Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-09 / 290. szám
Rekviem egy el-nem-hangzolt „felszólalásért” Súlyán Jancsi és Földi Jóska másfél méternyi termetükkel szinte eltűnnek a „nagyok” között. Először azt gondoltam, a szendvics és a kóla csábította be őket az építőipari fiatalok parlamentjére, de aztán „szégyenemre” kiderült: küldöttek. Mégpedig a 211. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai, akik — nagyon helyesen — többi társukkal együtt részt vettek a demokrácia eme fórumán. Jancsi még egy felszólalást is hozott magával, amelyet a „mester elvtárs megírt”, s konkrét javaslatokat is tartalmazott a „vállalat illetékesei felé!!!” (így!). Mint például: „A szakmunkásképzés érdekében törekedjenek jobb és rugalmasabb kapcsolatokra az oktatóinkkal! A vállalat illetékes megbízottai kérésünket, igényünket (például szerszám és egyéb) ne halogassák! Megjegyzés: kalapácsnyél, pontozó, talpas derékszög, stb. a mai napig nem áll rendelkezésünkre”. Jancsi azonban úgy döntött, nem tudom miért, hogy mégsem olvassa fel a szöveget, sőt a dokumentumot kérésemre nekem is ajándékozta. Így parlamenti dosz- sziém a közelmúltban el-nem- íogadott intézkedési terv után egy újabb valódi értékkel gyarapodott: egy el nem hangzott felszólalással. Az olvasó ezek után azt hinné, ilyen volt az építőipari fiatalok parlamentje, így érvényesül a demokrácia stb. Azonban csalódniuk kell: hangulatában, hasznosságában kimondottan jól sikerült. (Ha a két diák netán tíz centivel magasabb, s őszinteségük, nyíltságuk valamivel már „fertőzöttebb”, akkor még ez az apró intermezzó is elmarad.) Egyszóval sikeres volt a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat fiataljainak parlamentje. A levezető elnöki tisztet Viczián Gyula, a vállalati pártbizottság titkára látta el. Korrektségével gördü- lékenységével, véleménynyilvánításra inspiráló készségével nagyban hozzájárult az eredményességhez. Dr. Szittner András igazgató beszámolója, valamint az ifjúságpolitikai intézkedési terv kitűnően megkonstruált tartalmi és formai elemei jelzik azt a folyamatot, amely az utóbbi két hétben ezeken a fórumokun tapasztalható (zárójelben hadd jegyezzem meg, jó néhány beszámoló, intézkedési terv a megyeszékhely KlSZ-bizott- ságának odafigyelő, lelkes segítségét is dicséri). De a fiatalok sem maradtak le. Minden negyedik küldött szót kért, s a „milyenkép?” mellett elmondták a „hogyan-lehetne?” válaszát is. Köztudott, az építőipar szinte soha nincs könnyű helyzetben, az igények és a lehetőségek gyakran eltérnek egymástól, a munkaerő-kínálat és a munkaerőigény alig van reális összhangban. Nemrégiben jegyezte meg egy ismerős építésvezető, hogy egyáltalán örül annak, ha valaki felvételre jelentkezik, nem hogy még vele szemben követelményeket is hangoztasson. Vagyis: az adottságok, a meglevő lehetőségek kiaknázása, kamatoztatása, vagy ahogyan napjainkban állandóan emlegetjük: a termelékenység, a hatékonyság növelése rendszeresen napirenden szerepel. Ez nyilvánvalóan érinti a NÁÉV-nél ténykedő nyolcszáz főnyi fiatal dolgozói gárdát is. Az intézkedési terv konkrétan meghatározza, mi a gazdasági vezetés feladata a jobb élet- és munkakörülmény megteremtésében. Itt olv,ástam, s bizonyára másutt is szükség lenne rá, „hogy valamennyi pályakezdő fiatal tapasztalattal rendelkező szakember irányítása alatt kezdje meg tevékenységét, s kapjon a munkakörével és beosztásával járó ismeretek megszerzéséhez patronálójától megfelelő segítséget. A pályakezdők munkáját kiemelkedően elősegítő patronálók erkölcsi és anyagi megbecsülését az eddigieknél fokozottabban kell érvényre juttatni”. De szinte vég nélkül sorolhatnék még példákat, különösen a szakmai továbbképzés területéről, vagy a szociális támogatásokról. Kicsit irigykedve olvassák bizonyára más vállalatok, intézmények fiatal házasai, házasulandói, hogy a NÁÉV-nél az utóbbi két évben a fiatalok 61 (!) lakást vehettek birtokukba, s hogy ez a kérdés továbbra is napirenden van. Bizony, ez kivételes kedvezmény. A helyi KISZ-szervezet megbecsülését jelenti, hogy egyetértési, véleményezési joguk a legmesszebbmenőkig érvényesül. A szervezet évente 45 ezer forintból gazdálkodhat, az elmúlt két évben pedig húsz fiatal kapott elismerést, kitüntetést. „Szimpatikus” megállapítás az ifjúságpolitikai pénzeszköztervezetben: „Az anyagi támogatás felhasználásához a KISZ- szervezet egyetértése szükséges”. Ezek a lehetőségek. A támogatások, a kedvezmények, a juttatások, az elismerések. Két év áll az építőipari fiatalok rendelkezésére, hogy bebizonyítsák, érdemesek rá. Tanka László ,Alekeni amn/i barátom tesz../’ Ú J Kikötői beruházások Kuba jelenleg fontos kikötői beruházások tervét valósítja meg. Ez magába foglalja a havannai kikötő korszerűsítését is, amely az ország behozatalának hatvan százalékát bonyolítja le. Az 1990-ig terjedő időszakban a szigetországban több mint hét kilométeres szakaszon új dokkok épülnek, ame. Ivek 17,5 millió tonnával nőve! ik meg a kikötők befogadóképességét. A közlekedésügyi minisztérium számításai szerint a beruházások értéke megközelíti a 400 millió pesót (több mint 570 millió dollár) és kiterjed Cienfuegos, Santiago de Cuba, Nuevitas, Mariéi és Havanna kikötőjére. A neuevitasi és a nipei öbölben, melyek különleges természeti adottságaik miatt az ország kikötőhálózatának fontos tartalékait képezik, megkezdődött a kutatómunka a beruházások előkészítése érdekében. A havannai kikötőben elvégzendő feladatok közé tartozik egy korszerű konténerfogadóállomás létrehozása és négy további, a lesmodernebb technológiával ellátott létesítmény felépítése. Egy olyan nyitott gazdaságú szigeten,' mint Kuba, a kikötők a „központi idegrendszer” szerepét töltik be, fenntartva a létfontosságú kapcsolatokat a világ többi országával. Ivanics József gépkocsi- vezető, 43 éves. November elején, ha a címéről kérdezték, ennyit kellett mondania: Balassagyarmat, Hunyadi út 8. Tizenötödikétől azonban a leveleit így címezteti: Rákóczi út 101. A. lépcsőház, 2. emelet 7. — Szanálták a régi lakásunkat. Valami utat építenek a helyén a lakótelepi építkezésekhez. Vártuk már régen, nem ért meglepetésként, hiszen a mi házunkig már minden le volt bontva. Október végén aztán szóltak, s a napokban átköltöztünk. — Nem sajnálja a régi házat? — Hogy is mondjam? Sajnálom is meg nem is. öreg ház volt, még a nagyapám építtette. Tőle örökölte anyám, majd az enyém lett. OTP-köl- csönnel tatareztattuk. Egyszóval öreg ház, komfortja sem volt, mit sajnálnék rajta. Az udvar viszont hiányzik. Oda akáimit kitehettem, tudtam jó helyen van. Volt egy kis zöldséges kertecske is, a konyhára valót hébe- korba megtermeltük. Még pihenésnek is megtette a pisz- mogás vele. — Hál az új lakás? — Az egészen más! Igaz, hogy emeletes házban van, amitől tartottam egy kicsit de a kényelem mindent megér. Nem kell fát vágni, haL A K Á S B muzni, a bojlerból akármikor meleg víz jön. Folytassam? — Mit szól a család az új otthonhoz? — Ügy látom örülnek. Az az igazság, otthonülő emberek vagyunk, szeretjük magunkat a saját lakásunkban jól érezni, megbecsüljük a kényelmet. A legjobban talán a kisebbik fiam örült neki. „Hű apa, — mondta, mikor először átmentünk, nekem itt annyi barátom lesz...” Egyszóval mindenkinek tetszik, első benyomásaim alapján a minőséggel is meg vagyok elégedve. Megbékéltem az emelettel is, elvégre any- nyi testmozgás kell, nem Igaz? — Berendezkedtek-e már? — Hát ez folyamatos. Amink akkor volt, amikor a feleségemmel összekerültünk, azt eladtuk. Helyette egy ülő- garnitúrát vettünk. Korábban vásároltunk egy szobabútort, ezt is átvittük. Igyekszünk mindennek helyet találni, mi a lakást lakjuk, nincs külön tisztaszobánk, vendégszobánk. — Kinek mi tetszik leginkább? — Én annak örülök, hogy déli fekvésű. Ahol régebben laktunk, északra nyíltak az ablakok. A feleségem annak, hogy mindig meleg van, a gyerekek meg a meleg víznek. A N — Az új lakásnak azonban biztos drágább a fenntartása is. — Ez igaz. A régiben volt, hogy harminc forintból kijöttem egy hónapban. No, dehát ami jó, azt meg kell fizetni, nem panaszkodom. A szanálás révén a régi házért pénzt fizet a tanács, aminek egy részét levonják használatbavételi díjként, a többit megkapjuk. Már beléptem egy garázsszövetkezetbe is gyorsan. Sajnos, két utcával odébb van, de közelebb nem volt. — ön szerint tehát elégedett lehet, aki új lakásba költözik ? — Nézze: ami az egyiknek jó, nem biztos, hogy a másiknak is. Együtt laktunk idős nagybátyámmal és a feleségével egy házban. Most egy emelettel alattunk laknak. Alacsonyabb a jövedelmük is, jobban hozzászoktak azokhoz a körülményekhez, nekik biztosan jobban hiányzik a régi ház De biztos megszokják. a jót mindenki hamar elfogadja. Ivanics József felesége és két fia nem az egyetlen család, amely ezekben a napokban új otthonba költözött Balassagyarmaton. Kívánunk nekik és az összes többi „hon_ foglalónak” sok örömet az új falak között! — g. — P. Tóth Lá«zló fotóiról Hétköznapunk kincsei A természet világa csodálatos kincseket rejteget, és csali az elmélyedő ember előtt tárja fel azokat. Aki felszínesen érzékeli napjaink életét, csak a csillogó, szembeötlő, könnyen hozzáférhető dolgokat veszi észre, és szinte bizonyos, hogy nem is a legjelentősebb értékeket ismeri fel. Hosszú évek aprólékos munkája, sikerek és csalódások sorozata érlelheti az emberi szemet látóvá és ami ennél is fontosabb — láttatóvá. Nagyon kevesen vannak, akik számára ez a látásmód természetessé válhatott, és akik ezzel a csodálatos készséggel szemlélhetik környezetüket. Nemes irigységre méltóan gazdag emberek ezek, a saját természetes egyszerűségükben. Ilyen gazdag ember P. Tóth László is. Képei az első pillanatban nem sokat mondanak. Nincsenek sziporkázó fényhatások, nagystílű, szédülés kompozíciók, technikai bravúrok. A néző — kis csalódással — talán már lépne is tovább. S, ekkor nem mozdul a lába. Alig észrevehető, de határozott mozdulattal valami felvillan. Egy mosoly, egy szem, egy ráno a homlokon. Meglátjuk magunkat, meglátjuk az embert úgy, ahogy naponta nézzük, és ahogy eddig még nem figyeltük meg. A fejtetőre vágott kalap alól csapzott hajtincs merészkedik elő, valamilyen — mindegy, milyen — nótára nyílik a száj, de a dalt talán önkéntelenül is hangsúlyozni akaró kézben szinte még látszik a néhány órára lerakott szerszám. Hallani véljük a torz mosolyú kertitörpék mögül előbukkanó, vakációjuk minden percét végigjátszó gyerekek csermelytisztaságú kacagását. Bár tud. juk, hogy nem jön. mégis várjuk a tájházzá „előléptetett” falusi házikó pitvarából a feketeruhás parasztasszonyt. Akaratlanul eszmélünk a szentendrei háztetők mértani formáin, a mesterjelvény és a gázlámpa köznapi észrevétlen szépségén. És a portrék! A szobrász- művész arcába, mint ő a kő- be-fába, belevéste árkait az idő, s mégis hihetetlenül valóságos az örökifjú szempár. Néhány lépéssel arrébb az ellentét. A háttérben elmosódó sírkereszt előtt anyóka ül. Megtört tekintetéből, vérte- len, csomós kezeiből némán, s mégis fülsértő döbbenettel kiált az elmúlás. Üjabb ellenpont az elégszer meg nem csodálható női test friss, lágy íveket formáló vonala, a természet mindent felülmúló művészetének szimfóniája. Egv másik képen mindany- nyiunk számára ismerős szobor — Radnóti Miklósé —, s mégsem ugyanaz. A megszokott nappali fényből semmi nincs, csak fekete van és fehér. A néhány foltnyi világos elmerülni látszik a súlyos, tömör sötétségben, de mégsem. Megmarad fehérnek, magányosnak, megtörtségében is töretlennek a láb, a kéz, a homlok. A nemrégiben az orvosegészségügyi dolgozók nemzetközi fotókiállításán aranyplakettel díjazott P. Tóth László tárlata a megyei tanács Madzsar József Kórház- Rendelőintézet salgótarjáni fotógalériájában ezekben a hetekben tekinthető meg. Nem túlzóan nagy szó azt írni. hogy minden képe külön élmény, hanem őszinte valóság. A meglátás és újralátás élménye. Gazdag anyagot látunk — és gazdag embert. Olvan embert, aki értékei tudatában van, s aki önzetlenül adja át kincseit. Nem kell hozzá más. csak idő és szándék. hogv meglássuk, s átvegyük. És ezzel a kinccsel akkor leszünk igazán többek. ha egy kicsit másképp jobban látunk mi is. Szűcs László EZÜSTVASÁRNAP ELŐTT A közelgő karácsony ugyancsak lázba hozza az ajándékot vásárlókat. Képeinken arról adunk számot, hogy nemre és korra való tekintet nélkül valamennyien ott téblábó- lunk a boltokban, válogatva a szép áruk között. A salgótarjáni Pécskő Üzletházban például emígyen láttuk. A fotóalbumba talán a menyasszonyi képet ragasztják? A papucs helyett az idén inkább inget veszek! Alsónadrágnézőben. Sok az új lakás — függönyből is sok fogy. Amennyivel nagyobb a csomag, úgy vékonyodik a pénztárca.
