Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

Fro+gil n9nn, a'hal't»”zTsodva

PJolranouakon

Hová lettek a pékek ?

DIVATOS VAGY NEM?!

rop

OKTÓBERRE, NOVEM- BEitiiE es decemberre, az ipán üzemek legkritikusabb időszakára, mikor is megindul a nagy tervteljesítési kampány, a mátranovákiaknak .már kevés ebbéli teendőjük 'maradt. Hiszen már szeptember harmincadikén tudták: a elkövetkezendőkben csupán az éves terv alig tizenhét százalékát kell valóra váltaniok, ami e hónap végére, jövő hónap elejére várható, s aztán... A termelés folyamatossága természetesen nem törik, nem szakad meg: jótékony biztosítékot ad az idei évből a jövőre történő zökkenőmentes áttérésre. S, ahogy a dolgok jelenlegi állása is igazolja, az ezerkilenc- százhetvenkilencedik esztendő első havának tervét is túlteljesítik.

Bizton esküsznek rá már most, s nem minden alap nélkül. Hiszen néhány évre visszamenőleg olyan minőségi változások történtek a Ganz-MÁVAG e legfiatalabb gyáregységének életében,

amelyek joggal feltételezik a még eredményesebb jövőt. S tették mindezt anélkül, hogy létszámot gyarapítónak volna; ellenben jó néhány olyan szervezési, s egyéb intézkedést ültettek át a gyakorlatba, amelyek —, hogy így fogalmazzunk — meghozták gyümölcsüket.

Bakos Sándor, a gyáregység fiatal párttitkára szavait vetettük az elébb papírra. Aki, be is vallja, hogy minden apró részletre kiterjedő alapossággal nem bír még az itteni dolgok iránt, hisz’ alig fél éve, hogy Nagybátonyból átkerülve vezeti a pártveze- tőséget, de a legutóbbi főbb teendők kidolgozásában, végrehajtásában már részt vett. Evégett tiszta szívből örülhet annak, hogy háromnegyed éves tervüket nyolcmillióval teljesítették túl, a rubelelszámolású exportból eredő árbevételük pedig még soha ilyen kedvezően nem alakult. A prágai metróhoz —, hiszen ez az egyetlen „tétel” hozza most a devizát —, valamennyi megrendelésnek időben jó minőségben tettek eleget. Sőt, túl is teljesítik a reájuk háruló kötelezettségeket. A gyáregység három kiemelt fontosságú üzeme közül az alcédszerkezeti kapta a legnagyobb feladatokat az idén. Munkájukkal nagyban segítették a dunaújvárosi és a diósgyőri kohászok, valamint a Ganz törzsgyárának rekonstrukcióit, de

nem maradt le mögöttük a daruüzem sem. Amelynek dolgozói, hogy csak egyetlen, megyei vonatkozású példát említsünk, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei új beruházásához soron kívül gyártották az oda szükséges emelőberendezéseket — és szerelésüket is határidő előtt megkezdték. Természetesen mindez nem ment volna a forgácsolóüzem dolgozóinak jó munkája nélkül.

— Ez, a jó összmunka, a hatékony szervezés, az egymás segítése, a feladatok megértése, s azok végrehajtása révén jutottunk el Ide, ahol jelenleg vagyunk — fogalmazta a párttitkár.

(MINDEZ — VETŐDÖTT fel a kérdezőben — így kimondva csak sablon. Általános semmitmondás, amit únos- úntalan hall. Rákérdez hát a konkrétumokra. Mitől ilyen jók az eredmények? Bakos Sándor egy másodpercnyi időt sem vár a válaszadással. Sorolja a tényeket, emígyen sorrendbe szedve.)

1. Nagyon kedvezően befolyásolta munkánkat, hogy a fél évtől megszűntek az ütem- telen anyagszállítások.

2. Hosszú évek kitartó következetessége révén étabil, hozzáértő, szakmáját szerető szakmunkásgárdát sikerült kialakítanunk, s szinte gyakorlatilag megszüntettük a fluktuációt. Igaz, néhány legjpbbat visszavonzott a

recski ércbánya, de a kazári külszíni fejtés megnyitásától már nem félünk. Nem vesz el tőlünk annyi embert. Bár bevallom, néhányan, főleg

nehézgépkezelők, szóval, aki akart, már elment tőlünk.

3. Lényegesen javult, s azon vagyunk, hogy még jobb legyen, a vezetők értelmi-szakmai színvonala. Néhány évvel ezelőtt —, ha jól tudom — még csak négy-öt felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberünk volt, most — huszonegy. Mellettük még hatan járnak jelenleg . egyetemre, főiskolára. Minden fontos helyen megfelelő végzettségű, képességű vezető található. Példaként: a forgácsolóüzem élén okleveles gépészmérnök van, a daruüzemben, az acélszerkezetnél hasonlóképp. A tmk-ban is üzemmérnök irányítja a munkálatokat, s jó néhány mű- és főművezető is hasonló képzettséggel bír. Hát idáig jutottunk. j

4. Mióta itt vagyok, megváltoztattuk a műszaki értekezletek formuláját. Tartalma

nemcsak feladatkijelölés,-meghatározás lett, hanem a végzett munka elbírálása értékelése, számonkérése. Egyébként a főmérnökkel pontos, rendszerességgel ülünk le egy-egy vezetővel munkájáról szót ejteni, hibáit feltárva, erényeit sem elhallgatva. Vélem, e beszélgetések roppant, hasznosak, eredményesek.

5. Mindezek mellett nagy propagandamunkát végeztünk a párttagok, valameny- nyi dolgozónk körében. Nagy gondot fordítottunk a gazdaságpolitikai agitációra, a tennivalók megértésére és megértetésére. Úgy gondolom, a példák egyébként ékesen bizonyítják, egész kollektívánkat sikeresen mozgósítottuk a feladatok végrehajtására.

Félbeszakítom a párttitkárt, s mondom neki, húzom ám a „strigulákat”. Kár volt tenni, mert majnem sértődés lett a vége.

— Én nem mellé: a tényekről beszélek! Fontos párt- és gazdasági kérdésekben mellébeszélésnek nincs helye! E témákat — bár tudom nagyon kevesen megteszik — felesleges lakkozni! Előbb- utóbb úgyis napvilágot lát az igazság. Mert hiába is próbálkoznánk hibáink elpalástolá- sával; a legelső „fejen koppintás” nem fentről jönne, hanem idecsapna valaki olajos kezével az asztalomra.

— Történt már ilyen?

— Nem! És tudom, nem is fog. Olyan jó a légkör, olyannyira együtt a gárda, hogy szót értünk mindenben. Ismerjük egymás gondolatait is. És nem frázisszerűen értelmezve!

RENDBEN MENNEK a dolgok Mátranovakon. Mert beszélt a párttitkár még arról is, hogy csupán az üzem- és munkaszervezésből akkora hasznuk lett, hogy fél üzem munkaerejét sikerült • megta- karítaniok, amihez persze az új beruházás is hozzájárult. De hát oda sem kellett egyetlen mákszemnyi „pluszember”

sem. Vázolta azokat a lehetőségeket is, amelyek által még jobb lesz a jövő. Hiszen kiaknázatlan tartalék, ha nem is sok, de akad még. Gondok, apróbbak, persze mindennap akadnak. Most elektromotor, vagy hajtómű hiányzik, kevesebbet szállítottak ebből, vagy abból; ilyenek vannak.

De — és ez a lényeges: már végképp sínen vannak a no- váki ganzosok.

Karácsony György

„Alföldön születtem...”

Tehenész a telepen

A% Urát folyó halállománya

Az Urál folyó a Kaszpi- tenger medencéjének egyik nagy vízi útja, amely bővelkedik az értékes halfajtákban. Itt fogják például a tokfélék jelenfős hányadát, itt termelik az ínyencek csemegéjeként számon tartott fekete kaviárt, amely mind az országhatárod belül, mind pedig külföldön igen nagy keresletnek örvend.

A mintegy 2,5 ezer kilométer hosszú folyón igen kedvező feltételek alakultak ki a haliak gyarapodásához. A halászat ősidők óta a helyi lakosság alapvető foglalkozása.

Az utóbbi tíz évben az I ipari központok fejlődése és a nagy hidrotechnikai létesítmények építése kapcsán nemcsak a Kaszpi-tenger és mellékfolyói állatvilágának megőrzése, hanem szaporítása lett a fő feladat. A Volga és az Urál ökológiai állapota a gazdasági szakemberek és a kutatók figyelmének .középpontjába került. Az ipari objektumoknál, a nagyvárosokban szennyvíztisztító állomásokat létesítettek. A halállomány újratermelődésével egy sor kutató- és tervezőintézet foglalkozik. Évente,

nagy mennyiségű, mesterségesen nevelt növendékhalat

engednek a tengerbe, ami kitűnő eredményeket hoz. i

Borongós őszi délután jártunk a nagyoroszi közös gazdaság tehenészeti telepén. A vékony, hűvös szél megsárgult faleveleket, szétszórt szalmát kavart, hordta a tö- reket az udvaron ballagó öregek nyakába. Általában öregek dolgoznak manapság az ilyen telepeken, egyre kevesebben a fiatalabb generációból. De ezen a szálláshelyen akad ifjabb gondozó is.

Vékony, nyúlánk fiatalember Salíái Ferenc, alá épp a délutáni almozást végzi. Munkatársa megmutatja, elkísér hozzá, de számomra máig ismeretlen ok, vagy okok miatt nehezen (!) kezd vallani önmagáról Hogy ne raboljam idejét, munka közben faggatom.

— Mióta va'n a tsz-nél?

— Kicsit hosszú a történet. Alföldön születtem. Sógorom itt volt katona. Többször meglátogattuk és megtetszett nekem is, feleségemnek is a nógrádi táj. A síkság után sokan el sem tudnák képzelni, hogy hegyek közt éljenek. Vettünk egy házat. Ma már az eltöltött öt év után nem mennénk vissza.

A' fiatalember nagyot szúr villájára a friss, ropogós, szalmából. Készül a fejésre hiszen a 25 jószágtól mintegy 300 liter tejet fej naponta. I Keresete a tejhozamtól függőén alakul, minden liter folyadékra 35 fillért kap.

— Mennyi a jövedelme?

— Összejön öt-hat ezer. De ezért a munkáért nem sok! Gondolja csak el napról napra hajnalban, és késő este bejönni, s ellátni ennyi tehenet, nem gyerekjáték.

— Melyik a legjobb tejelő?

— Az állomány magyartarka. A takarmány minőségétől, az abraktól függ, hogy mennyit fejünk, legtöbbet a sorban a legutolsó adja, 36 litert.

— Mit etetnek?

— Nagyon • jó kiegészítő csemege a répakaraj, télen silót és lucernát. valamint szénát etetünk. Egy jószág egy liter tej után 25 dekagramm abrakot kap.

— Családja?

— Két kislányom van. Feleségem is a termelőszövetkezetben keresett munkát. ö á borjúnevelőbe, én idejárok naponta. Egybeesik szabad időnk, és ami számomra legfontosabb, este együtt a csalód.

— Tervei?

— Egyelőre jól megvagyok. Amíg megkeresem ezt a pénzt, amit eddig: maradok.

Odakinn lassan besötétedik az istálló ajtaján kiszivárgó fényben még látni, hogy a tele kannákat hajlott derékkal cipeli Sallai Ferenc.

— kodák —

Dénes Éva a szalagnál.

Gyors számvetés Lécz Lász- mencébe a tésztát. Van olyan ló igazgató irodájában. Az el" pék, aki ma sofőr, gyárban múlt tíz esztendő alatt száz- gép mellett munkás, anyagnyolc fiatal tanulta ki a pék- beszerző, vagy éppen kony- mesterséget. Ma negyvenkel- hón dolgozik, tő van belőlük a vállalatnál, . .

Azt mondják, megszokni nem ,A vállalatnál jelenleg lehet, csak elfogadni, hogy négyszázhatvan fizikai mun- íffv kell dolgozni ksst "tcLTtcLno.k számon- Ebből

százötvén a szakember, vagy- Miért ? A pékek három mű- js aki szakmunkásvégzett- szakban sütik a kenyeret, kif- séggel rendelkezik. A többi- lit, zsömlét. Méghozzá lép- ek? Betanított munkások. Azt csőzetes . munkakezdésben, mondják a sütőiparnál las- Aki számolja az elkészült pék- sáriként az utcáról lasszóval süteményt, az éjjel kettőre fogják az embereket, hogy lejön. Ahhoz, hogy hétfőn reg- gyen aki kiszolgálja a ke- gel az üzletek polcain friss mencét. Mert az alagútke" kényeret találjunk, a pékek- menCe üzembeállítása óta !nek már vasárnap délután egyfolytában három műszakkezdeni kell. Mindegy, hogy ban süt Két műszakban kif* milyen műsor van a televízi- fi, zsömle, a harmadikban ke- óhan, születésnap, vagy név- nyér gördül le a szalagokról, nap, vendégpk jönnek, vagy

kirándulni kellene. Vasárnap Pedig en'nél az üzemnél délután hozzáfognak a da- (Salgótarjánban) már teljesen gasztáshoz. gépesített a munka. Már nem

kézzel vetnek. Ennek ellené- i X re nem tolonganak a bejáratnál Jelenleg húsz tanulója A Nógrád megyei Sütőipari van a vállalatnak.^ Évente Vállalat látja el kenyérrel, négy-öt jelentkező ha akad,

hozzákezd az első munkálatokhoz a Baglyasi út elején.

Gondokkal küszködnek a kenyérgyárban nem vitás,

Naponta kisütnek kétszázhatvan mázsa kenyeret, hétvégén háromszázhatván mázsát, kettős ünnepkor négyszázötvenet. Emellé társul közel

százötvenezer sütemény. Van, hogy rossz a liszt, kimarad az áram. Keresik a módját, hogy a kereskedelemmel ösz- szefogva, szemre is tetszetősebb, jobb kenyeret adjanak az asztalunkra.

X

Ottjártunkkor egy fiatal pékkislán'nyal, Kozma Marikával beszélgettünk. Két éve kapott szakmunkásoklevelet, azóta süti a kényeret, zsömlét, kiflit.

— Először varrónő szerettem volna lenni. Nem sikerült, akkor jöttem péktanulónak. Tízen kezdtük az iskolát, mostanra sokan elmentek közülünk.

Marika gyorsan hozzáteszi, hogy bizony, az első évben ő is itt akart hagyni csapot-pa- pol. Aztán mégis maradt

— Nehéz?

— Eléggé. Délutánas műszakban harmincöt-negyven* ezer zsömlét berakni, kiszed* ni nem csekélység.

— Ma mikor kezdett?

— Reggel hatkor. Ha éjszakás vagyok kilenc órára jövök, ha délutános egy órakor.

Vékony kislány, az ember alig tudja elképzelni a pék- mesterségben.

Marika, a pókkislány.

(Bábel László felvételei)

— A dagasztás?

— Megtanultam. Eleinte sajgott a derekam, fájt a csuklóm, a kezem. Aztán belejöttem, mint a kiskutya az ugatásba.

— Otthon?

— Általában süteményt sütök. Méghozzá a nagymamámmal.

Lécz László igazgató, cs Tarján György főmérnök.

zsömlével, kiflivel, a községeket, városokat. Emellett két ÁFÉSZ és tizenhét „maszek” süt. Az általuk előállított termék mindössze nyolc százaléka az összes megyei termelésnek, amelyet a sütőipar produkál.

Az ő kezükben van tehát a mindennapi kenyerünk. Amikor sületlen, ragacsos, vagy agyonégett kenyeret veszünk, mert mást 'nem kapunk — szidjuk á sütőipart, a pékeket, akik csak ilyet tudnak produkálni. • Vajon sok a rossz pék? Elfelejtették a mesterségüket?

Lécz László igazgató és Tarján György főmérnök úgy fogalmaz: kevés a pék inkább! Az idén például huszonheten kérték ki a munkakönyvüket. Elmentek máshová. Oda, ahol nem kell éjszakázni, dagasztani, belélegezni ‘ a lisztport, rakni a ke*

már soknak számít. Pedig a péktanulók magasabb ösztöndíjat kapnak, mint a többiek. Hiába nem divatos szakma...

Ez a dolognak egyik oldala. A másik, hogy nagy oá sok gondot okoz a szállítás. Tizenkét gépkocsi hordja a megsült kenyeret, kiflit, zsömlét. Hajnali négy órakor indul az első szállítmány, aztán folyamatosan a többi. Leginkább szállításkor megy tönkre a kenyér, és a péksütemény. Melegen egymásra rakják, persze, hogy összenyomódák, lapos, formátlan lesz. Arra viszont hincs lehetőség, hogy megvárják amíg kihűl Hasonló a helyzet a boltok tárolásánál. Ezen majd csak az új kenyérgyár építése segít. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat decemberben

— Szép ez a szakma?

— Örömet okoz, ha látom, hogy ropogás, szép zsömlét csinálunk.

Kozma Mária KISZ-cso- portvezető. Nehéz összefogni a három műszakos fiatalokat. Csak a szombat délután szabad, olyankor lehet programot csinálni. Van ifjúsági klub, ott találkoznak. Szabad idejében színházba, moziba jár, olvas. Azt mondja, nem bánta meg, hogy pék lett. Még akkor sem, ha néha furcsáivá néznek rá, amikor megmondja a foglalkozását. ..

Marika gimnáziumba jár münka mellett. Most harmadikos. A vállalat segíti a tanulásban. Felajánlották, legyen normás, úgy könnyebben tud iskolába járni. A többit meglátják, ha leérettségizett. Annyira fiatal, akár miniszter is lehet belőle...

NÓGRÁD — 1978. november 12,, vasárnap 3