Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
Ha valahol, akkor Balassagyarmaton, az Április 4.-lakótelepen ugyancsak várják a fagy beálltát. Az őszi esős, aztán a későbbi latyakos időjárás majdhogynem elvágta a külvilágtól az ój városrész lakóit a központtól. A Váci Mihály és Május 1. utca sarkán túljutni, a Komjáthy Jenő és Kodály Zoltán utcák környékét — képünkön — járművel megközelíteni szinte lehetetlen a sár miatt. Ügy mondják, hogy kértek legalább a járdák ideiglenes kialakítására salakot az itt lakók, azonban támogatás híján ez is meghiúsult. — kulcsár — Úgy várják, mint a gyermekek! Karácsony, elfeledkeznek Házi sütésű bejgli, diós, teljesít szolgálatot az otthon- tartozóik, vagy mákos ízesítésű... túrós le- ban. róluk? pény... palacsinta... kocso- — Huszonnegyedikén es- — Általában eljönnek a nya... virsli mustárral... töl- te közösen felékesítjük a te- rokonok, de van olyan bete- tött kacsa... — ilyen és ehhez nyőfákat — minden osztály- günk is, aki itt, él tizedik éve hasonló finomságok vannak ra három jut belőlük — sza- és még csak most van az elfelsorolva azon az ákombá- loncukorral, üveggömbökkel, ső olyan karácsonya, amikor kom, dülöngélő betűkkel te- csillogó-villogó díszekkel. A végre hazaviszik... Mert lerótt papírlapon, amit Végh karácsonyfák alá kerülnek a amíg az édesanya és az édes- Gáborné, a ludányhalászi szó- közös ajándékok: babák, tár- apa él, addig ők csak-csak ciális otthon főkönyvelője sasjátékok, kártya, mackók, meglátogatják az intézetün- tart a kezében. Ezután gondozottainkat fel- két, de ha elhalnak, sajnos, — Nálunk az a szokás, hogy küldjük szobáikba átöltözni, nincs tovább. A testvérek, tá- az élelmezési bizottság ha- s ők boldogan felveszik ün- volabbi rokonok nagyon rit- vonta egyszer ülésezik és ak- neplő ruhájukat. Amíg ké- kán, vagy egyáltalán nem kor eldönti: mit főzzenek szülődnek, addig mi tnegte- járnak mifelénk — hallgat el konyhai dolgozóink a közel- rítjük az asztalokat, szépen sokatmondóan Végh Gábor- jövőben. A legutóbb meg- elhelyezzük rajtuk a naran- né és miután nagyot kortyol tartott tanácskozásnak —, csőt, almát, fenyőgallyakat, az illatos kávéból, újra foly- melyen négy ápoltunk és a süteményestálakat... és ek- tatja. négy osztályvezető főnővér kor csenget az „angyalka”! A — Az igaz: az otthon vala- vett részt — különös jelentő- betegek lejönnek és azt a mennyi dolgozója — élükön sége volt, hiszen ott dőlt el a boldogságot, megilletődöttsé- az 56 nővérrel —, mindent karácsonyi menü milyensé- get, amit arcukról lehet leol- megtesz azért, hogy örömet ge, összetétele. A betegek vasni, elmondani, leírni le- okozzon a gondjaikra bízott igényeit sikerült egyeztetni a hetetlen... Közösen megva- embereknek, akik úgy várják mi elképzeléseinkkel, s így csorázunk, sokáig együtt a karácsonyt, mint a legap- már semmi akadálya nem maradunk, szól a lemezjátszó, róbb gyermekek! De egy, volt az ételek elkészítésé- énekelgetünk, egyszóval jól igazi otthonban, családi kör- > napi háztartási és gyermekellátási gondokkal nek... elvégre, egy évben egy- érezzük magunkat. Ilyenkor nyezetben eltöltött ünnep’ elfoglalt asszonyt sokkal kevesebb ösztönzés szer van karácsony, a család szabad „megszegni” a házi- azért mégis csak más, hi- és a szeretet ünnepe! — rendet: ápoltjaink sokáig szén azt az élményt semmi mondja mosolyogva Végh Gá- nézhetik a tv-t, késő éjszakai sem pótolhatja! Ifaliozo társadalom — szél if család A J, a család ünnepének HdldtÜOIl^l tekintjük. Igazi bensőséges hangulatát a családtagok egymás iránti ragaszkodásának, szeretelének érzése adja és ennek szimbolikus jelei a fa alatt elhelyezett ajándékok. Nehezen tudunk elképzelni karácsonyi hangulatot úgy, hogy valaki egyedül tölti ezt az ünnepet, és többnyire már az is zavaró, ha a családból valaki hiányzik. Több nemzedékre visszanyúló hagyományok elevenednek fel ez alkalmakkal, évről évre. A szülői, nagyszülői otthonban tapasztalt-megismert szokások élednek fel és ezek, valamint a szóbeli visszaemlékezések valamilyen állandóságot, maradandóságot kívánnak bizonyítani a sok változás közepette. A mai családok ugyanis alapvetően különböznek azoktól a szülői, nagyszülői családoktól, amelyekben korunk felnőttéi megtanulták a karácsonyt ünnepelni. Bár a változások nagy része a családtagok érdekeit tekintve előnyös, a megszépítő messzeség mégis sokszor a múltbeli család után támaszt nosztalgiát. A harminc-negyven évvel ezelőtti családokban a téli vakáció alatt a gyerekek nagy többségének állandó anyai gondoskodásban volt része odahaza. Abban az időben ugyanis az egykeresős családmodell uralkodott. A gyermekes nők többsége nem folytatott rendszeres kereső tevékenységet. Ma ennek fordítottja jellemző: csekély a nem kereső anyák száma. Ha a család intézményének fejlődése során bekövetkezett változásokat rangsoroljuk, akkor ezt helyezhetjük első helyre, mert ez a család működésének minden területére kihatott. A család egyik alapvető funkciójának ellátása a gyermekek gondozása, nevelése, kétségtelenül kevesebb problémával járt az egykeresős családban, mint a mai kétkeresősben. Amikor egyedül a férj-apa vég#ett távol az otthontól kereső munkát, akkor a gyermekek ellátása, gondozása, nevelése a feleségre-anyára hárult. Mindenki számára, így az asszony számára is magától értetődő volt ez a helyzet. Kérdés azonban, hogy a társadalmi fejlődéssel bekövetkezett változások mellett ez a helyzet mennyiben szolgálná ma a két legjobban érdekelt, az anya és a gyermek érdekét. Az elmúlt évtizedek társadalmi fejlődése hazánkban egyebek között megszüntette a személyi függést a társadalmi munkamegosztásban, amely korábban kísérője volt a munkás és munkáltató viszonyának iparban, mezőgazdaságban és különösen a személyi szolgáltatásokban. Az egykeresős családban a feleségnek férjtől való függése intézményesen adva volt, hiszen a feleség csak azzal az összeggel gazdálkodhatott, amit férje átadott. Kétségtelen, hogy a férjek jelentős része nem élt vissza ezzel a helyzettel, de a feleség alárendeltsége általánosan elfogadott norma volt. E normát semmiképpen sem lehet fenntartani a szocialista társadalom viszonyai között. Az egyedüli helyes út: a nők éppen úgy vállalhassanak munkát, mint a férfiak; módjuk legyen rá, hogy ezt a munkát akkor is folytathassák, ha már asszonyok, anyák lettek és így önálló keresettel rendelkezzenek. A társadalmi munkamegosztásban való részvétel biztosítja legjobban a személyiség fejlődését. Az otthonában lekötött, csak a borné. órákig fennmaradhatnak és — Az ízletes, kívánság sze- néhányan még az éjféli mi- rint összeállított menün ki- sére is kimehetnek — mesé- vül még milyen meglepetés li az ünnep izgalmától átfű- készül az itt élő 322 beteg tölt hangon Anni nővér, Bó- számára? — kérdeztük Anni di Jánosné. nővértől, azaz Bódi Jánosné- — Ezen a napon az itt lakótól, aki tizenharmadik éve kát meglátogatják-e hozzáTőcsér Julianna éri abban az irányban, hogy új dolgokat tanuljon, próbáljon ki, mint azt. aki rendszeresen kereső munkát végez és egy dolgozó kollektíva tagja. Természetesen nagy különbségek vannak az egyes munkák és munkahelyek között. Számit az is, hogy mennyire serkentők, mennyiben támasztanak olyan igényeket a dolgozókkal szemben, amelyhez új dolgokat kell tanulniuk. Ma még nagy számmal vannak hazánkban olyan betanított éi segédmunkás munkakörök, amelyek nem sok ösztönzést adnak a fejlődésre. Az otthon élő. háztartást vezető anyák nagy többsége gyermeke nevelésekor a tradicionális gyakorlatot követi. Ügy nevel, ahogy őt nevelték, arra az életre készíti fel fel gyermekét, amelyre őt felkészítették. Ez ma már teljesen elégtelen. A családi nevelés norma- és követelményrendszerének változnia kell és erre a módosításra a szülőket a mindennapi életből szerzett tapasztalataik késztetik. E tekintetben azok az anyák vannak előnyben, akik maguk is rendszeres kereső munkát végeznek. De vajon nem károsul-e a gyermek érzelmi téren, ha anyja nincs állandóan mellette? Nem lényegesebb-e ez, mint az a nye-, reség, amelyhez értelmi síkon jut, azzal, hogy,-anyja modernebbül tudja nevelni? Az anya és gyermek kettős szoros összetartozása annyira beivódott valamennyiünk tudatába, hogy önkéntelenül is idegenkedünk minden olyan megoldástól, amely ezt a kettőst megbontaná. E kérdés érdemi megválaszolásához szükséges, hogy kettéválasszuk a gyermek kötődését anyjához, apjához, valamint az állandó együttlétet. Egyre több vizsgálat bizonygatja: hogy a gyermek zavartalan fejlődéséhez szükséges, hogy megkülönböztetett módón ragaszkodjék egy-két személyhez, és azok megkülönböztetett szeretetében is biztos legyen. Ugyanakkor ez nem tételezi fel a személyek állandó, megszakítás nélküli jelenlétét. A nap egyes szakaszaiban helyettesíthető a szülő anélkül, hogy ez a gyermek fejlődésében zavart okozna. További megállapítása a vizsgálatnak az, hogy nemcsak aranya lehet fontos személy, hanem az apa is, vagy más valaki, például nagyszülő, aki a gyermekkel rendszeresen foglalkozik, és azt mélyen szereti. Nem helytálló tehát az az érvelés, mely az anyákat a gyermekek érdekére hivatkozva vissza akarja szorítani a családba. Egy ilyen kényszerítés pontosan az ellenkező hatást érheti el. Megállapították, hogy az állandó intézeti elhelyezésnél is kedvezőtlenebb hatást válthat ki a gyermekre annak az anyának a magatartása, aki fogolyként érzi magát otthon és visszavágyódik a munkahelyére. Gyermekében pedig akarva-akaratlanul vágyai valóra váltásának akadályát látja. A ) A .1 i a bölcsődével, óvoIdrsaaaiom dávali napközi otthonokkal lényeges segítséget nyújt a kétke- -résős családnak ahhoz, hogy a gyermeküket el tudják látni, fel tudják nevelni. Mindenki tudja azonban, hogy e társadalmi segítség ellenére nagy terhek hárulnak a szülőkre, részben anyagi, de még inkább energia és idő tekintetében. A munkából hazatérő szülő miután a bölcsődéből-óvodából, napköziből elhozza gyermekét sűrítetten kell, hogy elvégezze a gyermek ellátásával kapcsolatos munkákat és alkalmat kell találnia arra is. hogy gyermeke érzelmi szükségleteit is kielégítse. Erre egy szülő ideje és energiája általában nem elegendő, és ezért a kétkeresős családtípus másik jellegzetessége kell, hogy legyen — a kereső munka mellett — a háztartási és gyermekgondozási, nevelési feladatok megosztása. Ez is a társadalmi fejlődés szükségszerű következménve. Cseh-Szombathy László Parlament Szécsényben „A fíutalok a jelen formálói és a fejlődés hordozói...” Jegyzet, ünnepek előtt A hét végét otthon töltöttem, anyámnál. Alighogy hazaértem, mutatta, képeslapokat kaptam. Barátaim, ismerőseim küldték. Kellemes karácsonyt, boldog új esztendőt kívántak. Gyorsan arra gondoltam, válaszolni kell nekik. Szaladtam a postára, üdvözlőlapokat, bélyegeket venni. Arra gondoltam, illik válaszolni barátaim lapjaira. A postáról kijövet régi kézbesítő ismerősömmel találkoztam. Panaszolta: nagyon fáradt . . . Elmondta: nem is tudja, mennyi levelet, képeslapot kézbesített az elmúlt napokban. Pedig ezután jön még csak a java! Pár nap múlva itt a karácsony; s lesznek, akik közvetlenül az ünnep előtt adják csak föl üdvözlő, köszöntő soraikat... Nem tudom, nem is érdeklődtem utána, hogy például a karácsonyi csúcsidőben mennyi képeslap, levél, csomag érkezik a salgótarjániaknak, a megyénkbeliek- nek címezve? Gondolom, több tízezer . . . A nagy ünnepre való készülődés szinte mindenütt túlmunkát jelent. Sokan úgy vélik, ilyenkor mikor már csak pár nap van hátra, lehet lazítani . . . Szó sincs erről! Most, az év végéhez közeledve munkánkat még jobban kell ellátni, feladatainkat még eredményesebben kell megoldani! Most azokra gondolok, akiknek az ünnepek előtt kell csak állnia a sarat! A bolti eladókra, a vasutasokra, a buszsofőrökre, a postai dolgozókra, a rádió- és televíziószeretőkre, a kórházak dolgozóira . . . Az áramszolgáltató vállalatok dolgozóira gondolok. És eszembe jutnak a filmszínházak dolgozói is, hiszen a mozik az ünnepek alatt sem állnak le .. . Azokra a rendőrökre gondolok, akik karácsonykor és szilveszterkor lesznek szolgálatban. Határőreinkre és néphadseregünk katonáira, tisztjeire gondolok, akik a két ünnep alatt is „állnak a vártán .. Őket köszöntőm most. Tisztelet nekik! Mól. — nt. Rangos ifjúságpolitikai eseménye volt a közelmúltban megtartott ifjúsági parlament a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetnek, amelyen az ifjúságot közvetlenül érintő intézkedésekről, azok eredményeiről és a soron következő feladatok végrehajtásáról volt szó. Boros Béla, a közös gazdaság elnöke, beszámolójában utalt arra, hogy a vezetőség fontos feladata a fiatalokkal való foglakozás, mert ők a fejlődés hordozói, és részesei is a jelen formálásának. A szécsényi termelőszövetkezetnél — ha lassan is — nő a 30 éven aluli fiatalok aránya, amely jelen időszakban a dolgozók 30 százalékát teszi ki. Ez 115 fő, közülük 90-en vettek részt a parlamenten. Az előterjesztő részletesen foglalkozott a közvetlen termelésben résztvevő fiatalok munkájával, közéleti tevékenységükkel, a vezetői döntések előtti hasznos javaslataikkal, és természetesen ezek sorsával is. Szólt azokról az intézkedésekről, amelyek alapján a fiataloknak a különböző kedvezményeket, segélyeket, kamatmentes kölcsönöket, lakásépítési támogatást, kirándulási, üdülési lehetőségeket, ösztöndíjakat kapják. A beszámolás időszakában három fiatal miniszteri, heten tsz-kitüntetésben részesültek. A szövetkezet vezetősége, úgy tűnik, elégedett az ifjúságpolitikában elért eredményekkel, de mint elhangzott, nem szeretik azokat a fiatalokat, akiket az elégedettség jellemez, mert ennek érzése visszahúzó erő. A ’ termelőszövetkezet elnöke utalt arra, hogy a fiatalok nem használják ki kellő mértékben a klubhelyiség kínálta lehetőségeket, kicsi az érdeklődés a kulturális jellegű kirándulások iránt, pedig a buszt ingyen kapják. Az elégedettség hangján szólt az ifjúsági brigádok példamutató munkájáról, a géoesítésben és a baromfinevelő telepen dolgozó fiatalok tevékenységéről. A parlamenten érdemi munka folyt, azzá tette a végzett munka reális értékelése, és a szövetkezet vezetői által megjelölt teendők. A felmerült kérdések nagy hányada is megválaszolásra került. A hozzászólások, és az elért eredmények alapján azonban kár lenne azt hinni, hogy a termelőszövetkezetben dolgozó fiatalok teljesen megfelelnének azoknak az elvárásoknak, amelyet az ifjúsásooli- tika megkíván. A hozzászólások tartalmából — amelyekből elsősorban a jó szándék sugárzott — mást is meg lehetett állapítani, azt, hogy a szövetkezeti törvényeket, intézkedéseket nem kellő mértékben ismerik. A feladatok a KlSZ-alap- szervezet vezetői számára is jelentkeznek. Mi lesz a felvetett kérdések sorsa? — adódik a kérdés. Milyen ütemben és sorrendben valósulnak meg az intézkedési tervben meghatározott teendők? Ez a KISZ-vezetésen is múlik. Hogyan lehet a fiatalok érdeklődését jobban felkelteni a továbbtanulás, a szakmai képzés és önképzés iránt, miként lehet a pályakezdőkkel való foglalkozást eredményesebbé tenni, hogyan lehetne célszerűbben és hasznosabban megszervezni a tsz fiataljainak szabad idejét — ezekben a feladatokban is adódik bőven KISZ-teendő. A hozzászólások során elhangzott az is, hogy a baromfinevelő telepen az éjszakai pótlékot a jelenlegi 16 százalékról az állami vállalatok szintjére kellene emelni, annál is inkább, mert a fiatalok vasárnapokon és ünnepnapokon is a telepen dolgoznak. Ebben a kérdésben várják a tsz-vezetőinek mielőbbi döntését. Felvetődött az adminisztratív munkát végző fiatalok részéről a rugalmas munkaidő- rendszer bevezetésének lehetősége és igénye is, amely szintén vezetői elemzést kíván. A hozzászólók: Telek Tihamér, Józsa Barnabás, Kovács Eszter, Lukács Lajos, Leukó Ágnes, Bolla András és a többiek nem saját, hanem a termelőszövetkezet fiataljainak nevében, és az őket érintő kérdésekkel kapcsolatosan kértek és kaptak szót. Utólag megállapítható. hosy a parlament résztvevői jól éltek a fórum által biztosított lehetőségekkel. A parlamenten az is érződött, amelyet később Boros Béla, a szövetkezet elnöke kimondott: a fiatalok szeretik munkájukat, és mernek vállalni a nehéz feladatokból is. Az eredményt a velük való törődés mértéke határozza meg... A megjelölt soron következő feladatok még jobban ösz- szehangolt és magasabb szintű irányító munkát igényelnek a fiatalok nevelésében érdekelt szervek részéről. Ezt a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet vezetői is jól tudják. Rácz András NÓGRÁD — 1978. december 22., péntek 5
