Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-05 / 262. szám

Emberhez méltó élet Ö rök és érthető tulaj­donság, hogy az embe­rek nyugodtan, bizton­ságban szeretnek élni. Nincs ebben semmi szégyell- nivaló, semmiféle kárhoztató kispolgári szűkkeblűség, hi­szen a történelem során az emberi nem legöntudatosaöb- jai is azért harcoltak, azért vitték a bőrüket a vásárra, hogy a két kezük munkájából élő társaik számára is meg­teremtsék a biztonságos, nyu­godt élet lehetőségét. Egyszerre volt derűs és megható az a néhány szó, amelyben Kovács János nóg­rádi szövetkezeti parasztem­ber elbeszélte, ■ hogyan érzi magát élete első üdülésén. Az idős parasztember az or­szág első termelőszövetkezeti üdülőjének, a debreceni Nagyerdő árnyas fái alatt épült, új és szívderítőén kor­szerű szórakozó- és pihenő­otthonnak az előcsarnokában ült és tréfálkozva arról val­lott: sohasem hitte volna, hogy neki egyszer majd Ilyen szép üdülésre telik, öt­ven éven át nagy gondja volt az egyetlen nadrág és bakancs. Sivár életét maga sem sok­ra becsülte, hiszen lépten- nyomon azt tapasztalta, hogy két keze munkájával, ember­ségével semmire sem megy. Évtizedeken át semmi érté­ket sem gyűjtött, semmit sem féltett. Nem hitte, hogy Öreg- Bégére minden megváltozik. Már évek óta jó helye van a közösben. Emberhez méltó munkát, meglehetős jövedel­met, kényelmes otthont és ami szintén nemi megvetendő dolog, együttérző, jó társa­kat tudhat magáénak. Egy­szóval szebb lett az élete. Olyan szép, hogy amikor hírt hallott a szövetkezeti parasz­tok épülő üdülőházáról, ahol majd gyógyulni és pihenni lehet, valósággal szószólója lett az építkezésnek. S most évek múltán is eljött pihen­ni, mert félti az egészségét, mert az élet értéke az ő sze­mében is váratlanul szép ma­gasságokba szökött. De nem csupán az életet félti, hanem mindazt, amit az utóbbi években összegyűjtött. S ma már nemcsak magára gondol, hanem a hozzátarto­zóira, a gyerekeire is. Egy szó, mint száz, Kovács János, aki évtizedeken át átkozta mos­toha sorsát, ott, az üdülő ka­rosszékében azt is elmondta, hogy ő bizony már élet- és lakásbiztosítást is kötött. A mi társadalmunk egyik legszebb vonása éppen az a kölcsönös gondoskodás és felelősségérzet, mely az egyén és a közösség viszonyában megmutatkozik, s mely ezt a viszonyt megtölti tartalom­mal. A mi világunkban ugyanis szent az a törvény, hogy a közösség céljait becsü­letes munkájával segítő em­berről a közösség is becsüle­tesen gondoskodik. De ezen­kívül a társadalom erkölcsi és anyagi támogatása azt is lehetővé teszi, sőt egyenesen arra ösztönöz, hogy az egyén önmagáról is gondoskodjék. Kovács János például tudja, hogy nyugdíj vár rá, nyu­godt öregkor, hiszen a mi társadalmunk nem hagyja el­kallódni őt, aki tisztességgel dolgozott a közösségért is. De ő, aki azelőtt bárhová is nézett, mindenütt csak a má­sét látta, most, amikor mun­kája nyomán szebb életet, jó­módot teremtett maga körül, biztonságban akarja látni azt, ami az övé. Biztonságot akar. nem csupán a maga, hanem az utódai számára is. E rre a sokoldalú bizton­ságra a dolgozó ember csak a szocialista tár­sadalomban gondolhat. Bár fejlett nyugati országokban sokat emlegetik a magas élet- színvonalat, szivesen szembe­állítják azt a mi eredmé­nyeinkkel, s mi tagadás, az élet némely területén még az ő javukra billen a mérleg. Ceredi állattenyésztők Elegendő takarmány — Csökkent a borjúelhullás ' A megye északkeleti csücs­kében, a csehszlovák határ mentén, a hegyek között gaz­dálkodik a ceredi termelőszö­vetkezet. A természet adta rendkívül kedvezőtlen dom­borzati adottságokat igyekez­nek az állattenyésztéssel ki­használni. Arról, hogy a szarvasmarha- és juhágaza­tok fejlesztésére kedvező fel­tételeket milyen sikerrel hasz­nosították a háromnegyed év­ben, Kis Simon Győző terme­lési elnökhelyettes tájékozta­tott. A közös gazdaság gyepűs- völgyi majorjában a szakosí­tott szarvasmarhatelepcn több mint három és fél száz jószágot szállásoltak el. Vz elmúlt évben az egy tehénre jutó tejtermelés 3264 liter volt. Az idén eddig 2460 li­ter. A tervet időarányosan 77 százalékra teljesítették. Az éves 413 borjúszaporulatbói 322-őt értek el. örvendetes és a gondozók lelkiismeretes munkáját bizonyítja, hogy a borjúelhullás a tervhez ké­pest 20 százalékkal csökkent. A borjúk tervezett napi súly- gyarapodását túllépték, a nö­vendék marháét szinten tar­tották, a hízómarháét csak­nem 80 dekagrammal növel­ték. A takarmányellátás meny- nyiségével nem lesz problé­ma, inkább a minőségével. Még a mai napig is legeltet­nek a 2500 hektáros terüle­ten reggel és délután három­három órát. Kiegészítéskép­pen az állatokkal 40 . kilo­gramm silót is etetnek. Né­mi hiány mondható a szála i- takarmány-ellátásban, amit takarmányszalmával pótol­nak. A gondos munka tete­mes összeget hoz a gazdaság konyhájára. Az ágazat éves árbevételéből, ami 18,2 mil­lió forint, eddig 14,5 milliót teljesítettek. A jószágokat külföldi — olasz, líbiai — és hazai piacokon értékesítik. Kedvezőek a juhtenyésztés számai. A jelenlegi 3600 anya­juhlétszámot év végére fél­százzal gyarapítják. Az álla­tokat az utaspusztai és a so­most telepeken helyezték el. Ezek régi, ütött-kopott akiok, az utaspusztait tavaly és az idén újították fel. Lecserél­ték a tetőt, rendbe tették a falakat, már csak körül nail keríteni. Az összes jühlétszá- mot év végére 5200-ra növe­lik. A kedvező húsvéti és ka­rácsonyi piaci árakat minden évben kihasználják. A na­pokban kezdődő ekésekből 800 tejesbárányt kívánnak ér­tékesíteni. Az egy anyára ju­tó nyírósúly a tervezett négy kilogramm helyett 4,26 kilo­gramm lett. Eddig 174 mázsa gyapjút adtak el a gyapjúfor­galmi vállalatnak. Ez több mint másfél millió forint ár­bevételt biztosított a közös gazdaságnak, a juhászat ösz- szes árbevétele elérte a 4,5 millió forintot. De azt már nem vitathatják a tőkések sem, hogy melyik társadalomban biztonságo­sabb a dolgozó ember léte jelene és holnapja. Mindenki kénytelen elismerni, hogy a dolgozó emberek szilárd lét- biztonságát a szocialista társa­dalom teremtette meg. Valamennyiünk igényei nő nek, és a lehetőségek is mind gazdagabbak. Érdekes bepil­lantani például az Állami Biztosító kimutatásaiba is. A számok sokat ^mondanak. Nem csupán azt, hogy az em­berek körül akarják bástyáz­ni magukat a véletlen megle­petések ellen, hanem azt is, hogy a teremtőmunka nyo­mán milyen sok értékünk halmozódott már fel. 1957. végén még csak 1,7 millió egyéni biztosítást tartott nyil­ván az Állami Biztosító, 1977. végén pedig már csaknem négymilliót. Ez • a szám gya­korlatilag annyit jelent, hogy Magyarországon ma minden családra jut egy-két biztosí­tási kötvény. Lehetséges vol­na, hogy ez az eredmény csu­pán az Állami Biztosító iól dolgozó apparátusának kö­szönhető? Bár még mostaná­ban is nem egy csípős meg­jegyzés éri az ügyfeleket ki­tartóan győzködő biztosítók munkáját, a biztosítás ma már nem valami vitatható szükséglet, hiszen nemcsak a biztosítók száma növekszik meg, hanem a félteni-, óvni-, való értékek is megsokszoro­zódtak. A fenti számok növe­kedését tehát a biztonság igé­nye szülte. Nem élünk gondtalanul, de biztosan és megalapozottan élünk, nem pedig egyik nap­ról a másikra. A kölcsönös gondoskodás, mely az egyén és a közösség viszonyának tartalmat adott, megteremtet­te a kulturált élet alapfelté­teleit, egyebek között azt is, hogy a dolgozó ember is jól berendezett családi otthonok­ban élhet. Érthető, ha ezt az új otthont mindenki a legna­gyobb biztonságban akarja tudni. Ebben is segít a közösr ség, mert lehetőséget ad az egyénnek, hogy ezt a bizton­ságot csekély anyagi áldozat- vállalás árán önmagának megteremtse. A szövetkezeti parasztok biztosítási és önsegélyező cso­portja is évről évre népsze­rűbb. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy a paraszt­ságnak nem csupán a bizton­ságérzetét növeli, hanem kul­turális fejlődéséről, testi-szel­lemi pihenéséről is gondosko­dik. Sok tízezer, a faluja ha­tárán túl nem járó paraszt- ember az önsegélyező csoport segítségével jutott el az or­szág különböző tájaira, ismer­te meg hazája arcát. M anna csak a legenda szerint hullott az égből. A valóságban ma is kemény munkával kell előte­remteni a mindennapit, örül­jünk, hogy ez a mindennapi ma bőségesebb, mint hajda­nán, s ha sok gondból, nagy munkából fakad is, több örö­met is jelent. Ne szégyelljünk hát magunk is gondoskodni róla. k. F. „RdSBÍrdő” három óra Ki korán kel — bejáró Az oda-visszautazás napi három órával toldja meg a három mátraballai fiatalem­ber múnkaidejét. Ez az ára annak, hogy falujuktól 30— 35 kilométerre, a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában keresik a kenyerüket. Ha helyben laknának, egy' órá­ra csökkenne a „rezsiidő”. Mennyire sínyli meg pihené­sük, fejlődésük az évenkint több száz órányi buszozást? □ Albertus Tibor 28 éves la­katos. Tavaly óta dolgozik a tarján! gyárban. Állandó dél­előttös; így reggelenként fél ötkor kel, s ha nem túlórázik, délután fél négykor ér haza. Nyüik-e módja továbbtanu­lásra? — Nem tanulok. Szakkö­zepet végeztem ’69-ben, az­óta csak a szakmával foglal­kozok. Idén jelentkeztem technikusképző tanfolyamra. Föl is vettek. De kiderült, hogy heti három estémet kötne le. Este nyolcig tarta­nának a foglalkozások, azután csak éjfélre vetődnék haza. Hetenkint három nap négy és fél órai alvás kevés, azt nem lehet sokáig bírni. — Mivel járt volna, ha el­végzi a tanfolyamot? — Technikusi beosztással. De nem szívesen mennék iro­dába, ezért nem tartom égbe­kiáltóan nagy veszteségnek, hogy kimaradtam a tanfo­lyamból. Egyébként jelent­keztem az NSZK-ban vég­zendő munkára, lehet, hogy amiatt is félbe kellett volna hagynom a tanulást. A fiatalember asszonyával, és kisfiával a szüleinél la­kik. Kedvtelése a futball, be- állóst játszik a ballai csapat­ban. Az edzések — a vasár­napi meccsen kívül — há­rom-négy órát ' foglalnak el egy héten. — Barkácsolni is szeretek — így Albertus Tibor. — Nemrég tákoltam össze ma­gamnak egy kis vityillót műhelynek. Legutóbb anten­nát csináltam benne a té- vénkhez. □ Pócs István harminckét éves munkás. Eredeti szak­mája a mechanikai műsze­rész. Tanfolyamokkal szer­zett papírt a szerkezetila­katos- és a hegesztőszakmák­ról. — Én se tanulok tovább. Mielőtt megnősültem, esti gimnáziumba jártam, de an­nak a házassággal vége sza­kadt. Időben megjött a gye­rek. Most már ketten is van­nak, velük töltöm a délutánt. Pelenkát ugyan nem mosok, de vigyázok rájuk, bevásá­rolni megyek, oviba viszem őket. És természetesen ját­szok velük. Evvel mindén sza­bad órám elmegy. • A csoportjuk mostanában silókat gyárt a Tiszai Vegyi Kombinátnak. Ez a munka sok túlórával jár, este fél hétig maradnak bent. Két hónapja a gyár mikrobusza viszi haza őket, ezért nem megy sok perc veszendőbe az úttal. Negyed nyolc kö­rül lépnek be a házuk ajta­ján. — Ha valami soron kí­vülit akar tenni az ember, ahhoz a pihenésből kell időt szakítani. Arra pedig szük­ség van. Kilenc órakor már elteszem magam másnapra. Vitray műsorát, amiben csak ül és mesél, eddig egyszer láttam, mikor főműsorként adták. — Üjságba belelapozni jut-e ideje? — A Népszabadság jár, mindig elolvasom benne a sportot. De a politikát is, ha vannak amolyan Aldo Mo- ro-ügyek. Nagy Zoltán huszonnégy esztendős. Ö is a szakközép- iskolában tanulta a szakmát, akárcsak Albertus Tibor. Az angyalbőrt nemrég vetette le, de már régebb óta nős, egy párhónapos kislány apja. Szintén jelentkezett a techni­kusi tanfolyamra, s ugyan­csak elállt a szándékától, mi­helyt megtudta, hogy ha jár, akkor heti három ízben csak éjfél után húzhatja magára a dunnát. — A tanfolyamra csak a több tudásért jelentkeztem. Maradtam volna lakatos a technikusi papírral is. Job­ban szeretek dolgozni, mint irodában gubbasztani. A hon­védségnél írnok voltam, épp elég volt a négy fal közötti munkából. Egyébként én is jelentkeztem az NSZK-beli munkára. A közelebbi jövő­ben az anyagiak a fontosak. Fiatalon kell „összekapni” magát az embernek. Szüleinél lakik kis család­jával, de lakásgondja nin­csen, mert a háznak egy kü­lön szintje az övék, Ö is 6ok időt szán az otthoniakra. Emellett futballozik, csatár. Ha edzés van, általában nem vállal túlórát, inkább a bőrt kergeti. — Barkácsolni is szeretek. Csak kisebb otthoni cucco­kat csinálok, virágtartót, pol­cot. □ Mivelhogy az otthontól messzire végzendő munkáknak nincs mód elejét venni, a be­járókat foglalkoztató üzem annyit tehet: amiben tud, segít a dolgozóknak. Egyik módja ennek az, amivel él is a VEGYÉPSZER: rrtikro­busszal viszi haza a túlórá* zókat. Ezt megtapsolták a dolgozók, szívesebben vállal­ják így a ráadásmunkát. Má­sik: a munkásjáratok útvo­nalának rövidítése. Egy-két dolgozó — ha mód van rá — a Volán járataival, vagy egyéb munkásjárattal is meg­közelítheti a munkahelyét. Így a távolabbról érkezők húsz-huszonöt perccel to­vább alhatnak hajnalonként s ugyanennyivel hamarább hazaérhetnek. Mint meg­tudtuk: ennek is keresi lehe­tőségét a VEGYÉPSZER. Üdvös len'ne az is, ha nem csupán a túlórához, a mun­kába járáshoz, hanem a tanu­láshoz is jobb föltételeket nyújtanának a bejárók szá­mára. Molnár Fái Az állami gazdaságok Az állami gazdaságok Lengyel - országban a második világháború után jöttek létre, azokon a lerom­bolt, elpusztított területeken, ame­lyek megművelése a legnehezebb volt. Sok-sok éven át küzdöttek ne­hézségekkel, a hatvanas évek kö­zepéig több milliós deficittel te­vékenykedtek, bár már ebben az időszakban is jelentős szerepet játszottak az ország mezőgazda- sági termelésében. A tejtermékek 20 százalékát, a húsáruk 16 szá­zalékát, a takarmány 12 százalé­kát állították elő. A hetvenes években az állami gazdaságok fejlődése csúcsot ért el, amely elsősorban a növekvő beruházásokkal, az új gazdaság- irányítási rendszerrel — ez lehe­tővé tette az önálló gazdálko­dást, valamint modern, nyereséges mezőgazdasági üzemek létrejöt­tét — magyarázható. A termelé­kenység egy hektáron évenként átlagosan 4,4 százalékkal, a gabo­nahozam 6 százalékkal növekszik. t™ ...I Futós zalag a szereléshez - Szállítóládák, kisgépek Jelentékeny műszaki fejlesztések a ZIM ben Majdnem tíz esztendővel ezelőtt épültek a Zománcipari Művek salgótarjáni gyárának gázszereldéjében a szerelősza­lagok. Az akkor még korsze­rű, sőt jelentős fejlődést hozó gyártóeszközök ma már — a sokasodó kül- és belföldi igények kielégítésére — ke­vésnek bizonyulnak. Ezért a gyáriak a közeljövőben neki­látnak a gázszereidé korszerű­sítésének. A munkálatok — előzetes számítások szerint — huszon­egymillió forintot emésztenek föl. A tetemes költség busá­san megtérül, mert a fölújí­tás elkészültével hatvanhét ember munkája válik szabad­dá. Ezeket a dolgozókat — a munkaerőínséggel küszkö­dő üzem — máshová cso­portosíthatja át. A gázszerei­dében — kivált a szállításban, anyagmozgatásban — jelenté­kenyen csökken a fizikai mun­ka szerepe. A ‘ fejlesztéshez készen állnak — az elektromos vezérlés kivételével — a fu­tószalag tervei és dokumentá­ciói. Ezeket az ÁCSI emberei készítették. A szalagot a Hajtóművek és Felvonóberen­dezések Gyára szállítja — visszaigazolása szerint —1979. második negyedévében. Még idén érkezik a görgősor Za­laegerszegről; a munkahely 3M-módszer szerinti kialakí­tását szolgáló eszközök pe­dig már a tarjáni gyárban vannak. Ezeket a Bakony Művek gyártotta. A fölújítás elkészültének határideje: 1979. június 30. Űj DS-raktárt is készítenek az üzemben. Ezt az épületet szintén az ÁCSI tervezte. Ele­meit az SKÜ kisterenyei gyáregysége szállította. 1979. első negyedévében veszik használatba a tárolóhelyiséget. Gondot fordít a ZIM salgó­tarjáni gyára az anyagmozga­tás szélesebb körű korszerűsí­tésére. Évégből szállítóládát terveztek üzemen belüli használatra. Az alkatrészek összeütődését gátló bordázott falemez gyártására partnert keresnek. Nagy fontosságú a gyárban zajló termelés szem pontjából a kisgépesítés további fokozása. Ezek beszerzése a Ferunion, s a Hunicoop Külkereskedelmi Vállalat segítségével törté­nik. Többek között Dessoutter csavarhúzó célgépet rendel­tek. Ezek szállítása rövid időn belül várható. Az Awdel soro- zatszegecselők már megér­keztek Salgótarjánba, ezek beüzemelése zajlik. Telefon 1881-ből Prágában első ízben 1881- vagy két zsák szenet, vagy toiüf sz°*alt®k lTle.§ a magán- egy liter fjnom bort, vagy telefonok. Az elsőket csakha- ,, egy meter finom gyapjuszö­Naponta mintegy tíz és fél ezer pár női harisnyát készítenek a nagybátonyi gyárának kötődéjében. A képen Krajecz Bélán é és munka közben. Budapesti Harisnyagyár Kovács Tamásné kötőn dk mar újabbak követték: 1883 ban már 973 magántelefon- vetet lehetett kapni, előfizetőt tartottak nyilván. Csehszlovákiában jelenleg A telefonálás akkoriban 2 865 000 a távbeszélő-állomá- nem volt olcsó mulatság. A sok száma. Száz lakosra 13.4 háromperces beszélgetés any- állomás jut, ami világvi- nyiba került, amiért akkor szonylatban is kiemelkedő. NOGRÁD — 1978. november 5., vasárnap /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents