Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

Eljött a teázás szezonja. A hűvös, esős szél miatt fázósan húzódtunk össze az utcán. Felmelegedésre — valamennyiünk tapasztaltuk már —, kitűnő lehetőség egy csésze for­ró tea. A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat a teát forgalmazókkal azért Is rendez mostanság gyakran tcakóstólót, hogy a többféle minőségű teafüvet megismer­tesse az érdeklődőkkel. Legutóbb a salgótarjáni Lakberendezési Áruházban kóstolhat­tuk meg az ízletes főzetet. Eredeti orosz szamovárból töltötték csészébe a forró nedűt. ÉRVÉNYESÜLÉS „A fiatalok startra készek”. „A huszon-harmincévesek- ben megvan arra az ambíció, a becsvágy, a tudás, hogy maj­dan a mostani vezetők helyébe lépjenek.” „Közeledik az őr­ségváltás ideje.” íme néhány jellemző, akármelyik nyilatkozatba beleülő mondat például az érvényesülésről. Pontosabban az előreju­tás reményéről, arról, hogy nemhiába várnak a fiatal szak­emberek az előrelépésre. Fiatalokat említettem, noha köztudomású, hogy nemcsak a húszon-, a harmincesztendősök várnak — meg-megújuló bizakodással — az előbbrelépésre. A fiatal korszak ugyanis életünkben, amikor igencsak van jelentősége, milyen pozíció­ban láthatunk hozzá elképzeléseink valóra váltásához. Mert annyi bizonyos, hogy „helyzetben” kell lenni ahhoz, hogy kipróbálhassuk elképzeléseinket, megpróbálkozhassunk akár a lehetetlennek tetszővel is választott szakmánkban. A ku­darc veszélyével természetesen. A kudarcéval, amely fiata­lon inkább elviselhetőbb, mint idősebb korban. Nem beszél­ve róla, hogy a pályája (hivatása) kezdetén járó, inkább ké­pes okulni a sikertelenségből, mint idősebb társa. Érthető­en, úgy hiszem, a fogékonyság, a nyíltság, a tanulnivágyás miatt elsősorban. Mielőtt akárki rám sütné a bélyeget, gyorsan leszöge­zem: korántsem kívánok én e helyütt „temetni”. Eszembe se jut harcot indítani az idősebbeknek titulált szakemberek el­len, a fiatalokért. Szándékom szerint az érvényesülésről, az előbbre jutás módozatairól, lehetőségeiről szólnék, s a téma hitem szerint megköveteli az előbbiek figyelembevételét. Mert annyi bizonyos, hogy jó esetben, a szakmai tudás, az ambíció, megfoghatatlan szóval kifejezve, a tehetség kell, hogy meghatározza az érvényesülést. Már hallom is a go­noszkodó (és korántsem alaptalan) ellenvetést, mely szerint, hasztalan a szócséplés. Csakis az juthat pozícióba, csakis annak adatik meg a lehetőség a bizonyításra, akit pártfogol­nak, akire figyelnek, ciki már eleve jól indul. Az előbb elmondottakban kétségkívül van igazság. Sőt. Az említett jelenségeknek (a pártfogás és a többiek) létjo­gosultságuk van. No, korántsem a protekció címszó alatt összefoglalható formában. Számtalan példa akad rá ugyanis, hogy a pályája elején, vagy közepén álló szakembernek szük­sége van „mecénásra”. Olyan „atyai tanítómesterre”, aki hajlandó, hogy a tehetséges fiatalabbat pártfogolja a pályán. A szakmában. Aki törekszik rá, hogy a — nevezzük így — utód, megkíméltessék azoktól a buktatóktól, amelyeken ő már túl van. Orientálja, irányítja a húszon- vagy a harminc­esztendőst a pályáján, önállóságát meghagyva, sőt arra épít­ve terelgeti őt, hogy képes legyen a maximumra. A legtöbb­re, amire a tehetségéből telik. Mindebbe persze az is beletartozik, hogy a pártfogó, ha ő maga pozícióban van, az utódját is a pártfogókban lássa. Magyarán szólva, felkészítse őt az őrségváltásra. És a felké­szítés, ideális esetben, alkalmas lehet rá, hogy a „csere” pil­lanatától kezdődően helytálljon az újonnan kinevezett vagy megbízott. Ami nem kevéssé fontos, ha igazán valóságos po­zícióról van szó. Korántsem állítható persze, hogy az őrhely átadására készülők mindegyike, az előbb felállított, ideális kategóriába sorolható. Ellenpélda jócskán akad, aligha él, dolgozik olyan ember itt és most, a hetvenes esztendők Magyarországán, aki ne tudna felsorolni legalább ötöt-tízet. A jóról, a remélt­ről esett szó ezúttal, főként azért, mert ez a logikus, a kézen­fekvő. Az érvényesülés akkor jelenthet valóban előbbre- lépést, ha feltételei megtalálhatók a körülményekben és a személyekben egyaránt. Ha adott helyen a légkör alkalmas rá, hogy a leköszönő ne megsértett, a helyébe lépő pedig ne diadalmaskodó emberként viselje el a „cserét”. Inkább olyan valaminek, amely az esztendők, évtizedek múlásával szük­ségszerű, értelemszerű. Az ellenpéldákon rágódni pedig azért se lenne érdemes, mert az összeköttetések eredményezte előbbrelépések te­kinthetők esetünkben az illogikusnak, a kiszámíthatatlan­nak. Váratlan dolgokat pedig aligha láthatunk előre, s ezért azok rendszerbe sem foglalhatók. Láttukon egyértelműen passzivitásra kényszerülünk. m. p. Három esztendő munkája A közelmúltban adott szá­mot az Állami Biztosító me­gyei igazgatósága vezetőinek, a salgótarjáni járási fiók az elmúlt három esztendő mun­kájáról. A tanácskozáson kép­viseltette magát a salgótarjá­ni járási pártbizottság. A be­szélgetésen sok szó hangzott el az Állami Biztosító tevé­kenységéről, a biztosítás fel­tételeiről, a salgótarjáni já­rás lakosságának nyújtott szolgáltatásokról. Befejezés előtt Ront hány ban Befejezéséhez közeledik a cukorrépa betakarítása a romhányi termelőszövetke­zetben. Ügy tűnik, hogy jó terméseredményre számíthat­nak. A cukortartalom is igen magas. A betakarítógépek jó ütemben haladnak. A javítá­si munkákat időben, keüő felkészülés mellett készítet­ték elő. A hiányzó alkatrésze­ket sikerült beszerezni, és'így nem okozhat 'nagyobb kiesést az esetleges meghibásodás. A szállítási munka nagy részét saját eszközükkel oldották meg, de a Volán Vállalatai is szállítási szerződést kötöttek. Jegyzet egy SXMT-üléa hapcnán Az egészség közügy! í. Nincs még egy ilyen terület, mellyel kapcsolatunk ennyi­re elválaszthatatlan lenne: eszmélésünktől halálunkig rá- szorulunk-kényszerülünk az orvosi segítségre; vakon rá­bízzuk sorsunkat egy „soha nem látott idegenre”; hiszünk és reménykedünk tanácsai­ban ; s néha szenvedünk „szív­telenségétől”. Mi mást tehetnénk? — vet­heti fel az olvasó — az egészségügy van értünk, nem pedig fordítva . . . Eszembe jut U Thant egykori EflSZ- fötitkár megállapítása: a világ nagy baja abban áll, hogy túl kevesen túl sokat, és túl so­kan fúl keveset esznek. Még egy számadat: a fejlődő or­szágokban több tízmillió em­ber hal meg olyan betegsé­gekben, amelyeket meg lehet­ne előzni, ha megfelelő táplá­lékhoz jutnának. Ám, hogy nálunk csupán olvasunk, hallunk ilyen ada­tokról és a felfogást-értel-né­zést követően már nyugodtan ülünk a roskatag asztal íny­csiklandozó falataihoz, ez a „születési” szerencsén túl tár­sadalmi fejlődésünk olyan ve­lejárója, amellyel jelen pilla­natban még kevés ország büszkélkedhet. 2. Kikívánkoztak ezek a gon­dolatok, melyek a legutóbbi Szakszervezetek Nógrád me­gyéi Tanácsának ülésén felve­tődtek bennem, mert úgy ér­zem, gyakran jogtalanul bí­ráljuk, szidalmazzuk az egész­ségügyet. Átnézünk eredmé­nyein, nem méltányoljuk kel­lőképpen fáradozásaikat. S en­nek csupán pszichikai magya­rázatot adhatunk: a betegség­től való félelmet. Az utóbbi hét évben me­gyénk népessége két és fél ezerrel gyarapodott; egy nem­rég készült felmérés szerint évfente átlagosan ötször ke­ressük fel körzeti orvosun­kat. Ebben a kimutatásban az is szerepel, hogy téli idő­szakban, vagy más körzeti or­vos helyettesítésekor gyakran 120-nál (!) többen megfordul­nak egy-egy rendelőben. 3. Kezdjük a gyermekekkel. Az elmúlt évben 3898 újszü­lött jött a világra megyénk­ben, s így a 14 éven aluliak száma eléri a negyvenhatez­ret. Ami nagyjából az orszá­gos átlag körül mozog. Nem így azonban a bölcsődei ellá­tottság, mely alatta marad. Különösen Salgótarjánban je­lentős az eltérés az igények és a lehetőségek között. Gyermekkörzeti orvosi há­lózat két városban és Pásztó nagyközségben működik, ösz- szesen tíz szervezett állással, ök látják el az iskolaorvosi feladatokat is. A két város középiskolásainak ilyen irá­nyú gondjain Salgótarjánban egy főfoglalkozású, Balassa­gyarmaton pedig egy részfog­lalkozású orvos igyekszik enyhíteni. A községek iskola- orvosi teendőit természetsze­rűleg a körzeti orvosok vég­zik. 4. A megye 1971-ig hosszú éveken keresztül az utolsó he­lyen szerepelt az országos táp­pénzes-statisztikákon, míg az elmúlt évben bő egy szá­zalékkal az átlagnál „jobbak” voltunk. (Nagy része van eb­ben az MSZMP Nógrád me­gyei Végrehajtó Bizottságá­nak, amely határozatával megszabta a különböző szer­vek és szolgálatok feladatait). A számok azonban így is ijesztőek, következésképpen ma sem lehetünk elégedettek a dolgok ilyetén alakulásá­val. Ez év első felében 61 , millió forintot fizettek ki a társadalombiztosítás terhére táppénzköltség címén. Ha be­legondolunk, csupán a töre­dékéből mi mindent lehetne építeni-vásárolni . . . Mert, bármennyire is nagy a szigorúság, a táppénzfegye­lemben mégjjócskán akad ten­nivaló. És ez a küzdelem nemcsak a táppénzcsalók, a munkaképesről „keresőképte­lenné” nyilvánító orvosok el­len folyik, hanem túlajdon- képpen olyan közösségi szem­lélet ellen, amely elviseli és eltűri e magatartást. Bizonyá­ra sokat segítene a helyzeten a társadalmi betegellenőrzés megszervezése, a táppénzen levők gyakoribb ellenőrzése. 5. — Alkoholizmus — és alko­holizmus elleni küzdelem. Ke­vés szó forrott még ennyire össze, s kevés mondat veszí­tett ennyit értelméből, értéké­ből. Ez év augusztusában, szin­tén egy SZMT-ülés keretében dr. Samu István átfogó elem­zésében a túlzott szeszfo­gyasztás táppénzre, gondozás­ra és munkaterápiára történő kihatásáról beszélt. Ö mondotta a gondokról szólva: „Nem képzelhető el például Nógrád megye alko- hológiai ellátása úgy, hogy a megyében levő 4000 alkoholis­ta és 12 000 súlyos alkoholfo­gyasztó számára két-három járóbeteg-gondozási orvosi munkaidő és a balassagyarma­ti kórházban 15 kórházi ágy álljon rendelkezésre, amennyi jelenleg van”. E területen te­hát nagy feladat vár az üze­meken, intézményeken, a tár­sadalmi összefogáson túl a szolgáltatás, ellátás javításá­ra, fejlesztésére is. Érdemes megjegyeznünk, hogy a megye lakossága 648 millió forintot költ ruházkodásra — és pon­tosan ennyit alkoholra is! 6. Rehabilitáció: a munkaké­pesség helyreállítása, illetve a csökkent munkaképességűek megfelelő munkakörben való foglalkoztatása (Magyar Értel­mező Kéziszótár). Ha ez a gyakorlatban is így lenne, akkor most nyu­godtan lapozhatnánk egyet. Ám a foglalkoztatási rehabi­litáció — a múlt évi alapren­delet ellenére — nem megol­dott, sőt nagyrészt megoldat­lan. Elég, ha csak a statiszti­kára vetünk egy pillantást: a csökkent munkaképességűek­kel betölthető munkahelyek száma 2624, s ebből csupán másfél ezer van kihasználva. Mindemellett 84 üzemben és vállalatnál működik rehabili­tációs bizottság ... A válla­latok többsége nem él a szakmai rehabilitáció haté­kony módszereivel (például munkaeszközök kialakítása, szakmai átképző tanfolyamok szervezése stb.) a csökkent munkaképességű dolgozói in­kább könnyebb munkakörbe helyezik át. A helyzet javítására a me­gyei tanács egészségügyi osz­tálya kérte az SZMT segítsé­gét az előbb említettek kikü­szöbölésére, valamint az üze­mekben folyó rehabilitációs tevékenység számonkérésére. Kíváncsian várjuk milyen előrelépés történik. 7. Végezetül néhány sző a fej­lesztésekről, a távlatokról. Az elmúlt hét évben 194 ággyal bővült a megyei és városi kór­házak ellátottsága. Balassa­gyarmaton elkészült az új szü­lészeti és nőgyógyászati pa­vilon, zajlik a kórház rekonst­rukciója. A körzeti orvosi ren­delők felszereltsége is sokat javult (néhányban már EKG- készülék is található). Az üzemorvosi rendelők többsége szintén korszerű és felsze­reltségük is megfelelő. A kórházak gép-műszerel­látottsága intézetenként je­lentősen különböző. Csupán a két szélsőséget említem: leg­jobb a megyei kórházé, leg­rosszabb a KÖJÁL-é. A terv­időszakra csaknem 22 millió forint áll rendelkezésre, hogy e különbségeket valamelyest csökkentsék. Tanka László Pólégető a kemencénél Kiss Rafaelné nem megy a szomszédba, ha egy jót kell nevetni. Mindig vidám, a búslakodást, a kesergést nem szereti. Ha netán komolyabb a szokottnál, a munkatársai azonnal megkérdezik: „Csak nincs valami baj, történt va­lami kellemetlenség?” A Finomkerámia Művek romhányi Videnta csiszolóko­rong üzemében dolgozik. Az égetőműhelyben. Már öt éve, hogy a néhány méterrel odébb levő burkolólapokat készítő üzemből idekérte magát. Ügy gondolta, ez jobb. Azóta meg­szokta, megszerette, úgy mondja, már kötéllel sem le­hetne elhúzni. Kissné pótégető. — Ez mit jelent? — Látja itt az égetőműhely­ben ezt a két hosszú, zárt kemencét? Itt égetjük a ko­rongokat. Az égetők befakják, aztán amikor végigment a kemencén, kiszedik a -kocsit. Ellenőrizzük a műszerszek­rényt, mert ez is fontos. Régebben ezt a munkát csak férfiak végezték. Most két asszony vállalkozott, hogy mindezt csinálja. A kemence folyamatosan üzemel, nincs megállás. Ök ketten egyelőre egy műszakban dolgoznak, míg a férfiak háromban. Bí­zzon yítvány kell a kemence mellé. A két asszony betaní­tott munkás. Ezért pótégetők. Kiss Rafaelné büszkélkedik. — Már nem sokáig. Beirat­koztunk tanfolyamra. Heten­te két alkalommal tanulunk. Ha levizsgáztunk, szakmun­kás-bizonyítványt kapunk, égetőmesterek leszünk. Ak­kor már nem pótégetők... A keresetével elégedett, a háromezer-négyszáz forint ál­talában bekerül havonta a borítékba. Tiszta a munka­hely, egyedül a meleg zava­ró. — Főleg nyáron. Ha van egy kis időnk, kiszaladunk levegőzni. Utána mindjárt jobban megy a munka. Kétszer is megemlíti: a férje, ő is ipari munkás. Eh­hez már nem kell városban lakni. Aztán hozzáfűzi. — A nagyobbik lányom az ellenkezője. Ügy látszik a földművelő ősei vére buzog benne, mert mindenáron a mezőgazdaságban akar dol­gozni. Szécsényben jár me­zőgazdasági szakközépiskolá­ba, ott kollégista. Állatte­nyésztőnek készül. Gyerek­korától mindig szerette az ál­latokat. Volt kutyája, macs­kája, most éppen két teknős­békát tart­Kissné a,Május 1. nevet vi­selő szocialista brigád veze­tője. Összetartó, jó kollektíva a brigád. Nagyobb zökkenők nélkül hajtják a „verklit”. — Támogatjuk az iskola ötödik osztályát. Tavaly ci kuszba mentünk velük együ A brigád is kirándult. Gyűl; ra látogattunk a nyáro Két hete brigádtalálkozót ta tottak a fenti gyárban, ot is elmentünk. Mondtam is többieknek: ne csak a mm kában legyünk együtt, hane a szórakozásban, vidámsái ban is. Aki ismeri Kiss Rafaelné igazat ad neki... Csatai Erzsébet NÖGRÁD - 1973. november 1., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents