Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Vasárnapi jegyzet Ml VAK Á PUTTONYBAN? T a fí'/i t hogy minálunk komoly munkaerőhiány J-jai. Ä ' van, s kétszer is Illendő meggondolni, hogy hol és kit alkalmazzunk. Frre a következtetésre azon egyszerű tényből jutottam, hogy gyermekeink aligha talál­koznak december elején főállású Mikulással, csupa olyan szakállas teljesíti a szülők megrendelését, aki e tisztet mel­lékfoglalkozásként, avagy nyugdíjasként tölti be. A gyermek­észnek ennél csak az felháborítóbb, hogy Télapó már nem szánon érkezik, hanem személygépkocsin, s szakálla sem eredeti, úgy ragasztották fel a jelmezkölcsönzőben. Ezek után nem is csodálkozom, ha csemetéim néhány / esztendő múltával arra hivatkoznak különböző vizsgákon/ hogy nehéz gyermekkoruk volt, nem krampusszal ijesztget­ték őket, hanem a kukásokkal és a szakszervezeti fegyelmi­vel. Az vesse rájuk az első követ, aki hirtelenjében elő tud teremteni egy valódi Télapót. A régi illúziókból talán csak a puttony maradt meg, ami manapság már lehet ABC-áruházi kosár vagy műanyag zsák is. A picik puttonynak látják, s első dolguk, hogy az illedelmes megSzeppenés után, hamar az aljára nézzenek. Ez a lényeglátás örvendetes, s nem egy óvodában végeznek fel­mérést arról: vajon ennek e tulajdonság kialakulásához mi­ért nincs köze a családi környezetnek? Persze vannak, akik esküdnek rá, hogy a lényeg felismerése régi magyar tulaj­donság. Benne van a vérünkben. Nálunk mindenki tudja mi a lényeg. Íme a bizonyíték: már a gyerek Is! Ezek után érthető, ha a kedves, öreg Mikulást szerte az országban — s ebije beleértendő szűkebb hazánk, Nóg- rád megye is — nagy kíváncsisággal várják, s cseppet sem háborodnak fel a huszadik század második feléhez igazított külsőségeken, ha tele az a bizonyos puttony. Nem tartozom a pesszimisták közé, de mintha a nyugatról érkezett hideg szelek azt fújdogálnák: már az idén is kisebbek lesznek a puttonyok. A Télapók is rájöttek a közelmúltban, hogy a mennyiségi szemlélettel nem sokra vihetik. S így abból in­dultak ki: nem az a lényeg, hogy mennyi van az iszákban, hanem az, hogy mi! S ez már nemcsak a gyerekeket izgatja, különösképpen figyel rá felnőttebb nemzedékünk is. Persze akad különb­ség a korosztályok reagálása között, hiszen a picinyeknek a Télapó képének megjelenésekor eszükbe jut: az elmúlt időszakban mennyi rossz fát tettek a tűzre, s égre-földre fogadkoznak, ígérik a Mikulás bácsinak, hogy soha többet nem tesznek ilyet. Még akkor sem, ha az ablakbetörést, ár­talmatlan füllentést netán külső, objektívnak is mondható feltételekkel magyarázhatnák. Mentségükre legyen mondva, hogy vajmi keveset tudnak még ők a világról... Érdekes viszont, hogy ez a fogadkozás eszükbe sem jut a felnőtteknek, akik ugyancsak szívdobogva várják a de­cemberi ajándékozás első alkalmát. Ennek biztos az az oka, hogy Télapóink olykor-olykor kevésbé szigorúak, s nem kérik számon a korábbi ígéreteket. Bár ennek ellenkezőjére is találni jó néhány esetet, ami a Télapót nem éppen rózsás színben tünteti fel. Az n-i termelőszövetkezet például kapott nem­régiben négymillió forintot új szarvasmarhatelep építésére. Ahelyett, hogy decemberben újabb ajándékot tudhatott vol­na magáénak, Télapó rövid úton visszakérte az összeget, mert a beruházás előkészítésével kissé elmaradtak. Olyany- nyira, hogy a pénzt képtelenek voltak felhasználni. Mondta is a Mikulás: „Ejnye, ejnye gyerekek!” Arról viszont nincs információ, hogy elhangzott volna: „Mikulás bácsi, ígérjük, többet ilyet nem csinálunk!” A Télapó puttonya az idén semmiféle meglepetést nem tartogat, s ez bizony nem egy helyen csalódást okoz. Meg­szokott dolog, hogy ez idő tájt apu nyakkendőt kap, anyu ha­risnyanadrágot, a gyerkőcök Játékokat. A puttonyból az idén is olyan ismert csomagok kerülnek elő, mint a hatékonyság termelékenység, munkafegyelem, üzem- és munkaszervezés! ésszerű takarékosság, olcsó beruházások, gazdaságos termék­szerkezet, az export fokozása... S ha ezek láttán valaki hatásosan összecsapja a kezét, az nem a meglepetésnek tulajdonítható, hanem a felisme­résnek: íme, mennyire előrelátó, mert ő ezt már tavaly piegmondta. Esrvík gyárunk szakemberei is derekasan felké- & ' szültek a Télapó fogadására. Ahogy ilyenkor Szokás, álló hétig tisztogatták lábbelijüket, még az utolsó porszemet is letörölték, nehogy szó érje a ház elejét. Ki­néztek egy félreeső ablakot, ahová majd a Mikulás nyugod­tan odasétálhat, s várták, hogy miféle ajándékokat csem­pész bele a cipőkbe. A biztonság kedvéért kívánságukat elő- rs levélben is megírták. Csupa apró-cseprő dolgot kértek, de sokat. S eljött a pillanat, amikor a Télapó neszezését vél­ték felfedezni a gyár kerítésén belül. Amikor a zaj elcsen­desedett, rohantak az ablakhoz. Szemük-szájuk elállt a meglepetéstől. , Mert eltűntek a cipők! M. Szabó Gyula Kommunisták között Portugáliában Irta: Géczi János E gy esztendeje portugál kommunista pártkül­döttség járt Nógrád me­gyében. A testvérpárt tagjai nagy érdeklődéssel tanulmá­nyozták a szocialista építő­munkánk tapasztalatait, a me­gye társadalmi, politikai, gaz­dasági, kulturális életét, pár­tunk munkamódszerét, megis­merkedtek a soron következő feladatainkkal. A látottakról, hallottakról elismeréssel nyilatkoztak a Portugál Kommunista Párt leiriai megyei vezetői. A test­vérkapcsolatok elmélyítése cél­jából Nógrád megyei pártde- legációt hívtak meg portugá­liai látogatásra. Küldöttségünk nagy várako­zással tekintett az utazás elé, hiszen először kínálkozott al­kalom arra, hogy személyesen győződjünk meg a portugál kommunisták nap mint nap megúiuló erőfeszítéseiről országuk demokratikus és for­radalmi átalakulásáért. Vára­kozásunkat messze meghalad­ta, amit kaptunk, amit lát­tunk. Házigazdánk, a PKP Leírta megyei bizottsága kö­rültekintő gondossággal, rend­kívül gazdag és érdekes prog­ramot állított össze. Lehetősé­günk nyílt megismerkedni testvérmegyénk általános po­litikai helyzetével, a megyei pártbizottság, a pártszervek és alapszervezetek rendkívül ne­héz körülmények közepette végzett munkájával. Találkoz­tunk Marinha Grande-i kom­munistákkal, akik a pártmun­kában illegális körülmények között edződtek. Eszmecserét folytattunk különböző párt­szervek vezetőivel, megyei s?,akszervezeti funkcionáru- sokkal. Volt alkalmunk beszél­getni üveggyári munkásokkal, halászati szövetkezet vezetői­vel, termelőszövetkezeti pa­rasztokkal, városi tanácstagok­kal, párton kívüli értelmiségi­ekkel, más szövetségesekkel. Ellátogattunk Penichébe, Cal- dosba. Sokáig emlékezetes ma­rad számunkra a Marinha Grande-i izzó, forradalmi han­gulatú nagygyűlés, melyen tol­mácsolhattuk a nógrádi kom­munisták, dolgozók testvéri üdvözletét. Nagy megtisztelte­tésnek tartjuk, hogy küldött­ségünk tagjait Lisszabonban, a PKP Központi Bizottsága székházában fogadta Sergio Vilarques elvtárs, a Politikai Blzpttság tagja, a Központi Bizottság titkára. fceiria megye Portugália szí­vében fekszik az Atlanti-óce­ánnal 100 kilométeren hatá­ros. Lakosainak száma 380 ezer. Közepes színvonalú ipar­ral, elmaradott mezőgazdaság­gal rendelkezik. Jellemző ter­mékeik: üveg, kohászati, ve­gyi- és műanyagok, textil, ce­ment, kerámia. Az agrárre­formnak csak a szele érintette a megyét, mindössze egy ter­melőszövetkezet az, amelynek tagjai ma is közösen művelik földjüket. Főleg szőlőt, gyü­mölcsöt, burgonyát termeszte­nek. Annál nagyobb a hagyo­mánya e vidéken a halászat­nak, amely országos jelentő­ségű. így érthető, ha a kor­mány szövetkezetellenes poli­tikája dacára, kommunista befolyás alatt, életerős halá­szati szövetkezetek működnek. A Portugál Kommunista Párt népszerűsége az ipari múlttal rendelkező Marinha Grande környékén a legszá­mottevőbb. A többi körzetben az ipar mostanában ereszt gyökeret, s ezzel párhuzamo­san alakul ki a munkásság, amely többnyire falusi kör­nyezetben él. A múlt olyan örökségeivel kell a leiriai kommunistáknak szüntelenül szembenézni, mint az írástu­datlanság, az egyház, a kulák- ság politikai befolyása. Mind­ezek ellenére a PKP a me­gyében jelentős sikereket ér el. A csaknem háromszáz alapszervezetben egy év alatt ezerrel emelkedett a pártta­gok száma. A. növekvő tömeg­befolyást jelzi, hogy az 1976. decemberi választásokon húsz­ezer szavazatot kaptak a kommunisták; az 50—52 ezer főt tömörítő szakszervezeti mozgalom megyei ágazati ve­zetősége élén — egy kivétel­lel — kommunista vezetők állnak. A PKP tagjai a me­gyében mind nagyobb szerep­hez jutnak a közigazgatásban, céljaik egyre vonzóbbak a fia­talok és a nők körében is. Portugália a változások ko­rát éli. A PKP következetesen síkraszáll az 1974. áprilisi for­radalom demokratikus vívmá­nyai védelmében, amelyek el­len a reakció újból és újból elkeseredett támadást intéz. Az ország déli részén a harc a legnagyobb siker, az agrár­reform védelmében zajlik, mert a forradalom ellenségei ez ellen szövetkeztek. Mond­ván: ha sikerül felszámolniuk az agrárreformot, az áprilisi fordulat egyéb vívmányai ií képtelenek lesznek ellenállni támadásaiknak. Portugália szívében, s északi részén bér­lők és kisbirtokosok tízezrei követelik a kizsákmányolás megszüntetését, a földet, ame- lyet_ művelnek, de még nem az ő tulajdonuk. A z államosított, állami el­lenőrzés alá vont és a szövetkezeti tulajdonban levő vállalatok, gyárak dolgo­zói a termelés fokozásáért, s a volt tulajdonosok visszatérése ellen küzdenek. Védik az álla­mosított üzemeket ellenőrző munkásbizottságokat. A ma­gánszektorban foglalkoztatott munkások akcióikkal az el­nyomással, a kapitalista ki­zsákmányolással szemben lép­nek fel. Városban és falun azonos a cél, egy a törekvés: az áorilisi forradalom sokszor összetett, bonyolult folyama­tában a kiharcolt, meglevő de­mokratikus vívmányok védel­mére összpontosítani minden erőt. Mert —, mint vendéglá­tóink beszámoltak róla — az imperializmus és a belső reak­ció összes energiáit mozgósítja Pártmegbízatása a politikai irodalom terjesztése A Balassagyarmati Ruha­ipari Szövetkezet gépterem melletti helyiségben a szép, modern vonalú férfiruhák mi­nőségi osztályozásán szorgos­kodik Benyó Józsefné. Már törzsgárdatagnak számít, miu­tán 19 éve dolgozik itt. Pa­takról naponként jár be mun­kahelyére. Egy tanítónő leá­nya és egy szakközépiskolás fia van, férje az egyik buda­pesti építőipari vállalat dol­gozója. Ebben a szövetkezetben 105- en dolgoznak — elsősorban leányok, asszonyok. A 15 ta­gú pártalapszervezetben öt év óta a politikai irodalom terjesztését pártmegbízatás­ként végzi Benyó Józsefné, megyei szinten is kiemelkedő módon. Saját elmondása sze­rint szerencsés helyzetben van. A szövetkezet politikai és gazdasági vezetői egyértelmű­en támogatják kéréseit, ja­vaslatait pedig teljesítik. Ta­lán ez az oka annak, hogy a kis létszámú alapszervezet ilyen gondot fordít a politi­kai irodalom terjesztésére. — Nehogy azt higgye, min­den az én érdemem — vé­lekedik — már korábban is volt itt hagyománya a politi­kai irodalom terjesztésének. Benyó Józsefné munkatársai mondták el, hogy a könyv ajánlása során igyekszik olyan szemléletet kialakítani, amely túllépve a szűkén értelmezett női problémákon, mindenkor érdeklődést kelt a társadalmi, politikai kérdések Iránt. Az élet különböző területe­in dolgozó emberek sikerei és kudarcai sokféleképpen mér­hetők. A konkrét munkában, vagy a sportban egy-egy szám mindent elmondhat. De akad­nak olyan teljesítmények — mint Benyó Józsefnéé —, amelyek értékét nem lehet számokkal kifejezni. Itt a szá­mok csupán azt fejezik ki, hogy a 105 fős „üzem” dolgo­zói 8 ezer forintért vásárol­tak politikai irodalmat. Ez egyben azt is jelenti, hogy évenként mindenki vásárol három-négy könyvet. Ennél azonban többet fe­jez ki aZ, hogy a faluról be­járó és a városban élő asz- szonyok, leányok már más­ként gondolkodnak, más szem­mel nézik a világ eseményeit — mondta Schuman Kornélné alapszervezeti párttitkár. So­kan az itt vásárolt könyvek­ből ismerték meg a politikai munka szépségeit, s ez járult hozzá a közügyek iránti ér­deklődés kibontakozásához. A pártszervezet politikai, ne­velő felvilágosító munkájának eredményeként ismerték meg a nők helyesen értelmezett hivatását a családban, a mun­kahelyen, a közéletben. Benyó Józsefné — kérdé­semre — elmondta, hogy szé­les olvasótábora van a „Vi­lágesemények dióhéjban” a „Mit kell tudni?” c. könyvso­rozatnak. Szívesen vásárolnak folyóiratot is, sokan keresik a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak műveit. Miért írtam le mindezt Be­nyó Józsefnéről? A minap megyei rendezvényen vette át azt a kitüntetést, amit a Kos­suth Könyvkiadó adományo­zott a politikai irodalom ki­váló terjesztőinek. Ügy érzi, ezután még nagyobb felelős­séggel kell végezni a munkát. Mozaikkockák ezek a sorok Benyó Józsefné életéből, gon­dolataiból. De úgy érzem, hogy kikerekedik belőle egy igazi pártmunkás, egy kom­munista asszony portréja, aki nem csak családanya és ke­reső, hanem egyúttal igazi közéleti ember. gy. i. a forradalmi folyamat derék­ba törésére. A nemzetközi im­perializmus és szociáldemok­rácia például csillagászati ösz- szegeket áldoz, hogy megossza a szakszervezeti mozgalom egységét. Szakszervezeti báb­központok, úgynevezett pár­huzamos szakszervezetek lét­rehozásán mesterkedik. Pro­pagandájában az intrikákra, rémhírekre épít, szélső bal­oldali csoportocskák segítsé­gére alapoz. Az ifjúságot erő­szakkal, kábítószerrel, por­nográfiával, korrupcióval igyekszik megtéveszteni és tá­vol tartani, hogy az egyetlen helyes ügy mellett kiálljon. A külső és belső reakció, nem titkolt célja a Portugál Kommunista Párt elszigetelé­se, meggyengítése. Hiába azonban az intrika vagy a pártházak elleni terrortáma­dások, a Portugál Kommu­nista Párt — mint azt a leírt­ai példa is igazolja — egyre egységesebb. Erősíti kapcso­latát a tömegekkel, növek­szik tekintélye a portugál nép előtt. Egyre több kom­munista, szocialista, demokra­ta és párton kívüli férfi és nő sorakozik fel zászlaja alá. A PKP tagjai harcukat a marxizmus—leninizmus esz­méivel felvértezve vívják. Ök képviselik ma Portugáliában az egyetlen olyan politikai erőt, amely az alkotmány vé­delmét hirdeti, s a demokra­tikus vívmányok megnyir­bálása ellen a legszélesebb egységre törekszik. A Portu­gál Kommunista Párt' Köz­ponti Bizottsága céljai meg­valósulásának alapját a mun­kásosztály és valamennyi an­tifasiszta erő összefogásában jelöli meg. Világosan íratja, hogy az országban a fegyve­res erőknek meghatározó sze­repük van, körükben a párt befolyását igyekszik erősíte­ni. A portugál kommunisták re­álisan elemzik országuk gaz­dasági helyzetét. A jobboldal­nak az a célja, hogy a való­ságosnál feketébb képet fes­sen, mert úgy véli: ezzel si­kerül az államosításokat, a szövetkezetek létrehozását alapvető hibaként feltüntet­ni. A PKP Központi Bizott­sága, a kereskedelmi mérleg jelentős hiánya ellenére, bi­zakodva tekint a jövő elé. Azt szorgalmazza egyebek között, hogy a felvett hitele­ket ne fogyasztási célokra, hanem a gazdasági erőforrások gyarapítására használják, mert ez a befektetés a legkamato- zóbb. Küldöttségünk tagjai az eszmecserék során meggyő­ződhettek arról, hogy a Por­tugál Kommunista Párt nem­zetközi kapcsolatait a prole­tár internacionalizmus szel­lemében fejleszti. A nemzet­közi munkásmozgalmat fog­lalkoztató kérdések megítélé­sében a PKP és az MSZMP között teljes a nézetazonosság. A portugál kommunistáknak is eltökélt szándékuk a két párt közötti kapcsolatok erő­sítése, további mélyítése. Fi­gyelemmel kísérik és nagyra becsülik a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt nemzetközi és hazai tevékenységét, élénken érdeklődnek a fejlett szocia­lista társadalom építésének tapasztalatai, a párt XI. kongresszusa határozatai és az V. ötéves terv célkitűzései végrehajtása iránt. A PKP leiriai bizottsága vezetőit tá­jékoztattuk Nógrád megye társadalmi, politikai, gazdasá­gi, kulturális életének hely­zetéről, ismertettük a pártunk előtt álló időszerű tennivaló­kat. A házigazdák elmondták, hogy a magyar párt tapaszta­latait jól tudják hasznosítani saját munkájukban. A Marinha Grandeben ren­dezett nagygyűlésen Jóacquim Gomes, a Portugál Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagja ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta: „A magyar és portugál kommunisták test­véri kapcsolata nagy múltra tekint vissza és nagy jövő előtt áll, mert a proletár in­ternacionalizmus elvén nyug­szik. A két párt hűsége ehhez az elvhez értékes hozzájárulás a nemzetközi kommunista mozgalom erősítéséhez. Ezért szeretném megragadni az al­kalmat, hogy üdvözöljem az Önök pártjának valamennyi tagját, akik nehéz körülmé­nyek között hosszú éveken keresztül segítettek minket harcunkban...” Arról győződtünk meg lép- ten-nyomon, hogy a jelenlegi harc sem könnyű! A portugál kommunisták — öregek és fia­talok, halászati szövetkezeti tagok és gvári munkások, or­vosok és főiskolai diákok — vállvetve, energiájukat nem kímélve szállnak szembe a reakció próbálkozásaival. Si­kerrel verik vissza a demok­ratikus vívmányok ellen in­tézett támadásokat. Mélv el­hivatottsággal. fáradságot nem ismerő elszántsággal ve­zetik a portugál nép haladó erőit. Hosszasan beszélgettünk üvePgyári munkásokkal, ter­melőszövetkezeti parasztokkal, a párt tisztségviselőivel Por­tugália holnapjáról. A ke­mencék mellett, a tengerpar­ton. a szántóföldeken, s a pártlrodában szinte egyformán izzott a levegő a portugál kommunisták sugárzó ont’miz- musától. A súlyos körülmé­nyek, a fnrradalmi früvam-- tot megbéklyózni akarók el­len vívott csaták, a tömegek támogatása, elért eredményeik ezt az optimizmust erősítik. A portugál kommunisták jövő­be vetett hite mindennél erő­sebb. S ez különösen jellem­zi Nógrád tes'vérmegvéjét. Leírtát, hiszen Marinha Gran- dét, a terület politikai köz­pontját joggal a forradalom egyik bástyájaként emlegetik, ahol a PKP olyan mély gyö­keret eresztett, hogy nincs az az erő. amely kitéphetné. A portugál dolgozók, élü­kön a kommunistákkal, az el­múlt csaknem fél évszázad alatt kemény küzdelmekhez szoktak hozzá, Az illegális harc közben, a napi politikai küzdelemben nagy tapasztala­tokat szereztek. Ezért tekinte­nek bizakodva a jövőre és biztosak abban, hogy a reak­ció és imperializmus minden újabb közös támadását visz- szaverik. A bizakodásnak azonban nem csak a tapaszta­lat a kútfője, hanem a marxizmus—leninizmus el­méletének, az osztályharc gyakorlatának megértése is. S az a tény — ezt látogatá­sunk alatt gyakran hallhat­tuk —, hogy továbbra is szá­míthatnak a nemzetközi szo­lidaritásra. A portugál dol­gozók e szolidaritást nagyra értékelik. S Leírtában ennek egyik építőkockájaként tartják szá­mon a Nógrád megyével ki­alakult testvéri, baráti kap­csolatot. A legjobb ügyet szolgál­juk, jól teljesítjük kö­telezettségünket, ha ezt a testvéri kapcsolatot tovább erősítjük, kölcsönös látogatá­sok során megosztjuk a szo­cializmus építésében szerzett tapasztalatunkat. Örömmel te­szek eleget a kérésüknek, ar­ra kértek bennünket minden találkozó résztvevői — a me­gyei pártbizottság tehetséges, felkészült vezetői, élén Osval- do Castro elvtárssal —, hogy adjuk át megyénk párttagsá­gának, lakóinak testvéri üd­vözletüket, tolmácsoljam jó­kívánságaikat. Ifjúsági parlamentek Óvodákban, iskolákban, ne­velőotthonban és kollégium­ban összesen 67 helyen tarta­nak munkahelyi ifjúsági par­lamentet megyénk nevelési intézményeiben. 10 fő fölött fiatal pedagógusok, alkalma­zottak, műszakiak legtöbben a megyeszékhelyen vannak — 312 fő és a salgótarjáni já­rásban (224 fő). A 67 intéz­ményben 1050 fiatal vesz részt ilyen fórumon december 15-ig. Ahol a fiatalok létszáma nem éri el a 10 főt, beszélgetés formájában adnak számot az ifjúságpolitikái határozat vég­rehajtásáról, elemzik az érin­tettek helyzetét. NÓGRÁD — 1978. december 3., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents