Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

Pás fai Jánosi Vigyetek majd borostyánt A szanatórium szobája ke­letre nyílik, négykor már pi­ros a fal a naptól. Géza éb­red, nézi a napkelte színes szivárványát. Az arca nyu­godt, nyoma sincs rajta a vi­haroknak. Olyan, mint egy kamasz, határtalan jókedv és világfájdalom váltakozik benne. Fekszik az ágyon, né­zi a falat, néha megvonag- lik az arca. Csendes a ház, kintről behallatszik a rigók hangja. Géza feltápászkodik, papucsot húz a lábára, magá­ra ölti a fürdőköpenyt és ki­áll az erkélyre. — Kezét csókolom! Jó reg­gelt kívánok. — Köszönöm, jól. És maga? ____ « ,— Igen, igen. Csak olyan egyformán. Gyuri, az operált kuncog, tázza a nevetés. — Kit faggat, Géza bátyám? Tán csak nem a sétáltató kis­asszonnyal társalog? Mindnyájan tudjuk, hogy nincs senki a kertben. Géza egyoldalú párbeszédet folytat, minket ugrat, öt perc múlva kiröppen az álom a szemük­ből. Emil is nyújtózik a sa­rokban, vöröses mellét kita­karva, az ujjait ropogtatja. Nevetünk. Azt mondta a doktor, ne izgassuk magun­kat semmiért. Legyünk vidá­mak, előbb gyógyulunk. Géza hajlamos a nevetésre. A feje búbján nincs már haj, csak kerek hold. Barátfej. Ugrat­juk vele, de ő csak nevet. Ilyen lesz a tietek is, tacs­kók, ha majd utólértek. Mindhárman tacskók va­gyunk neki, pedig alig idő­sebb nálunk- A szobában öb­löget a nevetés, mintha sem­mi bajunk nem volna. A gyógyszeres nővér megáll az ajtóban, néz bennünket, mi meg csak kacagunk, kacagunk. Emil már kiürítette a gyógy­szeresdobozt. Ne vegye ész­re a nővér, hogy tegnap me­gint nem vett be egyetlen tablettát sem. Minek? — Jól aludtak? — Nem mondhatnánk — feleli Géza. — Lehet itt alud­ni egyáltalán? — Nem értem — mondja a nővér. — Tetszik tudni, poloska van a szobában — mondja Géza ártatlan képpel. — Micsoda? — Poloska, nővérke kérem. — Poloska! Méghogy po­loska. Itt?! — Igen, igen. Ügy ahogy mondani tetszik. Poloska van a szobában. — Majd jelentem a főorvos úrnak... Gézának olyan komor az ábrázata, mintha az anya­könyvvezető előtt állna. — Tessék csak jelenteni a főorvos úrnak. A nővér kimegy a szobából, s harsányan kacagunk. Gyuri dobálja magát az ágyon, majd kireped a hasa a neve­téstől. Poloska Györgynek hívják... Kis idő múlva olyan a kör­letünk. mint a csatatér. Gyor­san öltözködünk, felváltva mosak'szunk a csapnál. A víz állandóan sustorog, mint egy tompa motor. Emil lecsapja a lázmérőt, csaknem összetörik. Már megint 38-ra szökött a láza. Tapogatja a homlokát, meg a hasán levő forradást, a műtét helyét. Géza az ajtó­ban áll, nyaka köré tekert tö­rülközővel vár. Int, hogy menjek, ilyenkor nincsenek sokan a skóton. Együtt ballagunk le a har­madik" emeletről. Útba esik a női osztály. A folyosó végi hallban többen ócsorognak. Vastag a levegő, cigarettafüs­tös. Matild már itt van, az oszlopnak támaszkodik, szo­morú, mind a madonna. Olyan mint egy kamaszlány, unot­tan eregeti a füstkarikákat. Géza azt mondja, legszíve­sebben feleségül venné ezt a lányt. Csakhogy Matild már asszony, Géza pedig nős. — Mit álmodott? — kérde­zi. Matild lemondóan int. Ál­matlanul töltötte az éjszakát, csak forgolódott az ágyon, pe­dig az este a legerősebb alta­tót adta neki a doktor. Gézát előre engedem az öl­tözőbe. Gyorsan ledobja ma­gáról a fürdőköpenyt, pucéran áll a gumiszőnyegen. Közben ide-oda kapkod. Mire az öreg kiszól a gépteremből, már én is mezítelenül állok mellette. Géza áll be elsőnek. A fél­körben felfutó spirálon meg­annyi apró lyukból sustorog a víz. Mintha szúrós fullánkjai volnának a csőnek. Skót-zu­hany. Egyszerre minden irány­ból éri a testet. Először hideg, majd meg pokolian forró. A kezelő csavarint a csa­pon, mi meg sziszegve ugrá­lunk a spirálban. A forró víz kitágítja pórusainkat, a hideg­től majd kibújunk a bőrünk­ből. Laposak, hosszúak a só­hajok. Néhány perc az egész. A forró után jön a hideg víz, megnyílik a testünk, szeret­nénk kibújni a zuhatagból. Sziszegünk, jajgatunk, szid­juk a kezelőt, akit elnevez­tünk Skót elvtársnak. A skót-zuhany után meg­frissülve ballagunk fel a lépcsőn. Megint találkozunk a lányokkal. Nyüzsögnek a hallban, sorban állnak a ren­delők ajtajai előtt. Fiatal su- hanc félszegen tartja a kis­üveget a sárga vizelettel. Sze­retné eldugni valahova. A la­boratórium előtt megpillant­juk Vanek urat, a maszek órást. Tegnapelőtt ötszázfo­rintost adott a cigánynak a közeli presszóban. Az újpesti Marinak ötezret ígért, ha megfiatalítja. Mit ér a pénz, kesergett az öreg, ezt az órát nem lehet megjavítani — és a szívére mutatott. Emil és Gyu­ri már nincs a szobában. Ket­tesben maradunk Gézával. — Láttad az öreget? — Láttam. — Igaza van, nem? Mit ér a pénz . . . Csurgatom a csapot, a fog­kefével matatok. Láttam, ami­kor a postás Géza kezébe szá­molta a havi táppénzt: tizen­négyezer kétszázat! Valaki föl­szisszent mögötte: úristen, ennyi pénz! Húszezer körül volt a havi keresete a bányá­ban. — Amikor magamhoz tér­tem — meséli Géza, mintha egy történetet folytatna — azt mondta a doki, maga Téglás ezentúl ehet, ihat, amit akar. És annyit, amennyi jólesik. — No látod, — vágom oda foghegyről és bután. — Tudod te, mit jelent ez? Ehetem, ihatom amennyit aka­rok. Amennyit bírok. Ameddig bírom! ( Hangosan kacag, majd foly­tatja: — Értettem én a doktort. Kis híján kiköptem a tüdő­met. Hazavittem a papírokat, az elbocsátót. Rajta van, hogy ötvenszázalékos a szilikózi­som. Maximum két évem van még. — Nem igaz! — csattan a hangom. Ne gondolj rá. Az újpesti Mari kétszer meghalt. Mind a kétszer úgy hozták vissza. Géza elvékonyult ajkán gú­nyos a mosoly. — Odaadnám én ezt a táp­pénzt így, ahogy van a fődo­kinak. Mindenkinek odaad­nám. — Vidámnak kell lennünk, Géza. Tudod, azt mondta az orvos, így hamarabb meggyó­gyulunk. Géza hallgat. Már ott áll az erkélyen, a kertet nézi, vagy a távolabbi moccanatlan tölgyerdőt, mintha meg akar­ná számolni az egybeolvadó fákat. Hirtelen megfordul, rámvigyorog. — Te, ez a nő képes lesz elmondani a főorvosnak a po­loskaügyet.-- és? — Baj lehet belőle! — Ugyan, mi baj lehetne? Hiszen van nekünk polos­kánk. Kis idő múlva sétálni indu­lunk. A kezeléshez hozzátarto­zik ez is. Együtt • megyünk vagy százan, neki a rengeteg­nek. Fiatal ápolónő, a sétál­tató kisasszony jön velünk. Gézával a sor végén bakta­tunk, csendesebbek vagyunk, mint máskor. Előttünk egy csapat nő halad, néha magas­ba csap a hahota. Viccet me­sélnek. — Az asszony ép, egészsé­ges. És fiatal — mondja her­vadtén Géza. — Soha nem szoktunk veszekedni, de elhi- degültünk egymástól. Csak a fiamat sajnálom. A hegyoldalból lelátni a völgybe, ott piroslik alattunk a szanatórium. Messzire va­gyunk tőle, mintha semmi kö­zünk nem lenne hozzá. Zöld szőnyegen kis vörös folt. A kanyargós ösvényen gyerek- csapat jön szembe velünk. Kis óvodások. Egyforma ruhá­ban, piros svájcisapkában jönngk az apró emberpalán­ták. Csapatunk félre áll, utat enged a kicsinyeknek. Egy szöszke, négy-ötéves fiúcska megáll a lábam előtt. — Emeljen fel bácsi. Fölemelem a csöppséget, bújik hozzám. — Emeljen föl még maga­sabbra. — Hova mentek, kisöreg? Sétálni? — Sétálni. — Hogy hívnak téged? — Bandinak — feleli. — És még? — Csak így, Bandinak. — És apukádat? — Nekem nincs apukám, csak anyukám van — mondja a kisfiú. Fölemelem a tölgyek alsó ágáig, hogy belemarkolhasson. Nem faggatom, minek? Az óvodások eltűnnek a zöldben. Géza kókadtan lép­del mellettem, kifacsart cit­rom az ábrázatja. Matild és az újpesti Mari csörtet felénk a bozótból. Kezük tele van bo­rostyánnal. — Vigyetek belőle ti is, majd ha hazamentek. | A szakmunkás-utánpótlás távlatai Több mint 200 ezer szak­munkás fejezte be tanulmá­nyait az idén az NDK-ban. Közülük mindegyiknek van munkahelye. Ez az alapvető emberi jog (a munka-törvény­könyv előírja, hogy a diák ta­nulmányai befejezése előtt fél évvel munkahelyi ajánlásokat kapjon) az állam megalapítása óta teljesül. 1976—1980 között az or­szágban több mint egymillió lány és fiú részesül szakmun­kásképzésben. A kétéves kép­zés során mintegy 20 ezer márka állami támogatást kap minden diák. Közel 300 fog­lalkozási ágazatban működnek szakközépiskolák. Ezek közül 100 intézmény érettségivel egybekötött szakmunkásta­nulói vizsgát biztosít. A ta­nulókat nem az a kérdés fog­lalkoztatja, hogy vajon kap­nak-e állást, hanem, hogy melyik számukra a legalkal­masabb. Speciális iskolákban készítik az életre és a mun­kára a fizikailag vagy pszichi­kaiig fogyatékos gyermeke­ket. Az NDK-ban nemcsak a fiatalság tanul, hanem a dol­gozók jelentős része is részt vesz továbbképzésen. Számuk­ra 1500 oktatási intézmény tartja nyitva kapuit, melyek­ben kereken 65 000 fő- és mel­lékfoglalkozású tanár gyako­rolja hivatását. A dolgozók 75 százaléka rendelkezik szak­munkás-, vagy mestervizsgával szak-, vagy főiskolai oklevél­lel. Hundcriwasscr kiáSlílása a Műcsarnokban Fritz Hundertwasser osztrák festőművész alkotásaiból élct- mükiáliítás nyílt Budapesten a Műcsarnokban. Sárga házak féltékenység Részlet a kiállításról Szokolay Károly: Egynémely mai költőre ötleteitek fel-felvillanó rakétáival kápráztattok el. Megcsillan, s aztán szürke lesz a szó, tűzijáték csak és nem égi jel. Hányféle pullanás! Mert más a hangja mindegyiknek és más a színe is; mindenki csak, sajátmagát mutatja, s a hang, s a látvány mégis oly hamis. De néha lenn megdübördül a föld, és tűz "tör fel; bámuljuk, reszketünk, ilyen indulat és kép kell nekünk, mely szemet, szívet és agyat betölt. Petárdáitok halvány égi fénye sápadtan száll e földi tűz fölébe. Baráti M. Lóránt: DECEMBER (Gyermekeknek) December, vén december; hejh, de öreg ember... Zúzmara a bajusza, szakálla meg dér — jég-bekecsben, hó-kabátban kertünk alatt üldögél . . . Fényes délben — este van, hó hull a világra, égen ezüst patkónyomok: jéggé fagyott, kék csillagok, s valahol, valahol; giling-galang — csengő szól: hét paripa, táltosló, csillogó jégszánkó — — Fenyökirályfi szánja! Fiatal pedagógusok parlamentje Endreíalván AZ ÁTLAGSZÁMÍTÁS kis- kés választ” kaphattak volna... akar felelőtlenül csak ígér- sé mindig csapda: szinte az a Ennek hiányában a jelenlevő, getni . . . legritkább, ha valóbán az két tanácstag (az igazgató, De nemcsak az életköriil- átlagot, a közepeset képviseli, mint a végrehajtó bizottság ményekröl esett szó ezen a inkább a szélsőségek egyenle- tagja és az egyik harminc év parlamenten: a beszámoló és get. Az endrefalvai fiatal pe- alatti tanácstag) reagált a fel- a vita, valamint az elfogadott dagógusok helyzetére ez is, az vetésekre, ők továbbítják az intézkedési terv témái, pont- is jellemző — sok tekintetben elhangzottakat. jai között kiemelten szerepelt reprezentálhat más községi ál- Két esztendővel ezelőtt itt a munkakörülmények alaku- talános iskolákat a megye is —, mint „pedagógusbér- lása, a nevelőmunka, a szak­bármelyik csücskéből (pedagó- kekben” általában — a járási mai előbbrelépés segítésének gus- és diáklétszámban, tan- szintű parlamenten vett részt lehetősége. Itt Endreíalván termi helyzetben stb) — emel- a tíz érintett fiatal. Az akkor egy tanterem és egy torna­lett néhány területen nehe- felmerült problémák többsége szoba létesült, két napközis­zebb körülményekkel kell szá- ennek az iskolának a pedagó- termet alakítottak ki, az ud- molniok —, igaz, az átlagos- gusait is közelről érintette, vart betonozták