Nógrád. 1979. január (35. évfolyam. 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

Játékvezetés Négyszemközt Leo Hornnal ••• Leo Horn, az egykori vi­lághírű holland FIFA-játékve- zető neve nem ismeretlen a magyar focirajongók körében. Ő bíráskodott az 1953. no­vember 25-én Wembley-sta- dionban 100 ezer néző előtt lejátszott „évszázad mérkőzé­sén", melyen az egykori „aranycsapat” 6—3-as világ­raszóló győzelmet aratott az otthonában 90 év óta veretlen Anglia válogatottja ellen. Az 1962-es chilei VB-n ugyan­csak ő vezette az Anglia elle­ni (2—1) találkozót, majd a Népstadionban rendezett Fe­rencváros—Vasas (2—2) rang­adót. • Leo Horn mindhárom mér­kőzésen remekelt. Érthető, hogy közönségünk szívesen emlékszik vissza a magyar labdarúgás egykori, szép nap­ijaira és természetesen a ki­tűnő holland FIFA-játékveze- tőre. . Nyári hollandiai utam so­rán elhatároztam, hogy felke­resem, bár tartottam attól, hogy az erősen elfoglalt üz­letember, a nyár kellős kö­zepén távol lesz a tulipánok országától. Szerencsém volt! A taxisnak csak annyit mondtam: — Jodenbestraat 47! — Oh. Mr. Horn? — Igén! — feleltem, amiből ki­derült, hogy a cím alatt egy magyar turista csakis a, ha­zájában még mindig rendkí­vül népszerű Leo Hornt ke­resheti. Óriási árkádos üzlethéz. Cégtáblán a felirat: Leo Horn textilnagykereskedő. Az üzlet bejárata előtt áll a robusztus termetű, kisportolt, alig né­hány „ezüsttel” hajában, el­maradhatatlan szivarját rágva Leo Horn. Szívélyesen foga­dott. Névről már ismert, hi­szen mind a „Síppal a világ körül”, mind az „Ezerarcú futball” c. könyveimben meg­örökítettem sikeres pályafu­tásának emlékeit. A sportmú­zeumnak is beillő irodájába invitált, amelynek falai és vitrinjei roskadásig tele meg­annyi általa vezetett sok, nagy futballcsata trófeáival. — Mi van az egykori arany­csapatukkal? — teszi fel az első kérdést. * — Rég volt, szép volt! — válaszoltam. Még lélegzethez sem jutok és itt az újabb rázós kérdés: — És mi van a magyar futballal ? — Mr. Horn! Szakvezetőink keresik, kutatják a mélypont­ról való kivezető utat — fe­leltem diplomatikusan. Ritmusváltás. — Milyen kapcsolata van önnek a játékvezetéssel? — kérdeztem. Sporthírek ötödször is győzött, a szó­fiai Szerdika nemzetközi ké­zilabdatornán a magyar vá­logatott. A hat csapatot fel­vonultató torna utolsó napján Magyarország a vendéglátó Bulgária A válogatottja ellen lépett pályára, s könnyedén, megerőltetés nélkül 15—14 (7—7) arányban bizonyult jobbnak ellenfelénél. oOo Furcsa módon zárult a Rio de Janeirótól 30 km-re fek­vő Nova Iguacuban egy ala­csonyabb osztályú brazil lab­darúgó-mérkőzés, amelyet a Morro Agudo, illetve a Cru- zeirinho játszott. Utóbbi, a vendégcsapat a befejezés előtt 15 perccel 2r-0-ra vezetett, amikor ... a hazaiak egyik hátvédje pisztolyt rántott, s egy vendégcsatárt lábon lőtt! Másodpercek leforgása alatt valóságos csata tört ki a né­zőtéren a két szurkolótábor között, s ennek a „mérkőzés­nek” __ lett áldozata három helybéli. A rendőrség nagy nehezen teremtett rendet, húsz szurkolót letartóztatott. Szemtanúk elmondták, hogy a két csapat játékosai közül többen félelmükben a közeli bozótokba menekültek, s állí­tólag még mindig nem kerül­tek elő... És még egy ada­lék: Nova Iguacut úgy tart­ják számon, mint a legtöbb erőszakos halálesettel „ren­delkező” brazil települést... oOo Varsóban a hetedik forduló­val folytatódott a sakkvilág­bajnoki zónaverseny, az öt magyar versenyző közül négy döntetlen eredménnyel zárta mérkőzését, Portisch találko­zója a lengyel Skrobek ellen függőben maradt, a magyar versenyző valamivel rosszab­bul áll. Eredmények: 1. csoport: Shnapik (lengyel)—Ribli 0,5—0,5. Jansa (csehszlovák)—Radu- lov (bolgár) 0—1. Prandstetter (csehszlovák)— Lengyel 0,5—0,5. Függők: Portisch F.—Skrobek (len­gyel). Inkev (bolgár)—Gheorghiu (román). A csoport állása: Prandstetter, Ribli 5,5, Ra- dulov, Shnapik 4—4, Gheor­ghiu 3,5 (1), Lengyel 3,5, Por­tisch, Inkev, 2,5—2,5 (1—1), Skrobek 1,5 (1), Jansa 1,5. 2. csoport: Adorján—Ermenkov (bol­gár) 0,5—0,5. Ginda (román)—Shmidt (lengyel) 1—0. Gitescu (román)—Sikora (csehszlovák) 1—0. Sax—Popov (bolgár) 0,5—0,5. Függő: Kuligowski (lengyel)—Smej- kal (csehszlovák). A csoport állása: Sax, Ermenkov 4,5—4,5, Smejkal 4 (1), Adorján, Gin­da 4—4, Popov, Shmidt és Gitescu 3—3, Kulogowskl 2 (1), Sikora 2. Természetjárás — sorokban — Semmi! — válaszolta határozottan. Majd hozzátet­te: — a labdarúgással annál több. Minden világbajnoksá­gon, olimpián, jelentősebb nemzetközi mérkőzésen jelen vagyok és a látottakról fel­jegyzéseket készítek. — Miért? — Az egyik tekintélyes amszterdami napilap sport­kommentátora vagyok, amely­ben hétről hétre megjelennek a játékokról, játékosokról és természetesen a játékvezető működését elemző írásaim, glosszáim. Mindezen felül két sikeres könyvet is írtam: a „Leo Horn fiúit!’” (Leo Horn sípol!) c. könyvemben pálya­futásom emlékeit, míg a „Leo Horn en hét WK ’74” c. 100 000 példányban megjelent, rövid időn belül teljesen el­fogyott könyvemben az NSZK-beli VB eseményeiről számoltam be. Íróasztalának telefonjai sokszor csengenek. Üzletfelei keresik. Igyekszem rövidebb- re fogni beszélgetésünket. — Kit tart jelenleg Európa legjobb FIFA-játékvezetőjé- nek? — A magyar Palotai Ká­rolyt, aki a holland klub- és válogatott csapatok számos mérkőzését vezette. Akár nyertünk, akár vesztettünk, működését mind a szakveze­tők, mind a sajtó elismerés­sel méltatták. Büszkék lehet­nek rá! — Mikor üdvözölhetjük legközelebb Magyarországon? — Ha üzleti ügyeim és sportbeli elfoglaltságaim le­hetővé teszik, akkor rövide­sen turistaként ellátogatok az önök szép országába egy kis nyúlvadászatra. Természete­sen ez alkalommal szívesen keresem fel kedves jóbará­taimat: Barcs Sándort, Sebes Gusztávot és a magyar „aranycsapat” egykori játéko­sait, hogy felelevenítsük a ré­gi, kellemes emlékeinket. Megköszönöm a beszélge­tést. Elbúcsúzom Leo Horn­tól, akinek neve — ritka eset a labdarúgó-játékvezetés tör­ténetében — „legendaként” összeforrott a magyar labda­rúgással. Somos István Labdarúgó MNB Kupa Kiütéses” m1 vere§e<r Ósdi Koháa* — SlC 8-4 (1—2) Ózd, 100 néző, v: Mezei. STC: Kun — Cséki, Kovács F., Kegye (B. Kovács a szü­netben), Kovács J. — Kiss, Kajdi, Répás — Szoó, Bíró (Básti a szünetben), Tóth. Ózd: Fekete — Fehér, Fükő II., Murányi, Túrái (Kiss az 52. percben) — Pribék, Bács­kái II., Stanev — Gulyás, Bácskái I., Tóth (Csuhány az 52. percben). Csúszós, havas pályán a 2. percben megszerezte a veze­tést az Ózd, Gulyás közelről helyezett a hálóba. 1—0. Ez­után az STC birtokolta töb­bet a labdát és a 17. percben Bíró 10 méteres emelése ke­rült az ózdi kapu jobb sar­kába. 1—1. A 25. percben Bí­ró játszotta át védőjét, lövése a felső lécről kipattant Kaj­di éjé, átadását Bíró lőtte a kapuba. 1—2. Szünet után a 47. percben az ózdi Tóth ziccerhelyzetben hibázott, majd három perc múlva Stanev emelését Ko­vács J. kézzel ütötte el a be­futó Bácskái I. elől. 11-es. Bácskái II. a 11-est értékesí­tette. 2—2. Az 55. percben Bácskái I. pergetését Csuhány lőtte be, a berobbanó Gulyás helyezett a hálóba. 3—2. Kez­dés után Kajdi 18 méterről emelt a bal felső sarokba. 3—3. Az 58. percben Bácskái II. lövése a jobb kapufáról visszapattant, a labda Kunról perdült a hálóba. 4—3. A 66. percben Bácskái I. 8 méter­ről lőtt nagy gólt. 5—3. A 75. percben Stanev bal oldali be­adását Bácskái I. fejelte a kapuba. 6—3. A 83. percben Pribék élesszögből szerezte meg az Ózd 7. gólját. A 87. percben Szoó szépített. 7—4. két perccel a befejezés előtt Csuhány állította be a vég­eredményt. 8—4. A gyors hazai gól után az NB I-es csapat vette át a já­ték irányítását, és a félidőben vezetésre tett szert. Szünet után gólparádét rendezett a hazai csapat, nagyszerűen játszottak a csúszós, havas pá­lyán, és szinte kiütötték az NB I-es ellenfelüket. A Sal­gótarjánnak nem használt a csere. Jók: Az Ózdból Bács­kái I., Bácskái II., Pribék, Fükő II., a Salgótarjánból csak Répás játéka dicsérhető. Hanyiszkó István Változások Salgótarján 1979. évi kispályás labda rúgó-bajnokságában Salgótarján labdarúgó­szakszövetsége a közelmúlt­ban ülést tartott, melynek té­mája a városi kispályás lab­darúgó-bajnokság verseny- kiírásának módosítása volt. A módosító javaslatot, mely a városi sportfelügyelőséggel egyetértésben készült, a lab­darúgó-szakszövetség elfo­gadta. Az 1979. évi kispályás lab­darúgó-bajnokságban a ver­senykiírás a következőkkel módosul: A bajnokságban való részvétel feltétele neve­zési díj befizetése lesz. A ne­vezési díj összege azonos a játékvezetői díjjal, melynek kifizetése központilag, egy hé­ten egy alkalommal, a labda­rúgó-szövetségben történik. A játékvezetői díj az OTSH ha­tározatának megfelelően ez évben mérkőzésenként 35 fo­rint. Űjdonság még az is, hogy azok a csapatok, ame­lyek a bajnokságtól vissza­léptek, . vagy a VLSZ törölte őket, egy évig a bajnokság­ban nem szerepelhetnek. A versenyszabályokban vál­tozás, hogy bevezetésre kerül az ötperces kiállítás. Azt a csapatot, amely két bajnoki mérkőzésre nem áll ki, a szö­vetség törli a bajnokságból és a következő évben sem indul­hat. A kisorsolt mérkőzés he­lyét és időpontját csak úgy lehet megváltoztatni, ha a csapat hét nappal a mérkőzés előtt írásban kéri a VLSZ- től. Az írásos kérelmen az el­lenfél csapatvezetőjének alá­írásával kell igazolni bele­egyezését. Ellenkező esetben mindkét csapat számára a szövetség a mérkőzést vesz­tesnek tekinti és 0—3-al iga­zolja. A bajnokság lebonyolításá­nak módjáról még nem szü­letett döntés, mivel kétféle javaslat is van. Az egyik ja­vaslat szerint a városi kispá­lyás bajnokság területi elosz­tásban 3—4 csoportban, cso­portonként 12—14 csapattal kerülne lebonyolításra. A csoportok első-második helye­zettjei a holtidényben, a vá­rosi sportcsarnokban nyilvá­nosság előtt mérkőznének a város bajnoka címért. A má­sik javaslat szerint a bajnok­ság három osztályban 3x14 csapat részvételével zajlana, kieséses-feljutásos rendszer­ben, a korábbi gyakorlatnak megfelelően. A városi labdarúgó-szak­szövetség kéri az érdekelt csapatok vezetőit, hogy a vég­leges döntés előtt (1979. ja­nuár 31.) írásban tegyenek ja­vaslatot a bajnokság lebonyo­lításának módjára, illetve ír­ják meg véleményüket a két elképzeléssel kapcsolatban. A véleményeket és javaslatokat a várori labdarúgó-szövetség címére (Salgótarján, városi sportcsarnok, 3100) kérjük be­küldeni. Béres János Honvédelmi sport Ménkesi bányász a mátranováki lövcszlilub Hibára Pásztón a sportegyesület tu­ristái hozzákezdtek a turista­utak festéséhez. A két részre osztott csoport egyik fele a Cserhát, Mátraszőllős—Ga- rab—Felsőtold közötti piros sávot, a másik csoport a Mát- rakeresztes—Vízesések—Er­dészrét—Mátrakeresztes közöt­ti útvonal festéseit újítja fel. oOo Megjelent az Országos Ter­mészetbarát Mozgalom 1979. , évi eseménynaptára. A min­den igényt kielégítő progra­mok között találjuk a január 27-r28 között Salgóvár kör­nyékén megrendezésre kerülő, sítúrázók országos találkozó­jának III. fordulóját. oOo Mátrakeresztes környékén a Kövicses-patakot áthidaló hidat építettek a pásztói tu­risták. A 12 ezer forintos munkát a Pásztói nagyközsé­gi Tanács megbízásából társa­dalmi munkában végezték el. Z. J. A salgótarjáni járás MHSZ- klubjainak egyik legjobbja a mátranováki lövészklub, amely 1975-ben nagyrészt társadalmi munkával létesített öt lőálld- sos lőteret. Ennek helyén 1978-ban a helyi nagyüzem, a Ganz-MÁVAG gyáregységének segítségével százezer forint ér­tékű, tíz lőállásos fedett tüze­lőállású lőteret építetek. Azóta számos házi-, sőt járási lóverseny színhelye volt a mátranováki fiatalok lőtere. 1978-ban is ott rendezte meg a járási vezetőség a fegyveres erők napján a Karancs Kupa járási döntőjét. — Hetvenöt klubtagunk s tíz, tizenöt pártoló tagunk van — mondja László József lö­vészklubtitkár, aki • több mint két évtizede vesz részt az MHSZ tevékenységében, s több kitüntetés birtokosa. — Egy idősebb bizalmink kétha­vonta felkeres mindnyájunkat s viszi a tagsági bélyegeket. Tagjaink öt, pártoló tagjaink csak két forintot fizetnek ha­vonta. Százszázalékos a tag- díjfizetés. Lövészcsapatunk­nak nincs gondja, ha ver­senyre kell kiállnunk. Még a nők aránya is igen jó, hiszen a tíz közül mindig meg tud­nak jelenni a legjobbak a versenyeinken. Egy igen te­hetséges versenyzőt is tudtunk már ajánlani a salgótarjáni Zalka klubnak: Kollár Tün­de két éve az ötvözetgyár la­boratóriumában dolgozik, s onnan könnyebben eljárhat az edzésekre. Nálunk is több já­rási sőt megyei versenyt nyert, s Tarjánban jobban fej­lődhet. Ha télidőben nem is, ta­vasztól őszig puskadurrogástól hangos az águsztai lőtér kör­nyéke. Külön értesítés nélkül járnak a lövészek az edzések­re. A lövészklub két örökös díjat alapított. A Mátranováki Lövészkupa Vándorserleget egy évig őrizheti, aki három próbalövés után a legtöbb kör­egységet éri • el tíz, fekvő helyzetből leadott, értékelt ta­lálattal. A másik legkedvel­tebb versenyük a kiírásos ver­seny, amelyet sorsolt puskák­kal vívnak, öt forint a hely­színi nevezési díj s bárki részt vehet, aki Mátranovákon él, lakik. Legelőször Kollár Emil győzött 1976-ban, 89 köregy­séggel. A következő évben He­gedűs Sándor 86-tal is nyerni tudott. Tavaly László József állt nyerésre, de utolsó „ra­vaszhúzásra” a szélső körön kívülre „pöttyentett” egy pici feketéllő lyukat. Van, amikor csikóbőrös kulacs, van, amikor kristályváza a verseny fődíja. (Öt mégse érje vád, hogy há­ziversenyt rendez saját céljai­ra.) — Fegyvereink biztonságos tárolását a társszervvel, a munkásőrséggel együtt oldjuk meg. Jó a kapcsolatunk a KISZ-alapszervezettel, ők ad­ják tagságunk java részét de a község egyéb tömegszerveze­teivel is jól megférünk. A Má­jus 1. Művelődési Otthon biz­tosítja mindenkor a helyisé­get az oktatás céljaira, de azért az jelentené igazán a fejlődésünket, ha önálló klub- helyiségünk lehetne — fejezi ki a tagság óhaját a klubtit­kár. A lövészklub jó kapcsolatot tart az utánpótlás igazi „bázi­sával”, az általános iskolával. 1977-ben például 140 úttörő vett részt a fegyveres erők napján rendezett versenyen. Szívesen versenyeztek a peda­gógusok is, akik segítik a fia­talok honvédelmi nevelését. — Évenként egy-egy autó­buszos kirándulást rendez lö-. vészklubunk az ország más­más nevezetes tájára. Ezeken a kirándulásokon szövődnek kollektívánk összetartó szálai. Ezeket igényli tagságunk, s szívesen is teszünk eleget a kérésnek. A harmincnyolc éves klub­titkár 1957 óta MHSZ tag. Mint kiváló katona, tizedes­ként szerelt le és 1964-től végzi a lövészklubtitkári, fe­lelősségteljes munkát. Apja is bányász volt s ő is hű maradt a hagyományhoz. A ménkesi bányaüzem vájára. Az egyik szocialista brigád F6-os fejtő­rakodó gépén dolgozik. Munká­ját becsülettel végzi nap mint nap. S hogy László József eleget tesz a kötelességének, bizo­nyítják kitüntetései, hiszen 1972-ben az MHSZ Kiváló Munkáért Emlékérem bronz fokozatát, 1975-ben e kitünte­tés ezüst fokozatát kapta, 1974-ben pedig, mint jubiláló lövészklubtitkár, a Honvédelmi Emlékérem kitüntetés birto­kosává vált. 1978. április 4-én az MHSZ Kiváló Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta. Andó Miklós r NÓGRÁD - 1979. január 17., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents