Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

KÖK A KÖZÉLETBEN I. a ruhagyári miiÉásnők így látják A közelmúltban Salgótar­jánban, a Hazafias Népfront mellett működő nőbizottság közvélemény-kutatást rende­zett. Azt vizsgálva, miképpen kapcsolódnak be a nők a köz­életbe. A tanácskozáson, illetve az azt követő beszélgetésen részt vettek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkatár­sai is. A Salgótariáni Ruhagyár­ban munkásnőkkel beszélget­tünk a közéletiségről. Valamennyien végeznek tár­sadalmi munkát. Brigádvál­lal ások) párt-, szakszervezeti, KISZ- és egyéb feladatok egyformán, hozzátartoznak na­pi teendőnkhöz. Valamennyiü- ket érdekli a közélet, életko­ruk különböző, gondolkodás- módiukban azonban sok a ha­sonló vonás. ök azok, akiknek nem mind­egy. milyen munkát végeznek, és hogyan érintkeznek egy­mással az emberek. Számon tartják azt is, kinek van szüksége a közösség, támoga­tására. Felfigyelnek a bejárók uta­zási gondjaira, az üzletek nyitva tartására, az árukészlet alakulására, de megvitat­ják a családi élet, a gyermek- nevelés problémáit is. Mindig szívesen vállalnak munkát a közösségért és egy­másért. Miért teszik? Azt mondják, hozzátarto­zik az életükhöz, nem tudnak meglenni a „megjegyzések”, hozzászólások nélkül. Ök igazán tudják, hogy nem könnyű helytállni a munkahelyen, a gép mellett, a családban és a közéletben. Ráadásul gyakran meg nem értéssel, sőt közönnyel is ta­lálkoznak. Mégis vállalják ezt a fel­adatot. Pedig ezért nem jár ellenszolgáltatás. De manap­ság a munkások életéhez hoz­zátartozik a beleszólási jog közös dolgainkba, a felelős­ség vállalása egymásért. Sajnos, többségüknek arra már nincs ideje, hogy a ru­hagyárból hazatérve, lakókör­zetük közéletébe is bekapcso­lódjanak. Pedig segítségük mindenként hasznos lenne. Látókörük szélesedett, látják a közélet gondjait, tisztában vannak a problémákkal. Mindent összevetve, jelen­leg egyáltalán nem irigylésre méltó a közéleti szerepet vál­laló munkásnők élete. A tanulságok levonása után úgy tűnik, van még tenniva­lónk ezen a területen. Már csak azért is, hogy a mun­kásnők szívesen és örömmel vállalják a közéleti tenniva­lókat. Czégény Sándorné a II zafias Népfront megyei alelnöke STEFI NÉNI TORTÁJA Környezetvédelem Bulgáriában 1975-ben, 1 215 000 gépjárművet — au­tót és motorkerékpárt — tar­tottak nyilván. 1980-ig számuk meghaladja a másfél milliót. A motorizáció növekedésével együtt járó környezeti ártal­mak ellen országos progra­mot hirdettek. A mérgező ha­tású kipufogógázok ellen küzdenek elsősorban: 1976. és 1980. között a burgaszi és a pleveni olajfeldolgozókban 100 millió levát költenek olyan új berendezések üzem­be állítására, amelyek javít­ják a gépkocsik üzemanyagá­nak minőségét. Kísérleteznek Bulgáriában propán-bután gázzal üzemel­tetett járművekkel is. Az ilyen üzemanyagú járművek száma a következő 1—2 év alatt már 20 ezerre növekszik. Nagy gondot fordítanak a gépjár­művek műszaki ellenőrzésé­nél a környezetvédelmi sza­bályok betartására. Az új városépítészeti tervek megvalósításánál is fontos szempont, hogy a gépjármű- osálopok ne a lakónegyedek­ben közlekedjenek, hanem a részükre fenntartott főútvona­lakon, így a zaj- és levegő­szennyezési ártalmak nem érik a lakóházak, zöldterüle­tek vidékét. Kidolgozzák az ún. „zajtérképet”, úgyszintén a kötelező ipari levegő- és víztisztítási rendszabályokat. Mert fontos ugyan a motori­záció — az életszínvonal emel­kedését jelzi —, de az ember egészségének, a természeti környezet szépségének megvé­dése még fontosabb. Ha a szokás szerint annyi gyertya kerül a születésnapi tortára, amennyi az ünnepelt éveinek a száma, malomke­réknyit süthettek volta a cuk­rászok. így csak az fért az aranyosan barnálló dobostor­ta közepére, „Stefi néni 95 éves.’’ — Jaj, én már azt hittem, hogy el is felejtkeztek rólam. Csak ülök itt egyedül, ma­gamban, szomorkodom, hogy olyan régen voltak nálam. Van annak már két hete is/ — mondta az ünnepelt, pergő nyelvvel, egy szuszra. Lienert Rudolfné, született Probst Ste­fánia Salgótarjánban, a Dam­janich út 22. számú ház szu- terénjában lakik, öt híján, 100 éves, s ötven éve salgó­tarjáni. Férjével jött a város­ba, aki a bányánál dolgozott. — Alig néhány évet él­tünk együtt, s meghalt. Az­óta egyedül vagyok — komo- rodik el egy pillanatra, de ahogy végigszemléli azokat, akik körül ülik, újra pajko­san csillog a szeme. — Kinder, Kinder, jaj de örülök, hogy itt vannak, eny- nyi szép fiatal asszonyka, meg még a fiatalember is, aki felvágta a fát... Az asszonyok és a fiatalem­ber a BRG Semmelweis Szo­cialista Brigádjának tagjai, akik megalakulásuk óta támo­gatják Stefi nénit. Takaríta­nak nála, felvágják a tüzelő­jét, ezt-azt bevásárolnak, ki is festették egy helyiségből álló lakását. Csak hát a fal vi­zes. .. Ök köszöntötték még tortával, egy cserép virággal, a picivé öregedett Dienert né­nit, aki fiatal leány korában megjárta Bukarestet, Bécset, és Berlint. Ma is folyékonyan beszél németül s ha a rádió pol­kát, vagy valcert játszik, leg­szívesebben táncra perdülne. A köszöntő után szinte fürdött az örömben, hogy nincs egye­dül. Tréfálkozott — vág az esze, mint a beretva, bár ar­ról panaszkodik, hogy min­dent elfelejt. Észrevétlenül múlt az idő. — Öh, hát már is mennek? Aztán mikor látom magukat? Jöjjenek el minél hamarabb, hozzanak valami szép fiatal­embert — mondta huncut - kodva — majd hozzátette — látják, hogy elrontanak en­gem, milyen rossz kislány va­gyok? Pedig fiatal koromban nagyon jó kislány voltam. A brigád tagjai ezután is felváltva látogatják majd Ste­fi nénit, aki9szombaton be­töltötte 95. életévét, amihez mi is jó egészséget, és továbbra is jó kedélyt kívánunk! — g. — Mozgalmas hét vége Bánkon Riasztás 0 ór, 0 perckor Fegyelmezett mozdulatokkal készítik elő a tűzoltást. A futárokat ágyukból verte ki a parancs: értesíteni a szakszolgálatok parancsnokait és az alakulatok tagjait. Az indok: hogy az „ellenség” várhatóan támadást indít a terület ellen és fel kell ké­szülni a megelőző védekezés­re, majd a mentésre. A gépezet szervezetten és olajozottan működött, min­denki időben a helyére érke­zett. Az utasítások röviden és határozottan hangzottak. A rétsági járásban össze­tett polgári védelmi gyakorla­tot hajtottak végre. Helyileg Rétságon és Bánkon, ahol részt vettek a műszaki men­tőszakszolgálat, a tűzvédelmi, az élelmezési, az egészségügyi alakulatok egységei és gépi felszerelései, melyet az Ipoly menti Vízgazdálkodási Társu­latra, az Építőipari Szövetke­zeti Vállalatra, a Börzsöny és Vidéke Fogyasztási Szövetke­zetre és a Glóbusz Nyomdára szerveztek. Az éjféli riasztás után el­rendelték a fokozott alkalma­zási készenlétet. Az egységek tagjai beöltözve, egyéni gáz­védelmi felszereléssel felsze­relve, ebben az időszakban végrehajtották a készenlét feladatait. Reggel hét óra: teljes harc- készültség! Majd újabb pa­rancs, hét óra harmincöt perc­kor: légi riadó! Az alakulatok személyi állománya fegyelme­zetten az óvóhelyekre vonult. A repülők támadása nyolc óra tíz perckor elmúlt. Ezután az egységeket felkészítették az indulásra és a bevetésre. Korántsem új keletű megálla­pítás: egy polgári védelmi gyakorlat sikere legalább olyan mértékben függ annak politikai előkészítésétől, mint amennyire szakmai szerve­zettségétől. Most mind a kettőből ka­pott ezen a gyakorlaton egy kis ízelítőt a helybeli lakos­ság, a községi és üzemi szak- szolgálati parancsnokok. A gyakorlat „látványosabb” ré­sze ezután kezdődött. Kilenc óra előtt pár perccel minden egyes alakulat elfoglalta meg­indulási körletét, Rétság észa­ki részén, a Mező Imre úton. Hosszú sorban várakoztak a további parancsra a „csapat- szállító” autóbuszok, munka­gépek, tűzoltóautó és a pa­rancsnoki kocsi. Bánk köz­ségből „tüzet” jelentettek, ahol egy feltételezett objek­tumot bombatámadás ért. A próbatételre itt került sor. A tűzoltást begyakorlott mozdulatokkal végezték Bánk község önkéntes tűzoltói, akikhez csatlakozott később a helyszínre érkezett tűzvédel­mi szakszolgálat egyik alegy­sége. A tűz lokalizálása köz­ben már mentették az épü­letben és környékén található sérülteket, akiknek a legfon­tosabb és nélkülözhetetlen el­sősegélynyújtást a helyszínre, rádióval vezényelt Glóbusz Nyomda egészségügyi szak- szolgálat tagjai adták. Hord­ágyra rakták az első „sebesül­teket”, hogy osztályozás után a közelben települt orvosi se­gélyhelyre szállítsák őket. A gyakorlat során az alaku­latok élelmezéséről a Bör­zsönyvidéki ÁFÉSZ élelmezési és ellátó rajai gondoskodtak. A bombatámadást ért épü­let szanálásra várt, így első­ként a Rétsági Építőipari Szö­vetkezeti Vállalat műszaki mentőszakasza kezdte meg a kézi bontást, majd az Ipoly i menti Vízgazdálkodási Társu­lat műszakijai gépeikkel dön­tötték le a támadás során fennmaradt, de életveszélyes épületrészeket. A bemutatón és az azt kö­vető szemlén megjelent Her- czeg Béla őrnagy, a megyei parancsnokság tisztje, Varga József, az MSZMP Rétsági já­rási Bizottságának titkára és Gresina István, a járási hiva­tal elnöke, polgári védelmi parancsnok és értékelték a gyakorlatot. Megállapították, hogy az egységek hibátlanul, helytálltak. A kiképzések so­rán elsajátították a polgári védelmi alakulatok önálló te­vékenységéhez szükséges is- méreteket. Kő-Szabó Imre Fotó: Várszegi István Balatoni József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának gazdasági osztályvezetője bíz. vást elmondhatja magáról, hogy világéletében a „pénz körül forgott", hiszen még alig lépte túl az első évtizedet, amikor a Litkei Általános Is­kola úttörőcsapata már őt bíz. ta meg a gazdasági ügyek in­tézésével. Aztán szinte termé­szetszerűleg következett a budapesti közgazdasági tech­nikum pénzügyi tagozata, majd néhány év kihagyásával a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola. Időközben dolgozott a Magyar Nemzeti Bank devi­zaosztályán, a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga pénzügyi osztályán, s innen került, 1970. március el­sején jelenlegi munkahelyére; nem sokkal később pedig tag­ja lett a KISZ központi bi­zottsága mellett működő Pénzügyi Ellenőrző Bizott­ságnak. Röviden és tömören ezek a munkát érintő lényege, sebb életrajzi adatok. — Ennyi „pénz" szócska után, az a benyomásom tá­madt, hogy e területen dolgo­zók valamiféle sajátos gazdag. Sággal is rendelkeznek — jegyeztem meg Balatoni Jó­zsefnek. — Ami a számokat illeti, valóban lehet gazdagságról be. szélni — válaszolta —, hiszen százezrek, milliók sorsáról, fel. használásáról határozunk. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy az én kezembe, a scó legszorosabb értelme­ken, egyetlen fillér nem ke­„...tchcletlenscg van, azt pedig le lehet győzni!” Különös gazdagság Beszélgetés a műn káról, a pénzről és a családról rül; csekkekkel, utalványok­kal vásárolunk, illetve uta­lunk át. Visszatérve a kérdés­hez: a „gazdagsághoz” rend­kívül nagy felelősség is páro­sul. Mindig szerettem a pre­cíz, lényegretörő munkát, s szerencsébe ez idáig olyan környezetben dolgozhattam, ahol mind a tárgyi, mind a személyi feltételek is adot­tak voltaic ehhez. Ennek is köszönhetem, hogy például a KISZ-en töltött nyolc évem alatt semmiféle pénzügyi kifo. gás nem történt. — Vannak-e bevált mód­szerei a költségvetés elkészí­tésében, a pénzügyi lehetősé­gek kihasználásában? Volta­képpen minek tudható be, hogy a megyei KlSZ-bizott- ság pénzügyei országos szin­ten is, mondhatni példamu­tató? — Semmi ördöngösség nincs ebben. A tervszerű munka mindenütt eredményes. Mi például nem költségvetési tér. vezet elkészítése előtt töp­rengünk azon; hogy mire költsünk 13,7 millió forintot, ennyi volt ez évben a költségvetésünk, haném már hónapokkal előtte, folyamatosan jegyeztük mire kell majd többet-kevesebbet fordítanunk, mi az, ami ki­maradt és a többi, így aztán a tervezet elkészítésekor csu­pán ezeket kell formába ön­teni, úgy, hogy hosszában-szél. tében egyezzenek a számoszlo­pok. — Közgazdász körökben be. vált módszer, hogy a szüksé­gesnél néhány millióval töb­bet kémek, így az eredetileg betervezett összeg elnyerése valószínűbb... — Soha nem éltem ezzel a módszerrel, ha egyáltalán an. nak nevezhető. Gyakorlatom és elvem az, hogy azt kérem, amire reális igény és indok van. Többször megesett, hogy nem használtuk fel a keretet, a kapott pénzösszeget, s úgy érzem ezzel nemcsak a hite­lünket, a személyi tekintélyűn, két is sikerült növelni adott helyeken. — A KISZ-alapszervezetek pénzügyi irányítása-ellenőrzé. se is ezen osztályhoz tartozik. Hogyan ítéli meg gazdálko­dásukat? — Több mint hatszáz alap­szervezetet közvetlenül el­lenőrizni képtelenség, de ez nem is feladatunk. Annál in­kább kötelességünk a városi, járási bizottságok ügyintézői, vei tartani a kapcsolatot, il­letve tevékenységükről meg­győződni. Igyekszünk minél na­gyobb önállóságot adni, ter­mészetesen a felelősség ará­nyában. Gondunk inkább az alapszervezetek tevékenységé, nél van, itt nincsenek meg teljes mértékben a személyi feltételek. — Gyakoriak a KlSZ-szerve- zet pénzével történő vissza­élések? — Előfordul, de sohasem azért, mert az illető fiatal­nak szüksége van a pénzre és kiveszi a közösből... Nem ez a probléma, hanem a hozzá nem értés, a gondatlanság. Több éves ilyen jellegű ta­pasztalataimat gyűjtöttem össze, s javasoltam a Pénz­ügyi Ellenőrző Bizottságban néhány újítást, módosítást a KISZ-alapszervezetek gazdái, kodásának ellenőrzésére, irá­nyítására vonatkozóan. Re­mélhetőleg hasznát veszik. — Még nem esett szó a KISZ-beruházásokról, ami Nógrád megyében jelentős feladat. Fáradozásai a salgó- bányai KISZ-iskola létreho­zásában közismertek, s rit­ka az az eredmény is, hogy e beruházásoknál még soha nem volt határidőcsúszás. — Talán ez munkám leg­nagyobb területe, pedig jó né­hány megyei KISZ-bizottság egyáltalán nem is foglalkozik efféle ügyekkel. A beruházá­sok között említeném a kápta. lanfüredi, a nyírjesi, a rárósi táborokat, valamint a salgóbá. nyai iskolát is. Ezek voltak a legnagyobb volumenűek. Hogy nem volt határidőcsúszás, az a sok szaladgálásomon, intéz­kedésemen kívül a tervezők és a kivitelezők jó együttmű­ködésének is köszönhető. El­vem, hogy nem ismerek lehe­tetlent; tehetetlenség van,, azt pedig le lehet győzni! — A családban ki a gazda­sági felelős? — Nem szeretem a pénzt, így ezt a tisztséget átengedem a ] NÓGRÁD - 1978. d feleségemnek, aki egyébként a megyei KÖJÁL-nál dolgozik, mint könyvelő. Van egy 11 éves kislányom is, Tündének hívják, remélem mozgalmi ember lesz belőle. — Szabad idő, hobbi? — Ez évben a családdal egy nyugat-európai autókirándu­láson vettünk részt, először.' Egyébként sokat olvasom, lé. vézem és néha sportolok. Balatoni József munkája elismeréseképnen az elmúlt években dicsérő oklevelet, aranykoszorús jelvényt, KISZ. érdemérmet, a Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst foko­zata, valamint Kiváló pénz­ügyi dolgozó kitüntetést ve­hetett ót. Tanka László 13., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents