Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

Népfront a nőpolitikáért Közélet, tanulás, szolgáltatások Nyolc esztendővel ezelőtt a nőpolitikái párthatározat, amely hosszú távra je­lölte meg a nőpoliti­kái tennivalókat. A mi társadalmunkban a nők teljes egyenjogúsága közérdek,a szo­cialista társadalom fejlettsé­gének egyik ismérve. A hatá­rozat külön érdeme, hogy a nők élet- és munkakörülmé­nyeivel való foglalkozást a na­pi társadalompolitika szintjé­ről átfogó feladattá tette. A határozat megvalósításá­ban — többek között — fon­tos szerepet kapott a nép­frontmozgalom. A Nógrád megyei bizottság időközönként számvetést készít az eredmé­nyekről és a megvalósításra váró tennivalókról. Legutóbb az elnökség foglalkozott a nő­politikái határozat megvalósí­tásával, különös figyelemmel arra, hogy milyen szerepet töltenek be a nők a termelő- munkában, a közéletben, mi­lyen az iskolázottságuk, csalá­di és szociális körülményük. Nógrád megyében megoldó­dott a nők foglalkoztatása. Ma a munkaképes korú asszo­nyok, lányok közel hetven­négy százaléka dolgozik. Csök­kent a csak háztartásban te­vékenykedő nők száma azért is, mert —, akinek családi kö­rülményei folytán ez jobb — jól működik az úgynevezett bedolgozói rendszer. Például Salgótarjánban a ruhagyár, Szécsényben a háziipari szö­vetkezet látja el munkával az otthon levő asszonyokat. Az is régi igazság, hogyha egy nő állást vállal, az együtt jár a szemléletformá­lással, közéleti érdeklődésük, aktivitásuk fokozódásával. Mindannyiunk érdeke, hogy a rátermett asszonyok, lányok részt vegyenek a közügyek irányításában, beleszóljanak a társadalmi döntésekbe, hal­lassák szavukat a közéletben. kabizottságaiban mindig szá­mítani lehet az asszonyokra, lányokra. Igényesség, lelkiis­meretesség jellemzi napi te­vékenységüket. Nagyobb gon­dot kell fordítani a jövőben a fiatal munkásnők nevelésére, irányítására, hogy jobban ve­gyenek részt a közéletben. A Hazafias Népfront me­gyei nőbizottsága több alka­lommal vizsgálódott a me­gyében. Az egyedül élő nők helyzete, a nagycsaládosok életkörülményei, a gyesen le­vők iskolai végzettsége, a nap­közi otthonok, a munkáslakta települések áruellátása, mind szorosan a nőpolitikái hatá­rozat tennivalóihoz tartoznak. A vizsgálatok azt mutat­ták, hogy többet kell foglal­kozni a politikai, szakmai képzéssel, mert még mindig jelentős a megyében azoknak a száma, akik nem végezték el az ' általános iskola nyolc osztályát. Szakmunkásképzés­ben az 1971—72-es évben 1488 nő vett részt. Ez a szám az 1975—76-os évben 2200-ra emelkedett, de az ipari kép­zettséget adó pályákra még mindig kevésbé jelentkeznek a lányok, mint a fiúk. Érdekes képet mutat a gye­sen levő kismamák iskolá­zottsági szintje. Salgótarján­ban és Balassagyarmaton, va­lamint hatvannégy községben az asszonyok 2579 kérdőívet töltöttek ki. Ebből 1842 kisma­ma végezte el az általános is­kola nyolc osztályát, érettsé­gizett 465, főiskolai, egyetemi végzettsége 70-nek van, nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége 193-nak. Változtak a nők családi és szociális körülményei. Egyre több család költözik kényel­mes, szép lakásba, fejlődött az egészségügyi ellátás és, ha lassan is, de csak-csak többet nyújt a szolgáltatás. Sok a panasz az áruellátásra gond a kevés bölcsődei, óvodai és napközis férőhely. VorSslc er esztesek tanácskozása A nagybátonyi területi Vö­röskereszt vezetősége ma dél­után két órakor tartja soron következő ülését a nagyköz­ségi tanács vb-termében. A meghívott aktivisták két té­mával foglalkoznak, melyek előterjesztője Kiss Imre, a területi Vöröskereszt titkára. Először ismerteti az 1978. évi munkatervi feladatok időará­nyos végrehajtását, értékeli az elért eredményeket és szól a hiányosságokról. A tanács­kozás következő részében a számszerű jelentéssel kapcso­latos teendők megbeszélésére és egyéb aktuális ügyek meg­tárgyalására kerül sor. Q Nikopol-Magurele vízi erőmű Bolgár—román közös vál­lalkozásban hatalmas vízi- erőmű-komplexum épül a Du­nán a bulgáriai Nikopol és a romániai Magurele kö­zött. Az előmunkálatok, az építés és a szerelés előrelát­hatólag 8—10 évet vesz igény­be. A terveket a szófiai ENERGOPROEKT és a buka­resti Vízienergia Kutató és Tervező Intézet szakemberei készítették, de munkájukhoz más országok kiváló szakem­berei is segítséget nyújtottak. Az építést, szerelést bolgár és román vállalatok végzik. A komplexum erőmű-be­rendezésekből, 265 kilométer hosszú és másfél-két kilomé­ter széles tározóból, zsilip- és gátrendszerből, öntözőműből áll. A vízi erőmű a Duna két oldalán mindkét országnak 1,8—1,8 milliárd kilowattóra elektromos energiát biztosít évente. A 310 méter hosszú és 34 méter széles zsilipkam­rák ötezer tonnás hajók át- eresztését is lehetővé teszik a gátak segítségével jelentősen megemelt szintű folyamon. Csupán ezzel évente 40 mil­lió tonna áru szállítása válik lehetővé. A gáton épülő üt­és vasútvonal megrövidíti a Közép-Európába vezető utat. A komplexum víztároló-ka­pacitása 3,2 milliárd köbmé­ter lesz. A korszerű öntöző­művekkel Bulgáriában 47 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt és 7 ezer hektár er­dőterületet öntözhetnek, Ro­mániában pedig 108 ezer hektár földet, illetve 13 ezer hektár erdőt. A gátrendszerek megvédik a környező telepü­léseket az árvízveszélytől. A népfrontbizottságokban — 1970-től napjainkig — több mint tíz százalékkal nőtt a népfront testületéibe beválasztott nők aránya. Több a női vezető, de még mindig kevés. A megyében megvá­lasztott tanácstagok között harminchárom százalékos a nők képviselete és elgondol­kodtató, hogy az első számú vezetők körében igen kevés a nő. Az viszont már örvendete- sebb, hogy a népfront mun­A népfrontbizottságok min­denütt fontos feladatuknak tekintik a lakóterületi gondok megoldását, megpróbálnak ja­vaslatokkal, okos tanácsokkal segíteni. Mert ez szintén olyan fontos, a munka mellett csa­ládot ellátó asszonyoknak, mint közéleti tevékenységük kibontakoztatása. Czégény Sándorné a Hazafias Népfront megyei alelnöke Jó úton a vasutasok A nagybátonyi MÁV-fő- nökség munkaterületéhez tar­tozik Tar állomás is. Két szocialista brigád, több mint harminc ember dolgozik a szocialista cím elnyeréséért. A Kandó Kálmán kollektíva tavaly az ezüstkoszorút nyerte el, idén szeretnének aranykoszorúsok lenni. A Há- mán Kató Szocialista Brigád ugyancsak ezért a címért küzd. A brigádok vállalásai­kat eddig teljesítették, sőt túlteljesítették. Emellett hat­száz óra társadalmi, munkát végeztek Nagybátony szépí­tésén, virágosít'ásán, parkosí­tásán dolgoztak, de sok virá­got ültettek el a vasútállo­más körzetében is. Időnként ellátogatnak Kőszegre, az ot­tani vasutasotthon kis lakóit keresik fel. A nyáron Egerbe voltak kirándulni. Emellett túrákat szerveznek a Mátrá­ba, a családtagokkal együtt. KJiss András, a nagybátonyi állomás főfelügyelője meg­elégedéssel beszélt a szocia­lista brigádok munkájáról. Épít vágrombol? ÉRDEKES MÓDSZERT honosított meg Bá­bolnán Burgert Róbert, a mezőgazdasági kom­binát vezérigazgatója. A nyári gyakorlatos egyetemistákat megkéri, jegyezzék föl, mi nem tetszik nekik a mezőgazdasági nagy­üzemben. Hogy miért? Nagyon örülünk, ha dicsérnek minket, de tanulni a feltárt hiá­nyosságokból, hibákból lehet — így a ve­zérigazgató. Az állásfoglalás nagyon rokonszenves, bár­csak mindenhol alkalmaznák ezt a módszert. Csakhogy ez elég nehezen valósítható meg. Mert a dicsérettel nincs különösebb gond. Ha valaki jól végzi a munkáját, el is várja, hogy elismerésben részesüljön. Viszont senki sem lelkesedik azért, ha a fejére olvassák, hogy szorgalmasabban is dolgozhatna. Ráadásul igen sokan összetévesztik a bírá­latot a személyeskedéssel. Részben úgy, hogy amikor bírálni akarnak valakit, akkor nem tényleges hibáját, rossz szokásait bírálják, ha­nem sommásan elítélik az egész embert, hogy például nem alkalmas a vezetésre, képtelen áttekinteni életünk összefüggéseit és így to­vább. Pedig köztudott, hogy általában nin­csenek csak kitűnő, vagy csak rossz adottsá­gokkal bíró emberek. Ezért a bírálat akkor célravezető, ha elismerve az illető jó tulaj­donságait, rámutat azokra a hibákra, amelye­ket az illetőnek kell kiküszöbölnie, ha jobb vezető, vagy jobb munkás kíván lenni. Mindennek persze megvan a visszája is. Sok esetben a teljesen indokolt és jogos bírálatot is afféle kukacoskodásnak, szőrözésnek vesszük — és ezért nem is fogadjuk komolyan. Ezzel pedig a bírálónak is, magunknak is ártunk. A bírálónak azért, mert az effajta magatar­tással leszoktatjuk a bírálatról, magunknak pedig azért, mert továbbra sem fogunk meg­szabadulni rossz szokásainktól. Különösen a személyre szóló, tényleges bí­rálatot mellőzzük többnyire. Mert ha jelen­téseket bírálunk, abból olyan nagy baj nem lehet, azért nem haragszik meg senki külö­nösebben. De'mit lehet tudni, milyen követ­kezményekkel járhat, ha mondjuk, X-et vagy Y-t kritizáljuk. Hátha „visszálő”, vagy ha nem ő, akkor egy támogatója. De nem csupán a személyes, hanem sokszor a hivatalos bírálattal is baj van. Gondol­junk csak a minősítésekre. Sokszor előfor­dul, hogy kényelemszeretetből olyan jellem­zés kerül a hivatalos, az emberek életútját is befolyásoló dokumentumba, ami egészen el­tér a valóságtól. Szinte automatikusan íród­nak az olyan megjegyzések, hogy szorgalmas, széles látókörű — holott, ha komolyan ven- nők mindezt, kiderülne, hogy az illető nem is olyan nagyon szorgalmas, a látóköre sem annyira tág... Pedig mindenki tisztában van azzal, hogy a félig igaz minősítések később problémákat okozhatnak. Mert hogyan figyelmeztessük a „szorgalmas” embert, hogy nem ártana, ha már tenne végre valamit? Még azt válaszol­hatja: kérem, én pontosan úgy dolgozom,, mint eddig. A kényelemszeretet, a másokkal való ösz- szeütközés kivédése, az „én is élek, más is hadd éljen” elvének következetes alkalmazá­sa ideig-óráig lehet jó taktika, biztosíthatja a nyugalmas életet. Hosszú távon azonban közönyösséghez vezet és ez már aligha hasz­nál valakinek. Tévedés ne essék, nem fejjel a ^falnak rohanó, nem az asztalt csapkodó emberekre van szükség — mert kinek hasz­nál az értelmetlen, átgondolatlan dühből fa­kadó kritika? Arra azonban szükség van, hogy bátrabban alkalmazzuk mindennapja­inkban a tárgyilagos bírálatot — magunk és mások hasznára egyaránt. Hiszen további fej­lődésünk egyik leglényegesebb záloga, hogy mind az egyén, mind a társadalom vonatko­zásában lássuk: mit lehetne még jobban ten­ni. VÉGEZETÜL HADD térjünk vissza a bá­bolnai módszerre. Burgert Róbert szerint a a kritikától nem kell félni. Valóban. Hiszen ahhoz, hogy akár egy ember, akár egy közös­ség szellemileg képes legyen újra és újra megújítani magát — ami manapság alapvető követelmény —, ahhoz igenis kell a kriti­ka. Mert ennek fényében az eredmények is, a hibák is élesebben rajzolódnak ki. És meg­világosodik az út, amelyen érdemes tovább haladnunk. k. I. Szövetkezeti fiatalok parlamentje Probléma, egy szál se*...? A kétévenként somra ke­rülő ifjúsági parlamentek tényszerűen igazolják: az adott közösség mennyire tud élni demokratikus lehetősé­gével. (Persze, hozzá kell fűz­ni, ha csak e fórumokon be­szélhetnénk a fiatalok de­mokratikus lehetőségedről, akkor sivár kép tárulna elénk.) Am, az ifjúsági parla­mentek jelentősége és lehe­tősége igazán abban rejlik, hogy ez alkalommal csak a fiatalok gondjai-bajai-ered- ményei szerepelnek napiren­den, és tapasztalatból tudom: az itt elhangzó kérések, kí­vánalmak majd’ minden eset­ben megvalósulnak, legalább­is, ami a realizálhatóságukat illeti. E gondolatokkal küsz­ködtem, miközben a Tarján étterem ízlésesen „dekorált” termében félszáz fiatal, mindannyian a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói, a szövetkezet elnökének, Vincze Józsefnek, a beszámolóját hallgatták. Néhány szót ér­demes ejteni a tájékoztatóról, mivel felépítése, tartalma, úgy érzem példaként állhat ha­sonló intézmények, vállala­tok, üzemek előtt Tartalmazta általában a magyar ifjúság jogait és kö­telességeit, a törvényből adó­dó teendőket, az úgynevezett problémás kérdéseket, vala­mint az eredményeket, .ta­pasztalatokat — részletesen összegezve, amit tulajdonkép­pen illene tudni minden fiatalnak, de ez a felelevení­tés a helyes megítélést segíti, tehát feltétlenül szükséges. Ezután konkrétan a szövet­kezeti fiatalok munkájáról, annak körülményeiről, az utóbbi parlament óta eltelt időszak jó és rossz tapaszta­latairól esett szó. Az előbbire példa (csupán kiragadva), hogy az elmúlt két évben hat fiatal kapott, 120 ezer forintot lakáshely­zetének javítására, húszán jutottak összesen 10 ezer fo­rint házassági segélyhez, abé­rek átlagos emelkedése meg­haladja az évi 6 százalékot (!), 91 rendezvényi egyet és 10 színházbérletet vehettek át. A negatív tapasztalatok­ra célozva, az elnök szinte tálcán kínálta a hozzászólá­sok témáit: A munka mellett nagyobb gondot kell fordítaniuk a szakmai és álta­lános önművelésre, közös gohdjaink meglátására, a kö­zösségért való szólás kész­ségének elsajátítására.. . A munkaerkölcs és munkafe­gyelem betartására, a mun­kát könnyítő eszközök hasz­nálatára, a takarékos anyag­felhasználásra, az idősebb dolgozók tiszteletére, a ve­vőkkel szembeni udvarias magatartásra”. Azután az elnök „megnyi­totta a vitát”. Három fiatal kért szót — a 162 képvise­letében! —, valamint négyen a gazdasági és társadalmi ve­zetés véleményét tolmácsol­ták. Ez utóbbiak alaposain és kritikusan-önkritikusan mondták el véleményüket,’ kicsit inspirálva is a fiatalokat a véleménynyilvánításra. Sajnos, nem sok sikerrel! A három fiatal felolvasta rö­vid mondóká ját. Lemértem: kilenc és fél percig tartott. Sok mindent lehet ennyi idő alatt elmondani, de ez eset­ben nem így történt: egyi­kük a brigád eredményeit is­mertette, másikuk a KISZ 1 beleszólásairól beszélt, míg a harmadik azt kifogásolta, mi­ért nem szerepelnek nők a sporteredmériyeket felmuta­tók között? Persze, ezek is fontosak, de nem a legfonto­sabbak! Jó lett volna halla­ni valamit a fiatalokat fog­lalkoztató kérdésekről. A hozzászólásokat hiányo­ló kérdésemre azt a választ kaptam „nincsenek gondok, mindenki elégedett”. Elhi­szem. De akkor ne szé­gyelljük a szépet és a jót is elmondani. Kedvet ébreszte­ni másokban, kicsit megmoz­gatni a fantáziát, az alkotó­kedvet. . . Akkor, talán nem­csak egyetlen újítást nyújt be évente ä 162 fiatal, s még a munkahelyi testnevelést is si­kerül, többszöri próbálkozás után, „beindítani”. (tanka) A hazai fal- és padlóburkoló lapok gyártásának egyik központja a Romhányi Építési Kerámiagyár. A csempesziikséglet mind teljesebb kielégítésére újabb gyár épül Romhány IIL néven, mely korszerűségével ellenpontja a régi faluképnek.

Next

/
Thumbnails
Contents