Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-27 / 22. szám

A tervnek megfelelően kétszáz darab pantográf marógépet gyártottak a SZIM érsekvad- kertl gyáregységében, az elnyúlt évben. A gyáregység kollektívája az árbevételi tervét hárommillió forinttal túlteljesítette ugyan, de a szerelési és a forgácsolási normaórát csupán nyolcvan százalékra teljesítette. A képen Bíró Sándor marós a pantográf maró­gép alkatrészét készíti. — bábel-felv. _ Kö zlekedési program 1990-ig Címjegyzékben a leieméit feladatok Elsősorban autóbuszokkal — Lépcsőzetes kezdés lehetőségei NÖGRÁD MEGYE HOSZ- megállapítani, hogy az évek menetrendi fegyelme. Az egyé- SZÜ TÁVÚ közlekedésfejlesz- során javult a tanácsi utak- ni közlekedés fejlődése ug- tési programját a megyei ta- hidak forgalombiztonsága, rásszerű volt az utóbbi évek­ben. öt év leforgása alatt, több mint a kétszeresére nö­vekedett a lakossági személy­gépkocsik száma a megyében. Jóval a kétszeresére növeke­dett a szervizkapacitás is. nács 1973-ban elfogadott ha- Bevezették az úgynevezett tározatában rögzítette. A ciklikus út-, hídfelújítást, program 1990-ig tartalmazza amely a feladatok kellő ösz- azokat a feladatokat, ame- szehangoltságát eredményez- lyek megvalósításában a taná- te. esi szervek dolgoznak, s ame- A VÁROSI KÖZLEKEDES- lyek figyelembevételét a nem BEN elért eredmények mel- Kevéssé fejlődött a vasútháló- tanácsi szerveknek is aján- lett továbbra is nagy gond, zat pályaállománya, amely- lották. Az országgyűlés tavaly például Salgótarjánban az ben jelentős elmaradás ta- az őszi ülésszakon megható- időszakos zsúfoltság a tő- pasztaiható az eredeti célok- rozta a megyei hosszú távú megközlekedést bonyolító au- hoz, az időarányos teljesítés­program alapját is képező tóbuszokon. A zsúfoltságot hez képest. közlekedéspolitikai koncepció csak némileg enyhítette a A MEGYEI KÖZLEKEDÉS- továbbfejlesztését. Erről meg- csuklós autóbuszok munká- FEJLESZTÉSI hosszú távú prog- állapítható, hogy bár az alapok ba állítása, pedig a városi tö- ram alapjaiban továbbra is változatlanok maradtak — a megközlekedésben részivé- érvényben marad, néhány fejlesztés súlypontjai azon- vő autóbuszok száma így is súlypont azonban máshová ban módosultak. A megyei ta- 26 százalékkal magasabb az került. Ezek közül első helyen nács év eleji ülésén fogadták 1980-ra tervezettnél! Éppen említhetjük azt, hogy például el az országos célkitűzésekkel ezért, miként a kiemelt fel- fokozott figyelmet kell szen- összhangban álló továbbfej- adatok címjegyzéke is tartól- telni az elkövetkező időszak- lesztett megyei programot is. mázzá, megvizsgálják Salgó- ban az új összekötő utak Ugyanakkor tárgyalták a ta- tarjánban a lépcsőzetes mun--építésére. A fejlesztésben a nácsi határozat időarányos kakezdés kialakításának fel- tömegközlekedési szempont­teljesítéséről szóló beszámo- tételeit. A körjáratos rend- bői fontos útvonalakat kell lót. A kiemelt feladatok cím- szerre történt áttérés mellett előtérbe helyezni. A városok- jegyzékbe kerültek; végre- a megyeszékhely tömegközle- ban tovább szükséges javí- hajtásuk ugyan a következő kedésében nem fejlődőt): kel- tani, forgalomszervezési in­tervidőszakban történik meg lő mértékben a forgalomirá- tézkedésekkel is, a tömeg- — a megfelelő tisztánlátás nyitás. Gondot okoz az is, közlekedést. A lépcsőzetes és az átmenet biztosítása hogy a cselszlovák gyártmá- munkakezdés bevezetésének mégis a mai követelmények- nyú autóbuszok gyakori meg- lehetőségeit vizsgálva tő­nek tesz eleget. hibásodása mellett korszerűt- vábbra is az autóbuszt kell té­lén, szűk kapacitású és hiá- kinteni a városi tömegközle- Milyen eredményekkel, nyög műszaki színvonalú az kedés legfőbb eszközének. A gondokkal kellett szembe néz- autóbuszok tároló és javító parkolóterületek kialakítása nie a megyei tanácsnak, ami- bázisa. Kevés a parkolóhely is a kiemelt feladatok között kor januári ülésén értékéi- a városainkban; normatíva kapott helyet. Szó van arról, te a megyei közlekedési hosz- szerjnt húszezer, a valóságban hogy különösen a forgalmas szu távú program végrehajtó- négyezer négyzetméter áll az területeken, bevezetik a kor- sat, időarányos teljesiteset. autósok rendelkezésére. En- szerű fizető-parkoló rend- Nehany főbb, a közlekedésben ne^ oka elsősorban beépítés- szert. Javítani kell a tömeg- meghatarozo szerepet^ betolto re alkalmas helyhiány — közlekedésben a városi és területről szólva, első helyen miként a jelentés is megálla- város környéki közlekedési , ?,ni a me~ pítja. A közúti személyszállí- kapcsolatokat is —. hogy csak ,kll°metieres . 0lr.sf'a8°s tás megfelelő mértékben fej- néhányat említsünk a kiemelt kozuthalozatanak fejlodesea lődött, javult az autóbuszok feladatok közül. (T. Pataki) programban meghatározott, irányú, ugyanakkor a terve­zett célokat időarányosan mintegy 89—90 százalékban sikerült elérni. A több mint öt évvel ezelőtti útviszonyok­hoz képest a megyei útháló­zat burkolatának korszerűsí­tésében 26 százalékos fejlő­dést értünk el az évek során, és több átkelési szakasz kor­szerűsítése is megtörtént. Az aszfaltszőnyeggel burkolt utak hossza is jelentősen nö­vekedett. Ily módon javult a járási székhelyek és a szom­széd megyék közötti kapcso­lat az utazási feltételekben. Javítottak az utak forgalom- biztonságán' is, fény. és félso­rompóval 1973-tól 14 átjárót biztosítottak, s így kettőre csökkent a biztosítás nélküli vasúti átjárók száma a me­gyében. Ugyanakkor meg­állapították, hogy változat­lanul rossz a bekötőutak ál­lapota, az utak keskenyek, hiányos az úthálózat vízelve­zetése. Nem sikerült létre­hozni a megyei aszfaltkészítő üzemet, amely pedig sokat ja­víthatott volna az építés-kor­szerűsítés jelenlegi feltétele­in, A tanácsi utak • korszerű­sítésében js hasonló ered­ményeket értünk el az időará­nyos tervteljesítésben; az eredeti céloktól ezen a sokakat érintő területen hat- nyolc százalékkal maradtunk el. Ugyanakkor szükséges Az egyíilimííködés évtizedei A irr CT1 születésétől máig jelentős gaz- IVuűi dasági világtényezővé fej­lődött, ami 30 év alatt más társadalmi rend­szerek által még soha el nem ért siker. Elég ha egy számot említünk a KGST világgazda­sági szerepére: az ötvenes években ez a ré­gió a világ ipari termelésének 19 százalékát adta, ma már részaránya meghaladja a 30 százalékot. S ebben a nagy aránynöveke­désben benne van az egyes országok erőfe­szítése, gazdasági elmaradottságuk felszámo­lására, vagy éppen egyes Iparilag élenjáró tő­késországok túlszárnyalására. De ugyanúgy benne rejlik az összefogás ereje, az egymás segítésének eredménye. Mi a titka annak, hogy sok nehézség és ellentmondás, látszólag lassú fejlődés ellené­re valójában mégis sikert könyvelhet el a KGST egésze, s benne minden ország ? A kér­désre egyetlen szó a válasz: a rugalmasság. S ez ellentmondásnak tűnik. Egy akkora gaz­dasági egység, mint a KGST, amely ráadá­sul nagy, közepes és kis országok gazdaságá­ból áll össze, ahol a gazdasági erő és a gyen­geség erőteljesen keveredik egymással, s en­nek megfelelően az érdekek — esetenként nagy kérdésekben is — eltérőek, mégis rugal­masan tud alkalmazkodni a világfejlődés kö­vetelményeihez. Pedig bármennyire ellent­mondásosnak tűnik, mégis így van, amire áll­jon itt bizonyítékul a KGST történetének négy legfontosabb állomása és az akkori ál- lapatok jellemzői. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak megalakulása után évekig az együttmű­ködés fő formája és területe a szervezetben résztvevő országok kétoldalú áruszállításai­nak, külkereskedelmének megszervezése volt. Miért? Idézzük föl magyarázatként a KGST megalakulását bejelentő közlemény két fontos megállapítását: az egyik szerint „az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és né­hány más nyugat-európai ország kormánya lényegében bojkottálja a kereskedelmi kap­csolatokat a népi demokráciák országaival, és a Szovjetunióval, mivel ezek az országok lehetetlennek tartják, hogy alávessék magu­kat az országaik szuverenitását és nemzet- gazdasági érdekeit sértő Marshall-terv dik­tátumának”. S a másik megállapítás szerint a KGST-t megalakító országok „gazdasági kapcsolatainak fejlődésében lényeges eredmé­nyek mutatkoztak, ami elsősorban az árufor­galom nagyméretű növekedésében nyilvánult meg”. Ebből következett, hogy ha a gazdasá­gi fejlődés feltétele és következménye a kül­kereskedelmi áruforgalom növekedése, s ez nem lehetséges a nyugati államokkal is — csak egymás között —, akkor ezt a folyamatot a szocialista országok egymás felé irányítják még intenzívebben. A korábban kibontako­zott folyamatot elősegítendő, olyan szerveze­tet hoznak létre, amely biztosítja és erősíti a benne résztvevő országok szuverenitását. Ilyen a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa. Az adott helyzethez való rugalmas alkal­mazkodás következménye lett, hogy a KGST- ben résztvevő országok viszonylag gyorsan fejezték be az újjáépítést, .* megkezdhették és sikerre vihették az iparosítást és általá­ban a korszerű népgazdaság kiépítését. A következő állomás az ötvenes évek vé­gére, a hatvanas évek elejére esik, amikor a tagállamok összhangba hozták ötéves tervei­ket, s a kulcskérdés a hosszú lejáratú megál­lapodások rendszerének megvalósítása lett. A kölcsönös áruforgalmat öt évre irányozták elő, s az árakat is öt évre állapították meg, ami végső soron több évre biztosította a za­vartalan fejlődés egyik fontos föltételét. Írás­ban rögzítették 1962-ben az új helyzetet, s egyúttal felvázolták egy dokumentumban, „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei”-óen a további együttműködés fő vonalait. Leszögezték: „A szocialista világ- rendszernek kedvező lehetőségei vannak ar­ra, hogy mélyebbre ható munkamegosztást szervezzen meg a résztvevő országok között, nevezetesen a termelés szakosítása és a jobb kooperáció, valamint a szakosítás és a koo­peráció előnyeinek jobb kihasználása végett”. Vagyis a forgalom felől fokozatosan közelíte­ni kell a termelés felé, a nemzetközi munka- megosztást sokféle formában ott kiépíteni, ami újabb ösztönzést és lehetőséget teremt a külkereskedelmi áruforgalom bővülésére. Másképpen fogalmazva: még jobban és tel­jesebben ki lehet így elégíteni az együttmű­ködésben résztvevő országok, népgazdaságai­nak szükségleteit. S a termelési együttműkö­dés nemzetközi szinten és nemzetközi szer­vezet keretében olyan új forma, ami az em­beriség történetében így nem található meg. Végül a harmadik fordulópont, amikor ki­dolgozták és 1971-ben elfogadták a komplex programot, ami már átfogóan hosszú távra — esetenként az évezred végéig — a gazda­sági élet. szinte minden területére meghatá­rozza a szocialista országok együttműködését és annak formáit. A KGST-országok kinőt­tek a kölcsönös áruforgalom kereteiből és kezdenek belenőni olyan nagy gazdasági egy­ségbe, amely megköveteli a kis népgazda­ságok kölcsönösen kiépített összhangját. S ezt nem felülről, valami nemzetek feletti, vagy országok feletti szerv javasolja, vagy éppen kényszeríti rájuk, hanem a tagorszá­gok nagyon is valós és égető gazdasági szük­ségletei követelik meg. Van ugyanis egy pont a fejlődésben, amikor a minőség, a kor­szerűség és a gazdaságosság érvényesítése lehetetlen néhány milliós belső piacra tá­maszkodva. Lehetetlen a műszaki-tudomá­nyos forradalom vívmányainak haszosításai és még inkább eredményeinek továbbfejleszté­se. Szüksége van nagy és biztos piacra, né­hány millió fogyasztó helyett sok tízmilliós fogyasztói táborra, mert csak ekkora piac mellett lehet valóban hatékonyan termelni és korszerű eljárásokat bevezetni, csak emel- let lehet létrehozni a tömegtermelést. A KGST a többi között ezt ismerte föl és ru­galmasan alkalmazkodott hozzá alapul véve az együttműködésben résztvevő országok létszükségletét. A fejlődés a szervezetben nem állt meg az átfogó komplex programnál. Már az elfo­gadás pillanatában célul tűzték ki, hogy to­vább dolgoznak és felvázolják, majd egész részletesen kimunkálják a fontosabb terü­letek tennivalóit. Az elmúlt évben a tagor­szágok elfogadták az együttműködés súly­pontjait képező részletes célprogramokat, amelyek 10—15 évre határozzák meg a ten­nivalókat az energia-, a tüzelőanyag- és a nyersanyagtermelés, a mezőgazdasági és élel­miszeripari, valamint a mindezekhez szüksé­ges gépipari együttműködés területén. Köz­ben folyik tovább a munka a közfogyasztási \ cikkek gyártásához, a közlekedési kapcsola­tok fejlesztéséhez szükséges tennivalók meg­határozására és célprogramokba foglalására. Mindez ismét nagyot lendít az együttműkö­désen. Az ilyen dokumentumok kidolgozása is al rugalmasságot tükrözi. Hiszen szükséges, hogy 10—15 év alatt a legfontosabb területe­ken koordinált tevékenység folyjék, ami egy­aránt szolgálja az egyes országok érdekeit és a szocialista közösség egészét is. Az új helyzetekhez, a megváltozott dás tehát a KGST történetén végigvonuló elv és gyakorlat. Természetesen a rugalmasság csak annyira lehet az, amennyire a KGST közös érdeke és az országok egyéni érdeke találkozik egymással. Hiszen az együttműkö­dés évtizedes alapelvei között nem csak dek­laráltan, hanem mindig megvalósulva szere­pel a szuverenitás, az önkéntesség, az érde­keltség és a kölcsönös előny. Minden ország csak abban vesz részt, amiben érdekelt, ami országának haszos. A három évtized bebizo­nyította, hogy ezek az elvek beváltak, hogy ezen elvek alapján lehet és kell szervezni a szocialista országok együttműködését a jövő­ben is. Gyulai István Újítók a tée arról az „apróságról”, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság voltaképpen csak húszeszten­dős. (Kivétel az állami gazda­ságok hálózata, ezért termé­szetszerű is, hogy ott lénye­gesen több és szervezettebb az újítás, illetve azok hasz­Csinos külsejű, meglehető- sokkalta régibb, nem szólván Találmányi Hivatal, mind a SZOT, mind a TOT, mind az OKISZ. A tavalyi évről még csak márciusi adatok állnak ren­delkezésünkre, de ha 1974-et és 1977-et vetem össze, ügy a benyújtott újítások száma 163-ról 829-re, a hasznosítot­také 131-ről 607-re nőtt. Ami pedig a lényeget illeti, vagyis a gazdasági hasznosságot, nos, ez a forintértékben kalkulál­ható összeg így fest: 23,5 mil­lió 1974-ben, 331,2 millió fo­rint 1977-ben. — Ez nem valami látványos fejlődés . . . — A helyzet csakugyan nem mondható rózsásnak. sen vaskos könyvben lapozga tok: ábrák, adatok, útmuta­tások —, sajnos számomra laikusnak többnyire érthetet­lenek,' ám egy műszaki em­bernek bizonyára sokat mon­danak. Igaz, mindössze másfél ezer példányban jelent meg, afféle ötletes próbálkozásként nosítása). ez a kötet, amely a legfris­sebb agrárújításokat hivatott . . ... fölmutatni, s a tapasztalat- mezőgazdasági termelés_ tu- szerzés okán — el is teriesz- ny°mo hanyadat nyújtó szó- »ni. Mezőgazdasági é, vctke*»k »repétigyek.zünk 'ííc oss;r.nps: Ezúttal azonban mégis a adta ki, s az első fecskét az idén követi a második is. S, ha e kötetek jó kezekbe ke­rülnek, tán nem túl vakmerő a prognózis: lehet, lesz be­lőle gazdasági haszon. Ugyan mi másért hívták életre annak idején az újítók melőszövetkezetek Országos Tanácsa munkatársának se­gítségével. Ö foglalkozik ugyanis az érdekképviseleti testületben e széles témakör­rel. kálóm: a MÉM Mérnökto­vábbképző Intézete szervez alapfokú újítási, előadói, vala­mint középfokú iparjogvédel­mi tanfolyamokat, csak hát kevés a jelentkező. Most az a célunk, mondhatnám, mini­mális programunk, hogy leg­alább a megyei tsz-szövetsé- gekben e témakörrel megbí­zott munkatárs végezze el az iparjogvédelmi stúdiumot. — Újítás nincs anyagi és természetesen, erkölcsi elis­merés nélkül. Beszélhetnénk erről Is? — Beszélnünk kell róla! Hi­szen a legfőbb dilemmák e körül forognak. Tudnivaló, hogy az újítási díj a bérkere­tet terheli, vagyis sokszor za­varja a gazdasági vezetőket, hogy egyáltalán foglalkozniok tagja; szeretnénk jobban tá­maszkodni a brigádokra, hi­szen rángj uk-tekintélyük megvan. — Jó példák azért bizonnyal akadnak . .. — Ha konkrét gazdaságok­ra, ügyekre gondol, úgy meg­említhetem az ócsai Vörös Október Termelőszövetkezetet, ahol vannak szakemberei az újításoknak, szervezett a bel­ső mechanizmusuk. Az edelé- nyi Alkotmány Tsz nyerte ta­valyi újítási pályázatunkat — ebből a gazdaságból küldték be a legtöbb és legjobban hasznosítható javaslatot. Az elterjesztésben sokat várunk a termelési rendszerektől. A de­recskéi Petőfi Tsz-ben például ésszerűbb megoldást javasol­tak a Rau-kombinátor csap­kell az újításokkal. És, ha ágyelhelyezéséhez, s ezzel ja- Sajnos, mégis elfogadják őket, akkor vítják az üzembiztonságot, nö- a belső meg kell vívniok a népszerűt- vélik a gép élettartamát. A még nem alakult ki rend, így például Vannak újí- len „bércsatát”. Egyesek ugyan nádudvari kukorica- és ipari­tások, amelyeket bevezettek becsületesen kifizetik a díjat, növény-termelési együttmű­— A tsz-ekben valóban ke- ugyan, de anyagilag nem is- ám ezt nem hozzák nyilvá- ködés karolta föl az ötletet, s mozgalmát, ha nem a szünte- vés hagyománya van az újítá- mernek el. Elmarad a mozga- nosságra . . . Jobban kellene az ugyancsak nádudvari fnSKttí« z„aDiAZ soknak — mondja elöljáró- lom szervezett felkarolása; tehát népszerűsíteni azt, hogy székhelyű hajdúsági agráripa­ban. — Bizonyos mérvű föl- jóllehet, már sok tsz-ben van közügyről van szó, bár a „mi- ri egyesülésben készül vala­lendülésről csak azóta beszél- újítási felelős. Ez azonban hetünk, hogy — 1974-ben — még nem elég: a szakérte­kormányhatározat született lemnek, főként az iparjogvé­az újítások egész rendjének delmi ismeretekkel is páro­szabályozásáról. Ehhez kap- sulnia kell, de az előadók csolódva aztán irányelveket nem igen végeztek ilyen tan­adott ki mind az Országos folyamot. Pedig volna rá al­len műszaki jobbítás érdeké­ben? Azt szokás mondogatni, hogy ez a mozgalom éppen a termelőszövetkezetek berkei­ben a legelmaradottabb. Le­het, hogy így van, dehát va­jon csodálkozhatunk-e rajta? Aligha: az ipar műszaki kul­turáltsága, gépi fölszereltsége ért nyúlnak az én zsebembe?” milyen módszer a terjesztés szemléletet leküzdeni sokszor témakörében. Nem pusztán az bizony illuzórikus. Az újítók újítók — az említett szerveze- kétharmada szocialista brigád tek érdeke is ez. K. N. NÖGRÁD — 1979. január 27., szombat «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents