Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-16 / 296. szám

Tájfutás Megyei egyéni rangsor (no Ami az utánpótlás kategó­riát illeti, a leányoknál a 15 rajthoz állt versenyzőből csu­pán hármat lehetett értékelni, ahol Márton egyenletes telje­sítményével megelőzte a rap­szodikusan szereplő Halászt. L. Márton Krisztina (Bgy. MEDOSZ) 29 (edző: Kovács Ferenc), 2. Halász Erzsébet (STC) 25, 3. Pásztor Gyöngy­vér (Bgy. MEDOSZ) 6 pont. Márton Krisztina és a többi balassagyarmati versenyző a Balassi Gimnázium tanulói. Nehéz körülmények között jutnak el egyes fontos tájfutó- versenyekre. A MEDOSZ ve­zetősége nem biztosítja szá­mukra a megfelelő költségve­tést. Pedig Kéri mellett Már­ton is felkerült az országos ranglistára. Mostoha körülmé­nyek között készülnek fel a v ersenyekre. Pár éve szó volt arról, hogy fuzionálás követ­keztében átveszi a szakosz­tályt a Városi sportegyesület. Nem vette át, azóta csak egy- egv kimagasló eredményt ér­nek el a MEDOSZ tehetséges tájfutói (Márton, Pásztor, Ku­lik, Gleszer, Kajári, hogy csak a lányokat említsem). Jó len­ne, ha nem vesznének el ezek a fiatal sportolók. Ma min­denki azt mondja, tenni kell valamit mindenkinek a sport­ért. Űk tettek, nehéz körül­mények ellenére jó eredmé­nyeket értek el. Fiúknál már más a helyzet, főleg a megye déli részében, a pásztói járásban indult nagy fejlődésnek a tájfutás. Jan- csó György munkája alapján már tanulói megjárták az út­törők legmagasabb szintű versenyét, az országos úttörő­olimpiát is. Az STC-nél Nagy Mihály és Marczis István ne­veli a fiatal gyerekeket a táj­futásra. Ott még adósak az eredményekkel. De jövőre va­lószínűleg ismertebb lesz Men­der, Szabó, Szomora, Fehér­vári neve. Márton Krisztina (Bgy. ME: DOSZ) a serdülő leányrang- íista vezetője. Serdülő fiúk rangsora: 1. Szász Gábor (Pásztói SE) 30 (edző: Zentai József), 2. Lő- rincz Attila (Bgy. MEDOSZ) 21, 3. Balogh Lajos (Pásztói SE) 15, 4. Nagy Antal (Pásztói SE) 15, 5. Gieszinger Adám (Pásztói SE) 8, 6. Tóth Tamás (Pásztói SE) 8, 7. Bojtos Atti­la (Bgy. MEDOSZ) 6, 8. Kiss Oszkár (Bgy. MEDOSZ) 6, 9. Kovács Gábor (Bgy. ME­DOSZ) 6, 10. Orkisz László (Pásztói SE) 6 pont. Edző: Tehetséges, jó hely- zetfelmérésű versenyző Szász Gábor, aki idéi ezüstjelvényes minősítését „távoli” edzői irá­nyítás mellett érte el. Van egy rossz oldala, ami talán min­den gyermeksportolónál el­mondható. Nem tud rendsze­res munkát végezni, jobban szeret „pingpongozni”, mint tájfutóedzésre járni. A sport­egyesületnél a jelek szerint megoldódik a jövő évtől az edző kérdése, így további jó eredményeket várhatunk a szakosztálytól. Hét végi sportműsor SZOMBAT ASZTALITENISZ, SAKK A pásztói járás körzeti csa­patbajnokságának VI. for­dulója: Ecseg—Felsőtold, Csé- cse—Cserháti községek, Pász. tó I.—Mátrakeresztes, Hasz­nos—Pásztó II., Szirák—Bu­ják, Bér—Egyházasdengeleg, Palotás—Kisbágyon, Héhalom —Szarv asged.e, Kálló—Erdő- tarcsa, Erdőkürt—Vanyarc, Szurdokpüspöki—Mátraszől- lős, Jobbágyi—Tar. Kezdés: 14 órakor. BIRKÓZÁS TÖMEGSPORT A városi T5F és a városi sportcsarnok nyílt tömeg­sportnapja, Salgótarján, sportcsarnok, 8 óra. VASÁRNAP KOSÁRLABDA NB II. Keleti csoport. Nők: STC—Szolnoki MTE, Salgó­tarján, városi sportcsarnok, 10 óra. Férfiak: STC—Alföldi Olajbányász, Salgótarján, vá. rosi sportcsarnok, 11.30 óra. Bessenyei István (balról), az STC vezető edzője Földesi Ti­borral, a hadsereg válogatott edzőjével. Az egyéni rangsorok után közöljük a megyei csapatrang­sort is, amely a következő­képpen fest: 1. STC 861,5 pont. Edzők: Bessenyei István, Nagy Mihály, 2. Pásztói SE 141 pont. Edző: Zentai József, 3. Bgy. MEDOSZ SE 135 pont. Edző: Kovács Ferenc, 4. Nagybátonyi BSE 59 pont. Ed­ző: Szarka Sándor. Bessenyei István, az STC vezető edzője a következőket mondotta az értékeléskor: az év elején kitűzött célokat el­értük, kivételt képez az után­pótlás biztosítása, mely nem a tervezett mértékben sikerült Szakosztályunk legeredménye­sebb versenyzői pillanatnyilag a felnőttek. Bajnoki szereplé­sünk százszázalékos, de en­nek nem tudunk igazán örül­ni, mert a megyében nincs fejlődést serkentő rivalizáció. Az STC meghatározója a me­gye tájfutósportjának.' 1978- ban nyertünk három kupát és több nemzetközi versenyen ér­tünk el dobogós helyezést. Ugyanez elmondható a kül­földi szereplésünkről, igaz, itt egyszemélyben Kéri Péter ért el dobogós helyezéseket. Éves viszonylatban a legered­ményesebb versenyzőink: Kéri, Győri II., Holtner, Ba­kos, Molnár, Mender. Szakosz­tályi gondunk a szakember-el­látottság, amely az elkövetke­ző időben megerősítést kíván, mivel nem megoldás, hogy több korcsoportban egy edző működjön. Szorgalmas mun­kájáért ki kell emelni Marczis István nevét, aki egyszemély­ben intéző és versenyző. Ügy érzem, hogy ha sikerül az utánpótlás biztosítása, sikerül előbbre lépnünk, és az eddigi első lépések biztatóak, a jö­vő a miénk. Zentai József re utoljára itthon Mérkőzés előtt Idén Tavasz elejét idéző meleg­ben, ragyogó napsütésben tarthatta meg pénteki edzését az STC NB I-es labdarúgó- csapata. A pályák talaja ugyan még nedves, de ezzel december közepén már szá­molni kell. Nem akadályoz­ta ez a körülmény szerdán sem a tarjániakat: egy híján egy tucat góllal terhelték meg a Nagybátony hálóját. — Biztató volt az MNK- mérkőzésen mutatott játék — mondta Oláh Dezső, az STC intézője. — A nehéz körül­mények ellenére teljes erőbe­dobással, lelkesen küzdöttek a fiúk. Jó volt az összhang és a gólképességgel sem volt baj. A védelem is jól állt a lábán. Reméljük, hogy a re­mek főpróbát ezúttal sikeres előadás is követi. — Miért nem játszott szer­dán Földi, Kovács József és Kegye? — Földi Attilát pihentettük, amolyan biztonsági tartaléka volt a középpályás sornak. Kovácsnak egy régebbi sérü­Tarialékosan is lése újult ki, de már játék­ra képes. Kegye Zoltán egy könnyű lefolyású, hurutos megbetegedéssel bajlódott, ő is egészséges már, de az ed­zéskihagyások miatt kérdéses a játéka. — Mi várható a Dunaújvá­rosi Kohász ellen? — Igen fontos ez a mérkő­zés. Megnyerésével biztosít­hatjuk az őszi ötvenszázalé­kos szereplést, amely elegen­dő pontszámot jelenthet a sze­zon végéig a bentmaradáshoz, ha tavasszal is a várokozás­nak megfelelően szerepel a csapat. A játékosok is átér­zik ezt a felelősséget és en­nek megfelelően, nagy aka­rással. elszántsággal készül­nek. Mindent el kell követni a két pont itthon tartásáért Bízunk benne, hogy tovább tart a másfél évnél régebbi sorozat, az STC hazai veret­lensége. Figyelmeztető, hogy tavaly éppen a Dunaújváros elleni 2—1-es tarjáni vereség döntötte el az NB I-ből való kiesésünket. Szeretnénk a szurkolóktól is győzelemmel búcsúzni az idei utolsó ittho­ni mérkőzésen. — Kik lépnek pályára dél­után 13 órakor a Kohász-sta­dionban ? — Még nem dőlt el, hogy az öt középpályás közül kik lesznek a kezdőcsapatban, amelynek összeállítása így két helyen kérdéses: Szűcs — Cséki, Kegye (Balga), Varga, Kovács J. — Kiss (Földi), Ré­pás. Kajdi, — Szoó, Bíró. Be- rindán. A tartalékkapus Kun, készenlétben áll még B. Ko­vács és Tóth Károly. Jó időt, sok szurkolót és győzelmet várunk. A labdarúgó NB I. 16. for­dulójának további mérkőzé­sei : FTC—Tatabánya, Rába ETO—Videoton, Bp. Vasas Iz­zó—Békéscsata, PMSC—Va­sas, ZTE—DVTK, Csepel — MTK-VM. Bp. Honvéd—Hala­dás, Sz. MÁV Előre—O. Dó­zsa. Várkonyi Ferenc Döntetlenben bízik a Dunaújváros Nem is olyan régen a Du­naújvárosi Kohász labdarúgó- csapata számára még a dobo­gós helyezés elérése sem tűnt illúziónak, hiszen a hatodik bajnoki forduló után a baj­noki táblázat negyedik helyén állt. Ezt a jó eredményt egye­bek között annak köszönhette, hogy a legutóbbi bajnoki sze­zont követően — ellentétben sok más csapattal — lényegé­ben változatlan összeállítás­ban léphetett pályára, s az egymás gondolatát ismerő já­tékosok, Novák Dezső vezető edző irányításával olyan egy­séges csapatot alkottak, amely­nek alig-alig volt párja az NB I-ben. A jó kezdés után azonban az Újpesti Stadionban elszen­vedett nagy gólkülönbségű ve­reség megbontotta a csapat egységét, s a sérülések által megtizedelt gárda egymás után „zsinórban” további há­rom vereséget szenvedett. Az első hat bajnoki forduló ti­zenhárom megszerzett pontjá­val szemben a következő hat fordulóban a csapat mindössze két pontot volt képes gyűjte­ni, igaz ezt a két pontot ép­pen a legutóbbi két mérkőzé­sen szerezte: az egyiket Pé­csett, a másikat pedig ottho­nában a Ferencváros ellen. A jelek szerint tehát a du­naújvárosi labdarúgók a meg­lehetősen tartós hullámvölgy után most feljövőben van­nak, s bár a sorozatos sérü­lések továbbra is sújtják a csapatot, a pontszerzés re­ményében lépnek pályára Sal­gótarjánban is. Legutóbb szer­dán az MNK-mérkőzésen a Dunaújvárosi Kohász — igaz, sok tartalékjátékossal meg­tűzdelve — csak nehezen vív­ta ki a továbbjutást a sokáig 2—1-re vezető Paksi SE el­len, de Andriska Vilmos pá­lyakezdő bízik abban, hogy az STC elleni mérleg — amely az utóbbi években a dunaúj­városiak szempontjából jó­nak mondható — szombaton sem változik, e bizakodás nem tűnik teljesen megalapozott­nak, mert a csapat ezen a hé­ten — a pályát borító sár mi­att — csak bitumenen tudott edzeni, s mert a korábbi sé­rültek közül (Bartók, Staller, Tímár) csak Tímár kezdte el az edzéseket, továbbá, mert jelenleg Tóth, Szepesi, Szüca és Paizs is kisebb sérüléssel bajlódik. A Dunaújvárosi Kohász múlt heti összeállítása ez volt: Németh — Keller, Ju- dik, Tóth, Szadeczky — Bódi (Sajó), Szepesi, Fajkusz — En­gelbrecht, Szűcs (Sulia), Kú­ti. Aczcl Gábor Grundbirkózás megyei döntő. Salgótarján, városi sportcsarnok, 14 óra. LABDARÚGÁS NB I.: STC—Dunaújvárosi Kohász, Salgótarján, SKSE- stadion, 13 óra. Tartalékcso­port: STC—Dunaújvárosi Ko­hász, Salgótarján, Zója-lige- ti salakos pálya. LABDARÚGÁS NB II. Keleti csoport: Bgy. SE—Vasas Ikarus, B.-gyarmat, 13 óra (a tavaszi szezonból előrehozott forduló). SÚLYEMELÉS NB III-as csapatbajnokság II. forduló, résztvevők: STC, Szegedi Sp., KELTEX és FMV Vasas. Labdarúgás Veretlenül vezet a Pásztói SE a megyei if júsági bajnokságban Az őszi utolsó forduló ered­ményei : St. Síküveg—Somos 3—1 (0—0), Ötvözet MTE— Szécsény 3—1 (2—0), Bgy. SE —Palotás elmaradt (Palotás nem jelent meg), Bárna—Ér- sekvadkert 0—2 (0—0), STC III.—Kazár 7—2 (5—0), Rom­hány—Egyházasgerge 4—0 (0—0), St. Bányagépgyár— Nagybátony 3—2 (2—2) Pász­tó—Karancslapujtő 15—0 (8—0), 2. sz. Volán—Mátrano- vák 2—3 (1—2). A bajnokság állása 1. Pásztó 17 16 1 _ 9 0-10 33 2. STC III. 17 13 2 2 65-25 28 3. Bgy. SE II. 16 12 1 3 43-16 25 4. Szécsény 17 11 2 4 49-16 24 5. Mátranovák 17 10 3 4 54-20 23 6. ötvözet MTE 17 10 3 4 61-31 23 7. Nagybátony 17 9 2 6 54-24 20 8. Palotás 16 8 4 4 30-26 20 9. St. Síküveg 17 7 5 5 47-16 19 10. St. Bányagép 17 7 3 7 37-41 17 11. Romhány 17 7 1 9 32-38 15 12. Somos 17 5 3 9 28-40 13 13. Kazár 17 4 3 10 16-38 11 14. Volán 17 3 3 11 23-24 9 15. Egyházasg. 17 3 2 12 13-70 8 16. Ersekvadkert 17 2 3 12 10-43 7 17. Bárna 17 2 1 14 9-54 5 18. K.-lapujtő 17 1 2 14 16-112 4 Ló hosszal a vita o* lösrött? A világbajnokság után most is, mint minden év­ben, nyugalomba vonul­tak a hazai öttusaélet je­les és jeltelen képviselői. A holt idény a pihenésé, a lel­ki feltöltődésé és persze a töprengésé is a közelmúlt eseményei felett. A magyar öttusa-társadalomban évek óta a nyugtalan nyugalom időszaka ez a rövid néhány hét, ami érthető is, hiszen az év • nagy világversenyei immár sorozatban nem úgy végződnek, ahogy azt szeret­nék, tervezik és remélik. A legfrissebb svédországi ku­darc után úgy látszik, bele kell végre törődnünk, hogy nem a sors üldözöttje a ma. gyár öttusa-válogatott, sze­replésében józan és reális tények éreztetik hatásukat; magyarán szólva: egyre meddőbbnek és elhibázot- tabbnak kell megítélnie azt a magatartást, mely sze­rint „egyszer minden bal- szerencsés sorozat véget ér”, egyéb dolgunk nincs is, mint kivárni az idők kedve­zőbbre fordulását. A szép remények kora lejárt, de igen sajnálatosan ezt még mindig nagyon ke­vesen veszik észre a legin­kább érdekeltek közül. Ok­tóber közepén a menetrend, nek megfelelően megkezdő. dött a legjobbak felkészü­lése az újabb világbajnoki esztendőre, amelynek az a legfőbb különlegessége, hogy tíz esztendő eltelte után ismét Budapest lesz a VB helyszíne. Ki ne em­lékezne még Balczó legen­dás 1969-es futására, a több tízezres tömeg felemelő együtt szurkolására és a felhevült érzelmek szép ju­talmára: Balczó ötödik aranyérmére? Lesz-e majd jövő augusztusban hasonló élményekben részünk? A sportban hálátlan tevé­kenység a jóslás, most még­is könnyűnek látszik a fe­lelet a kérdésre, a nemet fogalmazni. Ámde változat, lanul nehéz ennek a „nem”- nek miértje. A sportban meglehetősen szívesen emlegetik az úgy­nevezett hullámelméletet, vagyis azt, hogy a csúcstel­jesítményeket törvényszerű, en követik a letörések, a hullámvölgyek. Való igaz: a sportot is, miként az éle­tet; a mozgás jellemzi. Nem lehet mindig nyerni, mindig elsőnek lenni, örökre meg­őrizni az egyszer kivívott pozíciókat. A sportban ép­pen az a szép és erőt pró­báló, hogy mindig mindent élőiről kell kezdeni, s min­den sikersorozat részesei akkor követik el az első és legnagyobb hibát, amikor erről megfeledkeznek. Csak emlékeztetőül: a magyar öttusasport 1963- ban kezdte meg páratlan sikersorozatát, amely gya. korlatilag 1968-ig tartott. 1969-cel, noha Balczó sze­mélyében még régi ember állhatott a világbajnoki emelvény középső fokán, új sorozat látszott kezdődni, alig kevésbé sikeres, mint a korábbi volt. Valójában azonban a magyar öttusa­sport a mexikóvárosi és a müncheni olimpia közötti időben lépéshátrányba ke. rült a világgal és ami sok­kal súlyosabban esik a lat­ba: főként önmagával szem. ben. Balczó müncheni győ­zelmével lényegében véget ért egy korszak, de ezt a tényt senki sem akarta, vagy tudta, elfogadni az érdekelt szakemberek kö­zül. Az egyre halmozódó hibák, szakmai tévedések tényleges elemzése helyett makacsul bíztak egy „sze­rencsés húzás” vakvéletle­nében. 1975-ben úgy is látszott, hogy nem hiába, de a mexikói VB-siker szinte többet ártott, mint amennyit használt. 1976, 1977, 1978..., immár soroza­tos kudarcok, egyre ha­nyatló görbével. (Az idén 5. helyezés!) A magyar öttusa, sport immár nem is a leg­jobbak küzdelmének vesz­tese, hanem a vesztesek küzdelmének a legjobbja. Micsoda különbség! Az olimpia után új szak­vezetés vette kézbe az irá­nyítást; addig mellőzött ver. senyzők kerültek előtérbe, addig futtatottakat szőritől, tak a háttérbe. Érdekes mó­don önmagában véve ettől semmi sem változott. Évről évre állandósult mentsé­günk a balszerencsés lovag, lás, mintha valóban csali egy lóhosszal — és ilyen lóhosszal! — maradnánk el a világ mögött... És az elemző, alapos önvizsgá­lat egyre késik. Utánpótlá­sunk legjobbjai pedig az idén már a hatodik helyre csúsztak vissza a juhior VB-n. A versenyzők szép lassan elveszítik önbecsülésüket, hitüket... Mi várható hát tőlük?! Kocsis L. Mihály NÓGRÁD — 1978. december 16., szombat 7

Next

/
Thumbnails
Contents