Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)
1979-01-26 / 21. szám
Fedfllpáfjá* atlétikai verseny a fővárosban Kis befektetés — nagy beruházás Megszállottság plusz összefogás = sífelvonó Budapesten az olimpiai csar. Tokban, a Ganz-MÁVAG rendezésében fedettpályás ifjúsági atlétikai versenyt rendeztek. A mezőnyben ott voltak az STC atlétái is. Távolugrásban Tari 683 cm-es teljesítményével a 4. lett. 60 méteren 7.20-as idővel ért célba. Magasugrásban Czuder 190 cm-rel a 6. helyezést harcolta ki, Ő különben távolugrásban 636 cm-t ért el, 60 méteren pedig 7.36-os időt futott. A többi ifjúsági fiú közül Tóth K. 60 méteren 7.45, Andó 60 méteren 7.38, Molek és Mártonka 60 méteren 7.33, illetve 8 80 mp-cel ért célba. Oláh Andrea távolugrásban 505 cm- t mondhat magáénak. Molek 400 méteren 53.3-mal tűnt ki. A BKV Előre rendezésében ugyancsak az olimpiai csarGépjárniüügyintézői tanfolyam indul az Autóközlekedési Tanintézet salgótarjáni iskolájában. Sajgótarján, Karancs út 70. Tanfolyam időtartama 4 hónap, a tan- és vizsgadíj 900,— Ft. Jelentkezés feltétele: — általános iskolai végzettség, — a már gépjármű-ügyintézői munkakörben dolgozók részére vállalati javaslat. Jelentkezni lehet a fenti címen 1979. február 5-ig. nokban zajlott le a serdülők versenye. Itt a lányok közül Kiss Aranka 60 méteren 8.2-vel ért célba, távolugrásban 461 cm-t ért el. A fiúk közül Seprényi 60 méteren 7.7, Kovács Gy. 60 méteren 7.8, míg Hives 60 méteren 7.1- es idővel ért célba. Távolugrásban Seprényi 534, Kovács Gy. 552, Hives 569 cm-es teljesítményt ért el az év első jelentősebb versenyén. 400 méteres futásban Bartus 61.8. as idővel végzett. A fenti eredmények nem kiemelkedőek ugyan, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy az év első fedettpályás versenye volt, akkor a teljesítmények alapján dicséretet érdemelnek a serdülő és ifjúsági atléták. • • Otyözetgyár Salgótarján, felvételre keres Pénzügyi és Számviteli Főiskola iparszakán végzett, gyakorlattal rendelkező üzemgazdászt. Fizetés érvényben levő rendelet szerint. Jelentkezni lehet: 6—14 óráig, személyesen vagy írásban, a vállalat személyzeti osztályán. Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf.: 16. Telefon: 20-50/108 mellék. Tenkrutok exportra Az Iskolabútor- és Sportszer- gyár rákospalotai telepén évente ötvenezer teniszütőt gyártanak, ennek a mennyiségnek nyolcvan százalékát tőkéspiacon értékesítik. Vívás — Kezdőknek kitűnő pálya. Nagyon jó, hogy itt van. — Húsz éve idejárunk, de most az igazi, sokkal többet gyakorolhatunk. — Húsz éve kellett volna már megépíteni. — Egyik legjobb az országban. A véleményeket orvos, diák, tanár, villanyszerelő mondta a salgói menedékház mellett kialakított sífelvonóról és pályáról. Nincs kizárva, hogy a sok dicséretben része van a lokálpatriotizmusnak is, azonban kétségtelen, hogy az immár második éve üzemelő létesítmény nemcsak a szűkén vett helybeliek számára, hanem az ország más tájáról idevetődötteknek is nagyon tetszik, legtöbbjükből elismerést vált ki. — Hát, hogy ne volna büszke az ember — mondja az egyik kezelő, Hangonyi Zoltán — mikor olyasmiket hall, mint múltkor egri diákoktól: „srácok, otthon el ne mondjuk senkinek, mert jövő vasárnap annyian lennénk, hogy nem győzné a kötélpálya”. — Kétségkívül, az országban nem sok lehet az efféle, világítással is ellátott létesítmények száma. Hogy nálunk ilyen van, az üzemek összefogásának és támogatásának, de legelsősorban néhány megszállottan szenvedélyes síbarátnak köszönhető. Ök voltak azok, akik túlzás nélkül mondva, évtizedek óta közbenjártak, kilincseltek, alkalmanként követelőztek, mig megteremtődött a lehetőség, utána pedig szabadságukat, szabad idejüket és fizikai erejüket nem kímélve dolgoztak, hogy valóra válhasson az álom. Mikor végre megvolt a terület, Longauer Lajos tátrai mintára elkészítette a terveket, s azután Hangonyi János és Zoltán, Valet László, Vadas István, Almáshegyi Béla, Jávori Béla és a többiek talán harmincai! nekiláttak a munkának. Az anyagot részben ingyen, részben jutányos áron az SKÜ bocsátotta a síbarátok rendelkezésére. Az AGROFIL munkagépekkel segített. A síport kedvelői olykor kőkorszaki módszerekhez kényszerültek, kötelekkel, fa- rudakkal vonszolták fel gép híján a betontömböket a lejtőn. Embertelen munka lehetett a kövek kiszedése és a kábelárok ásása, amit mind ez a maroknyi csoport végzett, legfeljebb a gyári villanyszerelő ipari tanulók segítségével, sokszor az arra járók nevetése kíséretében. Munkájukat senki sem köszönte meg, de talán nem is nagyon várták, hiszen mindennél többet jelenthetett számukra, mikor az elmúlt idényben megindulhatott a felvonó. Az idén még az első hó előtt ugyancsak társadalmi' munkában sor került a világítás felszerelésére is, s így, most már a korai téli naplemente sem akadályozhatja a lejtő használatát. Kiket szolgál ez a létesítmény? Elsősorban azokat, akik nem versenyszerűen, de annál nagyobb szenvedéllyel űzik ezt a szép téli sportot. A pálya kifejezetten kezdőknek való, akik szép számmal látogatják is. Hétköznaponként harmincan-hatvanan, vasárnaponként több százan élvezik a tél örömeit, ismerkednek a síelés alapjaival. Anyagilag sem megerőltető, hisz ez az ország egyik legolcsóbb sífelvonója, mely fél napra tíz forintért áll bárki rendelkezésére. Jelenleg az STC tulajdona, azonban kifejezetten a tömegsportot szolgálja, bár várhatóan egy-két éven belül „kitermelődik” ezen a lejtőn a versenysport-utánpótlás. A sífelvonóból már csak az a kis faház hiányzik, amit a motor köré, fölé a tanács ígért, a megszállottak azonban újra álmodoznak. Két-há- rom napig gépi földmunkával és természetesen az előbbihez hasonló intenzitású társadalmi munkával, a lejtő hosszát kétszeresére lehetne növelni, s ha a felvonót is megtolda- nák, még ideálisabb körülményeket teremthetnének a síelőknek. — g. — Hozzászólás Pályázat salgótarjáni székhellyel szervezett, területi építésvezetői állás betöltésére. Feltétel: Műszaki egyetemi, vagy üzemmérnöki végzettség 5 éves útépítési kivitelezési gyakorlat. Cím: Egri Közúti Építő Vállalat személyzeti és oktatási osztálya Eger, Lenin út 51. A Szécsényi Egyesült ÁFÉSZ — épülő 2470 m2 alapterületű, 13—14 millió forintos árukészletű általános áruházába keres. Feltétel: — Kereskedelmi, vendéglátóipari főiskolai, vagy hasonló egyetemi végzettség — Felsőfokú áruforgalmi szakképesítés — Több éves szakmai gyakorlat — Erkölcsi bizonyítvány. BÉREZÉS: az 5/1977. MüM.—BKM együttes rendeletben foglaltak szerint. Jelentkezés: írásban, vagy személyesen az ÁFÉSZ személyzeti osztályvezetőjénél. 3170 Szécsény, Rákóczi út 78. Adalékok egy búcsúhoz Somogyi Éva tőrvívásban vidék ba j nők Miskolcon bonyolították le az idei junior vívó vidéki bajnokságot. Az STC különösen női tőrben ért el dicséretes teljesítményt. A 36-os mezőnyben két tarjáni lány is nagyszerűen kezdett, sorra győzte le ellenfeleit, végül bejutott a döntőbe. A döntőben is becsülettel helytálltak és végül Somogyi (STC) került a dobogó legmagasabb fokára. Országos vidékbajnoki címéhez csak gratulálni lehet. öt követte klubtársa, Sza- niszló Gabriella, aki ezüstérmesként tért haza Miskolcról. (Döntős volt még Torják is, aki tavaly az STC-nél vívott, ezúttal azonban már a Szombathelyi Haladást képviselte.) A férfi juniortőrözők küzdelmében szintén nagy volt a harc a helyezésekért. Erről tanúskodik az is,\ hogy négyes holtverseny után dőlt el a végső küzdelem. Itt az STC színeiben Sándor I. szerzett negyedik helyezést. Párbajtőrben még nem értek el eredményt a tarjániak. Nem valami épületes dolog egy kieső csapattal kapcsolatosan okosnak lenni, mikor már a kiesés megtörtént. Nem is hálás a körülményekről tudakozó cikkíró kérdéseire válaszolni és bizonyos mértékben elszámolni az eseményekkel, a kudarc okaival. Nem kívánom szépíteni a dolgokat és nem is volna célszerű, de indokoltnak tartom a kiesést, éppen az edző szaval alapján és személyes tapasztalataim alapján is. Ma ilyen szinten helytállni, ilyen szellemi, szakmai, akarati és egyesületi hovatartozási, elkötelezettségi problémákkal nem lehet. Ezt tudomásul kell vennünk. A sport nem arra való, hogy ennek keretében „eljárjunk országot látni”. A röplabdában is kemény munka, összefogott együttműködés, magas igény saját magukkal szemben és nem kis mértékben tanulni akarás és áldozatvállalás kell. Enélkül nem megy! Ilyen körülmények között egyenes az út a kieséshez. Huszonöt mérkőzésből egyet nyerni, nagyon kevés. Mikor szükségszerűnek tartom a kiesést, szabadjon megjegyezni néhány dolgot. Az edző ad számot nagyon alaposan és teljes részletességgel a kiesés szakmai körülményeiről. Jó'blvasnl, hogy az oktató ilyen mélyen tud elemezni, munkáját dicséret illeti, még akkor is, ha a csapat kiesett. Jön azonban a kérdés másik oldala. Csak az edzőnek van feladata a csapattal kapcsolatosan, csak neki érdeke a csapat jó szereplése és a számonkérésnél csak neki kell benyújtani a számlát? Tudomásom szerint léteznie kellett szakosztálynak, továbbmenve, egyesületnek, melynek felelősei vannak, akik felelnek a röplabdacsapatért is, vagy talán nem? Mit tettek azért, hogy az edző problémáinak megoldásában segítsenek? Ügy gondolom, jó lett volna megkérdezni őket is, hogy mi is a helyzet, hogyan próbálták talpra állítani a csapatot, hogyan foglalkoztak az utánpótlás nevelésével, milyen kapcsolatokat teremtettek az ifjúsági bázisokkal, hogyan segítettek jó közhangulat, közösségi szellem kialakításában, mert ez a jó egyesület, vagy szakosztály alapkérdése. Az edző szavai szerint a legnagyobb gond a megfelelő játékosok megtalálása volt. Nem feladóprobléma ez szerintem, hanem inkább „all round” játékosok kérdése. Ma már nem lehet ennyire specializálni az egyes posztokat, hanem csapat kell, melyben a jó feladó, jó mezőnyjátékos, a leütő ugyancsak tud, ha kell, jól feladni. Sokszor olyanok ütnek le jól, akiktől nem is várják a túloldalon és igy tovább. Tehát utánpótlásgondok vezettek a kátyúba. Itt kapcsolódom a cikkhez „az egész megyét érintő utánpótlás elhanyagoltságához”. Az mondja, hogy „Az egész szemléletmódon változtatni kell sürgősen!” Ez Igaz, csak az nem világos előttem, hogy milyen szemléletmódon kell változtatni. Talán azon. hogy az iskolai tanórákon folyjon röplabdaoktatás, vagy talán inkább azon, hogy a szakosztályok jó kapcsolatokat alakítsanak ki és éber szemmel keressék a tehetségeseket, s ha megtalálják, neveljék őket és szerettessék meg velük a röplabdázást? Alapvető szemléletbeli differencia van közöttünk is. Én az utóbbiban szeretném a változást és nem az előbbiben. Az iskola funkciója nem az, hogy röplabdásokat, vagy atlétákat neveljen, hanem egészséges, életerős, sokoldalúan képzett fiatalokat. Tehát az iskola megalapozza azt, hogy a gyermekek alkalmassá váljanak arra, hogy jó focisok, röplabdások stb. legyenek. A további feladat a szakosztályoké, hogy ezek közül az alkalmas gyermekek közül kiválogassák a sportáguknak legjobban megfelelőket. Ezután megfelelően foglalkozzanak fejlesztésükkel, nevelésükkel, jó röplabdássá képzésükkel. Ehhez a megfeszített felkészítő munkához azonban jó közérzet szükséges. Szeressenek játszani, örüljenek a sikerült akciónak és ez sarkallja őket nagyobb energiabefektetésre. Voltak fiatalok, akik próbálkoztak a csapatban? Igen. De időnek előtte eltűntek valamilyen okból, vagy azért, mert nem érezték jól magukat. Ügy hiszem, ez utóbbi a valóság. És, ha ez igaz, akkor, ha meg is történne az iskolai szemlélet- változás, ahogyan az edzők felvetik, akkor sem lesz jobb a helyzet. Végezetül az utolsó mondattal vitatkoznék. „Az új elképzelések . . .” meghozzák a változást. Nem hiszek ebben, mert az iskola ezek után is általános, sokoldalú emberi neveléssel fog foglalkozni és nem egyes sportágaknak utánpótlás-biztosításával. így van ez rendjén. Bízzunk viszont abban, hogy megfelelő egyesületi, szakosztályi, edzői munka nyomán kialakul az egészséges csapatnevelés, melyben helyük van az idősebbeknek, fiataloknak és kezdőknek is egyaránt. Ezt kell átgondolni és megfelelő, türelmes munkával — nem egy év alatt — magas szintre emelni. Egyéni bajnokságok Somoskőújfaluban A Nógrád megyei Teke Szövetség Somoskőújfaluban több napon át egyéni versenyt rendezett. Az ifjúsági lányoknál ez volt a sorrend: 1. Oláh E. (Somoskőújfalu) 352, 2. Kövesligeti (Somoskőújfalu) 324, 3. Kormány (Somoskőújfalu) 313 fa. Felnőtt nők: 1. Be- nyusné (Somoskőújfalu) 386, 2. Oláh A. (Somoskőújfalu) 376, 3. Szabó (Somoskőújfalu) 356, 4. Nagy (Somoskőújfalu) 306 fa. A férfiak mezőnyében a serdülők között is lebonyolították a versenyt. Itt az alábbi helyezések születtek: 1. ifj. Benyus T. (Somoskőújfalu) 386, 2. Balázs (Somoskőújfalu) 369, 3. ifj. Molnár J. (Somoskőújfalu) 331, Kovács (Somoskőújfalu) 324 fa. Férfi ifjúsági: 1. ifj- Molnár J. (Somoskőújfalu) 418, 2. Németh (Somoskőújfalu) 393, 3. Angyal (Somoskőújfalu) 389, Szabó (Somoskőújfalu) 382 fa. A felnőtt férfiak 200 dobásos összecsapásában tizenketten szerepeltek. Itt a következő végeredmény született: 1. Jakus L. (St. Síküveggyár) 870, 2. Balázs (Somoskőújfalu) 850, 3. Jakus J. (STC) 843, 4. Kecskés B. (Mátranováki V.) 819 fa. A fenti egyéni küzdelmekből az első négy-négy helyezett jutott tovább a február 10—11-én Egerben megrendezésre kerülő területi verseny- j re. i Kmetyi Ferenc NÓGRÁD - 1979. január 26., péntek 7
