Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
Kinek az érdeke? Könyvtári szabályzat 1458-tól Ä középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a XII —XIII. században írásban rögzítették. Több ilyen szabályzatot ismerünk: a legérdekesebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokosrendi apácáké. Ennek egy 1458-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban ismertetjük. Eszerint könyvtárosnak olyan valakit kell sijelölni, aki „szereti a könyveket és szorgalmas”. Kötelességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellákban tartották, olyan helyen, amelyet később, ha az állomány növekszik, nagyobbí- tani lehessen. A könyveket itt polcokon vagy zárt szekrényben helyezték el, mégpedig szakok szerint csoportosítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolostori könyvtárak állományának túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerültek a szentírások, a fiáé a széntírás-magyará2-itok, a C-be a szentatyák müvei., a D-be a szentekről szóló művek, az E-be a krónikák, listóriák és egyéb munkák. A szakokon belül a kötetek eggyel kezdődő egyedi raktári jelzetet kaptak. A könyvek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájékozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácának a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató címet, ilyesféleképpen: „Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tüntetni a tulajdonos kolostor nevét is. A szabályzat szerint a szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen művek beszerzéséről. A több példányban meglevő művek közül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részére, a többit a főnöknő engedélyével adja el, s a befolyt összegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, amelyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy kétszer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével nézze át az összes könyvet, állapítsa meg, hogy nincs-e hiány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állományban kárt. Ezután gondoskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz olvasni, mert így „feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni”. Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt vagy szükség esetén tegyen jelentést a főnöknőnek. Ha más kolostornak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsönzés napját pontosan feltüntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöljárójától ; visszavételkor pedig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, jó állapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt, hogy pergament, papírt, tintát, tollat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egyéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszerűek, okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Különösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtárakat, akik „szeretik a könyveket és szorgalmasok”. Vértesy Miklós * Aforizmák Vajon mekkora lehet a szó értéke, ha hallgatni arany? X A szabály csak akkor lesz valóban szabály, amikor már kivételek is vannak alóla. X Egy követ fújni a főnökkel — a karrier biztos építőanyaga. Makarenkótól „Sm a jó és rossz jellemű ember között csekély a különbség. Azt hiszem, hasonló distancia létezik a közéletiség szempontjából aktív és passzív ember között is. Ellentétben azzal az élő (élősködő) szemlélettel, amely azt igyekszik bizonygatni, hogy az illető közösség úgynevezett „aktív magján” kívül — ez általában az összlétszám egynegyede, esetleg egyharmada — a többiek mély hallgatásba, „passzivitásba” burkolóznak, mert „nekik” nem adatott meg az ékesszólás képessége, ilyen alkatúak, adottságúak, jóformán az igenen kívül nem ismernek más szót — viszont a voksukra, egyetértésükre szükség van. A demokrácia érdekében”. (Egy gazdasági vezető ironikus szavait idéztem.) E nézet halálraíléltsége fölöttébb nyilvánvaló, így mihamarabbi kiirtása szükség- szerű. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy máról holnapra meg is történik. Egyrészt a „gyorsításért” is célszerű „fölmelegíteni” e témakört, másrészt pedig a jelenlegi gazdasági helyzet indokolja, mondjuk úgy: szom- júzza a közéletiség fogalmának, helyének, jelentőségének etc. tisztázását is, illusztrálva a gazdaság és politika ikertestvéri kapcsolatát. Nevén nevezve: a kilábaláshoz és fejlődéshez a demokratizmusnak szélesebb körű és hatékonyabb érvényesülésére van szükség. A feladat tehát nem az, milyen ez a közömbösség, s egyfajta helyzetkép megrajzolása után sirámokat mormoljunk, hasznosabb azzal foglalkozni: milyen útja-módja lehetséges a passzivitásból az aktivitásba való átmenetnek? Mint a bevezetőben olvasható volt, csekély különbségről van szó, ám ennek megtétele korántsem egyszerű. Hiszen a különböző problémák, konfliktusok mögött a valóságos érdekviszonyokat nem csak fel-, illetve megismerni kell, hanem ezek egyeztetése is szükséges. Egy példával hadd illusztráljam az elmondottakat. Űj gazdasági igazgató került az egyik gyárhoz és első intézkedése az volt, hogy néhány magas túlóraszámú munkástól megvonta a pluszmunka lehetőségét, ami természetesen több száz forint csökkenést okozott az évek óta így dolgozó embereknek, akik nem is nyugodtak bele e döntésbe, fellebbeztek. Végül is, hosszas huzavona után sem sikerült zöld ágra vergődniük, mivel egyikük sem engedett a magáéból: a dolog következménye (felmondás, munkakiesés után) az lett, hogy az ésszerűnek látszó kezdeményezés több ezer forintos kárt okozott, s elindította a jogaiban megtépázott munkások olyan panaszáradatát, amely aztán majdnem drámai végkifejlettel zárult Persze, az aktivitásnak nincsenek mindig ilyen látványos előidézői, gyakran látszólag demokratikusok a körülmények, alattuk mégis fellelhetők a közömbösség penészének jelei. Ugyanis, az érdekek felismerése, az, hogy az illető közösség tagjai milyen tulajdonságokkal, képességekkel, teherrel bírnak, az kétségkívül aprólékos, nehéz feladat, s még azt sem mondhatjuk egyértelműen, hogy mindig hálás. De, hogy az emberek a maguk által körülzárt érdekkörből kilépjenek, mások, a köz javára, ahhoz szükség van az előbb említettekre. Föltehető a kérdés: hány embert ismerünk annyira, hogy "nyugodt lelkiismerettel tanácsot adhassunk számára? Meglett korú, tapasztalt munkások, szocialista brigádvezetők mesélték az egyik szeminárium után, amely a helyi gazdasági feladatok meghatározására volt hivatott, hogy mit sem ért a szónok szívet melengető, könnyfakasztó dramatizálása a jelenlegi helyzetről, inspirációja a segítésnyújtásra, a felajánlásokra, mert nem tudta felfejteni azt az érdekkapcsolatsort, amelyben a munkavégzés mikéntje és honorálása egyenes arányban függ össze. Humoros és kissé nya- katekert megfogalmazásuk tulajdonképpen az Alapelvet érinti: a több és jobb munkának a borítékon is látszania kell. Ebben az esetben az a szomorú, hogy ez a konzekvencia csupán az előadás után lett vita tárgya, sörözgetés közben, amikor már egyhangúlag megszavazták a „cselekvési programot” és olyan megtoldással, hogy „úgyis hiáha mondanánk”. Hát, ez már az érem másik oldala, s e kérdés megválaszolására hadd idézzem Ben- ke Valéria Szocialista demokrácia és véleményszabadság című írásának egyik gondolatát: „A mi viszonyaink között manapság a tipikus panasz a beosztottaké, akik nem érzik a saját kritikai és véleményszabadságukat kielégítőnek. Űrhatnám főnök? Csak ott lehet, ahol szervilis beosztottak vannak. Egymást feltételező, történelmi termék mindkettő”. Vegyünk egy ideális esetet, amikor a beosztott él demokratikus lehetőségével, „beleszól” a dolgok folyásába, bizonyos mértékben „gyakorolja a közéletiséget”. Ám egy- szercsak egyik napról a másikra megszűnik ez az aktivitás. Miért? Legtöbb esetben az illető úgy érzi (egyébként jól érzi), hogy nem méltányolják szorgalmát, pluszon felüli munkáját, olyan érzés lesz úrrá rajta, mintha Sziszifuszként gördítené a sziklát föl a hegyre, ahonnan az mindig visszazuhan. Nem pénzjutalomra, kitüntetésre, oklevelekre vágyik, hanem: jó szóra. Azért jellemző az eset, mert az értékelésről, a minősítésről olykor-olykor nem esik szó. Ellentétben a megbízásokkal, a teendőkre történő felkérésekkel. Ha mégis számvetésre, egyéni értékelésre kerül sor, akkor pedig általában két kategória létezik: jó és rossz. Az árnyalatnyi, méricskélő értékítéletek helyett, (amelyek egyébként az odafigyelés hiányából fakadnak), sokan a biblia évezredes mértékeihez fordulnak, nem csoda, ha eredményeképpen a „jók” elkényelmesed- nek, a „rosszak” elfásulnak. Sole If a 1 ta átfogóbb — ugyanakkor DUKKdlld részleteiben aprólékosabb — a demokrácia, a közéletiség érvényesítésének mechanizmusa, paintsem, hogy e néhány sorban felvázolható lenne. És receot sincs, hiszen az adott helyszínek sokfélesége" rendkívül sok formát — ezáltal buktatót is — nyújt; s gyakran nem a várt eredményt hozza, az optimális feltételek megteremtése esetén sem. De — maradva a bibliai hasonlatnál — ez nem adhat féloldozást, s az sem árt, ha még egyszer átgondoljuk: valóban optimálisak-e azok a feltételek? Tanka László A muzsika új otthona Salgótarjánban V égre otthont kap — 23 év után — Salgótarjánban a muzsika. Múlt év december 19-én avatták Salgótarjánban a Pénzügyi és Számvi- épületbe 1964-ben költözött teli Főiskola kihelyezett tago- az intézmény. Itt a szűkös zatának új épületét. S amint hely miatt bizony mostoha kömég a régi városi kultúrház- ban működött, amely most egy könnyűipari üzemnek ad helyet. A Lovász József' úti — mondja az igazgató. Növendékeink nyugodtabb körülmények között tanulhatnak, a Áz új épületben helyet kap-' hat a városi szimfonikus zenekar, a salgótarjáni pedagóguskórus ugyancsak nyugodtabb körülmények között működhet. Amennyiben lesz igény, más zenei együttesek működését is segíti majd az zeneiskola. — Hangversenyprogram? — Az új évadban az Országos Filmharmóniának a meszolfézs- és hangszeresóra-be- gyei művelődési központban osztások zavartalanabbak folyó bérleti hangversenyei lesznek. Továbbá lehetőség mellett a zeneiskolában kama- lesz a kamaramuzsikálás in- razenei bérletet is szeretnénk azt ünnepi beszédében dr. Po- rülmények között folyt a mun- tenzívebbé tételére. Ezt azért indítani. Itt az intimebb jellelinszky Károly oktatási mi- ka. A zeneiskolának jelenleg tartjuk fontosnak, mert áltaniszter mondotta: „Ugyanak- kereken félezer növendéke lános tapasztalat szerint, az kor megkezdheti működését a van, s mintegy nyolcvanan együttmuzsikálás öröme az, zeneiskola, amelynek épületét járnak a karancskeszi tagisko- amely később kihat majd a eddig a főiskola használta. Ma lába. tehát valójában két, korszerű intézettel gyarapodott a város.” Most javában folyik az új zeneiskolába való költözködés, elvégzik a szükséges belső felújítási munkákat. Az iskola ünnepélyes avatását február második felére tervezik. Igen sok társadalmi munkát végeznek a szülői munkaközösség tagjai, serényen dolgoznak a tanárok és növendékek is, közben ugyanis nem szünetel az oktatás sem. Az új zeneiskolában a ki— A zeneiskola volt növendékei közül körülbelül százan hivatásos zenésszé váltak, akik az ország hivatásos zenekaraiban dolgoznak, zeneiskolában tanítanak — jegyzi meg Virág László igazgató. — Büszkék vagyunk rájuk, hogy csak néhányukat említsem, például Turek Lászlóra, aki a svájci Operában énekel, Pagony Lajosra, aki egy jó nevű zenekarban zongorázik Amerikában, Füzes Péter kürtművészre, aki a Magyar Rádió és Televízió zenéhez való kapcsolatra. Erre a régi körülmények között minimális volt a lehetőség. A zene megszerettetése viszont a város későbbi hagversenyéle- tére lesz kihatással, s ebben lehetősége, az ügyben minden perc kése- Egyébként, delmet véteknek tartunk. — Mire számíthatnak a városban élő zenebarátok a közeli jövőben? — Az Ifjú zenebarátok köre elnevezésű nemzetközi mozgalom keretében szeretnénk gű hangversenyekre kerülhetne sor. Van egy távlatibb tervünk is, körülbelül 1980-ban készül el a zeneiskola hangversenytermében az orgona. Ez majd a rendszeres orgonahangversenyeket teszi lehetővé. Erre Salgótarján közönségének évtizedek óta nem volt már az idei terv is gazdag. Ebben szerepel a március 3-án tartandó megyei úttörőzenekari találkozó. A zeneiskola növendékei és tanárai március 17-én a Tanácsköztársaság megalakulása hatvanadik évfordulója szolgáló helyiségeken túl 24 szimfonikus zenekarában ját- tantererp, egy háromszáz sze- szik, Domány István harsona- mélyes hangversenyterem, művészre, aki a budapesti nyolcvan személyt befogadó MÁV-szimfonikusoknál van kamaraterem áll az oktatás, a muzsika szolgálatába. A kamarateremben az ének- és zenekari próbákon kívül a pedagógiai jellegű növendékhangversenyeket is kulturált körülmények között tudják majd lebonyolítani. Iskolamúzeum is létesül, ahol kiállíthatják az intézmény történetével, működésével összefüggő dokumentumokat, emléktárgyakat. A salgótarjáni zeneiskolában összefogni a város zenekedvelő tiszteletére rendeznek hangifjúságát, annak minden rété- versenyt. Áprilisban a gyerme- gét. Ennek jegyében ifjúsági kék éve keretében muzsikál- zenei klubot hozunk létre, nak az iskola tanárai és nö- Hasonlóan szeretnénk otthont vendékei. Májusban pedig a adni a felnőtt zenebarátoknak salgótarjáni ifjúsági zenei naKutrplv Túliéra Rnlvkv Ris. Amennyiben igény lesz rá, pok rendezvénysorozat jelen ívuKeiy juiiaia, r>uiyK.y ne ___ _____ __________ ™ = „ „„„„ z enei és hangversenyélete szempontjából az eddiginél kedvezőbb körülményeket teremt. Mit jelent az? — A zeneoktatásról szólva, például azt jelenti, hogy ezen- 1956. január 16-án volt az első túl minden jelentkezőt fel tu- tanítási nap. Az iskola ekkor dunk venni a zeneiskolába zsőre és a többiekre. Több bőséges zenei programot tu- volt növendékünket mehívjuk dunk nyújtani szamukra, iskolaavató ünnepségünkre is. egyrészt elozenet, az Országos Filharmóniával történt megal- Az új zeneiskola mind az (apodás alapján, másrészt a oktatás, mind pedig a város lemezhallgatási igényt is ki tudjuk elégíteni, lesz stúdiónk és az iskola lemeztára is meglehetősen gazdag. Szeretnénk mielőbb megtalálni az utat a zenebarátokhoz. tős része zajlik majd a zeneiskolában. Most azonban még az iskola avatására készülnek. A zeneiskola jelenlegi és volt növendékeinek hangversenyét ekkor tartják meg. Az iskola előterében pedig Janzen Frigyes Kodály Zoltánról készült port-- réját avatják. T. E. NÓGRÁD - 1979. január 28., vasárnap /
