Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-10 / 7. szám
Olimpia I960 r Érmek a győzteseknek A 80-as olimpia éremlervét Hja Fősztől készítette. A 80-as olimpia emlékérme — Angelin Leonov munkája. Az olimpiai szabályok szerint az 1980-as játékokra a sportolóknak 60 mm átmérőjű és 3 mm vastag érmeket vernek. Ugyanilyen a mérete az aranyszínű bronz emlékérmeknek is. Ősi olimpiai hagyomány a győztesek megjutalmazása. Az ókori Görögország olimpikonjai napjaink mértékével mérve fura jutalmakat kaptak, például valamilyen háziállatot, vagy — mint Homérosz írta az Iliászban — rableányt és hozzá egy nagy kupát. Aki a második helyen végzett, vagyis, ahogy ma mondjuk, ezüstérmet nyert, egy hatéves mént kapott és ráadásul egy hátasöszvért. Napjainkban egységesítették az olimpiai érmeket. Az újkori játékok, kezdetétől, 1896-tól a győztesek arany-, ezüst- és bronzérmet kapnak. Rövidén Ottawa: a Kanadában ven- dégszereplő Dinamo Riga jég- korongcsapata a vendéglátó ország olimpiai együttese ellen mérkőzött, és 5—1 (4—1, 1—0, 0—0) arányban győzött. Ez volt a szovjet csapat második győzelme. xXx Birmingham (Alabama állam): az amerikai „Bulls” hivatásos együttese 10—2 (3—0, 4—1, 3—1) arányban győzött egy csehszlovák jégkorongválogatott ellen, amelynek összeállítása, illetve erőssége nem derül ki az AFP jelentéséből. A győztes csapatban Goulet volt a legeredményesebb, három gólt ütött, s kettőt előkészített. Kivégzés mezben ' Chilében — a jelenleg uralmon levő, diktatórikus katonai junta rémtetteit leszámítva — régebben ritka volt a halálos ítélet. Statisztikusok feljegyzései szerint 1890 óta mindössze 51 bűnöst ítéltek golyó általi halálra. A 51. kivégzés alkalmával az elítélt — külön kérésére — labdarúgómezt viselhetett. Az elítéltet Cesaria Munoznak hívták. Villa A történet: Munozt egyszer egy turista megkérte, hogy házának kertjében üthesse fel sátrát. Beszélgettek, s az utazó elmondta, hogy kocsijában ékszerek is vannak, hiszen ékszerügynök. Munoz nem tudta megállni és kihasználva az alkalmat, egy kővel szétverte a sátorozó fejét. A holttestet kitette az országútra, majd jelentette, hogy az 58 éves Meiert autószerencsétlenség érte. A nyomozás kiderítette a gyilkosságot, s a 32 éves, jól megtermett gyilkost letartóztatták. Börtönbe került és várt a halálos ítéletére. A chilei börtönben a foglyok labdarúgócsapata vasárnaponként mérkőzéseket játszott. Villa Munoz beállhatott, és kiderült róla, hogy rendkívül tehetséges játékos. Amíg az ítélet, majd az ítélet végrehajtása késett, Villából olyan kitűnő labdarúgó lett, hogy még a Rangers csapat vezetősége is érdeklődött iránta. Sőt, kérvényezte, hogy a rab szigorú őrizet mellett, de játszhasson a csapatában. A kérést nem teljesítették, de Villára mind többen felfigyeltek és hamarosan a börtöncsapat mérkőzései nagy közönségsikert arattak. Elérkezett a kivégzés napja. A gyilkos arra kérte az igazgatót, hogy mezében állhasson a sortűz elé. A börtönigazgató eleget tett a kérésnek és így a világtörténelemben először előfordult egy kivégzés, amely során az elítélt labdarúgómezben állt a kivégzőosztag elé. Sportköri elnökök értekezlete Balassagyarmaton A balassagyarmati Járási sportfelügyelőség vasárnap Balassagyarmaton tartotta meg a sportköri elnökök idei első értekezletét. Domszky György járási sportfelügyelő ismertette a megjelent egyesületi vezetőkkel a soron következő közgyűlések napirendi pontjait. Ezeken a sportköri tanácskozásokon az egyesületek megvitatják az elmúlt év munkáját, szólnak az Idei év célkitűzéseiről. A tagság várhatóan elfogadja az 1979-es év költségvetését. A számvizsgáló bizottságok elnökei beszámolnak az éves munkáról, a szerzett tapasztalatokról. A közgyűlések feladata, hogy elfogadja a sportkör új alapszabályát. A tanácskozáson szó w>lt a statisztikai jelentések elkészítéséről. A járási felügyelő felhívta az egyesületek elnökeinek figyelmét, hogy ezeket a jelentéseket a nyilvántartás alapján készítsék el, s az valós adatokat tartalmazzon. Kérte az egyesületek vezetőit, hogy az 1979-s év költségvetésének összeállításánál nagy gondot fordítsanak a saját bevételi tervre. A költségvetés összeállításánál kérjék a tanácsi vezetés véleményét. A különböző gazdasági egységek anyagi támogatása csak akkor kerüljön be a költségvetésbe, ha azt előzőén megbeszélték az érintett vállalatokkal. A továbbiakban az éves leltár elkészítéséről, a spartakiádversenyekről, az Edzett ifjúságért mozgalom járási tapasztalatairól volt szó. Az érmek két lapja 1928-ig különböző volt. A rajzolatok rendszerint babérkoszorút, az antik játékok relikviáját, az olimpia modern jelképét, az atlétikai versenyek mitológiai témáit, s a játékokat szervező várost jellemezték. Az 1928-as olimpiai játékok érmeit Giuseppe Cassioli olasz művész tervezte. A hátlap hosszú ideig nem változott, a győztest vállára emelő ünneplő tömeget ábrázolt. Csak az 1972-es müncheni olimpiától bízták a helyi szervező bizottságra annak kialakítását, felkeltve ezzel is a rendező ország büszkeségét. Az érem első lapján hagyományosan mindmáig — Cassioli Nikéjét — a győzelem istennőjét, az ókori görög mitológiában — ábrázolják. Az 1980-as moszkvai olimpia érmeinek hátlapját fiatal művész, Hja Posztói tervezte. A moszkvai Képzőművészeti Főiskola volt növendéke, már több emlékezetes érmet készített, például a Szojuz—Apollo szovjet—amerikai közös űrrepülés emlékére, a Nagyszínház 200. éves jubileumára stb. Az olimpiai érmen a művész egy stilizált futópályát ábrázol, az olimpiai lánggal és a 80-as játékok emblémájával. A moszkvai játékokon 203 versenyben osztanak ki arany-, ezüst- és bronzérmeket a győzteseknek. Emlékérmet viszont — az olimpiai hagyományoknak megfelelően — sokkal többet adnak ki a részvevőknek és a gyűjtőknek. Az emlékérem Angelin Leonov munkája. Az ismert művész monumentális szobrait bemutatták Varsóban és Velencében, Budapesten és Rostockban, Krakkóban és Düsseldorfban. Az érem első oldalán Angelin Leonov a moszkvai Kremlt ábrázolta, a másikon pedig egy stadion, az ötkarikás jelvény és a következő felirat olvasható: XXII. olimpiai játékok, Moszkva, 1980. Emlékérmet kap a játékok minden résztvevője, a kísérők, az akkreditált újságírók, a nemzeti csapatok vezetői és a 80-as olimpiai játékok hivatalos személyiségei. A „gyógyulás” érdekében Pásztón Igazi híveket keres az atlétika „Az emberi tökéletesedéshez a testi és szellemi képzés egyensúlya vezet.” (Molnár Károly) A mai felfokozott tempójú életviszonyok közepette nem véletlen, hogy tömegsportban egyre több mozgási lehetőséggel találja magát szemközt az ember. De vajon a versenysportban — közelebbről az atlétikát tekintve mi a helyzet megyénk egyik legjelentősebb sportmúlttal büszkélkedő településén, Pásztón? ISKOLÁKRA ÉPÍTYE Évek óta megoldatlan kérdés volt az atlétika a nagyközségben. Orvosi szakkifejezéssel élve „agonizált”, s bizony nem is igen keresték a „gyógyulás” receptjét. A múlt emlékezetes eredményeire, az országosan is hírnevet szerzett atlétákra ma már kevesen emlékeznek. Legfeljebb az idősebb korosztály. S a jelen? Nos, az elmúlt évekhez képest bekövetkezett változások sem alapokat rengetőek, de a kezdeti lépések megtörténtek a PSE-nél. Bár a szakosztályt felemeli a mélypontról (ahová az idők folyamán jutott) nehezebbnek tűnik, mint egy újat létrehozni. 1977. áprilisa óta két segédedző irányítja Pásztón a sokak szerint jóvátehetetlenül „sérült” sportág életre keltését. Az atlétika érdekében hozott állásfoglalás, irányelv értelmében az iskolai sportéletre építve láttak hozzá a nem éppen látványosnak ígérkező munkához. Sajnos, az iskólákkal, a gimnáziummal — bár javult a helyzet — még nem sikerült olyan kapcsolatot kialakítani az utánpótlás biztosítása érdekében, ami megnyugtató lenne. Igaz viszont az is, hogy az atlétikán kívül még számos sportág — birkózás, labdarúgás, kézilabda, tájfutás — kéri számon az Iskoláktól a maga népszerűségét, a maga tömegbázisát. El kell ismerni, hogy az egyenként jogosnak tűnő igények mind ugyanazokra az iskolákra zúdulnak. Mindnek ajtót nyitni, mindet kiszolgálni hiánytalan vendégszeretettel, egyszerűen képtelenség. Persze senki sem kívánta egyetlen iskolától sem, hogy diákjai több sportágat űzzenek. A kérdés azonban ennél sokkal összetettebb. GOND A KIVÁLASZTÁS Pásztón is érvényes, hogy a szakosztályok igyekeznek tartósan megvetni a lábukat az iskolákban, ahonnan aztán mindazokat a fiatalokat kaphatják, akikből csak „kinéz”,' hogy valaha egyáltalán sportolókká válhatnak. A kapcsolattartás módszerei aztán egészen különbözőek, s ebben az atlétikai szakosztály, úgy tűnik, nem versenyképes. Vagy a „vadászterületekért” folytatott harcban még nem eléggé taktikus. De nem is akar az lenni. Mert az igazi cél nem egy-egy szakosztályon keresztül kutatni a tehetségeket, hanem a sportegyesület egészéti tekintve az iskolákkal közösen mind jobban megismertetni a fiatalokat a versenyszerű soortolás gondolatával. Csakhogy ezek a gondolatok, úgy tűnik — sajnos — egyelőre csak papíron realizálódnak. Mit mutat a valóság? A fiatalok különböző sportágak felé irányítása, a kiválasztás módszere nem megfelelő alapokon nyugszik. A szakosztályok feltöltése alkalomszerűen történik, s ebben a gyorsaság, élelmesség nagyobb szerepet játszik, mint az átgondolt, reális szempontokat figyelembe vevő utánpótláskeresés. Az akarati tulajdonságok, szívósság, kitartás dolgában is sok hiányosság mutatkozik a gyerekeknél. A sport a testedzésen kívül játékot is jelent, de szembetűnő, hogy mennyire hiányzik a jó értelemben vett játékosság, játékszeretet a fiatalokból. Az atlétikai edzéseken — a fokozatosság szigorú betartása ellenére — láthatóan nehezen képesek teljesíteni az edzésadagot. Csekély előalapozott- sággal érkeznek a szakosztályba, s a terheléseket minimális fizikai állapotra kell építeni. Nem csoda, hogy -ezek a tényezők alaposan közrejátszanak az eredményes időszak kezdetének kitolódásában. Mire az atletizáláshoz nélkülözhetetlen követelések, tulajdonságok tudatosulnak, illetve kialakulnak a fiatalokban, már más helységbe kerülnek tanulni, ahol vagy sportolnak, vagy nem. Az utóbbi a gyakoribb. Csekély vigasz, hogy mindezek — mondhatjuk bátran — országosan általános jelenségek, amit a Népsportban gyakran megjelenő, az atlétikáért hadakozó vitacikkek is bizonyítanak. MEGFELELŐ RANGON A Pásztói SE-nél jelenleg harminc az igazolt atléták száma, akik közül átlagosan 15—20 fő rendszeresen, intenzíven edz. A többiek alkalomszerűen, ritkán járnak edzésre, miután iskolai vagy azon kívüli, általuk nem mindig kedvelt elfoglaltságaik nehezítik a folyamatos sportolásukat. A PSE-nél elsősorban a legifjabb korosztály között igyekeznek elhinteni az atlétika szeretetét, hiszen ezek a gyerekek még mentesek mindenféle külső, gát- . ló hatásoktól. Hosszú évek mulasztásait egyetlen egyesület sem képes hónapok alatt behozni. Az eddig megtett út biztató, azonban elégedettségről nincs szó Pásztón sem; de nem is mutatkozik türelmetlenség. Számottevő eredményekben ugyan még nem, de felfogásban, szemléletben már történt előrelépés. Az idei év mérlege egy ezüst- és hat bronzjelvényes minősítés. Ismerve a körülményeket, kemény munka árán született meg mindez. Látványos szereplésre 1979-ben sem lehet számítani, de bizonyos, hogy Verbói Valéria, Szalai István, Bacsa János, Nagy László, Liptai Gábor, Hajdú György, Kelemen Gábor, Prezenszki Pál. Veréb Katalin. Bodó Dorottya ,— hogy csak néhány nevet említsünk — mindent megtesz a jó eredményekért. Sokat vár a szakvezetés a következő években a nagyon tehetséges Romhányi Tamástól. Stork Zsolttól, Szalai Tamástól is, de Szabó Éva, Nagy Ildikó, Berzák Erzsébet, Juhász Katalin és Fodor Zsuzsanna is kellemes perceket okozhat az atlétika híveinek. ■ Persze ennek nagyon sok, ki-1 tartó munka a feltétele. A szakosztályban bizakodnak, de több kell. A futópálya felújításra szorul, mert azon egy bizonyos szintet elért atléta nem tud tovább fejlődni. A technikai eszközök tárháza további bővítést, kíván, főleg a magasugró leérkezőhelyre van nagy szükség. Nemcsak a csúcson levő sportágak, de a bajlódóak is — így az atlétika — igénylik a szakmailag jól képzett edzőket, ' a pedagógiai érzékkel megáldott, lelkes segítőtársakat. Ezen a területen is mielőbbi lépésre van szükség. A feladatok ismértek a nagyközség atlétikai életében,, de amíg a végrehajtás nem közös erőfeszítéssel történik, nem várható kielégítő siker. „A magyar atlétika eredményességének növelése központi feladat!” — hangoztatják országszerte. Hogy Pásztón is ilyen rangon történjék a sportág felemelése, keil, hogy az egyesületi vezetés jó szándéka, az edzők munkája minél előbb társuljon az iskolák testnevelőinek tevékenységével a közös cél, a fiatalság érdekében. Segítőtársak, összefogás nélkül nincs haladás. De hangsúlyozni kell: ez még nem minden, Az atlétika igazi híveire van szükség. Adorján László Ökölvívóit! rets Megkezdték a felkészülést az idei küzdelmekre a Salgótarjáni TC ökölvívói. A hét elején nagy kedvvel végezték idei első edzésüket a fiatalok. Közel negyven résztvevő munkáját irányította Pintér János vezető edző. Már nagyon hiányzott egy kis kiadós mozgás a fiúknak, akik szóvá tették a kesztyűk hiányát. Az edző egyelőre kesztyű nélküli gyakorlatokat írt elő. Az első kétórás kiadás edzés után kissé fáradtan távoztak az ökölvívók a városi sportcsarnokból. A legközelebbi program február 10-én kezdődik. A háromfordulós abszolút bajnoki címért folyó küzdelemsorozatban Botos András lép szo- rítóba. Az első fordulót Szolnokon rendezik. A másodikra február 17-én Tatabányán, a harmadikra február 24-én Budapesten kerül sor. Március 22—25. között rendezik Salgótarjánban a junior ökölvívók kelet-magyarországi bajnokságát, ahol az STC színeit Botos Tibor képviseli. Az országos bajnokságra március 26—29. között Miskolcon adnak randevút egymásnak az ökölvívók. Az ifjúságiak március 24—25. között Heves— Nógrád megye viadalon vesznek részt Salgótarjánban. Március 9—11. között Salgótarjánban kerül megrendezésre á Duna—Tisza köze legjobb Ifjúsági ökölvívóinak seregszemléje. ' (gregor) Sakkozóit' k külföldön A lehető legjobban szerepeltek a magyar sakkozók a varsói világbajnoki zónaversenyen: a második fordulóban Ribli Zoltán, Sax Gyula és Adorján András is győzött, a torna negyedik és ötödik magyar résztvevője Portisch Ferenc, valamint Lengyel Levente egymás elleni mérkőzésén megosztotta a pontot. Eredmények: I. csoport: Ribli—Prandstetter (csehszlovák) 1—0, Portisch F.— Lengyel 0,5—0,5. A csoport állása: Ribli 2 p., Radulov és Shnapik 1,5— 1,5 p„ Lengyel, Prandstetter, Skrobek, Gheorgiu 1—1 p„ Portisch, Inkev 0,5—0,5 p„ Jansa 0. II. csoport: Sax—Ginda (román) 1—0, Kuligowski (lengyel)—Adorján 0—1. A csoport állása: Adorján, Sax 1,5—1,5 p., Popov, Sikora, Gicesku, Kuligowski, Smejkal, Ermenkov 1—1 p., Shmidt, Gihda 0,5—0,5 p. xXx A hastingsi nemzetközi tornán az élen öt versenyző áll, a svéd Andersson, a kanadai Biyiasas, a szovjet Kocsijev, a brit Speelman és a magvar színeket képviselő Csőm István. Mind az öt sakkozó hatpontos, Biyiasasnak viszont egy elmaradt játszmában még alkalma nyílhat a javításra. Mivel Csomnak nem volt függőjátszmája, újabb eredményéről nem lehet beszámolni. NŐGRÁD - 1979. január 10., szerda
