Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

Szeretik a vevők a balassagyarmati Lenin-Iakótelcpen levő 140. számú élelmiszer-áruházát. A bőséges választékot az udvarias eladók készséggel kínálják, az új árucikkekre felhívják a figyelmet. Különösen népszerű a téli hónapokban a sokféle gyorsfagyasztott zöldség­es gyümölcsféleség, melyeket — képünkön — Balázs Pálné ajánl a vevőknek. - kj ­Az ügyfélszolgálati iroda ürügyén Mennyi a munkaidő? Alacsony termetű, könnyed mozgású, negyven év körüli férfi toppan be a megyeszék­hely ügyfélszolgálati irodájá­ba. Lakásigénylési lapot kér, illedelmesen megköszöni az in­formációt, majd az alig két­perces jelenlétéért igazolást követel, mondván, hogy a munkahelyről „hivatali ügy­intézés” címén van távol, s ezzel el kell számolnia, pon­tosabban: azzal a másfél-két órával, amíg a gyárból ideuta­zott, illetve majd visszamegy. Alexi Józsefné, az ügyfélszol­gálati iroda vezetője nem ad igazolást, hiszen a nap bár- melylk szakában efféle űrlapo­kat, kérelmi íveket bárki kap­hat, ehhez nem kell a mun­kahelyről eljönnie senkinek. Az említett eset naponta 15— 20-szor is előfordul, vagyis, durva becsléssel: havonta több mint félezren keresik fel, csupán az ügyfélszolgálati iro­dát ilyen alibiügyekkel, üze­mekből, gyárakból intézmé­nyekből. Egy nem túl régi keletű felmérés szerint, a munkaidő 20—25 százaléka megy veszen­dőbe, mely évente, országosan mintegy két és fél milliárd munkaórát tesz ki. Lehet ját­szadozni a számokkal, hány forintnak, s milyen „munka­erő-tartaléknak” felel ez meg? Aztán egyre több helyen rá­jöttek (rádöbbentek) arra, hogy az üzemen belüli jogse­gélyszolgálattal nagymérték­ben lehet csökkenteni az elfe­csérelt órák számát. Vagyis jó néhány időigényes ügyintézést elvégeznek az ehhez értő szak­emberek, akik tudják azt is milyen üggyel, hová kell for­dulni és a többi. Ezek után azt gondolhat­nánk, hogy a jogsegélyszolgá­lat térhódításával tetemesen csökkent az iroda ügyintézé­seinek száma. Vessünk egy pillantást a statisztikára: 1976-ban 2521-en keresték fel a városi tanács eme szolgál­tatását, 1977-ben már csaknem tízezren. Az elmúlt évben pe­dig, csupán az utóbbi három hónapban, több mint öt és fél • ezren kopogtattak be valami­lyen kéréssel-kérdéssel (!). — Reggel nyolc órától dél­után fél ötig tartunk ügyfél- szolgálatot, összesen hárman — mondja Alexi Józsefné fő­előadó. — Feladatunk eleinte az volt, hogy kérelmeket vet­tünk fel 21 ügykörben, s rész­letes felvilágosításokat adtunk, majd később bővült a terüle­tünk, létszámunk is, ekkor ke­rültek az iroda feladatkörébe a hagyatéki ügyek, a népes­ségnyilvántartással kapcsolatos lakossági bejelentések és a talált tárgyak kezelése. Idősza­kosan olyan feladatokat is ellátunk, mint például a tej­utalványok kiosztása, amelyek jelentős ügyfélforgalommal jár­nak. Tehát teendőink szaporo­dásának is betudható a sta­tisztikai arány növekedése. — De naponta többen jön­nek ide olyan nyomtatvá­nyokért, amelyeket munkaidő után is megszerezhetnének... — Sőt, megkaphatnák az üzemi jogsegélyszolgálattól is, ily módon csökkentenék az ügyfelek számát. Sokszor fö­löslegesen jönnek el ide em­berek százai, mert tőlem tud­ják meg, hogy például előbb a munkahelyen ilyen és ilyen igazolást, iratot kellett volna kérniük. Mindenképpen nagy segítséget jelentene, ha min­den jogsegélyszolgálaton meg­találhatók lennének a hatás­körbe tartozó stencilezett tá­jékoztatók, kérelmi nyomtat­ványok, beadványok. Hiszen irodánk fő feladata az, ho­gyan tehetjük könnyebbé a ta­nácsházán megjelenő ügyfél dolgát, s tulajdonképpen ka­pocsként működjünk az állam­polgár és a szakigazgatási szervek között. Átböngészgetem a stencile­zett tájékoztatókat, melyek részletesen, szabatosan tartal­mazzák az ügyintézéshez szük­séges tudnivalókat például a birtokháborításról, a kiskorú­ak segélyezése iránti gyám­ügyi eljárásról, a láthatás sza­bályozásáról, a katonai családi rendkívüli szociális segélyről, vagy éppen a város külterüle­tén álló élő erdei fa kivágá­sának lehetőségéről. Közben jönnek-mennek az ügyfelek, az egyik egy elve­szett sapka iránt érdeklődik, a másik lakásváltozást jelent be, a harmadik munkatelek iránt érdeklődik, a negyedik állatkísérő lapot kér és így to­vább. Alexiné szinte mind­egyik ügyfelét nevén szólítja, kevés felnőtt él Salgótarján­ban, aki ne járt volna itt, egyik-másik hetente „benéz” valamilyen információért. De ők nem kémek igazolást. Ugyanis munkahelyükön ele­gendő, ha a kilépőn csupán azt tűntetik fel: „hivatali ügy­intézés”, esetleg mellé masz­lagként beírják, hogy „ta­nács”, vagy tetszés szerint akármit. Előfordult nemrégi­ben, hogy a művezető felhív­ta telefonon az irodát, s meg­kérdezte, valóban járt-e ott a beosztottja. Igenlő volt a vá­lasz: „Járt itt a beosztott, sei is vitt egy lakásigénylési űr­lapot. ..” Nem vitatom: bizonyos ügyek miatt elkerülhetetlen a munkaidő-veszteség. De van­nak módszerek, lehetőségek bőven arra, hogy valamelyest csökkenjen az efféle manipu­lációkból eredő munkaidő-ki­esés. S ez a vezetők kötelessé­ge is. Mint ahogyan érdemes len­ne megvizsgálni a munkakez­dés és -befejezés fegyelemsér­téseit is. Egyszer valahol meg­mérték a villamosenergia-fel- használás és a vízfogyasztás mutatóit, s megállapították, hogy a munkaidő kezdete után háromnegyed órányival volt csak teljes az üzemelés, s ugyancsak 45 perccel a mun­kaidő befejezése előtt mindez rohamosan visszaesett. Néhány napja egy termelési tanácskozáson a résztvevők szánakozón megmosolyogták az egyik hozzászólót amint éppen ezt mondotta: „Én már akkor is elégedett lennék elvtársak, ha a nyolc órából hetet végig­dolgoznánk. Ha néhányon kö­zülünk nem tévesztenék össze a munka- és a szabad időt, ha legalább olyan lelkesedés­sel állnánk hat óra előtt a munkapadhoz, mint amilyen kedvvel két órakor kimegyünk a gyárkapun.” Mosoly helyett, önvizsgálő- dás illette volna ezeket a sza­vakat ! k ______Tanka László G yógyító élelmiszerek Világszerte foglalkoznak az élelmiszerek kalóriacsökkenté­sének kérdésével. Egyre több országban kísérleteznek a csök­kentett cukor- és zsírtartalmú élelmiszerek előállításával. A szófiai orvostudományi akadémia táplálkozástudomá­nyi intézete például különböző fajtájú, úgynevezett „gyógy­szertáplálékok” receptúrájá- nak és technológiájának ki­dolgozásával foglalkozik. Ezek­nek a keverékeknek tápláló tulajdonságaikon kívül még gyógyító tulajdonságaik is vannak. Egyes élelmiszerekben u «alóriaösszetevőket fehér­jékkel, vitaminokkal és ásvá­nyi sókkal helyettesítették. Az ilyen keverékeket az elhízott betegeknek szánják, mivel ezek fokozzák az anyagcserét. Más élelmiszereket viszont a súlyos betegségen átesett szer­vezet helyreállítására ajánla­nak. A kikísérletezett- tápláló ke­verékek kellemes ízűek. Nagy részük por alakjában készül, mert így könnyen feldolgozza a szervezet. Az intézet a csök­kentett cukortartalmú, alko­holmentes italok gyártását is előkészítette. Ezek rövidesen forgalomba kerülnek, ______ V asárnapi jegyzet ORVOSSÁGOK r™ is jól kezdődött! Az időjá­rás igazán nem méltányol­ta az első nap forró hangulatát, a szívélyes, meleg újévi üdvözleteiére szokatlanul fagyos mosollyal válaszolt. Rossz nyelvek azt hí- resztelik: összefüggés lehet az ítéletidő és a televízió szilveszteri műsora között, s a Du­nántúl egyes körzeteinek kivételével váltig hangoztatják, hogy az utóbbi volt a nagyobb csapás. A pécsiek főként azt sajnálják, hogy a vihar nem az óév utolsó éjszakáján oko­zott áramszünetet. Mert némi különbség va­lóban van aközött, hogy egy esztendő vég­ződik, avagy kezdődik sötétséggel. A homályból annyi azonban kiszűrődött, hogy az idén akarva akaratlan újra közép­pontba kerül az energiatakarékosság. A tele­vízió hivatkozott műsora is ezt példázza, szer­kesztők és szereplők roppant vigyáztak rá, maradjon az energiából máskorra is. A spó­rolás eme megnyilvánulása azonban nem idei még csak nem is tavalyi találmány, úgy el­terjedt már, mint hajdan holmi fertőző be­tegség. Tünetei: reggel hoszan tartó ébredés, elnyújtott reggeli- és ebédidő, péntek délben kezdődő szabad szombat — mindez különö­sebb láz nélkül. Egyik ismerősöm újságolta: a túlzott ener­giatakarékosságból való kigyógyulás haté­kony szérumát találták meg az első emeleti iroda • páncélszekrényében. A lefűzött papír­lapokra dolgozták ki az új normát, amelytől az egészséges fejlődést várják. Egyelőre azon­ban csak a kísérletekig jutottak el, mert évek óta folyik a vita arról: apránként, vagy egyszerre adagolják-e? Hála a magyar gyógyszeriparnak, minden­re találunk orvosságot. Másik üzemünkben a decemberi év végi hajrá idején a krónikus energiatakarékosságot célprémiumokkal gyó- gyítgatták. Azóta az üzemorvosi rendelő he­lyett a pénzügyi osztályra járnak a gyengél­kedők receptért, de a héten közölték velük, hogy legnagyobb sajnálatukra a csodaszerrel csínján kell bánni. Hiába, a nyersanyagban szegény országok közé tartozunk... Az energiahordozók a különböző tovább­képzéseken magukba szívhatták az energia­megmaradás ritkán idézett törvényét, hogy az energiájuk nem vész el, csak átalakul. Az olajból, amelyre hébe-hóba rá is lépnek, időnként bosszúság születik, amihez az OPEC-nak jelen esetben vajmi kevés a köze, hiszen ezt az olajat a h.-i termel őszövet ke-' zetben ötötték a tűzre, ahol minden igye­kezet ellenére sem tudtak megszabadulni félszáz jószágtól. így az elmúlt év mérlege szerényebb lesz. Persze gyógyírt erre is talál­tak, mert a szomszédos közös gazdaságból van lehetőség „vércserére”, pontosabban energiaátszivattyúzásra. A donor bizonyára kiváló „véradó” jelvényt is kap. A hidegebb idő beálltával a lappangó kó­rok próbálják legyürkőzni a legedzettebb szervezetet is. Különösen az ifjúsági szerve­zeteknek ildomos vigyázni, kisdobosokkal be­zárólag. Annál is inkább —, mint ezt már minden ' nebuló tudja — 1979 a gyermekek éve lesz. Néhány' szülő már előre dörzsöli kezét: íme egy egész esztendős alkalom, hogv koccintsunk gyermekeink egészségére, hosszú életet, boldog öregkort kívánva nekik. A a apák mit meg nem tesznek gyermekeikért! Testi épségüket nem kímélve hóember­óriásokat építenek az emeletes házak tövé­nél, szilaj csikók módjára nyargalásznak a szánkókkal, óvatosan vigvázva a kicsik ci­pőjére, nehogy elázzon. Kereskedő barátom ezzel nem ért tökéletesen egyet, hiszen, mint újságolta, tartós gyerekcipő akad bőven, oly­annyira, hogy náluk még a választék bőví­tése is ebben jár. Azt is közölte: sikerült az örök ifjúság receptjét felfedezniük, mert ta­valyelőtt és tavaly is ezt a gyerekcipőt em- Ie""tték, amit azóta sem nőttek ki. E meg­oldás roppant takarékos, de bizonyára sotí energiába került ez az egy helyben való topo- gás. Ezek után semmi kétség nem fér hozzá,' hogy az időjárás is gyermekeink több éve is­métlődő óhaiát vette figyelembe, amikor sű­rű havazásról döntött. Lehet, hogy nem egé­szen demokratikusan. Bizonyára az utakat tisztítók, a távfűtők jónéven vették volna, ha előbb kikéri az ő véleményüket is. Miután' az elmaradt —, nem az első esetben —,’ nincs más hátra, mint az energiatakarékossá­got mellőzve ellátni feladatukat. Mert a hófúvás, farkasordító hideg; csúszós utak ellen is van orvos­ság. Olyan ez, mint a kanalas gyógyszer, az­zal a különbséggel, hogy az igazi tél első napjaiban a járókelőknek volt keserű. Pedig nem is kértek belőle. M. Szabó Gyula Hazánk és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Néhány gyárunk svájci munkaszervezési programja alapján alakította ki gyár­tási technológiáját. Budapes­ten fejlődő országokból érke­zett diplomások tanulják a ve­zetés művészetét, magyar munkaügyi szakemberek pe­dig távoli földrészeken adják át tudományukat. E — látszó­lag egymáshoz nem kapcsoló­dó tények között a legfőbb összefüggés, hogy valamennyi a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében va­lósult meg. Hazánk ugyanis — egyre aktívabb szerepet játszik az ENSZ e szakosí­tott szervezetének tevékenysé­gében. Erről beszélgettünk Szigeti István munkaügyi mi­niszterhelyettessel is, aki a magyar állam képviselője a genfi székhelyű szervezetben. — A legfontosabbnak tart­juk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet olyan törekvéseinek támogatását, amelyek a dol­gozók helyzetének és képvise­letének javításához járulhat­nak hozzá. Ezért értékeljük nagyra az ún. normaalkotó te­vékenységet, amelynek kere­tében a munkakörülményeket, a dolgozók jogait, lehetősége­it érintő szabályokat állapí­tanak meg a tagállamok. A szervezet fennállása, 1919 óta 156 egyezményt alkotott, eb­ből hazánk több mint negy­venet ratifikált és iktatott lse saját jogszabályai közé, lé­nyegében valamennyit, amely valamilyen formában érinti a mi viszonyainkat. Tekintettel ugyanis arra, hogy az ILO ma már az államok széles kö­rét öleli fel — tagjainak szá­ma jelenleg 138 — számos olyan megállapodás is lét­rejön, amelyet ha akarnánk sem tudnánk figyelembe ven­ni. A szocialista országokban egyébként számos olyan jo­gosultság is létezik a munka­ügy terén, amelyről még nincs nemzetközi egyezmény. Az utóbbi években például aktív tevékenységet fej­tettünk ki más szocialista or­szágokkal annak érdekében, hogy a munkához való jogot is nemzetközi egyezmény mondja ki. A szocialista or­szágok ezt a jogot a gyakor­latban is garantálni tudják, ezért elsősorban a tőkésorszá­gok dolgozóinak érdekét szol­gálná a javaslat elfogadása. Egy ilyen egyezménynek ren­delkeznie kellene arról is, hogy a gazdasági válságok terheit ne kizárólag a dolgo­zókra hárítsák, hanem ará­nyos részt viseljenek belőle a munkaadók is. — A Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet lehetőséget nyújt arra is, hogy a tagálla­mok kölcsönösen hasznosítsák azokat a tapasztalatokat, ame­lyek egy-egy országban példá­ul a szakmunkásképzés te­rén, a munkaszervezés és a munkakörnyezet javítására vonatkozóan halmozódnak fel. Hazánk, hogyan él ezekkel a lehetőségekkel? — Az országos vezetőkép­zést a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet anyagi és szellemi támogatásával hoztuk létre, s idetartozik a svájci munka- szervezési eljárás magyaror­szági alkalmazása is. A sváj­ci szakemberek néhány gyár­ban, — például a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyárban — új munkaszervezési eljá­rást honosítottak meg, s emellett számos szakembert kiképeztek ennek a módszer­nek alkalmazására és oktatá­sára. Ugyanakkor Magyaror­szág is szívesen átadja a ma­ga tapasztalatait más orszá­goknak. Különösen a feljődő világ tanúsít, nagy érdeklő­dést —• ami érthető —, hi­szen hazánk is csak a leg­utóbbi évtizedekben küzdötte le azokat az ipari elmaradott­ságból eredő hátrányokat, amelyekkel nekik most kell megbirkózniuk. Így a mi ta­pasztalatainkat — a helyi adottságok figyelembevételé­vel — jól tudják haszosítani. ILO-program keretében vet­tek részt például magyar szakemberek Algéria vezető- képzésének megszervezésé­ben. Közös UNIDO- (az ENSZ iparfejlesztési szervezete) és ILO-program keretében ma­gyarok szervezik Mongólia or­szágos vezetőképzését. Ideha­za pedig a fejlődő országok­ból érkezett fiatalokat ké­peznek szakmunkássá, számí­tástechnikai szakemberré, szakoktatóvá. — Többször felvetődött, hogy a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet belső struktú­rája nem tükrözi a világban kialakult valóságos erőviszo­nyokat. Hogyan lehetne e té­ren továbblépni? — Anakronisztikus a jelen­legi képviseleti rendszer. Min­den kormány két-két delegá­tust küldhet, ezenkívül egy küldött az adott ország mun­kaadóit, egy pedig a munka- vállalóit képviseli. A dolog természetéből adódan a mun­kaadók között csak a tőkés- országok képviselői ülnek, s ők is kizárólag a magánszek­tort képviselik, nem az álla­mit. A nyugati országok mun­kavállalóinak a képviselői rá­adásul általában a jobboldali szakszervezetek. Még na­gyobb az aránytalanság a szervezet igazgató tanácsá­ban, ahol abszolút többségük van a fejlett tőkésországok képviselőinek, s sem a szoci­alista, sem a fejlődő orszá­goknak nincs megfelelő kép­viseletük. Ez pedig azért is hátrány, mert nagyon, sok döntést az igazgató tanács hoz közvetlenül, a konferenciának viszont igen gyakran csak deklaratív szerepköre van. — Hogyan kapcsolódik a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet tevékenysége azokhoz a célokhoz, elvekhez, ame­lyeket Helsinkiben határoztak el Európa államai? — A nemzetközi együtt­működés igazában csak a bé­ke és az enyhülés körülmé­nyei között bontakozhat ki, ezen a területen' is. Az ILO- nak is az a célja, amit a hel­sinki záródokumentum is többféle formában kinyilvá­nított: szűnjön meg a szemé­lyek és államok közötti hát­rányos megkülönböztetés..; A munkaügyi szabályok ki­dolgozása, ratifikálása, alkal­mazása is, azt szolgálja, hogy minél jobb élet- és munka- feltételeket teremtsünk a dol­gozók számára. 1979-ben, egyébként európai regionális munkaügyi konferencia tár­gyal majd többek között a munkavédelem és a munka- feltételek javításáról, s a fia­talok foglalkoztatásáról. Mogyoró Katalin ’ NÓGRÁD — 1979. január 7., vasárnap _ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents