Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

Téli' turizmus Irány a Tálra A Magas-Tátra hegyei A Csorba-tavi Hotel Panorama Hírcsokor Balassa­gyarmatról 1. A Bgy. SE atlétikai szak­osztálya eredményesnek mondható évet zárt: hat arany-, tizennégy ezüst- és negyvennyolc bronzjelvényes sportoló mellett két II. osztá­lyú és hat III. osztályú szin­tet teljesítettek, ami 26,5 olim­piai és 75,5 MASZ-pontot je­lentett a szakosztálynak. Két sportoló kapott meghívást jövőre a magyar ifjúsági vá­logatottkeretbe : Torda Er­zsébet és Fedor Éva. A szak­osztály vezetésében is történt változás. A korábbi szakosz­tályi elnök hivatali elfoglalt­sága miatt kérte felmentését. A sportegyesületi vezetés dr. Zándoki Gézát kérte fel a szakosztályelnöki teendők el­látására, aki szívesen tett ele­get a kérésnek. 2. A kézilabda-szakosztály a közelmúltban megtartotta évadzáró értekezletét. Lombos István vezetőedző értékelte az év eredményeit és szólt az NB II-es férficsapat erősítési terveiről. A sportegyesületi vezetés felállította a mércét: a férficsapat maradjon az NB II-ben, a női gárda pedig nyerjen bajnokságot a megyei I. osztályban. A szakosztály­elnöki teendők ellátására dr. Márton János kapott megbí­zatást. 3. Sikeres évet zárt a labda­rúgó-szakosztály is. A felnőtt­csapat az NB II. Középcso­portjában a 6. helyen végzett, az MNK-ban bejutott a leg­jobb ÍZ közé, az ifjúsági és serdülőcsapat pedig az orszá­gos bajnokságban a 6., illet­ve a 8. helyen végzett. Az évadzáró értekezletre a kö­zelmúltban került sor, ahol Dávid Róbert vezető edző ér­tékelte a bajnoki szereplést. A sportköri vezetés nevében dr. Hatvani László társadalmi elnök mondott köszönetét az eredményes szereplésért. Birkózás Román versenyzők jártak Pásztón Ismét rangos nemzetközi sza­badfogású birkózóviadalra került sor a minap Pásztón a kondícióteremben. A Bp. Honvéd—Pásztói SE vegyes csapat látta vendégül barát­ságos mérkőzésen a román I. osztályú klub, a Steaua Bucu- resti birkózóit. A román csa­pat vezetője L. Cs. Cleobuti vezérezredes volt. Olyan ne­ves birkózók is szőnyegre lép­tek a bukaresti színekben, mint Seregélyi Tibor junior- világbajnok, felnőtt EB har­madik helyezett, háromszoros Balkán-bajnok, Arapu VB negyedik helyezett, aki mel­lesleg ötszörös román bajnok és kétszer nyert Balkán-baj­nokságot, Ott volt az indulók között a nehézsúlyú Panaute, olimniai negyedik helyezett, aki a világbajnok Simont szo­rította ki a csapatból. A ' Bp. Honvéd csapatveze­tője Varga János olimpiai és világbajnok volt, mellette Hollósi Géza, a Bp. Honvéd edzője irányította a birkózó­kat. Bár ezúttal a Pásztói SE volt birkózója. Robotka Ist­ván — a felnőtt válogatott kerettel edzőtáborozik — nem indult a versenyen, mégis lát­hattunk a hazaiakon kívül manapság piros-fehér színek­ben birkózó pásztóit, Balogh Béla személyében. Az 57 kilogrammosok súly­csoportjában a kétszeres ifjú­sági, kétszeres junior- és fel­nőtt román bajnok Paulu pontozással győzött Oláh Gá­bor ellen. Ugyanebben a súly­csoportban Arapu tussal nyert Balogh Béla ellen. A 62 kilo­grammban is román siker született Ebante révén. Ez­után Makovnyik tussal vesz­tett Akinteli ellenében, majd Seregélyi (90 kg) kétvállal nyert Wessenhoffer ellen. A plusz 100 kilogrammosok súlycsoportjában is román si­ker született, Panauta sem ta­lált legyőzőre.' A román együttessel már a harmadik olyan külföldi bir­kózóküldöttség járt Pásztón. amelynek szereplése kitűnő hírverése volt a sportágnak. Mind a szlovákiai Fülek, mind egy bolgár együttes és ezúttal Románia sportolói fel­vonultatták a birkózás számos szépségét. Igazi sportélmény­hez jutott Pásztó birkózást kedvelő közönsége és verseny­zői belekóstolhattak a nem­zetközi viadalok légkörébe. A. L. Még egysier 1978-ról A szövetségek által össze­állított idei rangsorban a sak­kozó Portisch Lajos tizenhar­madik alkalommal lett „Az esztendő legjobbja” sportágá­ban. Vitathatatlan elsősége, világranglistán is előkelő he­lyet foglal el, s idehaza rit­kán talál legyőzőre. Eredmé­nyes évet zárt a magyar sak­kozás, hiszen csapatviadalon a férfi- és a női válogatott arany-, illetve ezüstérmet nyert az olimpián. A férfiegyüttes legjobbja ezúttal is Portisch Lajos nem­zetközi nagymester volt, aki azonban, az MTI-nek adott nyilatkozatában nem az olim­piáról szólt elsőnek, hanem röviden értékelte a rtfár csak­nem eltelt esztendőt. — Három részre kell bon­tanom az évet — mondta. — A magam szempontjából jó kilencvenszázalékosnak érté­kelem az idényt. Sikertelen viadalom lényegében csak egy akadt, a jugoszláviai Bugoj- nóban. Kettő közepesen sike­rült. Az olimpián kívül két jelentős sorozatot is megnyer­tem, mégpedig mindkettő Hol­landiában Wijk an Zee-ben és TiLlburgban. Kiváló teljesítményt nyúj­tott a Buenos Aires-i olimpián. A magyar együttes elsőtáblá­saként a tizennégy játszmá­ból nyolc győzelmet szerzett, ami ragyogó eredmény. Le­hetett volna jobb is mérlege Dél-Amerikában ? — Akadt már olimpia, ahol ezt a játékomat felülmúltam, s mégsem lettünk elsők. Most volt egy olyan csapat — ezt kell kiemelnem —, amelyik képes volt a másikért is küz- déni, s akik játszottak, azok remek teljesítményt is nyúj­tottak. Jövőre csapat Európa-baj- nokságot rendeznek. Megvéd- heti-e elsőségét a magyar fér­fiválogatott?-*- Valószínűtlenül nehéz feladat. Az EB-n nyolcas'csa­patok vesznek részt, s a szov­jet válogatott számára ez kedvezőbb. Az argentínai eredmények mellett milyen éve volt 1978. a magyar sakkozóknak ? — Inkább a nőknek ho­zott több elismerést. Gondo­lok itt elsősorban arra, hogy Ivánka és Verőci személyében először avattak magyar ver­senyzőnőt nemzetközi nagy­mesterré. Magamról szólva, még annyit, hogy ez az év számomra egyben az újrakez­dés éve is volt, hiszen 1977-ben amikor kikaptam Szpasszkij- tól jó ideig nem játszottam, visszavetett az, hogy nem tudtam elérni a négy közé jutást. A már említett csapatver­seny mellett 1979. a zóriavéi'- senyek éve is lesz. Portisch Lajos is indul e viadalokon, mit tervez? — Erről nem szeretek be­szélni. Az első három közé kell kerülnöm, hogy azután tovább folytathassam szereD- lésemet a világbajnokjelöl­tek között... Üt jelző tábla az Alacsony-Tátrában Társadalmi megbízatása: sportvezető Magyarországon is egyre- többen űzik az egészséges téli sportokat — ha épp lehet. Ég­hajlati-domborzati adottsá­gaink ugyanis e téren nem a legkedvezőbbek, így egyre na­gyobb azok száma is, akik egy hét végi kirándulás, vagy egy egy-két hetes, utazás során va­lamelyik közeli országban él­vezik a tél örömeit. A méltán legkedveltebb úti­cél : Csehszlovákia, pontosab­ban Kelet-Szlovákia hegyvi­dékei. Az Alacsony- és Ma- gas-Tátra, a Nagy- és Kis- Fátra a természetjárás, az üdülés, illetve a sporttevé­kenységek bármely fajtáját kedvelő látogató igényét ki tudja elégíteni. Több idegen- forgalmi iroda szervez csopor­tos utazásokat,! de segítséget nyújtana^,, $z egyéni turisták­nak is terveik megvalósításá­ban, a szállásfoglalásban. A természeti szépségeken túl számos olyan — történelmi múlttal és vonzó látnivalék- kal rendelkező — város is található itt (például Kassa, Lőcse, Igló, Késmárk), amely szintén magyarázza a hazánk­ból ide irányuló, évről évre növekvő idegenforgalmat. A fő vonzerőt mégis a he­gyek jelentik; a 2500 méter fölé is magasodó csúcsok, a hónapokig megmaradó méte­res hótakaró. A'z Alacsony- Tátra érdekes növényvilága mellett jég- és cseppkőbar­langjairól is híres. Legfonto­sabb turistaközpontjai: Cho- pok, Tálé és Donovaly. A Nagy- és Kis-Fátra romanti­kus vidékén még kisebb az idegenforgalom, így elsősorban az üdülni, pihenni vágyók ré­szére előnyös. Különleges szépségű a Zsolnától északke­letre levő Vrátna-völgy (Vrát- na-dolina), melynek kiépíté­se az utóbbi években gyorsult meg. A Magas-Tátra kapuja Pop- rád, innen a fontosabb telepü­lések kisvasúttal kényelmesen elérhetők. A hegység egész területe védett nemzeti park, gondosan karbantartott turis- tautakkal, -jelzésekkel. A látogatók biztonságáról a korszerűen felszerelt hegyi mentőszolgálat gondoskodik. A síelők minden nehézségi fo­kozatú terepet megtalálnak: a lesikló- és slalompályáktól az enyhe, gyakorlásra alkalmas lejtőkig. Ródlipályák, sífelvo­nók, ülőliftek és kabinos drót- kötélpályák állnak rendelke­zésre. A hóviszonyok kiválóak, általában a késő tavaszi hóna­pokig lehetődé teszik a spor­tolást. *A Magas-Tátra turista­központja: Tátrafüred, Tátra- lomnic (itt találjuk a népsze­rű Tátramúzeumot) és a Csorba-tó. A kirándulások során azon­ban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a tél számos ve­szélyt is rejteget. A gépkocsi­val közlekedőknek figyelembe kell venniük a hegyi utak sa­játosságait, a hó és jég elleni védekezés szükségességét. Sí­zésnél, túrázásnál pedig csak a gyakorlatunknak és felszere­lésünknek megfelelő nehézsé­geket szabad vállalni! (szegő) — Egy ember csak akkor teljes, ha mindennapi mun­kája mellett a köz asztalára is letesz valamit — kezdte a vallomását az ősz hajú Mészá­ros János, aki 33 éven ke­resztül tett a köz asztalára. Neve összeforrt Szécsényben a sporttal. A felszabadulás óta, valamilyen formában mindig segítette a község sportéleté­nek előbbrevitelét. — Negyvenöt tavaszán fel­kerestek a fiatalok, hogy ala­kítsuk meg a sportkört. A házak még romokban hever­tek, a község kifosztva, a né­metek amit csak lehetett min­dent elvittek. Ilyen körülmé­nyek között alakult meg a mi sportkörünk. Akkor nehe­zen értettem meg, hogy a ne­héz gazdasági körülmények között a sportra gondolnak. Ma 33 év távlatából megér­tem őket. Akkor nem volt semmiféle szórakozási lehető­ség. A gyerekek a sportban keresték a kikapcsolódást. A sportköri tagok — Gon- da István, Horváth Mihály, Vilimi Ferenc, Demszky Béla és a többiek — a sportköri el­nök János bácsi vezetésével rendbe hozták a futballpályát. — Az erdészettől kaptunk fát, amiből a kapufát kifarag­tuk. Nappal beástuk, éjjel el­hordták. Így volt ez vagy négy alkalommal. Ütött-kopott felszerelést Pesten sikerült szereznem a labdarúgócsa­pat részére. Rádi Lajos, Me­gyeri László, Zsíros Lajos, Sziklai Sándor cipészek ke­zelésbe vették a rossz állapot­ban levő futballcsukákat. Va­lahogy így kezdődött. Igen! Így kezdődött Szé­csényben a sportélet és így in­dult Mészáros János társadal­mi tevékenysége. — A gyerekek többször em­legették, jó lenne a pálya mel­lett öltözőt és szertárt készí­teni. A lebombázott sajtgyár romjai a mai Felszabadulás téren hevertek. Az anyagot megkaptuk. Oláh János, Illés Sándor, Kaszás József, Majo­ros Mihály, Vidu Pál és még sokan mások a gépállomástól kapott traktoron szállítottuk a pályára az építőanyagot. Az­tán társadalmi összefogással az épület is elkészült. — János bácsi volt a sport­köri elnök, aztán hosszú évek­ig, egészen 1974-ig a labda­rúgó-szakosztály vezetője. A hőskorból, vagy a közelebbi évekből mire emlékezik visz- sza a legszívesebben? Egy pillanatig elgondolko­zik, kutat a múltban, aztán csendesen elkezdi: — Sok szép sportsikert értünk el. Egy hír­verő mérkőzésen még az SBTC-t is megvertük 1—0-ra. Ennek ellenére mégis azokra a társadalmi munkákra emlé­kezem vissza szívesen, amit közösen végeztünk. Ezek a munkák közelebb hozták egy­máshoz az embereket. Igazi közösséggé kovácsolták össze a kollektívákat. — Mikor kötött barátságot a sporttal? — Még gyermekkoromban. A rongylabda volt az első sportszerem, amit a többi me­zítlábas társammal a szécsé- nyi réten és az utca porában rúgtunk. Később a sportlövé­szet vonzott. Még ma is szí­vesen veszek kezembe fegy­vert. A MEDOSZ megyei ver­senyén 1974-ben harmadik lettem. János bácsi nemcsak a szé- csényi sportkörben tevékeny­kedett és tevékenykedik. Mint labdarúgó játékvezető, 1970- ben 25 éves pályafutása al­kalmából a Nógrád megyei Játékvezetői Tanácstól meg­kapta az aranysípot. A szé- csényi járásban 1950-től egé­szen 1975-ig játékvezetői tan­folyamokat szervezett és ve­zetett. Évek óta irányítja és vezeti a szécsényi járás lab­darúgó-szövetségét. Sporttár­sadalmi munkájának elismeré­seként 1964-ben megkapta a Testnevelési sport érdemes dolgozója kitüntetést. Tulaj­donosa a Nógrád megye sport­jáért emlékplakettnek. — János bácsi még ma is aktív sportvezető. Milyen ta­nácsot ad a fiataloknak? — Szeretném, ha az a lel­kesedés, akarat, ami bennünk égett, bennük is lobogna. Aka­rat nélkül ezen az úton nem lehet messzire jutni. — És a sportvezetőknek? — Megértés, a sport és a fiatalok szeretete nélkül, meg­felelő vezetői rátermettség hiányában nem lehet hosszú távon irányítani, vezetni. Csak az vegyen kezébe „gyeplőt”, aki érzi, hogy az odavaló. — Tervei? — Míg egészségi állapotom megengedi, szeretném a köz­ség sportéletét szolgálni. 67 éves vagyok és nem szereS nék csupán az emlékeimből élni. Mészáros János életének egy részét odatette a köz asz­talára. Mindennapi tevékeny­ségével, szervező és irányító munkájával hozzájárult szű- kebb és tágabb közössége, a sport előbbre haladásához. Azt tette, ami kedves volt a szí­vének és'hasznos a' közösség­nek. szenográdi — NÓGRÁD - 1978, december 28., csütörtök 7

Next

/
Thumbnails
Contents