Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-15 / 295. szám

Figyelmeztetés Hanoiból A jövő évi költségvetésről tárgyalt az országgyűlés ipari Az Indokínában kialakuló helyzet veszélyességére hívta tel az ENSZ Biztonsági Taná­csának figyelmét a Vietnami Szocialista Köztársaság kormá­nya. A tanács soros elnökéhez intézett levelében a VSZK állandó ENSZ-nagykövete rá­mutatott arra, hogy az orszá­ga és a szomszédos Kambod­zsa között fennálló határ- konfliktus hátterében Kína délkelet-ázsiai terjeszkedési politikája rejlik. Ez a hege- monista célokat követő po­litika a konkrét esetben arra irányul, hogy harcba sodorja egymással a három indokínai országot, s Vietnam és Laosz ellen hangolja az Asean, a délkelet-ázsiai országok szö­vetségének tagállamait. Az utóbbi évek során Pe­king több tanújelét adta a független külpolitikát folyta­tó, s így szükségszerűen ter­jeszkedési tervei útjában álló Vietnam iránti ellenséges ér­zületéről. Kezdődött azzal, hogv Kína megszállta a Viet­namhoz tartozó Paracel-szige­teket, majd felbujtotta a Kambodzsában uralomra ke­rült maoista színezetű rend­szert a Vietnammal való fegy­veres határkonfliktus kirob­bantására. Végül pedig mes­terségesen felszította a Vi­etnamban élő kínai kisebbség körében a nacionalista szen­vedélyeket, s „elnyomó poli­tikával” vádolván a hanoi kor­mányt teljesen beszüntette az addig folyósított kínai se­gélyt. Azóta a kínai határpro­vokációk is megszaporodtak. Űj tényező az indokínai tér­ség békéje és biztonsága szempontjából a nemrég meg­kötött szovjet—vietnami ba­rátsági és együttműködési szerződés, amelyet két napja ratifikált a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának Elnöksége. A két nép mély barátságát immár intézményesen is megpecsételő szerződés fel­tétlenül stabilizáló hatással lesz a térségben. Ez a szövet­ség nem irányul senki ellen, de hatodik cikkelye előírja: amennyiben a felek egyikét támadás érnél vagy azzal fe­nyegetnék, a két ország hala­déktalanul megkezdi a kon­zultációkat a közös ellenintéz­kedésekről. Értékes segítség ez á'békés szocialista munkát folytató Vietnamnak, amely élharcosa a térség biztonsá­gának, a fennálló vitás kér­dések tárgyalásos rendezésé­nek is. Ami Kambodzsát illeti, biztató fejlemény a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront megalakulása és a Phnom Penh-ben uralmon levő klikk elleni fegyveres harcának a kibontakoztatása. A marxiz­mus—leninizmushoz hű ma­radt kádereket és a kegyetlen terrort kifejtő maoista kor­mányzattal szemben álló ha­zafiakat tömörítő front léte reményt nyújt arra, hogy Pe­king indokínai tervei idővel teljes kudarcot szenvednek. Pálfi Viktor Mélykúti Attila, az MTI tu­dósítója jelenti: Ma már nem elég, ha min­denki egy kicsit jobban dolgo­zik — hangsúlyozta Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár az országgyűlés ipari bizottságának csütörtöki ülésén. A jövő évi költségve­tés tervezetéről szóló tájékoz­tató kapcsán hangsúlyozta: ab­ban van a tartalék, hogy ott dolgozzanak jobban, ahol gaz­daságos termékkel rukkolhat­nak lei a piacra. Ahol pedig ráfizetéses a vállalati munka, ott min­denképpen mondjanak nemet a termelés növeke­désére. A kormányzat a pénzügyi fel. tételek szigorításával, az ál­talános követelmények eme­lésével, a kivitelezések csök­kentésével