Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-23 / 18. szám

Síolimpia Készülődés Lake Piacidra Zinaida Amoszova és Raisza Szmetanyina olimpiai bajnokok Szergej Szaveljev olimpiai bajnok — Az utóbbi téli olimpiai játékok Insbruckban az euró­pai síelők számára megszo­kott, ha úgy tetszik — ottho­nos körülmények között zaj­lottak. A soron következő já­tékok színhelye Lake Piacid azonban az amerikai különle­ges sajátosságokkal rendelke­ző hely — mondta Venegyikt Kamenszkij, a Szovjet Sí Szö­vetség vezető edzője. — Nehezebbek ezek a pá­lyák, mint Insbruckban vol­tak? — Nem, nem gondolnám. A versenykörülmények azon­ban lényegesen megváltoz­nak. Először: a szokatlan zó­naidő az alkalmazkodás prob­lémája elé állítja a sportoló­kat. Másodszor: az időjárás nagyon Változékony, Lake Piacidban nulla fok feletti hőmérséklet is várható, amely a havat megolvasztja, majd eljegesíti és eléggé kemény fagyokra is számítani lehet. Megértheti, hogy erre Is, ar­ra is egyidejűleg nehéz fel­készülni. Épp ezért valamennyi nem­zeti válogatott — nemcsak a mienk — az edzésekhez olyan területet választ ki, amely nagyjából megegyezik az el­jövendő téli olimpia helyének körülményeivel, feltételeivel. Több ország versenyzői, pél­dául az osztrák Alpok egyik gleccserén végezték edzései­ket, ahol minden Lake Pia­cidra emlékeztet. Ott voltak a szovjet versenyzők is. — Mit vár az olimpiát megelőző síévadtól? — A versengés kiéleződé­sét és azon országok számá­nak a gyarapodását, amelyek­nek a képviselői a rangsorban az első helyekre esélyesek. Kezdjük talán szomszédaink­kal és barátainkkal, a szocia­lista országokkal. Csehszlo­vákiának J. Beran személyé­ben már kiváló sífutója van, aki az idei télen kitűnően sze­Iiinen-oinian A Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sport­hivatalának két szakszövetsé­ge tartott kibővített elnökségi ülést tegnap délután. A he­lyi labdarúgó-szövetség elnök­ségi ülésén részt vett és fel­szólalt Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, a ko­sárlabda-szövetség . vezetőinek megbeszélésén pedig Plachy Péter, a megyei pártbizottság munkatársa volt a vendég. A nemrég újjáválasztott elnök­ségek értékelték a múlt évi tevékenységet és megtárgyal­ták az idei feladatokat. xXx Az Edzett ifjúságért moz­gatóm téli Salgó nyílt túráját január 28-án rendezi a Nóg- réd megyei Természetbarát Szövetség. Gyülekezés vasár­nap reggel 9 órakor a sporthi­vatallal szembeni buszmegálló­nál. A túrázók autóbusszal mennek majd a tóscrandig, onnan gyalog a.Tatár-árokhoz, majd a Salgó-pusztán keresz­tül a salgói menedékházhoz. Étkezéséről mindenki maga gondoskodik; ebédelni lehet a Hotel Salgóban vagy a Dor- nyai turistaházban is. xXx A nehéz időjárási viszonyok közepette Is folyamatosam ké­szül a tavaszi szezonra az STC NB I-es labdarúgócsa­pata. A keret tagjai szerdán a Recski Bányász, vasárnap a Perbál otthonában játszanak előkészületi mérkőzést. repelt a Murmanszk kör­nyékén rendezett „Észak ün­nepe” elnevezésű síversenyen. Csehszlovákia női csapata is jól mutatkozott be. A lengyel versenyzők átgondolt, aktív edzéseket végeznek. Tőlük Is kitűnő eredmények várhatók. Állandó riválisaink közül az NDK női csapata igen erős, fiatal versenyzőkből áll, élü­kön Barbara Petzolddal. Ami az NDK férficsapatát illeti, ebbe a gárdába teljesen új nevek kerültek, s véleményem szerint nagy sikerre kevésbé számíthatnak. — Feltehető-e, hogy az amerikaiak komoly riválisai lesznek az európai sífutóknak az olimpián? — Igen. Emlékezzen csak vissza, milyen rövid idő alatt törtek az élvonalba a korcso­lyasportban. Vagy a nemrég befejeződött ritmikus sport- gímnasztikai világbajnoksá­gon. . — Mi o véleménye az északi országok versenyzőiről? — A skandinávok mindig erősek voltak ebben a sport­ágban. Első helyen említhe­tem a svéd Weisberget, aki csak azért nem szerepelt az elmúlt világbajnokságon, mert autóbalesetet szenvedett. Az osztrák gleccseren rendezett versenyen csak egy másod­perccel maradt el a világbaj­nok Jevgenyij Beljajev ered­ményétől. — Mit tud mondani a szovjet csapatról? — A nőknél Galina Ku­lakova, Raisza Szmetanyina, Zinaida Amoszova és Nyina Rocseva kitűnő formában van. De a szovjet népek spar- takiádjának győztesei, Lju- bov Ljadova és Marija Nyiki- tyína alig maradnak el mö­göttük. A férfiaknál Szergej Szaveljev, Jevgenyij Beljajev, Nyikolaj Zimjatov áll tovább­ra is a rangsor élén. A fiata­lok közül Anatolij Ivanovot említhetem meg. Anatolij Arhipenko Vívódó vívók Számvetés után Barlangi iirdő Télen is látogatható a miskolctapolcai barlangfürdő. A hangulatos barlangi folyosók cs vízesések szépségén kívül, teljesen pormentes a levegő is — amely kiváló gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. Múlt hét végén ült össze az STC vívószakosztályának ve­zetősége, a meghívott vendé­gek, az edzők, versenyzők, hogy az 1978-as év mérlegét elkészítsék, megvitassák a ta­pasztalatokat, s meghatároz­zák az elkövetkező időszak teendőit is. A csaknem há­romórás gyűlésen nem csak az eredmények, a tervek hang­zottak el, hanem jócskán szó esett a gondokról, az orvoslásra váró problémákról is. De ve­gyük sorjában, nézzük előbb mit tett a szakosztály, képle­tesen szólva, az asztalra. Mint azt beszámolójában Csorba György vezető edző felvázolta, tulajdonképpen múlt év februárjától indulha­tott meg a tényleges munka, ugyanis ezt megelőzően a szakosztály nem rendelkezett éves programmal, üléstervvel, konkrét szakmai célkitűzések­kel. Nem sokkal később, má­jusban alakult meg a szakosz­tály vezetősége, amely elké­szítette a szervezeti és műkö­dési szabályzatot, s foglalko­zott a legégetőbb gondok meg­oldásával. A jelenlegi B kate­góriás egyesület célul tűzte ki, hogy 1980-ra megteremti az eggyel magasabb osztály­ban küzdés feltételeit, alapja­it. 1978-ban összesen 72 verse­nyen indultak az STC vívói, csaknem ötszáz versenyzővel. Az edzők jó munkáját dicséin, hogy 108 vívó jutott el az adott versenyek döntőjéig, s az első három helyezettek kö­zött 17—17 (!) alkalommal sze­repeltek salgótarjániak. Csu­pán kiragadva néhány ered­ményt: Oláh Krisztina a nem­zetközi Balaton Bajnokság bronzérmét szerezte meg, ezenkívül a területi és vidéki bajnokságokon a legjobbak kö­zött végzett; a férfitőrözőkkö­zül Pál Gábor a megyei é* a területi bajnokságot nyerte meg; hasonló eredményt ért el Kovács Péter is az ifjúsági törözők kategóriájában; a női serdülők között Király Móni­ka szerzett területi, vidéki, sőt országos versenyen is do­bogós helyezést. Ami a csa­patversenyeket ületi, e terüle­ten is termett babér az STC vívóinak: megyei, területi és vidéki versenyekről hoztak el első helyezéseket a különböző korosztályok, míg a bajnoksá­gokban, az élmezőnyben talál­hatók. A szakosztály edzői létszá­ma hét fő, ebből négyen mel­lékfoglalkozásban látják el a teendőket. Viszont, nincs füg­getlenített technikai vezető, s ez erősen érződik a minden­napi munka során. Alapvető gond azonban a teremhiány, illetve a rossz te­rembeosztásból adódó nehéz­ségek leküzdése. Például, most, amikor javában tart a ver­senyidény, bizonyára nem vá­lik előnyére a felkészülésnek, ha jó néhányan a versenyidő­pontoktól eltérően, reggel 6 —8 óra között gyakorolhat­nak . . . Azonban ez lenne a kisebb baj. Nagyobb gond en­nél, hogy a 115 igazolt ver­senyző nem rendelkezik kü­lön helyiséggel, hiába lévén a vívás kimondottan terem­sport. Ha a pástokat például optimálisan helyeznék el az edzőteremben, akkor csupán négyen (!) „iskolázhatnának”, a többiek pedig vagy a bor­dásfalon ücsörögve szemlél­hetnék társaikat vagy a fo­lyosón várakozhatnának tü­relmesen sorsukra. Edzésidő­ben. Egyébként a szakosztály­ülésen megerősödött az a nézet, hogy bármilyen bizta­tóak is az eredmények, a kez­deményezések, az A kategória eléréséhez, a magasabb osz­tályba kerüléshez a jelenlegi feltételek, enyhén szólva, nem elegendőek. Annak ellenére, hogy jóval több támogatást kapnak a szakosztály tagjai a korábbi évekhez viszonyítva. A beszámolót követő hozzá­szólások is érzékeltették egy­részt az elvárások jelentősé­gét, másrészt a jelenlegi kö­rülmények szükségszerű vál­toztatását. Szúnyog Tibor, az MTSH elnöke hozzászólásában nem csak a megyei verseny- sport és azon belül a vívás szerepét vázolta fel, hanem támogatását adta a jelenlegi lehetőségek jobb kiaknázásá­ra, a feltételek további javítá­sára. Buchinger György edző szintén élesen fogalmazott a jelenlegi teremhelyzetről, s megemlítette, hogy gyakran azoknak kell átadniuk a helyi­séget, akik télen csupán átme­neti időszakban vannak, nem készülnek versenyekre. Szólt még arról is, hogy több vívó után érdeklődnek, különböző ajánlatokkal budapesti egye­sületek, s a körülmények megteremtésével elejét lehetne venni a tehetségesek kiválasz­tásának. Müller Lajos, a szakosztály elnökségi tagja szenvedélyes hangon és talá­lóan a jelenlegi edzések szín­helyét egy olyan futballpályá- hoz hasonlította, melyeknek a tizenhatos vonalai összeérnek. De önkritikusan bírálta a szakosztály vezetését is, mondván, többet és rendsze­resebben kell törődniük a fiataloknak nem csak a ver­senyzési feladataival, hanem a nevelés, a közösségi együtt- lét formálásával, alakításával is. Végezetül Szepesi Antal, az STC elnöke kért szót, aki elmondta, hogy a dinamikus fejlődésből adódó kérések jo­gosak, s a közeljövőben in­tézkedés történik a gondok megoldására. Minden hozzászólásból, gondolatból kiérződött a vál­toztatás szándéka, a célkitű­zés valóra váltásának akara­ta, vagyis, hogy Salgótarján váljék a vidéki vívósport fel­legvárává. Erről folyt beszél­getés a szakosztályi ülés után a szakemberek, a versenyzők között, immáron közvetlenebb hangulatban. Másnap pedig az egyelőre szűkös pástokon, mert a lényeg végső soron itt dől el, ha a „szentenciák” a gyűlések termékei is. Tanka László Sporthírek Kéíságról Elkészítette a járási sport- fel ügyei őség — a sportegyesü­leti elnökökkel egyetértésben — az 1979. évi sportegyesületi közgyűlések ütemtervét. A legtöbb helyen februárban ke­rül sor a közgyűlések megtar­tására, ekkorra már a bázis­vállalatok Is ígéretet tehetnek az évi sportegyesületi támo­gatási összegekre. Ez lényeges, mivel a pénzügyi alap fontos az éves tervek összeállításá­nál és a közgyűlések elé is kell vinni az 1979. évi előirányza­tokat, költségvetési összege­ket. m Ez évben is megrendezi a járási labdarúgó-szövetség a 30 év fölötti „öregfiúk” te­remlabdarúgó tornáját Rét- ságon, a tornateremben. Hogy mennyire népszerű,1 mi sem bi­zonyítja jobban: kezdeménye­zés óta háromszorosára nőtt a csapatok száma, ez évben is rekordnevezés várható. A ha­táridő január 25, de már 20 csapat adta le nevezését. Elő­reláthatólag a több héten át tartó program közel . 300 „öregfiúnak” biztosít kellemes vasárnapi időtöltést. A torna február 4-én kezdődik. M. E. Foci olasz módra Alig nyelte le Itália a Mun- dial negyedik helyének édes ostyába csomagolt keserű pi­ruláját, máris sűrű fellegek gyűltek a focivilág feje fölé. Ha a kormány nem lépett vol­na közbe a tőle szokatlan für­geséggel és határozottsággal, úgy tragédiába is fúlhatott volna a dolog és be kellett volna csukni a futballista „vá­sárcsarnok” kapuit... Egy szürke kis milánói já­rásbíró arra a merészségre ve­temedett, hogy rendőröket küldött a „vásárra” és néhány napra megbénította a futbal­listák adás-vevését. A minisz­teri „játékvezetők” azonban hoztak egy törvényerejű ren­deletet, amelynek alapján sza­bálytalannak minősíthették a járásbíró „rúgását” és végleg letiltották a pályáról... Né­hány „Illegalitást” bizonyító íráson kívül semmi sem ke­rült zár alá. Egyetlen focive­zér csuklóján sem kattant a bilincs. Bezzeg régebben, „a külön­böző végletek Itáliájában” nem bántak ilyen kesztyűs kézzel a zenei világ színe-ja- vával. Hacsak néhány napra is, a közönséges bűnözők kö­zé kerültek a legnagyobb olasz operaházak igazgatói, neves zeneszerzői, karmesterek, szó­lóénekesek és operai alkalma­zottak, lényegében azonos bot­rány miatt. A vád mindkét esetben ugyanaz: az operaéne­kesek, illetve a futballisták szerződtetéséhez törvényelle­nesen közvetítőket vettek igénybe, akik e szerepükért nehéz pénzeket vágtak zseb­re. Igen ám, csakhogy, ami­ért dutyi jár egy kiváló ze­neszerzőnek, azért legfeljebb egy „ejnye-ejnye” dorgálást kap egy futballista elnök. — Ja kérem — hangoztatják Itá­liában — az operaénekes nem „közszükségleti cikk”, a fut­ballista igen. Muzsika nélkül élhet a nemzet, foci nélkül nem! De, nehogy bármikor is valamiféle bírónak joga le­gyen a göllövő lábak vásárá­nak titkos irataiba ütnie az orrát — tehát a kormány azonnal intézkedett. Az olasz politika évszázadok óta nem tapasztalt ilyen gyor­san született intézkedést. Ad­dig is, amíg új törvénnyel fogják szabályozni a futballvi­lág bonyolult ügyeit, egy azonnal életbe lépett törvény- erejű rendelettel megmen­tették a „futballvásárt”, be­leértve a már aláírt szerződé­seket is. Nem lesz tehát sem­mi fennakadás a labdarúgás­ban és olyan létfontosságú függvényekben, mint például a totó. Egy éven belül végle­ges törvény fogja meghatá­rozni a futballista jogi és szo­ciális helyzetét a társadalom­ban és egyik csapatból a má­sikba történő átigazolásának kényes kérdését, amit már most kissé enyhén fogalmaz­va „áthelyezésnek” monda­nak eladás helyett. Ez persze mit sem változtat a lénye­gen. Természetesen könnyű tré- lálni és gúnyolódni, de a kor­mánynak komoly okai voltak e fantasztikus gyorsaságra és hatóképessége bizonyítására. A futball Olaszországban egy rendkívül fontos „ipar­ág”, a totószelvény milliárdo- kat hoz az állam konyhájára és az olimpiai bizottság kasz- szájába, amely így képes csak egy kis igazi sportot lábon tartani. Ugyancsak voltak a kormánynak kevésbé nemes okai is. Mert ugyebár a lab­darúgó-társaságok azzal fenye­getőztek a vásár leállítása után, hogy ők megtorlásként a stadionokat zárják be va­sárnaponként. A szurkolók millióit viszont nem tanácsos felbőszíteni, annál kevésbé, mert ők egyben választópol­gárok is. És erélyes közbelé­pés nélkül is focikérdés is a politikai ellentétek szításához fajult volna. Szóval, így kellett ennek lennie. Az „operaügy” még el­húzódhat évekig. Azért a pár ezer zenebarátért nem sürgős mozogni... Viszont a foci ugyebár az valami egészen más műfaj... S. I. NÓGRÁD — 1979. január 23., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents