Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-26 / 279. szám
Kelemen Gábor: Mutatványosok A két látogató mér egy Az asszony már egész ma- öregasszony kezébe nyomta félórája ült a hallban, gasra emelte hangját, majd az összegyűjtött pénzt, talán Csöndesen meghúzód- hirtelen tónust váltott, újra nyolcvan-száz forintot, iák a sarokban, elterültek valami végtelen szomorúság- A Kossuth-alteregó csak bz agyonkoptatott műbőr gai folytatta: mo6t mozdult meg. A mappáfoteilokban és bámultak a — Mindig a baj, csak a baj ba rakta az asztalon összejövő-menő alkalmazottakra. jut nekem. A flam, a leg- visszaságban heverő ákom- Az ebéd előtti nyüzsgés- kedvesebb, legkisebb fiam is, bákomokat megkötötte a mas- ben ügyet sem vetettek rá- hogy megjárta. Ráadásul a nikat. Valószínűtlenül kék, jjuk, csak a kíváncsdabfeak póni is odalett. mégis hideg tekintetet sur ezt ék meg alaposabban a jő- Ahogy magához tért az gárzó szemeivel az asszonyra yevényeket. A fiatalember asszony, úgy oszlott a döbbe- nézett, erre —, mint egy pa- szakállat viselt, szemgödrei- net, hogy átadja helyét egy rancsra — az is fölállt, bői valószínűtlenül kék sze- másfajta meglepetésnek. Egy- a kijárat felé indultak. A mek tekintettek a társalgó szerre többen is kérdezték, szakállas — hóna alatt a mikrovilágára. Az asszony ml történt a fiúval, meg az- mappával — megállt a gazda- 3óval Idősebb volt nála — ta- zal a pánival? ságpolitikai rovat vezetője Ián az anyja —, arcának rán- — Lovat kért a lelkem, mellett. A vállára hajolt, be- caiban megtör ed ezett a felü- már nagyon vágyott rá. Meg leszagolt a nyakába. Felhúz- letesen felkent púder és krém. fs vette az uram, merthogy ő ta a jobb lábát és megszólalt, Ha megmozdult — fáradtan, jg nagyon kedveli a fiút. Per- először egész jelenése alatt, nehezen tette keresztbe Iá- sze> csak egy pánit, hiszen _ gn kutya vagyok, vi- bait, emelte meg kezét — kicsiny még az aranyom. gyázzon, mert oldalba pisámegcsorrent rajta a sok bizsu. f” A fiatalember a fotel mellé —- v-v. igyre nagyobb érdeklőnyúlt, s a dohányzóasztalra ft. déssel figyelték az el- Mély csönd maradt utánuk tett egy hatalmas mappát. beszélést, csak Ibiké a hallban, de csak néhány Olyasfélét, amilyet a festők, gondolatai kalandoztak el másodpercig. Felröppent egy meg a grafikusok hordanak egy kissé, ö volt a szakszer- kurta kacagás, amit bábeli magukkal — műveikkel, váz- vezeti bizalmi, a mindenkori hangzavar követett, tataikkal. Gyakran látni ilyen gyűjtő. Nagy ív papírral a — Nem hiszek a fülemnek! poggyászt ebben az épületben, kezében ő járja végig a szolA liftben, a folyosókon, a bákat halálozás, esküvő, szütánsaJgókban, pénteki napo- letésnap, névnap, előléptetés, kon a pénztár ablaka előtt, kitüntetés, meg minden más de leggyakrabban a képzőmű- alkalommal. Szeret gyűjteni, vészeti szerkesztők ajtajá- Most is sorra odajárult a hallban. A meglehetősen rossz élő be susogta: — Csípjetek meg, ébren vagyok? — Ez óriást, megáll az eszem! — kiabálta valaki. — Tegnap bejött hozzám egy aatósáe “teáihoz'és” a “fülük- P8508’ egyenesen hozzám és gatosag tagjainoz es a rumit tizenkét szem borsot hozott elindult a titkárság ajtaja felé. Bebámult az ajtón. Né.. , , , egy befőttesüvegben. Azt Kossuth-masolat kibogozta a _ Gyerekek, dobjunk ósz- mondja panaszt akar emel- mappa két csomóját a bori- Sze ezeknek a szerencsétle- ni Ráckevéról jött direkt ezért tolapok közül akombakomok. neknek egy kis aprópénzt! — HÉV-vel. Zsenge, elsőosztályú kai telefirkalt rajzlapok búk- s hogy nagyobb nyomatékot zöldborsót vásárolt és tizen- tak az asztalra. Az öregasz- adjon javaslatának, még hoz- két kemény szemet — értitek, szony tagra nyitotta remegő zá tette: — Mit számít az a tizenkét szemet! — talált az szemhéjait a fotel két szele- néhány forint! Vegyük úgy, üvegben. Azt mondja - mit be kapaszkodva felállt. Egy hogy a Rudi bácsinak adjuk! mondja, követelte! - menjek pillanatra megingott, majd (Rudi bácsinak senki sem el a konzervgyár igazgatótudja az igazi nevét, de még jához és vonjam kérdőre! . . . . , |. , .. a foglalkozását sem. Egyesek Ha nem hiszitek, ott van az hány másodpercig hallgatott, szermj kikopott segédszínész, üveg a szobámban, a szekrény aztan hosszan levegőt vett es mások azt mondják, hogy va- tetején. Benne a tizeinkét rikácsolni kezdett. ^ lamikor világot járt és ünne- szem borsó, meg lehet néz— _A festőművész szer- peR muzsikus volt. Rejtély, ni, tapogatni. Szóval, én azt kesztő úr még mindig nem Csak egy a bizonyos, min- hittem, hogy az én palim a jött be? Micsoda hely ez? Fel. den fizetésnapon megjelenik, világ legnagyobb őrültje. Egy háborító, hogy még délben ieüi a társalgóban és kedélye- frászt, eey fészkes fenét! sincs a helyén! sen mosolyog. A régi kuncsaf- Ezek mellett csak ipari tanuló A titkárságon gépkocsi- tok —, senki sem emlékszik lehetne, igénylések egyeztetésével baj- arra az időre, amikor még A hallban még sokáig tárlódé fiatalasszony indulatát nem járt ide — sorra hozzá- gyávák a különös vendégeket, visszafojtva válaszolt. járulnak és barátságosan vál- Csak: a gazdaságpolitikai ro— Kérem szépen, tessék 1°° veregetik: Na, kedves Ru- vat mindig sietős vezetője nyugodtan várni 1 Mondtam di bácsi — persze, lehet, hogy magához egy fiatal emmár... nem is Rudi —, hogy szolgál bert elindultak ebédelni. — Ne hazudozzion! — kiál- az egészsége? Pénzt dugnak A Lucullusban a rovatverető tóttá mérgesen az öregasszony. az öreg zsebébe; diszkréten, 0débb tolta az asztalon az ét— Itt van! Tudom, hogy itt szinte restelkedve. Az öreg jap0{. van, csak elbújik. Ez is olyan gyűjti a jókívánságokat meg — jja, mit kérőnk? — kér- hely, mint a többi. Elbújnak, az apanázst — mellesleg^ kér. dezte hamiskás mosollyal. — meg eldugják a műveinket! nl ne™ ker °e§y Azt amit tegnap és amit De mi majd megmutatjuk... - aztán elcs^zog Nwn lát- majd holnap is? mivelünk ezt nem lehet esi- ni 8 következő fizetésnapig, nálni! Mi..., ha tudnák, hogy ^e. ha egyszer nem jón, bizo- mi. kik... nyára hiányozni fog.) Nem jött ki több hang a Ibiké elsusogta még néhány- torkán. Sápadt arcát a púder szór az indítván^, alatt elöntötte a vér, remegő, gyűlt is markában a „----f onnyadt kezével az ajtóba Mindenki adott. Vagy szána- Mar a szaftot tunkoltak, kapaszkodott. Egy pillanatig lomból, vagy azért, mert „mit amikor a rovatvezető a ter- tartotta magát, majd elin- mond a másik, ha azt a né- dével meglökte a beosztottját dúlt a föld felé. hány forintot is sajnálom”. és a sarki box felé intett a — Rosszul lett, fogjuk meg A műbőr fotelben elterülő íeíéve] gyorsan! — kiáltotta valaki asszf>ny mintha mit sem vett a hirtelen támadt csődületben. vo]na észre a diszkrét gyűjTöbben odaugrottak, két- tésből, folytatta a sopánko- ten az asszony hóna alá dóst: nyúltak. Könnyűnek, nagyon _ Kilovagolt a lelkem a könnyűnek érezték a súlyát, minap is, bár ne tette volna, miközben vitték a mozdulat- Éppen egy sövényt ugrajtott lanul ülő, rezzenéstelen te- ét, amikor levetette a póni. kintettel leső Kossuth-szakál- Szegény gyerek eltörte kelas felé. Letették a fotelba, zót-lábát, a szívem majd megPéter, a hivatalsegéd fiú szakadt. Az uram rettenetesen ___ ____________ __________ g yöngéden megpaskolta az dühbe guruit, bár egyébként összebújtak Majd mint akialélt asszony arcát. A gépko- igen szelíd lelkű. Berohant a nek hirtelen jut eszébe vacsiigenylesek rendezései felbe- kastélyba, lekapott egy jami a fiatalember gyors hagyó titkársági alkalmazott gyöngyházberakásos vadász- mozdulattal briftasnit vett óvatosan szétnyitotta a hal- fegyvert a falról — ott tart- eIŐ Nagy halom pénzt tett az kan ziláló nő ajkait, vizet ita- juk a fegyvereket a nappali- asztalra és számolni kezdtek, tott vele. ban — és egyetlen lövéssel Szaporább lett a lélegzése, leterítette a pónit. —, Kasszát csinálnak a mulassan felemelkedtek a ved- a törékeny, madárcsontú látványosok — dörmögte lett szempillák, láthatóvá asszonyból alkatához cseppet pörköltszaftot törülgető váltak az apró szembogarak. sem illő. nagy sóhaj szalad ki. — Két napja... kérem szé- — Nem elég, hogy a fiam pen... két napja nem ettem... nyomorék, oda lett a póni is. — rebegte darabosan, alig A döbbenet újra úrrá lett a hallhatóan. hallban. Nem nevetett senki A szobákból a zajra össze- —, dehogy nevetett —, Inkább szaladt nyolc-tíz ember döb- hallatlan szánalommal nézbentern nézett egymásra. A tek a két emberre. Valaki fiatalember még mindig nem bátortalanul, halkan kérdezmozdult, valószínűtlenül kék te: szeme sem rebbent. A félig — Mondja, csak, milyen ülő, félig fekvő helyzetben kastélyba szaladt be az ura? levő asszony kissé feljebb Amaz kerekre nyitotta húzta magát, megtámaszko- csöppnyi szemeit, s olyan — Persze, — nevetett visz- sza a fiatalember. — Csontlevest és pörköltet. Gyorsan ‘““í" is kapjuk, meg az ebédjegyet pénz. sem kell kipótolni, — Azt hiszem, mi vagyunk a világon a legnagyobb őrültek. Ennél a kettőnél még épeszűbb embert aligha hordott még hátán a föld. A sarki boxban a Kossuth-alteregó meg az öreg spiné ült. Előttük félig elfogyasztott Lucullus- tál, megkezdett üveg vörös bor. Szerelmesen turbékolva Már Száz éve, 1878. november 30-án született Márffy Ödön, a magyar művészeti élet kiemelkedő egyénisége. Pályája elején tökéletesen beilleszkedett abba a forrongó, eleven szellemi légkörbe, amely Budapesten az első világháború előtt kialakult. A Nyolcak festőcsoport tagjaként konstruktív szemléletű, erőteljes színvilágé, robbanékony dinamikájú képeket festett. A századforduló reformnemzedékének tagja, 1913-ban másokkal együtt tiltakozik a Népszava szerkesztőinek letartóztatása ellen, s 1919-ben aktívan részt vesz a Tanács- köztársaság művészeti életének megszervezésében. Belső békéjét és képeinek stiláris kiegyesúlyozottságát szinte zökkenőmentesen tudja összeegyeztetni a 10-es évek társadalmi küzdelmeivel, a hamvas színeket szilárd kompozícióra való törekvéssel. A 20-as évektől művészete „konszolidálódott”, s a további villódzásával, a festékből szőtt négy évtized során kialakult fátyoIszerű felületek vibráló, az a jellegzetes életút, amely .. Márffyt a harmónia és az életöröm festőjévé avatta. önarckép a kertben. Festészete a vizuális öröm ságáról egyszerű témájú ké- és gyönyörködés kimeríthetet- pek vallanak: elmélázó, szép len forrása. Olyan természe- nőkj rezgő lombú fák hamtű képi világ, amely a látvány vas gyümölcscsendéletek, fod- igézetével ejt rabul, a színek rozódó kék víztükrök és futkározó lovak. Páratlan köny- nyedséggel és virtuozitással megjelenített „ábrájuk” belső feszültséget, visszafogott erőt sugároz. lüktető érzékiségével. A szépség iránti kivételes fogékonyJánossy Ferenc: Falnszéle (akvarell) Kamondy László emlékezete író volt, ha életműve nem is lendült fel a várt csúcsokig. Halálakor pályatársa, Szaa fiatalember, s észre sem vette, hogy a zsíros-piros lé az ölébe csöppent. Százéves lenne, ha, két- dalom közvetlen társadalmi százéves lenne, ha... — szók- küldetésében. Együtt léleg- tuk mondani az emlékezetre zett és mozgott a társadalmi érdemes emberek születési év- változásokkal, tevékeny részt fordulóján, hogy a jelenben vállalt az ember belső felsza- , . „. , - , - ....... élők számára felfoghatóvá, badításáért, az egyes emberen °nyi ,, ™ y . . ,. T érzékletessé tegyük az eltelt kívüli viszonyok emberarcú- ,” e*t- j . . .. időt. Szomorú az, ha ez az vá formálásáért folytatott e szantan uz o , j j idő az emberéletbe, az átlagos küzdelemben, életkorba bőven beleférhetne. A nagy társadalmi átalaku- Kamondy László ötvenéves lások, történelmi konfliktu- lenne, ha élne. Több mint öt sok ábrázolásakor Is az em- éve halott. bér áll novelláinak, kisregéNagy reményekre jogosító nyeinek középpontjában. Leg- írói pályája korán indult, alig inkább az élet különböző húszéves korában publikálta helyzeteiben, a történelem bo- első novelláit, első komoly si- nyolult viszonyai közepette is kerét pedig az ötvenes évek helytálló ember erkölcsi prob- közepén aratta. Verekedők cí- lémái foglalkoztatták. Kivéte- mű novellájával kihívta az les írói érzékkel vette észre akkori szűk látókörű irodalom- a köznapi valóságban a drá- politikusok támadását, és ki- mai pillanatot, az epikus moz- vívta a közvélemény elisme- zanatot, amely művét, iro- rését. Az Emberavatás című dalommá nemesíti a valóságantológiával 1953-ban jelent- anyagot. Felkészült, míves kező nagy prózaíró-nemzedék jellegzetes képviselőjeként tartjuk számon. Ez a nemzedék a sematizmus nyomasztó évei után a valóság újrafelfedezésére. a beszűkült esztétikai és társadalomszemlélet szélesítésére, a magvar próza megújítására vállalkozott. Kamondy László azok közé tartozott, akik hittek az iroelszántan küzdött, módot keresett az eredményesebb harchoz. A tisztességtelenség minden kis tűzfészkét ki akarta irtani, fel akarta szabadítani az emberiség terepét... Csak a becsületes harchoz értett, az pedig felemésztette erejét. De azért mindig és mindig, végső erőfeszítésével is a frontvonalban maradt”. Kamondy László harcosok közül való volt. Sajnálhatjuk, hogy saját elhatározásából és ilyen fiatalon abbahagyta a harcot. A. J. dott. — Mert az azokkal is csak baj van. A sok strici szerkesztő miatt! Mert minden szerkesztő strici meg szemétláda. Nem méltányolják a művészetet... a hangsúllyal válaszolt, mint alkotásaink... aki fölöttébb csodálkozik ezen a kérdésen. — Hát, természetesen a birtokunkon! Az ősi, családi kastélyunkba. Orvost kellene hívni — judilettánsok! Csak a sógorság, tott eszébe egyszerre több komaság, az járja. embernek is, de Ibiké már az Szokolay Károly: Voltam fiatal Voltam fiatal, csapongtam tavasszal, rácsodálkoztam a lányok szemére. Ki vette észre? Ki vette észre? Voltam erős, mint sodró folyóvíz, hajnaltól éjig bírtam a munkát. Van, aki látja hasznát? Voltam mámoros saját szavamtól, vihar sodort magam-alkotta tájra. Vajon ki látja? Vajon ki látja? S voltam szomorú, sírtam magamban, mint Johann Sebastian Bach zenéje. Es minden elszállt. Elszállt az éjbe. Dómján Gábor: Kit asszonyok.. Kit asszonyok szeretnek sérthetetlen valamiképp ki tud dúdolni szerelmet azért egy védőkordon ég lángokkal őrzi magához égető karokkal tivornyáról elragadja tűnjön üresnek az asztal hol szendvicset dekáznak pezsgőt porcióznak mintha csak szabadon úgy adóznak összehúzottan figyelve ki az aki felemelkedik és sárba alj ásító aranyos haraggal egy asszony tenyerén kilép az éjszakába ott várja meg a hajnalt IÍÖGRÁD - 1973. november 26., vasárnap H r <