serkent a jobb gaz­dálkodásra. Az államtitkár az idei év kedvezőtlen je­lenségeiként említette az eddi. ginéi is rosszabb készletgaz­dálkodást és a termeléssel közvetlenül össze nem függő vállalati költségek aránytala­nul gyors növekedését. A be­számoló határozottan leszö­gezte: az olyan esetekben, amikor nem alakítható ki ész­szerű megoldás a tartósan gazdaságtalan munka szám­űzésére — vagy ebbe?: nem biztosítható megfelelő fej­lesztési forrás —, a felügyele­ti szerveknek határozottab­ban kell élniük a gazdaságta­lan termékek előállítása, egyes üzemrészek, telepek, sőt végső esetben a vállalatok megszüntetésével! A népgaz­daság érdekeinek megfelelő­en gazdálkodó és dolgozó vál­lalatok természetesen 1979-ben és az azt követő években is dinamikusan fejlődhetnek, s ehhez még állami támogatást is nyújtanak nekik. (Folytatás az 1. oldalról) munkaverseny-mozgalomnak széles körű kibontakozását, az üzemi demokrácia fórumainak hatékony működését. 1979-ben nagyobb gondot kell fordítani az élet- és mun­kakörülmények fejlesztését szolgáló anyagi eszközök még jobb elosztására. El kell érni, hogy az átlagkeresetek növe­kedése differenciáltan való­suljon meg. A keresetek kap­csolódjanak a teljesítmények­hez és azok fokozására ösz­tönözzenek. A kormány és a SZOT ve­zetői egyetértenek abban, hogy biztosítani kell az áruellátás folyamatosságát, és a fogyasz­tói árak szervezett ellenőrzé­sét. Az együttes ülésen áttekin­A könnyű, és nehézipar, va„ lamint a kohó. és gépipar jö­vő évi terveinek ismertetése utáni vitában több képviselő, köztük Ollári István (Borsod m.) és Szigeti István (Somogy m.) az idei gazdálkodás és a jövő évi terv összefüggéseit keresték. Rámutattak: a be­ruházások, az import, vala­mint a készletek idei mennyi­sége az előirányzatok ellenére haladta meg a tervezetet. Ta­valy, sőt az azt megelőző években is így alakult a hely. zet. Mi akkor a biztosíték a jövő évi jó és szükséges el­képzelések valóra váltására? — kérdezték. Madarasi Attila rámutatott, hogy az idei helyzet nyomán mind a tervezésben, mind a gazdasági szabályozásban, mind a támogatások eddigi rendszerében is megfelelő kö­vetkeztetéseket vontak le. A túlzottan magas készletek el­len 1979-ben újra életbe lép­tetnek egy régebbi rendeletét: ha a felhalmozódott kohásza­ti anyagok mennyisége túl­lépi az engedélyezett határt, a vállalatok a szokásosnál jó­val magasabb eszközlekötési járulékot, azaz jóval több pénzt fizetnek. Különböző in­tézkedésekkel Jobban ösztö­nöznek az importanyag éssze­rűbb és takarékosabb felhasz­nálására is. Péterfi Ferenc (Vas m.) észrevételére az ál­lamtitkár elmondta: az idén terven felül elkészült gyárak, üzemek többsége korszerű gé­pekkel jó termékeket gyárt, tehát ezek jövőre növelhetik az ország exportját, segítve a népgazdaságot. Fáik Miklós (Bács m.) a Paksi Atomerőmű építkezésé­nek helyzetéről kért tájékoz­tatást. Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes elmondta: tették az üzemi demokrácia érvényesülésének főbb tapasz­taltait, s kijelölték a további tennivalókat. Megállapították, hogy az üzemi demokrácia fej­lesztésére hozott határozatok eddigi eredményei kedvezőek. További következetes és ösz- szehangolt munkára van szük­ség azonban mind az állami, mind a szakszervezeti testüle­tek részéről, hogy a határozat követelményeinek a további­akban is folyamatosan ér­vényt szerezzenek. A kormány és a SZOT ve­zetői tárgyaltak együtt műkö­désük, valamint a minisztériu­mok, az országos hatáskörű és más állami szervezetek, il­letve a megfelelő szakszerve­zeti testületek közötti kapcso­latok továbbfejlesztésének fő irányairól. (MTI) bizottsága az első reaktorblokk várhatóan 1980. végére, az utolsó, a ne­gyedik pedig 1984-re készül el. Az atomerőmű a VI. öt­éves terv villamosenergia­növekedésének 80 százalékát biztosítja. Jazbinsek Vilmos (Baranya m.) fölemlítette: a bányászok — szabad­napjaikat és ünnepnap­jaikat is felemésztő — ál­dozatos munkát végeznek, ugyanakkor a vállalatok a túlórák kifizetésével, a felosztható nyereségüket csökkentik. A nehézipari miniszterhelyet­tes mindenekelőtt köszöne­tét mondott a föld alatt dol­gozók munkájáért, rávilágít­va: jövőre is számolni kell túlórákkal, a szabad szom­bati műszakokkal, de ezt a bányászok anyagi elismeré­sénél is figyelembe veszik 1979-ben. Több képviselő tette szóvá olyan közszükségleti cikkek hiányát, amelyek termelését azért szüntették meg, mert — úgymond — gazdaságtalan volt a termelésük. Egyedi pél. daként említették, hogy Svéd­országból importáljuk a pat­kószöget. Rabi Béla kohó- és gépipari miniszterhelyettes elismerte, hogy valós gondról van szó. A KG'.I és a belke­reskedelmi minisztérium — a már megkötött megállapodás alapján a jövőben még na­gyobb figyelmet fordít a la­kosságot érintő cikkek gyártá­sára, illetve — a termelés megszüntetése esetén — az importból való pótlására. Weiszböck Rezsőné (Győr m.) javasolta, hogy a külke­reskedelmet tegyék jobban ér. dekeltlé a termelési, értéke­sítési munkában. A pénzügy­minisztériumi államtitkár egyetértett a képviselővel, is­mertette az eddigi kísérleteket, befejezve azzal: a végső meg­oldás a valóban jó érdekelt­sági szabályozás 1980-ban vár­ható. Bodnár Ferenc (Borsod m.) arra a kormánydöntésre utalt, amely szerint a szak­mai bértáblázatok alsó hatá­rát 1979. március 31-ig kell elérniük a vállalatoknak, A jövő évi tervekből azonban nyilvánvaló, hogy erre nem lesz meg az anyagi fedezet. Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes hangsúlyozta: a határozat végrehajtására va. 'ószínűleg halasztást kémek a kormánytól, mert a költségve­tésben valóban nincs pénz a központi béremelésre. Csapó Jánosné (Tolna m.) a következetes, a változtatásokra gyorsan reagáló irányítás és végrehajtás szükségességére hívta fel a figyelmet, rávilá­gítva: a nehéz kérdésekre is rög­tön kell válaszolni, majd dönteni, megfelelően tá­jékoztatva a dolgozókat, hogy értsék is, miért szüksé­ges a változás. A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek megbeszélése Hatvanéves a lengyel kommunisták pártja Hatvan évvel ezelőtt Len­gyelországban a munkásmoz­galom fejlődésének is új irányt és lendületet adott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világfordító ese­ménye. Százhúsz éves harc után a lengyel nép vissza­nyerte függetlenségét, amely­ben döntő szerepet játszott a szovjet rendszer lenini nem­zetiségi politikája, amely szabadságot, nemzeti függet­lenséget biztosított a cári rendszer által elnyomott né­peknek. Varsóban 1918. de­cember 16-án megtartották az egyesülési kongresszust, a lengyel és a litván szociálde­mokratákból, valamint a Len­gyel Szocialista Párt balszár­nyából létrejött a Lengyel Kommunista Párt. Ez a párt volt az első, amely az önálló államiság keretei között kezd- hetfe meg működését. Noha a lengyel tanácsköz­társaság fegyveres kivívását a reakciós erők meghiúsították, a Lengyel Kommunista Párt nem adta fel a küzdelmet, s a két világháború között az országban a társadalmi moz­galmak vezetőjévé, hajtómo­torjává vált. A munkásszoli­daritást híven tükrözte az a tény, hogy a Lengyel Kommu­nista Párt forró hangú Indít­ványban üdvözölte a Magyar Tanácsköztársaságot, a len­gyel kommunisták is küzdöt­tek az első magyar néphata­lom védelmére alakult nem­zetközi brigádban. Otthon, Lengyelországban eközben a tőkések és a föl­desurak kizsákmányoló rend­szere egyre elviselhetetlenebb, népellenes politikát folytatott. A Lengyel Kommunista Párt szívós küzdelemre mozgósítot­ta az ország népét, a józanul godolkodó politikai erőket. A húszas, harmincas években Varsóban, Lódzban, a sziléziai iparvidéken százezrek tették le a munkát a párt felhívásá­ra, hogy ily módon tiltakozza­nak a burzsoázia népelnyomó politikája ellen. Sajnálatos, s a mozgalom számára tragi­kus, hogy rágalmak alapján 1938-ban, a hitlerista agresszió küszöbén feloszlatták a Len­gyel Kommunista Pártot. A lengyel kommunisták. noha meg voltak fosztva pártjuk­tól, hősies harcot vívtak a hitlerizmus ellen. A harc él­vonalában voltak, amely óriási véráldozatot, hatmillió ember életét követelte. Mint Wladyslaw Bronlewski, a nagy forradalmi költő írta, a kommunisták „nem hányták sérelmeiket a polgári társada­lom szemére, ellenben áldo­zatra készen harcoltak a hit­lerista támadók ellen”. A Lengyel Kommunista Párt egykori aktivistái három év­vel a párt feloszlatása után, megalapították a Lengyel Munkáspártot, amely folytatja pártja nemes hagyományait, az új történelmi helyzetnek megfelelően, alkotóan tovább­fejlesztette ideológiáját. A Lengyel Munkáspárt mutatta a lengyel nép számára a fel- szabadulás egyetlen helyes útját, a Szovjetunióval váll­vetve vívott fegyveres harcot. A Szovjetuniónak a hitleri fasizmus fölött aratott győzel­me a nemzeti felszabadulás mellett a társadalmi szabad­ságot is meghozta a sokat szenvedett lengyel népnek. A barátsági, az együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 1945-ben történt aláírása gyökeres fordulatot hozott a két ország kapcsola­taiban, amelyek a népek ér­dekközösségén, a békére és a haladásra való törekvésén alapultak. 1948. decemberében egye­sült a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szocialista Párt. Megalakult a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, amelynek vezetésével megindult az or­szágban a társadalom- és gaz­daságfejlesztő munka. Len­gyel barátaink a LEMP ve­zetésével nagy sikereket ér­tek el a politikai, gazdasági életben, gyökeresen átalakítot­ták a társadalmat. A LEMP VI. és VII. kongresszusán nagyszabású fejlesztési prog­ramot dolgoztak ki, hogy a kedvezőtlenebb nemzetközi gazdasági feltételek közepette is biztosíthassák a kiegyensú­lyozott fejlődést. A kettős évfordulón kö­szöntve a lengyel kommunis­tákat, szóljunk méltatóan a LEMP következete­sen internacionalista po­litikájáról, amely a test­vérpártokhoz, a haladó erők­höz fűződő viszonyának alap­ja. 1918-ra és 1948-ra emlé­kezve, sok sikert, kiemelkedő eredményeket kívánunk a lengyel nép élcsapatának a LEMP-nek a társadalmi hala-* dásért, a# békés egymás mel­lett élésért, a szocialista or­szágok kapcsolatainak elmé­lyítéséért vívott következetes harcához. D. P. *& NÓGRÁD - 1978. december 15., péntek Új szervizek, műhelyek, barkácsbolt Szolgáltatásfejlesztési program Salgótarjánnak Hatodik ötéves terve elő­készítésén dolgozik a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat. Idén kijelölt fogyasz­tási szolgáltató vállalat lett, s tevékenységét úgy kell fej­lesztenie, hogy egyre inkább alkalmassá váljon a lakossági szolgáltatási igények kielégíté­sére. Ennek a célnak rendeli alá a szervizek, felvevőhelyek, raktárak és irodák — lehető­ségekhez mérten optimális — elhelyezését is. A vállalat végleges elhelyez­kedése rövid távon nem old­ható meg, ezért ideiglenes döntésekre is szükség van. A salgótarjáni Arany János úti szövetkezeti és tanácsi ke­zelésű épületek alagsorában ideiglenesen kap helyet az elektronikaüzem és az an­tennaszerelő műhely. Ugyan­csak az Arany János úti 21- es jelű épület alagsorában alakítja ki a vállalat a ház­tartási gép és híradástechnikai szerviz első részét. A második rész megvalósítására a városi tanács jelenlegi épületének le­bontása után, az üzletház tel­jes befejezésekor kínálkozik lehetőség. Az űj üzletházban ugyanis 200 négyzetméter alapterületet kap a vállalat háztartási gép és híradástech­nikai szerviz berendezése cél­jára. Az elkövetkező évekre szóló tervek közé tartozik a bar­kácsbolt és -műhely is, amely 1979-től kezdve az Arany János úti 2-es számú pavilon­sorban várja majd a Csináld magad! mozgalom vállalko­zóit. 1980-ban helyezik üzem­be a salgótarjáni új benzinkút melletti motorkerékpár-szer­vizt, melynek szükség szerinti bővítésére a hatodik ötéves tervben kerülhet sor. Salgótarjánban a felvevőhá­lózat a Be&zterce-lakótelepi 80, a Gorkij-telepi 80 és a Palóc Imre téri 20 négyzetméteres felvevőhelyekkel kialakult. Ez a felvevőhálózat a szer­vizekkel együtt képes lesz a vállalatnál jelentkező igé­nyek fogadására és az adott terület ellátására. A nyugati városrész építé­sével párhuzamosan, az ott elkészülő mintegy 530 lakás­hoz kapcsolódóan a vállalat 300 n égj'zet méter alapterüle­ten háztartási gép, elektro­akusztikai és lakáskarbantartó szervizt hoz majd létre. A városi tanács a vállalat rendelkezésére bocsátotta a volt bányagépgyári kultúrház egy részét, hogy ott bázisra k- tárat, tmk-t és szakipari mű­helyeket helyezhessen el. A Salgótarjáni város’ Ta­náccsal való egyezséggel egv- időben a Balassagyarmati vá­rosi Tanáccsal is tárgyal a vegyesipari javító vállalat a szervizek, felvevőhelyek el­helyezéséről. 4 vietnami külüa; f miniszter Tokióban Flesch István, az MTI tudó- rangú hanoi vendéget fogad- sítója jelenti: ják a szigetországban. A vi­etnami államférfi, akinek 11- A japán kormány meghívá- tagú kíséretében van Le sára csütörtökön este Tokióba Khac, az állami tervbizottság érkezett Nguyen Duy Trinh, a alelnöke és Phan Hien kül- Vietnami Szocialista Köztár- ügyminiszter-helyettes is, fel- saság kormányának elnökhe- keresi Ohira Maszajosi új lyettese, külügyminiszter, japán kormányfőt, s két alka­Észak és Dél egyesülése óta lommal tárgyal partnerével, személyében a legmagasabb Szonoda Szunaóval. Közlemény a magyar—osztrák vízumkényszer megszüntetésével kapcsolatos tudnivalókról A Magyar Népköztársaság kormánya és az osztrák szö­vetségi kormány 1978. július 5-én egyezményt kötött a ví­zumkényszer megszüntetéséről. Az egyezmény 1979. január 1- én lép hatályba. Ettől az idő­ponttól kezdődően mindkét ország érvényes útlevéllel ren­delkező állampolgárai vízum (előzetesen kiadott beutazási engedély) nélkül utazhatnak egymás országaiba, ahol har­minc napig külön engedély nélkül tartózkodhatnak. A diplomata- és szolgálati útle­véllel rendelkezők tartózkodá­si idejét az egyezmény et­től eltérően állapítja meg. A vízummentesség a két országnak azokra az állam­polgáraira is vonatkozik, akik nem hazájukban, hanem más ország területén élnek. A hazatérési igazolvánnyal rendelkező magyar állampol­gár vízum nélkül utazhat át Ausztria területén és ott az osztrák hatóságok külön enge­délye nélkül legfeljebb három napig tartózkodhat. Az egyezmény hatálya nem terjed ki azokra a magyar, il­letve osztrák állampolgárokra, akik állandó tartózkodás (le­telepedés), vagy munkavállalás céljából kívánnak a másik or­szágba utazni. Részükre ví­zumot a külképviseletek ad­hatnak. Az általános nemzetközi gya­korlatnak megfelelően mind­két ország fenntartotta azt a jogát, hogy az általa nem kí­vánatosnak tekintett szemé­lyek beutazását megtagadja, illetve tartózkodási engedélyét megvonja. Ennek alapján Ma­gyarországra vízummentesen nem utazhatnak be azok az osztrák útlevéllel rendelkező magyar állampolgárok, akik 1963. március 22-ét követően hagyták el a Magyar Nép- köztársaságot, s az illetékes magyar hatóságok engedélye nélkül tartózkodnak külföldön. E magyar állampolgárokat a külképviseletek a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően lát­ják el beutazási engedélyek­kel. Az egyezmény értelmében az Osztrák Köztársaságban, il­letve a Magyar Népköztársa­ságban tartózkodó magyar és osztrák állampolgároknak be kell tartaniuk az érvényben levő törvényeket és előírá­sokat. A Magyar Népköztársaság­ba beutazáskor az osztrák ál­lampolgároknak adatlapot kell kitölteniük, amely statisztikai célokra és egyben a lakcím­bejelentés igazolására, illetve szükség szerint a tartózkodási engedély meghosszabbítására szolgál. A határátlépést gyor­sítja, ha az osztrák állampol­gárok a határátkelő helyekre már olvashatóan kitöltött adatlappal érkeznek. Ausztriá területén az adatlapok a bé­csi magyar külképviseleten, az IBUSZ Wiennél, a magyar és osztrák utazási irodáknál sze­rezhetők be. A lakcímbejelen­tés rendje változatlan marad. Az a magánútlevéllel ren­delkező osztrák állampolgár, aki 30 napnál hosszabb ideig kíván Magyarországon tar­tózkodni. legkésőbb a 28. na­pon kérje a tartózkodási en­gedély meghosszabbítását. A tartózkodási engedély meg­hosszabbítását a bejelentett magvarországi lakhely szerint illetékes városi, járási rendőr- kapitányságokon, a megyei rendőr-főkapitányságon, Bu­dapesten a kerületi rendőrka­pitányságokon, illetőleg a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályán (Budapest, VI. Népköztársaság útja 12.) lehet kérni. Ha az osztrák állampolgár személyi okmányát (útlevél, tartózkodási engedély, „adat­lap ki” példánya) elveszíti, vagy az megsemmisül, ezt a legközelebbi rendőri szervnél be kell jelentenie. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents