Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-24 / 303. szám

XXXIV. ÉVF., 303. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1978. DECEMBER 24., VASÁRNAP Világ proletárjai, egyesüljetek! NEPEK FENYŐFÁJA A népek egyetlen, hatalmas szivár­ványszínben pompázó karácsonyfáját Száz és százmillióan állják körül. Apró emberkék, akik még csak kóstolgatják az őket körülvevő világot, s óráról órára új felfedezések élményeitől ittasodnak, apáik, akik munkától kihevült arcukat mosdatják a december hűsítő levegőjében, s szebb hol­napról szőnek pezsdítő álmokat, s nagyapá­ik, akik múltuknak visszatérő, partra vetődő fáradt hullámain ringatják magukat, s vi- gyázón emelik fel tekintetüket. Szemükben szürke képsorok suhannak tova. Keserű és soha vissza nem kívánt emlékek: árván meredező, füstös pillérek, vonyító szirénák, az éjszakákat nappallá változtató gyilkos torkolattüzek, kioltott emberéletek . . . Ök, akik a szenvedés forrásából annyiszor merítettek, ők tudják igazán, mit jelent vi­rágszerű mosolyokban fürödni, kavicsos úton, ápolt gyepágyak között andalogni, eszterga­gépek dudorászását hallgatni a nyugalom ku­polája alatt. Mert nincs szebb zene a fülnek a békés építömunka zajainál. S a képzelet­beli, hatalmas fenyő alatt gyülekezők kivétel nélkül erre áhítoznak, ami észnek és szív­nek egyaránt legdrágább: a békére. Európában, az öreg kontinensen, már több mint három évtizede új világot érlelő csend honol, egymással homlokegyenest eltérő beren­dezkedésű társadalmi államok békésen meg­férnek egymás mellett. A népek azonban nem ajándékba kapták a nyugalmat, fejük fölött Damoklész kardjaként lebeg a háború veszélye, mindaddig, amíg mammutmonopóliumok, a haladás ellenségei fegyverkezési versenyt szí­tanak, próbálnak gáncsot vetni a helsinki ér­tekezlet programjának, amely a földrészen a békét és biztonságot, a nemzetközt eny­hülést, a népek közötti bizalom izmosodását hivatott szolgálni. A béke nem ajándék — hétköznapok har­cának tartós szüleménye, amely fölött legfő­képp a Szovjetunió és a szocialista orszá­gok őrködnek. Űjrá és újra megújuló, az embe­riséget boldogítani szándékozó javaslataikkal szorgalmazzák a világpusztító fegyverek gyár­tásának betiltását, a készletek mérséklését, az erőszak száműzését a nemzetközi életből. A ha­dászati fegyverek korlátozásáról, a közép-euró­pai haderők és fegyverzet csökkentéséről zajló tárgyalások egyetlen és nemes célja, amely minden nép hőn óhajtott vágyával találko­zik: a béke megőrzése. Amint azt az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése is megállapította: a Varsói Szerződés szerve­zetébe tömörült szocialista országok követke­zetes békepolitikájának és védelmi erejének meghatározó szerepe van abban, hogy Euró­pában szilárd alapokon nyugszik a béke és az enyhülés szerte a világon egyre nagyobb teret hódít. Ez a folyamat megállíthatatlan, még ak­kor is, ha a világpolitika egén a nemzetközi reakció fáradhatatlanul görgeti az enyhülés­ellenes, sötét és lomha lavináit, s igyekszik megakadályozni a békés egymás mellett élés útján haladókat. Azért feltartóztathatatlan, mert minden nép alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy a fegyverekből ekevasat ková­csoljanak, az erődítmények vasbetonéból la­kásokat emeljenek . . . Ott állunk valamennyien a népek közös karácsonyfája alatt megilletődve és emelt fő­vel, egymás kezét szorongatva, viharosan do­bogó szívek hangzavarában: „Mir, pax, frie­den” — ha mást nem is, de ezt az egy szót, hogy béke, megtanultuk, a másiktól, s ha halljuk, mint bűvös varázsigére mosoly és felhőtlen optimizmus rajzolódik az arcokra. Mert az egyetlen nyelv, amelyen a földkerek­ség valamennyi lakója szótár nélkül is meg­érti egymást: a béke nyelve. Olyan ez, mint amikor bolygó tűz int a vándornak: gyere utánam! S a béke hadse­regének katonái napról napra sokasodnak. A közös cél, az azonos érdek gyűjti őket egy lo­bogó alá: boldogan élni, maradandót alkotni csakis nyugodt, zavartalan körülmények kö­zött lehet Barcelonától Vlagyivosztokig, La- gostól Washingtonig, szerte a világon. A mikor a kellemes hőmérsékletű szo­bában a család apraja-nagyja körbe- állja a felckesített fenyőt, a gyufa apró lángjától csillagszórók szikrái rakétáz- nak, s a szülők kedvesen megsimogatják lur­kóik fejét a szeretet mámorában, egy röpke pillanatra jusson eszünkbe a népek kará­csonyfája is. Amely akkor a legtündöklőbb, ha a béke örömeit élvezők boldogságtól sugárzó arccal sereglenek köréje. VW»<W\/VWVW'>WV/'^V\X\( Teremtik | az otthont... 'V\AM^WWW\^\A^VWVVv WW\/VA^A/NA(^A/\A/\A^WVV> Fényes | Tarján AA/v/Vy/WWWWWWWW Üj élet születik vw\ZWVX\MAAA/W\/VAA^ Lendületben W'W/U*A/'^W'VN^V/\AAi,WV^X ^W\^A^VV\AAA/\A<-VWWW>. I A békesség | titkai | A pillangó Az év szociális eredményeiről Koszorúzások Soha, senki nem kapott — nem kaphatott — akkora ajándékot karácsonyra, mint 34 esztendővel ezelőtt a sal­gótarjániak. Ezen a napon szabadította fel a várost a hős Vörös Hadsereg. Az a bizonyos régi kará­csony volt alapja és kezdete, első lépése annak a fejlődés­nek, melyről ma a megújho- dott város tanúskodik. Év­ről évre gyarapodik Salgótar­ján, esztendőről esztendőre nö­vekszik, szépül és gazdago­dik. Elég, ha csak az elmúlt hét napjait idézzük vissza, melyek sorában új oktatási intézmény átadásáról szá­molhattunk be. Szombaton három helyszí­nen koszorúztak Salgótarján­ban. A déli órákban a salgó­tarjáni köztemetőben, a vá­rosi tanács pártszervezete a hősök falánál helyezte el a kegyelet koszorúit. A kora délutáni órákban a Lenin té­ren a szovjet hősi emlékmű­vet párt-, állami és mozgalmi szervek, fegyveres testüle­tek, illetve a megyeszékhely üzemeinek, intézményeinek egy része nevében koszorúz­tak. A, Tanácsköztársaság té­ren, a felszabadulási emlék­műnél lő órakor ugyancsak az MSZMP, a Hazafias Nép­front, a KISZ, fegyveres tes­tületek, szakszervezetek, to­vábbi üzemek és MSZBT-tag- csoportok, tanácsi szervek rótták le kegyeletüket. Megyénkben sok Elsejétől felemelik az ala­csony nyugdíjakat. „Az idős korúakról való gondoskodás szocialista társa­dalmunk érdeke és elemi köte­lessége. Arra törekszünk, hogy az idős emberek anyagi biz­tonságban éljenek és társadal­munk megbecsült, hasznos tagjainak érezhessék magu­kat.” — ezeket a mély huma­nizmusról tanúskodó sorokat a Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozatában olvashatjuk. A párt Központi Bizottságának 1978. április 19 —20-i ülése ennek a program- nyilatkozatnak a szellemében foglalkozott a Magyarországon élő, munkaképes kort megha­ladó emberek helyzetével, gondjaival. Ennek a nagy jelentőségű kérdésnek a napirenden tartá­sát és szocialista társadal­munk gondoskodását bizonyít­ja az az intézkedés, miszferint 1979. január elsejétől — ' a rendszeres évi nyugdíj-kiegé­szítésen túl —, felemelik az alacsony összegű nyugdíjakat. A jelenlegi intézkedés várha­tó hatásairól, a nyugdíjasok számának és a részükre folyó­sított összeg nagyságának ala­kulásáról kértünk tájékozta­tást a Nógrád megyei Társa- dalqmbiztosítási Igazgatóság igazgatójától, Bakos Páltól. — összehasonlításul vegyük ezer nyugdíjast alapul az 1970-es és az 1978- as évet, mivel a jelenlegi ren­dezésre vonatkoztathatóan még nincs birtokunkban konkrét megyei adat, de hozzávetőlege­sen 26 200 főt — a megye ösz- szes nyugdíjasának több mint 50 százalékát — érint a fent említett határozat. Míg 1970- ben 30 millió 889 ezer 846 fo­rintot fizettünk ki1 — a nyug­díjátlag összege csak 885 fo­rint volt akkor! —, 34 908 idős ember számára, de idén júli­usban már 45 576 főt tartot­tunk nyilván! A számukra ki­utalt összeg 75 millió 618 ezer 534 forint volt, aminek egy személyre eső átlaga 1659 fo­rintot tett ki. Tehát jelentős az emelkedés, ez az összeg a jelenlegi rendezés nyomán to­vább nő, de az 1800 forintot nem haladhatja meg, kivéve egyetlen esetet, amikor a há­zastársi pótlékkal együtt 2000 forint lehet a nyugdíj legfelső határa. Természetesen január elsejétől minden nyugdíjas és járadékos ellátmányát lega­lább 70 forinttal, illetve 2 szá­zalékkal emeljük. — fejezte be tájékoztatását Bakos Pál igaz­gató. Közel ötezren pihentek SZOT-üdülőkben. — A szakszervezeti szolgál­tatások egyik legnépszerűbb formáját, az üdültetést 1978- ban 4985 felnőtt vette igénybe, érint a rendezés a családos üdülőkben 554 főt helyeztek el, s velük együtt 405 gyerek pihent. A három hétre szóló szanatóriumi be­utalójegyekből 252 hosszas betegség után lábadozó dolgo­zó részesült, ők Hévízen, Pa- rádfürdőn és Balatonfüreden nyertek elhelyezést. Egyre népszerűbb a vállalati üdültetés. Míg 1975-ben csak 8675 dol­gozó pihent munkahelyének üdülőjében, az idei adatok sze­rint az ilyen módon nyaralók száma már elérte a 12 000 főt. Ä vállalati üdültetés egyre népszerűbb lesz, mivel segítsé­gével az ország legszebb tájai­ra — általában a főszezonban — juthatnak el a beutaltak. Sajnos, néha előfordul, hogy a rendelkezésre álló épületeknek alacsony a komfortfokozata és esetenként nem biztosítható az étkeztetés sem. Példamutatóan oldotta meg dolgozóinak nya­ralását az SKÜ, az öblösüveg­gyár és a 'Nógrádi Szénbányák vezetősége, melyek nagyon so­kat tettek azért, hogy az üdül­tetés minden tényezőjét ma­radéktalanul előteremtsék, a nyugodt pihenést biztosító lé­tesítmények fenntartásával — ismertette részletesen az 1978. évi adatokat Marczi József, az SZMT társadalombiztosítási és szociálpolitikai osztályának ve­zetője. Fotómontázs: Kulcsár Jóiset ■SSSSSSJSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSyjSS/fSSS//SSSSS/SSSSSSySSSSSSSSSSSfSSJSSSSSSSSSS/SSSS,SSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSySSSSSSSJSSfSYS,S,SSSS,SSSSS,SSSSr,S,S„,,,S,,,,S,,„„„,„J„,.,„,„M,,„,,„,,,, ............................1TTB 3 Ce.LLem.e3 iiein.efLek.eLkiadnunk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents