Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-21 / 300. szám

Ebben az esztendőben 120 mázsa virslit és ugyanennyi csemege debrecenit gyártottak a Karancs Húsipari Szövetkezeti Vállalatnál. A vállalat dolgozói már az ünnepekre ké­szülnek. Szilveszterre 55 mázsa virslit, a csemege debreceniből az igények szerinti meny­nyiséget készítik. Gyors a konvojorsor, s egyéb bökkenők Brigádok év vége előtt A LAMPART ZIM SALGÓ- TARJÄNI gyárában ötven­nyolc szocialista brigád tette meg vállalásait az idén, mik között jelentős részt képez­tek a vállalat eredményén javítani akaró felajánlások. A hármas jelszó jegyében természetesen célul tűzték ki ezek között a szocialista élet­mód szerinti élést, a kultu­rálódási, művelődést, de a kérés az volt: inkább gaz­dasági-gazdálkodási kérdések megvalósítása felé orientálód­janak. Ami egyébként ért­hető, hiszen nincs éppen ró­zsás helyzetben a salgótarjá­ni gyár. Az a szóbeszéd járja mos­tanság, hogy — egyesek sze­rint harminc-, mások előre­látása alapján hatvan-nyolc­van millió forinttal marad el termelési értéktervétől a ZIM az idén. Nem, szóba sem került az, legalábbis hivata­los helyeken, hogy jó, meg szép, ha színházba, megyünk, könyvet olvasunk és tanu­lunk, de középszintű vezetők­től hallottam már ennek ellen­kezőjét is. „A gyár léte a ter­vek teljesítésétől függ, s nem attól, hogy én láttam-e a Szigligeti Színháznak ezt vagy azt a darabját”. Tény: a ZIM-ben, az utóbbi esz­tendők során nagy gondot for­dítanak a munkások művelt­ségére, de — tapasztalásuk szerint — egyetlen egyszer sem kezdik el szocialista bri­gádvezetők mondóké jtikat emígyen, ha brigádjuk vál­lalásai felől • érdeklődünk: „Tudja, nálunk hárman ta­nulnak. ..” Bolka József, az öntöde műhelybizottságának titkára is így kezdi: — Roppant nehéz körülmé­nyek között teljesítik brigád­jaink felajánlásaikat. A meg­kezdett rekonstrukció leszű­kítette a munkaterületeket, fokozta a balesetveszélyt és növelte a selejtet. A gyár öntödéjében három formázó-, két tisztító- és egyetlen öntőbrigád dolgo­zik, összlétszámúk hivata­losan kilencvenkettő. S való­ban: roppant mostoha kö­rülmények között. A szep­tember .táján megkezdett, csarnokon belüli építkezés miatt szinte négyzetcentimé­terekre is szükség van a munkához, bár a kívülálló így is elviselhetetlen közel­ségűnek tartja a folyékony vasat kézben hordozgató ön­tők sietős vonulását. Mert csak egy rossz lépés kell, egy egymásnak ütődő kar, váll, s máris... A baleset pedig címtől foszthat meg, jutal­maktól, kedvezményektől egy brigádot. Mondom is ezt Mol­nár Istvánnak, a munkavédel­mi osztály vezetőjének: — Vállalások teljesítésé­hez a feltételeket is biztosí­tani kell. Tudom, említette, eddig, itt sem égés, sem más különös esemény nem történt. S ha bekövetkezne, jogosnak tartaná miatta éppen a kol­lektívát „büntetni”? — Semmiképp — mondja, s elgondolkodik. <3 nem mondja ki, ám meg­érzi az ember: válaszúira kerülnének ez esetben, hi­szen a gyár égető gondjai­nak enyhítését célozza az „öntödei felfordultság”, a DISAMATIK automata for­mázógép alapjainak leraká­sa, s annak megépítése. Mi egyébként az ott . dolgozók munkáját is megkönnyíti... DE HÁT A VÁLLALÁSOK­NAK csupán elenyésző há­nyadát képezi a „baleset ná­lunk nem fordul elő”. Az öntö­deiek más egyébbel is elő­rukkoltak. Kezem közé ke­rült, elolvastam, s onnan idé­zem az alábbi sorokat, abból a beszámolóból, amely, A mű- helybizottság tevékenysége, a szocialista munkaverseny szervezésében címet viseli. „Műhelybizottságunk a gaz­dasági vezetéssel közösen a gyári ajánlás mellé szóban ismertette üzemünk 1978. évi legfontosabb feladatait, ki­emelten ajánlottuk brigádja­inknak a minőség javítására történő vállalások megtételét, valamint az ésszerű takaré­kosságra adtunk ajánlást. Fontos volt ez, mivel üze­münk múlt évi selejtszáza­léka igen magas volt és regie- anyag-felhasználásunk is az engedélyezettnél magasabb volt.” Kérdem a műhelytitkárt, sikeredik-e ezek teljesítése? Azt válaszolja, kissé rezignál­tam — Csak részben. A selejt, bár nemcsak az öntödének, hanem a gyárnak is nagy gondot okoz, nem csökkent. Sőt, mintha emelkedett is volna. Rezsianyagokban sem sikerült megtakarítást elérni úgy, ahogy terveztük. Tár­sadalmi munkaóra-vállalá­sunkat viszont már teljesítet­tük. — Mit végeztek ezek alatt? — vetem közbe. — .. .Főleg az öntödei re­konstrukciót segítettük elő. Gyári, üzemi érdek miatt. Aztán sorolja, Farkas Jó­zsef munkaverseny-felelős segítségével is, a tényeket. Hogy a harmadik negyedév végéig a munkájukhoz elen­gedhetetlenül szükséges ma­tériákból —, mint a finom formázóhomok, a koksz, s a kötőanyagok —, több mint hatszázezer forintnyi nem ment kárba gondosságuk ré­vén. A gyárban az idén két alkalommal szervezett kom­munista műszakon közülük kilencvenszázalékos volt a megjelenés, de — nem én fo­galmazom így — „a vállalati rendezvényeken való meg­jelenés több esetben nem ki­elégítő brigádjaink részéről”. Ellenben több brigádtag vég­zi az általános iskola befeje­zéséhez szükséges osztályok­ban tanulmányait, rendszere­sen hallgatnak TIT-előadáso- kat, s „vesznek részt színhá­zi előadások megtekintésén”. — Említette: fő célkitűzé­süket, a selejt csökkentését nem sikerült teljesíteniök. El­lenkezőleg. .. — Igen, mert a konvejorsor sebessége nagyobb mint ahogy egy-egy formát meg lehet csinálni. Ebből nagy kapkodás van és sok rosszul sikerült munka. És több se­lejt, mint terveztük. Mit még fokozott, hogy egy baráti ország nem küldte el részünk­re a megrendelt alumínium égőrendszert, s ezt öntvény­ből kellett legyártani. Ez pe­dig roppant figyelmet, preci­zitást, munkaigényességet követel... — Beszélgetésünk elején mondta: ötszázalékos lét­számcsökkenés mellett is ké­pesek vállalásaikat teljesíte­ni. Miként? — A módosított felajánlá­sok segítik elő ezt. Bizton állítják: az öntödei brigádok „sínen lesznek” év végére. Brigádtagokat kér­deztünk ez ügyben, de ők a nagy sebességre diktált kon­vejorsor mellett, s kezükben forró vasat víve, csak vállu- kat vonogatták. „Ki tudja...?” DE AHOGY MUNKARIT- MUSUKAT, s a kemencék száján kibukó lángözönből ve- rejtékes homlokukat látta az ember, véli: mindez nem­csak rajtuk múlik. Karácsony György Beszélgetés 0 mérlegről és az egyensúlyról Köztudott, hogy a gazdasági teendők nemcsak az illetékes vezetőket, irányítókat foglal­koztatják, hanem például a KISZ-eseket is. Sőt, akció- programjuk legfontosabb téte­le a gazdasági építőmunka se­gítése, természetesen sajátos lehetőségeikhez mérten. Ju­hász Andrással, a KISZ Sal­gótarján városi bizottságának ifjúmunkás-felelősével arról beszélgettünk, hogyan Ítélik meg a jelenlegi helyzetet, s melyek az elkövetkező idő­szak feladatai. — Elsősorban az alapköte­lezettségek teljesítését, a min­dennapi munkában történő becsületes helytállást hangsú­lyoznám — mondotta Juhász András. — Sajátos lehetősége­ink és eszközeink, tulajdon­képpen rendkívül tág skálán mozognak. Kezdve attól, hogy a fiatalokban tudatosítjuk a népgazdasági célkitűzéseket, a helyi cselekvési programokat, s ők maguk számára feladato­kat jelölnek meg, egészen a védnökségekig, amely már egy magasabb, színvonalasabb forma. — Legyen szíves fölvázolni néhány kezdeményezést, moz­galmi akciót. — Különösebb rangsorolás nélkül, vegyük előbb a mun- kaverseny-mozgalmat. Jelenleg több mint száz ifjúsági brigád tevékenykedik a megyeszék­hely különböző üzemeiben, gyáraiban; kötődésük a KISZ- szervezetekhez, ismert. A Fia­tal