Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-09 / 6. szám
f Napirenden a munkások továbbképzése A Nógrádi Szénbányák gépüzemének kulturális eredményei régi re Új év Az óév utolsó televíziós heti műsorismertetőjében tulajdonképpen már figyelmeztettek bennünket egy félig elmondott, sokat sejtető mondattal valahogy így: január első hete a folytatásos filmek indításának hete lesz. lehet, hogy a televízió is új életet kezd? Már amennyiben újnak lehet nevezni egy régen bevált recept kiváltását, a folytatásos televíziós játékok, családi (véget nem érő) sorozatok, a harminc, negyven percekre felszabdalt ilyen-olyan filmbéli alkotások hosszas adagolását a nézőnek. Menynyire jelent ez új életet? Legfeljebb újabb sorozatokat, új életet semmiképpen. A jól bevált recept ezúttal is hatásos lehet. A derék Derrick felügyelőt egy ideje Kojak szu- perdetektív váltja — mindketten sorozatban és talpig emberségben jelennek meg előttünk. Mindketten egy lefutott széria hősei, s azokon a tájakon — így például Nyu- gat-Magyarországon, ahol a bécsi televízió adását fogni lehet, régi ismerősként lépnek a magyar közönség elé. Azok, akik néhány évvel ezelőtt ismerkedtek meg a két felügyelővel, most fáilalhat- ják: kár volt akkor időt pazarolni rájuk. íme, itt vannak mindketten, sőt, itt a harmadik ismerős is, az ugyancsak ismert széria, az Onedin család. Onedinék története különösen érdekes lehet számunkra, akik közismerten nem vagyunk hajózó nemzet. Éppen ideje megismerkedni azzal, mit jelent hajót vásárolni, mire kell ilyenkor vigyázni, mit jelent az, hogy egy hajó nyolc csomóval képes haladni, s miként lehet kemény, de rosszul fizetett tengeri munkával szél ellen hajózni. Onedinék sokáig velünk maradnak. Mint hírlik, nem volt elég az eredetileg tervezett tizenöt folytatás, újabb tizennégyet kellett készíteni belőle, s mindezt mi is láthatjuk. Ha jól számolunk, az annyi mint: huszonkilenc folytatás, hátra van még huszonnyolc. James Onedin, ez a nagy rátörő, kemény legény, egészen biztosan sok magyar hajós- jelöltnek lesz példaképe. (Csak ne hasonlítana az egész any- nyira a „Hosszú forró nyárra”). Namármost, ha a folytatásokba belekezdtünk, maradjunk is mellettük néhány sor mértékéig, hiszen volt belőle az élmúlt héten éppen elég. Az Én, Prenn Ferenc című sorozat Sinkovits Imrével a főszerepben, ismétléskét jelent meg a képernyőn. Ha már három volt, miért ne futhatott volna még egy negyedik sorozat is?! Prenn Fe- rencből — hiában volt háromrészes a sorozat — ezen a vidéken alighanem csak kettőt láthatott a közönség, hiszen a harmadik, befejező, s ily módon legizgalmasabb rész vetítését énpen a nagy érdeklődéssel várt és szinte mindenki által figyelemmel kísért. „Ti és mi”. Salgótarján kontra Szombathely vetélkedő ideje alatt adták a kettes programon. De ha úgyis ismétlés volt, nem kár érte. Legfeljebb azon töprenghetett el az ember, hogy ismerve az össznépi játék rendkívüli népszerűségét, miért nem egyeztették a műsor szerkesztői ezt a két műsorpontot? Miért büntettek bennünket azzal, hogy Prenn Ferenc jellemfejlődésének végső kibontakoztatásától, más szóval: a poéntól megfosztottak bennünket? Na, de vigasztalásul itt a szép salgótarjáni győzelem, a nők — úgy tűnik — végérvényesen alul maradtak, s azért ez sem akármilyen élmény. Mogador lakóit is jobban megismerhettük a kilencedik folytatásban (Adrienne végül mégis úgy döntött, hogy feleségül megy a csinos Guiller- minhez, a család orvos-barátjához, közben betekintést nyerhetünk az autózás, versenyzés őskorába, ami a sorozat talán legizgalmasabb része). Most már végérvényesen a televízió új életénél maradva: várható a két San Franciscó-i fenegyereknyomozó újabb megjelenése is. S hogy teljes legyen a sorozatról szóló „sorozatunk”, itt van még a most indult Belgrádi fiúk, ki tudja hány részből álló sorozata és folytatódik ;— természetesen — a művészi élményt is nyújtó Mastroianni-sorozat. S hogy az ismeretterjesztés se maradjon el az új élettől: ismétlésben láthatjuk egyazon hét műsorkeretén belül a Légpárnás hajóval keresztül Nyugat- Afrikán. Itália múzeumaiban, Magyarország állatai című sorozatokat. Egyetlen nagy sorozat az egész élet. Akkor is, ha új, akkor is, ha régi. (T. Pataki) Mai tévéajárttá fűnk 21.40: Magyar tudósok Simái Mihály Nemrég jelent meg Simái Mihály könyve, A harmadik évezred felé címmel, amely közérdekűén és közérthetően foglalkozott a jövőkutatással. Simái Mihály a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, gyakran válaszol tudományosan megalapozott, jövőt faggató kérdésekre. A világ nyersanyagállományának határai, az energiahordozók kimerülése mind olyan kérdések, amelyek a világ minden országát, az egész emberiséget érintik. Különösen világosan kell látniok a szocialista országok helyzetét, ezért is dolgoznak a Szovjet Világgazdasági Kutató Intézettel együttműködve, ezért rendeznek vitákat, eszmecseréket tengerentúli, kapitalista országokból érkezett tudósokkal. Simái Mihályt nemrégen választották meg az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnökévé. A műsorban sok érdekes részletet megtudhatunk e társaságok — amelyek nem minden esetben az ENSZ- tagországok társaságai! — tevékenységéről. Nagybátonyban, a nagyközségi tanács ülésén a gépüzem gazdasági vezetése a munkások képzéséről és továbbképzéséről szóló jogszabályok végrehajtásáról számolt be a közelmúltban. Az előterjesztés kiemelte, hogy a termelés bővítéséhez, a jobb életkörülmények megteremtéséhez nem elég az üzem korszerűsítése, a műszaki színvonal fejlesztése. Szükség van arra is, hogy az ott dolgozók általános műveltsége gyarapodjék, mert a szocialista közgondolkodás, az életmód kialakításé, nak ez is alapvető kritériuma. FELADATTERV ALAPJÁN A gépüzem gazdasági vezetése létrehozta a művelődési bizottságot, amelynek tevékenysége sokkal szélesebb a korábban működött oktatási bizottságnál. Feladatkörén belül elkészítette az 1980-ig szóló oktatási-művelődési tervet. Ennek keretén belül már 1978- ban jelentős mértékben emelkedett a szakmai továbbképzésben résztvevők aránya. Ismeretfelújító és -korszerűsítő tanfolyamokon 345 munkás tanult. Figyelemre méltó kezdeményezés itt az is, hogy a továbbképzés keretén belül második, sőt harmadik szakmát, illetve képesítést szerezhetnek a munkások. Az ismeretbővítő továbbképzést igen jól szolgálják a különböző versenymozgalmak így a „Szakma ifjú mestere”, a „Ki minek mestere?” és az „Alkotó ifjúság pályázat”. Az utóbbinál ágazati és országos szinten is kiemelkedő eredménnyel szerepeltek az itt dolgozó fiatalok. A gépüzemnél igazgatói utasítás intézményesen biztosítja a pályakezdő szakmunkások továbbképzését, a munkahelyi beilleszkedésük elősegítését, patronálását. t AZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG FEJLESZTÉSÉÉRT A gópüzemnél 298 azoknak a munkásoknak a száma, akik nem rendelkeznek az általános iskolai végzettséggel. Az elmúlt években a szocialista brigádokban dolgozók közül sokan esti, illetve levelező tagozaton szerezték meg a bizonyítványt. A hetven községből bejáró munkások között — a három műszakos termelés mellett — nehéz megszervezni az újabb tanfolyamokat. Ezért személyes agitációval, a társadalmi és tömegszervezetek segítségével szervezik ■•ll■lllllllllll■llllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllmllllllllllllmlll>llllllllllllfllmlllllllllllmllll|lll|l||||l||||l|||||||||||||lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll> MISTER MACARECK^ UZLETEJj Fordította: Bába Mihály 9. Á’ háború után a szövetségesek úgy felékesítették kitüntetésekkel, mint egy karácsonyfát és leszerelték. Leszerelés címén őfelsége parancsnokának komoly összeget fizettek. Amikor elhajózott a Földközi-tengerre, sikerült „gesztenyére” váltania a fontot, így az Egyiptomban vásárolt arannyal is tekintélyes nyereséghez jutott. így Makareknek, amikor civil lett, jókora összeg Volt a zsebében. Lengyelországba nem akart visszatérni. Nem a rendszer miatt, inkább azért nem, mert nem volt kihez. Az anyja és a nővére még 1939- ben meghalt. A banktisztviselő karrierje nem felelt meg számára. Más lehetőségben nem hitt. Elég az hozzá, hogy Londonban telepedett le, ahol betársult egy mosodai szövetkezetbe. Azonban hamar rájött, hogy a szövetkezés ama elv alapján alapult, hogy: neki pénze volt, a többieknek meg tapasztalata. Hamarosan fordítva lett. Henio szerencsétlenségére elhatározta, hogy bepereli a csaló társakat. A pereskedés elvitte a maradék pénzét is. Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „társaság” bátor embereket keresett kis csomagok szállítására a Kairó—Merseille, London— New York útvonalon. A csomagok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaországban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotisták- hoz. Változott persze, az ára is. Irakban a rendes ópium kilója alig 4000 dollárba került. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a „fehér hó” ára 15 000 dollárrá növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a nar- kotisták a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilónként. A munka azért volt veszélyes, mert már Kairótól kezdve szaglásztak utánuk az Interpol ügynökei. A tettenért csempészt 20 évi börtön fenyegette. Felesleges hozzátenni, hogy a szállító futár kockáztatott a legtöbbet, ugyanakkor ő keresett a legkevesebbet. Makarek csak három utat tudott megtenni Kairó—London között. Minden egyes alkalommal más-más hamis papírral utazott. Egy-egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazásakor Brüsz- szelben az állomáson letartóztatták. Azonban sikerült kitépnie magát a belga rendőrség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy a rendőrség már riadóztatta a következő állomást, ezért kiugrott a száguldó vonatból. Ugrás közben kitörte a bokáját. Ennek ellenére a vágány mellett elásta a veszedelmes csomagot és törött lábbal visszasántikált Brüsszelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házban. A „cég” képviselői, akiket értesítettek az eseményekről, azonnal megérkeztek: Biztosak voltak, hogy Makarek ellopta az értékes árut, s most lebukást és balesetet szimulált. Az ilyen bűnért a narkotikummal kereskedő nemzetközi konszern csak egyetlen fajta büntetést ismer. Szerencsére Henio útmutatásai alapján megtalálták az általa elásott maradék heroint. A banda számára azonban Makarek már lebukott volt, így az utolsó két utazásért sem fizettek. Mert minek? Hiszen nem megy a bíróságra. Amikor a királyi haditengerészet volt tisztje meggyógyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjának vendégszeretetét már nem vehette igénybe tovább. Különben sem volt itt biztonságban. Kölcsönkért pénzen elutazott Antwerpenbe. Jó igazolványok nélkül csak a kikötőben kaphatott munkát, de csak nehéz és rosszul fizetett munkát. — Másfél évig — mondta mister Henry MacAreck — gyapotbálákat cipeltem az antwerpeni kikötőben. Nehéz munka volt, a fizetés is kevés. Különben másfél év múlva ezt a munkát elvesztettem, mert nem volt meg a belga állampolgárságom. (Folytatjuk.) 4, NÓGRÁD - 1979. január 9., kedd az új tanfolyamok indításához a hallgatókat. Szép kezdeményezés az is, hogy a Mindenki iskolája című kiadvány első és második kötetét megkapják azok a dolgozók, akiknél — koruknál fogva — nincs remény az általános iskolai végzettség megszerzésére. E tanfolyamok megszervezése mellett gondolnak a gyesen levő édesanyákra is. A vállalat szociálpolitikai igazgatósága minden évben — a tanfolyamok szervezése előtt — összehívja az érdekelt szülési szabadságon levő nőket, s tájékoztatja, egyben ösztönzi arra, hogy vegyenek részt a különféle szakmai, politikai és általános műveltséget nyújtó tanfolyamokon. A továbbképzéseken való részvételhez a vállalat anyagi segítséget is nyújt. A jutalmazási irányelvekben rögzítették a lehetőségeket, de a magasabb szakmai képesítést megszerző dolgozók részére rendkívüli béremelést is biztosítanak. A mester-szakmunkásképzés az üzemnél még nem alakult ki — keresik a lehetőséget —, de figyelemre méltó azoknak a munkásfiataloknak a száma, akik szakközépiskolában érettségire készülnek. Az ott tanuló harminc fiatal közül már főiskolai, vagy egyetemi felvételre is gondolnak. A TÖMEGPOLITIKAI OKTATÁS EREDMÉNYE A párt- és a szakszervezeti oktatáson az 1978/79-es évben 600 munkás vesz részt. Magasabb politikai képzettséget nyújtó tanfolyamon, vagy iskolarendszerű oktatáson tizenkét dolgozó tanul. A tömegpolitikai oktatás mellett a gépüzemnél jól bevált továbbképzési forma a „munkásakadémia”. Az itt szervezett rendezvényeken — előadásokon — átlagosan 150 —180 fő vesz részt. A munkásművelődés igen fontos formája itt még az iro. dalmi és művészeti nevelés. Ezt a célkitűzést jól oldja meg a bányász művelődési ház. Az üzemen belül négy letéti könyvtár működik. A szocialista brigádok kulturális vállalása 1978-ban is tartalmazta a „Bányász kulturális és sporthetek” rendezvényein való részvételt. A nagybátonyi tanácsülésen a gépüzem beszámolójából kitűnt, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltséget, vonzóerőt, megbecsülést jelent. Ebben az üzemben példamutatóan gondoskodnak arról, hogy a magasabb politikai és szakmai felkészültségű, a megfelelő közéleti tapasztalattal rendelkező munkások vezető beosztásokba kerüljenek. gy. i. Régészek három kontinensen A Lengyel Tudományos Akadémia Witold Hensel professzor vezette Anyagi Kultúra Intézete egyike a világ legnagyobb régészeti kutatóhelyeinek. Több mint 200 munkatársa a régészetnek az őskortól az újkorig terjedő kutatási területeivel foglalkozik. Az intézet külföldi régészeti kutatóhelyekkel is együttműködik. így például a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a régészeti kuta- óintézetével folynak közös kutatások az ószláv és a szláv társadalom kialakulásával kapcsolatban. Ezenkívül a moszkvai Lomonoszov Egyetem kutatóival együtt dolgozzák fel a kelet-európai területek és a Kaukázus üveggyártásának történetét a legrégebbi időktől a XVIII. századig. A Bolgár Tudományos Akadémia régészeivel folytatott közös kutatás témája a délszlávok kultúrája a korai középkorban. Jugoszlávia a színhelye egy másik ásatásnak, amelyet a lengyel kutatók a prilepi Nemzeti Múzeum régészeivel együtt végeznek. Itt a legrégebbi makedóniai települési formákat kutatják. Nemrégiben felfedeztek itt olyan sziklarajzokat, amelyek a korai vaskorban keletkeztek. A Lengyel Tudományos Akadémia és a Kubai Tudományos Akadémia társadalmi tagozata között fennálló szerződés keretében közös kutatásokat terveznek Kuba első településeire vonatkozóan. A lengyel intézet együttműködik továbbá a párizsi Társadalomtudományi Főiskolával is, amennyiben részt vesz francia falvak régészeti és történeti feltárásán, amelyeket lakói a középkorban elhagytak. A spanyolországi kapcsolatok spanyol középkori te-: lepülések kutatását eredmé-' nyezik. Az ásatások Malaga közelében, Comeresben kezdődnek majd. Az Olasz Tudományos Kutató Tanáccsal és a salernói egyetem Filológiai és Történeti Intézetével fennálló egyezmény keretében lengyel- olasz kutatások folynak. A lengyel és az olasz régészek egyik speciális témája a borostyán, amit valamikor a római birodalom nagy tömegben szerzett be az északi szláv területekről. A régi rómaiak nagyra értékelték a borostyánt. Az ún. borostyánutakat már régóta kutatják a régészek. Az amerikai tudósokkal 1962 óta dolgoznak együtt a lengyel régészek Afrika északkeleti területei őstörténetének a feltárásán. Az ősrégészet területén mindmáig legnagyobb vállalkozás résztvevői a homo sapiens kialakulásával foglalkoznak, vagyis hárommillió évvel ezelőtti eseménye^ két rekonstruálnak. Szécsényi előzetes Az év első hónapjában gazdag, változatos művelődési, szórakozási programok között válogathatnak a szécsényiek. A könnyűzene rajongói január 23-án a Sprint együttes koncertjén vehetnek részt. Ez év a gyermekek éve. Január 30-án övéké a nézőtér, s a színpad pedig a magyar cirkusz és varieté művészeié. A művelődési központ galériájában január 15-én a Nógrád megyei képzőművészeti stúdió szécsényi körének tagjái, Árva Vilmos, Kékkői Károly, Králik Andor és Tomis István „mutatkoznak be” a közönségnek. Az ifjúsági klub tagjai 9-én az ókor művészetével ismerkednek. Január 22-én Tomis István, a nagyközségi pártbizottság titkára és Földi László tanácselnök válaszolnak a fiatalok kérdéseire, akik a község jelenéről és jövőjéről érdeklődnek. A végzős általános iskolások pályaválasztását segíti a „Mesterségek dicsérete” címmel rendezett rendhagyó, játékos vetélkedő. A 8. osztályosok klubja januári foglalkozásai között szerepel még „Barátaink, szomszédaink” címmel, filmvetítéssel egybekötött előadás a Szovjetunióról. Januári ösz- szejövetelükön a kertbarátok azt vitatják meg, hogy télen milyen teendők akadnak a gyümölcsösben. A kismamák a lakás esztétikájáról beszélgetnek és egy kozmetikai tanácsadáson vesznek részt. Január második felében nyílik meg a háziipari szövetkezet életét, munkásságát bemutató kiállítás a helytörténeti múzeumban. A könyvtárban több gyermekfoglalkozásra kerül sor. Az ifjúsági ház rendezvényei között vetélkedők, diszkók szerepelnek. — Sz. F. —
