettek az év folyamán, hol és miben jutottak előbbre; hogyan1 sikerült a kitűzött célt, a ránkbízott feladatokat teljesíteni. Fajcsik Józseffel a szécsényi háziipari szövetkezet elnökével az évzárásról, az év feladatairól beszélgettünk. — Megnyugtató számunkra, hogy a kitűzött feladatot sikerült végrehajtani. Szövetkezetünk teljesítette éves termelési és értékesítési tervét. Sőt, az értékesítési tervünket négy- százezer forinttal megtoldtuk. — Minden termelőüzem értékesítési tervét nagymértékben meghatározza a kínálat és a kereslet találkozása. Ez különösen érvényes a szövetkezetükre, amely tudvalévőén divatcikkeket, ajándéktárgyakat készít. Hogyan sikerült ezt a „találkozást” megteremteni? — Szövetkezetünkben négy szakági tevékenységet folytatunk: szövést., hímzést, baba és divatajándéktárgyak készítését. Hogy nincsenek értékesítési gondjaink, azt az állandó, folyamatos piackutatással értük el. Termékeink nyolc százaléka kerül exportra. A többit belső piacon értékesítjük. Szakmánkban alapvető követelmény, hogy olyan áru kerüljön ki szövetkezetünkből, ami árban, kivitelezésben megfelel a követelményeknek. Kereskedelmi partnereinkkel jó kapcsolatot tartunk fenn. — A divat hatása alól az önök szakmája sem mentes. Ezen a területen változnak az igények, így változik a kereslet. Hogyan sikerül ezt kivédeni? — Csak egy módon: olyan termékeket gyártani, ami az üzletekben keresett. Az lenne jó, ha ma tudnánk hogy holnap mi lesz a kereslet. A piackutatáshoz hozzátartozik az igények és a várható igények „feltérképezése”. Ha a szükséglet úgy kívánja, akkor változtatunk a belső termékszerkezeten. Lépéseinket az igényekhez igazítjuk. • — A termékszerkezet-változásra van-e megfelelő számú szakember? — A kérdés jogos. Egyrészt olyan szakemberekre lenne szükségünk, akik a szakma különböző területein jártasak. Tudnak szőni, rojtozni, hímezni és értenek a babakészítéshez. Belső tanfolyamaink épp ezt a célt szolgálják. A 78-as év végén Taron, Szu- hán és Terényben tartottunk dolgozóink részére átképző, vagy ismeretbővítő tanfolyamokat. Ezeken a foglalkozásokon szövőnőinket a babakészítés fogásaival ismertettük, meg. Ügy gondolom, hogy nem mondok vele újat: a ma gazdaságának olyan szakemberekre van szüksége, akik rugalmasan tudnak alkalmazkodni az esetleges változásokhoz, ismerik szakmájuk minden csínját-bínját. — A szövetkezetnek a gazdasági feladatok mellett van egy hagyományápoló szerepe. Nevezetesen a palóc motívumok összegyűjtése. ■. — Igen. Termékeink a palóc vidék jelenében és múltjában gyökereznek. Olyanok, amelyek szervesen . beilleszkednek a modern lakáskultúrába. Egyre többen vannak, akik palócszobát alakítanak ki lakásukban. Az alátétek, futók, függönyök, térítők, emléktárgyak, babák és egyéb készítményeink mellett egvre keresettebbek a palóc motívumokkal díszített blúzok, ruhák. Itt szeretném megjegyezni, hogy valamennyi árunk a Népművészeti Intézet zsűrije által minősített és elfogadott. A tervezés- egyébként két irányú. Van egy hivatásos textilipari műyész tervezőnk, ugyanakkor dolgozóink közül is sok amatőr tervező akad. Ezek közül többen megkapták a népművészet mestere elismerést. — Nincs megyénkben még egy olyan gazdasági egység, amelynek tevékenysége kiterjedne az egész megyére! Hogyan tartják kapcsolatukat a dolgozókkal? — Több mint hétszáz tagunk 36 községben jórészt bedolgozói rendszerben tevékenykedik. A kapcsolatot a hét részlegvezetőn keresztül rendszeresen és folyamatosan tartjuk a tagokkal. Két .tehergépkocsink van, így a feldolgozásra kerülő anyag és a készáru szállítását a részlegek és a szécsényi központ között mi biztosítjuk, — Mi a szövetkezet alapvető célkitűzése az 1979-es évire? — Értékesítési tervünkben nyolcszázalékos felfutást tervezünk. Ezt belső szervezéssel kívánjuk elérni. Növelni szeretnénk exporttermékeink mennyiségét. Az említett egyedi ruhadarabok készítésével bővítjük áruválasztékunkat.1 Nem mondunk le a további piackutatásról, állandóan rajta tartjuk kezünket a „kereslet pulzusán”. — Szcnográdi Ferenc — | Nekem már mondhatnak, amit akarnak, hogy igy-úgy takarékoskodni kell anyaggal, energiával, meg általában mindennel. Mert olykor nagyon is olybá tűnik, hogy bőviben vagyunk egynek s másnak. Már ami a csempét illeti, azzal biztosan Dunát lehet nálunk rekesztenl. Legalábbis erre következtetek, a fürdőszobák újracsem- pézésének abból a módjából, ami mostanában — úgy látszik — dívik. Ismerősöm mesélte a „módszert”. Nálunk ugyanis a régi csempe eltávolítása a következőképpen történt: vésőt a csempe Morgás mögé illeszteni, véső vég§re kalapácssal rácsapni, mire a fehér lapocska épségben és egészségben — hála a príma ragasztónak — elválik a faltól. Ezután már semmi tennivaló, csak hagyni kell a csempét földre hullani, minek utána az ott ripityára törik. Azzal több gond nincs! Hát ebből gondolom, hogy a hazai csemperaktárak falait feszegeti már a készlet. S mivel raktárkapacitásunk amúgy is szűkös, akkor már inkább vesszen a csempe! lei fent... Valószínű, hogy hasonló a helyzet az almával és a habcsókkal is. A nagy bérházak köré hajigáit, kiszolgált karácsonyfák, egyikéről- másikáról feszes héjú, piros alma mosolyog, hófehér habcsókkarikák virítanak. Az iigyesebbje és ráérősebbje csokoládét is talál rajtuk. Hazafelé menet az úton szalámis szendvicset találtam. Vadonatúj volt, egyetlen árva harapással sem zaklatták. Hm, miért is ne? Hát nem mindenütt azt papolják, hogy mennyire túltápláltak vagyunk? Az út szélén építési vaselemek hevernek. Tetejük hő. alatt, aljuk vízben, sárban. Több hónapja várják sorsuk jobbra fordulásátJ Legalább megedződnek ebben a zord Időben! Vágy ha nem, hát az sem baj! Bizonyára hoznak majd újat, futja, gazdag vasbányáinkból... Mondom a fenti eseteket csempés ismerősömnek. Gyanakodva néz, fejét csóválja: — Hogy te milyen morgás lettél! Nem tudsz te már semminek sem örülni?! — szendi —■ 1 Egy fiú Litkéről „Az én nagy vágyam” — Ezek szerint: édesapád nem éppen boldog ember... — De nem is boldogtalan! Végzi a munkáját szorgalmasan, becsülettel. Tudom, mert naponta látom: -én is a ZIM- ben dolgozom, sőt édesanyám is. — Ami nem sikerült az édesapádnak, , sikerül majd neked... — Szeretném, legalábbis. Persze nem szó szerint, mert én nem akarok sem erdőmérnök, sem állatorvos lenni, hanem tanár. Pontosabban: szakoktató. — Némely szociológus a te nagy vágyadra ezt mondhatná: „fölfelé” törsz... — Lehetséges. Ha úgy értik, hogy valaki a fizikai munkásságból a szellemi foglalkozásúak közé lép át — jogosnak látszik a kifejezés, bár én érzek valami rosszalló ízt benne. Valójában nem „fölfelé” törekszem, hanem olyan munkát szeretnék végezni, amelyet szeretek, s amelyhez úgy érzem, valamelyest tehetségem is van. — Sokan tudnak a tervedről? — Szüleim tudnak és néhány barátom. Elképzelhető, hogy gyesek irreálisnak tartják, sőt kinevetnek érte. Mostani helyzetem alapján, nem tagadom, néha nekem is nevetségesnek tűnik. — Miért? Most mit csinálsz? — Egy kőművesbrigád tagjaként dolgozom. Naponta járok be Litkéről Salgótarjánba. 1976 óta vagyok szakmunkás, színjelesként végeztem... A tanulás sohasem okozott gondot, csak egyetlen egyszer. Az általános iskola után gimnáziumba iratkoztam, de kimaradtam. Nincs nyelvérzékem, ez tény. Szerencsére még időben beiratkozhattam a szakmunkásképzőbe, ott már nem volt semmi bajom, végig jól tanultam. Megfigyeltem, hogy kőművesnek rendszerint a rossz‘tanulók jelentkeznek, szinte azt lehetne mondani: „jobb híján” választják ezt a szakmát. Ügy érzem, hogy mint szakoktató tudnék valamit tenni azért, hogy a kőművesszakma lie a rossz tanulók mentsvára legyen. — Érettségi nélkül bajosan valósíthatod meg tervedet... — Megszerzőm az érettségit! Most még ugyan elsőá vagyok, de tudok várni... Az érettségi mellé megszerzőm a technikusi oklevelet is, azután már könnyebb lesz? — Szüleid mit szólnak at tervedhez? — Tőlük nem függ, az biz-} tos. Segítenek, s örülnének, ha elérném. — Nem félsz attól, hogy mint szakoktató, megváltó-, zik körülötted minden? — Jól tudom, hogy a társadalmi helyzetem megváltoztatásával egész sereg dolog megváltozik. Más lesz a jövedelmem, életmódom, talán, mások lesznek a barátaim is — bár ezt nem szeretném —, városba kell költöznöm stb. Őszintén bevallom: néhanéha eszembe jutnak ezek a dolgok, de igazán foglalkozni velük még korai lenne.' Egyelőre a tanulás a fontos, a többi jön magától... Azt máris elmondhatom: nem félek, mert azt tartom,, hogy az ember számára a legfontosabb, hogy hajlamaival, képességeivel harmonizáló múnkát végezzen a közösség és természetesen a maga javára. — Tanár úr! Egy mosolyt legyen szíves... — hallatszik,1 s nyomában nagy nevetés. Nevet Fekete Pista is és készségesen megereszt egy mosolyt barátja, István Vilmos fényképezőgépébe. Íme, az eredmény: egy fiú Litkéről... (Sárközi) [ NÓGRÁD - 1979. január 12., péntek
