Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
lávíratfenner - Kihasználatlan lehetőségek — Becsülfuk értékeinket! Ünnepekélőit posta Esztendőről esztendőre nagyobb feladatok elé állítja az ev közben is munkaerőhiánynyal küszködő postát a december. Az ügyfelek igényei teljesítőképességének többszörösét kívánják a hálózattól, minden postai dolgozótól. Milyen módon kívánnak megbirkózni a hátralevő napok rohamával, erről érdeklődtünk Bácskai Károlytól, a megyei hivatal vezetőjétől. — Az első nagyobb hullámon már túl vagyunk — mondta az igazgató. — December 4-én az átlagos napi csomagforgalom kétszeresét bonyolítottuk le. Sok apró csomagot adtak fel kedves ügyfeleink, mondhatni „divatba jöttünk”. EJjyre többen bonyolítják le a postán keresztül az ünnepi ajándékozást, a megsokasodó névnapi gratulációkat, az újévi köszöntést. A táviratforgalom arra enged következtetni, egyre többen levelezőlap helyeit dísztáviratot adnak fel, vagy azért, mert nem volt idejük időben megírni az üdvözlő sorokat, vagy azért, mert egyszerűen elegánsabbnak tartják. Már megindult a karácsonyi üdvözletek áradata is, bár e napokban még csak a tengerentúlra szóló csomagokat, küldeményeket adják postára. — Nehéz napok várnak a postásokra. Mivel próbálják ezt megkönnyíteni? — Elvégeztük ' kisgépeink karbantartását, lecseréltük az elavult postaládákat. Itt a postahivatalnál külön ablakot állítottunk be az üdvözlőlapok árusítására, melyekből tetemes készlet, bőséges választék áll rendelkezésre, Kézbesítőinket is eláttuk ezekkel a levelezőlapokkal. Megyénk városaiban és nagyobb községi postahivatalaiban az igazgatóság túlórafelhasználást engedélyezett. Mozgósítottunk mintegy háromszáz alkalmi munkavállalót, javarészben nyugdíjasokat, volt postai dolgozókat, s a meglevő lehetőségekkel minden hivatal és fiók saját belátása szerint igyekszik gazdálkodni, hatékonyabban megszervezve a tennivalókat. Az ünnepek idejére sűrítjük a gyűjtőjárato- kat, melyek a levélszekrényeket ürítik. — Milyen lesz a csofnag- és pénzkezelés? — Célunk, hogy minden csomagot Salgótarján területén a beérkezés napján kézbesítsünk. Az épületen belüli csomagmozgatás könnyítésére két új targoncát állítottunk munkába. A csomagokat kivisszük december 17-én vasárnap, és 23-án szombaton is Salgótarján területén, sőt az expresszküldeményeket 24-én és 31-én vasárnap is házhoz szállítjuk. Ami a pénzkezelést illeti, ezüst- és aranyvasárnap közületek számára délután is biztosítunk pénzfelvételi szolgálatot 18 óráig. A nyugdíjak kézbesítésére 13-a és 22-e között kerül sor. Juhász Lajos osztályvezető a csomagolással kapcsolatban mondott el néhány tudnivalót. — Elmúlt évi és idei tapasztalataink egyaránt bizonyítják, hogy a csomagfeladók egy része nem becsüli a ránkbízott értékeket. Köztudott, a posta, a csomagokat SériodSitség helyeit cselekvést Ne szépítsük a dolgot: hosszú évek óta a közélet mostohagyermekei megyénkben a lakóbizottságok. A tanácsok, a népfrontbizottságok, a különböző társadalmi és tömegszervezetek nemigen fordítottak rájuk figyelmet. Az újságokban ritkán jelent meg tevékenységükről híradás, s mítagadás, maguk is csak nagynéha hallattak magukról. Pedig szerte az országban, a városokban, a nagyobb településeken 17 ezer lakóbizottság tevékenykedett és tagjainak, tisztségviselőinek száma meghaladta a 70 ezret. 1973- ban kapták kézhez mandátumukat. Es most, fél évtized múltán hivatalosan visszaadják megbízatásukat. Az elmúlt napokban megkezdődött és a jövő év tavaszán befejeződik újjáválasztá- suk. E fontos eseménysorozat sikerének nem mellékes feltétele, hogy közvetlen és közvetett részesei képet alkossanak arról: mi a céljuk és rendeltetésük a lakóbizottságoknak, milyen feladatok várnak a megújuló 3—5 tagú testületekre? Mielőtt azonban választ adnánk ezekre a kérdésekre, érdemes közelebbről megvizsgálni az említett hallgatás okait. A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a bizottságok és a bizottsági tagok — nem működtek. Papíron léteztek ugyan, a valóságban azonban passzivitásba vonultak és csak „pro forma” dolgoztak. Önként adódik azonban az újabb kérdés: miért apadt el aktivitásuk? Nos,, a lakóbizottságok egy része azért nem felelt meg a várakozásnak, mert tagjai hibásan, rosszul értelmezték megbízatásukat. Azt gondolták, hogy mandátumuk jogosítvány valamiféle házi „kisbírói” szerepkör betöltésére. Ügy vélték, hogy funkciójuk fölhatalmazza őket a perpatvarokban, a vitákban való igazságtevésre, a végső szentenciák kimondására, a hivatal, a hatóság ellentmondást nem tűrő helyi képviseletére. Tény, hogy korábban a jogszabályok a lakóbizottságokat csakugyan fölruházták hatósági jogkörökkel, Funkcióik közé tartozott a különféle igazolások, bizonyítványok stb kiadása. Aláírásuk, pecsétjük a hivatali okmány rangiára _emelt sokféle napírt. Csakhogy a gyakorlat rossz tapasztalatai alapján a hatósági feladatokról már régen mentesítették a házi önkormányzatokat, ám a lakóközösségek egyes vezetői továbbra is igyekeztek a hivatali funkciók letéteményeseinek föltüntetni önmagukat. S, amikor kiderült, hogy erre nincs megbízatásuk, hogy ilyen jogokat nem vindikálhatnak maguknak, sértődötten és csalódottan passzivitásban vonultak. A lakóbizottsági aktivisták nagyobb részét azonban nem ilyen okok indították árra, hogy felhagyjanak a közéleti tevékenységükkel. Többségük ugyanis jó szívvel, szabad idejének tetemes részét föláldozva vállalta a lakóházi kollektíva érdekeinek képviseletét a helyi tanácsoknál, a házkezelőségeknél és egyéb hivatali szerveknél. De javaslataik, kezdeményezéseik sor- ra-rendre zátonyra futottak a közöny, a nemtörődömség, a lélektelen ügyintézés végzett velük. Hiába fordultak okos, ésszerű indítványokkal, jó elgondolásokkal a szakigazgatási szervekhez. Az esetek nagy részében közhelyekkel tűzdelt, semmitmondó válaszokat kaptak beadványaikra. Nem csoda hát, hogy a kezdeti lelkesedés fásultsággá, a tenniakarás kiábrándult be- gubózássá változott. Nem formális aktus a megújítás, az újjáválasztás. A lakóbizottságokra fontos közéleti feladatok megoldása vár. Többek között az, hogy legyenek a lakóközösségek öntevékeny érdekképviseleti szervek, legyenek — a nagyobb kollektívák érdekeit szem előtt tartva — szószólói saját választóiknak, lakótársaiknak. Őrei a harmonikus együttélésnek, részesei a célok meghatározásának, a fejlesztési tervek kialakításának. És legyenek képviselői a terület, a város gyarapítását célzó törekvéseknek, a társadalmi munkaakcióknak, a közös megmozdulásoknak. Mindennek személyre szóló feltételei vannak. Többek között, hogy a lakóbizoftságok- ba a társaik bizalmát /élvező, a közösségért tenni kész és akaró, köztiszteletben álló emberek kerüljenek. Olyanok, akik megbízatásukat nem valamiféle hatósági funkciónak, hanem felelősségteljes szolgálatnak tekintik. Akiknek nem a funkció adja a tekintélyt. Hanem fordítva. A tekintély adja funkciójukat. nem lábujjhegyen lépegetve szállítja, azok alkalmanként komoly fizikai igénybevételnek is ki vannak téve. A csomagolóeszközök »megválasztásánál erre számítani kell. A napokban volt például egy eset, amikor egyszerű- hul- lámpapírdobozban adtak fel porcelán étkészletet, mondván, gyári, eredeti a csomagolás. Ami azonban jó volt a konténeres szállítás esetén, az korántsem elégséges postacsomagnál. Törékeny tárgyakat megfelelő védőburkolatban, folyadéktartalmúakat nedvszívó csomagolásban kell postára adni. Téves az az állítás is, hogy a posta csak kétezer forintnál kisebb értékű küldeményeket vesz fel. Az ennél értékesebb holmikat azonban értékcsomagként kell feladni, s itt még szigorúbbak a csomagolási rendszabályok. Az egyszerű csomagoknál is fontos azonban a jól záródó doboz, az érték és tartalom részletes feltüntetése, a címmásolat. Ha már itt tartunk, még mindig nagyon sokan adnak fel úgynevezett névjegykártyát, mely — mivel nem ér el a 9x14 centiméteres szabványméretet —, postai úton nem továbbítható. Sokan nem ismerik a képeslapok díjszabását sem, ezekre belföldön 40 filléres bélyeg kell, a külföldi tarifákról azonban célszerű az elárusítóknál, illetve a levélfelvételnél felvilágosítást kérni. — A telefon- és távíróforgalom jelentős növekedésével is számolhatunk. Előbbi esetben az igénybevevők türelmét kéri a posta, hiszen a salgótarjáni központ állapota közismert. A táviratfeladásokkal kapcsolatban dr. Jaeger Edéné távközlési osztályvezető a következőket mondotta el. — Már kétszeres — az elmúlt évihez képest — a távíródísztávirat-forgalmunk. Sajnos, nagyon kevesen élnek azzal a lehetőséggel, hogy előre adják fel távirataikat, vagy jegyeztessék távolsági beszélgetéseiket. Távirat esetében a blanketta megfelelő helyére egy H betűt és a kézbesítés napját kell feljegyezni, s akár két héttel korábban is fel lehet adni a gratulálósürgönyt. Ha a kézbesítés előtt három nappal vagy korábban adták fel, a posta díjengedményt is ad. A postások tehát erejük megfeszítésével dolgoznak. Saját küldeményeink biztonságos továbbítását segítik elő, ha az előírások, szabályok megismerésével és pontos betartásával támogatjuk munkájukat. — gáspár — Vasára api jegyzet Törvény tisztelet T ismerősöm izgatottan lyuzyaiu készülődött az el múlt héten. Délben hazaszaladt átöltözni, hogy az ünnephez méltóan nézzen ki. Érdeklődtem is, hogy mi ez a nagy igyekezet, erre bizalmasan a fülembe súgta a bűvös szócskát: parlament! Aha, s úgy tettem, mint aki mindent ért, bár az Országházban a november hetedike alkalmából adományozott ^kitüntetéseket már átadták, s az országgyűlés sem aznap ült össze. Biztos, valami rendkívüli esemény lehet, amire meghívást kapott, de miután kiderült, hogy ott ő több mint egyórás beszédet mond majd, felhagytam a találgatással: szabad a gazda! Kiderült, hogy a vállalati ifjúsági parlamentre öltözött ki, ahonnét? ugyan a televízió nem sugároz egyenes adást, s a tanácskozást a közvélemény sem sorolja a nap legjelentősebb belpolitikai eseményei közé, de a vállalat fiataljai már hetek óta lázban égnek. A nagytermet pompásan kicicomázták, az asztalokra kólákat raktak fel, de a harmincon aluliak egészen másra szomjaztak meg. Arra a beszámolóra, amelytől azt várták, hogy majd megtudják: mi történt velük az elmúlt két esztendő alatt. Bizonyára úgy is esett. Legfeljebb néhányan azért duzzoghattak, hogy már megint másoktól értesülnek hogylétük felől. Ezt az ifjúsági parlamentek után — mert hogy zajlottak és még ' tartanak — máshol is szóvá tették megátalkodott ifjak, akik nem restelték kritikával illetni jóval korosabb személyeket. A beszámoló egy-egy fejezeténél a korabeli tudósítások minden bizonnyal úgy emlékeztek volna meg zárójelben : „a terem hátsó részében sustorgás...” Pedig az ifjúsági parlamentek előkészitői igazán mindent megtettek a tanácskozások sikeres lebonyolítása érdekében. Szépen ecsetelték, hogy az ifjúsági törvény miféle jogokat biztosít a harminc éven aluliaknak. Ott van például a döntés joga, amiről kiderült: nem utcai, beton virágtartókra vagy eszpresszó asztalára pakolt tele poharakra vonatkozik. Fiataljaink sokat gyakorolták a véleményezés, egyetértés jogát is, bár nem mindennel értettek egyet. Szerencsére a vélemények eltéréséből nem kerekedett a nemzetközi helyzetet is befolyásoló konfliktus. A helyi feszültségeket szinte minden helyen idejében sikerült kerekasztal mellett levezetni az üzemi négyszög segítségével, még az ifjúsági parlamentek előtt. Örvendetes, hogy a szocialista demokratizmus szélesedésével lépést tartanak a tizen- és huszonévesek, s azt sem lehet rájuk mondani, hogy sietősek lennének. Az s.-i gyárban például hat órán keresztül folyt a vita, ahol viszont az ifjúsági törvény végrehajtásáról számot adók igye- • keztek volna haza. A tanácskozások résztvevői azzal a mély meggyőződéssel kelhettek fel a székekről, hogy továbbra is fiatalok, s ennek érdekében a vállalat, intézmény vezetőitől minden szükséges támogatást megkaptak. Olyan kedvezményeket, mint az ifjúsági klub látogatásának korlátlan lehetősége, a KlSZ-alapszerve- zet taggyűlésén való részvétel, a városi ifjúsági és művelődési ház látogatása. Néhány helyen úgy tűnt, hogy ennyi előny már sok is. Elegendő lenne, ha több segítséget kapnának továbbtanulási szándékaikhoz, a béremelések, jutalmak alkalmával jobban adnának a korosztályt képviselők szavára — s az sem baj, ha nem hívják meg őket az ezt tárgyaló tanácskozásra. Akadtak persze vakmerő felszólalók is, akik finoman fogalmazva, tprvénysértést hangoztattak, mert az ifjúsági alap terhére rendezték meg a nyugdíjasok szokásos találkozóját. Az ilyen hangadókat társaik hurrogták le, mint szurkolók a2 ellendrukkert a hazai pályán. Hivatkoztak arra, hogy ez természetes, nincs az a jogász, aki kivetnivalót találna benne, hiszen nálunk nem a kor számít, hanem a gndolkodás. így nem csodálkozott senki azon, ha egy ifjúsági parlamenten a résztvevők háromnegyede netán túlkerült a negyedik ikszen, hiszen nem árt az, ha egy törvényt azok is megismerik, akikre az vonatkozik. Erre nemrégen nagyon jó példát szolgáltatott a Nógrádi megyei' jogpropaganda-hónap is. Legfeljebb azok a kezdő jegyzőkönyvvezetők kerültek nehéz helyzetbe, akik a teremben ücsörgőkről születési anyakönyvi kivonat nélkül próbálták kideríteni pontos korukat. Az ifjúsági parlamentek résztvevői hangot adtak annak a meggyőződésüknek is. hogy szűkebb környezetükben szó sem lehet nemzedéki problémákról. Az idősebb és a fiatalabb generáció tagjai remekül megférnek együtt, megértik egymás gondjait, közös problémáikat rendszerint megbeszélik. szólt egy tizenhét éves szakmunkáslány is, s amikor az ifjúsági parlament után este tízkor állított haza, a szigorú aputól kapott egy pofont. Ezért a példa kedvéért azt kell- mondani: az ifjúsági törvényt nem mindenki tiszteli. M. Szabó Gyula Erről A gépgyártás korszerűsödése A saját gyártmányú szerszámgépek, szerszámok nemcsak a hazai ipar fejlesztését segítik Bulgáriában, hanem jelentős exportcikkeket is. A gépgyártás volumene ebben a tervidőszakban (1980-ig) csaknem 2,4-szeresére nő. A további fejlődés érdekében jelentős beruházásokra kerül sor, főként modernizálásra, üzembővítésre, a technológiai folyamatok korszerűsítésére. Ez év végére a bolgár gépgyártás termékeinek 30 százaléka automatikus vezérlésű gyártószalagon, numerikus és programvezérléssel, különféle elektrofizikai, elektrokémiai és más megmunkálási módszerek meghonosításával készül. A fejlesztendő gépgyárak egyikében, a gabrovói Bolsevik Gépgyártó Kombinátban nemrég adták át az új nagy teljesítményű szerelőszalagot. Ez a korábbi munkatermelékenység négyszeresére történő növelését teszi lehetővé. Ugyanitt a közeljövőben más részlegekben még húsz automata szerelőszalagot helyez^ nek üzembe. A szófiai szerszámgépgyár,' egyik új üzemében, a közelmúltban új termék gyártását kezdték meg. Ez 3—4 korábbi gép munkáját látja el: a marás, fúrás, dörzsölés és finomcsiszolás munkafolyamatait egymaga végzi. A sokat tudó gép numerikus és programvezérlésű, a megmunkáláshoz szükséges időt negyedére csökkenti, a munka termelékenységét 3—7-szeresére növeli. Megtudjam, mi a munka A tizenkilenc éves lány, Szedlák Edit. Balassagyarmaton lakik szüleivel. A Budapesti Finomkötöttárugyár gépi varrónője, a fővárosban járt ruhaipari szakközépiskolába. Annak végeztével — egy éve sincs — került vissza a szülőföldre. „Eleinte kicsit nehéz volt beleszokni az itteni helyzetbe — mondja —, mert mégiscsak egy baráti közösségtől szakadt el az ember. De aztán megszerettem a honiakat”. Vannak jelek, amik arra mutatnak, hogy az „itteniek” is megkedvelték az élénk, barna lányt. Az üzem párttitkára és a KISZ-titkár is igen jó véleménnyel van róla. Ezt mivel érte el? „Szeretek dolgozni. A minőségre is és a mennyiségre is adok. Idegesít, ha valami hiba miatt visszajön egy-egy darab — bár ez mindenkivel előfordul. Meg aztán az is érdekem, hogy jól keressek”. Azon ritka emberek közé tartozik, akik elégedettek a fizetésükkel. Havonként háromezer forint körüji pénzt visz haza. Az összeg nagy részét takarékba teszi, a többin — jobbára — ruhákat vásárol. Mindez szép. szép. De annak idején — a szak- középiskola padjait koptatván — is így képzelte el a jövőt? „Ügy terveztem: itt kezdek dolgozni, hogy megismerjem, mi a munka. Hogy aztán később meg tudjam érteni a dolgozót. Azért választottam ezt az üzemet, mert nyaranként itt töltöttem a gyakorlati időt. Jövőre el akarom kezdeni a technikusi minősítőt. Mire azzal végzek, meglesz a kétéves gyakorlatom, ami ehhez kell”. Megkérdezzük a fiatal lányt, el tudná-e képzelni, hogy évtizedekig a varrógéppel keresse a kenyerét? „Nem tudom biztosan — válaszolta —, most, hogy már jól megy, talán igen”. Hogy „jól menjen” a munka, nem csak neki, hánem a gyárnak is legalább annyira érdeke. Manapság már egyformán igényes a külföldi és a hazai piac. Érdeklődünk tőle, hová jut az a darab, amivel éppen dolgozik. Tüstént rávágja: a Szovjetunióba. További faggatózásunkra elmondja, hogy érdeklik a gyár viselt dolgai, tisztában van vele, mely országok veszik meg a Gyarmaton varrt árukat. Régi kérdés: van-e különbség aközött a gondosság közt, amivel a külföldre, illetve, amivel a hazánkba kerülő ruhákat megvarrja? „Nem látszik meg a munkán — feleli határozottan. — Az ember megpróbál mindig jól dolgozni, jó árukat készíteni. Mindenüvé jókat!” A könnyűiparban ezt az is nehezíti, hogy gyakorta változik a termék, s a varrónőknek egyikről a másikra gyorsan át kell állni. „Kicsit nehéz ez. Ezért szeretjük a nagy sorozatot. Abba ugyanis belejövünk, s köny- nyen dolgozunk. A kis sorozatok nemigen tetszenek senkinek, de azokat is legyártjuk. A sokéves gyakorlattal, gondolom, lecsökken az átállások nehézsége”. A fiatal lányról — mint mondtuk — jókat hallottunk a szervezeti vezetőktől. Csupán így lehet beszélni, róla? „Nem!” — tiltakozik. — „Tökéletes ember nincs”. És gondolkozni kezd, közben hátra is fordul kolléganőjéhez: „Edit, mondjár már hibámat!” (A kolléganő nem rontja el a társa renoméját, csak sejtelmesen mosolyog). Segítünk, elmondjuk a negatívumot, amit korábban „gyűjtöttünk” róla: kicsit visszahúzódó. „Ez igaz! — bólogat élénken —, ezt le lehet írni. A mozgalmi életben visszahúzódó vagyok. Vannak gondolataim, de nehezemre esik nagy nyilvánosság előtt elmondani őket. De javítani akarok ezen. Fokozatosan”.1 Még tinédzser, de már határozott tervei vannak a jövőre. Férjhezmenetelre gondol-e? „Ezt hagyjuk. Még távoli”. Ha délelőttös, mivel töl-' ti a szabad idejét? „Fél három után érek haza. Bevásárolok, segítek otthon. Olvasok”. Mint mondja, nem csak a könyveket forgatja, hanem az újságokat is átlapozza, tud minden fontos eseményről. Hobbija a sport. Ö maga azonban nem sportol. csak mint kívülálló érdeklődik, de úgy nagyon. „Nincs olyan meccs, amit ne néznék meg a tévében.” mól— | NQGRÁD - 1973. december 10., vasárnap 5 \
