Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-12 / 9. szám

7anácsot cd, beadványt szerkeszt, képvisel... Beváltotta reményeinket A befejezetlen beruházások sorsa a Jogsegélyszolgálat JOGI ÜGYEINKBEN GYAKRAN tanácstalanok vagyunk. Nem tudjuk; pon­tosán mi illet meg bennün­ket, jogainkat hol és hogyan érvényesítsük. Nem vagyunk járatosak beadványok szer­kesztésében, jogvitás ügyek tisztázásában. Két esztende­je azonban társunk, segítőnk mindebben á jogsegélyszolgá­lat. Két év után már azt is el­mondhatjuk: beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egy­re gyakrabban keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal az ügytelek. Nem csak azért von­zó e jogszolgáltatás, mert gyors és ingyenes, hanem az­ért is, mert az oda fordulók bíznak benne. A segítségnyújtás eszközei­nek megválasztása során a jogi szempontok mellett — azokkal egy sorban — figye­lembe veszi a jogsegélyszol­gálat a politikai', a szociális, a gazdasági és az etikai szem­pontokat is. így aztán a szol­gálat lényegében minden em­beri gondunk megoldásában támaszunk lett. Tavaly a megye 57 vállala­tánál működött jogsegély- szolgálat. Az igény és az ér­deklődés azonban ennél jó­val szélesebb körben jelentke­zik, ezt mutatja az SZMT mellett működő jogsegély­bizottság forgalma is: 98 al­kalommal nyitottak jae ügyes­bajos dolgaikkal a tanácsot, segítséget kérők. Nehéz az elintézett ügyek­ről pontos statisztikát adni, hiszen a dolgozók egy része idegenkedik a jegyzőkönyve­zéstől, inkább négyszemközt és zárt ajtók mögött _ nyűik őszinte szóra. Ha csupán eny­’ A balassagyarmati járás községeiben eredményesen folynak a tanácstagi beszá­molók. A hatszázötvennyolc tanácstagból eddig háromszáz- negyvenöten tettek eleget be­számolási kötelezettségüknek. A lakosság érdeklődéssel fi­gyeli az 1978-as évben végzett munkáról és az idei esztendő feladatairól szóló számadáso­kat. A háromszáznegyvenöt tanácstagi beszámolón több / Egymillió forintért két kukás autót, locsolókocsit, ut­caseprő gépeket vásárolt a Nagybátonyi Községgazdálko­dási Vállalat. Ezzel az elmúlt év végére megteremtették a korszerű, intézményes sze­métszállítás feltételeit. A gép­park segítségével a bányavá­nyin múlik az őszinteség és a bizalom, a szolgálat méltá­nyolja is. A jogsegélyszolgálat ügykö­re szinte teljes tükre minden­napi életünknek. A munkajo­gi és családi jogi kérdésektől fogva egészen a szabálysér­tési ügyekig mindenféle té­mában segítséget, eligazítást nyújt. Alapvető rendeltetése szerint általában tanácsot és felvilágosítást ad, indokolt esetben azonban nem tagad­ja meg' a jogi, illetve egyéb segítséget sem. Elsőrendű fel­adatául a munkaviszonnyal összefüggő ügyek intézését jelölte meg a szolgálat. En­nek ellenére a munkajogi ügyek szám szerint a második helyre szorultak, megelőzték őket a polgári jogi vitás ese­tek. Számottevő eredményeket mutathat fel a jogsegélyszol­gálat a munkajog területén. Sok helyen lényegesen csök­kent a munkaügyi viták szá­ma. Teljes elégedettséghez azonban kevés ez az ok: nem csökkent ugyanis lényegesen a munkaügyi bíróságok által tárgyalt munkaügyi perek száma. Nehezíti a munkaügyi viták intézését az a tény is, hogy a gazdasági vezetők igen gyakran nem tanúsítanak kel­lő megértést, segítőkészséget. Az üzemi baleseti kártéríté­sek rendezésénél külön gond, hogy a vállalatok többsége csak akkor hajlandó fizetni, ha bíróság mondja ki ebbéli kötelezettségét. Egy alkalommal keresőkép­telenné vált dolgozóját nem küldte idejében munkaképes­ség-felülvizsgálatra a válla­lat. Közben lejárt a 12 havi táppénz, a dolgozó ellátatlan mint négyezer választópolgár vett részt. A megjelentek ér­tékes közérdekű javaslatokkal, bejelentésekkel segítik a ta­nács munkáját, hozzájárulva az 1979. évi feladatok megha­tározásához. örvendetes, hogy a javaslatokkal együtt nagy­mértékben ajánlanak fel tár­sadalmi munkát is, mely elő­segíti a közös célok gyorsabb megvalósítását. rosból és a. falu húsz utcájá­ból hordják el a szemetet. Az idei esztendő áprilisától ismét színvonalfejlesztésre kerít sort a községgazdálko­dási vállalat. Nagybátony KPM- főútvonalain és a tanácsi uta­kon, köztereken bevezetik a rendszeres gépi söprést és locsolást. maradt. A jogsegélyszolgálat intézkedett: a dolgozó ügyét rendezték, kifizettették a 13. havi táppénzt is. MÁSKOR NYUGDÍJAZTA­TÁSÁT előkészítő dolgozó kereste meg a jogsegélyszol­gálatot. Munkakörét korked­vezményesnek minősítették, ám a kedvezményt megtagad­ták tőle, mert a jegyzékben — néveltérés miatt — mun­kaköre nem szerepelt. A dol­gozó kérése jogos volt, a bíróság megkeresésére a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatósága teljesítette is. Fontos feladata a szolgálat­nak, a családi ügyekben fel­merülő vitás kérdések meg­oldása is. Különös szerephez juttatja a nevelést, a meggyő­zést és a békéltetést. Számos szolgálat megkísérli helyreállí­tani a megbomlott családi békét. Természetes, hogy a családi élettel kapcsolatos ügyek aránya azokon a mun­kahelyeken nagyobb, ahol a dolgozók többsége nő. A csa­ládi ügyek rendezésében in­dokolt esetben képviseletet is nyújt a szolgálat a bírósági eljárásban. Jelentős számú ügy kerül a szolgálatok elé a polgári ügyek köréből is. Ma már a mun­kásemberek igen nagy hánya­da rendelkezik önálló lakás­sal, gépesített háztartással, autóval, többféle biztosítással. A tulajdonosi viszony azonban bonyolult jogi kérdés is, viták, problémák sokaságát jelen­ti. Elsősorban a bíróságok ha­táskörén kívül eső ügyekben segíti a hozzáfordulókat a szolgálat. Hiszen munkával szerzett javakról van szó, az ezek körül keletkezett bonyo­dalmakat rendezni kell. Ta­nácsadáson túl esetenként jogi képviselet vállalásával is se­gít a szolgálat. A tanácsokkal való jó együttműködés eredménye­ként csökkent a tanácsi ügy­intézők terhe, s gyorsabban is intéződnek a jogvitás ügyek. A jogsegélyszolgálat szaksze­rűen előkészítve, s több' ügyet egyszerre ad a tanácsi ügyintéző asztálára. Rövi­dült tehát az ügyei-intézésére várakozók sora. Az elmúlt év­ben a városi és községi taná­csokkal kötött együttműködési megállapodások most már je­lentős kötelezettséget háríta­nak a jogsegélyszolgálatra és igényt támasztanak a taná­csokkal szemben is. MINDMÁIG A SZOLGÁ­LAT léggyengébb pontjá­nak a jogpropaganda bizo­nyult. Elenyésző számúak a jogpropaganda-előadások, an­kétok. Holoty éppen az eddig elintézett ügyek sokasága in­dokolja, hogy az intézés mód­ját érdemes, sőt, kell is köz­kinccsé tenni. Szendi Márta Tanácstagi beszámolok Gépi söprés, locso'ás Valamelyest meggyorsult 1978-ban a beruházások kivi­telezése, átadása, némileg tervszerűbb lett az üzembe helyezés; az első hat hónap­ban az egész esztendőre ter­jedő feladatoknak nagyobb részét valósították meg a fej­lesztésekben közreműködő cé­gek, mint bármikor korábban. Túlzott örvendezésre mégsincs okunk, mivel a kivitelezés alatt levő, ún. befejezetlen állomány soha nem látott tempóban bővült. Azaz több beruházás készült el. de még több volt folyamatban. FUTÁS, A CÉLON TÜL IS Megfoghatóbbá téve az előbbi, befejező mondatrészt: nőtt a megvalósítás szakaszá­ban levő építmények száma — körülbelül és átlagosan ezerrel —, s még inkább — 15,—18 milliárd forinttal — azok költségvetési összege 1978-ban. A forintok alapján mért növekedés, kétszer olyan gyors volt, mint a darabszám szerinti; egyre nagyobb, ér­tékesebb beruházások kama­taira várunk. S ez érthető­en elsősorban az anyagi ágakra igaz, hiszen hosszú évek óta az összes ilyen cé­lú kiadás 78—80 százaléka jut erre a területre. Lényeges bővítést jelölt meg feladatként az ötödik ötéves terv a termelő-állóalapoknál, ám a tényleges teljesítés jó­val túlfutott az eredetileg ki­jelölt célon. Éppen ezért vált elkerülhetetlenné, hogy a to­vábbi beruházási munkát alá­rendeljük az egyensúly javí­tását célzó intézkedéseknek. Az új fejlesztések megkezdé­sét megelőzi a folyamatban levők mielőbbi befejezése; a befejezetlen állománynak csökkennie kell. Az igény jo­gos. A beruházási gyakorlat ugyanis meghökkentő esetek, tények sorát kínálja okulásul. FURCSA SZÁMTAN Nemzetközi összehasonlító adatok szerint hat hónap alatt készen kell lennie annak az önkiszolgáló étteremnek, ahol egyszerre háromszáz vendéget fogadhatnak. Mi „bebizonyí­tottuk”: harminchat hónap ép­pen, hogy elegendő erre! A, nagyváros önkiszolgáló éttér-' me, 21 millió forintos költ­séggel ugyanis ennyi ideig épült, p jntosabban: dolgoztak rajta három hetet, azután két hónap szünet következett. Az építésbe beleölt forintok pihentek, egy fillér kamatot nem hoztak, ám azok, akik furcsa, a társadalom számá­ra tűrhetetlen számtani ké­pességeikkel a kivitelezési ide­jét megsokszorozták, ennek ódiumát nem vállalták. Sor került a fafeldolgozás­Vállalásból - eredmény A karancssági termelőszö­vetkezet 26 millió forintos éves termelési értékéből tizenegy— tizenkét millió forint árbevé­telt a szarvasmarha-tenyésztés adja. A tejhasznú állomány tejtermelésből tavaly tízszá­zalékos többletértékesítést ter­veztek, amit 25 százalékra si­került teljesíteniük. A szar­vasmarhatelepen kedvező az állategészségügyi, helyzet, hi­szen a borjúelhullás 1978-ban mindössze 1,2 százalékos volt. A figyelmet érdemlő ‘ számok mögött egy nagyszerű kollek­tíva, a Tyereskova nevét vi­selő szocialista brigád kitartó és mindennapos törődő mun­kája rejtőzik. Amíg mások pihennek, televíziót néznek, ünnepnap szórakoznak, a bri­gád tagjai gondozzák, ellát­ják a jószágokat. És, hogy nem is akárhogyan, arról Lo­vas Márton főállattenyésztő beszélt. — Telepünkön 38-an talál­tak munkát, közülük 27-en szocialista brigádtagok. Ahhoz, hogy egy új dolgozót maguk közé fogadjanak, előtte bi­zonyítania kell szorgalmát. Igényesek a munkaidő és a technológia pontos betartásá­ra, a minőségi munkára. Min­dig első osztályú tejet értéke­síthetünk, aminek ők is érzik a jelentőségét, — nem kell magyarázkodnunk. Ismerik az állatokat, a legkisebb gyanús jelre mint egy jelzőműszer reagálnak. Körzeti állatorvos ellenőrzi a jószágokat, így nem lehet jelen minden órá­ban, ezért kisebb sérülések kezelése, elletés, gyógyszerezés a gondozók feladata. Vala­mennyien betanított munká­sok, a tanfolyamot sikeresen elvégezték és ezek után nem okoz különösebb gondot a munkák végrehajtása. Tavaly a brigád tagjai vál­lalták, hogy betartják az ál­lategészségügyi rendelkezése­ket, a munkafegyelmet. Az egy tehénre jutó tejtermelést öt százalékkal túlteljesítik, a termékenyítést az ellés után hatvan napon belül elvégezte­tik. Kikötés volt az, hogy a borjúelhullás ne haladja meg a két százalékot. Múlt évben az elletőben minden újszülött életben maradt, csupán az ita­tásos borjak közül hullott el márciusban kettő. Teendőjük mellett szívesen végeznek tár­sadalmi munkát, segítettek a mák és takarmány kézi be­takarításánál. Akad olyan bri­gádtag, aki kétszeresen is tel­jesítette a vállalt húsz óra társadalmi munkaórát. A szakosított telep 120 fé­rőhelyes borjúnevelőjében 70 —80 jószágot nevel két gondo­zó. Gyüre János egy eszten­deje jött vissza a közös gaz­dasághoz, ahol olyan rendben tartja a jószágokat, hogy bár­ki példájára járhatna. — Szeretem az állatokat, még jobban, amikor még ilyen kis ártatlanok — jegyzi meg halkan Gyüre János. — Külön kis szobákban inf- raégőkkel melegítünk. Né­hány naposak a borjak, már- már lábra kapnak és várják a táplálékot, a tejet. Cumiznalc a kicsikék, van közöttük fe­kete- és vörösfoltos —mondja Szentes Pálné — és így foly­tatja. — A borjú a mindenem. Sokszor munkaidőn kívül is be­jövök. Olyanok ők, mint a kis nebulók az óvodában. Aki ezt a munkát választja — meg kell mondanom, nagyon sok örömet találni benne — sze­resse is az állatokat. Nem elég csak odadobni azt az en­nivalót, vagy megitatni a bor­jút, szívből kell hogy törőd­jünk velük és a bajban gond­ját viseljük az állatoknak. Ezért nem elég népszerű e pálya, húzódzkodnak a fiata­lok inkább elmennek sofőr­nek, — elmélkedik az asszony. Munkájukat, amit nagy szor­galommal végeznek, könnyíti az a pihenőszoba, amit főképp az éjszakás „felügyelő” vesz igénybe. A szobában ágy, asz­tal, fűtőtest, hűtőszekrény van, ami nem az üdítőknek, ha­nem az esetleges kisebb be­tegségekhez szükséges gyógy­szereknek a tárolóhelye. A műszak végeztével használhat­ják a fürdőszobát, kulturált körülmények között tisztálkod­hatnak. — öt hónapig voltam be­tegállományban, meggyógyul­tam és újra itt a helyem. Mondhatom, jól megértjük egymást kollégáimmal —jegy­zi meg Vajó Sándomé. Szívesen emlékeznek visz- sza a karancssági állatgondo­zók a tavalyi vállalásokra, amik most már elmondható, hogy megvalósultak és az idei év feladatait, célkitűzéseit vetik papírra. Reméljük, az 1979-es évben is hasonló vagy még kecsegtetőbb eredményekről tesz tanúbizonyságot a Tye­reskova Szocialista Brigád 27 tagja. — ködük — ban olyan kapacitásbővítésre, ahol naponta 167 ezer forin­tot költöttek el. Szép sum­ma, ha magánpénztárcánkat vesszük alapul, ám ha ezt az összeget kilencvenhárom hó­napon át (!) fizetgetik ki nap­ról napra, könnyen beláthat­juk: a befektetés fejében a közös pénztár reménytelenül vár a haszonra. S csak a kivitelezési ideje volt 93 hó­nap, azt megelőzte — huszon­hét hónapnyi idővel — a tervek készítése, az engedé­lyeztetés... Hasonló fejlesztés, nemzetközi adatok szerint, az elhatározástól, az üzemkezdé­sig nem tarthat tovább 18—24 hónapnál, mert akkor már veszteséges. ARÁNYOK, KÉRDŐJELEK Hét esztendő alatt, 1970 és 1977 között az Európai Gazda­sági Közösség országaiban át­lagosan évi 1,3 százalékkal növekedett az állóeszköz-be­ruházások reálértéke, ezzel szemben hazánkban hét szá­zalékkal ! A tempókülönbség­nek vannak pozitív vonásai, ám rvak is, seregestül! Ahogy az szintén kérdőjel: miért alacsonyabb hazánk­ban a beruházási kiadásokon belül a gépek, berendezések aránya, mint a KGST- orszá­gok többségében? Tapaszta­lataink joggal arra engednek következtetni, hogy még min­dig túlzott fontossága van a beruházók szemében az új épületeknek, építményeknek, s a kelleténél kisebb jejentő- sége annak, mi kerül a fá- lakon belülre. Idén a vegyipari vállalatok 400 millió dollár értékű árut szállítanak a tőkésországok­ba. Ezzel az összeggel a népgazdasági terv számol, de teljesíthető lenne-e úgy, hogy szép épületek vannak, de ha­tékonyan működtethető be­rendezésekre már nem futot­ta? Avagy milyen naiv óhaj­já silányodna a kötelezettség, ha nem sikerült volna — részben határidő előtt! — üzembe helyezni vegyipari nagyberuházások sorát?! Pél­dánk tetszés szerint válasz­tott, mert ugyanígy hivatkoz­hatnánk gépipari, bányászati, textilipari fejlesztésekre, ahol a kamatok fontos tételei a népgazdasági tervnek, ám nem folynak be olyan egyen­letesen, mint az említett ipar­területen. ÉRDEKEK, ÉRVÉNYESÍTVE Előzetes adatok szerint 1977- hez képest nyolc-kilenc szá­zalékkal növekedtek a beru­házási célú kiadások 1978- ban, s úgy, hogy a vállalati befektetések rendkívül gyor­san, az, állami hatáskörben lebonyolódók lényegében a terv szerint emelkedtek. Idén' 204—206 milliárd forint költ­hető el, s ennek döntő részét, a népgazdasági terv megfo­galmazása szerint „a folya­matban levő beruházásokra kell összpontosítani”. Az össz­társadalmi érdekek diktálják, hogy az exportképességet nö­velő beruházások továbbra is előnyben részesüljenek, ám azt szintén ugyanezek az ér­dekek követelik meg: min­den erőt a folyamatban levő fejlesztésekre csoportosítsa­nak át beruházók, kivitele­zők. Hiszen tavaly, az utolsó negyedévben a munka alatt álló építmények — tehát csak az építmények! — költségve­tési összege minden korábbi rekordot megdöntött, 120 mil­liárd forint fölé emelkedett. Csupán az iparban 70 mil­liárd , forintnál nagyobb a be­fejezetlen beruházások állo­mányát s ennek negyven szá­zaléka a villamosenergia-ipar- ra. a vegyiparra jut. Itt való­ban, hosszú a kivitelezési idő a technológia jellegéből kö­vetkezően ám nagy kérdés: valóban annyira hosszúnak kell lennie? A Nehézipari Minisztérium vizsgálatai sze­rint például az erőművi blok­kok kivitelezési ideje hazánk­ban 30—50 százalékkal több, mint a fejlett ipari országok­ban, azaz: harminc-ötven szá­zalékkal később számíthatunk a kamatra. S ez csak egy eset tartalékaink érzékletesen gazdag tárházából, hiszen az idén átadandó kilenc nagybe­ruházás —, s a további há­rom, ahol részleges üzemel­tetésre kerülhet sor ,— min­den ilyen célú száz forintból csupán 14—15-öt köt le. Fon­tosságban tehát semmivel sem áll hátrább az, hogv mi tör­ténik a további 85—86 fo­rinttal, mert a kamatokat a kerek száz forint után ter­veztük, várjuk. Mészáros Ottó Az elmúlt évhez viszonyítva 5—6 százalékkal kívánja tő- késexporttervét növelni ebben az esztendőben a salgótar­jáni öblösüveggyár. Az exportra kerülő termékek között ta­lálható háztartási üveg, csillárüveg és különböző ivókész­let. NÖGRAD - 1979. január 12., péntek 3 /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents