Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-29 / 305. szám
Válaszolt a közérdekű kérdésedre II megyei jogi lórumon hallottuk ' A jogpropaganda-hónap utolsó rendezvényeként tartották meg Salgótarjánban a megyei lórumot. Ennek előkészítésekor a megye lakosságától levélben és telefonon számos kérdést kaptak a rendezők. A fórumon nem volt ' lehetőség minden kérdésre válaszolni, ezért a fórum közönségével és a megye lakosságával is azt közöltük, hogy minden kérdésre választ fogunk közölni a NÖGRÁD-ban. A közérdeklődésre számot tartó kérdésekre az illetékesektől válaszokat kértünk, amelyeket ezúton ismertetünk. Kérdés: Nem lehetne-e Salgótarján Rendelőintézetben a fogászaton biztosítani, hogy a betegek érkezési sorrendben kerüljenek be az orvoshoz? Válasz: A fogászati szak- rendelésen 1978.^ szeptember hó 1-től sávrendszert vezettek be. A város és környéke egy- egy meghatározott orvosi székhez tartozik, amelyen reggel 7 órától délután 7 óráig tart a fogászati rendelés. így minden fogászati beteg csak a területileg illetékes fogorvosokhoz tartozik, akik délelőtti és délutáni váltásban egy-egy fogorvosi széken biztosítják az ellátást. A várakozási idő csökkentése érdekében a folyamatosan kezelt esetek visszarendelését vezette be a rendelőintézet, melynek bővítésével lehet elérni egyrészt az optimális kezelési időt, másrészt csökkenteni a várakozási időt. Egy idő múlva minden beteg meghatározott időre nyer berendelést, vagy sürgős esetben — foghúzás — azonnali ellátást kap. Ezen rendszer megfelelő működtetése érdekében javasoljuk, hogy a betegek, elsősorban az új betegek alakítsák ki — az érkezés figyelembevételével —: a bejutás sorrendiségét. Kérdés: Kell-e fizetni öröklési illetéket annak, aki a neki jutó hagyatékról a hagyatéki tárgyaláson a másik örökös javára lemond? Válasz: Az illetékekről szóló 11/1976. (VI. 29.) PM. számú rendelet 17. paragrafusának rendelkezései szerint, aki más örököstársa javára a hagyatéki tárgyaláson ellenszolgáltatás nélkül lemond (ingyenesen átengedi) —, terhére öröklési illetéket kiszabni nem lehet. Az öröklési illetéket a saját örökrésze, valamint az átengedett vagyon szerzése után csupán a szerző fizeti meg. Ha azonban az örökös örökrészét ellenszolgáltatás (pénz stb.) fejében engedi át a hagyatéki tárgyaláson, úgy a fenti rendelethely alapján az aki átengedi az örökséget örököstársa javára, az öröklési illetéket tartozik megfizetni. Ezen felül aki részére átengedték az örökséget a megszerzett ingatlan (rész) értéke után (vétel) visszterhes vagyonátruházási illetéket is tartozik fizetni. A fenti rendelkezés értelmezése során másik örökösnek minősül az a személy, aki a megnyílt hagyatékból törvényes öröklés, vagy végrendelet alapján egyébként örökölne. Kérdés: Beszterce-lakótelep képviselője iskolás autóbuszok beindítását kérte. Válasz: A Volán 2. számú Vállalat 1975-től külön iskolabuszt biztosít a tanulók szállítására 7.30 órai indulással. Jelenleg 1 darab IK. 280 típusú csuklós és 1 db IK 266 típusú autóbuszokkal. Csúcsforgalmi utasfelmérés alapján a járatokon a fenti időpontban zsúfoltság nem tapasztalható. Kérdés: Vonalszámokat mikor tüntetik fel az autóbuszok hátsó ablakában is? Válasz: A kérést jogosnak találja a Volán 2. számú Vállalat és az 1979. évi menetrendváltozástól korszerű, esztétikus táblákat fognak beszerezni és valamennyi autóbuszra felszerelik. Javaslat: A taxiállomáson levő információt adó táblán a taxik szolgálati idejét tűntessék fel. Válasz: A Volán már intézkedett az üzemfenntartási részlege felé, hogy a taxik szolgálati idejének kezdete és vége fel legyen tűntetve. Javaslat: Salgótarján külső állomáson utasellátó pavilont létesítsenek, mivel az utazó- közönség erre igényt tart. Válasz: Az Utasellátó Vállalat Területi Igazgatósága a MÁV illetékes szerveivel felveszi a kapcsolatot és ameny- nyiben a MÁV az állomás- épületben megfelelő területet biztosít, úgy a kereskedelmi pavilon létrehozásához szükséges anyagi fedezetet a területi igazgatóság biztosítani fogja. Kérték: a 21-es főközlekedési út és Szurdokpüspöki ösz- szekötőút-csatlakozás forgalmi rendjének felülvizsgálatát. Válasz: A kérést jogosnak tartja KPM Közúti Igazgatósága, mivel több súlyos és halálos baleset történt az utóbbi időben ebben a csomópontban, szükségessé vált a csomópont átépítése. Az átépítésre vonatkozó terveket a Közúti Igazgatóság elkészítette és megvalósítását 1979. évre betervezte. (pat) Tisztábban látni a lehetőségeket Beszélgetés a szervezésről A termékszerkezet bővítése és a vele járó különböző rekonstrukciók szinte egymást követték és követik ma is a salgótarjáni síküveggyárban, egészen 1982-ig, az üzem komplex fejlesztésének befejezéséig. Ez gyakorlatilag azt jelente+te, hogy a gyártási folyamat helyét, útját —, hogy az építkezési területek szabadok legyenek — más-más helyre kellett átteni. Mindezek hátráltatták a szervezési elképzelések megvalósítását. Mert alig, hogy elkészült egy-egy tervezet, illetve annak kivitelezése, már módosításáról kellett intézkedni. — Szervezési teendőkről gondoskodni, s e téren cselekedni csak úgy lehet, ha alaposan elemezve figyelembe vesszük a gazdaság egészét — mondja Szőke Miklós szervezési osztályvezető. — Állandóan változó körülmények között azonban ez bonyolult feladat, bár az is igaz, hogy épp a ^beruházások megvalósításával egyidőben ,a legkönnyebb a későbbi hatékony működést előkészítő szervezettség kialakítása. Csakhogy ennek a feltételeit megteremteni — miközben a kiszolgáló egységek fejlesztése nem tart lépést a gyáréval — rendkívül körülményes. — Miben látja az eddigi munkájuk legfőbb eredményét? — . A gyár gazdasági céljaihoz illeszkedő szervezési koncepcióban gondolkodtunk — feleli Szőke Miklós. Alapvetően fontosnak tartom, hogy elkészült a gyárfejlesztési szabályzat és az üvegtermelési folyamatrendszer üvegipari szintű kidolgozása. Ezek „csak” elvi feladatok, de a gyakorlati teendők kiindulópontjai. Kidolgoztuk az új síküvegfeldolgozó üzem ragasztott, vízszintes edzett és a zománcozott üveggyártáshoz szükséges termelésirányítási rendszert, illetve az ehhez szükséges átcsoportosítási tervet. Foglalkoztunk olyan feladatokkal is, mint például a termelés programozásának számítógépes kialakítása vagy a csomagolórekeszek tipizálása. Sok elképzelés megvalósult, illetve megvalósulóban van. — Miként tudtak a gyár gazdálkodásában segíteni? — Több fölmérésben vettünk részt a társosztályokkal Vizsgáltuk a készletgazdálkodást, a raktározási és az anyagmozgatási feltételek kialakítását. Részt vettünk különböző veszteségforrások feltárásában. Megállapítottuk, hogy bizony baj van az üzemek között a belső koordinációval, s csak lassan alakult ki egészséges szervezési szemlélet. A közvetlen munkairányítás, -szervezés nem eléggé átgondolt. Ezt igazolja a legutóbbi munkaidőalap kihasznál tsági vizsgálat is: a ténylegesen munkában töltött időnek mintegy 25 százaléka megy veszendőbe. — Mi lesz tehát a jövő teendője? — Ember, gép, anyag optimális kapcsolatának megteremtése. Ehhez tovább muszáj fejlesztenünk a konténeres és az állványos szállítást, folytatnunk kell a rekeszek tipizálását. Ebből 1979-ben jelentős létszám- és költségmegtakarítást kívánunk elérni. Vendel Lajos Csővázas és hídszerkezetű szállítószalagot gyártanak a salgótarjáni síküveggyár reszere a „szomszéd” gyárban az OBV Salgótarjáni Bányagépgyárában. A 11 darabból álló, 290 méter hosszú szállítószalag ára megközelíti a 2 millió forintot. A képen Sándor László lakatos munka közben. Áruk árak nélkül Tapasztalatból mindenki tudhatja, de egy ellenőrzés a közelmúltban be is bizonyította, hogy a boltokban kapható áruk egy részén nem tűntetik fel az árat, másik hányadán pedig nem egyértelmű, vagy egyenesen hibás az árfeltűntetés. Pedig több mint tíz esztendeje érvényben van az a kormányrendelet, amely előírja, hogy ártáblákkal, árcédulákkal — különféle módszerekkel — de egyértelműen, írásban kell közölni a vásárlókkal, melyik termék mennyibe kerül. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség hat megye és a főváros mintegy 700 üzletében tartott ellenőrzése igyekezett felderíteni a hiányos, vagy hibás árazás okait. Megállapította például, hogy a legtöbb visszásság a hentesáruknál tapasztalható. Ami azért is nagy hiba, mert bizonyos felvágottakat, szalonnákat a vásárló nem tud egymástól megkülönböztetni, könnyen eladhatnak neki értéktelenebb fajtát — drágábban. A hentesáruk többségének hatósági ára van, ezért az ár feltűntetése az ipar feladata. Igen ám, de hiába írják rá egy rúd párizsira, vagy kenőmájasra, hogy mennyibe kerül, a vevő nem éppen azt a darabot viszi haza, amelyen az ár olvasható. Ezért mégis a boltosoknak kell — kellene — minden árucsoporton ártáblát elhelyezniük! Ezt azonban — hol hanyagságból, hol hátsó szándékkal — olykor elmulasztják. Hasonló a helyzet a sajtok többségével is: a sajtkarika szeletésénél az ár eltűnik, s számos esetben hiányzik az ártábla is. Bonyodalmakat okoznak az árváltozások is. Amikor például az édesipari készítmények árát emelték, hosszú időn át még a régi árat jelölő csomagolóanyagot használta fel az ipar. Ismét a boltosokra hárult az új ár feltűntetésének feladata, akik ezt a munkát nem mindig pontosan látták el. Gyakran megtörtént, hogy nem a régi árat ragasztották át, hanem mellette tüntették fel az újat, ami vitákhoz, tévedésekhez vezetett. Némely mélyhűtött terméken egyáltalán nincs ármegjelölés, amit azzal magyaráz az ipar, hogy az előállításkor még nem tudták, hogy az árut exportálják-e, vagy belföldön értékesítik. Ismét más a helyzet az iparcikkekkel, amelyeknek többsége árjelzés nélkül érkezik a boltokba. Ezek árát általában a kereskedelmi vállalatok alakítják ki és a raktárakban vagy a boltokban kell azt feltűntetni. Megtörténik azonban, hogy a boltosok nem tudják — vagy nem akarják? — a szállítólevélen szereplő adatokat az áruval egyeztetni, azonosítani és így például a II. osztályú termékre is az I. osztályúnak az ára kerül. Tény, hogy az általában amúgy is túlterhelt kereskedelmi dolgozóknak igen kevés az idejük a gondos árfeltűntetésre. Vannak boltok, ahol az alkalmazottak munkaidejének negyedét-felét is leköti az árazás. A boltvezetők ezért létszámhiányra is hivatkoztak. amikor az ellenőrök fényt derítettek a hibákra. Bár védekezésüknek van alapja, szabálysértés esetén a bírságtól mégsem lehetett eltekinteni. Nyolcvankilenc bolti dolgozóval, vezetővel szemben folytattak le eljárást és összesen 47 800 forint pénzbírságot róttak ki. Ahol folyamatosan követtek el árdrágítást, ott a jogtalan többletbevételt is elvonták a vállalatoktól, vagy szövetkezettől. Ám mindettől a vevő helyzete nem sokat javul- hiszen a hibák gyökerei, okai a bírságok kifizetése után is fennmaradnak. Mit lehet, mit kellene tenni? Felvágottaknál, sajtoknál és más olyan termékeknél, ahol nem lehetséges, minden darabon az árfeltűntetés, arra kell törekedni, hogy az ipar előre becsomagolja a termékeket és árazva juttassa el a kereskedelembe. Mivel ezután is marad egy sereg termék, amelyen a boltosoknak kell az árat jelezniük, ezt a munkát kell megkönnyíteni, gépesíteni. A lehetőség adott: a vállalatok, a szövetkezetek vehetnek egyszerű, olcsó ár jelző gépeket, , amelyekkel gyorsabb és könnyebb ez a munka. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség valamennyi vállalattal, szövetkezettel ismertette a vizsgálat tanulságait és közölte javaslatait. Nem hallgatta el, hogy az enyhén szólva vegyes tapasztalatok birtokában az ellenőrzéseket tovább folytatják, mindenekelőtt a fogyasztók érdekeinek védelmében. Gál Zsuzsa Nehéz fiatalon bányászkodni? Parlament utáni gondolatok, megjegyzésekkel Annak rendje s módja szerint, más ágazatbeliekhez hasonlóan, a közelmúltban lezajlott a megye bányászfiataljainak ifjúsági parlamentje is. S, nem akárhogy: volt fúvós- zenekar, dalárda, úttörőköszöntés, s nem utolsósorban, mi a közel kilencven fiatal „találkozójának” értelmét adta? vita, véleménynyilvánítás, és sok-sok hozzászólás. Mi utóbbit szinte várt az ember. Hiszen kik küldöttként részt vettek ott, a Nógrádi Szénbányák tizenegy termelő- egységét képviselték, no és ezemégyszáz fiatalt. Ami a szénbányák összlétszámához viszonyítva is igen tekintélyes: több mint egynegyedét teszi ki. Ennyire megfiatalodott vol- fca a bányászok nagy közössége? — meditálhat az ember, s hirtelen rá is csodálkozik, tudván: évekkel ezelőtt még „kötéllel sem lehetett e foglalkozásra fiatalt fogni”. Most viszont tény: ennyien vannak, jelentős erőt képviselnek. Igaz viszont az is, számuk csak a bányászat stabilizálódása utáni években, s legfőképp az utóbbi két esztendőben nőtt. Az örömbe azonban — nem ünneprontásként mi hangsúlyozzuk, a felszólalók közül is többen említették a tényt — üröm is vegyül: még mindig kevesen vállalnak föld alatti munkát, kevés a frontokon dolgozó ifjúsági brigádok száma. Inkább iparosnak — lakatos, villanyszerelő, s más „felszíni szakmabelinek” — szegődnek el a vállalathoz. Ami — vetődik fel a kérdés — egyben azt is jelentené, hogy nehéz fiatalon ott lent bányászkodni? Hát, mindenesetre, nem könnyű. Még annak ellenére sem, hogy ebben az ötéves tervben közel ötszázmillió forintot fordítanak a bányászati munkafolyamatok korszerűsítésére, a szociális elmaradottság pótlására. S, hogy ennek révén már jó néhány vágathajtó-, jövesztő- és rakódógépet, modern önjáró frontbiztosító berendezést vittek le a föld alá. A lenti munka azonban e „segédletek” mellett is nehéz, fárasztó, rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Amit, vélné az ember, jól megfizetnek. A két év előtti ifjúsági parlamenten e téma felvetése szinte központi helyet foglalt el, utalva is egyben az akkori helyzetre. Most azonban már mindössze egy-ketten foglalkoztak bérkérdéssel. Ami az azóta bekövetkezett változásokat is jelzi, bár a felszólamlások bírnak még igazsággal. Hisz a legfrissebb statisztikák szerint az alsó bérhatár alatt levő fiatalok száma 29,7 százalékra csökkent. Hogy ez hány dolgozót jelent, nem tűnik ki, csupán következtetéssel bírhatunk: lassacskán megközelíti a minimumot. A fiatalok égető gondja a lakáskérdés is. Igaz, az utóbbi esztendőkben történtek intézkedések, mik hivatottak ezen enyhíteni. Példaként: 1976 óta a vállalat száztizenöt dolgozója kapott lakásépítési kölcsönt, s közülük nyolcvanöt fiatal. Sőt, 1980. végéig Nagybátonyban kétszáznegyven, Salgótarjánban százhúsz bányászlakás épül fel, amelynek elosztásáról még csak mendemondák kergingenek, de várhatóan több, föld alatt dolgozó ifjú is kap majd belőlük. A végleges megoldás természetesen várat még magára, nem is kevés időt, hiszen — ami érthető — hosszú évek lemaradását nem lehet egykettőre pótolni. Néhány újabb meditációra késztető kérdés is felvetődött a fiatalok tanácskozásán, amikre ugyan felfigyeltek már a vállalat vezetői, de a tények még — azok. Példaként: feltűnően kevés a vezető beosztásban levő fiatal. A szénbányák háromszázötvenöt ilyen státuszából, mindössze tizenöt „jutott” eddig nekik, s ez roppant kevés. Igaz, már tervbe vették, hogy nyolcvanöt ifjút felkészítenek különböző szintű vezetői munkakör be- tölésére; ez azonban hosszadalmas „lecke”, mit hónapokon, esztendőkön át kell tanulni. S érdekes: éppen most, mikor mindenütt „információ- özönről” esik szó, a fiatalok ennek csak — csordogálását nehezményezték, ■ esetenként őket legjobban érintő dolgokról szereznek legkésőbb tudomást. Hát gondok bizony akadnak még. Ám a feladatok is 1 nagyok, mik előttük állnak. Hiszen a szénbányáknál is jogos igény: nemcsak kapni, adni is kell. S nem keveset. A beszámolóban is olvashatta az ember, hogy jövőre egymillió- harmincezer tonna szenet kell felszínre küldeni a nógrádi bányászoknak, amiből a fiataloknak is ki kell venni részüket. Ehhez viszont a körükben is még meglevő fegyelmezetlenség és szervezetlenség megszüntetése, a korszerű gépekhez való jobb hozzáértés, azok teljes kihasználása is kell. A jól politizáló parlamenten egyébként erre szavukat adták a fiatalok. S, hogy tartják-e majd „fogadalmukat”7 Véljük, igen. Hiszen eleddig is sokat tettek a vállalat boltogulásáért. — karácsony — NÓGRÁD — 1978. december 29., péntek 3
