Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-20 / 299. szám
mm m jifc 4*. mm mm w mm wm. m — r mmu — i mmm a mmm ma mm ■ mm ik m mm m mmm mmmm SS m TS mETm 55 5r ír ^ m j £■ T — £■ EJ ] jB B ! ShbhI SBa ■ ■ "iw—r w <1111111111 »■■•Ilin»' « 1 ín i t a m í a !■ i m tm i i m im a \ mm. \m m lelőtt] Sl JS Sokat ígérő f orgácsok Színházaink örökzöld gond. ja — úgy tűnik a szombati televíziós musicalelőzetés után — hervadóban. Másként szólva: talán-talán még az sem elképzelhetetlen, hogy lesz magyar musical, akár szé. riában is! Miután a jó zenés vígjáték még nem musical, s a musical sem mindig musical — sokszorosan összetett gondról van itt szó! Ha a színházak le tudnának térdelni már réges-régen megtették volna, félretéve minden tartást és esdekelve kérnék a szerzőket (?), hogy írjanak jó magyar musicalt. S, ha lehetne, mait, mai magyar témájút. Mert, mint mondják, erre lenne igazándiból nagy igény a közönség részéről. Érthetően. Hiszen a musical külhoni és hazai színpadokon is megmutatott példái éppen- hogy ezt a várhatóan nagy igényt igazolják. De ki Írjon mai témájú magyar musicalt? S azt a sokat emlegetett mai- ságot sem lehet túlzottan erőltetni, mert különben olyan kétes értékű „siker” válhat be. lőle, mint például... Bukott darabról... vagy semmit. Ha meggondoljuk, musicalt igényes drámai töltésű tartalom, jó versek és a műfaj sajátosságaihoz igazodó korszerű zene nélkül nem is lehet „összehozni”. Másszóval, igényes munkát, igényes, drámaírásban jártas szerzőt, szerzőpárost feltételez, de mivel elég sikamlós ez a pálya — csak kevesen vállalkoznak arra, hogy musicalbe ártsák magukat. A bukás látványosabb, a siker meg érthetően „kétesebb” értékű, talán ezért nem kapkodnak érte a magyar avatott tollú neves szerzők. Egyetlen példa — ezt is név nélkül — a zenés játéknak, netárí musical- nak „megrendelt” darabból a bemutatóra telivér dráma lett, néhány évvel ezelőtt az egyik dunántúli nagyvárosunk színpadán. Ugyanott nemrégiben bemutattak egy musicalt, jó szerzőkkel — musical műfajban teljességgel járatlan színészekkel, s nem mondhatni, hogy a szerzők túlságosan járatosak lettek volna a műfajban. A darab nagy erőlködéssel ért meg huszonöt előadást, s gyakorlatilag megbukott. Vagyis a musicalhez sok minden kell. Hogy is mondta a szombati musicalelőzetesben a játékvezető Tahi Tóth László? „Jól éneklő színész, jól játszó énekes, pazar díszletek, pompás ruhák..A felsorolás természetesen nem teljes így sem, és nem is egészen pontos. A jó szerzőkről ugyanis nem esett szó. A Játsszunk musicalt! című televíziós műsor arra vállalkozott, hogy mai, készülő magyar musicalekből mutasson be részleteket egy köny- nyed, talán túlságosan is szakmainak ítélhető keretjátékban, aminek ez a lényege: „Gyertek, gyerekek, itt a stúdió, a meztelen falak, a kamerák, nincs mit titkolni, most csak játszunk — musicalt!” Három forgácsot faragtak le a nézőnek a készülő musicaltömbökből az igazán rátermett, magyar musical- színészek. A három forgács sokat ígér. Ha egy kis szerencsénk van — rövidesen három magyar musicalnek is tapsolhatunk. A szerzők? Részben Shakespeare, aztán Petőfi Sándor. A ranggal tehát nincs baj. A nagy magyar költőtől például a Bolond Is- tókot dolgozzák át musicalszínpadra. A televíziós előzetesben Csákányi László néhány szép pillanatának örül. hettünk. Az ember elgondolkodhat azon — látva a három előzetest —, hogy vajon a mai ma. gyár valóság nem alkalmas musicalre? Még ebben az ízig-vérig mai műfajban is a történelmi párhuzamok, a történelmi példabeszédek töl. tik ki a szerzői kézirat- és kottalapokat? Na, de majd megjön a mai magyar valóságról író szerzők és musicalszínészek hangja is, mint ahogy néhány példa erre is akadt már a közeli múltban. Egy biztos, A musicalszínészek képzése jó úton halad, egyre több az olyan színművész e képzés nyomán, akiben egyesül a televíziós musicalelőzetes játékmesterének receptje szerinti adottság: jó hang, ma. gas színvonalú színészi játék, jártasság és képesség a táncművészetben. Mi kell még? Drámai magot rejtő jó mai történet, nemcsak a rímekre, ütemre, hanem a mondandóra is figyelmet szentelő versek és — jó zene. Az sem baj, ha fülbe mászik. És még? Pazar díszletek, pompás kosz. tümök, azaz, látványosság. Ja, és jó rendező! Amilyen a televíziós musicalkóstoló ízke- verője, Szitányi András rendező ebben a szórakoztató, elgondolkodtató, előremutató produkcióban volt az elmúlt hét végén. Csákányi Lászlót, Benedek Miklóst, Borbás Gabit, Salgótarján szülöttét: Hol. lai Kálmánt, Patkós Irmát, Sáfár Anikót, Vallai Pétert és a többieket egy-egy előzetesnek szánt, mégis végleges élménynek ható pillanatban újra láthatjuk december 23- án a kettes programban, a Játsszunk musicalt! ismétlésén. Kellemes, jó szórakozást mindazoknak, akik a magyar musicalre várnak. (T. Pataki) tévéajánlafunk Mai 20.40: Huszonkétezer nap. Körülbelül huszonkétezer nappal ezelőtt alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja, amelynek jogfolytonos utódja a Magyar Szocialista Munkáspárt. A dokumentumfilm ezúttal felidézi a párt hatvanéves történetét, eseményekben gazdag múltját, az objektív történelem és szubjektív szemlélő oldaláról egyaránt. Sok szó esik arról a forradalmi helyzetről, amely 1918. őszén alakult ki, s amelynek egyik eredménye a párt megalakulása lett. Ez a párt még csak kezdeti tapasztalatokkal rendelkezett, ugyanakkor a Tanácsköztársaság idején sokféle konkrét társadalmi feladatot kellett megoldania. A fiatal művészek jelentős része a párt, a forradalom oldalára állt. Érdekes dokumentumokat idéz a film az akkori fiatal írók, képzőművészek mozgalmairól. A film során tisztán rajzolódik ki a hatvan év története, Sarlós Istvánnak a Hazafias Népfront főtitkárának, a MSZMP Politikai Bizottsága tagjának visszaemlékezései nyomán. A párt történetéből emel ki fontos eseményeket Erényi Tibor történész; a haladó művészek útját E. Fehér Pál publicista rajzolja meg. „Dolgozni csak pontosan, szépen...” Találkozások a munkával *■ ;,Anyu, 12 napig dolgozni megyünk! — újságolta a gyerek nemrégiben, érezhető izgalommal a hangjában. — Munkaruhát kapunk és szakmunkások mellett rendes munkát, amikor véget ér a két hét, borítékban fizetést! — Ahogy láttam a fiam örömét, elhatároztam, nem hivatkozom az őszi beiskolázási költségekre, nem kérem el tőle azt a pénzt. Hadd maradjon meg karácsonyi ajándékokra, hiszen ez teljesen más pénz, mint a többi, amit innen-onnan, nagymamáktól és nagynéniktől kap. Ezért maga dolgozott meg!” Csak helyeselni tudtam a fiatal mama elhatározását. De hogy is van ez: tanítási idő alatt a nyolcadikos fia két hétig gyárban dolgozik? Ez biztosan valami új dolog lehet!... legyen Értelmes ÉS PRODUKTÍV A zagyvapálfalvai Budapesti úti Általános Iskolában hamarosan fény derül arra, miről van szó. Szabó Miklós igazgató először a kísérlet alapelveit mondja el. 4 NÓGRÁD = 1978. — Az OIOT-nak van egy olyan javaslata, hogy az iskolák biztosítsanak tanulóiknak hosszabb ideig — 12 napig — tartó produktív munkára lehetőséget. Mindezt természetesen csak a gyerekek, a nevelés érdekeinek a figyelembevételével, szerződés megkötése után. Olyan munka legyen ez, amelynek az értelmét is látják és az üzemnek is hasznos, tehát produktív. A hetedikes és nyolcadikos tanulóinkat érinti ez a kísérletképpen bevezetett munkavállalás. Idézet a szerződésből: „...a gyár vállalja, hogy a tanulóknak olyan produktív munkát biztosít, mely közvetlen kapcsolatban van a termeléssel, a tanulók által végzett munkának kimutatható népgazdasági haszna van”. SEGÍTI A PÁLYAVÁLASZTÁST Kocsis Jolán tanárnő osztálya, a 8. a már tapasztalatokat szerzett, hiszen, nemrégiben fejezték be a kéthetes munkát. Az osztályfőnök —, aki az iskola ifjúságvédelmi megbízottja is — nem tudja, hogy elmondja, vagy sem: sodecember 20., szerda kan vélekedtek úgy, kár, hogy vége . . . — Amikor a beosztást készítettük, két fő szempontot vettünk figyelembe: a lehetőség szerint mindenki olyan munkát kapjon, amely legközelebb áll az érdeklődéséhez, esetleg a pályaválasztási szándékaihoz és hogy 4—5 főnél ne legyenek nagyobbak az egy- egy szakmunkáshoz beosztott csapatok. Így lehetett csak a balesetveszélyt elkerülni —, ami kiindulási alap egy olyan üzemben, mint a síküveggyár. Az én 27 fős osztályomban többen vonzódnak egyik-másik szakmához: lakatosok, esztergályosok, műszerészek szeretnének lenni. — Hogyan fogadták őket az üzemben? — Nem mondom, hogy időnként nem hátráltattuk kissé a munkát, de segítettünk is. Akkor volt a Zagyva II. leállása — sokan a régi gépek szétszedésében, az alkatrészek meg- tisztogatásában segítettek. Arait rendkívül fontosnak tartok pályaválasztási szempontból és a munkával való alaposabb megismerkedés miatt is: a brigádok elvitték a gyerekeket a gyár minden területére, látták a folyamatokat, a különböző szakmákat, a fizikai II „Derű mozdony" múzeuma A lechnika fejlődésének állomásait jól reprezentálhatja a közlekedési eszközök fejlettségi szintje. A tudományos-technikai forradalom hatására a közlekedés is rohamosan fejlődött, fejlődik ma is. Földi viszonylatban már nincs elérhetetlen távolság, A közlekedési eszközök fejlesztésének célja — a biztonság, a kényelem növel é. se mellett — az utazási, szállítási idő rövidítése. Ez is tö. kéletesen kifejezi korunknak az emberrel szemben egyre fokozódó — olykor már túlzott „követelményét”: a rohanást. Utazgatásaink során vajon" eszünkbe jut-e akár egy pillanatra is, hogy a járműnek amelyen éppen utazunk, mi lehet a múltja? Egyáltalán, van-e annyi időnk — két megálló között —, hogy végiggondoljuk ezt? Ha szakítunk is időt, hamar rájövünk, bizony elég hiányosak az ismereteink. Meg tudjuk-e nevezni a legjelentősebb feltalálókat, mérnököket, vagy „csak” alkotásaikat: a gépeket, berendezéseket? Vajon általános műveltségünk „térképén” hová tudnánk elhelyezni a közlekedés fejlődésének történetét? Hiányosságainkat' pótolhat, juk, ismereteinket bővíthetjük, ha megnézzük a Közlekedési Múzeum állandó kiállításait. A múzeum központi épülete Budapesten, a Városligetben található. Történetéhez két jelentős évszám kapcsolódik. A honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett millenneumi kiállítás közieke. dési csarnokából múzeum ala. kult 1896-ban. A II. világháború a díszes épületet, a hatalmas kupolacsarnokot nagyrészt elpusztította. Újjáépítése után, 1966-ban nyitotta meg kapuit. Bár az épület a régi pompáját kívülről nem kaphatta vissza, a múzeum gyűjtőköre a közlekedés minden ágazatának bemutatásával kiteljesedett. Van egy évszám, amely a múzeum történetében, fejlődésében legalább olyan jelentős, mint az előző kettő. A közeljövőben ugyanis — az előzetesen elfogadott, jóváhagyott tervek alapján — megkezdik a Közle. kedési Múzeum bővítését. A mostani 3000 négyzetméteres kiállítási terület további 1800 négyzetméterrel fog nőni. „Csak” a kivitelezés várat magára... Szükség is van a bővítése, hiszen a millenneum óta több közlekedési ág gyorsan fejlődött, újakkal gyarapodott. A múzeumnak pedig lépést kell tartania e szakadatlan fejlődéssel. Helyhiány miatt kénytelenek raktárakban tárolni kilencszer annyi kiállítási tárgyat, mint ameny. nyi jelenleg látható. A Derű mozdony. A kiállítást a közlekedés ágazatai szerint csoportosították. A földszinti nagycsarnokban eredeti „veterán” járművek láthatók. Múlt századbeli gőzmozdony, válogatott magyar és külföldi gyárt, mányú motorkerékpárok, öreg automobilok e század el. ső feléből. Jól tanulmányozható itt a kerékpár szerkezetének fejlődése a futógéptől az elsőkerék-meghajtású kerékpárig. E csarnok világszerte csodált múzeumi ritkasága a Junkers F—13-as, motoros repülőgép. Ez a világ első alumíniumból készült utas, szállító repülőgépe, amely 1921-ben — a világ első gépeltérítésekor! — kalandos úton került Magyarországra. Történeti értékét növeli, hogy csak két példány maradt meg e típusból. A hajózás évezredes fejlődését mutatja be a kiállítás másik része. Fatörzsből kivájt csónak, vitorlás és gőzhajók, tengeri uszályok, teherszállító és jégtörő hajók láthatók. Mindezek persze modellek, 1:50 méretarányban. Híres darabjai közül néhány: Kolumbusz vezórhajója: a Santa Maria, egy sokvitorlás klipper: a Torrens, az első dunai gőzhajó: a Carolina, az egyik magyar tengerjáró hajó: a Budapest és a Lenin atomhajtású jégtörő hajó. A repülés történetének állandó kiállítását teljesebbé teszi a motoros repülés 75 éves jubileuma alkalmából rendezett időszaki kiállítás. Léggömb, léghajó, magyar és külföldi gyártmányú motoros repülőgépek, amelyekkel még a század elején „hihetetlen” távolsági és magassági rekordokat értek el. S természetesen ezt a kiállítási részt a kozmikus repülés, az űrhajózás fontosabb állomásainak bemutatása zárja. és szellemi munka összefüggéseit. Emellett ekkor zajlottá munkás kulturális hetek rendezvénysorozata — a diákok a gyár dolgozóinak munkáiból, szabad időben készített tárgyakból és művészeti jellegű alkotásokból összeállított tárlatban is gyönyörködhettek. „APU MŰHELYÉBEN VOLTUNK!" Megtudom, hogy a szakmunkások nagy szeretettel foglalkoztak a tanulókkal, Balázs József lakatos brigádvezető például a kapuig kísérte őket mindig munka után, tartottak szakmunkás-diák találkozót. Sokakat még ennél is szorosabb szálak fűznek az üzemhez. Lőrinc Gyulának itt dolgozik az édesapja. — Eddig csak otthon, ha közösen barkácsoltunk, akkor láttam apukámat munka közben. Esztergályos szeretnék lenni — ezzel az ő szakmáját folytatom. Gyorsan eltelt a két hét — igaz, éppen úgy jött ki, hogy szabad szomba- tosak voltak, egv nappal rö- videbb lett a munkánk. — Nem csak annyi volt a dolgotok, hogy magatokra vigyázzatok? ... önérzetesen vágja rá: — Volt értelme annak, amit csináltunk. Szerszámokat éleztünk, gépalkatrészeket tisztogattunk. együtt raktuk össze. Kaptunk feladatokat! A kereset hétforintos órabérrel háromszáz forint lett. Gyula nem ajándékokra szánja — arra biztosan már van keret —, hanem a galambjai ennivalójára. A barkácsolás, a gyakorlati foglalkozások után ez a negyven galamb a kedvence. Azért a tanulásban sem utolsó, négyeseket szokott kapni. A gyárban tötött két hét csak megerősítette az elhatározását: esztergályos lesz. Azt mondja, mások is így gondolják az osztályban. Találkozások a munkával, a munkát végzők hétköznapjainak megismerése, belekóstolás a munkás életébe — mindez nevelési lehetőségekben bővelkedik. Persze, csak akkor, ha a végzett munka nem áltevékenység, ha a körülmények megfelelőek. Ellenkező esetben a 12 napos munka általános bevezetése több problémát hoz magával, mint nevelési hasznot ... A zagyvapálfalvai iskolában, ahol ez kísérletképpen folyik, már azon gondolkodnak, jövőre hogyan finomíthatják, gazdagíthatják ezt: nem csak a síküveggyárba, hanem a bányagépgyárba is mehetnének gyerekek, az első esztendő végén 'vetélkedőt rendeznek. A pedagógusok optimisták: aki nem szakmunkáspályákra gondol, az is profitál: megtanulja jobban tisztelni a munkát, megismeri a ma munkását. Es ez nagyon fontos dolog! G. Kiss Magdolna A vidéki városaink és a bu. dapesti városi közlekedés történetét modelleken, archív fényképeken, kisebb muzeális tárgyakon ismerhetjük meg. Emeletes lóvasút, omnibusz, a fogaskerekű gőzmozdonyának modelljei a századforduló hangulatát idézik. Szemléletes a villamoskocsik fejlődését, változását bemutató tárló. Itt látható a debreceni villamos jellegzetes motorkocsija, a pécsi villamos nyitott nyári kocsija is. A városi autóbuszok „ősi” benzinmotoros példányai és a máj panorámás, automata sebesség- váltós, csuklós modellek jól megférnek egymással. A városi közlekedést bemutató részből természetesen nem maradhatott ki a metró sem. Térképen már láthatjuk a városi közlekedés jövőjét, a budapesti metró további vonalait, a gyorsvasúthálózatot, a miskolci és a szegedi kéregvasút útvonalterveit. A múzeum világviszonylatban egyedülálló M = l:5 léptékű gőzmozdony, és vasútikocsimodell-gyűjteménnyel büszkélkedhet. A 70 modell jól érzékelteti a fejlődést a régi gőzmozdonyoktól a mai Diesel- és villanymozdonyokig. E modellekről — a méretarány figyelembevételével — pontos tervrajzot lehet készíteni. Egykori és mai do. kumentumok, használati eszközök, - tárgyak, fényképek jelenítik meg az egyes korszakok vasúti üzemének színvonalát. A Közlekedési Múzeum központi épületén kívül az ország más helységeiben úgynevezett filiálék találhatók. Párádon a Cifra istállóban van Közép-Európa egyik leggazdagabb kocsigyűjlemé- nye. A balatoni hajózás több évszázados történetét mutatja be Keszthelyen a „Hajók a Balatonon” című kiállítás. Nagycenken hintóbemutató és a szabadtéri keskeny nyomtávolságú kisvasutak kiállítása várja a látogatókat. Szolnokon készül „nagyvasúti skanzen”, ahol a háború utáni magyar mozdonyok, vasúti kocsik eredeti nagyságban láthatók majd. A budapesti Deák téren a maga nemében egyedülálló a Földalatti Vasúti Múzeum, amely a földalatti villamosvasút és a metró történetét mutatja be. — Múzeumunk legkedvesebb, egyik legértékesebb darabja a „Derű mozdony” — mondja dr. Szitár László, a Közlekedési Múzeum titkára. — Ez a mi emblémánk, jelképünk. Ez volt az első magyar kéz gyártotta gőzgép. Még Széchenyi Istvánnak ajándékozták, s ma is működőképes. Látogatóink gyakran hiányolják a központi kiállításról. Jelenleg Nagycenken a Széchenyi-kastély közlekedési kiállításán szerepel. A gyerekek a legjobb „pro. pagandistáink”. Lelkendezve mesélnek egymásnak a sok látnivalóról. Azután már melyik szülő tud ellenállni a kérésnek? Együtt „fedezik fel” a közlekedés múltját, jelenét. Úgy gondolom, a technika századában a közlekedés- fejlődésnek alapvető ismerete nélkülözhetetlen. Hiszen — ne feledkezzünk meg róla — mindennáp közlekedünk. .. Bubrik Gáspár