Műszakiak és Közgazdá­szok Tanácsa, amely az ifjú mérnököket, műszaki értelmi­ségi fiatalokat fogja össze: fel­ajánlásaikkal több millió fo­rintos megtakarítások érhetők el. Példaként megemlítem a síküveggyárban a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben mű­ködő FMKT-csoportokat. De „Érdemes odafigyelni javasla­taikra, problémafeltárásaikra, ötleteikre.” sorolhatnám szinte vég nélkül a kisebb akciókat. — A napokban rendezik, szerte az országban az ifjúsá­gi parlamenteket. E fórumo­kon szóba jönnek-e, s milyen gyakorisággal a gazdasági fel­adatokhoz kapcsolódó kérdé­sek? — A vezetői beszámolók részletesen is foglalkoznak az illető üzem gazdasági gondjai­val, helyzetével, s nemcsak rögzítik a tényeket, hanem mozgósítanak is az eredmé­nyességre, a tervteljesítésre, örvendetes, hogy a fiatalok szép számmal jelentenek be felajánlásokat, javaslatokat, ötleteket, buzdítanak a jó munkára, ifjúsági brigádok alakítására, pályázati munkák készítésére stb. De ide tarto­zik, a munkahelyi élettel fog­lalkozó felszólalások is. Ker­telés nélkül elmondják, ha rossznak ítélik meg a munka- szervezést, a fegyelmet, az üzemi demokrácia érvényesü­lésének lehetőségeit. Ezek a megnyilvánulások azt jelentik, hogy foglalkoztatják őket ezek a kérdések, töprengenek azon, hogyan lehetne még jobb a termelési eredmény mind mennyiségben, mind minőség­ben. — És ezen vélemények „értő fülekre találnak-e”? — Ügy érzem és tapasztalom, hogy többségében igen. Vagy­is, a gazdasági vezetők, mond­hatni rájöttek arra. hogy óriá­si erő, kihasználatlan lehető­ség rejlik a KISZ-esekben, érdemes odafigyelni javaslata­ikra, problémafeltárásaikra, ötleteikre. Számukra is hasz­nos a jó együttműködés. a gyümölcsöző kapcsolat. Persze, a mérleg csak úgy kerül egyensúlyba, ha mindezért cserébe adnak is valamit, s ez nem több. valami egészen kü­lönleges kiváltság, hanem a helyes ifjúságpolitikai tevé­kenység, a párthatározat és az ifjúsági törvény szellemében történő vezetés. Juhász András maga is munkásfiatal, dolgozott gyá­rakban, üzemekben, mint esz­tergályos. Idestova másfél év­tizede tagja az ifjúsági moz­galomnak, kilencedik éve pe­dig a pártnak. Elismerései kö­zött szerepel Kiváló dolgozó kitüntetés, s mozgalmi jelvé­nyek, legutóbb az aranykoszo­rús KISZ-jelvényt vehette át. — Mindezeken túl az a leg­nagyobb örömöm — válaszolta a kitüntetés átvételekor —, ha az üzemekbe látogatva, isme­rős KISZ-esekke), gazdasági vezetőkkel beszélgetve azt hallom, hogy a terv túlszár­nyalásában ott van az ifjúsági szervezet „keze nyoma” is. T. L. Amíg a fa eljut a vásárlóhoz Szállítási gondok az erdőgazdaságban Az ötödik ötéves terv első két esztendejében az Ipoly vi­déki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság évenként mintegy tízezer köbméter fa kiter­melésével lemaradt az idő­arányos tervhez viszonyítva. A feladatot tehát emiatt is növelni kellett, de emelésre kényszerítette az a gazdasági törvény is, hogy a termelés és eszközállomány arányának kedvezőtlen alakulása bizo­nyos határon túl gazdasági egyensúly felbomlásához ve­zet. A megnövekedett feladat annyit jelent, hogy 190 ezer köbméter vastagfa kiterme­lését, kiszállítását, értékesí­tését, feldolgozását kell eb­ben az esztendőben megolda­ni. FOGATOK, TRAKTOROK Bármennyire is a gépkor­szakban élünk, mégsem nél­külözhetik az erdőben a lo­vat, a lóval való „közelítő” munkát, a lovas fogatokat. Az ipolyvidéki erdőgazdaság­ban jelenleg is 59 pár lóval dolgoznak. 1977-ben 108 ezer köbméter faanyagot mozgat­tak meg a lovak valamiféle közreműködésével az év ele­jétől a harmadik negyedév végéig, az idén 113 ezret. A i,valamiféle közreműködés” jelenthet vonszolást a kiter­melés helyéről utak mellé, vagy erdei rakodóra, de je­lenthet szekérre való ..felter­helés” utáni hosszabb-rövi- debb szállítást rakodóra, fű­részüzembe, vagy akár a környék lakosságának fel­használására is. Számtalan olyan termelő­helye van az erdőgazdaság­nak, ahova semmiféle gép sem tud bemenni és munkát végezni. A traktorok nagy ré­sze a mezőgazdaságtól adap­tálódott, egyelőre még ke­vés a speciális gép. Trakto­rokkal, miként a fogatokkal, földút mellé, erdei felsőrako­dóra. ..közbenső” rakodóra szállítják a faanyagot, MTZ, Cristal. D4K, és LKT trakto­rok dolgoznak — változó teljesítményekkel. Ezek va­lamennyien gumikerekesek, de korábban gyakori volt az erdőben a lánctalpas trak­tor is. Minthogy azonban igen nagy kárt okozott az er­dő talajában, s tönkretette a fiatal csemetéket, fácská- kat, ki kellett tiltani ezeket a nagy teljesítményű erőgépe­ket. PRÁGÁK, KISZÁLLÍTÓ- SZERELVÉNYEK A faanyagmozgatás máso­dik fázisát teljesítik ezek a terepjáró gépjárművek, ez a fázis az úgynevezett kiszál­lítás. Most, amikor a vágás­területek nagy része már elég messze került a stabili­zált utaktól és viszonylag hosszú földúton való moz­gatásra van szükség, akkor nélkülözhetetlenek a Prágák, a DHP szerelvények és a pót­kocsis MTZ traktorok (DHP egyenlő darus hosszúfás pla­tós). Prága gépkocsiból ti­zenöttel rendelkezik az erdő- gazdaság, DHP bői kettővel, pótkocsis MTZ-ből szükség szerint. Ennél a gépparknál már igen szembetűnő az el­öregedés, s egyre inkább nő a meghibásodás gyakorisága,' Javulás, illetve beszerzési le­hetőség új gépekre csak 1980- tól várható. A SZÁLLÍTÓGÉPPARK Harminchárom ZIL gépko­csiból, 4 darus ZIL gépkocsi­ból és 13 KCR—2000-es rako­dógépből áll; folyamatban van 4 KCR—4000-es MTZ 80-as traktorra szerelt rakodógép beszerzése. Ez a géppark bő­ven elég volna a szállítási feladatok teljesítéséhez, ha nem kellene mást is csinálni. De kell személyeket is szállí­tani (a személyszállító jár­mű nem elegendő), üzem­anyagot, takarmányt szállí­tani, C és TEFU-menetleve- lekkel egyéb szállításokat teljesíteni. A ZIL-eknek így pontosan a 30 százaléka esik ki. Az alábbiakban néhány fontosabb adat felsorolásá­val bemutatom azt, hogy az Ipolyvidéki EFAG ez év ki­lenc hónapjában hogyan teljesítette „faanyagmozgatá­si” feladatait. Éves terv teljesítés IX. 30-ig Közelítés 201 ezer m:i 191 ezer m3 95 "n Kiszállítás, szállítás 239 ezer m1 158 ezer m3 66 % „Halmozott” mozgatás 440 ezer m;* 349 ezer m3 79 % Szállítás MÁV-ra és a vevő telephelyére 170 ezer m-^ 116 ezer m3 68 % A „halmozás” mértéke 2.6 ezer m3 3,0 ezer m3 Az időarányos 75 % lett volna, . kor. Az idő javulása után Ami az egyes géptípusok teljesítményét illeti: a ZIL- eknek 106 ezer köbmétert kellett volna szállítani, tel­jesítettek 101 ezret. A Prágák a tervezett 49 ezer köbmétert pontosan teljesítették, az LKT-k 42 ezerrel szemben 45 ezret, a KCR—2000-es ra­kodógépek 100 ezer köbméter­rel szemben csak 83 ezret teljesítettek. Ennek az esztendőnek az időjárása rendkívül változó volt. Többször is előfordult az esős hónapokban, amikor semmiféle járművel sem le­hetett a munkahelyeket meg­közelíteni — még a fogatok is állni kényszerültek oly­szombat-vasámapi szállítá­sok szervezésével, s a mun­kaidő megnyújtáséval is igyekezett az erdőgazdaság pótolni a kieső teljesítmé­nyeket. összefoglalva: az ingadozó teljesítmények, a rendkívüli időjárás, a sok „egyéb fuvar” ellenére a gaz­daság 11 havi eredménye alapján arra lehet következ­tetni, hogy ennek az évnek a végével kétévi gyengébb „szereplés” után újból a jó teljesítményt elérő erdőgaz­daságok között emlegetik majd az ipolyvidékit is, te­hát a faanyagmozgatási te­vékenységgel is jól zárják az évet. Prökay Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents