Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
Barth» László fos tómű vesz Sünért) 51 nyílt ktjdfRb Bn#a- pesten a Csók Galériában. v Tamás István: TORZSÁK torzsalkodnak morzsolnak morzsák csimák csimaszként csimpaszkodnak ránt csintalan játékba cinkos a pillanat cinikus órák incselkedő mindenhatóságán e tartományt tartó császárságban Kárász zászlós uszonyára s árbócrudra szúrva árvák a kérész lárvák Vámmentes a hosszú közép s a rövidhullámú meg a fülig érő mosoly Komoly tutaján ne bomolj révész az ész A világ egyik legrégibb hangszere Az általunk ismert egyik legrégibb hangszer egy sokezer éves falemez, amit geometriai ábrákkal borítottak és vörös okkerfestékkel színeztek. A hangszert a franciaországi Dordogne-ban találták és mintha ikertestvére lenne a valamikor Brazíliában használt hangszernek, az úgynevezett „bölömbikának”. A zsinóron függő ovális falemezt a „zenész” forgatta és rázta. Az így keletkezett sajátos „zene” bizonyára kultikus célokat szolgált. Tolsztoj és az újságíró Tolsztoj nem szerette az újságírókat és amikor egyszer az egyikkel beszélgetett, megkérdezte tőle: — Mondja kérem, kit érdekel ez a mi beszélgetésünk? — Mindenkit, bizonyos, hogy mindenkit, Lev Nyikolá- jevics — biztosította a híres írót az újságíró. — Az ön személye még a legostobább embert is érdekli. Tolsztoj elmosolyodott. — Igaza van. Erről éppen most győződtem meg! És a műemlékek? A múzeumi hónapról Nógrádban EREDMÉNYESEN ZAJLOTT le az idei múzeumi hónap Nógrádban. Röviden összefoglalva ez az alapvető konklúziója annak a jelentésnek is, amelyet a megyei múzeumoknál készítettek a hónapról. Annak idején mi is több olyan múzeumi rendezvényről számolhattunk be lapunk hasábjain, amelyek az egész megyei kulturális program szempontjából kiemelkedőéit voltak. Mi jellemezte tehát a múzeumi hónapot Nógrádban? Alapvetően a programok jó előkészítése és összehangolása más intézményekkel. A múzeumok eredményesen kapcsolódtak be a második salgótarjáni munkás kulturális hetek eseménysorozatába, amint az több formában is megnyilvánult. Különösen örvendetes, hogy mindenekelőtt a szocialista brigádokat és az ifjúságot sikerült bevonni a múzeumi orogramokba. A szocialista brigádok számára szaktárlatvezetéseket tartottak, megismertették őket a múzeumi munka folyamatával, bemutatva az állandó és időszaki kiállítások anyagán túl a múzeumok „rejtett kincseit”, tehát azt az anyagot, amely múzeumi raktárakban, vagy a restaurátorok műhelyében van jelenleg. Tapasztalat szerint, ez utóbbi múzeumlátogatási forma különösen megnyerte az emberek tetszését, újabb barátokat szerzett múzeumainknak. Az idei múzeumi hónap eseményeit meghatározták a történelmi évfordulók. 'Különös gondot fordítottak az őszirózsás forradalom, továbbá a KMP megalakulása 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A Hazafias Népfronttal és a TIT-tel közösen emlékülést szerveztek, gazdag kiállítást nyitottak a KMP kiadványaiból a salgótarjáni Bányász Művelődési Házban, amely iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg mindenekelőtt az üzemekből. A hagyományok ápolása más területeken is eredményesen valósult meg. Hogy csak néhány példát említsünk, nagy sikert aratott a szécsényi helytörténeti múzeumban rendezett, s napjainkban is látható képzőművészeti kiállítás, amely az ö^ éve működő salgótarjáni nemzetközi művésztelep válogatott anyagát mutatja be, gondos válogatásban. Ebben az évben ünnepeltük Krúdy Gyula születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból vándorkiállítást rendeztek, amelyet eddig két szakközéniskolában tekinthettek meg az érdeklődők. Ugyancsak hagyománynak számít a képzőművészeti világhét alkalmából rendezett kéozőművészeti kiállítás is. Idén Czinke Ferenc, Mun- kácsv-díjas érdemes művész egyéni tárlatát rendezték meg a megyei művelődési központban. AZ EDDIG EMLÍTETTEKEN túl, még néhány dologról szólunk. Nagy sikert aratott az a vetélkedő, amelyet a salgótarjáni úttörők részvételével szerveztek, s amely a tavaly meghirdetett Keresd meg! Kutasd fel! című úttörőakció méltó zárása volt. Az akció szintén szép eredményt hozott mindenekelőtt a szűkebb haza megismertetésében. Egy éven át mintegy kétezer úttörő ismerkedett Salgótarján múltjával a különböző formák (gyűjtés, kiállítások rendezése stb.) során. A múzeumi pályázatok eredményhirdetése ugyancsak hagyományosan a múzeumi hónap idején történt. ösz- szesen tizenhét dolgozat érkezett be, színvonaluk magas volt. Különösen örvendetes, hogy szerzőik többsége középiskolás fiatal, akiktől a jövőben még sokat várhatnak a honismereti, helytörténeti munka során. Nem célunk számadatok ismertetése, hiszen tudjuk, hogy a látogatottsági mutatók önmagukban még nem adnak képet bármely múzeumi tevékenység eredményességéről. Ezért inkább csak jelzésként néhány adat. A kiállítások közül Czinke Ferenc gyűjteményes kiállítását mintegy hatezren, az ötéves a művésztelep című szécsényi tárlatot ugyancsak hatezren, Hamza Erzsébet üvegtervező kiállítását a balassagyarmati Palóc Múzeumban több mint négyezren, a szécsényi régészeti gyűjteményt szintén hatezren tekintették meg a múzeumi hónapban. A tudományos konferenciák, mú- zeumbarátköri közgyűlések, múzeumi történelemórák, vetélkedők stb. ugyancsak a múzeumi hónap tartalmi gazdagodását, eredményességét jelzik. Szerencsés volt, hogy az 1977. évi múzeumi évkönyv időben jelent mee. A szécsényi múzeum gondozásában pedig a Tanulmányok Szé- csény múltjából című sorozat első kötete látott napvilágot. Mindkét publikációt méltattuk korábban e hasábokon. VÉGÜL NÉHÁNY SZÓT arról is, miért csak múzeumi hónapról beszélünk, holott október a múzeumok és a műemlékek hónapja. Sajnálattal tesszük szóvá, hogy az utóbbi időben keveset hallhatunk a megyében folyó műemléki tevékenységről. A múzeumi és műemléki hónap idején Nógrádban nem volt olyan rendezvény, amely a nagyközönség figyelmét műemlékeinkre irányította volna! Pedig, ha viszonylag szétszórt is műemlékállományunk, sok értéket mondhatunk magunkénak. Kiállításokkal, műemléki túrákkal sokat lehetett volna tenni értékeink megbecsülésének további fokozása érdekében. Sajnos, az idei október „csak” múzeumi hónap volt Nógrádban. Reméljük, jövőre műemléki is lesz. T. E. A vonal másik végén megszólalt a hang: — Nem ismersz meg? Csakugyan nem ismered meg a hangomat? — Nem. Csakugyan nem. pedig nem lehetsz idegen, ha tegezel, bizonyára találkoztunk már. — Hogy találkoztunk-e ? Egymás mellett ültünk apádban Mohácson, egyszer Kijavítottam a számtandolgozatodat, többször megosztoztunk a hazulról küldött csomagon, együtt nézegettük a ringószoknyás sokác lányok harisnyáját a Duna-parti korzón... Most sem jössz rá? — Ne haragudj . . . Te! Csak nem a?-! A Szétag Pista vagy? — Az vagyok, te rosszcsont. És szerencséd, hogy emlékszel rám. Messziről, az 50-es évek legelejéről jött a hang. Szétag Pista telefonált valahonnét, akivel együtt inaskodtunk, egy padban ültünk a mohácsi tanulóvárosban. — Mi van veled, öregfiú? Gyere el, beszélgessünk. Fél óra múlva kopogtak az ajtómon. Pista berobbant. Űjabb meglepetés: a cingár, sima hajú fiú helyett vállas, kissé kopaszodó férfi lépett be az ajtón, lecsüngő bajusza némi ellentétet kölcsönzött hetyke tekintetének, amelyet alapvetően búzavirágkék szeme határozott meg. Megöleltük, megszorongattuk egymást. — Jó ég! De megváltoztál! — Hát, ami azt illeti, te sem maradtál meg dióverőnek. Járt-kelt a szobában. Szem- ügyre vette a berendezést, a pöfeteg, zöld növényzetet, a Pósfai János: VÁRATLAN kissé rendetlen íróasztalt, te- kék elszéledtek, a Magdi van kintete megakadt a beépített otthon. A férje az ÉLGÉP-ben szekrény* ajtaján. dolgozik, lehet, hogy ismered. — No, ezen majd igazítunk. — Nem tudom. Lehet. Ide feltétlenül kell egy akasztó, Ide pedig valami más, ehelyett a kerámia helyett... A lámpa sincs a helyén. Nem veszed észre, hogy a fény ellentétes szögből esik az asztalodra? Kissé színpadias mozdulatokkal a lakberendező szakértelmével és fürgeségével rakott helyére mindent. — Különben szép a szobád. — állapította meg később, majd helyet foglalt a kis tárgyalóasztal mellett. — Hiába, felvitte az isten a dolgodat. — Hát veled mi van? — kérdeztem. — Anyáméknál jártam, ők mondták, hogy most itt dolgozol. Messziről, nagyon messziről derengett fel a boltíves kapualj, az udvar végi régi lakás, egy asszony, megszámlálhatatlanul sok gyerekkel, az áporo- dott, de akkor nagyon jóleső meleg a zsúfolt szobában. Tél volt, együtt érkeztünk a pécsi gyorssal és én lekéstem a csatlakozó vonatot. Pistáéknál aludtam, két-három gyerek társaságában egy irgalmatlanul széles heverőn. — Jól vannak? — kérdeztem bizonytalanul, szándékosan többes számban. — Jól. Csak hát a mutter is megöregedett azóta. A gyereGondolatban még mindig a boltíves kapu alatt jártam, ahová egyszer sem jutottam el azóta. A gyerekek persze, hogy felnőttek. Pista miattuk nem tanulhatott tovább. Ő volt a legnagyobb, s a kilencedik akkor volt karonülő, amikor árván maradtak. Szüksége voit a családnak a kenyérkeresőre. Pista nem tanulhatott tovább, hiába volt az osztály legjobb tanulója. — Azt tudod, hogy már én sem dolgozom a szakmában? — kérdezte váratlanul. — Nem? — Nem hát. Üzemvezető vagyok a járási kórházban. A mosodát vezetem. Megpróbáltam én már mindent. Minősítő vizsgát a hegesztőszakmában. A fűtésszerelés mellett megtanulta a lakatosszakmát. Kisgépkezelő-tanfo- lyamot végzett, villanyszerelőmestervizsgát tett, a honvédségnél pedig a motorszerelő műhelyben dolgozott másfél évig. — Hát te? — nézett rám kérdően. Néhány tömör mondatban összefoglaltam pályafutásom eddigi rövid történetét, amire egyetlen megjegyzése volt: — Szóval, felvitte az isten a dolgodat. Estére meghívtam hozzánk. LÁTOGATÓ komfortos. Négyünknek elég. Nyáron alig tartózkodunk otthon. — Könnyű annak, aki a Balaton partján lakik. — Van egy kis jachtom... No, nem kell megijedni tőle, amolyan Trabant-jacht. Azt is kéz alatt vettem. Arra jó, hogy bejárjuk vele a vizet. Horgászunk, szívjuk a jó lea vízivilág Fél nyolc körül érkezett, de — Maga akkor nem is pa- nyolcra már megjavította a naszkodik, hogy itt is szúr, hibás konnektorokat. A fürdő- emitt is nyom valami. .. ,. - ... szobában hetek óta csöpögött — Én? Minek panaszkod- «7?° L, vezzuK a csap, azt is rendbe tette, nék? Hiába szabadkoztunk, nem Nem mondtuk ki, de mind- Késő estig beszélgettünk, nyúghatott, amíg az olajkály- ketten ugyanarra gondoltunk. Kiderült, hogy Pista otthon ha adagolóján nem igazított Gyors egymásutánban telnek a van a politikában is. Tudta, valamit, amitől egyszeriben napok. Reggel kapkodva, ide- mi történik a nagyvilágban, s kétszeres meleget árasztott, ges tempóban indulunk a vi- amikor hirtelen csíkozni kez- Aztán leült a gyerekek közé. lág négy tója felé, óvodába, dett a tv —, mert ugyebár, Zsebkendőjéből meg az egyik iskolába, munkahelyre. Este azért csak bekapcsoltuk —, s ujjóból furcsa figurát öltözte- hazamegyünk, fáradtan gub- a hangot egészen letompítva tett, s bábozni kezdett vele. basztunk, s a gyerekek csönd- járattuk a készüléket —, szak- Élvezte, hogy a gyerekek vi- re intve mímelik a játékot, avatottan magyarázta meg a songanak az örömtől. Utóbb később tejfehér ködbe burko- csíkozás okát. Bonyolult mü- négykézláb állt a szőnyegen, lózik a szoba: a televízió szaki fejtegetésbe kezdett, engedte, hogy a kisebbik meg- megkezdi áldásos tevékenysé- amiről nekem csak sejtelmeim lovagolja, nyihogott, nyerített, gét, mi meg ülünk a képér- voltak. Aztán, amikor eljött a mint egy igazi ló, és nem nyő előtt, s nézzük, nézzük a tíz óra, elköszönt. Nem, egy hagyta bekapcsolni a tv-t, azt kiapadhatatlan unalomig, reg- Pffcig sem maradt tovább, mondta: játszaniuk kell a gél aztán az egész kezdődik hiaba kérleltük, gyerekeknek. Azok meg csak- elölről. Aludnotok kell, hogy ugyan nem követelték még az — Igyál, Pista! reggel frissek legyetek — jeesti mesét sem. Pista bácsi — Kösz, nem ihatom, sze- gy?„ „ízlett számukra a világ köze- kérrel vagyok. m?gmu.tf'113 a pe, meg minden. Később le- — Van kocsid? JnrtktTJtVr,^hónÍ°8atta n,.a,z ültette őket, mondott nekik — Hát- ha nem is kocsi... "^k^ekfnrsnul 32 TSÍ' egy mesét aminek a vécrpn Szóval, van egy Trabantom, j?™?, bekapcsolta a motort, az*án kéretlenül is elesendő Kéz alatt vettem, meg tudom aratta egy kicsit es elindult, scehekkeretlenul 15 elcsende' bütykölni. Nekünk jó A csa- arcai figyeltem, bajuszos ' Iád elfér benne. Nem hiszed huzaviragkék tekintetét a No, most jól kijátszottam gjg mór bejártam vele a csöndes, de tiszta öröm for® magamat — mondotta, amikor fél világot. A nyáron tíz na- rása,it;. amíg csak el nem tűnt asztalhoz ültünk. pig egyfolytában utaztunk. az éjszakában. 77 rdaga az an crt a gyere- igaz. csak Magyarországon, de T? Sy ^arabig ültünk még a kekhez jegyezte meg a fe- csodálatos volt. Az idén Cseh- ^tv előtt, a híradó utolsó lesegem. Szlovákiába, Lengyelországba kockáit néztük és csöndben Pista kihúzta magát. Egész- készülünk. voltunk. Tudom, hogy minrlséges arcából tisztán, búzavi- — A lakás? ketten ugyanazon gondolkodrágkéken csillogtak fel a sze- — Szép. Két szoba, ossz- tunk . . . mek, amikor közölte, hogy ő minden este ennyit játszik a gyerekeivel. j NŰGRAD — 1976. december 3.i vasárnap y
