Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Pás fai Jánosi Vigyetek majd borostyánt A szanatórium szobája keletre nyílik, négykor már piros a fal a naptól. Géza ébred, nézi a napkelte színes szivárványát. Az arca nyugodt, nyoma sincs rajta a viharoknak. Olyan, mint egy kamasz, határtalan jókedv és világfájdalom váltakozik benne. Fekszik az ágyon, nézi a falat, néha megvonag- lik az arca. Csendes a ház, kintről behallatszik a rigók hangja. Géza feltápászkodik, papucsot húz a lábára, magára ölti a fürdőköpenyt és kiáll az erkélyre. — Kezét csókolom! Jó reggelt kívánok. — Köszönöm, jól. És maga? ____ « ,— Igen, igen. Csak olyan egyformán. Gyuri, az operált kuncog, tázza a nevetés. — Kit faggat, Géza bátyám? Tán csak nem a sétáltató kisasszonnyal társalog? Mindnyájan tudjuk, hogy nincs senki a kertben. Géza egyoldalú párbeszédet folytat, minket ugrat, öt perc múlva kiröppen az álom a szemükből. Emil is nyújtózik a sarokban, vöröses mellét kitakarva, az ujjait ropogtatja. Nevetünk. Azt mondta a doktor, ne izgassuk magunkat semmiért. Legyünk vidámak, előbb gyógyulunk. Géza hajlamos a nevetésre. A feje búbján nincs már haj, csak kerek hold. Barátfej. Ugratjuk vele, de ő csak nevet. Ilyen lesz a tietek is, tacskók, ha majd utólértek. Mindhárman tacskók vagyunk neki, pedig alig idősebb nálunk- A szobában öblöget a nevetés, mintha semmi bajunk nem volna. A gyógyszeres nővér megáll az ajtóban, néz bennünket, mi meg csak kacagunk, kacagunk. Emil már kiürítette a gyógyszeresdobozt. Ne vegye észre a nővér, hogy tegnap megint nem vett be egyetlen tablettát sem. Minek? — Jól aludtak? — Nem mondhatnánk — feleli Géza. — Lehet itt aludni egyáltalán? — Nem értem — mondja a nővér. — Tetszik tudni, poloska van a szobában — mondja Géza ártatlan képpel. — Micsoda? — Poloska, nővérke kérem. — Poloska! Méghogy poloska. Itt?! — Igen, igen. Ügy ahogy mondani tetszik. Poloska van a szobában. — Majd jelentem a főorvos úrnak... Gézának olyan komor az ábrázata, mintha az anyakönyvvezető előtt állna. — Tessék csak jelenteni a főorvos úrnak. A nővér kimegy a szobából, s harsányan kacagunk. Gyuri dobálja magát az ágyon, majd kireped a hasa a nevetéstől. Poloska Györgynek hívják... Kis idő múlva olyan a körletünk. mint a csatatér. Gyorsan öltözködünk, felváltva mosak'szunk a csapnál. A víz állandóan sustorog, mint egy tompa motor. Emil lecsapja a lázmérőt, csaknem összetörik. Már megint 38-ra szökött a láza. Tapogatja a homlokát, meg a hasán levő forradást, a műtét helyét. Géza az ajtóban áll, nyaka köré tekert törülközővel vár. Int, hogy menjek, ilyenkor nincsenek sokan a skóton. Együtt ballagunk le a harmadik" emeletről. Útba esik a női osztály. A folyosó végi hallban többen ócsorognak. Vastag a levegő, cigarettafüstös. Matild már itt van, az oszlopnak támaszkodik, szomorú, mind a madonna. Olyan mint egy kamaszlány, unottan eregeti a füstkarikákat. Géza azt mondja, legszívesebben feleségül venné ezt a lányt. Csakhogy Matild már asszony, Géza pedig nős. — Mit álmodott? — kérdezi. Matild lemondóan int. Álmatlanul töltötte az éjszakát, csak forgolódott az ágyon, pedig az este a legerősebb altatót adta neki a doktor. Gézát előre engedem az öltözőbe. Gyorsan ledobja magáról a fürdőköpenyt, pucéran áll a gumiszőnyegen. Közben ide-oda kapkod. Mire az öreg kiszól a gépteremből, már én is mezítelenül állok mellette. Géza áll be elsőnek. A félkörben felfutó spirálon megannyi apró lyukból sustorog a víz. Mintha szúrós fullánkjai volnának a csőnek. Skót-zuhany. Egyszerre minden irányból éri a testet. Először hideg, majd meg pokolian forró. A kezelő csavarint a csapon, mi meg sziszegve ugrálunk a spirálban. A forró víz kitágítja pórusainkat, a hidegtől majd kibújunk a bőrünkből. Laposak, hosszúak a sóhajok. Néhány perc az egész. A forró után jön a hideg víz, megnyílik a testünk, szeretnénk kibújni a zuhatagból. Sziszegünk, jajgatunk, szidjuk a kezelőt, akit elneveztünk Skót elvtársnak. A skót-zuhany után megfrissülve ballagunk fel a lépcsőn. Megint találkozunk a lányokkal. Nyüzsögnek a hallban, sorban állnak a rendelők ajtajai előtt. Fiatal su- hanc félszegen tartja a kisüveget a sárga vizelettel. Szeretné eldugni valahova. A laboratórium előtt megpillantjuk Vanek urat, a maszek órást. Tegnapelőtt ötszázforintost adott a cigánynak a közeli presszóban. Az újpesti Marinak ötezret ígért, ha megfiatalítja. Mit ér a pénz, kesergett az öreg, ezt az órát nem lehet megjavítani — és a szívére mutatott. Emil és Gyuri már nincs a szobában. Kettesben maradunk Gézával. — Láttad az öreget? — Láttam. — Igaza van, nem? Mit ér a pénz . . . Csurgatom a csapot, a fogkefével matatok. Láttam, amikor a postás Géza kezébe számolta a havi táppénzt: tizennégyezer kétszázat! Valaki fölszisszent mögötte: úristen, ennyi pénz! Húszezer körül volt a havi keresete a bányában. — Amikor magamhoz tértem — meséli Géza, mintha egy történetet folytatna — azt mondta a doki, maga Téglás ezentúl ehet, ihat, amit akar. És annyit, amennyi jólesik. — No látod, — vágom oda foghegyről és bután. — Tudod te, mit jelent ez? Ehetem, ihatom amennyit akarok. Amennyit bírok. Ameddig bírom! ( Hangosan kacag, majd folytatja: — Értettem én a doktort. Kis híján kiköptem a tüdőmet. Hazavittem a papírokat, az elbocsátót. Rajta van, hogy ötvenszázalékos a szilikózisom. Maximum két évem van még. — Nem igaz! — csattan a hangom. Ne gondolj rá. Az újpesti Mari kétszer meghalt. Mind a kétszer úgy hozták vissza. Géza elvékonyult ajkán gúnyos a mosoly. — Odaadnám én ezt a táppénzt így, ahogy van a fődokinak. Mindenkinek odaadnám. — Vidámnak kell lennünk, Géza. Tudod, azt mondta az orvos, így hamarabb meggyógyulunk. Géza hallgat. Már ott áll az erkélyen, a kertet nézi, vagy a távolabbi moccanatlan tölgyerdőt, mintha meg akarná számolni az egybeolvadó fákat. Hirtelen megfordul, rámvigyorog. — Te, ez a nő képes lesz elmondani a főorvosnak a poloskaügyet.-- és? — Baj lehet belőle! — Ugyan, mi baj lehetne? Hiszen van nekünk poloskánk. Kis idő múlva sétálni indulunk. A kezeléshez hozzátartozik ez is. Együtt • megyünk vagy százan, neki a rengetegnek. Fiatal ápolónő, a sétáltató kisasszony jön velünk. Gézával a sor végén baktatunk, csendesebbek vagyunk, mint máskor. Előttünk egy csapat nő halad, néha magasba csap a hahota. Viccet mesélnek. — Az asszony ép, egészséges. És fiatal — mondja hervadtén Géza. — Soha nem szoktunk veszekedni, de elhi- degültünk egymástól. Csak a fiamat sajnálom. A hegyoldalból lelátni a völgybe, ott piroslik alattunk a szanatórium. Messzire vagyunk tőle, mintha semmi közünk nem lenne hozzá. Zöld szőnyegen kis vörös folt. A kanyargós ösvényen gyerek- csapat jön szembe velünk. Kis óvodások. Egyforma ruhában, piros svájcisapkában jönngk az apró emberpalánták. Csapatunk félre áll, utat enged a kicsinyeknek. Egy szöszke, négy-ötéves fiúcska megáll a lábam előtt. — Emeljen fel bácsi. Fölemelem a csöppséget, bújik hozzám. — Emeljen föl még magasabbra. — Hova mentek, kisöreg? Sétálni? — Sétálni. — Hogy hívnak téged? — Bandinak — feleli. — És még? — Csak így, Bandinak. — És apukádat? — Nekem nincs apukám, csak anyukám van — mondja a kisfiú. Fölemelem a tölgyek alsó ágáig, hogy belemarkolhasson. Nem faggatom, minek? Az óvodások eltűnnek a zöldben. Géza kókadtan lépdel mellettem, kifacsart citrom az ábrázatja. Matild és az újpesti Mari csörtet felénk a bozótból. Kezük tele van borostyánnal. — Vigyetek belőle ti is, majd ha hazamentek. | A szakmunkás-utánpótlás távlatai Több mint 200 ezer szakmunkás fejezte be tanulmányait az idén az NDK-ban. Közülük mindegyiknek van munkahelye. Ez az alapvető emberi jog (a munka-törvénykönyv előírja, hogy a diák tanulmányai befejezése előtt fél évvel munkahelyi ajánlásokat kapjon) az állam megalapítása óta teljesül. 1976—1980 között az országban több mint egymillió lány és fiú részesül szakmunkásképzésben. A kétéves képzés során mintegy 20 ezer márka állami támogatást kap minden diák. Közel 300 foglalkozási ágazatban működnek szakközépiskolák. Ezek közül 100 intézmény érettségivel egybekötött szakmunkástanulói vizsgát biztosít. A tanulókat nem az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon kapnak-e állást, hanem, hogy melyik számukra a legalkalmasabb. Speciális iskolákban készítik az életre és a munkára a fizikailag vagy pszichikaiig fogyatékos gyermekeket. Az NDK-ban nemcsak a fiatalság tanul, hanem a dolgozók jelentős része is részt vesz továbbképzésen. Számukra 1500 oktatási intézmény tartja nyitva kapuit, melyekben kereken 65 000 fő- és mellékfoglalkozású tanár gyakorolja hivatását. A dolgozók 75 százaléka rendelkezik szakmunkás-, vagy mestervizsgával szak-, vagy főiskolai oklevéllel. Hundcriwasscr kiáSlílása a Műcsarnokban Fritz Hundertwasser osztrák festőművész alkotásaiból élct- mükiáliítás nyílt Budapesten a Műcsarnokban. Sárga házak féltékenység Részlet a kiállításról Szokolay Károly: Egynémely mai költőre ötleteitek fel-felvillanó rakétáival kápráztattok el. Megcsillan, s aztán szürke lesz a szó, tűzijáték csak és nem égi jel. Hányféle pullanás! Mert más a hangja mindegyiknek és más a színe is; mindenki csak, sajátmagát mutatja, s a hang, s a látvány mégis oly hamis. De néha lenn megdübördül a föld, és tűz "tör fel; bámuljuk, reszketünk, ilyen indulat és kép kell nekünk, mely szemet, szívet és agyat betölt. Petárdáitok halvány égi fénye sápadtan száll e földi tűz fölébe. Baráti M. Lóránt: DECEMBER (Gyermekeknek) December, vén december; hejh, de öreg ember... Zúzmara a bajusza, szakálla meg dér — jég-bekecsben, hó-kabátban kertünk alatt üldögél . . . Fényes délben — este van, hó hull a világra, égen ezüst patkónyomok: jéggé fagyott, kék csillagok, s valahol, valahol; giling-galang — csengő szól: hét paripa, táltosló, csillogó jégszánkó — — Fenyökirályfi szánja! Fiatal pedagógusok parlamentje Endreíalván AZ ÁTLAGSZÁMÍTÁS kis- kés választ” kaphattak volna... akar felelőtlenül csak ígér- sé mindig csapda: szinte az a Ennek hiányában a jelenlevő, getni . . . legritkább, ha valóbán az két tanácstag (az igazgató, De nemcsak az életköriil- átlagot, a közepeset képviseli, mint a végrehajtó bizottság ményekröl esett szó ezen a inkább a szélsőségek egyenle- tagja és az egyik harminc év parlamenten: a beszámoló és get. Az endrefalvai fiatal pe- alatti tanácstag) reagált a fel- a vita, valamint az elfogadott dagógusok helyzetére ez is, az vetésekre, ők továbbítják az intézkedési terv témái, pont- is jellemző — sok tekintetben elhangzottakat. jai között kiemelten szerepelt reprezentálhat más községi ál- Két esztendővel ezelőtt itt a munkakörülmények alaku- talános iskolákat a megye is —, mint „pedagógusbér- lása, a nevelőmunka, a szakbármelyik csücskéből (pedagó- kekben” általában — a járási mai előbbrelépés segítésének gus- és diáklétszámban, tan- szintű parlamenten vett részt lehetősége. Itt Endreíalván termi helyzetben stb) — emel- a tíz érintett fiatal. Az akkor egy tanterem és egy tornalett néhány területen nehe- felmerült problémák többsége szoba létesült, két napköziszebb körülményekkel kell szá- ennek az iskolának a pedagó- termet alakítottak ki, az ud- molniok —, igaz, az átlagos- gusait is közelről érintette, vart betonozták le. Mindez nál talán jobb anyagi elisme- Az adatok, változások tükré- nagyon sokat jelent, bár csak résért . . . ben a két esztendőt értékelte csökkenti, nem oldja meg A közelmúltban lezajlott if- a beszámoló, utalva a mai véglegesen a gondokat, az aljúsági parlamentjük „témakö- helyzet gondjaira is. Néhány sósoknak délután kell járnire” is ezt a sokszínűségettük- beszédes szám: a tíz fiatal uk. rözte. Lázai Bertalan igazgató dolgozó átlagbére, akik akkor A fiatal pedagógusok patro- a körzeti igazgatóság alá tar- is, és most is résztvevői a nálását mi sem igazolja job- tozó intézmények (általános parlamentnek, 1976-ban 2237 ban, hogy az itt dolgozó fiaiskola Endrei alva és forint volt, 1978-ban 3010 fo- tál nevelők között többen leSzécsényfelfalu, általános rint, míg az átlagjövedelem velezőként innen jártak taníiskolai napközi otthon — a gyermekgondozási segé- tóképzőbe, főiskolára és vég- Endrefalva, napközi ottho- lyen levőket is számítva 2449- zés után nem lettek hűtlenek nos óvoda Endrefalva és ről három forint híján há- a községhez, az iskolához. Szécsényfelfalu) fiatal dolgo- romezerre emelkedett. Az el- Megértést, és a kollégák ere- zóinak — 34 főből 13-nak a telt időszakban a harminc év jéhez mérten minden segítsé- helyzetéről adott tájékozta- alattiak 41 804 forint jutalmat get megkaptak a tanuló ne- tást. A fórumról csak a köz- kaptak. Mindebben természe- velők. Nem könnyű a helyze- ségi tanács képviselője hiány- tesen benne van a pedagógus- tűk: az utolsó napokban megzott — a megyei és járási ta- fizetés-rendezés hatása, a képe- kapott vizsgaértesítések, szál- nulmányi felügyelet, művelő- sítés nélküliek, de már tanul- láslehetőség hiánya, a tan- désügyi irányítás, a területi mányaikat folytatók helyze- könyvek beszerzésének netének javítása. Letelepedési hézségei, a több felső fokú segélyt — kilencezer forint intézményben tapasztalt lebe- összegben — ketten kaptak. csülés (csak levelezős? . . .) mellett a munka és a tanulás SOK SZÓ ESETT a járási egyeztetése sem kis feladat, szintű találkozáson is a szol- Ráadásul sok a bejáró az end- gálati lakásokról — kevés és refalvai tantestületben, elhanyagolt többségében. E té- MINT BIZONYÁRA a többi ren nem sok változás történt iskolai ifjúsági parlamenten, — arra tudják biztatni a pe- itt is téma volt a gyermek- dagógusokat, hogy vágjanak gondozási szabadságukat töl- bele építkezésbe, pedagógus- tők kapcsolata a munkahely- kölcsönnel. Persze, ettől so- lyel. Az iskolakörzetben törtékan „fáznak” ahogy a beszá- nő eseményekről tudnak, mólót követő vitában többen egyikük ezt az időszakot a elmondták, nem merik vállal- matematika komplex tanfo- ni az évekig tartó építkezést, lyam elvégzésére használja fel. De a községnek bármennyire Ami még — az újdonsága mi- is szüksége van a szakképzett att — nem teljesen megol- pedagógusokra, képtelenség dott, az a más iskolával együtt mindegyiküknek szolgálati la- szervezett szakmai munkakö- kást építeni; az iskola bővíté- zösségi foglalkozásokon való sét is csak néhány év múlva részvétel. Mert ez igény szá- oldhatják meg; a közoktatás mukra, nem szeretnének kiás a közművelődés terén több esni az iskolai életből. Ez is beruházást végeztek nagy- mutatja — sok más, a neve- részt saját erőből és a lakos- lőmunkával foglalkozó felszó- ság társadalmi munkájával —' lalás mellett, hogy nemcsak így, ha részt is vett volna a kérnek, adni is akarnak a fiatanács képviselője, nem so- tál pedagógusok! kát ígérhetett volna, ha nem G. Kiss Magdolna pártszervezet képviselői eljöttek. Pedig jó lett volna, ha a helyi állami vezetés is meghallgatta volna a fiatalok véleményeit, kéréseit, „illetéNÓGRÁD - 1978. december 17., vasárnap