le. Mindez nál talán jobb anyagi elisme- Az adatok, változások tükré- nagyon sokat jelent, bár csak résért . . . ben a két esztendőt értékelte csökkenti, nem oldja meg A közelmúltban lezajlott if- a beszámoló, utalva a mai véglegesen a gondokat, az al­júsági parlamentjük „témakö- helyzet gondjaira is. Néhány sósoknak délután kell járni­re” is ezt a sokszínűségettük- beszédes szám: a tíz fiatal uk. rözte. Lázai Bertalan igazgató dolgozó átlagbére, akik akkor A fiatal pedagógusok patro- a körzeti igazgatóság alá tar- is, és most is résztvevői a nálását mi sem igazolja job- tozó intézmények (általános parlamentnek, 1976-ban 2237 ban, hogy az itt dolgozó fia­iskola Endrei alva és forint volt, 1978-ban 3010 fo- tál nevelők között többen le­Szécsényfelfalu, általános rint, míg az átlagjövedelem velezőként innen jártak taní­iskolai napközi otthon — a gyermekgondozási segé- tóképzőbe, főiskolára és vég- Endrefalva, napközi ottho- lyen levőket is számítva 2449- zés után nem lettek hűtlenek nos óvoda Endrefalva és ről három forint híján há- a községhez, az iskolához. Szécsényfelfalu) fiatal dolgo- romezerre emelkedett. Az el- Megértést, és a kollégák ere- zóinak — 34 főből 13-nak a telt időszakban a harminc év jéhez mérten minden segítsé- helyzetéről adott tájékozta- alattiak 41 804 forint jutalmat get megkaptak a tanuló ne- tást. A fórumról csak a köz- kaptak. Mindebben természe- velők. Nem könnyű a helyze- ségi tanács képviselője hiány- tesen benne van a pedagógus- tűk: az utolsó napokban meg­zott — a megyei és járási ta- fizetés-rendezés hatása, a képe- kapott vizsgaértesítések, szál- nulmányi felügyelet, művelő- sítés nélküliek, de már tanul- láslehetőség hiánya, a tan- désügyi irányítás, a területi mányaikat folytatók helyze- könyvek beszerzésének ne­tének javítása. Letelepedési hézségei, a több felső fokú segélyt — kilencezer forint intézményben tapasztalt lebe- összegben — ketten kaptak. csülés (csak levelezős? . . .) mellett a munka és a tanulás SOK SZÓ ESETT a járási egyeztetése sem kis feladat, szintű találkozáson is a szol- Ráadásul sok a bejáró az end- gálati lakásokról — kevés és refalvai tantestületben, elhanyagolt többségében. E té- MINT BIZONYÁRA a többi ren nem sok változás történt iskolai ifjúsági parlamenten, — arra tudják biztatni a pe- itt is téma volt a gyermek- dagógusokat, hogy vágjanak gondozási szabadságukat töl- bele építkezésbe, pedagógus- tők kapcsolata a munkahely- kölcsönnel. Persze, ettől so- lyel. Az iskolakörzetben törté­kan „fáznak” ahogy a beszá- nő eseményekről tudnak, mólót követő vitában többen egyikük ezt az időszakot a elmondták, nem merik vállal- matematika komplex tanfo- ni az évekig tartó építkezést, lyam elvégzésére használja fel. De a községnek bármennyire Ami még — az újdonsága mi- is szüksége van a szakképzett att — nem teljesen megol- pedagógusokra, képtelenség dott, az a más iskolával együtt mindegyiküknek szolgálati la- szervezett szakmai munkakö- kást építeni; az iskola bővíté- zösségi foglalkozásokon való sét is csak néhány év múlva részvétel. Mert ez igény szá- oldhatják meg; a közoktatás mukra, nem szeretnének ki­ás a közművelődés terén több esni az iskolai életből. Ez is beruházást végeztek nagy- mutatja — sok más, a neve- részt saját erőből és a lakos- lőmunkával foglalkozó felszó- ság társadalmi munkájával —' lalás mellett, hogy nemcsak így, ha részt is vett volna a kérnek, adni is akarnak a fia­tanács képviselője, nem so- tál pedagógusok! kát ígérhetett volna, ha nem G. Kiss Magdolna pártszervezet képviselői eljöt­tek. Pedig jó lett volna, ha a helyi állami vezetés is meg­hallgatta volna a fiatalok vé­leményeit, kéréseit, „illeté­NÓGRÁD - 1978. december 17., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents