Nógrád. 1978. november (34. évfolyam. 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
TapnsztalaíoJi a Volánnál Kincset érő információ I Társadalmi rendszerünk kiteljesedéséneik egyik legfőbb feltétele a szocialista demokrácia növelése a társadalmi élet minden területén — állapította meg 1975-ben az MSZMP XI. kongresszusának határozata. A szocialista demokrá- ■ cián beiül meghatározó az üzemi, munkahelyi demokrácia szélesítése. Ennek érdekében alapvető, hogy a döntés és végrehajtás ne váljon csak a vezetők, vagy csak a munkások feladatává. Igazságos, közmegelégedésre szolgáló, sorsokat formáló döntések kellő mennyiségű, i megbízható információk nélkül elképzelhetetlenek. A pártszervekben, -szervezetekben végzett politikai információs munka a kongresszus óta a megyében a tömegpolitikai tevékenység szerves részévé vált, jelentősen fejlődött: tartalmilag és szervezetileg. A Volán 2. számú Vállalatnál a közelmúltban ösz- szegezték az információs munkáról szóló párthatáro- zat végrehajtásának tapasztalatait. A megye legnagyobb közlekedési gazdálkodó egységében a vállalati pártbizottság — Mátrai József pb-titkár irányításával — 410 párttagot tömörítő kilenc alapszervezetet iráhyít. A négy üzem- igazgatóság ellenére nem területi, hanem üzemi szervezettségben dolgoznak. A személyforgalom és teherforgalom Salgótarjánban, míg két vegyes profilú üzemigazgatóság Balassagyarmaton és Nagy bátonyban működik. A párt- bizottság nagy figyelmet fordít arra, hogy milyen a politikai közhangulat a 2460 dolgozó körébén. Jelentős súlyt fektetnek arra, hogy olyan politikai információs rendszert működtessenek, amely folyamatos gondolat- és véleménycserét biztosít vezetők és vezetettek között. Az információs jelentések összefoglalják a munkahelyi hangulat mellet a legfontosabb belpolitikai és külpolitikai kérdésekre történő reagálásokat is, A Volánnál a politikai információs munka rendszere, tartalma az érvényben levő határozatok alapján az utóbbi években fejlődött. Lényegében kielégíti a vele szemben támasztott politikai követelményeket. Hű képet ad a párt belső életéről, a párttagság ideológiai, politikai nézeteiről, állásfoglalásáról, cselekvési készségéről. Hatékony segítséget nyújt a testületi munkához, a politikai intézkedések meghozatalához. Eigyre inkább a pártmunka szerves részévé válik, megkapja a kellő rangot, hozzájárul a pértirányítás, pártellenőrzés megvalósításához, a tömegpolitikai műin ka tarta lmi javításához és tervszerűségének fokozásához. A pártalapszervezetek felismerték a hangulati információ szükségességét, politikai jelentőségét. Egyre általánosabbá válik az a felfogás, hogy a politikai információ minden szinten a tömegkapcsolatok erősítésének rendszeres megújításának, a szocialista demokrácia. mind teljesebb kibontakozásának egyik nélkülözhetetlen eszköze. A Volánnál eredményesen működik az információs munkabizottság. Lényeges, hogy minden tagja bekapcsolódik, — saját tapasztalatai felhasználásával — a bizottság munkájába. Elméletileg képzettek, politikailag felkészültek, jelentős mozgalmi tapasztalatokkal rendelkeznek. Nem csupán a jelenségeket érzékelik, hanem ezek okainak feltárására is törekednek, következtetések levonására, vállalkoznak. A heti-havi összefoglalók döntően az alapvető politikai kérdésekre koncentrálnak. Elkülönítik a lényegest a lényegtelentől, mélyebbre látnak a felszíni jelenségeknél. Egyre sok-, rétűbben feltárják a párttagság állásfoglalását, a dolgozók politikához való viszonyát, a közhangulatot, az üzemi közvéleményt. A vállalati pártbizottság vezetői szeműt: elegendő információs forrással rendelkeznek. Ezek zömét a párt-, a KISZ-, a szakszervezeti, üzemi rendezvények jelentik. Javult a jelzések, politikai hitelessége, konkrétsága, pontossága, tényszerűsége és időszerűsége. Ez által reálisabbá vált a tájékoztatás a kincset érő információk jobban hasznosíthatók a döntések előkészítésében, meghozatalában, a végrehajtás megszervezésében, a végrehajtás ellenőrzésében. A vezetés, a politikai információs munka iránt megnövekedett követelmények, az új feladatok egyúttal jobban megvilágítják az információs munka gyengeségeit. Az információ még nem fogja át eléggé a pártélet minden fórumát, a párttagság egyéni és kollektív tapasztalatait. Nem eléggé elemzett az üzemi kollektívák politikához való viszonyáról közölt információ. Még nem vált általános gyakorlattá az üzemi demokrácia minden fórumának hasznosítása a politikai információs munkában. A tények politikai minősítésében, a jelzett tények feltárásában nagyobb mélységre és átgondoltságra szükséges törekedni. Az egyes tényeket, hangulati elemeket nem szabad kiragadni a meghatározó társadalmi-gazdasági összefüggésekből. Esetedként még elmarad a szükséges politikai következtetések levonása. Az információs jelentésekben meglevő belső aránytalanságokat ki keli küszöbölni és egyértelműen kívánatos megfogalmazni a közölt információval elérendő célt. Az információs munkát végzők kivá- lásztásában, képzésükben, irányításukbaln, még nagyobb tervszerűségre, folyamatosságra van szükség. Tájékozódni és tájékoztatni — ez az intézményesített párbeszéd két oldala, melynek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a vállalati pártbizottság a Volán 2. számú Vállalatnál. r—i. jm Érdemes odafigyelni ! Figyelemre méltó pályázati felhívást közölt a MÉM hivatalos lapja, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 22. száma. Ez a felhívás ugyanis a beruházásoknál mutatkozó, sajnálatos módon mindig újra és újra felmerülő gondok megoldásához kér építő javaslatokat. Már a címe is sokat mondó: „Pályázati felhívás .a tervezők, a kivitelezők és a beruházók érdekazonosságának megteremtését c%’.ó javaslatok kidolgozására”. Közelebbről nézve a témát a költségtakarékos beruházások érdekében olyan javaslatokat várnak a pályázat kiírói, melyek nemcsak a már említett érdekazonosságot segítik megteremteni, hanem a típustervek alkalmazását is elősegítik. A pályázat célja egyértelmű és világos — azf*eddigi tapasztalatok összegyűjtésével és összegezésével konkrét javaslatokat kell tenni a központi intézkedések kidolgozásához. Vagyis nem a már ismert, sokszor általános megállapítások kellenek, hanem a javaslatokat megfelelő számítási módszerekkel ellátva kell összeállítani. Joggal számítanak a pályázat kiírói, vagyis a MÉM, a PM, az MNB, az OT, az OAÁH, az ÉVM és a MüM konkrét tényeken alapuló javaslatokra. Hiszen az érdekazonosság megteremtésére már voltak helyi kezdeményezések és kezdeti eredmények is. • A lényeg a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználása. Ennek érdekében a mezőgazdasági, élelmi- szeripari, erdészeti és faipari beruházásokat nemcsak időben, hanem az eddiginél jobban kell előkészíteni. Ugyanis a más-más térvezői, kivitelezői és beruházói érdekek gyakran olyan műszaki és gazdasági kompromisszumhoz vezettek, melynek hatására hosszabb lett a kivitelezési idő, megdrágult a beruházás és ráadásul még az üzemelés feltételei is romlottak. A pályázattal azt szeretnék elősegíteni, hogy a beruházási mechanizmus fejlesztésével, az érdekeltségek mindinkább közelítsenek egymáshoz, s a közös érdekeltség a költségtakarékos, gazdaságos beruházásban nyilvánuljon meg. A jeligés pályázatokat ez év végéig kell a MÉM Mezőgazdasági Főosztályához ajánlott postai küldeményként eljuttatni. A jutalmak is vonzóak: 1. díj: 20 000 Ft; 2. díj: 15 000 Ft; III. díj 10 000 Ft. Vagyis összegükben is bizonyítják a pályázat jelentőségét, s valóban gondosan elemző. alapos munkára ösztönöznek. Előadás az oktatási igazgatóságon A nemzetközi ideológiai harc időszerű kérdéseiről tartott előadást Pálos Tamás, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese tegnap Salgótarjánban, a Nógrád megyei Oktatási Igazgatóság székházában. Az előadás és a konzultáció része volt a megyei oktatási igazgatóság tanárai továbbképzésének, amelyen részt vettek a vezetőképző tanfolyam hallgatói is. Nélkülözhetetlen termékek TERMÉKEINK tizennyolc-húsz százaléka veszteséges. Gyártói tehát ráfizetnek, s ezen a tényen az sem változtat, hogy esetenként e veszteséget nem érzékelik. Nem, mert az állami támogatások, s az árrendszer „jótékonyan” megtéríti a veszteséges termelés kárát a vállalatnak. Közismert mindez — mi több —, a támogatási, az árrendszer pillanatnyi szépségflastroma ellenére a legtöbb gyártó azt is tudja, hogy termékszerkezetében melyek a gyönge pontok. Ez az ismeret mindaddig mellékkörülmény marad, ameddig a veszteséges termelést is érdemes folytatni. Tehát, amíg a jelenlegi ár- és támogatási rendszer érvényesül. Mihelyt azonban a vállalat azt tapasztalja, hogy a ráfizetéses termék a saját hasznát csbrbítja — remélhetőleg nem késlekedik a következtetések levonásával, a megfontolt intézkedésekkel. Ám bármennyire is fontosak az intézkedések, ezúttal a megfontoltságra helyeznénk a hangsúlyt. Ki vitatná például, hogy a villanymotoros húsdaráló korszerűbb, jobb, könnyebb. Mégis sokan váltig a régi, nehéz, öntöttvas-darálót keresik — mert csaknem tizedannyiba kerül, mint az elegáns új. S ez bizony nagyon fontos, szigorú szempont, olyan, ami megfontolást igényel. Hiszen a termékváltás ebből a nézőpontból is megítélhető: mi Tesz a keresett, a lakosság, vagy a külföldi megrendelő által változatlanul kért régi termékekkel? Helyesebben: mi lesz a kielégítetlen igényekkel? Egyáltalán: szabad-e — a termékszerkezet korszerűsítése érdekében — leszámolni a régi termékekkel a következményekre tekintet nélkül? Izgalmas kérdések... Nézzük sorjában. Legelőször le kell szögezni: a termékváltás nem Riogatható. Ami a népgazdaságnak ráfizetéses, attól lehetőleg meg kell szabadulni. (Más kérdés, ha a veszteséges termelés megszüntetése pillanatnyilag nagyobb kárt okozhat külgazdasági, vagy más érdekeinknek. Ebben az esetben átmeneti türelmi idő adható a legoptimálisabb megoldás megoldásához. Például úgy, hogy termelésünket kihelyezzük más országba, termelési kooperációt létesítünk.) Akad azonban olyan eset, ami még ennél is bonyolultabb: kiderül a termékről, hogy nem korszerű, ráfizetéses a vállalatnak, a népgazdaságnak — megszüntetésével azonban hiány állna elő az ellátásban. Lásd füstcső, marmonkanna, kerti szerszám, paradicsom- passzírozó, szög, csavar stb. Megengedhető a hiánycikklista bővülése? Nem! És ha ezt a termékváltás követeli? Akkor sem. Nem szabad ugyanis szembeállítani a két követelményt — bárhogyan is ellentmondásosnak látszik szerepük. A teljes, sőt javuló ellátáshoz alapvető politikai érdekek fűződnek, s különben is az az igazi ellentmondás, ha a fejlődő gazdaság, termelés ellenére kielégítetlen igények maradnának. No persze nem irreális igényekről van szó — nem sorolhatjuk ide azt, hogy minden áruházban kapható legyen stílbútor, meisseni porcelán —, de az ezek iránti korlátozott igényeket szintén ki kell elégíteni. De mi nem is effélékről beszélünk, hanem a mindennapok általános igényeiről — a húsdaráló, füstcső irántiakról. Mint említettük: a hiánylista bővülése megengedhetetlen, sőt szűkítése a cél. Ennek érdekében jelent meg nemrég az az árhivatali rendelkezés, amely arra hivatott, hogy szükséges termékek észrevétlen eltűnését megakadályozza. E rendelet úgy intézkedik, hogy a gyártó kötelessége és felelőssége gondoskodni a megszüntetésre ítélt, de fontos igényeket kielégítő termékről, illetve arról, hogy ellátásában ne keletkezzék zavar. Ez a szabályozás tagadhatatlanul adminisztratív jellegű —, s betartása nem könnyű. Az sem vitás, hogy nem gyorsítja a termékváltás folyamatát — ez az ára az ellátás ilyen biztosításának —, ám módszer arra, hogy a hiánylista ne bővüljön. Hogy ez miként válik be a gyakorlatban —, az idő eldönti. A megoldás a munkamegosztás javításában lehet. Abban például, hogy a nagyvállalatnál veszteséges termék egy kisebbhez kerüljön. Sőt, nem csupán a méret cseréjével, hanem az esetleg célszerűbb termékcsoportosítással érhető el az, hogy a veszteséges termékből nyereséges legyen. Egy állami nagy- vállalat, nagy rezsivel nem bizonyos, hogv előnyösen készíthet olyan terméket, amelyből nem szükséges hatalmas sorozat — megoldást hozhat, ha ezt a cikkeit egy kisebb szövetkezetnek, állami vállalatnak adja. És fordítva is történhet: az arra nem alkalmas kapacitású, kis szövetkezetnek nem feltétlenül előnyös a csak nagy sorozatban, fejlett tömeggyártó technológiával készíthető cikk — esetleg a nagyvállalatnál gyártva „születhet” újjá. AM AZ UTÓBBI ESET a ritkább. Sokkal inkább a kellő mozgékonysággal, rugalmassággal rendelkező kis- és középüzemekre hárulnak feladatok a termékszerkezet-váltás háttérbiztosításában. Sajnos, ilyen kis- és középüzem a magyar gazdaságban kevés van, s számuk ma is zsugorodik, mert furcsa divatként kizárólag megszüntetésükben látják sok helyen a korszerűsítés útját. Valahogy úgy képzelve a szocialista, hatékony ipar modelljét, hogy annak feltétlenül több ezres munkásgárdájú nagyüzemnek kell lenni, nagyméretű teleppel és díszes gyárkapukkal... A közgazdászok régóta figyelmeztetnek e hibás szemlélet, s a belőle folyó gyakorlat veszélyeire és hátrányára: most végre a termékszerkezet-váltás, az ellátás biztonsága érdekében kellene sürgősen felülvizsgálni az eddigi gyakorlatot. Ezerszámra a dobozok A gépműhelyben százszám- nagymamája. Igaz, az egyik ra sorakoznak a hatalmas pa- unoka pontosan egyhetes, pírkötegek. A ragasztógép Törzsgárdatag. Az üzem ve- hosszú szalagja surrog, az zetői dicsérik kitartását, jó ember alig tudja nyomon kö- munkáját, helytállását. Mert vetni a rajta haladó kartono- Nagyné még az úgynevezett _ „hősi” időkben jött. 1970-oen A gépsor mellett négy nő. lett munkása a nyomdának. Az egyik berakja, a másik le- Akkor még kézi ragasztóként, szedi, kettő csomagolja a do- Ma már mosolyogva emlege- bozokat. A Globus Nyomda ti, hogyan is csinálták a do'oo- rétsági üzemében csak dobo- Zokat. zokat gyártanak. Olyanokat, amelyekkel naponta találkozunk az üzletek polcain, gyógyszertárakban. Természe- t^koT meu^'rara tesen mar aruval töltve. Készül itt sajtos, mosóporos, villanyégős, bonbonos skatulya bőségesen. Ez a bőségesen napi több mint százezer darabot jelent. A gépmester Nagy Sándbr- né. Ö felel a ragasztógép pontos működéséért és a másik három asszony munkájáért. Csinos, barna hajú asszony, az ember nehezen hiszi el róla, hogy már két csöppség — Amolyan kisipari módszerekkel. A kivágott kartona lapokat, akárcsak az iskolások, készíte- _ nek különféle kockákat, tég- ™ lalapokat, mi is egy ecsettel ragasztottuk. Bele az ecsettel a ragasztóba, aztán végighúztuk a doboz szélén, összehajtogattuk. Rá egy nag£ súlyt. Akkoriban kézzel háromezret csináltak A ragasztógépről az apróbbakból kétszáztízezer, a na- gyobbakból száz-százhúszezer szalad le. Ez már mennyiség és egyben jelzi, hogy mennyit változott a világ a rétsági nyomdaüzemben. Jobbak lettek a munkakörülmények és lényegesen nagyobb a termelés. — Mit jelent ez a dolgozóknak? — Órabérben és normában Felsőtold határában, a Hosszúföldön 30 hektár cukorrépa vár betakarításra. A kemény földből a kombájn csak nehézkesen szedi a termest. így ekével kell lazítani a talajt, majd kézzel emelik ki a répafejet az asszonyok. A 26—28 fős brigád várhatóan néhány Héten belül végez munkájával, s még időben a selypi cukorgyárba kerül a termés — tájékoztatott Klátyik István szövetkezeti növénytermesztési brigádvezető. — Én személy -szerint az apróbbakat szeretem. Az órabére jelenleg tizenegy forint hatvan fillér. Érte naponta számolják az elért teljesítményt. Előfordul, hogy túlórázni kell, 1 este fél héttől reggel fél hétig. Ilyenkor több a kereset, de nagyobb a fáradság. Két-három nap után úgy érzi, soha nem tudja kialudni magát. Hozzáfűzi, hogy a nyomda sokat segít dolgozóinak, nogy lakáshoz jussanak. Nagy 3án- dorné nyolcvanezer forint kamatmentes kölcsönt kapott, mert családi házat építettek. Háromszobás, szép, nagy, kédolgozunk. Magyarul ajnyl. fi”?' ké, fii ÄS "oT honról. A nagyobbik, a csaláteljesíkeresünk, amennyit tU^- a maga borítékiába dos Vamosmikolán dolgozik. A A maga Dorilekjaoa iM---hhilr S!alff,MnriánHnr> mennyi jut? — Háromezer körül átlagban mindig megvan. Az viszont nehéz, hogy naponta nyolc órát állnak. A gépsort nem lehet otthagyni. Itt mindig mind a négy mpeka_t_ emberre szükség van, mert ha eg'y is hiányzik, máris baj ' "" ° “ van. A dobozok közben megállás nélkül „jönnek” a gumiszalagról. — A kisebbet, vagy a nagyobbat jobb csinálni? kisebbik Salgótarjánban, a Madách Gimnázium építészszakán tanul. Kollégiumban lakik, csak néha-néha látogat Rétságra. Nagy Sándorné a törzsgár- datagság elismerése mellett a Kiváló dolgozó kitüntetést. Olyan asszony, aki szereti a munkáját és szívesen végzi. Véleménye szerint, aki fanyalogva, húzódozva áll műszakba, inkább ne is csinálja . . . Csatai Erzsébet NÓGRÁD — 1978. november 3., péntek 3
