Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
Színházi esték V érrokonok Feladta a rejtvényt mindannyiunknak Örkény István ezzel a három-négy évvel ezelőtt írt 'darabjával. Talán még egyetlen más (legalábbis általam ismert) darabjában nem volt ennyire talányos, egyszerre vaskosan konkrét és légiesen elvont, általános, mint a Vérrokonokban. Nyilván ő is érezte, hogy nehéz helyzet elé állította közönségét, ezért írt a műhöz bevezető sorokat, amelyben igyekszik megmagyarázni: hogyan értelmezi ő a Vasutat (így nagybetűsen). Véleménye szerint az a „nagy ügy”, amely valamennyiünk életét meghatározza, amelyért az egyes ember képes mindenét kockára tenni — tehát mindenkinek más; például egy vadásznak a vadászat, a lovásznak a ló és így tovább. Ha igaz, ha nem ez az állítás, egyként lényegtelen. Hiszen a Vasút — melyért a Bőkor család él-hal — jelenthet bármit, mivel ürügyként szolgál az író számára, hogy olyan társadalmi anomáliákról beszéljen, amelyek rákos sejtként léteznek, burjánzanak az egészséges testben. A Vérrokonok — anélkül, hogy megkísérelném elemezni és minősíteni az irodalmi alapanyagot; amúgy is megtették már előttem számosán, tudós esztéták, irodalomtörténészek — túlzásainkról szól. Valamennyi túlzásunkról. Szalmalángszerű fellobbaná- sainkról, őrült ragaszkodásainkról, abnormális hűségünkről. Arról a szeretetről, mely elvakít, hályoggal vonja be szemünket, s a szeretett tárgyat bálvánnyá magasztosítja, bennünket — anélkül, hogy tudatunkban érzékelnénk — a bálvány alázatos, kiszolgáltatott, akarattól megfosztott imádójává fokoz. A Vérrokonokban a Vasút a bálvány, a Bokor-família az imádó. E két racionális pólus közt alakul ki az irracionális kapcsolat, az az észérvekkel alá nem támasztható és meg nem magyarázható kölcsönösség, mely egyszerre harsányan kacagtató, egyszerre torokszorí- tóan elgondolkodtató. A színlap komédiaként fémjelzi a produkciót, vagyis az eredeti műfaji megjelölést használja. Noha napjainkban egyébként semmi jelentősége sincs a műfaji meghatározottságnak, annyira elmosódtak a műfajok közötti korábban tiszta határvonalak, mégis leírjuk: a komédia megnevezés pontatlan; egyoldalúan állítja be a darabot. A Vérrokonok sokkal több drámai, tragikus elemmel feltöltött, mint a színházba járó közönség által megszokott komédiák. Talán ezért is okoz számos nézőnek csalódást a megtekintése: több csildandozást vár — s helyette több keserű, ironikus, olykor már gúnyosan megfogalmazott gondolatot kap. De ez a látás- és ábrázolásmód Örkény „színházának” — gondoljunk csak a Tótékra — már hosszú évek óta sajátja. Csiszár Imrétől, a második szolnoki évadját töltő rendezőtől az előző színházi szezonban két előadást láthattunk: egy fergeteges Goldoni- vígjátékot és egy ötletekben szintén gazdag Brecht-pro- dukciót, a Puntila urat. A Vérrokonok (valamint az idei évad elején rendezett újabb Goldoni-előadása a budapesti József Attila Színházban) bizonyítja, hogy Csiszár folytatja a megkezdett sort, s nem maradt hűtlen a sznobok és a sznobizmusra hajlamosak által megvetett könnyűműfajok színpadi megjelenítéséhez. (Gyakran érzékelhetjük azonban, mint például ez esetben is; nem is olyan könnyűek ezek a műfajok, kivált akkor, ha igényesen kezelik.) A vígjátékhoz, a komédiához való vonzódása bizonyára eredendő, színre vitelük tudatos felvállalás. S ennek csak örülhetünk, éopen úgy, mint annak, hogy Csiszár ugyanakkor kivételesen jó képességű rendező, filozofikus ötletekkel, gondolatokkal tűzdeli meg még Gol- donit is, „megnemesítve” a vígjáték műfaját. Polgár Géza „fő-fővasutas” és Tímár Éva, a felesége Jutkovics Krisztina ismét élményszerű Halmágyi Sándor és Koszta Gabriella, az ifjú házasok — képek: kulcsár józsef .— A Vérrokonok esetében Csiszár Imre számára minden adott — megítélésünk szerint —, amit szeret, amihez igazán ért. Van: humor, groteszk, irónia — és mindenekelőtt megalapozott filozófia. Örkény a Bokor családdal a magyarság nagy családját írja meg, Csiszár ezt a nagy családot állítja színpadjára. Ezért is érzem a Vérrokonokat túlzásaink komikus drámájának és drámai komédiájának. Dráma, mert a Vasút lassan elemészti a Eokor család egyes tagjait, s komédia azért, mert kiderül: tudás nélkül, puszta hitből, szerétéiből értelmetlen, sőt — bizonyos helyzetben, mértékben — káros is a feladatvállalás, ragaszkodás. Csiszár Imre rendezése • .t ismerteti fel nézőivel, erről próbálja meggyőzni, elgondolkodtatni őket. Remek színészi alakítások egész sorát láthatjuk az előadáson, a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ színpadán. Az élre Polgár Géza „fő-fővasutasa” kívánkozik; érett színészi eszközökkel, félelmetes pontossággal tárja fel ennek az idegronccsá lett embernek belső világát, s jelenében még múltját is érzékelteti. Elegáns alakítást nyújt Iványi József, a nyugdíjas hálókocsi-kalauz, Tímár Éva, a vasút miatt elhanyagolt, a Vasutat mégis ajnározó feleség szerepében. Koós Olga, a feljelentgetős, háromszoros vasutasözvegyként elsősorban az utolsó jelenetekben bizonyítja képességeit. Jutkovics Krisztina, mint ifjú Bokor lány, a Legenda a lóról után ismételten élményszerű, kitűnő színész válhat belőle. Halmágyi Sándor ezúttal halványabb a megszokottnál, míg partnere, a gyermekáldásért esendő feleség, Koszta Gabriella egyelőre viaskodik a szereppel. A Vérrokonok nem könnyű mulatság, de jól elénk tárt előadás. S ebben, a. már említetteken kívül, oroszlánrésze van a régi és új dalokból, különböző zenedarabokból kifejező. értelmező kísérőzenét összeállító Mártha Istvánnak. Sulyok László Ismereteink tárházén Művelt embernek korábban azt tartották, aki rengeteg számot, dátumot, adatot tudott fejből idézni. Időközben azonban annyira bővült az ismeretek tárháza, hogy a sokféle tudomány megannyi al- ágából vajmi kevesen tudnák kapásból megmondani, akár csak a legköznapibb adatok is. Szinte naponta vagyunk tanúi új országok függetlenné válásának, földrajzi fogalmak és számok megváltozásának, termelési mutatók módosulásának. S még akkor nem is esett szó az élet különböző területein dolgozó híres emberekről, akiknek életrajzi adataira gyakran szükség van, ám ezek is gyakran változnak. Éppen ezért ma már a művelt ember fogalmát inkább úgy lehetne meghatározni: az számítható oda, aki tudja, hogy mit milyen lexikonban keressen. Ebbe az irányba mutat az iskolareform is: a tanulóknak mind kevesebb adatot kell fejben tartaniuk, megjegyezniük, hogy ezek helyett a tananyag lényegére, a valódi ismeretekre összpontosíthassanak. Vagyis a lexikon a műveltségi színvonal emelkedésével egyre keresettebbé, mondhatjuk, közszükségleti cikké válik. Mi több: hiánycikké. Rövid visszapillantás: lassanként negyedszázada, 1954. március 15-én alakult meg önálló vállalatként a Magyar Enciklopédia szerkesztősége. Ez volt az első próbálkozás ahhoz, hogy megjelenjék tudományos igényű, összefoglaló mű, amely már a felszabadulás óta bekövetkezett változásokat is mutatja. Az első nagy munka, az Űj Magyar Lexikon 1959-ben kezdte elhagyni a nyomdát. Érdemes idézni előszavából: „Megjelentetését elsősorban az teszi halaszthatatlanná, hogy a magyar olvasóközönség hatalmasan kiszélesedett köre kétségtelenül igényt tart egy olyan összefoglaló műre, amely röviden, közérthetően és megbízhatóan tájékoztat az ismeretek haladásáról, a társadalmi vívmányokról... ” Nem utolsósorban a közismert nyomdai „átfutás” okozta, hogy a hat kötet megjelenése újabb évekbe telt. Sok adat elavult már addigra, mire — 1962-ben — napvilágot látott az Űj Magyar Lexikon hatodik kötete is. Éppen a sok változás indokolta, hogy kiegészítőként — egy újabb évtized múltán — kiadják a 7. kötetet. Általános megállapítás, hogy ennek sikerült elkerülnie az Űj Magyar Lexikon alapvető hibáját; a régebbi lexikonok sok fontos adatát, ott szerepelt, jelentős személyiségek egész sorát hagyta ki, más, kevésbé jelentőseknek túl nagy teret szentelt. A pótkötet igyekezett az egyensúlyt némileg helyreállítani. Minden hibájával együtt — általános ismerettárként, mindmáig egyetlen az Űj Magyar Lexikon, s az érdeklődést mutatja, hogy évente 40 000 példányban jelenik meg változatlan utánnyomása. Az összpéldányszám már megközelíti a 400 ezret. A legközelebbi évekre sem tud jobbal biztatni a Magyar Enciklopédia szerkesztőségének feladatkörét átvevő Akadémiai Kiadó. Csupán újabb és újabb változatlan utánnyomások várhatók. Hasonló a helyzet a Magyar Irodalmi Lexikonnal, amelynek első kötete 15, befejező harmadik kötete 13 éve jelent meg a könyvesboltokban. Azóta nagyon sok új regény, verses- és novelláskö- tet jelent meg, színdarabokat mutattak be és — sajnos — a magyár irodalom számos kiválósága távozott el az élők sorából. Mindez nem derül ki a Magyar Irodalmi Lexikon legújabban megjelent köteteiből — mert azok is csak utánnyomások. Bármilyen szükség volna új Magyar Irodalmi Lexikonra, senki nem tudja megmondani, mikor kerülhet sor megjelenésére. Az ok: azok a lexikonszerkesztők, akik képesek lennének egy ilyen nagy horderejű és jelentőségű munka összeállítására, jelenleg a Világirodalmi Lexikon újabb kötetein dolgoznak. Ennek 6. kötete 1979-ben jelenik meg, válogatják a nagyon bőséges anyagot a továbbiakhoz. Lehet, hogy az egész munka a tíz kötetet is meghaladja majd. Lényegesen rövidebb lélegzetűnek szánták a Pedagógiai és a Biológiai Lexikon köteteinek sorozatát, mindkettőből eddig 3—3 kötet jelent meg, a negyedik a következő hónapokba:}, talán a téli könyvvásárra várható. Ezekkel teljes lesz a Pedagógiai és a Biológiai Lexikon — ha egyáltalán lehet teljességről beszélni manapság lexikonoknál. Különösen az utóbbit a Biológiai Lexikont fenyegeti a gyors elavulás veszélye a természettudományok, ezen belül a biológiai kutatások világszerte tapasztalható gyors haladása nyomán. Ugyancsak négykötetes lesz a Néprajzi Lexikon, amelynek első kötete megjelenésekor a vártnál is nagyobb közönség- sikert aratott. Már akkor tervezték, hogy hamarosan követi a második kötet. Ezt azonban igen szomorú akadály hátráltatta: a Néprajzi Lexikon főszerkesztője, a magyar néprajz elismerten legkiválóbb tudósa, Ortutay Gyula elhunyt. Halála e téren is pótolhatatlan veszteséget jelent. A szerkesztőség most már nélküle kénytelen folytatni a munkát, s a Néprajzi Lexikon második kötete az 1979-es ünnepi könyvhétre a tervek szerint megjelenik. Némileg pótolja az Űj Magyar Lexikon hiányosságait a népszerű Magyar Életrajzi Lexikon. Ennek első kötete 1967-ben, a második két évvel később jelent meg. Azóta számos adat korrekcióra szorult, nem utolsósorban azért, mert az Életrajzi Lexikonban csak befejezett életművek szerepelnek. Az időközben bekövetkezett változásokat a harmadik kötetbe vették fel, az előreláthatólag 1980-ban kerül a könyvesboltokba. Megkezdődtek az Űrhajózási Lexikon előkészítési munkái is. Még a kezdet kezdetén tartanak ugyan; a szinte napjainkban született új tudományág hazai legjobb szakemberei állítják össze a kéziratot, amely jövőre kerül a szerkesztői asztalra. Így az Űrhajózási Lexikon — benne minden bizonnyal az első magyar űrhajós vagy talán űrhajósok nevével — az 1980- as évek elején hagyja el a nyomdát. Ennél is távolabbi terv: a Jogi Enciklopédia kiadása. Az előkészületek itt is megkezdődtek, de még távol vannak attól, hogy a kézirat leadását és nyomdába kerülését is beütemezhessék. Kétségtelenül nagy szükség van rá a jog- propaganda szempontjából is. No meg — talán elsősorban. — azért, hogy megkönnyítse „az íróasztal mindkét oldalán”, a hivatali dolgozók és a hivatalos ügyeiket intézők számára egyaránt az eligazodást a tengernyi jogszabály között. Mindez mutatja, hogy a lexikonok szerkesztősége, az Akadémia Kiadó igen sokrétű munkát végez, s arra törekszik, hogy az életnek minél több területét dolgozza fel a lexikális ismeretek összegyűjtésével és közreadásával.' A mindinkább megnövekvő igények állnak az egyik oldalon — a szűk létszám, a szerkesztői „kapacitáshiány” és a csak lassacskán javuló nyomdahelyzet a másikon. Nem egészen 25 év alatt 26- féle lexikon jelent meg Magyarországon 127 kötetben, összesen 48 kiadásban. Elismerésre méltó teljesítmény,' hiszen soha azelőtt ennyi, az ismereteket terjesztő, az adatokat összegyűjtő és bárki számára könnyen hozzáférhetővé tevő munka nem látott nanvilágot. Mégis kevés, mert a közönség igényei mérhetetlenül megnőttek, érdeklődési köre a korábbival összehasonlíthatatlanul bővült. S mert az ifjúság egyre inkább azt hallja az iskolákban, hogy az adatokat, számokat, évszámokat nem kell tömegével megjegyezni, azok megtalálhatók a lexikonokban —jó lenne mihamarabb ott tartani, hogy mind több család könyvespolcán megtalálhatók legyenek a lexikonok. Várkonyi Endre íVlai tévéa$áettaÍMitk Életszínvonal, szabad idő. kultúra A közelmúltban számos szociálpolitikai intézkedéssel ja. vították a dolgozók helyzetét NDK-saerte. Így többek között az évi fizetéses szabadság tartalmát januártól kezdve három nappal növelik. Ezenkívül még pótszabadság jár a dolgozó gyermekes anyáknak, a nehéz fizikai munkát végzőknek, a több műszakban dolgozóknak. Egyes munkakö. rökben az évi szabadság eléri a teljes hónapot. Másik példája a gondoskodásnak az NSZEP és a szak- szervezetek által kidolgozott NŰGRÁD - 1978. december 15., péntek | programban a bérek emelése. Az elmúlt hét évben a munkabérek átlagosan 200 márkával növekedtek. Az iparban dolgozók átlagjövedelme eléri az ezer márkát. Mindehhez hozzátartozik, hogy az árak, a díjszabások, a lakbérek ára nem változott. A több szabad idő, az emelkedő életszínvonal lehetővé teszi mind szélesebb tömegek számára az önképzést, a szabadórák kellemes és hasz. nos eltöltését. Az NDK megalakulásának első évtizedeiben még csak vágyálom volt, hogy „népfőiskolákon” segítenek behozni a felnőttek számára az iskolai tanulmányok elmaradásából eredő hátrányt. Ma ez már valóság: az elmúlt évben például másfél millió dolgozó vett részt különböző továbbképző tanfolyamokon, százezerrel többen, mint az előző esztendőben. Az iskolai ismeretek pótlása mellett sokan tanulnak idegen nyelveket, gyorsírást, gépírást, elégítik ki kulturális igényeiket. Népszerűek, keresettek a könyvtárak, ahonnan az elmúlt évben 92 millió kötetet kölcsönöztek ki az olvasni vágyó dolgozóknak. Nő a múzeumlátogatók száma is: a statisztika szerint az NDK minden lakosára évi két múzeum- látogatás jut. P. G. WOODEHAUSE — VÁRATLAN UTAZÁS, TV-JÁTÉK. (December 15. — péntek — 21.10 h.) 21.10: A váratlan utazás. A remek humorú, kitűnő meseszövő, P. G. Woodehause regényéből készült tv-játékot láthatják ma este Málnay Levente feldolgozásában és rendezésében. A világhírű népszerű író, a gyors cselekményekben bővelkedő, s főleg humoros történeteinek köszönheti nagy sikerét. A nyelvi humor legcsodálatosabb virtuózának tartják. Azok, akik esetleg még nem ismernék a szerzőt, ezúttal ízelítőt kaphatnak a Woodehause—Málnay féle tv-műből. „A váratlan utazás” egyike lesz az író bravúrokban és humoros leleményekben kifogyhatatlan munkáinak. Történetünk egy detektívügy- nökségen kezdődik, valahogy úgy, hogy Lord Tilbury belép az ajtón és megzavarja a szunyókáló „detektív mestert”, Harold Twistet. Az akció kezdetét veszi: a Lord megbízást akar adni a nyo- mozóirodáiíak.
