Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-09 / 6. szám

f Napirenden a munkások továbbképzése A Nógrádi Szénbányák gépüzemének kulturális eredményei régi re Új év Az óév utolsó televíziós heti műsorismertetőjében tu­lajdonképpen már figyelmez­tettek bennünket egy félig el­mondott, sokat sejtető mon­dattal valahogy így: január első hete a folytatásos filmek indításának hete lesz. lehet, hogy a televízió is új életet kezd? Már amennyiben újnak lehet nevezni egy régen be­vált recept kiváltását, a foly­tatásos televíziós játékok, csa­ládi (véget nem érő) soroza­tok, a harminc, negyven per­cekre felszabdalt ilyen-olyan filmbéli alkotások hosszas adagolását a nézőnek. Meny­nyire jelent ez új életet? Leg­feljebb újabb sorozatokat, új életet semmiképpen. A jól be­vált recept ezúttal is hatásos lehet. A derék Derrick fel­ügyelőt egy ideje Kojak szu- perdetektív váltja — mind­ketten sorozatban és talpig emberségben jelennek meg előttünk. Mindketten egy le­futott széria hősei, s azokon a tájakon — így például Nyu- gat-Magyarországon, ahol a bécsi televízió adását fogni lehet, régi ismerősként lép­nek a magyar közönség elé. Azok, akik néhány évvel ez­előtt ismerkedtek meg a két felügyelővel, most fáilalhat- ják: kár volt akkor időt paza­rolni rájuk. íme, itt vannak mindketten, sőt, itt a harma­dik ismerős is, az ugyancsak ismert széria, az Onedin csa­lád. Onedinék története különö­sen érdekes lehet számunkra, akik közismerten nem va­gyunk hajózó nemzet. Éppen ideje megismerkedni azzal, mit jelent hajót vásárolni, mire kell ilyenkor vigyázni, mit jelent az, hogy egy hajó nyolc csomóval képes haladni, s miként lehet kemény, de rosszul fizetett tengeri mun­kával szél ellen hajózni. One­dinék sokáig velünk marad­nak. Mint hírlik, nem volt elég az eredetileg tervezett tizenöt folytatás, újabb tizen­négyet kellett készíteni belő­le, s mindezt mi is láthatjuk. Ha jól számolunk, az annyi mint: huszonkilenc folytatás, hátra van még huszonnyolc. James Onedin, ez a nagy rá­törő, kemény legény, egészen biztosan sok magyar hajós- jelöltnek lesz példaképe. (Csak ne hasonlítana az egész any- nyira a „Hosszú forró nyár­ra”). Namármost, ha a folytatá­sokba belekezdtünk, marad­junk is mellettük néhány sor mértékéig, hiszen volt be­lőle az élmúlt héten éppen elég. Az Én, Prenn Ferenc című sorozat Sinkovits Im­rével a főszerepben, ismétlés­két jelent meg a képernyőn. Ha már három volt, miért ne futhatott volna még egy ne­gyedik sorozat is?! Prenn Fe- rencből — hiában volt három­részes a sorozat — ezen a vidéken alighanem csak ket­tőt láthatott a közönség, hi­szen a harmadik, befejező, s ily módon legizgalmasabb rész vetítését énpen a nagy érdek­lődéssel várt és szinte min­denki által figyelemmel kí­sért. „Ti és mi”. Salgótarján kontra Szombathely vetélke­dő ideje alatt adták a kettes programon. De ha úgyis is­métlés volt, nem kár érte. Legfeljebb azon töprenghetett el az ember, hogy ismerve az össznépi játék rendkívüli népszerűségét, miért nem egyeztették a műsor szerkesz­tői ezt a két műsorpontot? Miért büntettek bennünket azzal, hogy Prenn Ferenc jel­lemfejlődésének végső kibon­takoztatásától, más szóval: a poéntól megfosztottak ben­nünket? Na, de vigasztalá­sul itt a szép salgótarjáni győzelem, a nők — úgy tű­nik — végérvényesen alul maradtak, s azért ez sem akármilyen élmény. Mogador lakóit is jobban megismerhettük a kilencedik folytatásban (Adrienne végül mégis úgy döntött, hogy fele­ségül megy a csinos Guiller- minhez, a család orvos-barát­jához, közben betekintést nyerhetünk az autózás, ver­senyzés őskorába, ami a so­rozat talán legizgalmasabb része). Most már végérvénye­sen a televízió új életénél maradva: várható a két San Franciscó-i fenegyereknyo­mozó újabb megjelenése is. S hogy teljes legyen a soro­zatról szóló „sorozatunk”, itt van még a most indult Belgrádi fiúk, ki tudja hány részből álló sorozata és foly­tatódik ;— természetesen — a művészi élményt is nyújtó Mastroianni-sorozat. S hogy az ismeretterjesztés se ma­radjon el az új élettől: ismét­lésben láthatjuk egyazon hét műsorkeretén belül a Légpár­nás hajóval keresztül Nyugat- Afrikán. Itália múzeumai­ban, Magyarország állatai cí­mű sorozatokat. Egyetlen nagy sorozat az egész élet. Akkor is, ha új, akkor is, ha régi. (T. Pataki) Mai tévéajárttá fűnk 21.40: Magyar tudósok Simái Mihály Nemrég jelent meg Simái Mihály könyve, A harmadik évezred felé címmel, amely közérdekűén és közérthetően foglalkozott a jövőkutatással. Simái Mihály a Magyar Tudo­mányos Akadémia Világgaz­dasági Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, gyakran válaszol tudományosan meg­alapozott, jövőt faggató kér­désekre. A világ nyersanyag­állományának határai, az ener­giahordozók kimerülése mind olyan kérdések, amelyek a világ minden országát, az egész emberiséget érintik. Kü­lönösen világosan kell látniok a szocialista országok helyze­tét, ezért is dolgoznak a Szov­jet Világgazdasági Kutató Intézettel együttműködve, ezért rendeznek vitákat, esz­mecseréket tengerentúli, ka­pitalista országokból érkezett tudósokkal. Simái Mihályt nemrégen választották meg az ENSZ Társaságok Világszövetségé­nek elnökévé. A műsorban sok érdekes részletet megtudha­tunk e társaságok — amelyek nem minden esetben az ENSZ- tagországok társaságai! — te­vékenységéről. Nagybátonyban, a nagyköz­ségi tanács ülésén a gépüzem gazdasági vezetése a mun­kások képzéséről és tovább­képzéséről szóló jogszabályok végrehajtásáról számolt be a közelmúltban. Az előterjesztés kiemelte, hogy a termelés bő­vítéséhez, a jobb életkörülmé­nyek megteremtéséhez nem elég az üzem korszerűsítése, a műszaki színvonal fejlesz­tése. Szükség van arra is, hogy az ott dolgozók általá­nos műveltsége gyarapodjék, mert a szocialista közgondol­kodás, az életmód kialakításé, nak ez is alapvető kritériu­ma. FELADATTERV ALAPJÁN A gépüzem gazdasági veze­tése létrehozta a művelődési bizottságot, amelynek tevé­kenysége sokkal szélesebb a korábban működött oktatási bizottságnál. Feladatkörén be­lül elkészítette az 1980-ig szó­ló oktatási-művelődési tervet. Ennek keretén belül már 1978- ban jelentős mértékben emel­kedett a szakmai továbbkép­zésben résztvevők aránya. Ismeretfelújító és -korsze­rűsítő tanfolyamokon 345 munkás tanult. Figyelemre méltó kezdeményezés itt az is, hogy a továbbképzés keretén belül második, sőt harmadik szakmát, illetve képesítést sze­rezhetnek a munkások. Az ismeretbővítő tovább­képzést igen jól szolgálják a különböző versenymozgalmak így a „Szakma ifjú mestere”, a „Ki minek mestere?” és az „Alkotó ifjúság pályázat”. Az utóbbinál ágazati és országos szinten is kiemelkedő ered­ménnyel szerepeltek az itt dolgozó fiatalok. A gépüzemnél igazgatói uta­sítás intézményesen biztosít­ja a pályakezdő szakmunkások továbbképzését, a munkahelyi beilleszkedésük elősegítését, patronálását. t AZ ÁLTALÁNOS MŰVELTSÉG FEJLESZTÉSÉÉRT A gópüzemnél 298 azoknak a munkásoknak a száma, akik nem rendelkeznek az általá­nos iskolai végzettséggel. Az elmúlt években a szocialista brigádokban dolgozók közül sokan esti, illetve levelező ta­gozaton szerezték meg a bizo­nyítványt. A hetven község­ből bejáró munkások között — a három műszakos termelés mellett — nehéz megszervez­ni az újabb tanfolyamokat. Ezért személyes agitációval, a társadalmi és tömegszerve­zetek segítségével szervezik ■•ll■lllllllllll■llllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll■llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllmllllllllllllmlll>llllllllllllfllmlllllllllllmllll|lll|l||||l||||l|||||||||||||lllllllllllllllllllllllllllllllllllllll> MISTER MACARECK^ UZLETEJj Fordította: Bába Mihály 9. Á’ háború után a szövetsé­gesek úgy felékesítették ki­tüntetésekkel, mint egy kará­csonyfát és leszerelték. Lesze­relés címén őfelsége parancs­nokának komoly összeget fi­zettek. Amikor elhajózott a Földközi-tengerre, sikerült „gesztenyére” váltania a fon­tot, így az Egyiptomban vásá­rolt arannyal is tekintélyes nyereséghez jutott. így Makareknek, amikor ci­vil lett, jókora összeg Volt a zsebében. Lengyelországba nem akart visszatérni. Nem a rendszer miatt, inkább azért nem, mert nem volt kihez. Az anyja és a nővére még 1939- ben meghalt. A banktisztvise­lő karrierje nem felelt meg számára. Más lehetőségben nem hitt. Elég az hozzá, hogy Londonban telepedett le, ahol betársult egy mosodai szö­vetkezetbe. Azonban hamar rájött, hogy a szövetkezés ama elv alapján alapult, hogy: neki pénze volt, a töb­bieknek meg tapasztalata. Ha­marosan fordítva lett. Henio szerencsétlenségére elhatá­rozta, hogy bepereli a csaló társakat. A pereskedés elvitte a maradék pénzét is. Ekkor új kereseti alkalom kínálkozott. Egy bizonyos „tár­saság” bátor embereket kere­sett kis csomagok szállítására a Kairó—Merseille, London— New York útvonalon. A cso­magok könnyűek voltak. A celofán zacskókban fehér por volt, morfium. Franciaor­szágban heroinná dolgozták fel és így vándorolt Angliába és Amerikába a narkotisták- hoz. Változott persze, az ára is. Irakban a rendes ópium kilója alig 4000 dollárba ke­rült. Egyiptomban, ahol az ópium morfiummá változott, a „fehér hó” ára 15 000 dollárrá növekedett. Angliában és az Egyesült Államokban a nar- kotisták a heroinért 80—100 ezer dollárt fizettek kilón­ként. A munka azért volt veszé­lyes, mert már Kairótól kezd­ve szaglásztak utánuk az In­terpol ügynökei. A tettenért csempészt 20 évi börtön fe­nyegette. Felesleges hozzáten­ni, hogy a szállító futár koc­káztatott a legtöbbet, ugyan­akkor ő keresett a legkeve­sebbet. Makarek csak három utat tudott megtenni Kairó—Lon­don között. Minden egyes al­kalommal más-más hamis pa­pírral utazott. Egy-egy ilyen út ezer dollárt jelentett neki. Negyedik utazásakor Brüsz- szelben az állomáson letartóz­tatták. Azonban sikerült ki­tépnie magát a belga rendőr­ség karmaiból, átugrott a két pályatest közötti dróthálón és felugrott egy induló vonatra. Tudta, hogy a rendőrség már riadóztatta a következő állo­mást, ezért kiugrott a szágul­dó vonatból. Ugrás közben ki­törte a bokáját. Ennek elle­nére a vágány mellett elásta a veszedelmes csomagot és tö­rött lábbal visszasántikált Brüsszelbe, hogy elrejtőzzön egy lengyel ismerősénél, aki kertész volt egy gazdag belga házban. A „cég” képviselői, akiket értesítettek az eseményekről, azonnal megérkeztek: Bizto­sak voltak, hogy Makarek el­lopta az értékes árut, s most lebukást és balesetet szimu­lált. Az ilyen bűnért a narko­tikummal kereskedő nemzet­közi konszern csak egyetlen fajta büntetést ismer. Szeren­csére Henio útmutatásai alap­ján megtalálták az általa el­ásott maradék heroint. A banda számára azonban Makarek már lebukott volt, így az utolsó két utazásért sem fizettek. Mert minek? Hi­szen nem megy a bíróságra. Amikor a királyi haditenge­részet volt tisztje meggyó­gyult, egy fillér nélkül maradt az idegen városban. Barátjá­nak vendégszeretetét már nem vehette igénybe tovább. Kü­lönben sem volt itt biztonság­ban. Kölcsönkért pénzen el­utazott Antwerpenbe. Jó iga­zolványok nélkül csak a kikö­tőben kaphatott munkát, de csak nehéz és rosszul fizetett munkát. — Másfél évig — mondta mister Henry MacAreck — gyapotbálákat cipeltem az antwerpeni kikötőben. Nehéz munka volt, a fizetés is ke­vés. Különben másfél év múl­va ezt a munkát elvesztettem, mert nem volt meg a belga állampolgárságom. (Folytatjuk.) 4, NÓGRÁD - 1979. január 9., kedd az új tanfolyamok indításához a hallgatókat. Szép kezdeményezés az is, hogy a Mindenki iskolája cí­mű kiadvány első és második kötetét megkapják azok a dol­gozók, akiknél — koruknál fogva — nincs remény az általános iskolai végzettség megszerzésére. E tanfolyamok megszervezé­se mellett gondolnak a gyesen levő édesanyákra is. A vállalat szociálpolitikai igazgatósága minden évben — a tanfolyamok szervezése előtt — összehívja az érde­kelt szülési szabadságon levő nőket, s tájékoztatja, egyben ösztönzi arra, hogy vegyenek részt a különféle szakmai, po­litikai és általános műveltsé­get nyújtó tanfolyamokon. A továbbképzéseken való rész­vételhez a vállalat anyagi se­gítséget is nyújt. A jutalma­zási irányelvekben rögzítet­ték a lehetőségeket, de a ma­gasabb szakmai képesítést megszerző dolgozók részére rendkívüli béremelést is biztosítanak. A mester-szakmunkáskép­zés az üzemnél még nem ala­kult ki — keresik a lehetősé­get —, de figyelemre méltó azoknak a munkásfiataloknak a száma, akik szakközépisko­lában érettségire készülnek. Az ott tanuló harminc fiatal közül már főiskolai, vagy egyetemi felvételre is gondol­nak. A TÖMEGPOLITIKAI OKTATÁS EREDMÉNYE A párt- és a szakszervezeti oktatáson az 1978/79-es év­ben 600 munkás vesz részt. Magasabb politikai képzett­séget nyújtó tanfolyamon, vagy iskolarendszerű oktatáson ti­zenkét dolgozó tanul. A tömegpolitikai oktatás mellett a gépüzemnél jól be­vált továbbképzési forma a „munkásakadémia”. Az itt szervezett rendezvényeken — előadásokon — átlagosan 150 —180 fő vesz részt. A munkásművelődés igen fontos formája itt még az iro. dalmi és művészeti nevelés. Ezt a célkitűzést jól oldja meg a bányász művelődési ház. Az üzemen belül négy letéti könyvtár működik. A szocia­lista brigádok kulturális vál­lalása 1978-ban is tartalmazta a „Bányász kulturális és sporthetek” rendezvényein való részvételt. A nagybátonyi tanácsülésen a gépüzem beszámolójából kitűnt, hogy a munkáspálya egész életre szóló érdekeltsé­get, vonzóerőt, megbecsülést jelent. Ebben az üzemben pél­damutatóan gondoskodnak arról, hogy a magasabb po­litikai és szakmai felkészültsé­gű, a megfelelő közéleti ta­pasztalattal rendelkező munká­sok vezető beosztásokba ke­rüljenek. gy. i. Régészek három kontinensen A Lengyel Tudományos Akadémia Witold Hensel pro­fesszor vezette Anyagi Kul­túra Intézete egyike a világ legnagyobb régészeti kutató­helyeinek. Több mint 200 munkatársa a régészetnek az őskortól az újkorig terjedő kutatási területeivel foglal­kozik. Az intézet külföldi régésze­ti kutatóhelyekkel is együtt­működik. így például a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miájának a régészeti kuta- óintézetével folynak közös ku­tatások az ószláv és a szláv társadalom kialakulásával kap­csolatban. Ezenkívül a moszk­vai Lomonoszov Egyetem ku­tatóival együtt dolgozzák fel a kelet-európai területek és a Kaukázus üveggyártásának történetét a legrégebbi időktől a XVIII. századig. A Bolgár Tudományos Aka­démia régészeivel folytatott közös kutatás témája a dél­szlávok kultúrája a korai kö­zépkorban. Jugoszlávia a színhelye egy másik ásatásnak, amelyet a lengyel kutatók a prilepi Nemzeti Múzeum régészeivel együtt végeznek. Itt a legré­gebbi makedóniai települési formákat kutatják. Nemrégi­ben felfedeztek itt olyan szik­larajzokat, amelyek a korai vaskorban keletkeztek. A Lengyel Tudományos Akadémia és a Kubai Tudo­mányos Akadémia társadal­mi tagozata között fennálló szerződés keretében közös ku­tatásokat terveznek Kuba első településeire vonatkozóan. A lengyel intézet együttmű­ködik továbbá a párizsi Tár­sadalomtudományi Főiskolával is, amennyiben részt vesz francia falvak régészeti és történeti feltárásán, amelyeket lakói a középkorban elhagy­tak. A spanyolországi kap­csolatok spanyol középkori te-: lepülések kutatását eredmé-' nyezik. Az ásatások Malaga közelében, Comeresben kez­dődnek majd. Az Olasz Tudományos Ku­tató Tanáccsal és a salernói egyetem Filológiai és Törté­neti Intézetével fennálló egyez­mény keretében lengyel- olasz kutatások folynak. A lengyel és az olasz régészek egyik speciális témája a bo­rostyán, amit valamikor a ró­mai birodalom nagy tömegben szerzett be az északi szláv te­rületekről. A régi rómaiak nagyra értékelték a boros­tyánt. Az ún. borostyánutakat már régóta kutatják a régé­szek. Az amerikai tudósokkal 1962 óta dolgoznak együtt a lengyel régészek Afrika északkeleti területei őstörténetének a fel­tárásán. Az ősrégészet terüle­tén mindmáig legnagyobb vál­lalkozás résztvevői a homo sapiens kialakulásával fog­lalkoznak, vagyis hárommil­lió évvel ezelőtti eseménye^ két rekonstruálnak. Szécsényi előzetes Az év első hónapjában gaz­dag, változatos művelődési, szórakozási programok között válogathatnak a szécsényiek. A könnyűzene rajongói ja­nuár 23-án a Sprint együttes koncertjén vehetnek részt. Ez év a gyermekek éve. Január 30-án övéké a nézőtér, s a színpad pedig a magyar cir­kusz és varieté művészeié. A művelődési központ galériá­jában január 15-én a Nógrád megyei képzőművészeti stúdió szécsényi körének tagjái, Ár­va Vilmos, Kékkői Károly, Králik Andor és Tomis István „mutatkoznak be” a közön­ségnek. Az ifjúsági klub tag­jai 9-én az ókor művészetével ismerkednek. Január 22-én Tomis István, a nagyközségi pártbizottság titkára és Földi László tanácselnök válaszol­nak a fiatalok kérdéseire, akik a község jelenéről és jövőjé­ről érdeklődnek. A végzős ál­talános iskolások pályavá­lasztását segíti a „Mesterségek dicsérete” címmel rendezett rendhagyó, játékos vetélkedő. A 8. osztályosok klubja janu­ári foglalkozásai között sze­repel még „Barátaink, szom­szédaink” címmel, filmvetí­téssel egybekötött előadás a Szovjetunióról. Januári ösz- szejövetelükön a kertbarátok azt vitatják meg, hogy télen milyen teendők akadnak a gyümölcsösben. A kismamák a lakás esztétikájáról beszélget­nek és egy kozmetikai tanács­adáson vesznek részt. Január második felében nyí­lik meg a háziipari szövetke­zet életét, munkásságát be­mutató kiállítás a helytörté­neti múzeumban. A könyvtár­ban több gyermekfoglalko­zásra kerül sor. Az ifjúsági ház rendezvényei között ve­télkedők, diszkók szerepelnek. — Sz. F. —

Next

/
Thumbnails
Contents