Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-02 / 284. szám
Jubileumi Szent láng Barátra, társaságra lelni SZÁZÉVES SALGÓTARJÁNBAN a Kohász Művelődési Központ. Kilencvenegy esztendős az intézmény színjátszó együttese, és ebből emberöltőhöz mérten nagy időt töltött már eddig a Petőfi színjátszók élén Csics György rendező. Előbb mint színjátszó, s jó néhány éve mint az együttes vezetője. A kohászati üzemekben, a tervosztályon komoly, felelősségteljes beosztást tölt be, s a közművelődésben vállalt hivatása is tiszteletre méltó, évek óta műsorrendező. Mondhatni, a legnehezebb időkben vette át a színjátszó együttes irányítását — amelyre, már szinte úgy látszott, semmi szükség nem lesz, közel kilencven év után. Ám a divatok és divatigények a közművelődésben is forognak, változnak. Az idejét múltnak elkönyvelt színjátszómozgalom rengeteg „véráldozattal” ugyan, de „élve” került ki abból az „ellen- lábasságból” melyet az irodalmi színpad jelentett. A Kohász Művelődési Központ, amely a százéves intézmény életéből több mint kilencven esztendőn át adott eddig otthont a színjátszóknak, egy évtizede meglehetősen nehéz napokat élt meg: — Volt a hatvanas évek végén olyan korszakuk — mondja Csics György —, amikor bukfencet kívántak tőlünk. Az nem volt színjátszás. Most kezdünk visz- szatérni az eredeti feladatunkhoz. Csics György immár 36 éve •— 1942 óta — a legrégibb tagja az együttesnek. Sok szép siker jelentős részese, mint színjátszó, s nem kevesebbnek rendezőként, habár az együttest épp a válságos időszak kezdetén vette kézbe. Azért az irodalmi műfaj keretében is produkáltak emlékezeteset, mint amilyen az Irodalmi disznótoros volt, csakhát a kohászszínjátszók lételeme kezdettől a háromfelvonásos produkció, s főképp a felszabadulás után olyan igényes szinten, ami vetekedett közepes vidéki színházak teljesítményével. Egy időszakban, Salgótarjánban színházpótló szerepet töltöttek be a kohászszínjátszók. S mi most a helyzet, egy nehéz évtized után? — Egy ajkai színjátszó-találkozón — mondja a rendező — a csoportot példának állították a produkciójával. Főleg a középkorosztályt, amely különösen jól csinálja a dolgát. De fiatalítani kell, mert jelenleg az a helyzet, hogy most az emberekhez kell darabot találni. Aztán az is tény, hogy a korábbi évtizedekhez mérten kevesebb az anyagi támogatás. Ilyen szoros feltételek között készültünk most a jubileumi év ünnepi bemutatójára, Sommerset Maugham: Szent láng című drámájára is. Annyit azért sikerült elérnünk, hogy jelmezkölcsönzőből hoztunk színpadi kosztümöket — A Szent láng már szerepelt két évtizede az együttes műsorán. Akkor nagy siker volt. — ÍGY igaz, de az volt az elgondolás, ha már újraéledt az együttes, jó volna, ha az eltelt kilencven év sikeres műveiből elevenítenénk fel. A választás nem volt könnyű. Hiányzik az együttesből Kraj- csi Lajos karmester, a zenés művek lelke, így csak próza jöhetett számításba. Számtalan darabot olvastam újra, végül minden tekintetben, a Szent láng bizonyolt feltételeinkhez legalkalmasabbnak. Felolvastam a tagoknak, tetszett nekik, jól ki tudtam osztani, sőt egyik-másik szereplő véleményem szerint, többet is nyújt majd mind a korabeli színjátszó. — S a jövő elgondolásai? — HOGY JÖVŐRE MIKÉPP rendezzük a színjátszó-szakosztály sorait? Mindenekelőtt fiatalításra van szükség, hogy eleget tehessünk annak az évi 35—40 feladatnak, melyeket műsorainkkal különféle társadalmi események alkalmával betöl- tünk. Ezek kisebb összeállítások. Van két-három vidám dolgunk, villámtréfánk, ezek szerepelnek a műsorá- inkban. S ha nagyobb műsor kell, a fúvós- és a népitáncegyüttes is besegít. A közép- korosztály azonban az egész estét betöltő darabokat kedveli, s megvallom, ezt illetően nem látom tisztán a jövőt. Abból a kátyúból, melyben a színjátszómozgalom volt, még csak most kezd kilábalni. Túl optimista nem vagyok, mert az ifjúság más- irányú lekötöttségei, érdeklődése miatt olyan nagy eredményekre már nem számíthatunk, mint a felszabadulást követő évtizedben. Az együttes feladata, hogy tevékenységével segítse a termelést, a társadalmi megmozdulásokat, és a kis műsorok mellett egy-két évenként egy-egy egész estét betöltő darab is bejöjjön színjátszóinknak. Mint most, százéves évfordulónk jegyében, a Szent láng. Sok sikert a ma esti premierhez. (b. t.) ŰJ K II ¥ Vannak könyvek, amelyek bármilyen érdeklődésűek is vagyunk nem hiányozhatnak könyvespolcunkról. A lexikonok, szótárak, enciklopédiák sorába tartoznak az útikönyvek is, különösen saját országunkat, hazánkat bemutató, ismertető kézikönyvek. A Medicina Kiadó Panoráma szerkesztősége hatodik, átdolgozott kiadásban jelentette meg a Magyarország útikönyvet. A Panoráma nagy útikönyv vek sorozata szinte már teljesen feltérképezte a világot az USA-tól Japánig, a Szovjetuniótól Dániáig. E kötetek még a szakemberek számára is meglepő példányszámban keltek el — noha kevéssé valószínű, hogy pl. 40 ezren lennének olyanok, akik a közeljövőben Japánba utaznak. A Magyarország útikönyv több mint útikalauz, sűrítve benne van minden, amit hazánkról, tájegységeinkről történetileg, néprajzilag, műemléki, vagy földrajzi vonatkozásban tudnunk kell. Sokan hisszük, hogy ismerjük szépséges országunkat vagy szűkebb hazánkat, mégis balatoni kirándulásaink alkalmával sokszor robogunk el például Fel- sőörs vagy Lovas község mellett, s nem nézzük meg a felsőörsi XIII. századi háromhajós műemléktemplomot, vagy a világ egyik legrégibb festékbányájának maradványait Lovason. Elrohanunk Székesfehérvárra menet egy kis község mellett is, anélkül, hogy „beugranánk” Tordasra, a finn-ugor rokonság tudományos felfedezőjének, Sajnovics Jánosnak a szülőházát, illetve az abban berendezett múzeumot megtekinteni. A Börzsöny és a Cserhát közt kirándulóban kihagyjuk a Galga völgyét, közte a cserhátsurányi XIV. századi gótikus templomot, a Madách-emlékmúzeumot Csesztvén, hogy sokszor látogatott városaink rejtett szép- szégeit, értékeit és nevezetességeit ne is emlitsem. A Mohács utáni félszázad történelmének kutatása — Nemeskürty István emlékezetes könyve után — az érdekNÖGRÁD - 1978. lődés homlokterében áll. Nagy László, az ismert történész, kinek Bethlen Gáborról szóló könyve (Akadémiai Kiad.) emlékezetes siker volt, most az ezer sebből vérző, három részre szakadt ország belső életének egy szeletét, a végvári vitézek halhatatlanná vált életét, nyomorúságát, dicső harcait írta meg új könyvében egészen a mohácsi csatáig. Minden túlerővel szembeszálló, a hatalmas; országbitorló török hadseregnek oly sok bosszúságot, helyenként félelmet okozó sok kis csapat hadászatilag sem volt lebecsülendő, a vitézi életforma pedig vonzó volt, az erénynek kiváló példái —, ahogy egy korabeli történetíró mondta. Fűtötte őket a hazaszeretet, s az egyéni virtus is, ahogy Balassi írja: „az a jó hírért névért, s az szép tisztességért /ők mindent hátra hadnak/, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” ✓ A XVII. században már vesztett mítoszából, jelentőségéből, a végvári vitézség. A lovagtól a vitézen át a szegénylegényekig tart az út, amelyet a magyar társadalom e sajátos rétege bejárt. Tagjai között voltak főurak és jobbágyok, kisnemesek és parasztok — történetükben van mítosz és keserves valóság, a mai szemléletben lekicsinylés és túlértékelés. Hogyan s miért is lett vitézből szegénylegény? Erre ad választ Nagy László A végvári dicsőség nyomában című művében. Sok tanulmány, tudományos munka, népszerű feldolgozás látott napvilágot a náci tengeralattjárók elleni láthatatlan küzdelemről a II. világháborúban. Érdekes, hogy a tengerfelszíni csaták, története kevésbé feldolgozott. Szovjet, angol, amerikai és norvég tengerészek, repülősök viaskodtak a Bismarck, Scharnhorst, majd az óriási Tirpitz hadihajókkal, Hitler tengeri uralmának sötét fantomjaival. A csehszlovák hadtörténész Milos Hu- bacek izgalmasan írja le 9 december 2., szombat 1 Lángoló óceán című könyvében e híres tengeri ütközeteket, s állít benne örök emléket a szövetséges tengerészek, repülősök és a norvég ellenállók hősiességének. (Kossuth Könyvkiadó — Zrínyi Könyvkiadó.) A gyanútlan olvasó méltán csodálkozhat azon, vajon honnan is ismerheti oly alaposan és belülről a női lelket egy angol férfi, George Eliot. A „gyanútlan olvasót” ki kell ábrándítanom, George Eliot írói álnév, s egy puritán angol „ladyt”, Mary Ann Evanst takarja. Puritán, noha nagy dilemmája éppen abból fakadt, hogy kétszer is vétett belenevelt életszemlélete ellen: lemondott vallási nézeteiről, illetve 24 évig együtt élt egy feleségétől válni nem tudó férfival, majd férjhez ment egy nála 20 évvel fiatalabb ifjúhoz. Ezen- intimitások után ne sejtsen az olvasó valamiféle botrányos életű nőszemélyt, csupán egy reális gondolkodású lázadót, kitől némi naturalizmus sem állt távol. George Eliot (1819—1880) az 1848-as európai forradalmak utáni időszakban írt, mikor a hagyománytisztelő szigetországot is megérintette a változás jele, s a nyugalmas békés élet helyébe egy új, zaklatott lépett. Eliot első regényét, az Adam Bede címűt jelentette meg a napokban az Európa Kiadó. A Móra Kiadó újdonságai közül a gyerekek körében oly népszerű Bölcs Bagoly sorozat legújabb kötetét. Me- gay László Hány perced van? című ismeretterjesztő könyvét emeljük ki. Az időmérés tudományának, eszközeinek — egyáltalán a periodicitásnak a fejlődését mesekörítésben mondja el a szerző. Szerepel benne zsebnaptár és bioritmus óra, csillagász és udvari bolond, ingaóra, homokóra, nap és a hold, az ókori hónapelnevezések. A kisiskolás megtanulhatja belőle, mit tesz — év, hónap, nap, óra s perc — egyszóval mindaz, amiből a felnőtteknek is legkevesebb van. A kis kötetet Kékessv Csaba színes, jól érthető rajkai díszítik. Művelődő közösségek a szécsényi művelődési központban Halad, halad a másodperc- mutató, amíg Balogh Ferenc az általa vezetett művelődési központban működő művelődő közösségeket felsorolja. Nem azért említjük a másodpercmutató járását, mintha az intézményvezetőnek versenyszerűen — katonai műszóval élve: normaidőre — kellett volna megneveznie a csoportokat. Csupán abból a célból, hogy éreztessük, milyen sok szakkör, művészeti csoport, klub működik a korszerűnek aligha nevezhető épület falai között. Ezek a kiscsoportok valamennyi korosztály tagjai számára lehetőséget nyújtanak arra, hogy hasznosan és kellemesen töltsék el szabad idejüket. S az, hogy a hatezer körüli lakosú nagyközségben körülbelül 350-en élnek a kiscsoportos művelődési formák adta lehetőséggel, azt is példázza, milyen mélyen, mennyire erősen él az emberek jelentős részében a közösség, a társaság iránti vágy. A közös elfoglaltság, a közös munka egymásnak korábban idegen embereket köt össze, érzelmileg, gondolatilag közelít egymáshoz, barátságokat teremt. — Jövőre művelődési központunk feladata csupán helyi jellegű lesz. Ami azt is jelenti, hogy az eddiginél még fokozottabban törekszünk művelődő közösségeink tevékenységének a megerősítésére — mondja Balogh Ferenc. — Az aktív művelődésnek roppant szerepe van az ember személyiségének fejlődésében, s ennek tulajdonképpen a kiscsoport a legjobb terepe, lehetősége. — Ügy gondolja, hogy a kiscsoportokat a minőségi fejlesztés mellett mennyiségileg is gyarapítani érdemes? — Feltétlenül, hiszen még jelentékeny lakossági réteg marad az intézményen kívül. Mennyiségi szempontból kettős törekvésünk van: a meglevő csoportok létszámát növeljük, valamint újabb csoportokat hozunk létre. Üj közösségekre egyébként is szinte állandóan jelentkezik igény. Így alakult meg a nyáron a fúvószenekarunk, amely azóta olyan ugrásszerűen fejlődik, hogy ma már bárhová elmehetne térzenét adni. A néptánc iránt pedig páratlan az érdeklődés. Legutóbb megszámoltam: 54-en voltak a próbán, s ez három csoportot jelent. Éppen manapság alakult meg a negyedik. A jövőben olyan színvonalra szeretnénk feltornázni magunkat, hogy a község határain túl is felfigyeljenek ránk. Ez azt hiszem — példa rá a mihály- gergei együttes — elsősorban akarat, szorgalom és munka kérdése. — A néptánc —, mint mindenféle tánc — a zenével szorosan összefügg. Említette a pár hónapja alakult fúvószenekart. Hogyan jellemezné a nagyközség zenei életét? — Nem túlzás, ha azt mondom, jó színvonalú zenei tevékenység, élet folyik a településen. A balassagyarmati zeneiskola kihelyezett tagozata — körülbelül hatvan növendékkel — intézményünkben működik. Négy hangszeren tanulhatnak a gyerekek. Ezenkívül a művelődési központ zenei munkaközössége — ez a szerv a kihelyezett zeneiskolai tagozat létesítése előtt már létezett — 32 kisdiák számára teszik lehetővé a zongoratanulást. A munkaközösség jelenlegi célja: az egyéves tanfolyam ideje alatt felkészítse a gyerekeket a zeneiskolai továbbtanulásra. Általános iskoláinkban és a középiskolában énekkarok működnek. A megyében meglehetősen ismert az Erkel Ferenc nevét viselő szövetkezeti kórus, amelynek tartalmi munkáját intézményünk irányítja. A MÉSZÖV kiemelt művészeti csoportjaként kezeli a Leukó József karnagy által vezetett kórust, s évente tízezer forinttal támogatja tevékenységét. Elég komoly a gondunk: 20.00: Búcsú a fegyverektől. A kitűnő regényíró, az amerikai Hemingway „Búcsú a fegyverektől” című regénye már bevonult az irodalom halhatatlan művei közé. Hemingway, aki önkéntesként maga is részt vesz az első világháborúban, ebben a könyvében hiteles képet rajzol a gyilkos vérontásba hajszolt ember- milliók lelki egyensúlyának megbomlásáról, a háború könyörtelenségéről. A regény főszereplője egy Rómában tanuló amerikai diák, Frederic Henry, aki az olasz hadsereg önkénteseként harcol a fronton. S bár sohasem azonosul a mellette szolgáló, s a háboa fiatalok, az utánpótlás hiánya. A helybeli múzeummal közösen rendszeresen szervezünk komolyzenei hangversenyeket. December középén a Magyar Rádió gyermekkórusát fogadjuk. — A felnőttkórusok utánpótlásának gondja nem kizárólagos, szécsényi sajátosság. Számtalan helységben probléma a fiatalok megnyerése, s ezt többféleképpen igyekeznek elérni. Szécsényben milyen elképzelések vannak erre vonatkozóan? — Nyilvános énekkari próbákat szervezünk, ezeket meghirdetjük, Hátha eljön néhány ember és kedvet kap a közös énekléshez. Azt tapasztaltam, hogy itt és a környéken hihetetlen könnyedén és gyorsan megtanulják az emberek az éneket. — Milyen további főbb feladatok megoldását tervezik az elkövetkezendő időben? — Maximálisan szeretnénk eleget tenni a helyi kívánalmaknak, megerősíteni nagytermi és kiscsoportos tevékenységünket. Elvégzésükhöz azonban kell a tervezés megjavítása is. Egyelőre, hogy kik, mit fogadnának tőlünk szívesen, azt még csak tapogatjuk. Hogy bizonyosan tudjuk, kidolgozunk egy látogatójegyet, ezeket kitölti a közönségünk, majd mi elemezzük. A következtetések — meggyőződésem — jelentős mértékben pontosítanék eddigi, többé-kevésbé megbízható empirikus ismererú ellen nyíltan fellépő és lázadó katonákkal, nem is lesz ellenségük. Az amerikai fiú a saját, magányos lázadását vívja meg a háború ellen. Magán akar segíteni és nem embertársain, amikor emberfeletti tettekre is képes szerelme boldogságáért. Ennek a harcnak nincs közösségi érvénye, de az író éppen ezzel döbbenti rá olvasóit, hogy senki sem lehet boldog magánéletében, amikor az egész világ szenved. Hemingway regényét az amerikaiak 1957- ben filmesítették meg Charles Vidor rendező közreműködésével és Rock Hudson főszereplésével. teinket. Sulyok László Mai tévéajánlatunk EGYSZEREGY LEHET-E EGYIDÖBEN KÉT ÉLETET ÉLNI? Színes magyar filmvígjáték. Fényképezte: KENDE JANOS Főszereplők: GARAS DEZSŐ, BENCZE FERENC. DECEMBER ELEJÉTŐL Irta: KARDOS ISTVÁN Rendezte: KARDOS FERENC HALÁSZ JUDIT, SCHÜTZ ILA. Zenéjét szerezte: SZÖRÉNYI LEVENTE PÉCSI ILDIKÓ, BÁNSÁGI ILDIKÓ A NÖGRÁD MEGYEI MOZIK MŰSORÁN! 4
