Nógrád. 1978. december (34. évfolyam. 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

NŐK A KÖZÉLETBEN II. A pedagógusok véleménye A közéletiség alakulását vizsgáló beszélgetéseken ér­dekes tanulságként szolgált a pedagógus nőkkel való esz­mecsere. Köztudott, hogy szo­cializmust építő társadal­munk közéletében a pedagó­gusok sokoldalú szerepet vál­lalnak. Az is ismeretes, hogy a tanítók, tanárnők legtöbbje nő. Közvetlen, baráti beszélge­tés volt az, amelyet a salgó­tarjáni Rákóczi úti iskola pe­dagógusaival folytatott ör. Antal Márta, a Népfront Or­szágos Tanácsa képviselője­ként. Azt tudakolta, közéleti tapasztalataik serkentőleg hatnak-e munkájukra, avagy netán kedvüket szegi? Azok az asszonyok, lányok, akik részt vettek a beszélge­tésen, egyformán sok közéleti funkciót töltenek be. Talán ezért hangoztatták, még min­dig uralkodó az a szemlélet, hogy aki sok helyen és jól helytáll, annak érdemes még feladatokat adni. Adnak is. A társadalom gyakran túl­terheli tennivalókkal az ilyen embereket. Dicséretes viszont, hogy a megkérdezet­tek egyformán azt vallották, a társadalmi munkát napi te­vékenységük kiegészítőjeként tartják. A hozzászólásokból, véle­ményekből egyformán kicsen­dült, a pedagógus elsősorban saját példájával nevelhet közéletiségre. Az iskolákban folyó mozgalmi munka, az ünnepi rendezvények, a kul­turális és sportprogramok, a tanórán kívüli nevelés ered­ménye minden esetben függ­vénye a nevelői elhivatottság­nak. A tanítónők, tanárnők szí­vesen vállalják és lelkiisme­retesen végzik kötelességeiket. De a jövőben mér inkább biz­tatást jelentene és fokozná munkakedvüket, ha a társa­dalom jobban értékelné mindezt a munkát. Azt tartjuk, jó az, ha min­denki természetesnek veszi a pedagógusok közéleti sze­replését. De gondolnunk kell arra is, hogy ezek az asszo­nyok, lányok mennyi pihenés­re és kikapcsolódásra fordít­ható időt áldoznak fel. Amiért gyakran nem vár­nak mást, mint megértést és megerősítést abban, hogy kell és érdemes másokért önzet­lenül dolgozni, részt kérni a közéletben. Czégény Sándorné, a Hazafias Népfront megyei alelnöke Nemzetiségi kongresszus után! ;,Az iskolában tótul beszélni nem szabad!” Ne gondolja a kedves olvasó, hogy idézetem mai keletű. Szerencsére ma már csak rossz emlék. Gyer­mekkorom kellemetlen ta­pasztalatai közül összehason­lításként villant fel bennem, amikor a sajtóban olvastam a Magyarországi Szlovákok De. mokratikus Szövetsége VI. kongresszusának beszámoló­ját. Fenti mondatot 1938-ban, negyedikes elemista korom­ban büntetési feladatként százszor kellett leírnom, mert az egyik iskolai szünetben osz­tálytársamat játék közben szlovákul szólítottam meg, melyet sajnos a tanítónk is meghallott. A „bűn” elköve­tése óta már negyven év telt el, az urak társadalmát a dolgozók társadalma váltotta fel. A szocialista társadalom­ban pedig minden ember azo­nos jogokat élvez, így a nem­zetiségiek is. Emlékeim birto­kában az olvasónak is köny- nyű párhuzamot vonni az úri Magyarország nemzetiségi po­litikája és a szocializmust épí­tő hazánk nemzetiségi politi­kája között. Világosan lát­hatjuk, hogy az úri Magyar- ország a munkásosztály kizsák­mányolása mellett a nemzeti­ségeknek nem biztosította még azt az alapvető jogot sem, hogy megőrizzék hagyományai­kat, beszéljék nyelvüket. Amint a kongresszusi be­számolóból kitűnik, szocia­lista társadalmunk komoly anyagi áldozatot fordít arra, hogy a nemzetiségek ápolhas­sák kultúrájukat, beszélhes­sék nyelvüket, mert közös nemzeti kincsünk megóvásá­ról van szó. A kongresszus el­sősorban országos tényekkel foglalkozott. Találóan álla­pította meg, hogy az urbani­záció. a közlekedés kulturált­sága és az életszínvonal emel­kedése lényegesen hat a szlovák nemzetiségi községek­re. Ezen megállapítás közsé­günkre is vonatkozik. Ko­romnál fogva jól emlékszem a 30-as évek második felére. Arra, hogy a korábban vá­zolt elnyomó politika elle­nére Sámsonházán ebben az időben az 50 éven felüli nők nem értettek magyarul. A beiskolázott gyermekek szán­té kivétel nélkül tört ma­gyarsággal beszéltek. Éltek a szlovák néphagyományok, melyek felsorolása nagyobb terjedelmet igényelne. Mi a helyzet jelenleg? A község 20 éven felüli lakos­ságának társalgási nyelve szlo­vák. A körzeti nemzetiségi ál­talános iskolában jól képzett nyelvtanárok oktatják a szlovák nyelvet. A tanulók ér­tenek szlovákul, de egymás­közt kizárólag magyarul be­szélnek. Ha a nagyszülők szól. nak hozzájuk, magyarul vá­laszolnak. Az óvodás korúak egy szót sem értenek szlová­kul, noha az óvodát nemzeti­ségi óvodaként tartják szá­mon, szlovákul nem tanulnak. Ezzel tehát a szlovák nyelv utánpótlása megszűnt. Mi hát a kiút? Mit lehet még meg­menteni? Helyi' ismeretem alapján a nemzetiségi peda­gógusokra hárul a legnagyobb feladat. Elbeszélgetni a szü­lőkkel, hogy kicsiny gyerme­keikkel bátran beszélhetnek szlovákul. Sőt, tanítani kell őket, mert ez nem jelent hát­rányt gyermekeiknek. A nem­zetiségi óvodába szlovákul beszélő óvónőre lenne szük­ség, mert később a gyerekek már csak tantárgynak érzik a szlovákot, mely kötelező. Te­hát semmiképpen nem az ál­talános iskolában kell kezde­ni. Ez már késő. A nemzetisé­gi pedagógusok kutassák fel a régi hagyományokat. Szervez­zenek az iskolában szlovák kultúrcsoportot. Ogy érzem, ha legalább ezekkel megpró­bálkoznak, akkor szocialista társadalmunk anyagi áldozata nem vész kárba. Sokat ment­hetnek meg, amit már később nem lehet, ha most elmulaszt­ják. Ez esetben a kongresszu­si határozatok is megvalósul­nak. Szikora László Sámsonháza Rossz a címzés LEVELEZŐINK JELENTIK Tanuljuk a demokratizmust Az Ipari Műszergyár berceli gyáregysége közelmúltban megtartott ifjúsági parlament­jén — a gyáregységben dol­gozó fiatalok a korábban ta­pasztalt érdektelenségen túl­jutva — most szinte teljes volt a részvétel- Ebben a nagy érdeklődést kiváltó, izgalmas hangulatban nyitotta meg a parlamentet párttitkárunk. Kovács István. Ursinyi Nán­dor gyáregységvezető, majd Bágyon Mihályné üszb.-titkár tartottak beszámolót. A gyáregységvezető emlé­keztetett a két évvel ezelőtti ifjúsági parlamenten elhang­zott felvetésekre, javaslatokra, tájékoztatást adott az ezekből megvalósultakról, beszélt az eredményekről, de a gondok­ról is. így többek között a sok kívánnivalót maga után hagyó munka- és egyéb ma­gatartási fegyelemről, anya­gokkal, szerszámokkal való nem megfelelő gazdálkodásról, a társadalmi tulajdont ért ká­rokról s e kérdések között az ifjúság feladatairól, köteles­ségeiről. Megállapította, hogy gyáregységünk dolgozóinak több mint 40 százaléka 30 Megkérdeztük éven aluli korosztályhoz tar­tozó fiatal. Nem mindegy te­hát — mondta a gyáregység­vezető —, hogyan élünk, ho­gyan dolgozunk. A szakszervezeti beszámoló az általános érdekvédelemről szólt, s ezen belül a fiatalok képviseletéről. Megállapította, hogy sem a Munkatörvény­könyv, sem a vállalati kollek­tív szerződés, sem ’ a VMSZ- ben foglalt előírások betartá­sával nem volt baj, vagyis a legutóbbi ifjúsági parlament óta eltelt két év alatt semmi­féle törvénysértés nem fordult elő. S miután fiatalokról és fiataloknak szólt a beszámoló, az edzett ifjúság jegyében ja­vasolta az ifjúsági parla­mentnek a munkahelyi torna általánossá tételét. Szó esett a meglevő sporteszközök alig tapasztalható használatáról, pedig újabb felszerelések is a beszerzés stádiumában van­nak, csak élni kell velük. Megemlékezett a beszámoló az utóbbi 2 év szakmai kép­zéséről, hogy 1977—78-ban 23 fő végzett szakmunkásisko­lát, majdnem egészében a fia­Vacsora talok köréből. Felhívott a to­vábbi tanulásra, a politikai oktatásba való bekapcsolódás­ra­A beszámolókat vita követ­te. Sok kérdésről azonban nem esett szó önkritikusan, kötelességmulasztásról, a ve­zetéssel közösen elhárítható bajokról, tennivalókról, az if­júság egyes tagjainak vagy brigádjainak s más csopor:- jainak felelősségéről, problé­mákat megelőző akciókról. Például az ifjúság, vagy ma­ga a KISZ miben tudna se­gíteni. Hogy milyen legyen, vagy milyen lesz a gyáregysé­gi fiatalok politikai, erkölcsi arculata, milyenek lesznek a jövő kulturális vagy brigád­programok, hogyan keltsük fel az ifjúság érdeklődését a tar­talmas dolgok iránt: klubélet, könyvtár, társasutazás stb. Ezekről nem beszéltek. S ez jócskán negatívuma volt a parlamentnek. Tanulni és gyakorolni kell ezt is, már­mint a parlamentet, a demok­ratizmust, s nem csupán a jogok oldaláról. Osváth Sándor kettőkor A közelmúltban zárlat miatt elégett tv-készülékemet az Állami Biztosító nem terítet­te meg, kártérítést csak a tv-t tartó kis asztalkára kaptam, holott volt háztartási biztosí­tásom. Ogy tudom, hogy más­nak hasonló esetben a tv-t is megtérítették, mi az oka, hogy nekem nem. Tisztelettel: Nagy Ferenc, Salgótarján. ♦ Kérdését az Állami Biztosí­tó megyei igazgatójához, Gócs Tiborhoz továbbítottuk. Vá­lasza a következő:- A kár­rendezés során amennyiben önnek, mint írja HB jelű ház­tartási biztosítása van, he­lyesen járt el a kárszakértőnk. Ugyanis az 1976. január 1-e előtt kötött HB jelű biztosí­tás alapján az elektromos berendezésekben (tv, rádió, hűtőgép stb.) zárlat okozta tűzkár esetén a készüléken Egy-két héttel ezelőtt a me. félreérthetetlen arckifejezés gyeszékhelyre voltunk hivata- kísért. Ezután meg sem prú- losak egy ifjúsági értekezlet- bálkozhattunk magyarázatot re. Eseménydús teendőink kérni. Bölcsebbnek találtuk a megvitatása, megbeszélése hallgatást, mielőtt kínosabb után —, minthogy ügyesen következményekre nem gon- végeztünk — maradt időnk a dőltünk. hozzászólásoktól tikkadt tor- a „tüske” azonban nagyon kunk megnedvesitesére. illetlenül ért mindhármun­Akkor meg nem volt hara- Ma is latolgatjuk: mi gos a tel, betértünk hat az rosszat tettünk azzal hogy ÉVI Ánjház közkedvelt sör- sört óhajtottunk inni egy bárjába. A szokásostól eltérő- görbärban? Asztalunkon a en tüstént addig gazdátlan asz_ legcsekélyebb jelét nem tálunknál termett „a rajonpin- láttuk annak, hogy valamely cér”. Meglepetésünkre a rendezvényhez előzetesen fog­szolgál-tatóipar „reprezentán- i alt nak nyilvánították volnál sa” eképp szólt: a vendéglátóipari egység ve­— Milyen vacsorát rendel- agtői vagy beosztottai. Nem vagyunk sem falánkok, sem — Már megbocsásson, de túltápláltak, hogy délután azért mégis, mit javasolna On kettőkor már vacsorázzunk, vacsorára délután kettőkor? Az ilyen vendéglátókat azon. kérdeztünk vissza bátortala- ban szívesen látnánk esetleg nuí- ebédre. De előbb egy ideg­— Vagy vacsorát rendelnek gyógyintézetben. — vagy kimennek! — csattant arculütés gyanánt a rendkívül M. I. időszerűtlen felszólítás, amit Szécsény „Canossa-járás” ma Egyre gyakrabban kapunk olyan felszólításokat, ame­lyek nem nekünk szólnak, úgy érzem, nem mi vagyunk a cselekvésre, intézkedésre illetékesek. Ezekből gyűjtöt­tem most egy csokorra- valót: Az OTP 1978. augusztus ha­vi kelettel sokszorosított kör­levélben tájékoztat: „Azutób­bi időben több esetben elő­fordult, hogy továbbítási ne­hézségek miatt a hónap fo­lyamán befizetett összegek nem érkeztek meg az átuta­lási betétszámlák havi lezárá­sáig. .. sokan reklamációval fordultak a Takarékpénztár­hoz sérelmezve a tartozás mi­att felszámított hitelezési já­rulékot. Egy másik ügyfelem ponto­sabban fogalmazott: „Tájé­koztatásul közöljük, hogy az OTP-csekkszámlára befize­tett összegek átfutási ideje 15 nap.” Elgondolkodtam. Nekem nincsenek továbbítási nehéz­ségeim, átfutási időm, csak fizetési határidőm és fizetési napjaim. Nem én szerveztem meg a központosított átutalá­si postautalvány-rendszert, hogy a Salgótarjánban Salgó­tarjánba befizetett összegeket is csak Budapesten keresztül lehessen továbbítani („a mun­ka meggyorsítása, egyszerűsí­tése, a gépesítés megoldása, a budapesti munkaerő-felesleg foglalkoztatása stb. érdeké­ben”, nyilatkozták annak idején, azok akik miatt ma bennünket büntetnek.) Lehet, hogy eljön az az idő, amikor olyan felszólítást fo­gunk kapni, hogy „ha azt akarja, hogy pénze idejében megérkezzen, küldje értékle­vélben!” A címzés rosszaságára már rájöttek, mert a Magyar Pos­ta és az OTP megegyezett, hogy hitelezési járulékot nem számítanak fel. (Magyar Te­levízió 1978. november 26. HÉT műsora.) Dehát ez a megoldás? A Magyar Posta reklám- és propagandaköltsége terhére, úton és útfélen oktat, nevel, tájékoztat, sőt most már mint „hatóság” és nem szolgáltató vállalat büntet is (elvégre a kiadásokat bevétellel ellensú­lyozni kell), ha a nem ragadó borítékot körcímkével, bé­lyegszéllel leragasztjuk. Ugyanígy büntet, ha a borí­tékba gém- (iratfűző) kapocs­csal, gombostűvel, vagy tű­zőgéppel összefűzött iratot te­szünk. Állítólag a csodála­tos japán szortírozógépet (amit számítógépként tisztel­nek) ezek az anróságok meg­zavarják, sőt tönkreteszik. Vajon én rendelem, veszem át. gyártom a „nem ragadós” ragasztóval készült borítéko­kat, az én dolgom feltalálni a több oldalas levelek lapjainak egymáshoz való tartozását biztosító módszert, vagy an­nak, aki a csodálatos masinát meglátogatta, megismerte, ki­választotta? Aki több évtize­des kialakult gyakorlatot akar megváltoztatni, annak nincs semmi kötelessége? Büntetni azt kellene, aki a sorrendet nem tartotta be: először a gemkapocs, gom­bostű, fűzőgép stb. rögzítés helyett új megoldás kidolgo­zása, feltalálása, majd a gem­kapocs-, fűzőgépgyártás meg­szüntetése, ezt követheti a változtatás bevezetése és leg­végül az ejnye-ejnye (a bün­tetés). Van talán Magyaror­szágon olyan hatóság, aki a Magyar Postát fenti mulasz­tásaiért és tisztességtelen hasz­náért megbünteti? Én na­gyon kíváncsi vagyok erre? Kúti István S.-tarján, Malinovszkij út 53. kívül keletkezett károkat té­rítjük, a készüléket nem. Ér­tesülései azonban helyesek, mert az» 1976. január 1 óta érvényben levő LB jelű la­kásbiztosítás alapján már a készüléket, illetve a készülék­ben keletkezett kárt is megté­rítjük, ha egyéb vagyontárgy is sérült, illetve elégett. Az új biztosítás minimális díj­többlettel szolgáltatásaiban bővült és mindenkinek lehe­tősége van átdolgoztatni régi biztosítását. Szívesen állunk rendelkezésére. félmillió kilométert vezetett A 38 esztendős Bódi Janos 1980-ban szerzett gépjármű- vezetői jogosítványt. Másfél évtizede a Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat­nál dolgozik mint gépkocsi- vezető. Ez idő alatt három gépjárművel félmillió kilomé­tert tett meg, mégpedig bal­esetmentesen. Nem csoda, hogy kétszeres kiváló dolgozó és szocialista brigádvezető. Higgadt vérmérsékletű, nyugodt ember, aki vezetés közben mindenkor betartja a közlekedési szabályokat, elő­zékeny. agresszivitástól men­tes. A két gyermek édesap­ja Salgótarjánban lakik. A „kemény ülésen” dolgozva célba vette az egymillió kilo­IV. Henrik, a német biro­dalom feje VII. Gergely pá­pát megfosztotta méltóságától, mivel az uralkodói jogait sér­tő intézkedéseket tett. Erre a pápa őt kitagadta az egyház­ból. A főurak és a lombard- városok szembefordultak IV. Henrikkel, mert meg akartak szabadulni a német-római császár fennhatóságától. Az uralkodó úgy tudta trónját megtartani, hogy Canossa vá­ra alatt télvíz idején mezít­láb és szőrcsuhában 3 napon át vezekelve, kieszközölte a pápa bocsánatát... (Mindez 1077-ben történt.) A fenti történet modern változata ma is létezik. A pápai hatalom helyett Canos- sát a modern szolgáltatások jelentik. Hogyan? 1978. szeptember 9-én dél­előtt Balassagyarmaton a Le- nin-lakótelepi Patyolat-kiren­deltségbe beadtam szőnyegei­met tisztítani. A cég 18 napi határidővel ezt el is vállalta. Rátartós ember létemre októ­ber 2-án mentem el a szőnye­gekért. (22 nap múlva). Kö­zölték, hogy szerdán és pén­teken van szállítás — mivel Salgótarjánban tisztítanak, csütörtökön menjek érte. Csü­törtökön mentem, de akkor szombatra, maid újból csü­törtökre utaltak. 17 alkalom­mal mentem el a szőnyegek­ért, míg 1978. november 1- én átvehettem. Nem egvedül voltam, hanem többen jártak hasonlóan a céggel. A vállalat vezetőinek ál­láspontját tartom érthetetlen­nek a fenti esettel kapcsolat­ban. Miért nem mondják meg előre, hogy csak 50 na­pos határidőre vállalnak tisz­títást? Ezzel elkerülhető len­ne mindez. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen felvevőhelynek, amely kb. 800 család részére végez szolgáltatást, miért nincs te­lefonja. Ez a bosszúságot nagymértékben csökkentené. A Patyolat vállalási okmá­nyának hátoldalán az eligazí­tások tartalmazzák. hogy mennyi, őrzési díjat kell fizet­ni, mennyi idő múlva adják be a bizományiba a holmikat stb., ha valaki nem váltja ki azokat. Két dologra nem találtam utalást. Mit fizet a Patyolat, ha a vállalási idő háromszorosára készíti el csak a tisztítást? Hogyan kárpótol­ja a megrendelőt a bosszúsá­gért és a rengeteg szaladgá­lásért? Remélem, hogy a kö­zeljövőben ez is a megrende­lők tudomására jut. Az MS2MP XI. kongresszusa a szolgáltatások színvonalának nagymértékű emelését irá­nyozta elő. Van még ten­nivaló ezen a területen! Janák Gyula, B.-gyarmat, Lenin-ltp. 3. ép. 1/4. Összeállította: Tóth Jolán NÓGRÁD — 1978. december 14., csütörtök 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents