Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
Közlemény Guinea és a Zöld-foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására december 10—16-a között látogatást tett hazánkban Guinea és a Zöld- foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának (PAIGC) küldöttsége Olivio Piresnek, a párt végrehajtó bizottsága tagjának, a Zöld-foki Köztársaság nemzetgyűlése elnökhelyettesének vezetésével. A küldöttséget fogadta Gye- nes András, az MSZMP KB titkára és Péfer János, az országgyűlés alelnöke. Megbeszélést folytatott a küldöttséggel Nagy Gábor és Péter János, a KB osztályvezetőhelyettese, Garal Róbert külügyminiszter-helyettes és Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A delegáció látogatást tett a püspökhatvani Galgavölgye Termelőszövetkezetben. Az MSZMP és a PAIGC képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és feladatairól, vélemény- cserét folytattak pártjaik és országaik kapcsolatairól, együttműködésük fejlesztésének lehetőségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt az afrikai térség időszerű kérdéseit. Az MSZMP képviselői megerősítették a magyar kommunisták szolidaritását azzal a harccal, amelyet a PAIGC, Guinea- Bissau Köztársaság és a Zöldfoki Köztársaság kormánya és népe folytat a függetlenség megszilárdításáért, társadalmi, gazdasági felemelkedéséért. Az MSZMP és a PAIGC támogatásukról biztosították a fajüldöző rendszerek ellen, az alapvető emberi jogokért, a nemzeti függetlenség megvédéséért, a gyarmati múltból örökölt elmaradottság felszámolásáért, a társadalmi haladásért küzdő afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakat, valamennyi haladó demokratikus erőt. A szívélyes, * baráti légkörű megbeszélések hozzájárultak a két párt közötti kapcsolatok fejlesztéséhez és népeik barátságának erősítéséhez. A PAIGC küldöttsége szombaton elutazott hazánkból. Waldheim véleménye Köszönet a magyar népnek A legutóbbi fejlemények is megmutatták, hogy a közel- keleti kérdés átfogó rendezéséhez valamennyi érdekelt fél bevonására szükség van — jelentette ki pénteken Kurt Waldheim. Az ENSZ főtitkára Heltai Andrásnak, az MTI és Szabó L. Istvánnak, r Népszabadság tudósítójának adott nyilatkozatában síkraszállt a genfi konferencia összehívásáért, elítélte az úgynevezett választásokat Namíbiában és köszönetét fejezte ki Magyarország értékes hozzájárulásáért az ENSZ munkájához. Kurt Waldheim arra a kérdésre, hogyan értékeli a kelet—nyugati viszony, az enyhülési politika alakulását, kijelentette: bár sikerek visz- szaesésekkel váltakoztak, az elmúlt hónapokban „jelentős haladás” volt tapasztalható. „Véleményem szerint világosan látható mindkét oldal, mindenekelőtt a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok óhaja, hogy behatóbbá tegyék kapcsolataikat és a tárgyalásokon megoldják a függőben maradt kérdéseket. Így például számottevő haladás tanúi lehetünk a SALT-egyezmény kérdésében, s úgy tűnik a jövő évben megszülethet a második hadászati fegyverkorláto- zási egyezmény. Ez minden bizonnyal elősegíti majd a jobb politikai légkört, az enyhülés ügyét — mondotta. „Mindig is hangsúlyoztam: a közel-keleti problémák megoldásának kulcsa a Palesztinái kérdés és csak átfogó rendezés hozhat tartós békét a térségnek” — válaszolt az amerikai ihletésű izraeli— egyiptomi különmegállapo- dással kapcsolatos kérdésekre az ENSZ főtitkára. „A legutóbbi fejlemények is megmutatták, hogy a közel-keleti kérdés átfogó rendezéséhez valamennyi érdekelt fél bevonására szükség van, köztük a genfi békekonferencia mindkét társelnökére: az Egyesült Államokra és a Szovjetunióra” — mondotta. „Kétség nem fér hozzá, hogy a Dél-Afrika által Namíbiában rendezett »választások« érvénytelenek és semmisek” — kommentálta a fejleményeket a főtitkár. Véleménye szerint a dél-afrikai kormány által az év végéig ígért választól függnek a további lépések: visszaküldheti-e személyes képviselőjét Namíbiába az ENSZ-főtitkár, mód nyílhat-e ENSZ békefenntartó erők kiküldésére, illetve választások rendezésére Namíbiában, a világszervezet ellenőrzése alatt. Kurt Waldheim hangoztatta, hogy jelentős mértékben a namíbiai fejleményektől függ a rhodesiai helyzet alakulása is: amennyiben sikerül érvényt szerezni az ENSZ határozatainak és békésen rendezni a helyzetet, jó remény van a kibontakozásra Rhodesiában is. Kudarc esetén a főtitkár a helyzet további romlásától, újabb vérontástól tart Afrika déli részének mindkét válságövezetében. Arra a kérdésre, mit tart az ENSZ fő eredményeinek 1978-ban, s mit vár az új esztendőtől, Kurt Waldheim a többi között a leszereléssel kapcsolatos rendkívüli közgyűlés Jelentőségét méltatta. A júniusi tanácskozás egy sor fontos határozatot hozott és megmutatta: a világ országai készek szélesebb körben, ösz- szehangoltan együttműködni a leszerelés, a fegyverzetkorlátozás érdekében. A főtitkár ugyancsak igen jelentősnek minősítette a fejlett és a fejlődő országok párbeszédét is, azokat a törekvéseket, hogy a fejlődő országok az egyenlőség alapján kereskedhessenek a fejlett ipari államokkal. „Derűlátó vagyok, ha előre- telcintek 1979-re, mert bízom benne, hogy az enyhülés politikája mind a fegyverzetkorlátozásban, mind más területeken tovább szélesedik” — hangoztatta Kurt Waldheim. „Személyes meggyőződésem, hogy a két nagyhatalom, amely kölcsönösen rendelkezik az egymás elpusztítására alkalmas fegyverekkel, tudatában van felelősségének és annak, hogy egy esetleges háborúnak nem lehet győztese”. Az Egyesült Nemzetek főtitkára befejezésül kijelentette: „Magyarország mindig is jelentősen hozzájárult a világ- szervezet tevékenységéhez, építő, segítőkész magatartást tanúsít a közgyűlés vitáiban. Szeretném felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki a magyar kormánynak, a magyar népnek az ENSZ munkájának támogatásáért” — mondotta Kurt Waldheim. A hét 3 kérdése Az elmúlt hét különösen terjedelmes eseménynaptára szinte a világpolitika „év végi hajráját”, a történések sűrűsödését és magasabb sebességfokozatát jelzi. A szocialista országokban a mérlegkészítés, valamint a jövő évi feladatok jegyében tanácskoznak a pártplénumok és parlamentek. Európa nyugati felében ma kerül sor az esztendő utolsó választására, Belgiumban járulnak az urnák elé, s két bizalmiszavazáson Lisszabonban és Londonban a kormány éppenhogy átvitte a lécet. Washingtonban megszaporodtak az elnöki nyilatkozatok, s miközben Vance közel-keleti ingázása sem bizonyult csodaszernek a kü- lönbéke-szerződés ügyében, folyik a készülődés a szerdán Genfben kezdődő szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozóra, amely a SALT—II. útjában álló utolsó akadályok elhárítására lenne hivatott. S egy „hétvégi meglepődés” is történt: a korábbi pekingi álláspont megváltoztatása lehetővé tette, hogy teljes jogú diplomáciai kapcsolat jöjjön létre Washington és Peking között. Kínai részről immár nem kívánják az amerikaiak tajvani katonai kötelezettségeinek feladását... Bonyolult és mozgalmas világunk három érdekes témája kívánkozik ezúttal kommentárjainkba: 1. Hogyan alakulnak az iráni fejlemények? Másfél milliós tömegtüntetéssel — Teheránban viszonylag békésen, de a vidéki városokban 42 halálos áldozattal — zajlott le az asura, a síiták gyászünnepe. (Az egyházalapítás során mártírhalált halt Husszein Imám meggyilkolásától számított negyvenedik nap mindig kemény próba a rendfenntartó közegeknek: a fanatizált tömegek, mezítláb, ruhájukat megszaggatva, gyakran önmagukat korbácsolva teszik meg hosz- szú zarándokutaikat.) A ma még megválaszolatlan kérdés, hogy vajon ez volt-e a tetőzés, vagy csupán újabb összetűzések előszeleként jelentkezett. Az iráni udvar, amely változatlanul bízik fegyveres testületének hűségében, abban reménykedik, hogy a tömegmozgalom megfárad, s kiütköznek belső ellentétei. Ezeket elő is kívánja mozdítani: miközben a sii- tá főpap, a Franciaországban élő Khomeini hajthatatlannak tűnik, a sah tárgyal a nemzeti front főtitkárával, megbeszéléseik tárgya nyilván egy koalíciós kormányzat lehetősége volt. A képet teljessé teheti, hogy megjelentek az első tüntető csoportok az uralkodó mellett, igaz mozgósításuk magán viselte a szervezettség erőszakolt jegyeit. Ugyanakkor az utcai harcok, a gazdasági hadszíntérre tevődtek ót, s a világ második legnagyobb olajexportőrjének termelése egyötödére esett vissza. Ha ez a folyamat folytatódik, valószínűleg még súlyosabb válságot idézhet fel, mint a teheráni és iszfahámi összecsapások. Az iráni helyzet lázas tevékenységet vált ki Washingtonban is — a CIA,. a Központi Hírszerző Ügynökség állítólag már négyezer helyszínre küldött emberrel próbál megfelelő előrejelzéseket adni. miután korábbi helyzetértékelések csődöt mondtak. Az elhangzott figyelmeztetések azonban változatlanul érvényben vannak: az iráni események új, különösen veszélyes fordulatot vennének, ha bárminő külső beavatkozás történne. 2. Mi a jelentősége Fide.’ Castro, s a kubai emigráns vezetők párbeszédének? Hetek óta folyik az eszmecsere Havannában Fidel Castro, s több kubai emigráns szervezet vezetői között: a megbeszélések eredményeit immár jegyzőkönyvben is rögzítették. A legérdekesebb mozzanatok, hogy Kuba — kiv'éve a Batista-rendszer súlyos, népellenes cselekedetekért felelősségre vont kiszolgálóit — hajlandó szabadon engedni a jogerősen elítélt politikai foglyokat, s amennyiben azok távozni akarnak, szabad utat enged számukra az Egyesült Államokba. Felvetődtek a család- egyesítés, a kölcsönös látogatások kérdései, Kuba hajlandó ösztöndíjakat biztosítani az emigránsok gyermekeinek a havannai felsőoktatási intézményekben, s lehetne folytatni a sort. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a főként Floridában élő kubai emigráció nagyobbik és józanabbik része látja az óhaza társadalmi rendszerének szilárdságát és előnyeit, megbékülésre törekszik. Havanna részéről természetesen nem volt akadálya az együttműködésnek, sőt különböző gesztusokat tettek a jóakarat jegyében. Ezzel gyengült a Kuba-ellenes aknamunka és propagandaháború eddigi bázisa, elszigetelődtek a szélsőséges, terrorista csoportok. Az Egyesült Államok került sok tekintetben kellemetlen helyzetbe, hiszen a kubai hatóságok által szabadon engedett foglyokat olyan lassan engedi be amerikai területre, hogy ez a kis arányú bevándorlás is 76 évig húzódna el. S természetesen most már a kubai emigránsok közül is mind többen felteszik a kérdést: meddig akar Washington gazdasági blokádot alkalmazni Havannával szemben, mire valóak a kubai partok körül rendezett provokatív célzatú amerikai hadgyakorlatok? 3. Mit jelentenek a VSZK körüli újabb diplomáciai lépések? Ülést tartott az Országos Ügyvédi Tanács Erősödött az ügyvédi szervezetek szocialista közösségi jellege — állapította meg az Országos Ügyvédi Tanács szombaton, a tanács ötéves mandátumának lejártával megtartott beszámoló és alakuló teljes ülésén. A beszámolóban értékelték az eltelt öt esztendő alatt végzett munkát, részletesen ismertették az ügyvédség szociális és gazdasági helyzetében bekövetkezett nagy jelentőségű változásokat. Nguycn Duy Trinh vietnami miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Tokióban tárgyalásokat folytatott japán vezetőkkel, köztük a képen látható (jobb oldal) Masszajosi Obira miniszterelnökkel 2 NÓGRAD — 1978. december 17., vasárnap Az év fordulójának közeledtével az arab országok és a harmadik világ szempontjából igen fontos és komoly kérdőjelek rajzolódtak ki Algériában. Franciaország e hajdani „megyéje”, amely hősies felszabadító harccal vívta ki szabadságát és állami függetlenségét — mind az el nem kötelezett országok mozgalmán belül, mind pedig az arab világban a legkövetkezetesebben haladó erők soraiba tartozik. A gondokat és nehézségeket nem is az jelenti, mintha bármiféle változás mutatkoznék ebben a politikában. Algériában zavartalanul folyik az országépítés munkája és a kormány a tömegek széles körű támogatását élvezi. Ami a helyzetet különlegessé teszi, s ami a jövőben problémákat okozhat, az Hu- ari Bumedien elnök egészségi állapota. Az első hivatalos jelentést erről november 20-án adták ki, amikor az elnök visszatért a Szovjetunióból. A moszkvai utazás célja, néhány politikai megbeszélésen túlmenően az volt, hogy Bume- dient orvosi kezelésben részesítsék. Visszatérése után az elnök állapota súlyosbodott. Az algíri Musztafa kórházban elvesztette eszméletét, azután rövid időre magához tért, majd állapota újból rosszabbodott. Algéria tömegeinek érettségét és a rendszer szilárdságát jelzi, hogy mind politikai, mind gazdasági szempontból zavartalanul . folytatódik tovább az ország élete. Mindamellett a vezetés és a tömegek egyaránt kénytelenek számolni azzal, hogy Bumedien esetleg nem vehet többé aktívan részt az állam vezetésében. Tekintettel arra, hogy az algériai elnök igen nagy mértékben koncenlrálAlgéria: ÉV VÉGI GONDOK ta a döntéshozatal mechanizmusát és a poiitikai elhatározásokat, legszűkebb tanácsadói körének 'meghallgatása után, maga hozta meg, Algériának kétségkívül új döntés- hozatali gépezetet kell felállítania ezekben a hetekben. Maga Bumedien elnök is tisztában volt azzal, hogy erre előbb-utóbb sort kell keríteni és be kell fejezni az államszervezet teljes intézményesítésének folyamatát. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy Bumedien ezredes (pontos életkorát nem tudják, a találgatások 48 és 53 év között mozognak.) 1965. június 19-én került az ország élére. Ez a változás katonai puccs eredménye volt. Ezt megelőzően a Franciaországtól való elszakadást követően Ben Bella, a forradalmi mozgalom egy másik vezetője állt az ország élén, aki azonban gyenge kezűnek bizonyult a feiszabadítási mozgalom (FLN) belső frakcióharcainak visszaszorításában. (Ben Bella azóta házi ■ őrizetben éi.) Gyakorlati politikai szempontból megítélve a helyzetet, az azóta eltelt időszak igazolta Bumedien és támogatóinak fellépését. Renkí- viili következetességgel számolták fel a gyarmati függőség gazdasági maradványait, kiegyensúlyozott népgazdaságot teremtettek. Földreformot hajtottak végre, amely képes volt megvalósítani az öröklött kisárutermelő gazdálkodás és a korszerű nagyüzemi szocialista jellegű termelés egymás mellett élését. Az utóbbi 13 év nemzetközi vitáiban, Algéria következetesen a haladó erők oldalán állott. A gazdasági, társadalmi és politikai eredmények természetesen nem tették szükségtelenné a rendszer intézményeinek megszilárdítását, különös tekintettel az államfő kezében összpontosuló rendkívül nagy hatalomra. A hatalom legfőbb szerve 1965 óta a Forradalmi Tanács. Ennek eredetileg 26 tagja volt, de a halálesetek, önkéntes visz- szavonulások, kizárások és emigrálások következtében 8 tagra zsugorodott. A tagok számának csökkenése is jelezte az intézményesítés szükségességét, hiszen ez módot nyújtott volna a természetszerűen keletkező nézetkülönbségek konfliktusmentes megvitatására. Az eredeti terv az volt, hogy 1979. elején megtartják az FLN kongresszusát, a Forradalmi Tanács megszűnik és átadja helyét egy választott Politikai Bizottságnak. Az új helyzet azonban azt a kényszerű és nyilván ideiglenes megoldást diktálja, hogy az országvezetés folytonossága ne szakadjon meg és a Forradalmi Tanács helyén maradjon. Nem hangzott el egyelőre újabb nyilatkozat azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a kongresz- szus sorsa. Bumedien 13 éves tevékenysége jelentős fejezete a modern Algéria megteremtésének. Egyénisége, stílusa és politikai célkitűzései erőteljesen meghatározták az algériai államrendszer és külpolitika jellegét. Éppen ez teszi a súlyos betegsége által okozott gondokat oly bonyolulttá. Moszkvában a Legfelsőbb Tanács Elnöksége ratifikálta a Vietnammal kötött barátsági szerződést, s az ünnepélyes aktus ismét jó alkalom volt a szolidaritás kifejezésére. A VSZK külügyminisztere első ízben tett látogatást Tokióban, ahol a kétoldalú kapcsolatok mellett a délkeletázsiai helyzetet is áttekintették. Újabb, befolyásos amerikai társadalmi küldöttség járt Hanoiban. A vietnami diplomácia megélénkülése természetes következménye annak, hogy a VSZK, mint Délkelet-Ázsia tekintélyes, szocialista állama testvéri kapcsolatokat épít ki a szocialista országokkal, szorosra zárja egységét az anti- imperialista erőkkel, s a kölcsönös előnyök alapján békés egymás mellett élésre törekszik valamennyi állammal. Ennek jegyében zajlott Pham Van Dong látogatássorozata az ASEAN tagországaiban, s több más diplomáciai akció. Mindez ugyanakkor meggátolja azt a pekingi próbálkozást is, hogy valamiféle Vietnam-ellenes „bekerítő arcvonalat” hozzanak létre, nem titok, hogy a kínai vezetők Délkelet-Ázsiában és Tokióban tett útjainak hátterében volt ilyen számítás. A Vietnami Szocialista Köztársaság konstruktív, politikája és diplomáciai kezdeményezései azonban ezeket a számításokat is áthúzzák. A délkelet-ázsiai diplomáciai körkép lényeges mozzanata a kambodzsai nemzeti egységfront megalakulása is. A térségben minden reális szemlélőnek tudomásul kell vennie, hogy megfelelő ellensúly jelentkezett a népellenes Phnom Penh-i rezsimmel szemben, s a harc Kambodzsán belül folyik azért: merre vezessen a sokat próbált ország útja a jövőben Rcti Lí via
