Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-06 / 263. szám

. 300 000 N EYENTE YÉBEM Nagy történelmi évfordulóink emléke, hagyományaink ápolása szorosan összefügg mai, megváltozott életünk ér­tékeinek felismerésével, s mindazzal, ami munkánkat, cél­jainkat, érzéseinket és jó indulatainkat, terveinket meg­határozza. A Nagy Október fénye, nemzetközisége messzire világít, s úgy mutatja meg a múlt évtizedeit, hogy egyben fényt vet a jelenre, s irányt jelez a jövöre is. Mindennapi életünk természetes vonása, hogy az ország-, megye-, város­szerte tapasztalható, s mindannyiunkat gazdagító eredmé­nyeket nem azonosítjuk minden alkalommal mindazzal, ami a kiindulást jelenti. S, ha az ünnepkor éppen a mindennapi gazdagodás, előrehaladás példáit tekintjük — helyesen for­dítjuk meg a sort. Az ünnepi megemlékezés tisztelgés a múlt forradalmi öröksége előtt és figyelem a jelenre, elő- repilla'ntás a békét építő jövőbe. Képes összeállításunk me­gyénk gazdagodását, életünk változását, építőmunkánk eredményeit jog ja össze ünnepi csokorba. AHOVÁ SZÍNESEN MEMNEK A Nőgrád megyei Moziüze­mi Vállalat új salgótarjáni moziját, a November 7. Film­színházat három évvel ezelőtt, hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából ad­ták át. A szép, korszerű, ké­nyelmes filmszínház egy­szerre 503 néző számára biz­tosít ülőhelyet. A vetítővászon 17,2 méter széles, mögötte öt hangszórócsoportot helyeztek p'. csooórtonként 11 darab tcT "szóróval. A filmszínház gépi berendezése alkalmas a 70 mm-es panoráma rendsze­rű filmek folvamatos vetíté­sére. valamint a 35 mm-es normál t-’karásos és cinemas- rone képközvetítésre is. Éven­te 1260—'°80 előadást tarta­nok. a látogatók száma meg­közelíti a 300 000-et. A mozi í'zemeltefését 15 főhivatású munkavállaló látja el., továb­bá 2 Pépész és 1 karbantartó mellékfoglalkozásban. A filmszínház műsorpoliti­kája átgondolt, igyekszik a legszélesebb közönségrétegek igényét kielégíteni. Elsősor­ban a kalandfilmek vonza­nak sok érdeklődőt, de kiala­kult már a politikailag tar­talmas, magas művészi igény­nyel elkészített filmek nézői­nek tábora is. A filmszínház látogatottsági tervét az év el­ső három negyedévében tel­jesítette. Az idén, a magyar film évében — emlékezve filmgyártásunk és -forgalma­zásunk államosításának 30. évfordulójára — több mint 50 ezer néző tekintette meg a magyar filmalkotásokat. Kü­lönösen szép sikert aratott Sára Sándor 80 huszár és Kovács András A ménesgaz­da című alkotása. Havonta egy alkalommal az óvodások­nak vetítenek. Negyedéven­ként az általános és középis­kolások számára a tananyag­hoz kapcsolódó bérleti soro­zatokat szerveznek. Október elsejétől kéthetenként több salgótarjáni iskola kérésére a napköziseknek tartanait ve­títéseket. Ugyanilyen időkö­zönként a Filmbarátok köre előadásait nézhetik meg az érdeklődők. November 2-től húsz napon keresztül a szov­jet filmek fesztiváljának al­kotásaiból láthat válogatást a közönség. A város ifjúsága, a szórakozni vágyók szí­vesen és gyakran kere­sik föl a salgótarjáni Kcmerovo-lakótelcp egyik „különlegességet” a Tajga teázót, amely annak ellenére, hogy távol esik a városcent­rumtól, mégis vonzza a környékbeliek, sőt a megyeszékhelyre érke­ző idegeneket is. Hogy mi ennek az oka? Első­sorban a bő választékú teakülönlegességek, az orosz nemzeti ételek, és természetesen a szívé­lyes vendéglátás, a fi­gyelmes kiszolgálás, s a hangulatosan berende­zett helyiség. AURQ ASAHI ..TYERESKOVA-CSALÁD 99 A hajnalok és az esték nem különböznek a ceredi termelőszövetkezet szarvas­marhatelepén. A gondozók kemény szavakkal parancsol­ják errébb a rakoncátlan jó­szágokat. A fejőgépek zúgnak, mintha darázsraj röpködne az istállók falai között. A borjú­nevelőben tisztaság, mint a patikában. — Magunk meszeltünk, festettünk, csak úgy sajgott a derekunk — mondja Ko­vács Vincéné, a „Tyereskovi” Szocialista Brigád tagja, aki a tejházban szorgoskodik. Mostanában vidám a kedve. Két okból is. A brigád ápri­lis elejétől fogadta a tagok közé, s a vállalás miatt. Ar­ra ajánlkoztak (többek kö­zött), hogy csak tíz százalék lesz az értékesített tejből a másodosztályú aránya. — Egy liter se lett alacso­nyabb az elsőosztályúnál — újságolta Sótér István, a kö­zös gazdaság elnöke. — A kor az iskola takarításában „Tyereskova-család” — tény- segédkeztek, leg olyanok — úgy dolgozik. — Az energiából tanulásra ahogy elő van írva ... is futja. Bucsokné, Halmosi­Adaléknak említi, hogy az né és Tajtl Marika például elhullást a borjúnevelők a szakközépiskolába jár — ve- tervhez képest húsz százalék- ti közbe Kovácsné, elejét vé­kái csökkentették. A súly- ve minden találgatásnak, gyarapodásban is jeleskedteK. hogy mi lehet a sikereik Hiszen tavaly még egy nap- egyik titka. A brigád össze- ra „csak” nyolcvan deka alatt jövetelein Orosii Istvánná jutott, most már 831 grammnál brigádvezető mindig hangsú- tartanak. Egyszóval szépen lyozza: pendülnek a borjak. — Gondosabban asszonyok, — Nincs ebben semmi ör- ne menjünk el észrevétlenül döngős dolog — magyarázza a legkisebb hiba mellett Gecse Józsefné. — Odafigye- sem . . .! lünk arra, amit csinálunk. S a Tyereskova brigád tag- Segítünk a másiknak. Nem jai ezt meg is fogadják. így kell kétszer szólni. Valóban történt, hogy tavalyt munká- úgy érezzük magunkat a fe- jukért a Termelőszövetkeze- lepen, mint egy nagy család- tele Országos Tanácsa dicsérő ban . . . oklevelét kapták, s a megyei Tizennégyen vannak, tejtermelési versenyben, az Együtt hajnalban, s késő es- egy tehénre jutó tejtermelés te is. Ha a szükség úgy ki- növelésének kategóriájában vánta, saját környezetüket ők lettek az elsők, csinosították az idén is, más- (Sz) A megyeszékhely lakóinak külön öröm, hogy évről évre növekszik a lakások száma, s bár elkerülhetetlen, hogy a lakásgondok máról holnapra megszűnjenek, mégis érdemes megemlíteni: Salgótarjánban a száz lakásban élők száma huszoneggyel kevesebb, mint az azonos népességkategóriá­jú városokban. A város egyik büszkesége a Kemerovo-lakó- telep, amely Nógrád szibériai testvérmegyéjéről kapta ne­vét, s több mint háromezer embernek nyújt otthont. Az impozáns természeti környe­zetben elterülő lakótelep szol­gáltatói hálózattal, kommu­nális létesítményekkel ren­delkezik. Épületeinek elren­dezése, az utcák, a parkok sajátos arculatot és (nyugod­tan mondhatjuk) hangulatot kölcsönöznek e településnek. A jövő elképzelései között sze­repel újabb lakások építése: 1980-ban ismét hatvan boldog lakástulajdonos költözhet a Kemerovóra. Három hónap csupán a massza ér lel tetősének ideje. Utána látnak neki a „dűz- nik” kiverésének az Aurora Szocialista Brigád tagjai az Üvegipari Művek salgótar­jáni síküveggyárában. A famintát megtömködik az erre a célra alkalmas agyag­gal, ezt újabb három hó­napig száradni hagyják. Ezután látnak hozzá a dűz- ni faragásához és fényezé­séhez. Ezek kiváltképp nagy pontosságot igénylő művele­tek. A dűzni üregében öt­hat centiméterenként van­nak mérőpontok, ahol a méretnek — plusz—mínusz fél milliméter eltéréssel — egyezni muszáj az előírttal. Egy-egy dűzni értéke körül­belül harmincezer forint. A tizenkilenc munkásból álló — aranykoszorús — kollektíva tagjainak többsé­ge az úgynevezett „égési segédeszközgyártó I.” elne­vezésű szakmát mondhatja magáénak. Van köztük ezen­kívül masszakészítő, malmos és mintaasztalos. Nem csupán a régi „four- cault” —, ahogy ők mond­ják: fürkolt — technológiá­hoz készítenek samottido- mokat, hanem a korszerű Asahi-el járáshoz is. Ezek­nek a blokkoknak a gyár­tásakor az idomoknak a szárítása tart hat hónapig — ebben benne foglaltatik az érlelés is. A szárítással meg az érleléssel telő idő növeli különösképp mun­kájuk értékét, valamint fe­lelősségét. Képünkön Godányi László csoportvezető, Ferencz Jó­zsef és Albert József társa­ságában a dűzni fölületét munkálja meg. NÖGRÁD — 1973. november 6., hétfő «5

Next

/
Thumbnails
Contents