Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

I Kötelező műszaki vizsgára készítik fel az MTZ 50 típusú erőgépet a karancssági tér melőszövetkezet szerelői: Puszta Zsolt és Csuka Sándor. bábel-felv. Autós turistáknak Növekvő lehetőségek A Magyar Autóklub balas­sagyarmati szervezete az el­múlt évben kezdte meg a sze­mélygépkocsival rendelkezők számára turistautak szerve­zését. Külyön touring-csopor- tot alakítottak, hogy a moto­rizáció következtében egyre fejlődő autósturizmus kere­tén belül a résztvevőknek színvonalas, de a lehetőségek­hez képest olcsó társasutazá­sokat, üdülési lehetőséget biz­tosíthassanak. Az első évre kitűzött célokat túlteljesítet­ték, közel félezer autóst utaz- tattak Közkedveltek lettek a me­gye autósai számára a 4—5 napos szovjet társasutazások, a tátrai üdülés. Az idén a kí­nálat és a lehetőségek száma a duplájára emelkedett. Az elkészült éves programban, május végétől, június 15-ig a fővárosi színházakba, márciustól április 15-ig a nyári szabadtéri játékokra igényelhető belépő, esetleg szállás. Idén Január 1-től min­den klubtag előre rendelhet a szervezetnél fővárosi, illetve vidéki szállásokat. Belföldi társasutazásokat szerveznek májusban Esztergomba, jú­niusban Székesfehérvárra, jú­liusban a Duna-kanyarba, au­gusztusban pedig a szegedi és gyulai szabadtéri játékok­ra, a debreceni virágkarne­válra, illetve a Hortobágyra. Speciális elektrotechnikai be­rendezések gyártásának közös megszervezéséről kötött meg­állapodást 1974-ben a Szov­jetunió, az NDK és Lengyel- ország. E megállapodásnak megfelelően az 1978—1980-as időszakra elkészített szovjet népgazdaság-fejlesztési terv elő is irányozta egy technológiai berendezéseket előállító üzem felépítését a KGST-országok részvételével az ország nyugati határánál fekvő Novovolinszk- ban. A viharosan fejlődő elektro­technikai iparban sajnos sok műveletet még kézzel végez­nek: a tekercselést, a szigete­lést, az impregnálást-szárítást, az ellenőrző kipróbálást, vala­mint szerelési és más mun­kákat is. A speciális művele­tek miatt a hagyományos szerszámgépipari berendezések nem alkalmazhatók. Ezt a hi- ánvt pótolja majd az új üzem. A vállalat kivételesen rövid idő alatt épült fel. Villany- motorok, kisfeszültségű ké­szülékek és áramforrások gyártásához készít aggregáto- kat, automata gépsorokat. Az üzem termékeinek különleges vonása: a berendezésekre, a bonyolult kinematikai séma, a precizitás, valamint a kor- •zerű elektronikai és eneu­Június 3-ra nyílt túrát hirdet­nek Hollókőre, augusztus 18 és 20-a között pedig a VIII. palóc autóstalálkozóra hív­ják szűkebb hazánk szerelme­seit. Ezen belül igen gazdag programot állítottak össze. A túrákon túl belföldi üdülés is áll az érdeklődők rendel­kezésére Hajdúszoboszlón és Gyulán. Akik külföldre szeretnének kirándulni, azok elsősorban a Kassa—Ungvár útvonalat, illetve ennek Lvovig, vagy Krakkón keresztül Poprádig kiterjesztett változatát vá­laszthatják. Akik más utat szeretnének bejárni, azok fel­kereshetik Belgrádot, Újvi­déket és Szabadkát, június­ban Isztambult júliusban, Brnót és Prágát augusztusban, illetve Bécset és Grazot októ­berben. Akik üdülni szeret­nének határainkon túl azok Poprádon, Tátracsorbán, Ruzsbí-ch-fürdőn Csehszlová­kiában, a zittaui NDK au­tóskempingben, jugoszláviai és bulgáriai üdülőhelyeken tölthetnek egy-egy hetet. Ter­mészetesen ezekre az üdülé­sekre legkésőbb februárban célszerű beadni a jelentkezési kérelmet. Az autóklub balassagyarma­ti szervezete részletes prog­ramfüzetben tájékoztatja az érdeklődőket az utazásokkal kapcsolatos tudnivalókról. matikus vezérlőrendszerek felhasználására épült magas fokú automatizálás jellemző. Egyik legfontosabb megol­dandó kérdés a szakemberek képzése és felkészítése volt. Az üzemépületekkel egyidőben egy 1400 fős szakmunkásképző központ is felépült. A közép­fokon képzett szakemberek felkészítésére elektrotechniku- mot nyitottak a városban — a technikum a Lvovi Műszaki Egyetem részlegeként működik majd. Munkás- és mérnökcso­portokat képeztek tovább az új üzem legfontosabb szak­máiban Leningrád, Harkov, Togliatti és más városok üze­mei is. Az, üzem gyors felépítése sok tekintetben a szovjet, az NDK-beli és a lengyel szak­emberek szoros együttműkö­désének köszönhető. A be­rendezések szigorúan a meg­adott ütemterv szerint ér­keztek az építkezésre. ' Csu­pán számi egy vezérlésű szer­számgépből több mint 100 mű­ködik már. Programjaikat har­madik generációs számítógép készíti el. A kormányközi egyezmém’ értelmében a novovolinszk' üzem a jövő évben' mar meg­kezdi a technológiai berende­zések szállítását. Geológusok a négy kontinensen A Német Demokratikus Köz­társaság geológusai már négy földrészen segítettek a termé­szet kincseinek feltárásánál. Jelenleg afrikai államokat és baráti arab országokat támo­gatnak. A Szovjetunióval és Len­gyelországgal közösen a „Pet- ró-Baltic” elnevezésű gazda­sági szervezet keretein belül az NDK 15 éve folytat geoló­giai kutatásokat a Keleti-ten­ger térségében. A két ország közötti államközi megállapo­dásoknak megfelelően a KGST expedíció keretében a hatvanas évek közepe óta fog­lalkoznak a geológusok ásvá­nyi kincsek feltárásával Mongóliában. Az egyezmény­nek megfelelően német szak­munkásokat képeznek ki föld­tani fúrásokra. A nyersanyag-lelőhelyek fel­tárására fúrócsoportok indul­tak Kubába, a népi demokra­tikus Jemenbe, Guayanába és Tanzániába. — Nem haragszol, hogy srácnak nevezlek? — Húszéves leszek hamaro­san, még egy ideig lehet srácnak nevezni, nem? — Tíz év múlva úgyis ta­nár úrnak szólít majd min­denki... — Hol van az még! Meg­történhetik az is, hogy az én nagy vágyam a semmibe hull... Apámnak sem sikerült a ter­ve. — Mi volt az? — Hosszú lenne elmondani, csak az apám tudná pontosan. Mindenesetre azt tudom, hogy egy ideig, amikor még nem is é'tem. állatorvosi egyetemre mrt. Nem fejezte be. mert más hivatás érdekelte: er­dőmérnök akart lenni. Végül hova jutott?- Targoncás a ZIM-ben... A barátság építkezése * ELé ülései reZc @ 2 oz igenyelthez ígpsBsiSi&slc Év vége a számvetések ide­je, az egyének épp úgy, mint a nagyobb közösségek számba veszik, hogy mit tettek az év folyamán, hol és miben ju­tottak előbbre; hogyan1 sike­rült a kitűzött célt, a ránk­bízott feladatokat teljesíteni. Fajcsik Józseffel a szécsényi háziipari szövetkezet elnöké­vel az évzárásról, az év fela­datairól beszélgettünk. — Megnyugtató számunkra, hogy a kitűzött feladatot si­került végrehajtani. Szövetke­zetünk teljesítette éves terme­lési és értékesítési tervét. Sőt, az értékesítési tervünket négy- százezer forinttal megtoldtuk. — Minden termelőüzem ér­tékesítési tervét nagymérték­ben meghatározza a kínálat és a kereslet találkozása. Ez különösen érvényes a szövet­kezetükre, amely tudvalévőén divatcikkeket, ajándéktár­gyakat készít. Hogyan sikerült ezt a „találkozást” megterem­teni? — Szövetkezetünkben négy szakági tevékenységet foly­tatunk: szövést., hímzést, baba és divatajándéktárgyak ké­szítését. Hogy nincsenek ér­tékesítési gondjaink, azt az állandó, folyamatos piackuta­tással értük el. Termékeink nyolc százaléka kerül export­ra. A többit belső piacon ér­tékesítjük. Szakmánkban alap­vető követelmény, hogy olyan áru kerüljön ki szövetkeze­tünkből, ami árban, kivitele­zésben megfelel a követelmé­nyeknek. Kereskedelmi part­nereinkkel jó kapcsolatot tar­tunk fenn. — A divat hatása alól az önök szakmája sem mentes. Ezen a területen változnak az igények, így változik a keres­let. Hogyan sikerül ezt kivé­deni? — Csak egy módon: olyan termékeket gyártani, ami az üzletekben keresett. Az lenne jó, ha ma tudnánk hogy hol­nap mi lesz a kereslet. A pi­ackutatáshoz hozzátartozik az igények és a várható igények „feltérképezése”. Ha a szük­séglet úgy kívánja, akkor vál­toztatunk a belső termékszer­kezeten. Lépéseinket az igé­nyekhez igazítjuk. • — A termékszerkezet-vál­tozásra van-e megfelelő szá­mú szakember? — A kérdés jogos. Egyrészt olyan szakemberekre lenne szükségünk, akik a szakma kü­lönböző területein jártasak. Tudnak szőni, rojtozni, hí­mezni és értenek a babaké­szítéshez. Belső tanfolyama­ink épp ezt a célt szolgálják. A 78-as év végén Taron, Szu- hán és Terényben tartottunk dolgozóink részére átképző, vagy ismeretbővítő tanfolya­mokat. Ezeken a foglalkozáso­kon szövőnőinket a babaké­szítés fogásaival ismertettük, meg. Ügy gondolom, hogy nem mondok vele újat: a ma gaz­daságának olyan szakembe­rekre van szüksége, akik ru­galmasan tudnak alkalmaz­kodni az esetleges változá­sokhoz, ismerik szakmájuk minden csínját-bínját. — A szövetkezetnek a gaz­dasági feladatok mellett van egy hagyományápoló szerepe. Nevezetesen a palóc motívu­mok összegyűjtése. ■. — Igen. Termékeink a pa­lóc vidék jelenében és múlt­jában gyökereznek. Olyanok, amelyek szervesen . beillesz­kednek a modern lakáskultú­rába. Egyre többen vannak, akik palócszobát alakítanak ki lakásukban. Az alátétek, fu­tók, függönyök, térítők, em­léktárgyak, babák és egyéb készítményeink mellett egvre keresettebbek a palóc motí­vumokkal díszített blúzok, ru­hák. Itt szeretném megje­gyezni, hogy valamennyi árunk a Népművészeti Intézet zsűri­je által minősített és elfoga­dott. A tervezés- egyébként két irányú. Van egy hivatásos tex­tilipari műyész tervezőnk, ugyanakkor dolgozóink közül is sok amatőr tervező akad. Ezek közül többen megkapták a népművészet mestere elis­merést. — Nincs megyénkben még egy olyan gazdasági egység, amelynek tevékenysége ki­terjedne az egész megyére! Hogyan tartják kapcsolatukat a dolgozókkal? — Több mint hétszáz ta­gunk 36 községben jórészt be­dolgozói rendszerben tevé­kenykedik. A kapcsolatot a hét részlegvezetőn keresztül rendszeresen és folyamatosan tartjuk a tagokkal. Két .teher­gépkocsink van, így a feldol­gozásra kerülő anyag és a készáru szállítását a részle­gek és a szécsényi központ között mi biztosítjuk, — Mi a szövetkezet alapve­tő célkitűzése az 1979-es év­ire? — Értékesítési tervünkben nyolcszázalékos felfutást ter­vezünk. Ezt belső szervezéssel kívánjuk elérni. Növelni sze­retnénk exporttermékeink mennyiségét. Az említett egye­di ruhadarabok készítésével bővítjük áruválasztékunkat.1 Nem mondunk le a további piackutatásról, állandóan raj­ta tartjuk kezünket a „keres­let pulzusán”. — Szcnográdi Ferenc — | Nekem már mond­hatnak, amit akar­nak, hogy igy-úgy takarékoskodni kell anyaggal, energiá­val, meg általában mindennel. Mert oly­kor nagyon is olybá tűnik, hogy bőviben vagyunk egynek s másnak. Már ami a csem­pét illeti, azzal biz­tosan Dunát lehet nálunk rekesztenl. Legalábbis erre kö­vetkeztetek, a für­dőszobák újracsem- pézésének abból a módjából, ami mos­tanában — úgy lát­szik — dívik. Ismerősöm mesél­te a „módszert”. Ná­lunk ugyanis a régi csempe eltávolítása a következőképpen tör­tént: vésőt a csempe Morgás mögé illeszteni, véső vég§re kalapácssal rácsapni, mire a fe­hér lapocska épség­ben és egészségben — hála a príma ra­gasztónak — elválik a faltól. Ezután már semmi tennivaló, csak hagyni kell a csempét földre hulla­ni, minek utána az ott ripityára törik. Azzal több gond nincs! Hát ebből gondo­lom, hogy a hazai csemperaktárak fa­lait feszegeti már a készlet. S mivel rak­tárkapacitásunk amúgy is szűkös, akkor már inkább vesszen a csempe! lei fent... Valószínű, hogy hasonló a helyzet az almával és a hab­csókkal is. A nagy bérházak köré haji­gáit, kiszolgált kará­csonyfák, egyikéről- másikáról feszes hé­jú, piros alma mo­solyog, hófehér hab­csókkarikák viríta­nak. Az iigyesebbje és ráérősebbje cso­koládét is talál raj­tuk. Hazafelé menet az úton szalámis szend­vicset találtam. Va­donatúj volt, egyet­len árva harapással sem zaklatták. Hm, miért is ne? Hát nem mindenütt azt papol­ják, hogy mennyire túltápláltak va­gyunk? Az út szélén épí­tési vaselemek he­vernek. Tetejük hő. alatt, aljuk vízben, sárban. Több hónap­ja várják sorsuk jobbra fordulásátJ Legalább megedződ­nek ebben a zord Időben! Vágy ha nem, hát az sem baj! Bi­zonyára hoznak majd újat, futja, gazdag vasbányáinkból... Mondom a fenti eseteket csempés is­merősömnek. Gya­nakodva néz, fejét csóválja: — Hogy te milyen morgás lettél! Nem tudsz te már semmi­nek sem örülni?! — szendi —■ 1 Egy fiú Litkéről „Az én nagy vágyam” — Ezek szerint: édesapád nem éppen boldog ember... — De nem is boldogtalan! Végzi a munkáját szorgalma­san, becsülettel. Tudom, mert naponta látom: -én is a ZIM- ben dolgozom, sőt édesanyám is. — Ami nem sikerült az édesapádnak, , sikerül majd neked... — Szeretném, legalábbis. Persze nem szó szerint, mert én nem akarok sem erdőmér­nök, sem állatorvos lenni, ha­nem tanár. Pontosabban: szakoktató. — Némely szociológus a te nagy vágyadra ezt mondhat­ná: „fölfelé” törsz... — Lehetséges. Ha úgy ér­tik, hogy valaki a fizikai mun­kásságból a szellemi foglalko­zásúak közé lép át — jogosnak látszik a kifejezés, bár én ér­zek valami rosszalló ízt ben­ne. Valójában nem „fölfelé” törekszem, hanem olyan mun­kát szeretnék végezni, ame­lyet szeretek, s amelyhez úgy érzem, valamelyest tehetsé­gem is van. — Sokan tudnak a terved­ről? — Szüleim tudnak és né­hány barátom. Elképzelhető, hogy gyesek irreálisnak tart­ják, sőt kinevetnek érte. Mos­tani helyzetem alapján, nem tagadom, néha nekem is ne­vetségesnek tűnik. — Miért? Most mit csi­nálsz? — Egy kőművesbrigád tag­jaként dolgozom. Naponta já­rok be Litkéről Salgótarján­ba. 1976 óta vagyok szakmun­kás, színjelesként végeztem... A tanulás sohasem okozott gondot, csak egyetlen egyszer. Az általános iskola után gim­náziumba iratkoztam, de ki­maradtam. Nincs nyelvérzé­kem, ez tény. Szerencsére még időben beiratkozhattam a szakmunkásképzőbe, ott már nem volt semmi bajom, vé­gig jól tanultam. Megfigyel­tem, hogy kőművesnek rend­szerint a rossz‘tanulók jelent­keznek, szinte azt lehetne mondani: „jobb híján” vá­lasztják ezt a szakmát. Ügy érzem, hogy mint szakoktató tudnék valamit tenni azért, hogy a kőművesszakma lie a rossz tanulók mentsvára le­gyen. — Érettségi nélkül bajosan valósíthatod meg tervedet... — Megszerzőm az érettsé­git! Most még ugyan elsőá vagyok, de tudok várni... Az érettségi mellé megszerzőm a technikusi oklevelet is, azután már könnyebb lesz? — Szüleid mit szólnak at tervedhez? — Tőlük nem függ, az biz-} tos. Segítenek, s örülnének, ha elérném. — Nem félsz attól, hogy mint szakoktató, megváltó-, zik körülötted minden? — Jól tudom, hogy a társadalmi helyzetem megvál­toztatásával egész sereg dolog megváltozik. Más lesz a jö­vedelmem, életmódom, talán, mások lesznek a barátaim is — bár ezt nem szeretném —, városba kell költöznöm stb. Őszintén bevallom: néha­néha eszembe jutnak ezek a dolgok, de igazán foglalkoz­ni velük még korai lenne.' Egyelőre a tanulás a fontos, a többi jön magától... Azt máris elmondhatom: nem félek, mert azt tartom,, hogy az ember számára a legfontosabb, hogy hajlamaival, képességeivel harmonizáló múnkát végez­zen a közösség és természe­tesen a maga javára. — Tanár úr! Egy mosolyt legyen szíves... — hallatszik,1 s nyomában nagy nevetés. Nevet Fekete Pista is és kész­ségesen megereszt egy mosolyt barátja, István Vilmos fény­képezőgépébe. Íme, az ered­mény: egy fiú Litkéről... (Sárközi) [ NÓGRÁD - 1979. január 12., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents