Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

Egyfiatal népművelő vallomása Ä teremben vagy tízen sak- ni, az összejöveteleket tar- összegyűjtse és megmentse koznak, többen újságot olvas- talommal megtölteni. Az el- különböző hagyományokat, nak, míg mások beszélgetnek, képzeléseink között szerepel szokásokat, népviseletet, hogy A művelődési ház igazgatóját az udvar rendbetétele, ahol keresem. Szavaimra egy fiatal- jó idő esetén szabadtéri fog- előzően lalkozásokat tudunk tartani. Lucßnyh<yfäsziban Jártunk ember lép elém, aki többedmagával k ól ásü vegeket egy kicsit jobban megismerjük a község múltját. A szobrász­szakkört Bobály Attila rajz- A művelődési ház igazgató- tanár vezeti. Elképzeléseink a KISZ-szervezettel. Az ifjú­sági szervek vezetői (Brunda rendezgetett. — Én vagyok, ja jó kapcsolatot alakított ki között szerepel egy irodalmi színpadi csoport megalakítása és a fotószakkör életrehívása. — A fenntartóknak, a ter­melőszövetkezetnek és a — Melyek azok az elképze- SZERSZÖV-nek milyen igé­nyei vannak a művelődési tessék parancsolni — és ba­rátságosan irodájába invitál. Míg beérünk a helyiségbe, József, Oláh József) segítik gyorsan elmeséli, hogy mindennapi munkáját, nagy napra készülnek, most lesz az újjávarázsolt ifjúsági lések, tervek, amelyeket klub premierje. A I 'dányhalászi közős köz ségi Tanács kezdeményezésé- dányhalászi ember, szeretne a 15 ezer forinttal segíti mun­ugy ház házzal szemben? lu­— A tsz 30, a SZERSZÖV re az elmúlt év szeptemberé- faluban megvalósítani? tői a művelődési ház a tér- — Ludányhalásziban ed melőszövetkezet, a SZERSZÖV dig is volt kulturális élet, de letették az asztalra, és a tanács közös fenntartó- zömével két-három savai működik. A megnöveke- a rárósi kulturális kánkat. Természetesen a pénz mellé az igényüket is Kérték, hónapra, hogy a brigádoknak biztosít­napokra sunk művelődési lehetőse­det anyagi támogatás lehetővé való felkészülésre korlátozó- get. Mi a TIT-elóadások, fó­tette, hogy függetlenített igaz- dóit. Nos, ezt a munkát sze- rumok, vetélkedők szervezésé­gató kerüljön a művelődési retném egész évben folya ház élére. A tanács a fiatal, matossá tenni és a lehetősé- színházlátogatási igényeket energikus Puszta Bélára bíz- gekhez, igényekhez mérten közvetlenül nem tudjuk kielé- ta a falu közművelődésének az szélesíteni. Szeretném, ha művelődési ház vagyok, vékenységével meg- az emberek látókörének bő- szervezünk Isme- vítéséhez. Mint a művelődési Egyébként irányítását. — Ludányhalászi ez bizonyos mértékig könnyíti a munkámat, rém az emberek erényeit, re gondoltunk. Sajnos, giteni, mert a Népszínház elő­különböző te- adásait nem tudjuk fogadni, hozzájárulna Szécsénybe, Salgótarjánba színházlátogatást, szeptembertől az hi- ház vezetőjének és mint hely- ORI-n keresztül két alka­báit, igényeit, tudom, hogy beli lakosnak ezek a vágya- lommal rendeztünk színház­milyen munkában kikre szá- im, elképzeléseim. — Milyen művészeti csopor­tok, szakkörök működnek a művelődési házban? — Van egy felnőtt- és egy vészeti me" tartott A próbáit si­míthatok. A fiatal igazgató első tény­kedése az volt, hogy rendbe hozta az ifjúsági klubot. A fia­talok új „ruhába” öltöztették ifjúsági tánccsoportunk, a helyiséget. Berendezések Ivet Makra Erika vezet, vásárlásában a helyi tanács és citerazenekarunk a megyei KISZ-bizottság si­etett a segítségükre. ________ — Van klubhelyiségünk és rust, melynek szakmai vezeté- iskola és a művelődési ház elmondhatom, hogy van klu- sét énektanárra szeretnénk kapcsolatát tovább erősíteni, bunk, amelynek működését bizni. A népművésziti szak­ten- körünk célja, hogy felkutassa, pótló előadást. — A művelődési ház jó kapcsolatot alakított ki az iskolával. Szakkörök, mű­csoportok, a házban úttörő-foglalkozások, mind ebről tanúsítódnak. A nevelők egyre többet nyitják szeretném folyamatossá került folyamatossá tenni. ram az ajtót, hogy közösen Most szervezzük a felnőttkó- keressük, miként lehetne az Sz. F. Iskola és hivatás Nem számított jó pedagógusnak, legalábbis hivatalosan nem. Érettségi után sokszor beszélt róla kesernyésen, hogy szinte napról napra meg kell vívnia a maga kis harcait kol­légáival, főnökeivel, mert egy-egy érdekesebb téma kedvéért el-eltér a tantervtől, a papírra lefektetettnél fontosabbnak tartja az oklatottak mélységét. Elcsodálkoztunk. Mi úgy hit­tük tanulóként, s később egyaránt, nem lelhető föl nála jobb pedagógus. Megvolt benne a képesség, hogy kapcsolatot teremtsen velünk, osztályfőnökként is, szaktanárként is. Szerettük őt és hallgattunk rá. Hittünk neki. Ö pedig emlékezetem sze­rint egyszer sem élt vissza a bizalmunkkal. Következetes volt. Főként a megbízatások teljesítésénél. Az óra alatti ren­detlenkedéseknél, a szünetbeli csínytevéseknél sokkalta szi­gorúbban Ítélte meg, ha valamelyikünk elmulasztotta elvé­gezni határidőre a ráosztott vagy önként vállalt feladatot. Esztendőnként visszatérően, tavasszal felkereste a salgó­tarjáni üzemeket, s munkát szerzett nekünk nyárra. Nem azért, mintha rászorultunk volna, inkább — ezt persze csak utólag tudom —, hogy tudjuk mit takarnak az egyes szakmák elnevezései: mit csinál az esztergályos, a marós, az elektro­nikus műszerész. Aki egyetemre készült annak szorgalmas, aprólékos munkát igényló feladatokat adott a nyári szünetre, s ősszel szigorúan számon kérte mit végzett a vakációban. Mint ahogy az üzemben dolgozottakkal is megbeszélte mit tapasztaltak. Hallgatta a véleményeket, s közben ezernyi „miért ?”-et szúrt közbe. Azt akarta, hogy minél többet tud­junk az egyes foglalkozásokról, hivatásokról, mielőtt eldönte- nénk, milyen pályára megyünk. És furcsa mód az osztályba jártak többsége megmaradt annál a szakmánál, amelyet a maturálás előtt kiválasztott. A munkára neveléshez nem kellenek különleges peda- góguserények. Csupán azok, amelyek úgyis megköveteltek (vagy áhítottak) a tanároktól, tanítóktól. Az oldottság, a kö­vetkezetesség és a tudatosság. Az, hogy a katedrán álló kap­csolatot teremtsen a gyerekekkel, olyan viszonyt, amelyben értelemszerűen súlya van annak, amit mond, tanácsol. A pályaválasztásról, a munkára nevelésről szólva kü­lönösen. jelentős dolog ez. Fontos, mert az adott időben és helyen csak a pedagógusnak vannak tapasztalatai a felnőt­tek, a munka világáról. A gyerekek? Nos, ők csalt hallanak egyet s mást róla, mi vár rájuk felnőttnek minősítve. Me­sélnek a szülők, a rokonok, az ismerősök. Panaszkodnak, szitkozódnak, minősítik a főnöküket, értékelik a kollégákat És a felnövekvő úgy gondolkozik, hogy a „nagyok” a hiva­tásukról beszélnek ilyenkor, a munkájukat becsmérlik. Gyor­san elhatározza tehát, nem követi a mesélőket hivatásuk­ban, nem követheti, mert lám, mennyi bosszúsággal jár a nevezett szakma. Nem ismeri, mert nem ismerheti föl, hogy a felnőttek nem a munkájukról, hanem munkájuk körülményeiről me­sélnek ilyenkor. A munka, a mindennapi ténykedés az más. Az csak a helyszínen ismerhető meg igazán. Az üzemekben, a gyárakban, a különböző hivatalokban. Látva és hallva, ml is történik ott, mi a dolguk az ottaniaknak. Az iskolapadból nehéz a választás. Egy gyakorlati do­logról elméleti tudás alapján dönteni, tulajdonképpen lehe­tetlen. Ezért becsülhető nagyra az a pedagógus, aki arra törekszik, hogy neveltjei megismerkedjenek a választható pá­lyákkal, akár az említett módon, nyaranként munkát vállal­va, akár más ötlet révén. És ezért értékelhető sokra a tanár, a tanító, ha a munkahelyen megkövetelt, megkövetelendő fegyelmet, pontosságot, megbízhatóságot mérceként állítja a gyerekek elé. Hogy megszokják, s mérték legyen nekik is. Mert a munkára nevelés, mint pedagógiai cél, nem je­lenthet mást szoktatásnál. Annál, hogy a diáknak természe­tes legyen a kötelezettségek vállalása, ha elhagyja az isko­lapadot. És nem utolsósorban, hogy tudja mit és miért akar csinálni kinőve az iskoláskorból. m. p. 4 NÓGRÁD — 1979. január 18., csütörtök Mai tévé ajánlatunk 18.35: GRÜZ EST. A televízió időről időre egész estét betöltő, színes összetett mű­sorral lep meg bennünket. Cél­ja az, hogy valamelyik baráti or­szág életéről, tájairól, kultúrájá­ról, népéről és sok másról némi ízelítőt adjon a nézőknek. Így kerül sor a mai estére is, amely ezúttal Grúziát hozza elénk, szem­hez és szívhez közel. Mi mindent kaphatunk ebben a néhány órás összeállításban? Többek között megismerkedhetünk a grúz táj fenséges, káprázatos szépségeivel. Egy sétaút révén a Kaukázus he­gyei közé kirándulhatunk, majd pedig az Elbrusz vidékén csatan­golhatunk. Az est több kisfllmmel örvendezteti meg a nézőket. így Dzsvarit, valamint a Dal a Szvons- tiáról című rövidfilmek a legérde­kesebb részei lesznek a grúz ösz- szeállításnak. Az est fénypontja a Focizzon, aki tud című játék­film, amely a grúz emberek hu­moráról, és lelkialkatáról Is ké­pet nyújt. Filmjegyzef Férfiak póráz nélkül Mostanában egyre sűrűb­ben megesik, hogy a hivatá­sos vagy rendszeresen tevé­kenykedő filmkritikusok vé­leménye homlokegyenest el­tér egymástól. A nézők ugyancsak dörzsölhetik a sze­müket, hiszen az egyik lap­ban egekig magasztalt film­ről, a másik újságban esetleg az áll, hogy nem tartozik a művészet kategóriájába. Leg­utóbb a Huszadik század cí­mű Bertolucci-freskó ürügyén említést tettünk a Jelenség­ről, s most itt az újabb lec­ke: Monicelli Férfiak póráz nélkül című munkájáról többféle értelmezés is nap­világot látott. (Hallatlanul változatos skálán. A szélső­ségek: „remekmű”, illetve „kudarc”.) Nincs rosszabb az „igaz­ságosztó” bírálónál: ezúttal sem arra vállalkozom, hogy a tévedéseket és túlzásokat helyreigazítsam (nem vagyok rá hivatott). E sorok írója sa­ját bíráló megjegyzéseit so­rolja fel e hasábokon, előtte azonban — arra való tekin­tettel, hogy a fentebb emlí­tett példák szaporodnak — a kritikai Bábelről kíván em­lítést tenni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni: a megközelítések „szóródása” jó is, rossz is. Jó, mert a véleményszabadság demokratikus jogának érvé­nyesítését bizonyltja. S ugyanakkor rossz, mert elté­rő művészeti-esztétikai (oly­kor ideológiai) elvekről árul­kodik. Mit tegyen szegény védtelen olvasó ilyen esetek­ben? „Szűrje meg” a mon­datokat és válassza ki a ma­ga kritikusát? Baj lenne, ha a recenziók azonos hangnem­ben íródnának. Az azonban nem lenne baj, ha a filmmű­vészet — és a filmkritika — iránt érdeklődők olyan ka­lauzt keresnének, akinek megbíznak az ízlésében és ítéletében. Ebben az esetben talán az sem zavarná őket, ha másutt más következteté­sekkel találkoznának. A problémát az jelenti — de ez már egy másik írás másik témája lehetne —, hogy viszonylag kevés az efféle kalauz. Neveket éppen ezért nem is említek. Azazhogy egyet igen: a B. Nagy László­ét. Fájdalom, ő már nincs közöttünk. Nem volt csalha­tatlan (és tévedhetetlen), de a „napi szempontok” nem ér­dekelték. Nekem tetszik — írta egy filmről, melyet min­denütt „levágtak”. És ez a cikk alaposabb, értőbb, ob- jektívebb volt, mint a kímé­letben kórus elégtelenektől hemzsegő bizonyítványa. A Férfiak póráz nélkül cí­mű olasz filmről szólva bő­ségesen lehet „pro” és „kont­ra” szempontokat egyaránt érvényesíteni. Hogy az ellent­mondást érzékeltessem, le­írok néhány lehetséges válto­zatot. Az alkotás a polgári morál ellen lázad, tehát szem­lélete haladó. A vígjátékban olykor túlságosan vaskosak — helyenként ízléstelenek — a tréfák. Ilyenformán a film rendezője túllőtt a célon. Mo- nicelli Pietro Germi „végren­delete” szellemében készítet­te a művet, mert az ötlet a Válás olasz módra, az Elcsá­bítva és elhagyatva rendező­jétől származik. Ergo: a Fér­fiak póráz nélkül úgyszólván történeti rangú munka. Vi­tatható viszont a nézőpont: ezek az infantilis ötvenéve­sek nem követik Karinthy előírását, aki humorban nem ismerte a tréfát. Perozzi, Me- landri és a többiek komoly­talanul komolytalankodnak, ezért a film rossz. Nem folytatom, mert ezzel a logikával a teljes tudatha­sadásig lehetne eljutni. Ar­ról nem Is beszélve, hogy ki­bújhatnék a felelősség alól, komformista módon igazat adva mindenkinek (vagy el­lenkezőleg — bebizonyítva az ítészek rosszindulatát és el­fogultságát). Dehát végtére is milyen film a Férfiak póráz nélkül? Az alapötlet kitűnő. Min­denki őrzi magában a fiatal­kor mámorító szabadságának élményét. Nincs abban sem­mi meglepő, hogy a kapuzá­rás előtt álló — és ezt a két­ségkívül nyomasztó lelkiálla­potot maguktól elhessegető — férfiak szeretnek úgy isten- igazából „kikapcsolódni”. Ahogy ők mondják: cigányol- nl. Játékszabályaik azonban tisztességtelenek. Fütyülnek az emberi méltóságra. Ezért alázzák meg a nyomorult Righit, a nyugdíjas balekot, ezért pofozzák végig a vonat­ablakból kihajló utasokat a pályaudvaron. Monicelli, aki egész sor emlékezetes filmet készített (közte a megrázó Hűtlen asz- szonyokat, a szellemes Rend­őrök és tolvajokat, a poli­tikus Elvtársakat, a könnyed Tündért nőket), ezúttal be­sétált az antihumánum csap­dájába. Ügy emelte meg a kalapot barátai előtt (a film alcíme: Amid Miéi, vagyis Barátaim), hogy közben ne­vetségessé és szánalmassá degradált mindenkit, aki a felelőtlen tréfacsinálók útjá­ba került. Megismétlem a kérdést: milyen film tehát a Férfiak póráz nélkül? Ha a kiindulási helyzetet nézem: érdekes! Ha a meg­valósítást: érdektelen! A Fér­fiak póráz nélkül — tehetsé­gesen rossz film. Más sza­vakkal: lehangolóan jó alko­tás. Ezzel csak azt akartam ér­zékeltetni : ezúttal érthető a vélemények polarizációja. Mindemellett tény, hogy a nagyszerű színészek (Philippe Noiret, Ugo Tognazzi, Ber­nard Blier stb.) főszereplésé­vel készített film világosab­ban elhatárolhatná a jót a rossztól, az elfogadhatót az elfogadhatatlantól. A Férfiak póráz nélkül azzal marad adós, ami a legjobb olasz fil­mek sajátja: a kritikai hang­vétellel. A szakmai tudás di­cséretes, de — nem minden. Ez a film legfigyelemremél­tóbb tanulsága. Veres József Csehszlovák grafika A Csehszlovák Tájékoztatási és Kulturális Központ kiállító­termében január 11-én nyitották meg Cyril Bouda nemzeti művész, Klement Gottwald-dí.jas festő-grafikus művész öt­ven darabból álló grafikai kiállítását Képünk a tárlaton készült. másik partján vadászok cá- Megyek Miedzyzdrojéba. Meg- pákra. Volt egy kis tőkém és ismerkedtem ott egy csodála­csalhatatlan módszerem a tos kislánnyal. A képzőművé­MISTER ÜZLETEI yj ECK= Fordította: Bába Mihály 17. Stradivárius vételének törté­nete Tomlinson úr édes titka sokszorosításra. így aztán egy szeti főiskola hallgatója. Ha napon leszálltam New York- akarod, mehetünk együtt, ban a la Guardia repülőte- _ Köszönöm a meghívást. ren- És ki csinálja meg helyettem — De miért változtattad a bírósági tárgyalásról a be­meg a nevedet? számolót és ki adja le tele­fonon Varsóba, a szerkesztő­— Egyáltalán nem változ- ségbe? Talán holnapután si­tattam meg, csak fonetikusan kerül korábban elszabadul- leírtam angolul és ír hang- nom. De most már valóban a súlyt adtam neki. Ne felejtsd legfőbb ideje, hogy eltegyük el, hogy azokban a nem na- magunkat holnapra . . . Mivel még korán volt, és az idő nagyszerű, elhatároz­tam, hogy meglátogatom Mi­edzyzdrojéba utazó baráto­mat. Könnyen megtaláltam a kocsiját, aztán őt magát is. gyón Egyesült Államokban a származásnak óriási szerepe van és sajnos, a szláv szár­mazást a legrosszabbnak te­kintik. Ugyanúgy, mint az olaszt. Ellenben az ír nevű maradt. Biztosíthatlak, nogy en}igránsok a legrégebbi, leg- Kislányismerőse valóban csi­nem élményeit. Igaz, mindennapi kezdetben Mister Henry MacAreck egy a mai napig senkinek nem a^^okra»lku^bb„ réte? Ame~ pillanatra abbahagyta elbeszé- dicsekedett el vele, hogy ho- r^,, ?n; - . ’’V130, I,-agy. , az lését és megitta utolsó korty gyan akarta rászedni a sze- ”, Detuvei Kezaodo névjegy délutánt. Este a barátommal hideg kávéját. A milliomos gény munkást, amire alapo- I”incler i „iV ríí a? USA- visszatértünk Szczecinbe. Az- mozdulatát leső pincér rögtön san ráfizetett. Négyezer fontot Pan\ A, legelőkelőbb tarsasag- vacsora után megkértem odaugrott egy üveg konyak- kerestem és azonnal elutaz- , ls beIe^e,s,t,,,1 , , hajdani osztálytársamat, hogy kai, megtöltötte a poharakat tam az Egyesült Államokba. , aarl feltétlenül be kel- folytassa és újabb kávéadagot javasolt. . latt futnom abba a korbe- A _ Köszönöm _ mondtam — Minek? Hiszen nem je- pénz egymagában nem sokat nem vojt hajlandó másról,- azt hiszem mára eléc lentettek fel, nem fenyegetett er. Miért ne lehettem volna csak a képzőművészeti főis­’ ’ * , börtön. MacAreck a szegény Makarek kola szépséges növendékéről A barátom apró kortyokban helyett. Gondolod, hogy Len- beszélgetni de később ami­itta az aranyló színű italt és — Nem ettől féltem, de gyelországban, a homlokegye- kor én is kifeieztem elraaad- szüntelenül ismételgette: nem láttam értelmét, hogy nest más rendszerben, ez a — Micsoda ország! Milyen várjak, hogy az öreg uzsorás a pincér ugrálna úgy körülöttem, nagyszerű ország az, amelyik nyomomra bukkanjon és zsu- ha nem mister MacAreck, ha­ilyen italt gyárt. gorlsága ellenére áldozzon né- nem csak a Nyugatról haza- ín___i,k„ , . — A rendőrség nem kapott hány száz fontot, hogy a más- települt Henryk Makarek Allamokba fonta e'? _ világra küldjön... Különben lennék? Légy nyugodt, bizto- dollár — A rendőrség? Senki nem meguntam Angliát. Elhatároz- san nem. No, de gyerünk, tett feljelentést ellenem. A tam, hogy az Atlanti-óceán Pihenni is kell egy keveset. tatásomat, élete történetének színes fonalába kapaszkodott: — Amikor megérkeztem az tovább —, több mint tízezer volt a zsebemben. (FolytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents