Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

Üdvözlő távirat Kemerovóból MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkárának, Géczi János elvtársnak, Táviatok a KMP megalakulásának 60. ávíordutoja alkalmából Salgótarján Kedves elvtársakl Őszinte szívből kőszőnt/ük Önöket, Nógrád megye párt- tagjait, valamennyi dolgozóját a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóján. Pártjuk megalakulása kiemelkedő eseménye mind a magyar nép, mind a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetének. Magyarország dolgozói a Kommunisták Magyarországi Pártja forradalmi hagyományait folytató MSZMP vezetésével nagy sikereket érnek el a népgazdaság, a nemzeti kultúra fejlesztése, a nép életszínvonalának emelése területén. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójára emlékezve Kemerovo terület dolgozóit jóleső érzés tölti el az új élet építésében elért sikereik láttán. őszintén kívánunk Önöknek további nagyszerű eredménye­ket a XI. kongresszus által megjelölt feladatok végrehajtásában. Erősödjék és virágozzék a barátság és a szolidaritás a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a szovjet és a magyar nép, a kemerovói és a nógrádi dolgozók közötti Kommunista üdvözlettel: L. A. GORSKOV, a Kemerovo területi pártbizottság első titkára Hafez AI-Asszad hazánkba látogat Kádár Jánosnak, az MSZMP hivatalos, baráti látogatásra Központi Bizottsága első tit- hazánkba érkezik Hafez Al- kárának és Losonczi Pálnak, Asszad, az Arab Újjászületés a Magyar Népköztársaság el- Szocialista Pártjának főtitkára, nöki Tanácsa elnökének meg- a Szíriái Arab Köztársaság hívására a közeli napokban elnöke. (MTI) Nem a nagyság... Olykor az az ember érzése, hogy kellemesebb dolog a kis ország helyzete, mint a nagyé, különösen az igen nagyoké, akiknek óriási, olykor nyo­masztó a felelősségük a világ dolgaiért. Dehát a nagyság- rendt adott, a terület, a la­kosok száma, a gazdasági feltételek állandóak, bár —, mint látni fogjuk — koránt­sem csak ez határozza meg helyünket a népek sorában. Magyarország például a kis országok közé tartozik, gaz­dasági adottságaink nagy­mértékben ráutalnak ben­nünket a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok fejlesztésé­re. Kádár János szavai ezek, római látogatásakor hangzot­tak el, s hazánk és a külvi­lág kapcsolatainak egyik fontos vonására utalnak. De szocialista államról lé­vén szó, azt is tudjuk, és valljuk, hogy hátterünk nagy, számításba vehetjük a baráti országok közösségét. S ez különböztet meg egy szocia­lista „kis államot” másoktól. Ismerjük természetesen kö­rülményeinket, ehhez mér­ten szervezzük munkánkat, ennek arányában, a realitá­sok figyelembevételével kell készíteni a terveket —, de há­tunkat nekitámaszthatjuk a sokkal nagyobb egység fa­lának, magunk mögött érez­zük szövetségeseinket. S együtt már nem vagyunk ki­csik ! Igaz, vannak a szocialista és a nem szocialista kis álla­moknak közös vonásaik, még­is a másik oldalon levők hely­zete eltér a miénktől. Ott a nagyságrend inkább megha­tározza mindenki helyét a sorban. Érdekesen mutatko­zott ez meg a hetvenes évek elején, az enyhülési folya­mat kibontakozásakor! Föl­oldódott ugyanis a hideghábo­rú fegyelme, a félelem és a bizalmatlanság szülte kato­nás összetartás az atlanti vi­lágban, s kiderült, hogy a nyugati kis országoknak is van mondanivalójuk. Jelent­keztek, szóhoz jutottak a nemzetközi életben, bebizo­nyították, hogy jól mozognak a diplomáciai terepen. Bel­gium. Hollandia és mások valósággal kivirultak a nemzetközi kapcsolatok me- . zeién. Mindenekelőtt azonban a semlegesek szerepe nőtt meg, elsősorban Finnorszá­gé, Ausztriáé. A feszültség idején úgy érezték, hogy meg kell húzódniuk a „tömbödi” árnyékában, de az enyhülés megindulása óta magabizto­sabban mozognak a politi­ka útjain. Bebizonyosodott az is, hogy az enyhülés, a nemzetközi kapcsolatok sűrűsödése gaz­dasági értelemben is rendkí­vül előnyös a kisebbek szá­mára. Az új helyzet enyhít egyoldalú lekötöttségükön, kiszolgáltatottságukon. A ki­csik is érzik a nyugati na­gyok gazdasági gondjait, és milyen jó dolog, hogy meg­vannak a csatornák a szocia­lista országok irányába. Egy példa: az osztrák gazdaság erősen kötődik a nyugatné­methez, s így a munkanélkü­liség, a nyersanyag- s az energiagondok, az árproblé­mák hatására egyre inkább ráncolja homlokát Ausztria is. De mert jó kapcsolatokat épített ki keleti Szomszédai­val, megvan a lehetősége rá, hogy enyhítse ezeket a gon­dokat. Ez a szerep és érdekeltség a jövőben sem változik. A moszkvai Pravda „A kis or­szágok hozzájárulása” című cikkében idézte Bruno Kreis­ky osztrák kancellárt: „Ép­pen a helsinki értekezlet mutatta meg, hogy földré­szünk kis országai is hozzá­járulhatnak az érdekek ki- egyenlítéséhez, saját érdeke­ik teljes figyelembevételé­vel. Ilyen feladatot azonban hatásosan csak az enyhülés körülményei között láthat­nak el”. Nézzünk szembe a valóság­gal: a nagy ügyekben a na­gyoké a döntő szó, példa er­re a stratégiai fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tanácsko­zás. De a politika (éppen úgy, mint a személyes élet) a sok kisebb és nagyobb részlet­ből áll össze. Ebben minden­kinek lehet fontos szerepe. A kicsiség olykor alkalmassá tesz a fürge, a rugalmas te­vékenységre. A Magyar Nép- köztársaság diplomáciája (szo­cialista szövetségeseivel tel­jes összhangban) gyakorta teljesít ilyen feladatokat, ilyen hivatást. A terület nagy­sága, a népesség száma eb­ből a szempontból nem döntő. De a népek ügyéhez minden­ki hozzájárulhat. Magyaror­szágnak, mint a szocialista szövetség tagjának módja van arra, hogy így is szolgálja nemzeti érdekeit, kifejtse nemzeti képességeit. Tatár Imre NOGRAD - 1978. novembet 26., vasárnap Az elmúlt napokban szerte az országban, s határainkon túl is ünnepségeken, politikai rendezvényeken, dokumen­tumkiállításokon emlékeztek meg a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­nak 60. évfordulójáról. A ma­gyar munkásmozgalom e ki­emelkedő történelmi esemé­nyét köszöntő táviratok soka­sága érkezett a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságához veteránok, a munkásmozgalom régi harco­sai, munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok, úttörő- csapatok és KISZ-szervezetek aláírásával. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának az MSZMP Központi Bizottsá­gához intézett forró hangú üdvözletén kívül a magyar kommunista mozgalom 6 év­tizedes útjára emlékezve üd' vözlő táviratban köszöntötték az évfordulót a testvéri szo­cialista országok kommunista és munkáspártjai. Számos fej­lődő és tőkésországban tevé­kenykedő testvérpárt is kife jezte jókívánságait. E hunyt Vihar Bé'a költő Pénteken, 70 éves korában elhunyt Vihar Béla, József At- tila-díjas költő. Temetéséről később intézkednek. Magyar írók Szövetsége A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja 1908-ban született Hajdúná­náson. Életútjának Szécsény, Kűnszentmiklós, Debrecen, Miskolc és Budapest voltak főbb állomásai. Első verses­kötete — „Üt önmagadtól címmel — 1933-ban, Miskol­con jelent meg. A Nyugat har­madik nemzedéke néven em­legetett lírikus generáció — Vas István, Weöres Sándor. Jékely Zoltán és mások — poétatársaságának tagjaként a kifejezés kultúrájával páro sült humanista életszemlélet és benső gazdagság hatotta át költészetét. Baloldali ember volt: 16 éves korától párttag, s a felszabadulás után tudatos szervezője a nemzetiségi mű­velődés ügyének. Évekig belső munkatársként dolgozott az Elet és Tudomány című is­meretterjesztő lapnál. Élete utolsó évtizedében a költé szetnek szentelte napjait. Vá­logatott verseskötete az „Egy katona megy a hóban’’ az idén, 70. születésnapjára jelent meg. Hirtelen halálával pótol hatatlan veszteség érte irodal­mi életünket. A hét 3 kérdése Az elmúlt hót, sőt az el­múlt hetek vitathatatlanul legfontosabb eseménye a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének moszkvai ülése. Leg­utóbb két esztendeje, Buka­restben találkoztak hasonló keretek között a varsói csúcs résztvevői, s ezúttal nemcsak ezt az igen mozgalmas idő­szakot tekintették át, hanem sorra vették ellentmondásos világunk legfontosabb ténye­zőit. A terjedelmes dokumen­tum — a nemzetközi hely­zet plusz és mínusz jeleinek felsorakoztatásával — reális képet ad arról, meddig ju­tottunk, hol tartunk ma, s melyek a béke védelmében ér­dekelt erők legfontosabb te­endői. 1. Miről tárgyalt a Var­sói Szerződés politikai ta - nácskozó testületé Moszk­vában? Az európai biztonság kitel\ jesedése, a fegyverkezési haj­sza megfékezése, az antiim- perialista szolidaritás — szin­te címszavakban ’ kifejezve, ezek voltai? azok a központi témák, amelyekről Moszkvá­ban mélyreható eszmecserét folytattak a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői. Ami­kor megállapították, hogy az enyhülés mind nyilvánvalóbb' hatást gyakorol a világ fej­lődésére, de nem szabad sze­met hunyni az ellenőrök meg­növekedett tevékenysége fe­lett sem, óhatatlanul arra a következtetésre jutottak, hogy a kérdések kérdése napjaink­ban a fegyvekezési verseny korlátozása, lefékezése és teljes beszüntetése. „Az emberiség álma a há­borús konfliktusok nélküli életiről nem utópia — elér­hető és megvalósítható mind­azok közös erőfeszítéseivel, akik készek harcolni érte” — szerepel többek között az üze­net abban a nyolcpontos fel­hívásban, amely a helyzetér­tékelés nyomán a világ ál­lamaihoz és népeihez fogal­mazódott meg. (Ez a kettős címzés nemes történelmi ha­gyomány, hiszen már a hat évtizeddel ezelőtt kelt béke­dekrétum is egyszerre fordul a népekhez és kormányokhoz, egyaránt sürgetve az államkö­zi kapcsolatokat, s a tárgya­lások érdekében kibontakoz­tatható tömegmozgalmat.) Sokak számára talán való­ban utópikusnak tűnhet a háborús konfliktusok nélkü­li világ, különösen akkor, ha a napi jelentéseket olvassák válságokról, összecsapásokról, feszültséggócokról. De a szo­cialista országok politikájához mindig hozzátartozik, hogy miközben pontosan elemzik a világ adott állapotait, el­érhető távlatokat vázolnak fel,, olyan célokat, amelyekért lehet, érdemes és kell küzde­ni. Mi, magyarok jól emlékez­hetünk arra, hogy kilenc és fél esztendővel ezelőtt ha­zánk fővárosából kelt szárny­ra a politikai tanácskozó tes­tület híres budapesti felhí­vása: legyen Európa az egyen, jogú nemzetek termékeny együttműködésének kontinen­se. Akkor voltak, akik az eu­rópai biztonságról is elérhe­tetlen utópiaként szóltak. Ter­mészetesen ma sem rende­ződött minden, hiszen éppen Moszkvában mutattak rá a helsinki záróokmány helyes kezelésének, értelmezésének, következetes betartásának, valamint a -továbblépésnek fontosságára. Ám eljutot­tunk a helsinki okmány elfo­gadásáig, s a békeszerető erők ma jobb helyzetből, a hel­sinki szellem védelmében léphetnek fel. Ha a szocialista országok ma döntő fordulat elérését kívánják a fegyverkezési haj­sza felszámolásában, nyilván nem rövid távú és könnyen elérhető programot hirdet­nek. De ez a tartós és szi­lárd békeállapothoz vezető út, végig kell menni rajta. A moszkvai állásfoglalás kife­jezte, hogyan látják a világot, mit akarnak, mire töreksze­nek a Varsói Szerződés tag­államai. Ebből a szempontból különösképpen nem lehet közömbös, hogy a NATO téli tanácsülése, amely néhány nap múlva Brüsszelben ké­szít év végi leltárt, milyen választ ad majd a világos kez­deményezésekre. 2. MI a háttere az Ibériai­félszigeten zajló esemé­nyeknek? A madridi Galaxia kávéház eddig jobbára gyülmölcsös süteményeiről volt híres, de a héten visszavonhatatlanul bevonult a spanyol politiká­ba is. Itt találkoztak ugyanis azok a jobboldali tisztek, akik összeesküvést szervez­tek a hatalom megragadásá­ra, s különböző elképzelése­ket dolgoztak ki, miként ej­tik majd fogságukba a ki­rályt, s a miniszterelnököt. Minden jel szerint, a de­cember 6-ra hirdetett alkot­mány-népszavazás előtt a kü­lönböző spanyol szélsőségesek, megpróbáltak még egy ellen­támadást indítani. Szaporod­tak a terrorista akciók, Franco halálának évforduló­ján falangista emléktüntetés volt, s a fegyveres erők so­raiban is fokozódott a moz­golódás. A Galaxia-terv ku­darcba fulladt, aminthogy sí­ké, ölt végre terroristák tu­catjait letartóztatni, s a Fran- co-demonstráció is viszony­lag elszigetelt maradt. A spa­nyol demokratikus irányzat tehát megerősödve került ki a próbából, csakhogy vannak nyugtalanító jelenségek is. Egyes spanyol lapok szerint a századosokat és őrnagyo­kat lefülelték, de magasabb rangú támogatóik még szabad­lábon vannak: egyre több a jelzés, hogy a spanyol had­seregben és csendőrségben nem lenne felesleges az eddig mindig elmaradt következe­tes tisztogatás végrehajtása. A másik ibériai országban, Portugáliában megalakult a második „elnöki kabinet”, Mota Pinto kormánya. Mi­közben a parlamentben a kommunisták és a szocialis­ták a mandátumok többsé­gét birtokolják — az új kor­mány, amely a legjobbolda­libb 1974. áprilisa óta, a reak­ciós elemekre támaszkodik. Különösen veszélyes, hogy fokozni kívánja offenzíváját a földreform ellen. A portugál politikai képlet mindenképpen bonyolultabbá vált. Az új kormány ugyanis csalt a szocialisták tartózko­dásával képes hivatalba lép­ni, ezzel viszont Soares párt­ja tovább tolódna jobbra. Ha a kormány nem kapna több­séget, még egy elnöki ihle­tésű kabinetet lehet előter­jeszteni s annak sikertelensé­ge esetén új választást kelle­ne tartani. Ebben az esetben viszont egy hosszú huzavona után, az éppen hivatalban levő, leszavazott kormány ké­szítené elő a szavazást, ami ugyancsak rejthet magában manipulálás! lehetőségeket. A kommunista párt új vá­lasztásokat kíván, de oly mó. dón, hogy azt a négy legna­gyobb parlamenti erő rész­vételével alakított ügyveze­tő kormány készítse elő. 3. Hogyan állnak a kő­zel-keleti különtárgyalá­sok? Magyar—szíriai kapcsolatok A Magyar Népköztársaság 1954-ben vette fel a diplomá­ciai kapcsolatot Szíriával. A Törökországgal, Irakkal, Jor­dániával, Izraellel és Libanon­nal határos — Földközi-ten­ger parti — Szíriái Arab Köz­társaság 1963, az Arab Új­jászületés Szocialista Pártjá­nak (Baath) hatalomra ke­rülése óta a nem kapitalista fejlődést tűzte ki célul. A ha­zánknál kétszer nagyobb terü­leten fekvő ország hosszú ide­je an ti imperialista külpoliti­kát folytat. Nagy figyelmet fordít a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal való együttműkö­dés fejlesztésére, s minde­nekelőtt ez a törekvés tette lehetővé a magyar—szír kap­csolatok sokoldalú fejlesztését. Országaink álláspontja sok világpolitikai kérdésben azo­nos. A rendszeres vélemény- cserét a magyar—szíriai kap­csolatok erősítését magas szin­tű küldöttségek látogatásai is szolgálják. Az elmúlt fél évtizedben ötször járt magyar pártkül­döttség a közel-keleti ország­ban, legutóbb 1978-ban Fock Jenőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével. Ugyan­csak többször üdvözölték ha­zánkban az Arab Újjászületés Szocialista Pártjának delegá­cióját, amelyet tavaly Abdul­lah AI Ahmar főtitkárhelyet­tes vezetett. A kapcsolatok kiszélesítését és erősítését szolgálták Apró Antalnak, az országgyűlés el. nőkének vezetésével Damasz- kuszban. járt parlamenti kül­döttség megbeszélései is. Tar­talmas az együttműködés a társadalmi és tömegszerveze-, tek között is. A kapcsolatok fejlődését számos egyezmény — többek között kereskedel­mi, légiforgalmi és műszaki­tudományos — megkötése is bizonvítia. A több mint 7 millió lakost számláló Szíria iparosítási erő­feszítései, a két ország föld­rajzi fekvése kedvező lehető­séget biztosít a kereske^ehui együttműködés fejlesztésére. A magyar exportban a gén­ipari berendezések állnak az élen: egyebek között híradás- technikai és konzervgyári be­rendezések, kikötői felszere­lések képviselik iparunkat. Szíriából elsősorban mezőgaz­dasági eredetű termékeket, gyapotot, pamutfonalat, mű­bőrt és textíliát vásárolunk. Jelentős a közel-keleti orszá- nak nyújtott magyar hitel is. A műszaki-tudományos együttműködésre kétéven­ként munkaprogram készül. Az 1978—79-re szóló megálla­podás értelmében — a nyers­anyagkincsek feltárását, az iparosítást segítve — számos szakértőt küldünk a fejlődő országba. Szíriában ebben az évben nagy sikert aratott a ,.Ma- gvarország bemutatkozik” ki­állítás és hazánk kulturális értékeiből adott ismertetők a Mecsek tánc- és zenei együttes 1978-as szíriai vendégszereo- Iésével. A közel-keleti ország­ból 20 éve rendszeresen öcz- töndíiasok érkeznek a buda pesti és vidéi--i e»vekmeVre ár magvar fiatalok is tanulnak a damaszkuszi egyetemen.. Híresztelésekben és cáfo­latokban nincs hiány: most a félhivatalosnak számító kairói A1 Ahram ellen fo­lyik vizsgálat, hogy a hasáb­jain kinyomtatott különbéke. szerződésszöveg hitelesnek mondható-e vagy — talán nem egészen véletlenül — washingtoni források juttat­ták el a szerkesztőséghez. A különalku minden bi­zonnyal tető alá kerül, de most a dramatizálás idősza­kát éljük. Kairó láthatólag bizonyítani akar a bagdadi bírálat után, hogy „komolyan” veszi az általános rendezést. Izrael azonban még árnya­latnyi engedményeket sem akar tenni ebben a vonatko­zásban, a Fehér Ház viszont bei- és külpolitikai okokból, valamiféle egyezséget sürget, így aztán nem történt meg az aláírás a Szadat-látogatás egyéves fordulóján, s alig­ha valószínű, hogy majd a korábban tervezett keretek kpzött zajlik, a Sínai-félszi- geten, ahol Mózes lehozta vol. na a kőtáblákat a tízparan­csolattal. .. . Ebben a helyzetben igen lé. nyeges, hogy a bagdadi csúcs határozatai tovább gyűrűz­nek, összehívták a palesztin parlamentet, élénkül az arabközi diplomácia s hat szocialista ország párt- és állami vezetői elítélték a kü- lönutas próbálkozásokat, tá­mogatásukról biztosították a bagdadi döntéseket. A közel- keleti rendezés első paran­csolata ugyanis, hogy csak átfogó, e térség valamennvi népének érdekeivel számoló megoldás hozhat hatékony és igazságos bókét. Réti Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents