Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
A békesség TITKAI Miért oly’ nehéz megőrizni a családi békét? Miért torzsalkodnak, zsörtölődnek, türelmetlenkednek egymással még- olyan emberek is, akiknek összetartozása kétségbevonhatatlan, s egymás nélkül élni sem tudnának? Miért csupán karácsonykor sikerül —, ha. egyáltalán sikerül — némelyeknél, hogy 1 csöppnyi nyugalmat erőszakoljanak önmagukra, s ezt óvják, mint szélben' a gyertyát, míg csak pisla fényét ki nem oltja a légáramlat? Kétségtelen, a körülmények is okolhatók. A mai ember — kivált a városlakó — szűk térben van összezárva családtagjaival, ösz- szeszokni velük viszont alig jut ideje. Kimerült, hajszolt, nyugtalan emberek kerülnek össze esténként, fejükben eltérő emlékekkel, benyomásokkal; otthon aztán levetik azt a kevéske önfegyelmet is, amit a külvilágban magukra erőszakoltak. Papucsba, pizsamába bújnak lelkileg is és nem biztos, hogy jól áll nekik. Furcsa ellentmondás, hogy a legtöbb ember épp azok előtt a legmogorvább, legfigyelmetlenebb, akik a legfontosabbak a számára. Fordítva lenne természetes, ha a tetszetős ábráza- tunkat otthon öltenénk Jel. Dehát akkor soha, sehol sem lehetünk elengedettek? Valóban: soha és sehol. Legalábbis nem annyira, hogy másoknak ez terhessé és kellemetlenné váljék. Az őszinteség nem azonos a fegyelmezetlenséggel, az idegek vibrálásának szabad szikráztatásával. őszinteségre kinek-ki- nek leginkább önmagával szemben volna szüksége. Sokféle békétlenség ered az önismeret és az önvizsgálat hiányából is, hiszen olyan ellentétes érzések dúliák az emberi szíveket, melyekről sokan nem is tudnak; mások pedig nem is akarnak tudni. Az ember egyik alapér- zése a féltékenység. Nem ■ csak a szerelemben, hanem minden emberi viszonylatban. Féltékenyek egymásra a testvérek, olykor a svermek szeretetére a szülők, egvmás barátaira a házastársak, össze-vissza mindenkire az anvósok, vők. menvek, sógornők. A féltékenység a legősibb emberi érzés — nem is csupán emberi: próbáljon csak meg egy kutyatartó séta közben megsimogatni egy' idegen ebet! —, a legrégibb mítoszokban irodalmi emlékekben éppúgy föllelhető, mint napjainkban, csak a megnyilvánulási formája más. (A trójai háború Me- nelaosz király féltékenységé miatt tör ki; Médeia, a kolchisi királylány férje hűtlensége miatt öli meg gyermekeit, Odüsszeusz mind lenyilazza a kérőket, akik távollétében feleségét ostromolták; a bibliai Sára, Ábrahám felesége a pusztába űzi IJágárt, a szolgálót annak fiával együtt — és sokáig folytathatnánk a sort az emberszív irigységének irodalmi ábrázolásairól). A mai embernél nem ilyen viharosak a féltékenység megnyilvánulásai. Legalábbis többnyire nem. A mai Médeiák csak a szidalom szavaival ölik gyermekeiket, ha . azok a hűtlenkedő férjre hasonlítanak. És ha ráadásul a szelídebb nagyszülőkhöz vonzódnak, akkor mindjárt jön a jólismert lemez: a nagyszülők elkényeztetik, „elrontják” őket — és e nevelői háborgások mögött is mindig meglapul a féltékenység sárkánya. Az emberek többsége nem is tudja, ha sejti se vallja be önmagának, mi a baja a másikkal, csak a hibát keresi benne. A férj (feleség) házsártos, kákán is csomót keres; az anya, apa, anyós, após mindenbe beleszól, a gyermek mindenféle rossz tulajdonságot örökölt (természetesen a másik családtól) — és így tovább. Pedig csak arról van szó, hogy minden családtag minden szeretetet magának szeretne, ám hogy meg is kapja, arra nem ad példát. Ha aztán ez az önző szeretetvágy anyagi kérdésekben kap levezetést, akkor egészen elfajul és a nvers irigység látszatát kelti. Nemcsak a családokban húzódó rejtett érzelmi erővonalak nem tudatosulnak mindig, de emberek és viszonylatok szüntelen változásai sem. A családot a legtöbb ember statikusnak tekinti, mozdulatlan jelenidőként éli meg, holott nagyon is dinamikus, mivel a családot alkotó egyének is változnak. A gyerekek nőnek a felnőttek öregszenek; a személyek is cserélődnek a nemzedékek ki- és belépésével, az idősek meghalnak, a fiatalok házasodnak, unokák, dédunokák születnek; ez mindig is így volt, de napjainkban az élet meggyorsult tempója, információ- és ingerbősége következtében egy-egy korszakon és egy-egy személyiségen belül is gyors változások zajlanak le. (Egyes házasságelméletek a korunkban járványos házasságbomlást is ezzel magyarázzák : az egymásrata- láláskor még összeillő emberek az életmód hatására oly gyorsan változnak, hogy egymás változásaival nem tudván lépést tartani, érzelmi egyensúlyukat elvesztik). Valóban nehéz a változások sebes iramában megtartani az érzelmi kapcsolatok állandóságát és csak akkor sikerül, ha a felnőtt családtagok figyelnek egymásra és igyekeznek összehangolni lépéseiket, együtt változni, s elfogadni egymás új arcát, ha új meg új kifejezést rajzol rá a gyorsuló idő. Hiszen a gyermekeink iránti szeretetünk sem csökken attól, hogy pillanatról pillanatra változnak, alakulnak és hozzájuk fűződő kapcsolatunknak is folyton alkalmazkodnia kell megújult lényükhöz. A család érzelmi egyensúlya, harmóniája: legdrágább kincsünk. Az otthon az erőgyűjtés színhelye, a család (közelebbi és távolabbi) tagjai jelentik azt az emberi közösséget, amely nélkül menthetetlenül magányosak lennénk. Minden más kapcsolat törékeny és múló, csak a családi kötelék olyan erős, hogy kibírja az ellentéteket is, az összetűzéseket is. Aki le tudja győzni (vagy legalábbis pórázra fogni) szívének sárkányait, aki önmagában keresi a hibát és családjának tagjait gyarlóságaikkal együtt fogadja el; aki otthon sem ereszti el magát, hanem értékeli annyira szeretteit, hogy kedvükért szintoly vidám, kedves, illedelmes arcot ölt, akárha társaságba menne, az megkapja az otthon melegének jutalmát, s olyan példával indítja útnak gyermekeit, amelyek követve, az . ő öregkorát is megszépítik majd. Karácsony van, ajándékok után lohol mindenki. Csak vigyázzunk: a futko- sás, cipekedés, költekezés izgalmai el ne űzzék a béke angyalát. Mert a karácsony nem országos vásár, az egész évi iparcikkszükséglet beszerzési alkalma, hanem a család és az összetartozás ünnepe. Nem1 az a fontos, hogy a karácsonyfa alatt mi lapul, hanem hogy akik körülveszik, megtalálják egymást. Ha ez sikerül, akkor és csak akkor lehetnek vonzók a külső környezet számára és akkor képesek kifelé is megépíteni a hidat, mely lélektől lélekig ível. Bozóky Éva Az értelmiség Nógrád megyében írta dr. Gordos János rP ársadalmi fejlődésünkben az értelmi- 1 ség egyre nagyobb feladatokat vállal és teljesít. A technika fejlődése, a tudomány és a kultúra iránti igény megnövekedése, társadalmi életünk szervezettebbé válása egyre magasabb szintű hozzáértést és elméleti felkészültséget igényel. Ezt megyénk is felismerte, ezért tudatos cselekvéssel, az értelmiségi munkához szükséges kedvezőbb feltételek kialakításával igyekezett elősegíteni az értelmiségiek számának ■növekedését. Ennek eredményeként ma már több mint 6000 mérnök, közgazdász, orvos, pedagógus, jogász dolgozik az iparban, mezőgazdaságban, kulturális és egészségügyi intézményekben, illetve a társadalom más területein. Arányuk az utóbbi években a más rétegekhez viszonyítva gyorsabban fejlődött, ezért az összes foglalkoztatottak mind nagyobb hányadát teszik ki. Megyénk életében végbemenő változások sok olyan gazdasági, kulturális, egészségügyi feladat megoldását tették szükségessé, amelyek vonzották az egyetemi és főiskolai végzettségű embereket. Kedvezően befolyásolta értelmiségünk kötődését városaink, falvaink fejlődése, korszerűsödése, a művelődési és életfeltételek kedvező változása is, Kórház, rendelőintézet, művelődési központ, ifjúsági ház, pénzügyi- és számviteli főiskola, valamint több új gyermekintézmény megépítése, lakásellátás javulása jelentős tényezőnek bizonyult értelmiségünk számának gyarapodásában és aktivizálásában. E folyamattal párhuzamosan jelentősen változott az értelmiségi tevékenység karaktere is. A korábbinál közvetlenebbül kapcsolódik más munkákhoz, ami szorosabbá teszi a különböző értelmiségiek, valamint az értelmiség és más dolgozó rétegek közti kapcsolatot. De változott abban az értelemben is, hogy míg korábban a szellemi tevékenységet főleg egyénileg végezték, ma ez egyre kevésbé jellemző, helyette a csoportmunka, a kollektívák összefogása. együttes tevékenysége válik meghatározóvá. Az értelmiség száma, mint látjuk, jelentősen megnőtt. Ha a növekedés üteme a következő években nem is lesz olyan nagymérvű, mint az előző években volt, mégis arra számítunk, hogy számuk évről évre tovább gyarapszik. Ennek természetesen vannak elemi feltételei, lakás, kultúrálódási lehetőségek, jó munkahelyi légkör, képzettségének megfelelő munka. A gazdasági, műszaki feladataink megoldása, a gyerekek igényes nevelése, a színvonalasabb egészségügyi ellátás biztosítása, több jól képzett felsőfokú végzettségű szakembert igényel. Politikai érdekeink fűződnek ahhoz, hogy az e területeken folyó munka is hatékonyabbá és eredményesebbé váljon. Az értelmiség politikai arculata más társadalmi rétegekéhez hasonlóan az elmúlt években igen kedvezően változott. Pártunk politikáját, a fejlett szocializmus építését programnak, ösztönző feladatnak tekinti. Politikai felfogása mindenekelőtt a munkában, az elért sikerekben, közéleti aktivitásban és a közösség érdekeinek képviseletében fejeződik ki. Értelmiségünk megoldja a szocialista társadalmunk építéséből ráháruló feladatokat, kezdeményez, bírálja az élet által túlhaladott jelenségeket és vállalja az újjal járó kockázatot. E kedvező változásban igen jelentős szerepe van pártunk szövetségi politikájának, amelynek gyakorlatában megerősödött az értelmiség és más társadalmi réteg .közti kölcsönös bizalom. Ma már jól érzékelhető, hogy az MSZMP több mint két évtizedes tevékenységében állandósult, gyakorlattá vált a fejlődésünket elősegítő, alkotó tevékenység támogatása. A bizalom és fejlődő együttműködés jele az is, hogy fontos társadalmi döntések előkészítése során gyakran kikérik irányító szervek a szakemberek véleményét, hogy a politikai döntések még körültekintőbbek legyenek. így történt ez a közoktatáspolitikai határozat, vagy a közművelődési törvény előkészítése idején is. De ezt tettük megyénkben is szinte minden fontos, széles társadalmi rétegeket érintő döntés előkészítésekor. A gyakorlat azt mutatja, hogy helyes ezt megtenni, mert megalapozottabb a döntés és eredményesebb a megvalósítás is. Tapasztalataink szerint azok bizonyulnak a politika legjobb képviselőinek, akik az előkészítésben is részt vesznek. A politikai szövetség jegyében ugyanakkor elvi vitákat is folytatunk a tudományos világnézet, a szocialista közgondolkodás kialakítása érdekében. A kettő nem zárja ki egymást, ellenkezőleg, az eredményes, tartós sikert jelentő ideológiai vita csak azokkal folytatható, akik bíznak politikánkban, akikkel a politikai célok tekintetében egy állásponton vagyunk. A következetes, indulatoktól és személyeskedéstől mentes eszmecsere nem gyengíti, hanem erősíti a politikai szövetséget és a nézetek tisztázásán keresztül elősegíti a marxizmushoz való közeledést. Az értelmiség politikai, ideológiai arculatának formálása változatos módszereket igényel. Munkánk csak akkor lehet eredményes, ha figyelembe vesszük, hogy az értelmiségiek foglalkozásuk és érdeklődésük alapján különböző rétegeket alkotnak. Hogy minden értelmiségihez közel kerüljünk, eljussunk, ahhoz ezeket a sajátosságokat figyelembe kell venni. A kapcsolat megteremtésében és erősítésében legmegfelelőbbnek kínálkozik az, hogy a tevékenységüket érintő politikai feladatokon keresztül közelítsük az értelmiséget. A politikai, közéleti feladatok megoldásába az értelmiség többsége aktívan bekapcsolódik, TIT-ben, MTESZ-ben, HNF-ben igen nagy számban dolgoznak. A közösségnek az az érdeke, hogy a szakmailag képzett, igényes dolgozók tevékenysége legyen a példa a közéletiségben. Több helyen már ez a helyes gyakorlat kezd érvényesülni, de előfordul még az is, hogy „nyüzsgő”, felszínen mozgó, nagyobb hangú egyének kerülnek előtérbe. Társadalmi érdekeink ugyanakkor azt követelik meg, hogy a munka, az életmód, a magatartás alapján tekintélyt szerző értelmiségiek befolyása növekedjen. Az értelmiség közéletisógének nagyon fontos kifejezője a társadalom műveltségének növelésében való részvétele. E feladat szervesen kapcsolódik gazdasági feladatainkhoz is, amelynek megoldásában nélkülözhetetlen a nagyobb műveltség, a képzettebb szakember. Szakmai tanfolyamok, üzemi tárlatok, dolgozók iskolája, munkás kulturális hetek sikeres rendezvényei bizonyítják, hogy többségük feladatának tekinti ezt. A közéletiség és a kultúraközvetítés fejlesztéséhez ugyanakkor nagyon szükségesnek tartjuk azt, hogy rendszeresen, sokoldalúan tájékozódjon társadalmi fejlődésünk és. a kulturális haladás kérdéseiről. Az értelmiség látókörének bővítése, szemléletének és értékrendjének formálása nem nélkülözheti a rendszeres tájékoztatást. Ma ez még nem mindenütt vált gyakorlattá, sőt egyes helyeken az is előfordul, hogy nem fordítanak kellő figyelmet az értelmiségiek által felvetett kérdések magyarázatára sem. Közösségi feladataink megoldásában legaktívabbak a kommunista értelmiségiek, akik kezdeményező, feladatvállaló munkájukkal példát mutatnak munkahelyeken és lakóhelyeken. Értelmiségünk szervezettsége magas, több mint 30 százaléka tagja a pártnak. Gazdasági eredményeinkhez szorosan kapcsolódik az értelmiség tevékenysége, a kohászatban, szilikátiparban, finomkerámia-gyár- tásban elért sikereink felkészültségüket és alkotókészségüket is mutatja. Ipari üzemek technikai berendezésének korszerűsítése, új üzemek telepítése, korszerűbb technológiák alkalmazása, új termékek kifejlesztése nagy szellemi erőfeszítést igényelt. Ismert, hogy adottságaink a mezőgazdasági termeléshez nem a íegmegfelelőbbek. A domborzati viszonyok, az erózió, a gyengébb minőségű talaj nagyobb erőfeszítést, tudományosabb alapokra helyezett gazdálkodást igényel az eredményesebb munka érdekében. I,’ rtelmiségünk munkájára, szellemi ké- pességeinek kamatoztatására a jövőben is nagy szükség lesz. Az MSZMP XI. kongresszusának, az V. ötéves terv feladatainak megvalósításáért további erőfeszítéseket kell tenni. Gazdaságpolitikai feladataink következetes gyakorlati megvalósítása azt igényli, hogy a minőséget, a hatékonyságot, a termelési szerkezetet tovább fejlesszük, hogy tudásuk, tapasztalatuk legjavát mozgósítsák az üzem, a megye, az egész ország érdekében. Ezáltal lesz teljesebb ő maga is, gyarapszik tapasztalata, tudása és fejlődnek életviszonyai is. Ünneplő városunk
