Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

I Nógrád küldöttei nek felszólalása a szlovák nemzetiségi kongresszuson DR. DÚSA FERENC, ( BÁNK KÜLDÖTTE: Egyenrangú állampolgárként Nógrád . megye története összefonódott a területén élő nemzetiségek sorsával — kezd­te hozzászólását dr. Dósa Fe­renc.' Majd arról beszélt, hogy r járás huszonöt községe kő­éül tizenkettőben él nemzeti­ségi lakosság: tíz községben szlovák, két községben né- hiet anyanyelvű. Döntő több­ségük beszéli az anyanyelvét. A továbbiakban űtalt arra, f sajátos helyzet indokolja, hogy társadalmi, politikai éle­tünkben nagy szerepet kap a nemzetiségiek; élet- és mun­kakörülményeivel, jogaival, anyanyelvi kultúrájával való törődés. A rétsági járás gya­korlatának tapasztalatai iga­zolják, hogy a nemzetiségi lakosság helyzetét is alapve­tően azok a folyamatok hatá­rozzák meg, amelyek egész társadalmi, gazdasági fejlődé­sünkre hatnak. Felszólalása további részé­ben elmondotta, hogy a nem­zetiségiek gondjai, a szocia­lista fejlődés, a társadalmi haladás keretében oldódnak meg, érdekeik nem térnek el a magyar lakosság érdekeitől. Részesei a járásban végbe­ment társadalmi, gazdasági fejlődésnek és ném utolsósor­ban anyagi, szellemi kultú­ránk jeléntős gyarapodásának. A járás tizenkét nemzetiségi községében egyenrangú állam­polgárként élnek együtt szlo­vákok, magyarok és németek. Örvendetes, hogy a nemzeti­ségi községek fejlődése meg­gyorsult, Bár az egyes falvak sajátosságait nézve mindenütt másként. Bánk üdülőhellyé fejlődött, Felsőpetényhez hasonlóan új évodát is épített. Szendehe­lyen kórszerű iskolában tanul­hatnak a gyerekek. Nógrád az átépített művelődési ház és a tanács tatarozása után het­venöt férőhelyes óvodával gyarapodik. De említhetjük Nézsát, Felsőpetényt, Szende­helyt, Nógrádsápot, Keszeget és Nőtincset is. Mindez nem jelenti, hogy néhány alapin­tézmény nem hiányzik a köz­ségekben. Ezek pótlása a kö­vetkező évek feladatai közé tartozik. BARTOS PÄL, GALGAGUTA: Közös céljaink megvalósítás-a ' Galgaguta község szlovák nemzetiségi lakosságának kül­dötte elsőként arról szólett, hogy a gyakorlatbán valósul meg a mindennapok során nemzetiségi politikánk. A köz­életnek alkotó részesei a szlo­vák anyanyelvi családok. A negyvenkét tanácstagból ti­zenkettő a szlovák nyelvű a közös községi tanácsban. Az arányos képviselet a többi társadalmi szervezetben is megoldott. Beszélnünk kell arról a fe­lelősségteljes munkáról — mondotta a továbbiakban —, amely szocialista társadal­munk építése érdekében tör­ténik. A közéleti tevékeny­séghez szorosan kapcsolódik a társadalmi munka, amelyet te­lepüléseink fejlődéséért vég­zünk. finnek a munkának van *gy anyagiakban nem mér­hető igen erőteljes hatása. Az, hogy a nemzetiségi és magyar emberek ' barátságban, jó együttműködésben ismerik meg egymást, együtt fáradoz­nak közös céljaink megvaló­sításán. A nemzetiségi dolgozóknak példamutató a részvétele a ter­melőmunkában is. Legyen ez ipari, vagy mezőgazdasági terület, becsületesen állnak helyt a munkapad mellett, vagy a szántóföldön. Jóleső érzés, hogy egységben, egy­mást segítve végzik közös ten­nivalóinkat. A közintézményekben, hi­vatalokban használhatják anyanyelvűket. Erre elsősor­ban a közép- és az idősebb korosztály tart igényt. Köz­vetlenebbül, felszabadultabban mondják el véleményüket, gondjaikat és ügyeik elinté­zése után jóleső közérzettel távoznak. Beszélnünk kell arról is, hogy az elért eredmények mellett — jogainkból adódóan — még sok kiaknázatlan le­hetőségünk kínálkozik, az anyanyelvű oktatásban, a köz- művelődésben az élő hagyo­mányok gondozásában. A feladatok adottak, a cél világos, nemzetiségi, politi­kánk helyes alkalmazásában azon’az úton kell haladnunk, amelyen elindultunk, hogy öt év múlva még jobb eredmé­nyekről adjunk számot — mondotta befejezésül. CSÄTHY ALBERTNÉ, NÓGRÁD: Anyanyelvi könyvek A legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban legfontosabb feladatunk volt anyanyelvi könyvekkel ellátni nemzetiségi községeinket. Örömmel mond­hatom, hogy ma már a leg­több községben két-háromszáz kötet szlovák nyelvű könyvet vehetnek kézbe fiatalok és idősebbek. Így kezdte hozzá­szólását Nógrád község kül­dötte. A szlovák nemzetiségi la­kosok között sokan vannak, akik az irodalmi nyelvet ne­hezebben értik, így a képes útirajzok, a néprajzi kiadvá­nyok, kézimunkakönyvek és a mesegyűjtemények kereset­tek és olvasottak falvainkban. A szlovák nyelvű irodalom ajánlására, az anya nyelv ápo­lása érdekében a járás nem­zetiségi könyvtáraiban nyelv­művelő klubokat szerveztek, így Felsőpetényben, Bánkon, Nézsán és Rétságon. A gye­rekek megismerkedtek a szlo­vák irodalom, történelem nagyjaival, gyűjtöttek népszo­kásokat, népdalokat, gyakorol­ták a nyelvet. Rendszeresek a rétsági já­rásban az író-olvasó találko­zók, a Ludové Noviny szer­kesztői ankétok. Mindezek eseményt jelentenek a faluk­ban. Bánkon, Felsőpetényben, Nézsán, Nógrádon például nép­viseletbe öltözött lányok, asz- szonyok, a pávakörök „nóta­fái” és az iskolások színes szlovák népdalcsokorral kö­szöntötték a hallgatókat és tették még ünnepélyesebbé a találkozókat. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a gondok között tartjuk számon az anyanyelv gyakorlását. Az általános is­kola elvégzése után a tanulók dolgozni kezdenek, így nincs alkalmuk gyakorolni anya­nyelvűket. Javasolta, hogy a nemzetiségi községekben mű­ködő KISZ-alapszervezetek időnként rendezzenek össze­jöveteleket, vitafórumokat, es­teket, amelyen a fiatalok szlo­vákul beszélgetnek, vitatkoz­nak, népdalokat tanulnak, őr­zik anyanyelvűket. Majd an­nak a reményének adott ki­fejezést, hogy a jövőben még hatékonyabbá válik Nógrád megyében a nemzetiségi könyvtárak hasznos tevékeny­sége. HUGYECZ ANDRASNÉ, VANYARC KÜLDÖTTE: A hagyományok őrzése Vanyarc küldötte elmondot­ta, hogy községükben a nem­zetiségiek eredményesen vesz­nek részt a közéleti munká­ban, becsületesen helytállnak a fejlett szocialista társadalom építésében. Megtisztelő tiszt­ségeket töltenek be a szlovák nemzetiségiek a tanácsban, a Hazafias Népfront községi bi­zottságában. Legfontosabb feladatunknak tartják Va­nyarc nemzetiségi jellegének, hagyományainak őrzését. Ezt a célt szolgálja a nemzetiségi klub, amely alkalmat ad ta­lálkozásokra, összejövetelekre, baráti beszélgetésekre. Majd arról szólt, hogy a községben nagy népszerűség­nek örvend a nemzetiségi népdalkor. Az összejövetele­ken nemcsak az éneklés töl-i ti ki az időt, hanem beszél­getnek, szlovák nyelvű új­ságokat olvasnak, közösen néznek televíziót, rádióznak. Kis nemzetiségi sarkot ren­deztek be a helyi népviselet­ből, népművészeti tárgyakból. Az ot esztendővel ezelőtt ala­kult csoport részt vesz a me­gyében a különféle rendezvé­nyeken. Évek óta megbecsült vendégei a nemzetiségi nap­nak Bánkon. Ott voltak a ba­lassagyarmati palócnapok rendezvényein, a pásztói já­rásban is gyakran hívják vendégszerepelni a vanyarcia- kat. Felszólalásában utalt arra, hogy a nemzetiségi kultúra na­gyon szép és gazdag, vigyázni kell az értékekre, hogy meg­maradjanak és tovább éljenek a fiatalok körében. Ami gon­dot jelent, hogy nincs szlovák nyelvű oktatájS az iskolában. A gyerekeknek anyanyelvi fog­lalkozásokat szeretnének tar­tani a nemzetiségi klubban. Ennek formái most vannak ki­alakulóban. Befejezésül a ha­gyományok, a nemzeti nyelv- ápolására hívta fel ismételten a figyelmet, amelyet a továb­biakban is szorgalmazni kelL Józsi bácsi Jókívánságok, meleg, szívből jövő gratulációk hangzanak: ország-világ tudja, hogy az egyko­ri baglyasaljai bányász, a Nógrádi Szénbányák nyugalmazcft igazgatója, november 10-én be­töltötte életének 75. évét, s ebből az alkalom­ból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pothornik Józsefet, a magyar munkásmozgalom- bcn és a szocializmus építésében kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismerésé­ül a Szocialista Munka Hőse kitüntetésben ré­szesítette. A gratuláció azóta Nógrádból is elju­tott a fővárosba, megyénk, szülöttéhez, Pothor­nik Józsefhez. A rádió, a televízió előtt ülve, újságot olvas­va néhány percnél többet időz e hír hallatán a hallgató, a néző, az olvasó. Az is, aki isme­ri, még inkább, aki becsüli és szereli a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom e kiemelke­dő személyiségét. Hosszú út vezetett a baglyas­aljai Brenzaljától a Parlament Vadászterméig, a magas kitüntetés átvételéig. Pothornik József élete ott folytatódott, ahol édesapja nehéz, keserves, bányászsorsa betel­jesült. Még nem volt tizenhat éves, amikor — 1919-ben — már a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedett: munkát, kenyeret, nyolc órai munkaidőt, sztrájkjogot követelt. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja tagjaként 1922-től már szervezi, irányítja Baglyasalján és Salgó­tarjánban a kommunista pártot, terjeszti a saj­tótermékeket. Munkásságát elvtársai elismerik, 1926-ban a salgótarjáni szénmedence párt­titkárává választják. Ha kell Pécsett tűnik fel a bányászok között, ha szükség van rá, ismét a nógrádi bányászokot vezeti harcokra, sztráj­kokra. Üjabb állomás életében 1930., amikor köszöntése bekerül a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságába. Néhol' sűrű, bokros a Karancs hegy csúcso. Mily sok ösvényt ismer erre Pothornik József, amelyik Losoncon át vezetett Bécsig, ha kel­lett a Moszkva melletti Aprilovkáig. A párt ói­tól kijelölt ösvény volt. 1931-ben ezen kellett elhagynia az országot, mert a letartóztatás ve­szélye fenyegette. És következett az emigráció. Bányászkodós a donyecki szénmedencében. A világháború alatt a németek deportálták, megannyi kínnal, ke­serűséggel volt tele az élete. De eljött a felsza­badulás, 1947-ben az a nap, amikor ismét ha­zatérhetett az általa is megálmodott szabad Magyarországra. Új erővel, nagyszerű energiá­val látott munkához. Először a bányász-szak­szervezetben dolgozott, azután a Dorog—Tatai Aknamélyítő Vállalat igazgatói posztján, az el­lenforradalom után, Salgótarjánban, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt élén serénykedett egészen nyugállományba vonulásáig. Politikai munkássága egy pillanatra sem tört meg. A felszabadulás után — 1947-től - országgyűlési képviselőként tevékenykedett a közösségért. Az MDP Központi Vezetőségébe 1951-ben választották be, később pedig oz MSZMP Központi Bizottságába, amelyben ma is aktív munkát végez. Sokat tett a nógrádi szén­bányászat fejlesztéséért, fáradhatatlanul foly­tatta politikai, gazdasági tevékenységét. Józsi bácsi kitüntetése kapcsán kívánjuk, hogy legyen sokáig közöttünk. Éljen erő­ben, egészségben, serénykedjen sokáig, mind­annyiunk javára I Kitüntetéséhez megyénk egész társadalma ne­vében szívből gratulálunk! _____________________ ____ 1 N apjaink témái Beruházási piac Kényelemmel, de a kereske­delmi vendéglátáshoz, képest szerényebb igényekkel épült a híres gyógyüdülőhelyen a SZOT új létesítménye, s. benne egy-egy hely kialakítása átla­gosan 420 ezer forintot köve­telt. Mivel háromszáz beutal­tat fogadnak itt, a többi már csupán szorzás; 126 milliót emésztett fel az építkezés. Nagy summa, ámde csekélység ahhoz mérten, hogy a cement­ipar legújabb gyárának be­ruházásánál havonta átlagosan 53,4 millió forint értékű volt a különféle elvégzett, munkák és felszerelt berendezések el­lenértéke, s mert ezt az 53.4 milliót nyolcvan hónapon át költötték újra meg újra, be­ruházó, kivitelező legyen a tal­pán, aki nem késik egy-két milliócska teljesítésével... Ké­sett is. S addig a már befek­tetett pénz nem kamatozott. Mindannak, amit beruházás címszó alatt összefoglalunk, kettős rendeltetése lehet: pó­tolja vagy bővíti az állóalapo­kat, a népgazdasági vagyont. Beruházás az épület és más építmény, az új gép, berende­zés, jármű megvásárlása, egy egész technológiai rendszer szolgálatba állítása, s ter­mészetesen beruházás a frissen lefektetett vízvezeték, azok a családi házak, melyeket a lakosság emel, a forgalomnak most átadott autópálya-sza­kasz. A beruházási piac egyik oldalán — vállalva a leegysze­rűsítés veszélyeit — így az­után a beruházók képviselte igények, szükségletek, tervek, forintok állnak, míg a másik oldalon az építőipari kivite­lezők, szerelőipari vállalatok, gépgyártók' stb. sorakoznak. Ha a fizetőképes kereslet ugyanakkora, mint az utóbb felsoroltak teljesítési képes­sége, nincs semmi gond. A beruházási piac egyensúlyban van. Ahogy azt mondani szok­ták, ezt a lehetőséget a tan­könyvek is csak elvi állapot­ként tüntetik fel. Idén, nyolc hónap alatt a szocialista szektor összesen 99,8 milliárd forintot adott ki beruházásokra; a tavalyi hasonló időszak adatánál ez 8,2 százalékkal több. Amíg azonban az állami hatáskörű fejlesztéseknél a növekedés 5,1 százalék, addig a vállalatiak­nál 10,4 százalék. A gyors rit­mus bizonyítja, alig csillapul ,az úgynevezett beruházási éh­ség, az a helyzet tehát, ami­kor a kereslet jellemzi ' a piacot; sok pénz, terv, vágy, óhaj vár, remél, áhít kivitele­zőt, beruházás megvalósítá­sára vállalkozót. Hosszú ideje ez a legfőbb vonása a hazai beruházási piacnak. A nagy kereslet de­formált magatartásmódokat alakított ki a kínálati oldala­kon elhelyezkedő vállalatok­nál; ők diktálják a feltétele­ket és gyakran az árakat. Ami meglehet, különösebben nem izgatja a beruházót — van pénze, esetleg sok is a fo­rintja —, ám a népgazdaság­nak- mindenképpen előnyte­len. Az egyszerre sok helyen, sokféle beruházás elaprózza a megvalósítás emberi, anyagi erőforrásait. Lassan, költsé­gesen építünk, beruházunk, s éppen ezért gondok vannak a fejlesztések gazdaságosságá­val, azaz a ráfordítások meg­térülésével. A gazdaságpolitika alkotó­elemeként létező beruházási politika meghatározó kerete annak, mi történik — mi nem történik, s ami végbe­megy, az hogyan — a beru­házási piacon. Bonyolult kap­csolatrendszerről van szó, mert hiszen ha nagy területen vet­nek Nógrádban bőven termő, úgynevezett intenzív burgo­nyafajtákat, akkor azzal is számolni szükséges, hogy ug­rásszerűen megnövekszik a kereslet a nagy teljesítményű betakarítógépek iránt, s ele­gendő raktár, raktári beren­dezés is kellene. Minden be­ruházási elhatározás nem csu­pán arra az egyetlen feladat­ra, célra vonatkozik, hanem következmények seregét köti magához. Igaz ez a beruházá­sok mindhárom nagy csoport­jánál, az állami, a vállalati döntési körben megvalósulók­nál, s az úgynevezett lakos­sági befektetéseknél, amiknek döntő része a magánerőből történő építkezés. Napjainkban az összes épí­tési igényeknek körülbelül a kétharmadát teljesítik az építő- és szerelőipari válla­latok, egyharmadát tehát el­utasítják. A különféle be­ruházási anyagoknál félkész és késztermékeknél’ rendkí­vül tarka a kép, van amiből folyamatosan elegendő jut a fejlesztésekhez, s jó néhány árucikk krónikusan hiányzik. Mindezek következteben a beruházási piac feszültségek­kel teli, nehezen áttekinthe­tő; kiegyensúlyozatlanul mű­ködik. Képet kaphatunk az erőtel­jes hullámzásról a következő tények segítségével: egy év alatt — 1977-ben — húszmil­liárd forinttal ugrott meg a vállalati döntési jogkörű be­ruházások összege. Alig vala­mivel kevesebb ez, mint amennyivel 1971. és 1976. között összesen nőtt a beruházások e csoportjának — forintban mért — állománya. Az igények ilyen, irreális mértékű bő­vülése tette szükségessé a már meghozott, s a kidolgozás alatt levő, korlátozó, a beruházási egyensúly helyreállítása irá­nyába ható intézkedéseket. m. o. Egy mit Hó elsőéves hallgató Ebben az évben a szovjet felsőoktatási intézmények padsoraiba újabb 1 millió fia­tal került. A Szovjetunióban immár tizedik éve folyik egye­temi előkészítő oktatás. Az előkészítő csoportokban a hallgatók a munka alól fel­mentve- 8, esti tagozaton 10 hónapig tanulnak. Ök a közép­iskolát végzett kiváló ipari, építőipari, közlekedési, hír­közlési, szolgáltatási munká­sok, kolhozparasztok 3s le­szerelt katonák közül kerül­nek ki. Az előkészítő osztá­lyok megfelelő elvégzése után a hallgatók felvételi vizsga nélkül kezdik meg egyetenji tanulmányaikat. A kolhozok lehetőséget kaptak arra, hogy maguk alakítsák ki a falusi értelmiség (tanítók,. orvosok, mérnökök, gépészek meliori- zációs szakemberek stb.) ar­culatát a helybeli iskolák leg­jobb tanulóiból, akiket megha­tározott céllal és munkahelyi, sőt gyakran állami ösztöndíj­jal felsőoktatási intézmények­be küldenek. A 70-es években egy sor új műszaki és egyéb szako­sított egyetem nyitotta meg kapuit Szibériában és Távol- Keleten, Omszkban, Tyumeny- ben, Altajszkban, Kraszno­jarszkban stb. Ezzel nemcsak a területi-ipari komplexumok szakember- és tudományos ká­derellátásának kérdését old­ják meg, hanem a munkásfia­talokat a felsőfokú ismeretek megszerzésére ösztönzik az ország nagy, munkáslakta te­rületein. Az idei 1978. év új hallgatóinak 60 százaléka mun­kás-paraszt származású. Ez döntő hatással van a felsőok­tatási intézmények erkölcsi légkörének, a diákság szemlé­letének és politikai állásfog­lalásának alakulására. NÖGRÁD — 1978. november 14., kedd 3 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents