Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-20 / 16. szám

FlflTflLQH ROL NAK Lakat a kapun ••• Lakat alatt egy ifjúsági ház. is éltek ott. Kezdetben! Va- gekkel megtoldva: pezsgős- Az ajtajára tették, és oda sen- laha szépen berendezett szó- sei, borossal, sörössel és így kinek se’ ki, se’ be. Maga az bák várták a vendégeket. A tovább... a szó, hogy lakat alatt, hát- szórakozásnak minden lehe- Kik járhattak ebben a ház­borzongatást kelt az ember- tőségét nyújtotta e ház. Tán- ban? Mik történhettek itt? ben. Hát még ha egy ifjúsági colhattak, játszhattak, de leg- Jöttek a környékről, a nagy­házról van szól Itt a mulat- főképpen tanulhattak. Neve- község minden térségéből, és ságok ideje, nem utolsósor- sebbnél nevesebb előadók diszkóztak, megint csak disz- ban a téli tanulásé, a hosz- váltották egymást. Egyszóval kóztak. szabb téli esték hasznos el- szép volt, jó volt a szécsényl Hát így állunk most Szé­töltéséé, s lám,az ajtón egy la- ifjúsági házban minden.* csényben az ifjúsági házzal, kát. Most pedig egy éktelen la- Meg a fiatalok egy csoportjá­Vajcxn mi lehet az oka? kát lóg az ajtón. Volt ifjúsági nak kulturáltságával. A há- Ez az ifjúsági ház Szécsény ház, nincs ifjúsági ház! zat az illetékesek lelakatol ­nágyközség kellős közepén, Nézzük egy kicsit közelebb- ták. De ml lesz azokkal, akik kétemeletnyi magasan — a rőll Megdöbbentő kép fpgad- ilyen szabadjára engedték régi, roskadozó házak körű- ja az embert, amikor az if- ifjúi hevületüket? Külön vá- lötte Javarészt lebontva, — jóság! ház termeibe lép. Szó- laszthatják-e őket azoktól, ékeskedik. Inkább valamikor bárói szobára mesterien fo- akik valaha oly sok szép, han- ékeskedett. A főbejárati kapu kozódik a kép. Az előszobá- gulatos összejövetelen igazán fölött egy márványtábla is ban lefagyott víztócsák, fagy- fiatalosan szórakoztak, ta- igazolja, hogy jogos volt ékes- tói szétrepedt vízvezető nultak? kedése. Itt alakult meg a csövek. A nagyteremben — a Azért mégis csak ők van- kommunista pártszervezet, itt valamikor minden kényelmet nak többen, mert végered- folytak a negyvenes évek for- nyújtóban — letört csillárok, menyben mégis csak igaz: volt, ró hangulatú mozgalmi mun- kiszaggatott villanykapcsolók, van és mindinkább lesz kul- kái. Ennek a hagyománynak összetört székek és piszok, túráit ifjúság! a jegyében lett az épület az szenny mindenütt. A ház igaz- Még akkor is, ha Szécsény- ifjüság szécsényl központja. gatől szobájában is hasonló a ben lakat éktelenkedik az if- A fiatalok kifogástalanul kép. Egy zsákra való üres üve- j.úsági ház kapuján... — B — Mozduljatok! Sível, szánnal, légpuskával Kivinni a szánkót a házmö- ban nők és férfiak, felnőttek, rapnivalót meg szeszmentes gőtti kis dombra és azon ver- ifjúságiak (középiskolások) és italokat. Lesz orvosi ügyelet sengeni, hogy a lejtő tetejé- úttörők (általános iskolások), is, ha netán valakit baleset ről ki csúszik távolabbra — A másik két számban csak érne. De a pályákat úgy jelö- időtöltésnek végül is ez sem két-két korcsoport lesz nemen- Uk ki, hogy ezt lehetőleg el- rossz. De igazi rajtszámmal ként. Vizsgázott versenybírók, kerüljék. A fagyoskodás ellen a hátunkon, valódi ródlipályán szakértők segítik a versenyek melegedősátrakat állítanak föl, versenyezni, miközben stopper- lebonyolítását. Gondoskodnak a a jobb hangulat kedvéért sző­rei mérik a lesiklás idejét — pályák kijelöléséről, kapukat, rakoztató zenét sugároznak az azért mégiscsak más! A zászlókat, irányjelzóket helyez- egész nap a hangosító beren- különbséget mindenki maga is nek el útközben. A biatlon- dezések. A sífelvonót ingyen érzékelheti, ha jelentkezik a ban résztvevőknek az MHSZ használhatják a versenyre be- rajtnál január 28-6n, vasárnap városi szervezete hozza a lég- nevezők, délelőtt 10 órától Salgótarján puskákat, a töltényeket, a cél­környékén, a Dornyai turista- táblákat. A többi sportfelsze- háznál. relésről természetesen minden­Nem csak azok mérhetik ki maga gondoskodik, össze tudásukat, ügyességüket, Az eseményre felkészül a akik a szánkózás hívei. Az helyi Volán is: különbuszo- Edzett ifjúságért városi koor- kát bocsátanak az utasok ren- dinációs bizottsága olyan tö- delkezésére. A turistaházhoz több száz megsportnapot rendez, ahol a csak ezekkel lehet felmenni — idősebbet, Kategóriánként okleveleket és sportfelszerelési tárgyakat kapnak a legjobbnak bizonyu­ló versenyzők pár forint ér­tékben. De talán nem is a győzelem a legfontosabb, ha­nem a részvétel. A rendezők (ezer?) fiatalt és gyereket és szülőt silesiklás és a biatlon kedvelői és persze gyalogszerrel, síléce- várnak a téli tömegsportnapra, is rajthoz állhatnak. Aki nem ken. A személygépkocsikat S ha megfelelőek lesznek a tudná: a biatlon sífutásból és csak a Salgó Szállóig engedik, hóviszonyok, aligha bánja meg lövészetből álló összetett ver- Nagy büfésétrakat emel a bárki is, ha odakint tölti e seny, ahol a gyorsaság és a helyszínen a vendéglátóipari vasárnap délelőttjét a Dor- pontos célzás együttesen dönt. vállalat, ingyen lehet kapni nyal turistaháznál. Külön versenyeznek lesiklás- meleg teát és pénzért némi ha- (várkonyl) Az ifjúság arcai AZT HISZEM, megöregedtem. Nem az ifjúság egyik szélsőséges megnyi­latkozásaként, nem is a biológiai, vagy „lé­lekben szakállasodó” éltelemben, hanem más­ként. Huszonhét éves múltam, de valami fur­csa, nehezen néven nevezhető értelemben vé­nülök. Lassan megöregednek körülöttem a kerti padok, utcák, szerelmek, ólmok, a tengerpar­ti emlék, vénülnek azok a szavak és gondo­latok is, amit valaki az újdonság erejével akar mondani. A világmegváltó szándékokon már húsz­éves korunkban jókat röhögtünk, mégis bíztunk magunkban, erőnkben, legalább ab­ban, hogy magunkat sikerül kifejezni így vagy úgy, mások javára Is. Iskolai lógósokkal, tanulásokkal. Többen már akkor rádöbbentünk, hogy nem minden úgy van, ahogy tanítják, és mondják, leg­alábbis nem olyan egyszerű, mint a leckék, az iskolai könyvek felmondása. Ekkor még nem volt gond, hogy fiatalnak neveztek és néztek, az is voltam. De azóta már tíz éve dolgozom. Becsaptak már engem is, én is becsaptam másokat, bár ez többször sikerült a rovásomra. Többször találkoztam becstelenséggel, mint becsületességgel. Saj­nos, már megtanultam a gyanakvást, a bi­zalmatlanságot is. Ügy érzem, a harminc év határánál kezdő­dik a férfikor. Ki előbb lépi át ezt néhány évvel, ki később. Mégis szüntelen olyan helyzetekbe botlom, amikor nem felnőttnek, hanem fiatalnak néz­nek. Ez a fogalom pedig félig-meddig még a gyerekességet is hordozza. Apám tízéves korában már szántott, a nap­számosnak kijáró tisztelet járt érte. Ö gyerek­felnőtt volt. Az én nemzedékem úgy látom felnőtt gye­rek. Parlamenteket rendezhet, elmondhatja gondjait, bajait. Alkothat, kiállíthatja műve­it, beszédet mond, tapsolnak neki, aztán sok esetben a mű nem kerül helyére, a javasla­tot fiókba csúsztatják. A szemlélet kialakult. Ma nincs nemzedék- váltás, csak felzárkózás lehetséges. Kormeg­osztás szerinti fluktuációról alig-alig láttam adatot. A kontraszelekció igen szűkén műkö­dik. S ha végigtekintek a helyzeteken: nemze­dékemből többnyire azok az emberek zár­kóztak fel, akikről biztosan tudtam, hogy karrieristák, akik kevesebbet tudtak a vi­lágról, mint mások. Azt a keveset viszont egyelőre a maguk érdekében jól alkalmaz­ták. Sokat tud ez a nemzedék, hiszen húsz-hu­szonöt éves koráig iskolába járt. Megtanulta a hétköznapok diplomáciáját, a félhazugsá­gokat. S talán túlságosan tiszteli a tekintélyt. Nem tudom pontosan milyen hatásokra, de úgy látszik megöregedtem. Mégis eddig a legtöbb konfliktusomban alul maradtam, amit ennyivel intéztek el: „fiatal még és tapaszta­latlan”. Máig is tudom, hogy Igazam volt, megítélésemben nem tévedtem. Kakaskodó gyermeknek néztek. Az ifjúság arcai sokfélék. Ha a mai tizen­évesekkel beszélgetek: már mások, mint ml voltunk. Többet tudnak, filozófiát olvasnak és nem csíkos könyveket, célratörőbben fog­lalkoznak szakmájukkal. Talán túlságosan feinőttesen Is. Ha nem is tudatosan, de talán a mi példánkon okultak. Itt áll egy nemzedék, harmincévesen és elkezdi férfikorát. Az alkotás érdekében a legfontosabb 10—15 esztendő következik. Va­jon hogy tudja alkotásait kamatoztatni a nagyobb közösség, az ország? Lehet, hogy ellustulunk, beleveszve a részletekbe, aztán mikor észbekap az ember, rájön: visszavonhatatlanul megöregedett, már nincs választás. Ez a nemzedék mintha többet tudna, mint amennyi a munkája elvégzéséhez szükséges. Viszont sokan végeznek olyan munkát, ami­hez kevés a műveltségük. TÁLÁN a NYUGODT állapotoktól, de megöregedtek körülöttem az ifjúság arcai. Megöregedtek a parkok, lelkesedések,, szerel­mek, magyarázatok. Pedig alig-alig van ar­cukon ránc, gyűrődés, kimerültség. Csak mint­ha bölcsein fejet hajtanának, odaadva magu­kat a vénülésnek. v. j. Kényes kérdések — Hihetünk-e annak az embernek, aki megígéri, hogy becsap bennünket — de nem tartja meg a szavát? — Vajon köteles-e a szí­nész éjjel-nappal a színházért, a színpadon, a szerepéért él­ni — ha közben lakást kapott a színháztól? — Lehet-e nyugalom ab­ban a családban, ahol a féti féltékeny, az asszony pedig semmilyen okot sem ad a fél­tékenységre? POPPORTRÉ JIMY HENDRIX Máris halhatatlan. A beat- „feetback” melyet először ő több örökzöld értékűt tártál- együttesét s a wight-szigeti zene egyik legjelentősebb alkalmazott játékában, ennek máz, mint az őrtorony nyo- fesztivál első számú sztárja alakja volt. 1945. november segítségével humoros „beszéd- mában, Foxi Lady, vagy Bob tett. Ennek sikerét csak né- 27-én született az amerikai hangokat” csalt ki hangszeré- Dylan híres szerzeménye a hány nappal élte túl. A túl- Seattle városban néger-indián bői. 1966-ban Chas Chandler Woodo Chile. Egyesztendei zott kábítószer-fogyasztás vég- fólvérként. Már tizennégy éves az Animals együttes basszgitá- hallgatás után fellépett a zett vele, szeptember 18-ón korában megismerkedik a gi- rosa beajánlja az ottani le- woodstocki fesztiválon, hol a Londonban meghalt. Egy kor­tárral, Eddie Cochertől ellesi a meztársasógnak. Még ebben az jazzgitórosokat túlszárnyaló szak ideálja lett „mau-mau” hangszer fortélyait. Szólókarri- évben megalakítja Jimy Hend- technikájával a legnagyobb hajviseltével. Eric Clapton hó- erje akkor kezdődött el, ami- rix Experience nevű együtte- sikert aratta. 1969-ben űj dolata jeléül Jimy-frizurát csi- kor 1966-ban Londonban, az sét, Mitch Michel dobossal és együttest alapít Buddy Miles náltatott. A lemezipar óriási egyik klubban gitáron kísérte Noel Redding basszgitárossal. dobossal, és Billy Cox bassz- mennyiségben dobta piacra minden eddigitől eltérő furcsa Bemutatkozásuk óriási sikert gitárossal, a Band of Gypsies-t. posztumusz felvételeit. Jimy énekét. Éveken ót tagja volt arat s e korszak alatt szü- A montereyi fesztiválon való- Hendrix az énekes, a gitáros mint gitáros Little Richard, Tke letnek olyan világslágerek, ságos szerelmi játékot folyta- önmagában egyesíti azt az and Tina Turner, majd az Isley mint a Hey Joe, Bíbor nyúl, tott gitárjával, ölelgette, simo- időszakot, amelyet a rock­fivéreket kísérő együttesben, a Szél a nevedet súgja Mary, gáttá, majd benzinnel leöntöt- muzsika aranykorszakának ne- Később megalakítja Blue Fia- 1967 márciusában jelenik meg te és felgyújtotta. Itt mutatta vezünk. Hatása a mai rock­mes (Kék lángok) nevű együt- első nagylemeze, az Are jou b először különleges tudását, zenére szinte felmérhetetlen, teset. Nevehez fűződik a Experienced, mely hetekig .......................° „wah-wah”-pedál és az elekt- listavezető. Az 1968-as lemeze a szájjal való gitarozast. 1970- Ilyen tudásu zenész azóta e romos gitár kiegészítője, *a az Electric Lady Land is ben újjászervezte Experience műfajban sem született. MAI NÉZETEK Apu, ha estig nem jövök haza, akkor nászúton vagyok a Lacival. Látod, cn már egy éve nem mclózok sehol. (Csuz Gábor rajzai) Ballada a reménytelen szerelemről Minap a salgótarjáni Kővár presszó egyik asztalánál sö­rösüvegek társaságában pil­lantottam meg antialkoholis­tának ismert barátomat, G. Tamás műszerészt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy bizo­nyára valami súlyos lelki megrázkódtatáson eshetett át, ami miatt italozásra adta fe­jét. Emberbaráti kötelessé­gemnek éreztem, hogy segít­ségére legyek nehéz percei­ben, ezért gyorsan felhajtot­tam maradék sörét, és a le­hető legtapintatosabban ér­deklődni kezdtem bánata fe­lől. G. Tamás mélyen szemembe nézett, és elcsukló hangon újabb söröket rendelt, majd halkan, csaknem szótagolva súgta fülembe; — Reményte­lenül szerelmes vagyok! — Ez bizony kellemetlen — állapítottam meg bölcsen. — És ki az a nőszemély, aki nem hajlandó viszonozni szerelme­det? — kérdeztem felhábo­rodva, mert mindig felhábo- rodok, ha értetlenséggel ta­lálkozom. — Szerelmem egy gimna­zista lány, T. Ibolya ... — Micsoda szerencse! T. Ibolyát jól ismerem, talán se­gítségedre lehetek az ügyben. Ibolykát úgyszintén rossz bőrben találtam. Barátnői árulták el, hogy félévkor ki­lenc tárgyból húzták el, mert Ibolyka már egy fél éve re­ménytelenül szerelmes. — Ibolyka! — álltam a re­ménytelen szerelmes gimna­zista lány elé. — Jó hírem van a számodra. Szerelmed viszonzásra talált. Ibolynak felragyogott az arca. — Ezt komolyan mondod? — kér­dezte boldogságtól remegő hangon. — Igen — feleltem megha­tottam — G. Tamás szeret té­ged. — Tudom — legyintett Iboly, és szája • ismét elkám- plcsorodott. — Csakhogy en­gem G. Tamás nem érdekel. Tudd meg, én P. Jenőt, a bár­zongoristát szeretem! Este a bárban néhány po­hár sörtől újult erőre kaptam. Nem tudom elviselni a bol­dogtalan embereket magam körül. Gondoltam, ha törik, ha szakad, végére járok a do­lognak! Legnagyobb meglepetésem­re a zenekarból hiányzott a zongorista. A gitáros közölte, hogy P. Jenőt kitették az együttesből, mert amióta sze­relmes, állandóan melléüt a zongorán. Jelenleg törökmé­zet árul a tarjám vásárcsar­nokban. Mikor P. Jenőt felkerestem, már sokkal óvatosabb voltam. Először is vettem tőle másfél., kiló törökmézet, majd szo­kott tapintatosságommal meg­kérdeztem, mond-e neki az a név Valamit, hogy Ibolya? P. Jenő minden ízében re­megni kezdett. — Csak nem azt akarod mondani... — De igen 1 Pontosan azt — húztam ki magam —, T. Ibolya szerelmes beléd! — Talán Z. Ibolya, ugye Z. Ibolyát akartál monda­ni ... — kérdezte, és fenyege­tően rámemelte a törökmézes dobozt. — Hát persze, hogy Z. Ibo­lyát akartam mondani — da­dogtam —, csak tudod, ezt a két , nevet mindig összekeve­rem. — Hurrá! — üvöltötte P. Jenő, az ex bárzongorista. —- Tudtam, hogy enyém lesz Z. Ibolya, a közértek szépe! Mi mást tehettem volna, gyorsan taxiba vágtam ma­gam és elindultam megkeres­ni Z. Ibolyát, a közértek szé- , pét. A tarifa már egyheti fi­zetésemet is meghaladta, mi­kor végre egy kis boltban rá­akadtam Z. Ibolyára. Sebtében vázoltam neki meggondolatlan tettem. Ter­mészetesen Z. Ibolya sem P. Jenő bárzongoristát szerette, mindazonáltal nagyon megér­tőnek bizonyult, s megígérte néhány hétig úgy tesz, mint­ha ... Cserébe csupán egyet­len apróságra kért. Járjak közben az érdekébe annál a fiatalembernél, akiért évek óta forró szerelem emészti viszonzatlanul. Beletörődve sorsomba, meg- adóan mondtam igent Z. Ibo­lyának. — S, ki légyen az, akiért hasztalan epekedik a ' közértek szépe? Z. Iboly szemérmesen lesü­tötte szemét, és könnybelá- badt szemmel suttogta; —Az én nagy szerelmem, G. Ta­más műszerész.,. — pintér — NÖGRAD - 1979. január 20., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents