Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Kézilabdo Hajt a Karancs Kupában Vasárnap, a salgótarjáni sportcsarnokban, immár har­madik alkalommal, megkez­dődtek a Karancs Kupa kézi­labdatorna küzdelmei. A bajnoki felkészülés jegyé­ben megrendezésre kerülő ku­pasorozat népszerűségét és jo­gosultságát egyértelműen bi­zonyítja a résztvevők száma Is. A nőknél és a férfi felnőt­teknél 8—8, míg a férfi Ifjú­ságiaknál 7 csapat képvisel­teti magát. Az első játéknap STC-sikereket hozott. A nők­nél öt csapat lépett pályára, s az NB Il-es STC együttese, ha kissé még idény eleji játékkal is, de biztosan győzött mind­két mérkőzésén. Figyelembe véve a csoport többi résztve­vőjét, minden esélyük meg­van a végső győzelemre is. A férfi felnőtteknél az STC NB Il-es csapata szintén megnyerte mindkét mérkőzé­sét. Itt azonban kiegyensúlyo­zottabb a mezőny. Hiszen be­mutatkozásra vár még többek között az újonc NB Il-es BSE és az igen jó játékerőt képvi­selő Detva együttese is. Az STC férfi ifjúsági csapa­ta is legyőzte ellenfeleit. Igaz, a pásztói ifik ellen néha aka­dozott a gépezet, de a győze­lem itt is megérdemelt volt. Egy óvásra is sor került az el­ső napon, az STC II. felnőtt­csapatában jogosulatlanul sze­replő játékos miatt. A ver­senybizottság helyt adott az óvásnak és az óvott mérkőzés 2 pontját 0—0 gólkülönbséggel az ellenfél, az Apcl Vasas ja­vára ítélte, olyan kiegészítés­sel, hogy a mérkőzésen dobott gólok egyénileg beszámítanak a legeredményesebb játékos címért folyó versenybe. Részletes eredmények. Nők: STC I.—STC II. 25—15. (13—7), v.: Sidó Ferenc—Zorván György. Legjobb dobók: Ko- vácsné 7, Kissné 6, Gál 5, ill.: Horváth 5, Félegyházi és Rot­tenbacher 3—3. Eger I.—Eger II. 17—5 (9—2), v.: Csetneki— Zorván. Ld.: Szabó és Káló 4— 4, Bakos és Verebélyi 3—3, ill.: Vass Éva 4. STC I.—Eger 1. 18—7 (0—0), v.: Sidó Fe­renc—Simon Pál. Ld.: Ko- vácsné 6, Lukács és Kissné 5— 5, ill.: Pljesovszki 3, Káló 2. Eger II.—BRG 25—4 (15—1), v.: Perger Ferenc—Simon Pál, Ld.: Major 7, Berencz 6, Ko­vács 5, Vass 4, ill.: Márton, Szőllősi, Reibl és Gubányi 1—1. Férfi felnőtt: STC I.—STC II. 33—17 (16—5), v.: Perger— Simon. Ld.: Horváth 8, Nágel 5, Drevenka és Szabó 4—4, ill.: Németh 6, Tóth L. 4. Iva- nics és Kerekes 3—3. STC I.— Pásztói SE 27—21 (13—9), v.: Juhász—Sidó. Ld.: Horváth 11, Nágel 4, Szabó 3, ill.: Mészá­ros és Bogácsi 7—7 Czvanczig 4. Pásztói SE—Apcí Vasas 37—29 (20—11), v.: Juhász— Mihalovics. Ld.: Mészáros 12, Bogácsi 8, Alapi S. 6, ill.: Ke­rek 9, Urbán 8, Ludányi 4. Férfi ifjúsági: St. Gépipari— Nb. Bányász 36—12 (15—10), v.: Csetneki—Mihalovics. Ld.: Szűcs 12, Kátay 7, Harmos 6, Bartók 5, ill.: Tóth 6, Pécsi 2. Nagybátonyi Bányász—Selypi ISZI 19—12 (8—6), v.: Csetne­ki—Mihalovics. Ld.: Morav- csik 6, Tóth 5, Horváth 4, ill.: Bán László 7. STC—Selypi ISZI 24—16 (10—18), v.: Per­ger—Sidó. Ld.: Tóth Imre 14, Reiner 4, ill.: Bán 10, Nagy 3. STC—Pásztói SE 21—17 (8—7), v.: Perger—Simon. Ld.: Pap 7, Tóth I. 4, Szalai 3, ill.: Alapi 10, Fösvény 5, Bóta 2. Simon József Szabó betör a védőfalba és védhetetlenfil talál a hálóba. STC I—STC II. 33—17. Herbst Rudolf felvételei Egy „névtelen” levél Néhány évvel ezelőtt a bajnokság sorsát eldöntő mér­kőzést vezettem fővárosunk­ban — emlékezik Djonov bolgár FI FA-játék vezető. — Történetesen az a csapat vesztett, amelynek legtöbb szurkolója volt, így aztán na­pokig búslakodtak a dolgo­zók. Bár sem a mérkőzésen, sem utána nem történt sem­mi különös, nem szidtak, nem akartak megverni. Másnap a szaksajtó is tárgyilagosan írt a játékról és a játékvezetőről is (mármint rólam). Két nappal később névte­len levelet kaptam, nyilván a vesztes csapat egyik szur­kolójától. A levél lényege az volt, hogy ha még egyszer já­tékvezetésre merek vállal­kozni, nem jutok vissza élve szülővárosomba. (Onnan szoktam ugyanis feljárni a fővárosba, mérkőzésvezetés­re.) Adott esetben tehát bú­csúzzam el családomtól, ba­rátaimtól, írjam meg és hi­telesíttessem a végrendelete­met. Végigolvastam a leve­let, és egyáltalán nem le­pődtem meg azon, hogy alá­írást hiába kerestem a levél végén. Afféle levélbandita — gondoltam magamban —, akinek nincs bátorsága fel­tüntetni a nevét és címét. Annál jobban meglepődtem, amikor kezemben forgatva a borítékot, annak hátlapján lá­tom a -feladó nevét és címét. Azt hittem, hamis címet és álnevet írlak rá. Két nap múlva kiderült, hogy a név is, a cím is való­di. Személyesen mentem el a borítékon megadott címre, egy hatalmas gyártelep előke­lő igazgatói irodájába. El­képzelhető az igazgató meg­lepetése, amikor orra elé tar­tottam az általa írt „névtelen” levelet, amelynek borítékján ott díszelgett neve és pontos címe. Az igazgató bizony hebegett- habogott, majd hamarosan bocsánatot kért. — A levelet valóban én ír­tam — mondta még —, de egy szörnyű félreértés áldoza­ta vagyok. Kiderült, hogy mi az a szörnyű félreértés. Az igazga­tó saját írógépén, sa*át maga írta meg a levelet, és lera­gasztva odaadta titkárnőiének azzal, hogy ez privát levél, kü­lön adassa fel. A titkárnő pe­dig, mivel pedáns fiatalasszony volt, elképzelhetetlennek tar­totta, hogy egy privát levelet a feladó neve és címe nélkül küldjenek el. A saját írógépén tehát gyor­san rágépelte főnöke nevét és pontos címét... Téli sport Úttörő-olimpikonok köszöntése a Malinovszkij úti iskolában A Malinovszkij úti úttörő-olimpikonok, érmeikkel és ajándékaikkal, a részükre rendezett kis ünnepségen ' Fodor Tamás felvétele Akik hallgatták tegnap dél­előtt 10 órakor a Petőfi rá­dió műsorát, tanúi lehettek annak, milyen talpraesetten nyilatkozott Bereczki Brigitta és Bea meg Galbács Judit, a salgótarjáni Malinovszkij úti Általános Iskola úttörői. Csak napokkal ezelőtt érkeztek vissza a Kékesről, a XIV. téli úttörő-olimpiáról, méghozzá érmekkel és ajándékokkal dú­san megrakodva. Ezen a délelőttön együtt hallgatták a rádiót ők hárman is olimpikontársaikkal és né­hány felnőttel az iskola egyik helyiségében, ahol kedves, bensőséges fogadást rendeztek számukra az iskola vezetői. Nagy Imréné igazgató köszön­tötte a sikeresen szerepelt kis­diákokat, akik egy-két pont híján — ahogy a rádióban el­hangzott: „síbakancshosszal lemaradva” — a megyék köz­ti pontversenyben is diadal­maskodtak. Mindenesetre a hevesiekkel együtt kiemelked­tek a mezőnyből. Az iskola vezetői büszkék rájuk, s kö­szönetét érdemelnek a gyere­kek szülei is. De különösen a két testnevelő tanár, akik so­kat tettek felkészítésükért, s az olimpián a sikeres szerep­lésükért: Szlivka Gyula és Rákóczy István ez alkalommal vehette át a megyei tanács jutalmát a kis olimpikonok lelkes tapsa közepette. Gortva Mária, az' iskolai út­törőcsapat vezetője is meleg szavakkal emlékezett meg a gyerekek sikeréről. Ezzel, mint mondotta, magas szinten tettek eleget egyik fontos út­törőfeladatuknak. A sport­ban további lelkesedést, a tanulásban hasonló helytállást várnak tőlük nevelőik és paj­tásaik. Bakay Lászlóné, a há­rom kislány osztályfőnöke is megragadta az alkalmat a sportsikerek méltatására. Ami pedig a tanulást illeti: éppen előző nap vettek részt az is­kolai orosz nyelvi és irodal­mi tanulmányi versenyben, és Bea, Jutka meg Kopka Miki itt is a győztes csapatban sze­repelt. .. Végső Tamás, a me­gyei általános iskolai sport­tanács vezetője ugyancsak gra­tulált az úttörő-olimpián résztvett gyerekeknek, akik sok örömet szereztek tanára­iknak, és az egész ország meg­ismerte nevüket. Fényképük az iskolai faliújságra, a raj­naplóba kerül, hiszen mind­annyian büszkék lehetnek di­áktársaikra az iskola tanulói. A rövid ünnepségre, ahol üdítő itallal, aprósüteménnyel kedveskedtek a tanárok, el­hozták a gyerekek a sok ér­met, oklevelet, ajándékot is, amelyeket az olimpián kap­tak. Volt ott dörmögő játék­mackó, -oroszlán (Orsolyá­nak keresztelte el tulajdonosa, Galbács Jutka) és -teknőc, volt óriási süvegcukor, aján­dék tarisznya és egy szép kis serleg is a megyék pontver­senyének második helyéért. A felnőttek egyenként is sorra gratuláltak a kisdiákoknak, akik jutalomkönyveket is kap­tak az úttörőcsapattól és az úttörőelnökségtől. Telek Ol­ga, Hronyecz Tünde, Verebé­lyi Péter, Bartus Jóska és Ba­kos Pista is büszkén vették át az ajándékokat. De nem eresz­tették el a fülük mellett Nagy Imréné szavait: ne elbizako­dottságra, hanem újabb ered­ményekre serkentsék őket a téli olimpiai sikerek! Ezek a gyerekek Pálmai Gyöngyvérrel, a Gagarin is­kolába járó Krájer Csabával meg a nagybátonyi Géczi Ti­bivel és Gyetvai Lacival együtt összesen 5 arany-, 5 ezüst-, 1 bronzérmet, 3 ne­gyedik, 2 ötödik és 2 hatodik helyezést szereztek Nógrád megyének az elmúlt héten, az az úttörők nagy téli sportse­regszemléjén. Mindannyian az STC sportiskolájának ver­senyzői, ahol Vincze István az edzőjük. Tizenegy év óta „rendszeresen” hozzák haza az érmeket a téli olimpiákról, de idén szerepeltek eddig a leg­sikeresebben. Pedig a sí, a szánkó, a biatlon csak amo­lyan „kiegészítő sport” szá­mukra, mert az igazi: az at­létika. .. (Egyébként csütörtök dél­után a Petőfi adón megismét­lik a kedd délelőtti rádióri­portot velük, s holnapi szá­munkból közelebbről is meg­ismerhetik az olvasók Gal­bács Jutkát, a téli olimpia legsikeresebb versenyzőjét, és testnevelő tanárát, Rákóczy Istvánt.) Várkonyi Ferenc Tömegsport Női labdarúgásban másodib, férfiben harmadik hely Kuris Judit bravúrja A balassagyarmati atléták az elmúlt hetekben különböző or­szágos fedettpályás versenye­ken vettek részt kiemelkedő sikerrel. Január 14-én a Bp. Honvéd serdülő fedettpályás versenyén az alábbi eredmé­nyeket érték el: Kuris Judit 60 m-en I. 7.76, 400 m-en IV'. 62.7 mp-el. Zándoki Beáta súlylöké^ben 9.05 métert do­bott, Szigetvári Zsolt 400 m-en 59.1 mp-et ért el. Január 21-én a BKV Előre fedettpályás serdülőverse­nyén is szép sikereket értek el a gyarmati atléták. Ismét Kuris Judit öregbítette atlé­táink hírnevét: távolugrásban 5.18-as, 400 m-en 00.8-as ered­ményt ért el, amivel a II. he­lyen végzett. A napokban rendezték Bu­dapesten a serdülő fedettpá­lyás Budapest-bajnokságot. Ezen a versenyen Kuris Judit révén voltak érdekelve a ba­lassagyarmati atléták. Szoros küzdelemben 7.95-ös ered­ménnyel nyert GO m-en, míg távolugrásban 535-ös ered­ménnyel a II. helyen végzett. Eredményeinek értékét növeli az a tény is, hogy a 60 m-es futás döntője a távolugrás ideje alatt került lebonyolítás­ra. Az elmúlt évben Salgótar­jánban, szombaton és vasár­nap pedig a tiszakécskei gyár rendezésében Szolnokon bo­nyolították le a VEGYÉPSZER országos nagyvállalati terem­tornát női és férfilabdarú­gásban. a salgótarjáni gyár női csa­pata ért el ezúttal dicsérete­sebb eredményt. A négy csa­pat kieséses rendszerben küz­dött. Az első találkozón a tavalyi bajnokot, a budapesti vezérigazgatóság csapatát győzték le a tarjániak, a dön­tőben azonban több sérülés miatt már nem tudták meg­ismételni az esélyes sikerét, 3—0-ás vereséget szenvedtek a Mogyoródi úti szerelési igaz­gatóság együttesétől, és ezüst­érmet szereztek. Emellett is­mét tarjáni játékos. Varga Pálné nverte a gólkiráiynői címet. Csapata mindhárom gólját egyedül lőtte, s ezzel nyert. A döntőben csak pár percet játszhatott, sérülés mi­att cserét kért. A férficsapatok (9 induló) közül az első napon csoport- győztesként jutottak tovább a tarjániak. A vasárnapi dön­tő igazi kupaizgalmakat ho­zott. A tiszaligeti sportcsar­nokban házigazdaként játszó tiszakéeskeiekkel 2—2-re vég­ződött az első összecsapás, s a tarjániak nyertek a 7-es rúgá­sokkal. Ezután Petőfibánya csapata volt az ellenfél, amely meglepetésre gólokkal elhú­zott. A tarjániak óriási hajrá­val, drámai küzdelemben 5—4-re maradtak alul. Végül Tiszakécske 1—0-ra nyert Pe- tőfibányával szemben, s nyerte a tornát, mögöttük bronzéremmel vigasztalódtak a tarjáni VEGYÉPSZER-esek. a. m. NÓGRÁD - 1979. januar 31., szerda 7

Next

/
Thumbnails
Contents