Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
Hol vannak a vörös rózsák? Voltaképpen nincs sok értelme annak, hogy olyan nézetekkel, szemléletekkel csatázzunk, amelyek valótlan tényekre, elfogultságban túltengő benyomásokra, mondvacsinált „kérdésekre” hivatkoznak. Hogy most mégis szó esik néhány burjánzásnak indult efféle nézetről, az tulajdonképpen az utóbbi idők elharapódzott „véleménnyil- vánításainak” is betudható, meg aztán: soha nem árthat az önvizsgálódásra, az alaposabb tájékozódásra késztetés. Ereszkedjünk alább a fellegekből, az általánosítások ködburkolatából, nézzünk néhány kézzel fogható példát, történetesen az ifjúsági mozgalom munkáját, helyét, szerepét megítélő vélemények tárházából, onnan is a bíráló-kritizá- ló vélekedésekből. Néhány hete egy folyosói dispután hangzott el ez a néhány mondat: — Egészen más volt a mi Időnkben a mozgalmi élet hangulata, munkája, összetartó ereje, mint manapság — mondotta egy hatvanas évekbeli KISZ-vezető. — Akkoriban olyan demonstrációink voltak, hogy azóta is emlegetik. Ma pedig mi van? liven akció, olyan mozgalom, emi- lyen rendezvény, amolyan g.i ülés, különösebb látványosság nélkül. Annak idején megtörtént, hogy szerte a megyéből fiatalok százai ültettek közös rózsát Salgótarjánban, s most egyetlen szálat nem látni belőle. Hová lettek? Mielőtt „bonckés” alá venném e megállapítást, mintegy zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy akkor használható igazán egy-egy ítélet, értékelés, ha a feltáráson túl utat is mutat. A hogyanra is igyekszik választ adni, de ez esetben nem lehet célunk a KISZ következetesen felépített, és a történelmi hagyományokon, tapasztalatokon alapuló programjának boncolgatása, vizsgálódjunk csupán megyénk ifjúsági mozgalmának „természetrajzában”. „Egészen más volt a mi időnkben” — fogalmazta meg, talán akaratlanul is fején találva a szöget az egykori KISZ-vezető. Igen, másak voltak a körülmények. Másak az igények, mindebből következik, hogy mások voltak az eredmények is. Felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy mikor „vo't jobo a mozgalom”, hiszen minden egyes korszak feüodése, eredménye látszódik, érzöu’k a mai helyzetképen. Nem tudom, mennyien és kik tudják példám, hogy ez évben összesen csak 56 rendezvényt szervezett a KISZ Nógrád megyei bizottsága, nem is szólva a sajat kezdeményezésű akciókról. mozgalmakról. ami a bizottságé'' az alapszervezetek berkein belül történt. A sok akció a rákfenéje az ifjúsági mozgalomnak — hallom az ellenvetést. A netán tetszetős megállapítást sokan odavágják a KISZ asztalára. De ne restelljünk utánanézni, milyenek is ezek az akciók, hol, milyen rétegben, és milyen céllal szüleinek? Kapásból válasszunk néhányat! Például a védnökségeket, az FMKT-mozgalmat, az Ifjúkommunisták az V. ötéves terv teljesítéséért elnevezésű akciót, az amatőr művészeti érdeklődésű fiatalok felkutatására hirdetendő pályázatot, társadalmi munkaakciót — hosszasan sorolhatnám még, tépve ezzel ellenvetőim idegzetét. Érdemes megjegyezni, például az Észak-Nógrádi Regionális Vízműnél dolgozó KISZ-eseknek köszönhetjük, hogy a megyeszékhelyen egy évvel hamarabb lesz víz; a síküveggyárban, a BRG-ben, a kohászati üzemekben, és még jó néhány gyárban a KtSZ- es vállalások nyomán millió és millió forintokat sillerül megtakarítani; a balassagyarmati 217. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai az országot bejárva — a felszabadulás útvonalán — iskolákat, óvodákat építenek társadalmi munkában; a sal- góbányai KISZ-iskola építés sében több mint tízezer óra társadalmi munkát végeztek a fiatalok. Arról nem is szólva, hogy több ezer fiatal képezi politikailag magát a KISZ szervezeti formáiban stb. Ezek nem látványosak? Lehet hogy nem. Hiszen a hétköznapok illusztratív-mentes környezetében zajlanak. Tudjuk-e például, hogy a salgóbányai KISZ-iskola mennyi fáradozással, segítséggel, támogatással készült el. s lett az ország egyik legszebb intézménye? Nemigen, de azt már többen szemére vetik a KISZ-eseknek, hogy nem megfelelően használják ki a létesítményt, a kívánatos létszámnak néha alig lépi túl a felét a ténylegesen beiskolázottak száma. A miértet pedig még kevesebben tudják. Például azt, hogy néhány gazdasági vezető kerek perec kijelenti, hogy ő bizony nem engedi el G. Z-t a KISZ- képzésre kiszemelt tehetséges, ügyes, kiváló szakmunkást. (Erre a posztra a legalkalmasabbnak látszót). Inkább elengedi X. Y-t, aki igaz, kevésbé tehetséges, ügyes stb, viszont nélkülözhető hat hétre. Vagy pedig azt mondja: a termelés megkívánja a teljes létszámot. És akkor a K'3Z-vezetik összedugják a fejüket: mi legyen? Még egyszar próbálkoznak G. Z-vel, azt in kénytelenek tudomásul /enni a nemleges választ, a „diri” hajthatatlan. Elvégre megteheti, mint ahogyan a?, is megteszi, hogy „tervbehozás céljából” megkéri a fiatalokat, legyenek felajánlásokat, kezdeményezéseket az „előmozdításra” —, s erre már minden lehetőséget megad. Csorbát szenved itt az igazságosság. Amikor régi KíSZ-vezetők- től hallani nosztalgikus felelevenítéseket, az • idézetek szenvedélyességétől, tartalmától függően tulajdonképpen három csoportba oszthatók. Az elsőbe azok tartoznak, akik „elsírják a régi szép időket”, majd újra és újra megállapítják, egyre szomorúbban, hogy bíz a mai fiatalokkal nem lehet mit kezdeni, nem lehet őket kordában tartani. A másik típusba tartozók mindezen túl figvélik, ismerik és tudják a ma ifjúsági mozgalmival létező gyengéit, hibáit, s nem egyszt «■ javaslatokat, ötleteket is mondogatnak. Lesne-lhsitb a harmadik csoport, melybe azok sorolhatók, akik nemcsak idéznek és mondanak, hanem tesznek is. Vagyis együtt haladnak a sorban. Nem várják meg míg az ifjabb valahonnan rájön arra, hogy K. elvtársat érdemes megkeresni, leérni a véleményét, tanácsát, hanem ők maguk gyakran mennek a fiatalok közé, érdeklődnek, sugallnak, s ha ez a kapcsolat harmonikus, ekkor egészen biztosan előöb-utóbb már a fiatalok is gyakrabban bekopognak tanácsiét az idősebbekhez. Érdemes lenne még szólni néhány olyan konkrétumról, esetről, melyen keresztül látni lehetne, hogy bőven akadnak még szemléleti garak, melyek így, vagy úgy, de mindenképpen hátrányára válnak az ifjúsági mozgalom fejlődésének. És „átlátszóságuk” ellenére, a szentjánosbógárhoz hasonlóan, ideig-óráig „világítanak” is. De tegyük tüstént hozzá: csak sötétben! Tanka László ELVI POLITIKÁNK TÜKRE Kádár János beszédeinek és cikkeinek gyűjteményes kötetéről H at esztendőt fog át Kádár János beszédeinek és cikkeinek legújabb gyűjteményes kötete, amelyet a közelmúltban jelentetett meg — az idei politikai könyvnapok alkalmából — a Kossuth Könyvkiadó. E beszédek, és cikkek túlnyomó többsége nem ismeretlen az olvasó számára, mivel azok annak idején a sajtóban.' tévében és rádióban napvilágot láttak; csupán néhány olyan beszéd található a kötetben, amely most kerül első ízben a nyilvánosság elé. Ám együttesen, összefüggéseikben a korábban már olvasott, hallott beszédek és írások egy töretlen folyamat tükreként más dimenzióba kerülnek. A kötetet forgatva átfogó képet kaphat az olvasó arról, miként gazdagodott és vált valóra a gyakorlatban a párt politikai irányvonala. Láthatjuk, miként észlelte a felvetődő új kérdéseket a párt, hogyan rajzolódtak ki a megoldás körvonalai, milyen tapasztalatok alapján, milyen gondolati folyamatok eredményeként alakult ki egy-egy állásfoglalás, hogyan fogalmazódtak meg a konkrét célok és törekvések az utóbbi hat esztendőben. Pártunkban a politikai állás- foglalások és döntések kollektív munka nyomán, testületek együttes elhatározásaiként születnek. Nem titok azonban — s miért is kellene titkolni? — , hogy a politikai irányvonal kidolgozásában és érvényesítésében jelentős személyes szerepe volt és van a Központi Bizottság első titkárának. Beszédeiben, írásaiban a kollektív vezető testületek állásfoglalása tükröződik, de lciólvasható belőlük személyes hozzájárulása is a közös elhatározások megszületéséhez. Ilyen módon nyújt képet ez a kötet a párt egészének politikai törekvéseiről és tetteiről. E politikai tevékenység fő irányvonala több mint két évtizede változatlan, töretlen. Kádár János több alkalommal is hangsúlyozta, hogy ezt a politikai irányvonalat, amelyet több pártkongresszus is megerősített, a gyakorlat folyamatosan igazolta. Ez a politika élvezi a nép bizalmát, támogatását. „A mi politikánk igazát, erejét, tényleges befolyását legjobban az bizonyítja — mondotta 1974 tavaszán a nyíregyházai pártaktíván —, hogy nálunk az emberek a nemzetközi helyzet feszültebb periódusaiban vagy bizonyos szempontból nehezebb hazai helyzetben akkor nyugodtak meg, amikor meggyőződtek róla, hogy elveinkhez, politikánkhoz hűek vagyunk, a követett irányvonalon nem változtatunk, kijelölt utunkon haladunk tovább”. Ugyanakkor Kádár János rámutatott arra is: a párt és az ország fejlődése nemcsak azért egyenes vonalú, mert „a párt a kongresszusok által kijelölt fő irányvonalat megtartotta, hanem azért is, mert sohasem tért ki a gyakorlat által felvetett kérdések marxista—leninista megválaszolása elől”. Ezért nemcsak a XI. kongresszus előkészítése idején (amikor az idézett szavak elhangzottak), hanem minden szakaszban helytálló, általános érvényű gondolat, hogy „a párt fő politikai irányvonalát ... a gyakorlat által felvetett kérdések megválaszolásával, újítva, gazdagítva kell tovább erősíteni és folytatni”. Ennek a megújításnak és gazdagításnak lényeges eleme, hogy a párt egyaránt figyelmet fordít az aktuális napi és a távlati problémákra, feladatokra. Az egymást követő beszédekben és cikkekben végighúzódik a kommunista forradalmiságnak ez a felfogása, amit pártunk első titkára a KISZ kb ülésén mondott felszólalásában így fogalmazott meg: „A forradalmárnak a napi és a távlati dolgokat mindig együtt kell néznie. Mert aki a napi érdekeket nem nézni, csak a távlatiakat, az nem forradalmár, hanem holdkóros: Az sem lehet forradalmár, aki csak a napi érdeket nézi. mert nem látja a folyamatot”. E gy másik lényegi eleme a párt által alkalmazott megközelítési módnak, hogy „munkánkban érvényesítjük a szocializmus építésének nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit, és ugyanakkor figyelembe vesszük a nemzeti történelemből és az ország konkrét hely. zetéből adódó sajátosságokat”. Bármelyiket hanyagolnánk el, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának e két, fő kritériuma közül — figyelmeztet a politikai főiskolán elhangzott beszéd —, lehetetlenné válna a szocializmus további eredményes építése, veszélybe kerülnének eddigi vívmányaink. A marxizmus—leninizmus ilyen módon felfogott alkotó alkalmazása akkor lehet eredményes, ha szüntelenül törekszünk a valóság alapos megismerésére, ha a párt a tények ismeretére és elemzésére alapozza politikáját. A kötetben közölt valamennyi beszédet ®és írást ez a higgadt, mértéktartó, szélsőségektől mentes valóságlátás jellemzi. „A pártnak, a munkásosztálynak és a népnek nem dicsekvő és nem ónmarcangoló értékelésre va:i szüksége, hanem az eredmények súlyának, jelentőségének megfelelő számvetésre, és a hibák önkritikus elemzésére” — hangsúlyozta a KB 19”2. novemberi ülésén elhangzott előadó; beszéd. Ebben a szellemben húzza alá a pozitív es optimista hangvétel indokoltságát, amikor munkánk egészét tesszük mérlegre, amikor az élet mjnden területén érzékelhető, nagy jelentőségű eredményeinket vesszük számba. De figvelmeztet arra is: „akkor védjük helyesen a párt, a kommunisták becsületét, ha nem próbáljuk elhitetni a közvéleménnyé!, hogy a kommunisták sohasem hibáznak”. A munka gyönge pontjainak felvázolása természetesen nem valamiféle öncélú dolog: arra szolgál, hogy a párt „kellő időben és csírájában felismerje, korrigálja, illetve megszüntesse a fejlődés egészségtelen tendenciáit — amelyek akkor még nem okoznak nagy bait, de ha a párt úgy hagyná évekig, okozhatnának”. A párt ebben a szellemben vette szemügyre és elemezte az utóbbi hat esztendőben is a társadalom életének valamennyi szféráját, a bel- és külpolitika minden kérdését. Akár nemzetközi kérdésekről, akár gazdasági helyzetünkről, akár a köz- gondolkodás alakulásáról szólott pártunk első titkára, mindig az előbbiekben vázolt felfogás jegyében értékelte a végzett munkát, jelölte meg a tennivalókat! A felelős politikusként vizsgálva az eseményeket, vagyis szüntelenül azt kutatva, mit kell cselekednünk, milyen terveket kell végrehajtanunk az előrehaladás érdekében. Annak a tudatában, amit a kötetben utolsóként közzétett — a Hajdú- Bihar megyei pártaktívaiilé- sen elhangzott — beszéd zárógondolataként emelt ki: „szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkában elértünk.' Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek”. 11ttör ővezet ői tanácskozások A századforduló hangulatát idéző boltívek mögött már új lakások jelzik a fejlődő lassagyarmatot. BaAz elkövetkező napokban szerte az országban több mint 3300 úttörőcsapat vezetői áttekintik az utóbbi három esztendőben végzett mozgalmi nevelő munkát, s újjáválasztják a vezető testületet. A csapatszintű úttörővezetői ét- te^ezletekkel megkezdődnek az előkészületek a jövő év áprilisában összeülő úttörővezetők VII. országos konferenciájára. Az úttörővezetők legmagasabb fórumát az elkövetkező három hónapban a járási, városi, a kerületi, majd a megyei számvetések is megelőzik. Több ezer úttörővezető vitatja meg a párt gyermekszervezetének munkáját, s az úttörőszövetség országos tanácsának a mozgalmi munka továbbfejlesztésére tett javaslatait. Az úttörőszövetség országos tanácsa legutóbbi ülésén hagyta jóvá az országos tanácskozások elé vitára bocsátott dokumentumokat. A számvetés —, amelynek megállapításait valamennyi helyi tanácskozás son további javaslatokkal, észrevételekkel gazdagíthatják — megállapítja: az eltelt időszakban hatékonyabbá vált a gyermekszervezet nevelő munkája. A több mint 1 millió 200 ezer kisdobos és úttörő közösségei a korábbinál átgondoltabb terveket szőttek és valósítottak meg környezetük, lakóhelyük, iskolájuk életének gazdagítására. A küszöbönálló tanácskozássorozaton az. eredmények mellett bizonyára szó esik a csapatmunka „szépséghibáiról” is, mivel ma sem kevés úttörőközösségben él még a „rendezvénycentrikus” szemlélet, az érzelem- és élményszegény megmozdulásokkal pedig aligha érhető el a kívánt nevelőhatás.1 Szót váltanak azokról a követésre érdemes újszerű munkaformákról is, amelyek az eltelt időszakban szorosabb egységbe kovácsolták a gyerekek kisebb- nagyobb kollektíváit. Az országos vitában sok új hasznosítható javaslatot várnak. Oktatás A leningrádi úttörőházban berendezett planetáriumban újabban csillagászati órákat tartanak. Több mint ezer iskolásgyermek tanulmányozza itt az égi koordinátákat, ismerkedik meg az asztrofizikai szempontból legérdekesebb objektumokkal. A csillagászati foglalkozásokon szerzett ismereteket az iskolai távcső segítségével, a természetes égbolton végzett megfigyelések erősítik meg. Egyes tanulók maguk készítik el az egyszerűbb műszereket és ezekkel tanulmányozzák, figyelik a Holdat. A diákok egyre lelkesebben forgatják az űrhajózási cs asztrofizikai szakkönyveket. Ízelítő Gazdag " rendezvénysorozattal köszöntik az év utolsó hónapját a salgótarjam ifjúsági- művelődési házban. Ízelítőként lássunk néhányat a jövő hét műsorábó1 December 12- én délután té. négykor tartják alakuló összejövetelüket a balett alapjaival ismerkedők, akik hetente találkoznak. Ugyanezen a napon rendezi meg összejövetelét a formáci- ós tánccsoport, majd este ha*- órakor a Kaláka együttes mutatkozik be. December idén a magnós ik találkoznak | NOGRAD - 1978. december 10., vasárnap 7
